Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-15 / 37. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES .1973. szeptember 15. Keressünk további lehetőségeket a gabonatermelés fokozására kommentárunk Olomoucban háromnapos aratási ünnepségre jöttek össze a cseh or­szágrészek földművesei. A nagygyű­lésen résztvett a CSKP KB, valamint a Szövetségi Kormány küldöttsége is. A tribünön helyet foglalt Gustáv Hu­­sák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, Ľubomír Strougal, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának el­nöke, Alois Indra a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke és további párt—, valamint áilami vezető dolgozók. A mezőgazdasági termelés metro­polisában, Ľubomír Strougal elvtárs mondott ünnepi beszédet. Méltatta a földművesek eredményes munká­ját, amellyel nagymértékben hozzá­járulnak a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. Külön megdicsérte a kolíni járás földmű­veseit, akik kezdeményezték, hogy terven felül még nagymennyiségű gabonát kell eladni az állami raktá­rakba. A felhívás az egész ország földművesei között visszhangra ta­lált. Ezt bizonyítja, hogy a földmű­vesek több mint 60 ezer tonna ga­bonát szállítottak terven felül a rak­tárakba. A Szövetségi kormány elnöke hangsúlyozta, hogy a gabonaterme­lésben azért érhettünk el ilyen óriá­si eredményeket, mert a vetésterület 75 százalékán nagy termőképességű szovjet búzafajtákat termesztünk. Ma ezek a búzafajták világméretben is a legjobbak és megfelelő agrotechni­kai eljárással rendkívül nagy hoza­mokat adnak. Strougal elvtárs kérte a földműveseket, hogy használják ki az összes lehetőségeket a gabona hozamának fokozására, mert még mindig sok kenyér — és takarmány­­gabonát kell behozni külföldről. A tartalmas és előremutató beszéd ezután népgazdasági problémákkal foglalkozott és a kormány elnöke felhívta az összes dolgozók figyel­mét arra, hogy az ötéves terv má­sodik fele sokkal nagyobb igényeket támaszt mindenki elé, ezért az ed­diginél sokkal szorgalmasabban és hatékonyabban kell dolgozni. A külpolitikai kérdésekkel kapcso­latban megállapította, hogy világmé­retben a nagy szovjet békeoffenzíva nyomán sikerült enyhülést elérni, azonban szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy Nyugaton még min­dig olyan befolyásos erők és áram­latok vannak, amelvek igyekszenek lefékezni, sőt általában megakadá­lyozni a kedvező folyamatot. Idősze­rűek tehát a kommunista és munkás­pártok vezetői krími találkozójának azok a megállapításai, hogy feltétle­nül és következetesen folytatni kell a békepolitika alapelvének érvénve­­sítését Európában és az egész vilá­gon, ugyanakkor meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni a szocia­lista országok aktív együttműködé sét, amely a világ haladó erőinek fötámasza. Ezután rátért a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcso­latai végleges rendezésének kérdé­sére. Megemlítette, hogy mindkét részről parafálták a kétoldali szer­ződést és a dokumentumok aláírás­ra készen állnak, ennek ellenére a Német Szövetségi Köztársaság egyes kormányköreinek nyomására mégsem sikerült idejében aláírni az egyez­ményt. Ennek ellenére a csehszlo­vák kormány meg van arról győződ­ve, hogy a megkezdett úton mindkét ország népe tovább halad és az egyezmény végleges aláírásával le­zárulnak azok a történelmi égető kérdések is, amelyek közöttünk és az NSZK között felgyülemlettek. A csehszlovák kormány türelmes, és épp a világbéke érdekében mindent megtesz azért, hogy az ideiglenes akadályok elgördüljenek és a két ország között rendeződjenek a kap­csolatok. A világ haladó közvélemé­nye megérti és támogatja Csehszlo­vákia álláspontját és végülis a nyu­gatnémet kormánynak be kell