Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-01 / 35. szám
1973. szeptember í. SZABAD FÖLDMŰVES, 9 RUHÁK KOZÉPKORÚAKNAK Fiatalosan, de mértéktartóan Manapság a középkorú nők köoynyen tűnhetnek fiatalabbnak életkoruknál. Ha helyesen táplálkoznak (!?), sportolnak, s a kozmetikára is szakítanak időt. Persze, azért az évek múlnak — sajnos, nem nyomtalanul —, s minél magasabb a számuk, annál kívánatosabb, hogy eltereljük róluk a figyelmet, igyekezzünk kortalannak látszani. Ez a cél sok tekintetben az öltözködést is meghatározza. Kerüljük mindazt, ami az életkorra utal. Ne öltözzünk öregesen, de a tizenévesekkel se versenyezzünk. Az előbbi hibát általában azok a nők követik el, akik nem dolgoznak, a háztartást vezetik, a gyerekeket nevelik, az utóbbit a magányos nők, akik már unják függetlenségüket. Minél idősebb valaki, annál jobban fontolja meg a fekete, a szürke és természetesen a nagyon élénk színű ruhák viselését. A fekete mélyíti a vonásokat (kevésbé gyöngéden: a ráncokat), ezért csak más színnel kombinálva ajánlható. A szürke — akaratlan gondolattársítással is — könnyen emlékeztet az életkorra, különösen középárnyalataival, vagy mint alkalmi ruha. Nem feltűnő, s csaknem mindenkinek előnyös a drapp, a vaj- és tojáshéj, a krém-, a homokszín, a barna és a középkék. De a pirostól, zöldtől, sárgától sem kell elriadni, ezeknek azonban hamvas, kevert árnyalatait viseljék. A ruha hossza térdig, térdközépig érjen, legfeljebb csak takarja a térdet. A mini még azoknak is nevetségesnek tűnik, akiknek szép a lábuk. A midi az idősebbeknél egyelőre megbukott, mert a szolid helyett inkább a rendetlenség, az elhanyagoltság látszatát kelti. Rajzainkon a középkorúaknak, az CSALÁDI Jk (ИМ ■ ЯИц Г(ф]]1 idősebbeknek mutatunk be divatos és mégis szolid ruhákat. Szép és elegáns viselet a nadrágkosztüm, különösen akkor, ha a felső része a csípőt takarja. Blézerrel (1) vagy tunikával (2) karcsúsít. Aki nem szereti a nadrágot, hordjon szoknyát blúzzal, pulóverekkel. A bekötős blúzt (3) csak karcsú derekú nőknek ajánlhatjuk. Praktikus és mindig divatos a chanelkosztüm.. Rajzunkon (4) a szoknya hólos, az elütő színű blúz megkötés nyakkal készült. Telt alakúaknak előnyös a kabátruha (5), hoszszanti szabásvonalát tűzés hangsúlyozza. Változatlanul divatos az ingruha hólos szoknyával (6), ujja hosszú kézelőbe fogott, jerseyból, tiszta selyemből, műszálas anyagból készülhet. A hosszú ujjú alkalmi „alapműét“ (7) gyönggyel, sállal, dísztűvel tehetjük változatossá. Feliérné Varga Agnes CSIBA LÁSZLÓ: cAtúftíÍÄ * / н Л* UX „ Gyermekkorom: egy sereg benyomás, egy életreszálú emlékezés. Néha a csillagos eget kémlelem, ahonnan csillag jut lejeié, és hirtelen elsötétül. Vajon hova lett? Hova lett édesanyám mesélő ajka az „Aranyhajű lányról“, hona lettek az őszi kukoricafosztások mesélői? ... Majd tekintetem a messzeségbe mered, ahol feljelragyog az emlékezés földi fények formájában. Ekkor feloldódik bennem a beszédes némaság s újra gyermek vagyok. Kukoricát fosztok, felettem fel-felragyog a hold fehér fénye, és csillagszemek néznek rám a bújdosó, tovasurranó bárányfelhők közül. Vince bácsi szájából újra luillom a mesét a régi Csallóközről, az itt vadászó Mátyás királyról. — Mátyás király idejében híres vadászterület volt Csallóköz, ezért nevezték Aranykertnek is. Az évszázados jegenyék, fűzfák, rezgőnyárfák, akácok, futónövények indáival Voltak benőve. A nádasok, vízerek, csalitok, erdők apró szigetek búvóhelyül szolgáltak az állatoknak. Nagy számmal élt itt a nádifarkas, hód, vidra és vaddisznó. A lápok és erek vizeiben ezrével úszkáltak a víziszárnyasok. Az egyik vadászat alkalmából Mátyás nagyon elfáradt és lovásza előtt bosszankodását fejezte ki, hogy milyen nehéz ezen a mocsaras vidéken lóháton vadászni. Lovásza erre megkérte, hogy adjon nekt ebből a földterületből annyit, amennyit ő azalat megkerül lóháton, míg a király vadászebédjét elfogyasztja. A király beleegyezett, ERŐS György nevű