Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-01 / 35. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. szeptember í. Á becsületes helytállás eredménye A múlt hét végén a levicei (lévai) járás lakossága a Szlovák Nemzeti Felkelés 29. évfordulója, valamint a Nemzetközi Szövetkezeti Nap és a járási aratóiinnepély alkalmából nagyszabású ünnepségen vett részt. Az amfiteátrumban megtartott nagygyűlésen hangoztatták, hogy a levicei járás mezőgazdasági dolgozói ma már sikeresen juttatják érvényre a párt internacionalista politikájának irányelveit. A járás az ott élő szlovákok és magyarok szorgos keze alatt valamcnnyiök örömteljes otthona lett. Az idei aratás is igazán örömteljes, mert az eddigi legnagyobb hektározamot érték el gabonából. Az átlaghozam 43 mázsa volt hektáronként. Az ünnepségen jelen volt a CSKP KB küldöttsége, JOZEF LENÁRT- tal a CSKP KB elnökségének tagjával, az SZLKP KB első titkárával az élen. Jozef Lenárt elvtárs a nagygyűlésen ünnepi beszédet mondott. Bevezetőjében a CSKP KB, az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nevében üdvözölte a járás lakosságát és köszönetét mondott a mezőgazdasági dolgozóknak jó munkájukért. „Mindnyájan örülünk annak, hogy az idei aratóünnepségen újra mérlegelhetjük jó eredményeinket, amelyeket az utóbbi években az egész köztársaságunkban elértünk, amelyeket Szlovákiában, az Önök járásban a gabonatermelés szakaszában és általában a mezőgazdasági termelésben elértek, hogy teljesítik és túlteljesítik feladataikat, amelyeket e fontos ágazat számára pártunk kitűzött, — jelentette ki többek között Lenárt elvtárs. Az aratás eredményei feljogosítanak bennünket arra a megállapításra, hogy az idén érték el a legnagyobb gabonatermést, amelyet járásuk valaha is feljegyzett.“ Az SZLKP első titkára külön köszönetét mondott a járás mezőgazdasági dolgozóinak, az állami gabonafelvásárlási tervfeladatok túlteljesítéséért. azért a több mint 1600 tonna gabonáért, amellyel a kolín járás felhívására válaszollak. Lenárt elvtárs a továbbiakban az SZNF jelentőségéről beszélt, amelynek dicső harcait a pártunk irányította és a hős szovjet nép minden tőle telhetővel segítette. Külön kiemelte a szlovákok és magyarok közös harcát. „Nem feledkezett meg arról, hogy éppen a Szlovák Nemzeti Felkelésben a magyar antifasiszták is áldozatokat hoztak, kivívták az új élet elveit, a dolgozó ember új helyzetét a társadalomban és az államban, hazánk nemzeti és nemzetiségei egyenjogúságának és proletár internacionalizmusának új kapcsolatait. Kötelességünk védelmezni és szilárdítani a csehek, a szlovákok, a magyarok, az ukránok és lengyelek egységét, amely egység a szocialista építés éveiben a baráti együttműködésben, egyetértésben edződött és sikereink forrása volt“ mondta többek között beszédében pártunk első titkára. Aztán arról a hatalmas fejlődésről szólott, amely Dél-Szlovákiában is tapasztalható a felszabadulás óta. Majd a XIV. kongresszus programjáról szólva megállapította, hogy a kongresszus óta eltelt idő meggyőzően bizonyította, hogy a program jól bevált. Ezért továbbra is igyekezni kell annak következetes megvalósításáért. Beszédében nagy jelentőséget tulajdonított az ifjúság nevelésének és a fiúkhoz és lányokhoz fordult, hogy sajátítsák el a tudományosműszaki vívmányokat. Ápolják még jobban a műszaki ágazatokat, a tanulás és a fegyelem iránti hajlamot s általában a matematikaifizikai és természettudományok iránti érdeklődést. A tudomány — műszaki forradalom időszakában erre mindenhol és mindenütt nagy szükség van. Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzetről is szólott s azokról az erőfeszítésekről, amelyet a szocialista országok a Szovjetunióval az élen a világbéke megszilárdításáért tesznek. ÉRTÉKELTÉK A LEGJOBBAKAT! Kimagasló sikerek a gabonatermesztésben Ignác Janik elvtárs' a Nyugat-szlovákiai Kerületi Pártbizottság vezető titkára a napokban Bratislavában köszönőlevelet adott át azon mezőgazdasági üzemek képviselőinek, akik ebben az évben állagban hatvan mázsán felüli hektárhozamot értek el gabonafélékből. Janák elvtárs arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy idén a kerület mezőgazdaságának dolgozói úgyszólván rekord időn belül 329 ezer hektár gabona termését te" karították be. Ebből a búza vetésterülete mintegy 200 ezer hektár volt. örvendetes, hogy a nagyhozamú szovjet bűzafajták — amelyek a termőterület döntő többségét foglalták el -- kerületi átlagban 43,74 mázsa termést adtak, vagyis hektáronként három mázsával többet, mint 1971-ben. így a gabonafélék termésének átlaga hektáronként 41,10 mázsa lett kerületi méretben. A nagy gabonatermés eléréséhez hozzájárultak mindazok a gazdaságok, amelyek a vetéstől kezdve a betakarításig figyelemmel kisérték a növényzet sorsát, s a különös gondossággal lehetővé tették a hatvan mázsán felüli átlagos hektárhozam elérését. Bizonyságot nyert, hogy a mezőgazdasági üzemek a kiváló terméseredményt sokszorta rosszabb csapadékviszonyok közt érték el, mint gondolnánk. Kerületi méretben ugyanis tavaly és az idén 40 milliméterrel kevesebb volt a természetes csapadék, mint például a katasztrofálisan aszályos 1947-es esztendőben. A gabonatermesztés terén a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban kimagasló eredményt értek el a medvedovi (medvei), a kluéovecl (kulcsodi), a jurovál, a lúči, a Horný Bár-i (felbári) szövetkezetekben és a Gabčíkovoi (Bősí) Állami Gazdaságban; továbbá a levicei (lévai) járásban a málaši és a Tekovské Hrádek-t szövetkezetben; valamint a senicai járás Roh. Rypkany-1 szövetkezetében és más járások gazdaságaiban. Kimagasló sikereket értek el továbbá a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán Emil Špaldon akadémikus vezetésével, ahol a Jubilejná búza 111,8; a Kaukaz búza pedig 98,2 mázsás hektárhozamot adott. Janák elvtárs ezt a sikert nagyra értékelte és jókívánságait fejezte ki a főiskola képviselőinek a további eredmények eléréséhez. A befejezőben felszólalt Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, aki hangsúlyozta, hogy a nyugatszlovákiai búzatermesztő mezőgazdasági üzemek tapasztalatait közkinccsé kell tenni. Vagyis el kell érni azt, hogy Szlovákia más területein is hasonló kimagasló terméseredményt érjenek el. A nyugat-szlovákiai földművesek mesteri hozzáértéssel művelték földjeiket, így érték el a nagy termésátlagot s pártunk számít rájuk hazánk gabonatermesztési programjának valóra váltásában. —hal— ■ engyelország lerohanása a b Gdanszki-öbölben lévő Westerplatt-félsziget ostromával kezdődött A félsziget hossza mindöszsze másfél kilométer, szélessége pedig ötszáz méter. Védelmét 182 katona és tiszt biztosította, 35 nehéz, hat könnyű golyószóróval, négy géppisztollyal, két tankelhárító ágyúval felszerelve. lengyel nemzeti zászló. A német légierő, a Wermacht gépei, éjjelnappal bombázták a védőket. Ekkor már a németek kezén volt Krakkó, Narew, Toruň. Varsót tankgyűrű vette körül. A rosszul felfegyverzett lengyel hadsereg percről-percre hátrált, a westerplatti hősök azonban rendületlenül állták az egymást követő támadásokat. A Westerolatte hős védőire emlékezünk Ezerkilencszázharminckilénc szeptember elsején hajnali ötkor fülsiketítő robbanás rázta meg a félszigetet. Ez a robbanás jelentette tulajdonképpen a második világháború kezdetét, mely az eddigi legszörnyűbb, legnagyobb vérontássá vált áz emberiség történetében. Az első napon a Schleswig—Holstein hatvan perces tüzérségi tüze után sem sikerült a félsziget bevétele. De a