lát­nia, hogy provokációkkal nem fé­kezheti meg azt a fejlődést, ami je­lenleg elősegíti a népek Ъёкёэ egy­más mellett élését. A 700 éves Rožňava (Rozsnyó) ju­bileumi ünnepségein a Bányászok te­rén megtartott nagygyűlésen részt­vett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége is, Ondrej Klokočnak, az SZLKP KB tagjának, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének vezetésével. A nagyará­nyú ünnepségeken résztvettek a test­vérvárosok küldöttségei is Munkács­ról, Edelényből, alamint az Olomouci járásból és UniCov városból. Ondrej Klokoč elvtárs ünnepi beszédében méltatta a bányaváros forradalmi múltját, amely mindig a kizsákmá-Új „keleti politika!?. H Munkaérdemrend a 700 éves Rožňavának nyolók elleni harc központja volt. A kommunisták többek között meg­szervezték a CSKP területi konferen­ciáját, amelyen Klement Gottwald elvtárs is résztvett, és a küldöttek tiltakoztak Szlovákia -gyárainak le­szerelése ellen. A várost dicső forradalmi múltjá­ért , és a szocialista építésben elért eredményeiért köztársasági elnökünk a „Munkaérdemrenddel tűntette ki. A magas kitüntetést a város képvi­selőinek a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke nyújtotta át. A szovjet békeoffenzíva hatására létrejött enyhülés Európában a béke­­szerető emberek millióit elégedettséggel töltötte el. Bizony pár évvel ez­előtt még a legvérmesebb optimisták sem gondolták, hogy létrejöhet a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet együttműködési szerződés, valamint a berlini négyhatalmi egyezmény, amely végül is konkrétan meg­állapította a város státusát. Az egész világon üdvözölték, hogy a két év óta folyó csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások is eredménnyel kecsegtet­nek és a szerződés megkötése után a tárgyalások körvonalai bontakoznak ki Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között. De a világ­sajtóban több olyan hír jelent meg, amely arra engedett következtetni, hogy az országok a tárgyaló asztalok mellett igyekszenek szerződésekbe önteni az együttműködés formáit és készek felszámolni a rendezetlen problémákat. Ürömmel vettük tudomásul, hogy Bonnban a csehszlovák és a nyugat­német külügyminiszter parafálta a kétoldali szerződést és azt is, hogy szeptember 7-én Willy Brandt szövetségi kancellár Prágában írja alá majd a végleges szerződést. Ez az időpont annál is inkább megfelelt volna, mert épp ebben a hónapban lesz a Csehszlovákiára gyászos jelentőségű mün­cheni szerződés 35. évfordulója és épp az aláírással dobta volna sutba ezt a Csehszlovákiára erőszakolt szerződést a két ország. Ugyanis a tár­gyalások a müncheni szerződés kezdettől fogva való érvénytelensége körül forogtak. A nyugatnémet fél például hajlandó lett volna elítélni a mün­cheni szerződést, de csak úgy általában és nem akarta, hogy a szerződés­be belekerüljön a megkötésétől fogva való érvénytelenség. Pedig épp ez a momentum a legfontosabb az egész szerződésben. Ugyanis Csehszlová­kiára fasiszta szuronyok nyomására erőszakolták rá a müncheni diktátu­mot. Tehát a megfogalmazásból is kiderül, hogy nem egyezményről, ha­nem erőszakról van szó. A kétéves tárgyalások során a nyugatnémet kormánykörök végre be­látták, hogy meg kell hátrálniuk és végül is beleegyeztek abba, hogy a szerződés kimondja a müncheni diktátum elejétől fogva való érvénytelen­ségét. Ogy látszott, hogy felismerve a realitásokat, komolyan gondolták a megegyezést Csehszlovákiával. Azonban úgylátszik, a revansiszta erők még igen erősek a szövetségi' köztársaságban, mert a már előzőleg meg­formált szerződés ellenére olyan újabb követelményekkel álltak elő, ame­lyeket Csehszlovákia nem teljesíthet. A nyugatnémet fél például azt kö­vetelte, hogy a Csehszlovákiában