lovásza pedig lóra pattant és elvágtatott. Útközben kardjával szétvagdosta vörös palástját s a palást darabjaival jelezte útját. Ebéd végeztével már a királynál volt és bejárta vele a belovagolt területet. Látva a király a terület nagyságát, csodálkozva e szókra fakadt: „György, sok аI“ De azért az igazságos király ígéretét betartva a területet lovászának adományozta. György a lovász itt telepedett le családjával s a községet Györgysokának nevezték. A hagyomány szerint így keletkezett Dercsika, a mat csallóközi kisközség. — Es hová lett az Aranykert? — tettem fel a kérdést Vince bácsinak. — Hová lett? Hát eltűntették a haragos tündérekI Számotokra ez a történet ma már bizonyára másként hat. Mert ma, ahol valamikor víziszárnyasok hápogtak ott traktorok ekéje hasogatja a barázdákat, ahol régen halásztak, ott most búza terem. Azokon a helyeken, ahol a mocsarak és feneketlen ingovány miatt a közlekedés szinte lehetetlen volt, ott autók serege robog. Ismerem a jelszót: légy fit! És mivel a sport nem árt, ha megeszem a reggelit, kihozom a kerékpárt. A sport után jön a játék, a legjobb bújó én vagyok, minden óra szép ajándék, madár dalol s a nap ragyog. szép nap Ebéd után fürdőt veszek, ez élvezet mondhatom! Uzsonnáig ki sem megyek ez nekem a Balatoni Mikor a nap búcsúzni kezd. kinn a réten sétálok s anyókámnak hogy örüljön. szedek pár szál virágot. Szöveg és kép: ORDÖDY VILMOS, A fűszerek Mit Is nevez fűszernek — régies formájában — fűszerszámnak a magyar és mit ért azon, amikor azt mondja: megfűszerez valamit? Semmi esetre sem csak azt, hogy sót, paprikát, ecetet, esetleg borsot tesz az ételbe. Nem azt érti, de ma azt cselekszi. Ha valahol egy-egy üzemi konyhába, vendéglői szakács mellé, vagy akár egy gazdasszony árnyékába sodor a sorsom — sajnos, meg kell állapítanom, hogy hajdan olyan híres magyar konyha sokféle íze napjainkban mintha egy kissé elszegényedett, megkopott, elszintelenedett volna. Mintha a szakácsok — no, tisztelet az aránylag kevés, de annál megbecsültebb kivételnek — és a gazdasszonyok, akik közül az öregek már lassan elbúcsúznak tőlünk — megfeledkeztek volna arról, hogy a savanyú, sós, csípős ízeken kívül még sok más ínycsiklandozó fűszer is van a világon. Hogy mást ne említsek, még a jezsuiták kiadásában 1763-ban megjelent híres nagyszombati szakácskönyvben is — aminek az volt a címe, hogy „Szakáts mesterségnek könyvetskéje, melyben különb-különféle válogatott tzifra jó, egészséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sütése és főzése leirattatik“, igen sokféle ma már nem is emlegetett fűszerszámok felsorolása található. Hogy mást ne említsek; a gyömbér, a szerecsendióvirág, a sáfrány, a kakukkfű, és még sok egyéb. No és az az érdekes, hogy a paprika csak az 1775-ben megjelent Csapókféle „Magyar Kert“ című könyvecskében mutatkozik be először hazánk irodalmában. Azt írja róla a szerző, hogy „a paraszti emberek porrá törik és igen erős eszköz ez, s az ember vérét igen meghevíti.“ Lám a magyar konyha mai primadonnája valamikor falusi hamupipőke volt és amikorra vezetöszerephez jutott, a többi fűszerek valósággal kiöregedtek mellőle. Mi hát akkor a fűszer? Mit Is jelent az, lia valami fűszeres? Azt, hogy ízletes, szebb, jobb, színesebb, kedvesebb, és ha nem is értékesebb, de annak látszik, mert a száraztól, a színelentől elüt. És tnit jelent a fíišžér'az'élelmezéstudományban? Minden olyan anyagot, ami az ételnek kellemes ízt, szagot, színt, zamatot, és külemet ad. Eszerint tágabb értelemben valóban fűszer a só, az ecet, a sütőpor, a szödabicarbőna és talán még a zselatin Is, de valójában csak a fűszernövények ételjavításra felhasznált részeit, terméseit, magvait, virágait, bimbóit, leveleit, hajtásait, törzseit, tőkéit, rizómált és gyökereit használjuk fűszernek. No de mi közük van a fűszereknek az egészség megtartásához és a gyó* gyításhoz? Sok! Nagyon sok. Több olyan betegséget Ismerünk, amelynél az általános testi erő megtartása vagy