Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-25 / 34. szám
H a re a területi bajnoki címért A SZVSZ KB megbízásából a vadász$zervezet trenčíni járási bizottsága szervezte meg ez év június 23—24-én a járási székhely vadászati lőterén a területi bajnokságot röpített aszfaltkorong J agyaggalamb) célpontra. Az első versenynapon ív alakú lőállásról három részletben 20 korongra, tehát összesen 60 repülő célpontra, másnap skeeten és battérián hajtották végre a versenyt. Mindkét versenyágazatban négy részletben 25; vagyis összesen 100 fel röpített célpontra lőttek. A versenyen a SZVSZ járási bizottságai költségére a kiküldött, vagy saját költségükre a nem delegált lövészek vehettek részt. A vetélkedőn Szlovákia minden részéről összesen 67 legjobb sörétes puskából lövő versenyző vett részt. Ebből ívalakú lőálláson 17 versenyző, skeeten 16 versenyző, battérián pedig 34 versenyző mérte öszsze ügyességét. A verseny második napját esőzés, valamint az ezzel járó rosszabb látási viszonyok kisérték végig. Ennek ellenére a verseny különösebb hibák nélkül zajlott le és eredményesnek mondható. Az elért legjobb versenyeredmények a következők: I. ívalakú lőálláson: Štefan Podolan, Trenčín, 47/60, az 1973-as év bajnoka; Jozef Hlaváč, Vranov, 46/60; ing. Eduard Ryba, Bratislava, 45/60; Marian Varga Nitra, 44/60; Ladislav Kolesár, Košice, 44;60. XI. Skeeten: Antonín Macháček, Bratislava, 91/100, az 1973-as év bajnoka; Ján Strama, Prešov, 90/100; dr. František Pecho, Bratislava, 90/100; ing. Antonín Dančišin, Košice, 86/ 100; dr. Rudolf Walter, Galánta, 81/100. III. Battérián: Barsi László, Komárno, 92/100, az 1973-as év bajnoka; Cyril Orešanský, Trnava, 87/100; Kozma Gyula, Prešov, 87/100; ing. Hubert Bezačinský, Čadca, 85/100; Ladislav Hluh, Trnava, 83/100. Nyilvánvalóan fiatalabb versenyzők veszik át lassanként a vezetést, hiszen élesebb a látásuk és nyugodtabb az Idegzetük. Az idősebb és tapasztaltabb Segít az ember :S В — a _ a < n. versenyzők főleg skeeten a 3,—7. helyre kerültek, battérián pedig az 5.—11. helyre. Ennek okát megpróbálom elemezni, kivéve a fiatalsággal járó természetadta előnyöket. 1. Az összes versenyzők részére hiányzik az állandó, tudatos céllövő tréning, főleg verseny előtt. Ezen a téren a SZVSZ járási bizottságai semmit sem, vagy csak keveset tettek. 2. Szlovákia területén kevés a megfelelő kivitelezésű és a szükséges műszaki felszereléssel ellátott lőtér. 3. A lövészeknek nincsen financiális lehetőségük az aránylag drága sörétes lövészetet gyakorolniuk. A SZVSZ járási bizottságai ezen a téren, kevés kivétellel nincsenek a tehetséges és jó átlagot kimutató tagjaik segítségére. 4. Számos járásban a tréning idején hiány mutatkozott a kellő sörétátmérőjű lövedékekben. 5. Jóminőségű lövészkorongo'kban ugyancsak hiány mutatkozott. Ezek mérete és alakja szabálytalan. Ezen hiányosságok sajnos egyes lengyel sorozatok esetében is mutatkoznak. 6. Egyes járásokból nem delegálnak tehetséges fiatal céllövőket vagy a versenyszabályokról nem tájékoztatják őket. A vad bizonyos testrészének pontos találata s így az állat kínzása nélküli vadászás engedélyezhető csupán. Aki képtelen pontosan eltalálni az élő vadászati célpontot, annak nem való puska a kezébe. A lövészet gyakorlása, — legalább is alsó szinten, — minden vadász magától értetődő kötelessége, ezért a céllövészetet egyetlen vadásztársaságban sem hanyagoljuk el. MARTIN KÜLICH, Bratislava Számtalanszor megtörténik, hogy megárvul az anyatejre szoruló őzike. Ilyenkor az újszülött az esetek többségében — főtáplálékának, a tejnek — hiányában éhenpusztul. A természetszerető ember kóborlása közben — sajnos csak kevés esetben — szinte az utolsó pillanatban rátalál az elgyengült állatra. Hazaviszi azt és tehén- vagy kecsketejjel szoptatja, s a kis őzike hamarosan megerősödik. Továbbképzés A SZVSZ KB kiadásában megjelent egy szlovák nyelven írott szakkönyv (Selektívny odstrel a chovatelské prehliadky trofejí raticovej zveri), amely a csülkösvad helyes selejtezésének elveit, a kormeghatározás