lengyel hősök a második és a harmadik napon sem adták meg magukat. A fasiszta megszállók ekkor már kétezer kilométeres fronton támadták a hazájukat védő lengyeleket, de a Westerplatton büszkén lengett a Végül szeptember 7-én egy német lángszóró-roham után, amikor már a védők veszteségei lehetetlenné tették a további ellenállást Suscharski őrnagy, a hősök parancsnoka, kapitulált. A Westerplattért folytatott harcokban több mint tizenöt lengyel katona vesztette életét, a sebesültek száma a kétszázat is meghaladta. A németek persze sokkal több embert vesztettek. A félszigetért küzdő lengyel katonák hősiessége, rendületlen bátorsága élő bizonyítékként szolgál a hazáját védő nép erejére. Őrizzük meg örökké a legendás hősök emlékét! Ján Mičátek, alezredes \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Érdekes, tartalmas kiállítás volt Magyarországon az ipar fejlődésével párhuzamosan a hagyományos népgazdasági ágazat, a mezőgazdaság is nagyot fejlődött a felszabadulás óta. Hat évvel ezelőtt bevezették az új gazdasági irányítási rendszert, s ez még jobban meggyorsította a fejlődés ütemét. Az 1968— 1972-es időszakban 23 százalékkal növekedett a mezőgazdasági össztermelés. Minek köszönhető ez a jelentős előrelépés? Elsősorban annak, hogy az állattenyészésben áttértek a nagyobb hasznosságú állatok tartására, a növénytermesztésben pedig az eddiginél termőbb, nagyobb hozamokat nyújtó fajtákra alapoznak. A magyar mezőgazdaság egyre több, világviszonylatban is elismert eredményt mutat fel. A legnagyobb fejlődést a búza- és kukoricatermesztésben érték el barátaink. A búzatermesztési eredmények javulásának tudható be, hogy Magyarország pl. már évek óta önellátó a kenyérnek való tekintetében. Szinte teljesen megolddottnak tekinthető a kukoricatermesztés korszerűsítésével kapcsolatos feladat is. Visszaemlékezés a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaira Augusztus utolsó napjaiban minden évben emlékezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseire, akiknek harcát most, közel harminc év eltelte után tudjuk csak igazán nagyra értékelni. Most, amikor már megvalósult mindaz, amiről e harcosok akkor csak álmodoztak, amiért közülük nagyon sokan életüket áldozták. Akadtak e dicső napok előtt, idején és után sokan, akik ugyan nem a felkelés tűzfészkében harcoltak, helytállásukkal mégis nagyban elősegítették annak ügyét. Az utóbbiak közé tartozott a ma Komárnoban (Komáromban) élő František RADZO elvtárs is, aki harminc évesen is sok esetben bátran vállalta a kockázatot a kommunista eszmék és az új típusú Csehszlovákia megvalósítása érdekében. Előbb Spišská Bélán, majd később Smolníkban tevékenykedelt. Radzo elvtárs így kezdi visszaemlékezéseit: „А II világháború kitörésének idején dohánygyári munkásként a lengyel határtól 25 kilométernyire, Spišská Bélán éltem, ahol annak ellenére hngy a lakosok zöme német nemzetiségű volt erős volt a kommunista illegális mozgalom. Ekkor léptem a párt soraiba. Illegatlitásban működő pártszervezetünk bizonyos feladatok végrehajtásával bízott meg engemet is. Többek között nagyon sok üldözött zsidó család menekülését biztosítottuk kommunista összekötőink segítségével. Néhány havi tevékenység után elárultak, s ezért a smnlníkvi dohánygyárba ahol egy idősebb, alacsony, fürge 1919-es katona keresett fel. Rudolf Tocholnak hívták. Kun Béla katonájaként edződött igazi kommunistává. Meglepett, mennyit tud felőlem, mennyire tájékozott a nemzetközi politikai helyzetről, a szlovákiai ellenállási mozgalomról. Utasításokéi kaptam tőle, melyek alánján Smolníkon Nándor Ulicaj tanítóval és František Budrich szabómesterrel kellett összeköttetésbe lépnem“. Ilyen körülmények között kezdődött el František Radzo elvtárs illegális