megjavítása igen fontos feladat. Az erőt a bőséges, rendszeres táplálkozás adja. A komoly munkát végző egészséges ember számára ezért olyan elengedhetetlen a rendszeres és kielégítő táplálkozás. Az erősítésre szoruló beteg még jobban rászorul, és ugyanakkor rendszerint étvágytalan. Ha az ilyen étvágytalan beteget ízetlen, egyhangú, kellemetlen eledelekkel tömnek, étvágytalansága fokozódik és táplálékának még a legszükségesebb mennyiségét sem fogyasztja el. A változatos, jóízű, kellemesen fűszerezett ételeket azonban jéétvággal elfogyasztja. Az ízletes, jóízű, változatos étrend tehát ellensúlyozza, legyőzi az étvágytalanok és a gyenge betegek étvágytalanságát. Ám az ízesítéshez fűszer, felhasználásukhoz fűszerismeret kell, mert azok adják még a különleges, vagy kellemes ételarómát — hogy úgy mondjam — az eledelek savát, borsát. Ez a fűszerezés általános haszna. A másik még érdekesebb. Pontosan egyes fűszerek eltiltásával kapcsolatos. A betegek jórésze nem ehet csípős, erős, izgató fűszerrel készített ételt. Ezektől „egyes“ fűszereket el kell tiltani. Azért kell megismerni a régen bevált jő fűszereket, hogy ha az egyeseket eltiltják a kettesek, még használhatók, hogy a tréfa szavával éljek. Rengeteg használható fűszerünk van. Hogy csak egynéhányat említsek: a hagymák, a kapor, a sáfrány, a fenyömag, a majoránna, a zsálya, a tárkány, a murok és sok egyéb, amikről még én sem tudom, hogy micsodák. A fűszerhatások Igen változatosak. A fűszerezésnek éppen az a művészete, hogy mindenki számára ízletessé, változatossá teszi a neki engedélyezett és sorozatosan fogyasztott ételeket. Erről az egyszerűnek látszó, de igei? nagy horderejű kérdésről szól Romváry Vilmos „Fűszerek könyve“ című kitűnő munkája. Dr. BUGA LÄSZL0 ^^^X^^^a^^^aЛЧЧЧVV^Vtt^XVkЧЧЧVЧЧЧVЧVk^XЧЧ^VVVЧЧVVЧЧV^XVMKW'CЧЯOi^KVГО^V^^^^»^*tЧ^^X^VC*X*^^^VC^ГО'K ERESZTBEJTVEHY ISKOLA ÉS TANULÄS VÍZSZINTES: 2. niölcs. 5. Szeszes ital. 8. Zola .. . francia író. 10. Nem ezt. 12. Vegyjele „S“. 14. Gubós növény. 15. Lekaszált és megszáríott fű. 17. Temérdek. 19. Régi római pénz. 21. Balatoni üdülőhely. 23. Megszólítás. 24. Vágány. 26. Tibeti szarvasmarha. 27. Olasz névelő. 29. Magyaros felsőruha. 32. Astatine kémiai jele. 33. Játszma (a teniszben). 35. Rege. 36. Időszak. 37. Nagy félsziget Észak- Európában. 39. Ékl 40. Termést betakarít. 42. Szlovák tengely. 43. Igekötő. 45. Azonosak. 46. Kettőzve: város a Dunántúlon. 47. Figura. 48. Magyarországi sportnyeremény-játék. 49. Hamis. 51. Gally. 53. Időmeghatározás. 54. Bánat. 55. Német nem. 57. 1848-as szabadsághős. 59. Maláji súlyegység. 61. Japán gyöngyhalásznö. 62. Tejtermék. 64. Afrikai antilopfajta. 65. Kicsinyítő képző. 66. Európai nép. 67. Nem halt meg. 69. Betű kiejtve. 70. Aroma. 71. A bor, sör ts az. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része. 2. Lapos.. 3. Állatlak. 4. Az idézet második része. 6. A csehszlovák repülőgépek jelzése. 7. Nyílás. 9. Nem ugyanaz. 10. Kazal közepe. 11. Kevert nit. 13. Francia tagadás. 16. A gondolkodás központja. 18. Gyümölcsös. 20. Folyó Jugoszláviában. 22. Angolna németül. 25. Negatív válasz. 28. Janáček személyneve. 30. Az első bárkás. 31. Férfinév. 32. Avatásban van! 34. Tél kezdete és vége. 36. Véredény. 38. Európai nép. 40. Alomba ringat. 41. Az idézet harmadik része. 44. A mun-és az energia egysége. 45. Mindenféle ócskaság. 50. Vékony fémkorong. 52. Tisztító eszköz. 54. Az Újpesti Dózsa, neves játékosa 56. Csacsihang. 57. Nem ki. 58. Személyes névmás. 60. Nem egészen agg. 62. Kevert kar. 63. Kaszáló. 66. Római 999. 68. Francia névelő. Beküldendő a függőleges 1., 4. és 41. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 32. száma keresztrejtvényének helyes megfejtése: Az irányítás tudományát is el kell sajátítanunk! Könyvnyertesek: Brusznyai Erzsébet, Holiša Galsa) — Csókás Hilda, Kravany n./D. (Karva) — Sípos Jenő, Bajtava (Bajta). A könyvkézbesítéssel kapcsolatos késedelemért szives elnézést! A szerkesztőség.