létesített konzuláris szervek képvisel­hessék a Nyugat-Berlinben lévő hivatalokat és bíróságokat is. Pedig előre tudták, hogy az fából vaskarika, hisz annak a berlini négyhatalmi egyez­ménynek az aláírásában, amely meghatározta Nyugat-Berlin státusát. Cseh­szlovákia nem vett részt, tehát jogilag sem tehet olyan lépéseket, amelyek esetleg sértenék, kereszteznék az egyezmény alapelvét. Természetesen Csehszlovákia, mint a szocialista tábor része nem is akar ilyen diplomáciai lépést tenni. A kétéves tárgyalások tehát csakis a két ország problémái­nak rendezésére irányultak és ezt öntötték formába is. Sajnos W. Brandt szeptember B-án és 7-én a kormány javaslatára nem jött Csehszlovákiába. Eltolódott tehát a történelmi jelentőségű egyezmény aláírásának napja. Kommentátorok Wlilv Brandtnak ezt a lépését úgy értékelik, hogy mérsé­kelni igyekszik az úgynevezett „keleti“ politikáját. Azonban a halogató politikával nem ér el semmit. A szovjet békeoffenzíva hatására kialakult enyhülési folyamat változatlanul előre tört és végül is olyan újabb egyez­ményeknek kell születni amelyek elősegítik a békés egymás mellett élés politikáját. Természetesen az egyezmények, az országok közötti együtt­működés nem mehet és nem is fog menni a szocialista alapelvek feladá­sának rovására. A szocialista országok a kölcsönös előnyök alapján bár­mikor készek együttműködni a kapitalista országokkal is, azonban nem engedik, hogy belpolitikai életükbe beleszóljanak. Ezt kell tudomásul ven­ni a nyugatnémet kormánynak is és meg kell értenie, hogy az olyan irá­nyú provokációs követelményekkel, amelyek sértik a szocialista országokat nem jutnak célhoz. Elodázódott tehát a csehszlovák—nyugatnémet szerződés aláírása, azon­ban ahogy mondani szokás, a „kutya ugat, a karaván halad“, és az európai enyhülést még a nyugatnémet revansiszták sem tudják tartósan megtor­pedózni. -balla­! Algírban befejeződött az el nem ' ** kötelezett országok negyedik csúcsértekezlete, melyen 87 ország és 19 felszabadító szervezet küldöttei vetek részt. Az értekezlet befejező részében harminc határozati javasla­tot tárgyaltak meg és hagytak jóvá, többnyire a felszabadító mozgalmak­kal kapcsolatban, A politikai, gazda­sági nyilatkozatot lényegében az al­gériai javaslat alapján dolgozták ki és hagyták jóvá. Az értekezletben elmondott fel­szólalások közül kiemelhetjük Bume­­dien algériai államfő hosszabb léleg­zetű fejtegetéseit. Bumedien úgy vél­te, hogy a konferencia új lendüle­tet ad a nemzeti függetlenség meg-Több támogatást a függetlenségükért küzdő népeknek szilárdításáért vívott harcban. Ä konferenciát az ENSZ után a törté­nelem legnagyobb nemzetközi össze­jövetelének nevezte, majd rámuta­tott, hogy a nemzetközi kapcsolatok­ban végbemenő kedvező változások hozzájárulnak a béke megszilárdítá­sához. A felszabadítási mozgalmak veze­tői felszólalásaikban kölcsönösen tá­jékoztatták egymást tevékenységük különböző formáiról és nyilatkoza­tukban kötelezték magukat, hogy az eddiginél jóval szorosabbra fűzik a kapcsolatokat az ázsiai és latin-ame­rikai felszabadító mozgalmak képvi­selőivel. Az egyöttműködés célja az, hogy összpontosítva az erőket sike­resebben kell küzdeni a népek füg­getlenségét elnyomó imperialista erők ellen. Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke beszédében elégedetten állapította meg, hogy az el nem kötelezett or­szágok száma az első értekezlet óta megháromszorozódott. A világpoliti­kai helyzettel kapcsolatban leszögez­te, hogy a fejlődő országok nemcsak az események megfigyelői, hanem aktív kezdeményezői a problémák megoldásának. Megemlítette, hogy Európában egészséges erjedés indult a népek közeledésének érdekében, j ezzel szemben azonban aggodalommal szólt a délkelet-ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai térségben felgyülemlett problémákról. Elítélte az izraeli ag­­resszorokat támogató imperialistákat és határozottan kimondta, hogy ezek a közel keleti válság okozói. Az el nem kötelezett országok ne­gyedik értekezlete általában pozitív álláspontot foglalt el a világpoliti­kai problémákkal kapcsolatban. A résztvevők egyetértettek abban, hogy minden támogatást meg kell adni a függetlenségükért küzdő népeknek és fokozni kell a tartós békéért foly­tatott harcot. A múlt év végén a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott a cukoripar fejlesztésére és nyers­anyaggal való ellátására. Ke­véssel később a minisztertanács határozatot hozott olyan ipari agrár társulások létrehozására, amelyek magukba foglalják mind a cukorrépatermelést, mind a cukor gyártását. A kom­binátok a „Bulgar cukor“ el­nevezés alatt szerepelnek. Bul­gáriában ezzel megkezdődött a mezőgazdaság fejlesztésének negyedik időszaka. Ha az el­képzelések, tervek teljesen lét­rejönnek, akkor kialakul az ipari mezőgazdasági állami és szövetkezeti szektor rendkívül nagyfokú integrációja. Ehhez a lépéshez természetesen a bol­gár népgazdaság csak fokoza­tosan jutott el. Először megte­remtették a szövetkezet és ál­lami gazdálkodás alapjait, majd később megszilárdították azokat és már az 1970-es évben létre­hozták az agrár-ipari kombiná­tokat, amelyek világméretben is a legnagyobb gazdasági egy­ségek közé tartoznak. Mivel ezek a kombinátok már lénye­gében megerősödtek, most újabb integrációs, kooperációs terme­lési egységeket lehet létrehoz­ni. A minisztertanács határozata szerint a cukorgyárakat telje­sen korszerűsítik. A kombináto­kat úgy szervezik meg, hogy a cukorrépát közvetlen a cukor­gyárak környékén termelik. Egy-egy cukorgyár nyersanyag­­ellátására a kombináton belül tízezer hektár cukorrépát ter­melnek. Négyéves vetésforgót vezetnek be. Búza, kukorica és árpa után vetik majd a cukor­répát. Emellett takarmányfélé­ket is termelnek. Az ilyen ter­melési egység megközelítőleg 40 ezer hektár földdel rendel­kezik. A termelés Összetételé­ből adódik, hogy a cukorterme­lés mellett húst, tejet és né­hány kiegészítő terméket is elő­állítanak, többek között takar­­mányerjesztöket, citrom- és tej­savakat stb. A komplexum ter­melési folyamatainak magas gé­pesítése, valamint a rendelke-Ipari agrár­kombinátok Bulgáriában zésre álló nyersanyag lehetővé teszi, hogy az állatok részére olyan takarmányt állítsanak elő, amelyet legjobban haszno­sítani tudnak. A cukorgyártás korszerűsítése és olcsóbbá té­tele mellett rendkívül jó lehe­tőségek nyílnak a hústermelés gépesítésére. S mivel a terme­lési egységben hozzák létre az állatállomány részére a leg­megfelelőbb takarmányokat, — természetesen kevesebb költ­séggel állítják elő a hústermé­keket is. Bulgáriában a minisztertanács határozata után egymásután alakulnak a cukor-, hús- és tej­termelő kombinátok és már az első tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a termelés ilyen in­tegrációja, koncentrációja nagy eredményeket ígér. A biatovni Klement Gottwald nevű kombi­nát például 43 ezer hektáron fejti ki„ tevékenységét és az említett termelési szakaszok mellett élelmiszerféléket is elő­állítanak. De a többi termelési egységek is igyekszenek olyan irányú termelési programot megvalósítani, amely egyrészt lehetővé teszi a szakosítást, másrészt az olcsóbb és többter­­melést és nem utolsó sorban olyan árucikkek gyártását, amelyből nincs elég az ország­ban. A szorgalmas bolgár nép a napokban ünnepli szocialista hazájának megalakulását. Mi is szívből gratulálunk azokhoz az óriási sikerekhez, amelyeket a felszabadulás óta elértek. A Bol­gár Kommunista Párt mindig alaposan felmérte a társadalom