kommunista tevékenysége. Csakhogy már 1941-ben az illegális tevékenység irányítását is át kellett vennie, mivel Tochol, Ulicaj és Budrich elvtársakat, kommunista tevékenységükért három évi ilavai fegyházbüntetésre ítélték. A smolníki kommunisták Radzo elvtárs irányításával továbbra is állandó kapcsolatot tartottak fenn az illegalitásban tevékenykedő Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságával, egy bizonyos Tausík nevű összekötő útján. Veszélyes volt ez. mivel Smolníkban is nagyon sok német nemzetiségű lakos élt, akik közül szimpatizáltak a fasizmus eszméivel. Közülük a kommunistákra nézve főleg az evangélikus pap volt veszélyes A három becsukott elvtárs családtagjai megélhetését gyűjtési akciböl biztosította. A három év alatt tovább erősödött az illegális mozgalom. Az illegális központi bizottság Ružomberokból küldetett egy autó fegyvert és lőszert, amely azonban Smolníkig nem jutott el. Ezért szükség esetére megszervezték a smolníki Hlinka-gárdisták fegyverkészletének megszerzését, ami — mint később kiderült — hasznos intézkedés volt, mert kihasználták azokat. Hasonlóképpen szerették volna lefoglalni a csendőrség fegyvereit is, ez azonban nem sikerült. Élénk tevékenységet fejtettek ki a tömegtájékoztatás terén. Volt a gyárban egy öreg, de jé írógép, amely nem volt a nyilvántartásban vezetve. Ezen írták a röpiratokat, amelyek a Moszkvából és az illegális központi bizottságtól érkezett legfrisebb jelentéseket. a legújabb fronthelyzet alakulását tartalmazták. Ezerkilencszáznegyvennégy augusztus 2-án szabadultak ki Budrich és Ulicaj elvtársak, ám néhány nap múlva újabb árulás következtében, hetven kommunista elvtárs kapott idézést a gelnicai bíróságra, köztük Radzo elvtá. s is. A bíróságon egységes volt a beidézettek válasza: senki semmit nem hallott, nem látott, nem tudott. Bebörtönzésükre nem került sor sosem, mert az ügy a Prešovi Kerületi Bíróság elé került, ahol a smolníkiaknak volt egy beépített emberük. Ezekre a napokra így emlékezik vissza Radzo elvtárs: „Hazaengedtek, de napközben egyre ritkábban mutatkoztunk. Volt forradalmi nemzeti bizottságunk, nagyon jó összeköttetésünk az illegális központi bizottsággal. Épp ezért nem lepett meg bennünket, amikor a SZNF kitöréséről értesültünk. Többen közülünk siettek a felkelés központjába, Banská Bystricára, azonban otthon is szükség volt emberekre, hiszen azonnal SS katonaság lepte meg a smolníki csendőrparancsnokságot, lefoglalta fegyvertárát. Ugyanezt tették a Hlinka-gárdisták épületével is, csakhogy ezeket a fegyvereket elkobozták már, azok biztos kezekbe kerültek. A felkelés szelleme magával ragadott bennünket, óriási harcikedvet, akaraterőt adott. Martinból, Banská Bystrieáról futárok újtán utasításokat kaptunk, közben éjjelente sem hagytuk nyugodtan aludni az SS-katonákat. Üj erőt adott valamennyiünk számára a Csapájev nevét viselő partizáncsoport megjelenése Smolník környékén. Ojabb és újabb erősítéseket küldött számukra: a frontról csoportokban és egyenként érkeztek az addig németek oldalán harcoló Szlovák Hadsereg katonái, akik a felkelés hírére otthagyták alakulataikat. Mi a Csapájev brigádhoz vezettük őket. nehogy a németek karmai közé kerüljenek. Később újabb feladatot kaptam a párttól. A németek országukba szerették volna szállítani az összes (16 vagon) dohányt. Kisérő kellett. Mivel ez nagyon veszélyes akciónak ígérkezett (hiszen a szerelvény felrobbantásának veszélye állandóan fennállt), engem, mint nőtlent bíztak meg az elvtársak. A németek a dohánygyár igazgatóját bebörtönözték, s úgy tervezték, ha a helyzet úgv kívánja, a gyárat felrobbantják. Két fegyveres őr is jött a szerelvénnyel. A mi tervünk persze az volt, hogy az akkoriban nagyon értékes dohányt és cigaretta szállítmányt valahogy megszerezzük az új Csehszlovákia számára. Két mozdonyvezetővel is megegyeztem, akik szlovákok voltak. Az egyes állomásokon megvesztegettük az állomásvezetőket (cigarettával, dohánynyal, sőt a két német kísérőt is, akiknek mindig megmagyaráztuk, milyen veszélyes lenne az üt a partizánok miatt az eredetileg tervezett úton. Végre a szerelvény tartalmát a Nitrai Sörgyárban helyeztük el, ami az új Csehszlovákia részére valóban nagyon nagy értéket jelentett.