Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
Szobanövények szaporítása Minden szobakertészkedő legnagyobb örörrte, ha saját maga szaporította növény virágba borul. Azonban ezt az örömöt sok munka és fáradság előzi meg. Szobánkban sokkal kedvezőtlenebb körülmények vannak, mint az erre a célra épített üvegházakban. Tehát felmerül a kérdés, hogy megéri-e a munkát és a fáradságot? Kárpótol-e mindezért a virág? Ezekre a kérdésekre feltétlenül igennel kell válaszolni. Gondoljunk csak arra, hogy milyen „büszkeséget“ érez az ember akkor, ha az általa elvetett magból vagy dugványból fejlődő növény új levelet, új hajtást hoz. A kedvezőtlen körülményeket is mérsékelni tudjuk szobai üvegházzal, mely akár csöpögő — egyébként hibátlan üvegfalú — akvárium is lehet. Ebben már elő tudjuk állítani a növénynek leginkább megfelelő mikroklímát, és szaporítani is tudjuk kedvenc növényeinket. Előfordul, hogy nem nagyon ismert növényt szeretnénk termeszteni, de kész példányhoz nem tudunk hozzájutni. Azonban egyik ismerősünknél ez megtalálható; és kérésünkre szívesen ad szaporításra alkalmas hajtást. Vagy ákár saját növényeinkből szaporított fiatal példányokért cserélhetünk is. Megtörténhet, hogy gondatlanságból letörünk egy szép hajtást. Ha tudjuk, hogy ezt hogyan lehet dugványozásra előkészíteni, sokkal kisebb veszteségnek érezzük, mintha a letört részt el kellene dobnunk. Vagy megtörténik, hogy valamely szép növényünk alsó levelei sárgulni kezdenek, s lehullanak. (A felkopaszodott növény bizony már nem dísze a lakásnak.) Ekkor sem kell kétségbe esni. Egyszerűen törzsdugványt készítünk belőle, s növényünk újra virítani fog. Igaz, nem szabad túlzott reményeket fűzni a szobai szaporításhoz, mert egyes növényeket csak üvegházi körülmények között lehet eredményesen szaporítani. Viszont a fent említett szobai üvegház ebben is nagy segítségünkre lehet. SZAPORÍTÁSI MODOR A növények szaporodását két csoportra osztjuk: 1. ivaros (generatív) és 2. ivartalan (vegetatív) szaporodási módokra. 1. Az ivaros szaporodási mód legjellemzőbb tulajdonsága, hogy létrejöttéhez két különböző sejt (egy hím és egy női ivarsejt) egyesülése szükséges, melyek önmagukban nem fejlődhetnek. Pl. a virágból csak akkor fejlődik mag. ha a. virágpor gamétasejtje egyesül a termőben levő petesejttel. Ivaros szaporodási módnak nevezzük a virágos növények magról, a páfrányok spóráról történő szaporodását. 2. Ivartalan szaporodásnak nevezünk minden olyan szaporodási módot, melynek révén a növényi test valamely részéből új egyed fejlődik. Az ivartalanul szaporított növény általában az anyanövény minden tulajdonságát változatlanul tovább örökíti Ilyen szaporodási móddal a természetben is gyakran találkozunk. Pl. rizóma, inda, sarjhagyma, gumó az ivartalan szaporodás gyakori módja. A növények mesterséges szaporításánál a leggyakoribb mód a dugványozás, de a többit is felhasználjuk. MAGVETÉS A magvakat lehetőleg megbízható helyről szerezzük be, így sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat. A talaj előkészítésére is nagy gondot fordítsunk! Legmegfelelőbb a tápdús melegágyi föld és homok keveréke, de szükség esetén megfelel a jó minőségű kerti föld is, amely azonban mentes legyen a friss trágyától. A vetést virágcserepekbe, vagy fából készült 5—6 cm magas oldalfalú ládákba végezzük. A ládák alját több helyen ajánlatos átfúrni, hogy a fölösleges víz elfolyhasson. (A lyukakra apró cserépdarabot helyezünk.) A cserép vagy láda aljára finoman átrostált homokot teszünk, majd erre szórjuk a földet, melyet egy deszkalappal kellően tömörílünk. Ügyeljünk arra, hogy a föld a láda színétől kb. egy centivel lejjebb kerüljön. Maga a vetés a magtól függ. Vethetünk sorba, vagy csak a talaj felszínén egyenletesen elszórjuk a magvakat. Mindkét módnak megvan a maga előnye és hátránya. A nagyobb magvakat egyenként, szabályos távolságra