és a népgazdaság fejlesztésé­nek lehetőségét és határozatai­val ezek szerint tűzte ki a táv­lati terveket. A kommunisták jó agitációs munkája nyomán Bulgáriában fejezték be a szo­cialista országok közt elsőnek a mezőgazdaság kollektivizálá­sát és a párt mezőgazdasági határozatai most is olyan célo­kat tűznek ki, amelyek megva­lósítása következtében a bolgár mezőgazdaság világméretben is élen haladhat. A termelés nagy­arányú koncentrációja rendkí­vüli lehetőségeket nyújt az áru­termelés fokozására és ilymó­­don biztosítják a lakosság jobb élelmiszerellátását. E. S. Az ötpontos Javaslat értelmében A szovjet békeoffenzíva az ázsiai térség­ben is érezteti hatását. Az első komolyabb megmozdulásnak a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság és Dél-Korea közeledését könyvelhetjük el. A két ország között már több mint egy éve folynak egy szerződés létrehozására irányuló tárgyalások és köz­ben mindkét fél részéről nyilatkozatok hangzottak el. A dél-koreai rendszer elnö­ke nemrég kijelentette, hogy helyesnek tartja, ha mindkét ország egyidejűleg lép be az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ez­zel feladta alapvető álláspontját, mert ed­dig azt hangoztatta, hogy a koreai nép egyetlen jogos képviselője a „Koreai Köz­társaság“ (természetes a szöuli rendszer­re gondolt). Azonban az elnök elszámítot­ta magát. A koreai Népi Demokratikus Köztársaság úgy diplomáciai, mint gazda­sági téren gyors ütemben tör előre. Tagja lett az Interparlamentáris Uniónak, az Egészségügyi Világszervezetnek és az ENSZ-be hamarosan megkapja a megfigye­lő státust. A szocializmust építő ország kormányának már több mint 50 országgal van diplomáciai kapcsolata. Az ellene irá­nyuló elszigetelési politika tehát teljesen csődöt mondott. Az ázsiai térségben is sokkal jobb a KNDK diplomáciai kapcsola­ta, mint a dél-koreai rendszeré. A szocialista Korea ma már politikai és gazdasági téren is nagy erőt jelent és az építésben elért eredményekkel példakép­pé válik a szomszédos országok népei előtt is. Tehát nem kalapol Dél-Korea előtt. Kim ír Szén a KNDK elnöke a dél-koreai javaslatra válaszolva kijelentette, hogy „észak és dél külön-külön nem léphet az ENSZ-be“. Úgy véljük hogyha a belépésre az ország egyesítése előtt kerülne sor, ak­kor csakis a konföderáció után Koryo Konföderatív Köztársaság néven, egy or­szágként lehetséges. Kim ír Szén elvtárs igazi hazafihoz mél­tóan célul tűzte a koreai nép egyesítését. A koreai félszigeten ugyanis hosszú idő­kön keresztül három állam is létezett és ez fékezte a nép gazdasági és kulturális fejlődését. Az áldatlan helyzetet felismer­ve Wang Keon uralkodó 918-ban megala­kította a Korvo dinasztiát a magasan cent­ralizált államot, amely komoly erőt kép­viselt az ázsiai térségben. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ötpontos javaslata világosan meghatározza a koreai nép jövőjét. Hangsúlyozza, hogy ki kell zárni a katonai összecsapás lehető­ségét, meg kell teremteni észak— és dél sokoldalú együttműködését, az ország két részéből küldötteket kell jelölni a Nagy Nemzetgyűlésbe, és minden igyekezet ered­ményeként létre kell hozni a Koryo Kon­­íöderatív köztársaságot. Az ötpontos javas- Jatot a világ demokratikus országai helyes­léssel fogadták. Koszigin szovjet miniszter­elnök kijelentette, hogy a javaslat újabb fontos kezdeményezés a koreai, valamint a távolkeleti feszültség enyhítésére, az ország békés, demokratikus alapon való egyesítésére“. A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság politikai — és gazdasági sikerei tehát rendkívüli nagyok és ennek szellemében, az eredményes munka tudatában ünnepli az ország népe szocialista hazája megala­kulásának évfordulóját. —m—

Next

/
Thumbnails
Contents