“ Radzo elvtárs hasonló feladatot hajtott végre a bratislavai dohánygyár termékeinek megmentésével is — sikerrel. Innen negyven vagon dohány jutott biztos helyre, Holiiíra és Skalicára. A felszabadulás után egy évig Smolníkban a hnb elnöki tisztségét töltötte be Radzo elvtárs. 0 azonban dohánygyári szakmunkás volt, ezért visszatért eredeti munkahelyére, a dohánygyárba, ahol a gazdasági ügyek intézését bízták rá. Ezerkilencszázötvennyolcban nevezték ki a Komárnoi Dohánygyár igazgatójává. Irányításával az üzem évről-évre szebb eredményekkel büszkélkedhet. Legutóbb elnyerte a „CSKP 50. évfordulójának üzeme“, valamint a VIII. szakszervezeti kongresszus üzeme“ címet. Pártunk munkájából továbbra is aktívan kiveszi részét. František Radzo az idén tölti be 60. életévét. Kívánjuk, hogy még sokáig szolgálja erőben, egészségben azt az országot, azt a pártot, amelyért a múltban oly sokszor tette kockára életét. KOLOZSI ERNŐ HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 34. számának első oldalán lévő ..Az internacionalizmus örök jelképe“ című vezércikk első mondatának bekezdésében sajnálatos sajtóhiba került. A mondat bekezdése helyesen így hangzik: „Ezelőtt huszonkilenc esztendővel.. A gépesítés főleg az állattenyésztésben fejlődött, de a földeken is egyre több korszerű géppel találkozhatunk. A mezőgazdasági gépek több mint felét a hazai mezőgépipar gyártja. Ezen gépek többségét a KGST-n belüli szocialista munkamegosztás keretében gyártják. A termelési eredményekre — mint ismeretes — a tápanyagpőtlás intenzitása is kihatással van. Magyarországon e téren is jelentős fejlődés történt. Ezerkilencszázhatvanötben például még csak 63 kilogramm tiszta tápanyagot juttattak átlagosan egy hektár szántóra, gyümölcsösre, zöldség-, illetve szőlőültetvényre. Az elmúlt évben viszont már 190 kg-ot. Az élelmiszeriparban a technológiai folyamatok korszerűsítésé és a gépesítés fokozása terén mutatható ki a legnagyobb előrehaladás. Hogyan tovább? A kukorica- és a cukorrépatermesztésben, valamint a sertés- és baromfitartásban már sikeresen működnek az ipari szervezésű termelési rendszerek. A közeljövőben a rizs, a tömegtakarmányok és a zöldség termesztését is hasonlóképpen szeretnék rendezni. A prahai Július u«k Kultúra és Pihenés Parkjában 10 napig tartó kiállításon mutatták be az érdeklődőknek a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar legjobb termékeit. A látogatók a tartalmas és színvonalas seregszemlén áttekintést nyertek a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók sokéves fáradságos munkájának sikereiről, a nevezett ágazatok fejlődéséről és megismerkedhettek a távlati tervekkel, célkitűzésekkel is. A termelés fejlesztése szinte elképzelhetetlen tudományos dolgozók, kutatók nélkül. így magától értetődik, hogy a kutatóintézetek is képviseltették magukat ezen a kiállításon. A szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet — dr. Magassy Dániel tudományos titkár tájékoztatója szerint — a GKF 2 és a GKT 32 őszi búzát, a H kétsoros őszi árpát, továbbá a GK TC 255, GK MSC 267, BE-KE 270, KSC 360, KDC 364, PSC 404 és a KDC 487 hibridkukoricát mutatta be A kutatóintézet legújabb és legtöbb sikerrel kecsegtető termékei közül természetesen nem hiányzott a „Makői“ hagyma sem. —dek—