vessük! Számítanunk kell mindig a kikelő növény térszükségletére. Ezek után a magvakat finom földdel betakarjuk. Szabálynak tekinthető, hogy a takaróréteg vastagsága a mag átmérőjének egy-, kétszerese legyen. (A nagyon finom, apró magvakat nem szabad földdel takarni.) Vetés után a talajt permetező öntözéssel megnedvesítjük, vagy a ládát állítsuk sekély vízbe, hogy alulról felszívhassa a nedvességet. A ládát üveglappal borítjuk, melyre papírt teszünk. Az üveglapot egészen a magvak kikeléséig rajtahagyjuk, mert így biztosítva van az egyenletes páratartalom és hőmérséklet. Általában megfelel a 18—20 C fok. A kikelt kis palántákat tűzdeljük majd a kellő nagyság elérése után virágcserepekbe vagy a szabadba ültetjük. a párologtatás csökkentése végett a többi levelet is felére kurtítjuk. Az így előkészített dugványokat a homokba tűzdeljük, tömörítjük körülöttük a talajt, majd óvatosan permetezve megöntözzük. (A gyökeresedés ideje alatt minden rothadó és elszáradó részt a további fertőzés el* 1 kerülése végett azonnal el kell távolítani!! A dugványok metszéslapján először hegszövet képződik. Ebből és a talajban levő nódiusokból nőnek ki a gyökerek, melyek négy öt hét alatt elérik a négy öt centi nagyságot. Ilyen állapotban a dugvány kiültetésére alkalmas. A legtöbb szobanövényünk hajtásdugványról jól szaporítható. DUGVÁNYOZÁS A növények dugványozása a szobakertészkedés legszebb m'ozzanata. így sok olyan növényt is szaporíthatunk, melyek a természetben csak magról szaporodnak. A dugványozás lényege, hogy az erre alkalmas növényből levágunk egy továbbfejlődésre alkalmas részt, és megfelelő körülmények között mindaddig életben tartjuk, míg gyökereket nem fejleszt. Ezután már önálló növényként folytatja életét. Nagyon szép eredményeket érhetünk el levél-, hajtás-, vagy törzsdugványozással. A dugványok részére megfelelő helyet kell biztosítani. Ne érje őket tűző nap, de elegendő fényt kapjanak. A levegő legyen párás, a talaj nedves, de ne túlságosan, mert az rothadást idéz elő. (A legmegfelelőbb erre egy üres akvárium.) A talaj, melybe a dugványainkat tűzdeljük, kissé szemcsés, kimosott folyami homok legyen, kb. 8—10 centiméteres rétegben. Dugványozás előtt kissé tömörítsük és nedvesítsük meg, de ne túlságosan. A dugványokat csak ezután helyezzük a talajba, s az akváriumot üveglappal leborítjuk. Legbiztosabb eredményt akkor érünk el, ha a homok hőmérséklete 18—20 C fok. Hajtásdugványt úgy készítünk, hogy a növény hajtásának felső 7—10 centiméteres részét levágjuk. A vágást éles késsel végezzük, az alsó nódius (csomó) alatt 1—2 milliméterrel. Az alsó egy két levelet levélnyéllel együtt eltávolítjuk — ha növényünk nagylevelű, akkor Levéldugvány. Egyes növényeinket levéldugványról is szaporíthatunk. Ilyen például a Begonia rex. Ennek ч idősebb fejlettebb leveleit levágjuk, levélnyelét éles késsel eltávolítjuk. -A levél fonákén jól látható levélereket közvetlenül az elágazás előtt átmetsszük. (Ezen a helyen található a legtöbb osztódószövet, itt a legbiztosabb az új növény fejlődése.) A levelet alsó lapjával nedves homokra fektetjük. A bevágásoknál néhány hét múlva kis növények fejlődnek, melyeket kettő négy leveles korukban kis cserepekbe ültetjük. A Santpaulia ionantha (Fokföldi ibolya) kifejlett leveleit rövid nyéllel levágjuk, és csak e levélnyelet tűzzük a homokba. Rajta rövid idő alatt gyökerek és hajtás fejlődik. Ajánlatos azonban a levelet dugványozás előtt 24 óráig hűvös helyen tartani, hogy a seb beszáradjon. Érdekes a Sansevierie szaporítása, mely tőosztáson kívül levéldugványozással is lehetséges. A legalkalmasabb idő erre a nyári hónapok, de ha egy levél letörik, dugványozhatjuk az év bármely szakában. Szaporításra a fejlett, kemény levelek alkalmasak. Ezeket hat-nyolc centiméteres darabokra szabdaljuk és 24 órán át szikkadni hagyjuk. (A végeket ne cseréljük fel, mert a levélcsúcshoz közelebb eső rész rosszabbul gyökerezik.) Az így kezelt dugványokat tisztára mosott folyami homokkal töltött cserépbe vagy ládába tűzdeljük egy-két cm mélyen. Az első hetekben csak nagyon mérsékelten öntözzük, de arra is ügyeljünk, hogy a dugványok meg ne ránco4 sodjanak, mert akkor nehezen gyökereznek. Körülbelül nyolc-kilenc hét, néha hoszszabb idő után a dugványok alsó részén több hajtás is fejlődik. Ezeket tápdús földbe ültetjük. A Cyperns (népies nevén „vízipálma“) örvösen álló leveleit egy-három centiméteres levélnyéllel is szaporítóhomokba tűzdeljük. Néhány hét múlva gyökeret és leveleket hajt. Déli fekvésű ablakban egy pohár vízbe dobva is meggyökeresedik. Törzsdugvány. Gyakran megtörténik, hogy lakásunkban a Philodendron vagy Diffenbachia felkopaszodik. A hosszú törzs végén csak egy két levél marad. Ilyenkor már nem szépek és a legjobb őket szaporításra felhasználni. A felső leveles részt d „fejdugványt“ éles késsel levágjuk. A léggyökerekkel együtt ezt beültetjük egy nem túl nagy, homokos földdel töltött edénybe. Három-négy hétig világos, de nem napos és nem huzatos helyen tartjuk. Utána visszahelyezzük eredeti helyére. Ajánlatos még egy ideig a leveleket tiszta vízzel permetezni. A törzs többi részét úgy daraboljuk fel, hogy minden törzsdugványon legyen egykét ép szem. Ezután a dugványokat folyami homokkal töltött cserepekbe vagy ládákba helyezzük, 0,5—1 cm mélyen, hogy azok vízszintesen legyenek. A homokot állandóan nedvesen tartjuk. Néhány hét múlva a dugványok gyökereket és egy-két levelet fejlesztenek. Ezután önálló növényekként cserepekbe ültetjük őket. Tőosztás és sarj. Sok szobanövényt szaporíthatunk ezzel a móddal is. Pl. az Aspidistrát, Sansevieriát, Asparágus sprengerit stb. Ézt a szaporítási módót legjobb tavasszal, az átültetéssel egyidőben alkalmazni. 5 Egyes növényeken sarjuk fejlődnek, melyeket többségükben már gyökérrel tudunk leválasztani az anyanövényről, vagy mint dugványokat gondozzuk tovább. Ilyen például a Chlorophytum, a Bromélia-félék stb. Szabó Ferenc, Nitra Hársfavirág Felvásárolják a gyógyszeripar részére és az I. osztályúért 50 koronát, a II. osztályúért pedig 40 koronát ad a felvásárló üzem. A hárs széleslevelű és kislevelű száldokfa, szép koronájú, illatos virágú, amely parkokban, erdő szélén, sziklás oldalakon terem. Gyűjtendő mindkét fajta virágzata a muralevelekkel együtt. A muralevél 6—8 cm hosszú, lándzsás nyelv alakú, és szélű, sárgás, hártyás, később papírszerű. Nem szabad összetéveszteni az ezüsthársfavirággal. Az ezüsthársfa levelének mindkét lapja, s különösen a fonákja, finom fehér, molyhos, de molyhos a muralevele is. Kissé hódító illatú virágzata van. Az ezüsthársfa virág gyomor és bélgörcsöt okozhat. A hársfavirágot padláson, legfeljebb két-három ujjnyi vékony rétegben kell szárítani. A drog 0,04—0,1 százalék kellemes illatú illóolajat tartalmaz, amelyben farnesol található. Tartalmaz cukrot, cserzőanyagot, szaponint. E-vitamint, hesperidint, nyálkát és organikus savak sóit (malón és borsav). A drognak kiváló izzasztó hatása van. Továbbá köhögéscsillapító, idegerősítő, enyhe szívműködést serkentő, vizelethajtó és hashajtó (gyermekeknél ez fontos, mert a szintetikus hashajtókat csak egy éven felül szabad adagolni, akkor is nagy vigyázattal) tulajdonsága van. Hihetetlen, hogy a régi időkben a hársfavirágot nem ismerték. Plinius szerint használták az ezüsthársfa levelét, virágját, és termését, mégpedig édes folyadékba keverve. Sokaknak a hársfatea mindennapi reggeli üdítő italuk. A virág forrázatát nátha, idült hörghurut, köhögés, és tüdőelnyálkásodás esetén használják. A legjobb háziszer meghűlésnél izzasztásra. A gyermekeknél sokkal ártalmatlanabb, mint az Acylpyrin-tabletta. Ha izzasztásra használjuk a teát, csakis ágyban, forrón igyuk meg és jól takaródzzunk be. Forrázatát fel lehet használni mint görcsoldót és fájdalomcsillapítót. Külsőleg bőrápoló kozmetikai szereknek, toroköblítőknek és fürdőknek alkotórésze. Kozmetikában hajápolásra, ragyák eltávolítására és az arcbőr mindennapi mosására használják. Nálunk ezeknek a gyógyszereknek az alkatrésze: Species Laxantes-nek (hashajtó-teakeverék), és Droseran-nak (érelmeszesedés elleni teakeverék). Az égetett hársfaszenet borecetnek oldva 1 g faszén 1 dl borecetbe vérköpés ellen használják. A hársfaszenet pirítva fgporhoz, sebgyógyító és bőrbajok elleni hintőporhoz adják. Olykor a virágok helyett a levelét is felhasználják. A levelek C-vitamint és glikozidákat tartalmaznak. A leveleket teapótlóként használják. A hársfavirágot csak egy évig szabad tárolni, azután elveszíti gyógyhatását. Túladagolásnál a hársfatea nem okoz mellékhatásokat vagy mérgezést. Dr. NAGY GÉZA ► ♦> ♦> « * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> • » zöldségtermesztésben szervezziik meg a folyamatosan érő termények szedését. Paprikánál a fogyasztásra alkalmas termés szedésével elősegítjük a többi gyUmölcs gyorsabb érését. Távoli szállítás esetén a paradicsomot a teljes érés előtt szadjük, hogy utóéréssel kerüljön a fogyasztókhoz. Nagyüzemi termesztésben a szedések végzésére állítsuk be a félautomata, illetve automata szedőgépeket. A másodvetések növényápolási munkáit is végezzük géppel. A gépekkel végzett munkával felszabaduló kézi munkaerőt hasznosítsuk az olyan munkák végzésénél, amelyek géppel nem végezhetők (tisztítás, kötözés, csomagolás stb.). Az átadásra kerülő árut minőségileg osztályozva csomagoljuk. Végezzük el a sűrűvetésű gyökérfélék ritkítását is. Fejtrágyázással segítsük a másodnövények fejlődését. A fellépő kártevők és betegségek ellen alkalmazzunk megfelelő védekezést. Fordítsunk gondot a kapálásra, gyomirtásra és öntözésre is. A folyamatosan érő termények szedésére oktassuk ki a dolgozókat, hogy a kereskedelem igényének megfelelő árut szállíthassunk. Folytassuk az istállótrágya gyűjtését a tavaszi melegágy készítéséhez. Termőszőlőben tartsuk a talaj felületét gyommentesen és amikor a hajtások az előző kötésekből kinőttek, újra kötözzük. Ahol a hajtások annyira túlnőtték a támaszt, hogy elhajlásukkal számolhatunk, a támasz felett 20—30 cm-rel csonkázzuk. A megeredt zöldoltásoknál távolítsuk el az anyatőkéről fakadó hajtásokat, a nemes hajtásokat pedig rendszeresen permetezzük. Peronoszpóra ellen a szükséges időközökben továbbra is permetezzünk és porozzunk, hasonlóképpen ahol lisztharmat mutatkozik sürgősen védekezzünk. Üjtelepítésű szőlőben a fő feladat a gyomtalanítás, talajporhanyítás, kötözés és permetezés. Szőlőiskolában a gyomtalanítás és permetezés mellett legfontosabb — ha nincs bőséges csapadék — az öntözés, árasztás. Termőgyümölcsösben az időjárásnak, valamint a gyümölcs fejlődésének megfelelően folytassuk a terntéstvédö permetezéseket. Főleg a gombabetegségek, valamint a kaliforniai pajzstetű ellen. Gondoskodjunk a hullott gyümölcs felszedéséről és érettségi fokának megfelelő értékesítéséről, vagy ha arra teljesen alkalmatlan, úgy megsemmisítéséről. Biztosítsuk a szedésre alkalmas gyümölcs zavartalan szüretelését. Ehhez kellő időben meg kell szervezni az értékesítést. gondoskodni kell a szükséges mennyiségű göngyölegről, valamint a szedés, válogatás, osztályozás, szükség esetén a csomagolás és szállítás előkészítéséről. Fiatal telepítésben biztosítsuk a hajtások és a lombozat kártevők elleni védelmét. A fiatal fák talaját tartsuk gyommentesen, árnyékoljunk, szükség esetén pedig öntözzünk bőségesen. A bogyós gyümölcsűeknél az egres, ribiszke és a szamócaszüret befejezése után védekezzünk az esetleg fellépő gombabetegségek ellen. Nagyobb csapadék után alkalmazzunk sekély talajmunkát. Kezdjük meg a szamócapalánta gyökereztetését, hogy kellő időben megfelelő ültetési anyaggal rendelkezzünk. B. M. '♦ ♦ ♦ ♦> ♦> ♦> 4 ► ♦> ♦> v » ♦> ♦> ♦> M