módszereit és a járási trófeaszemlék rendezésének módját tárgyalja. Nélkülözhetetlen kézikönyv ez minden vadászgazda és nagyvadra szakosított vadász számára. Beszerezhető a SZVSZ járási szerveinél, vagy a SZVSZ KB titkárságán (Bratislava, Štefánikova ul. 6/d). + A SZVSZ KB legutóbbi ülésén jóváhagyta a szövetség keretein belül követendő nevelési és ideológiai munka speciális módszereit. K. K. A „Der Anblick“ című osztrák vadászújság februári számában Ph. Meran tollából érdekes írás jelent meg Európa vadászati adatairól. A közölt adatokat a Vadászati Világkiállításon közzétett statisztikai adatokból merítette. A közlemény szerint a vadászok száma a Szovjetunióban 3 millió 300 ezer, Lengyelországban 50 ezer, Romániában 45 ezer, Jugoszláviában 125 ezer, Csehszlovákiában 136 ezer, az NDK-ban, Svédországban 260 ezer, Dániában 110 ezer, Franciaországban 2 millió, Ausztriában 95 ezer. A közölt számok azt jelentik, hogy millió lakosonként a Szovjetunióban 13 470, Lengyelországban 1530, Romániában 2210, Jugoszláviában 6090, Csehszlovákiában 9370, NDK-ban 2060, Svédországban 32 ezer 500, Dániában 22 ezer 440, Franciaországban 40 ezer 160, Ausztriában 12 ezer 830 a vadászok száma. Magyarországon a közölt statisztikai adatok szerint millió lakosonként 2230. Az 1970. évi terítékeredmény a következő: MagyarorósZágon 295 ezer nyúl, Ausztriában 320 ezer 450, a Német Szövetségi Köztársaságban 1 millió 130 ezer 180, Csehszlovákiában 1 millió 200 ezer. Fácánból Magyarországon 493 ezer, Ausztriában 356 ezer, az NSZK-ban 983 ezer, Csehszlovákiában 1 millió; fogolyból Magyarországon 75 ezer, Ausztriában 123 ezer 845, az NSZK-ban 445 ezer darab került terítékre. Ki bitte volna, — jegyzi meg a cikk írója, hogy 1970-ben Ausztriában több nyúl került terítékre, mint Magyarországon, és majdnem kétszer annyi fogoly. A szarvas és őz magyarországi teríték-eredményeit 1970. évre vonatkozóan nem közli a cikk, de roppant érdekesek a többi kiválasztott ország adatai. Eszerint Ausztriában 33 ezer 401 db szarvas és 163 ezer 344 őz — az NSZK-ban 27 ezer 171 szarvas és 550 ezer 757 őz — Csehszlovákiában 10 ezer szarvas és 95 ezer őz; vaddisznóból Ausztriában 2528, az NSZK-ban 27 ezer 917, Csehszlovákiában 7700 darab volt a terítékeredmény. —k—■ Terítékeredmények 2 Hogy több legyen a hal! Ez év június 27-én a délutáni órákban szokatlan és érdekes látványban volt részük azoknak, akik abban az időben a kameničnái (keszegfalusi) Konkoly holt ág és a szomszédos úgynevezett Akácos nyugodt szép világos zöld vizeiben horgásztak. Több falubeli horgász mellett, ott horgászott néhány komárnoi (komáromi) Is, köztük Koncz Béla és Csizmadia László sporthorgászaink. Ezeknek módjukban volt látni, amint a víz partján megjelentek a SZHSZ komárnoi alapszervezetének emberei, Kadlicsek István brigádos pénztáros, Vödrös Béla halászgazda, stb. És ezek az emberek vízzel telt tartályokból szakszerűen több mint 600 ezer darab Idei ívásű, körülbelül 6—7 centiméter nagyságú kispontyot telepítettek. Hasonlóképpen volt ez a múlt év novemberében úgy 18-a táján, amikor 30 métermázsa mennyiségű pontyot helyeztek ki ugyanezen vizekbe, valamint a trávnik! (füssi) és Kližská Nemá-i (kolozsnémai) csatornák vizeibe. Ezen telepítés során hozzávetőleg 50—60 dekás növendék pontyokat helyeztek ki, minek következménye az lesz, hogy egy kis idő múlva az említett vizekben újból megkezdődhet a pontyhorgászat. Tehát még sincs mindennek vége, mert a horgászszervezet ilyenformán gondoskodik arról, hogy a Dunában és a többi folyőnkból kipusztult halat vagy a mérgező anyagoktól és olajféléktől élvezhetetlen húsü halat pótolja. A holtágak és a csatornáink vizei a szervezet gondoskodása következtében a sporthorgászok eldorádója lesz. * * # Az 1973-as év májusában 200 ezer darab olyan 6—7 centiméternyi nagyságú kiscsukát telepítettek hasonló módon járásunk különböző holtágaiban és csatornáiban. Ezek a komárnoi horgászszervezet nagyobb haltelepítési akciói. De ezen az úton nem állnak meg s már tervet is dolgoztak ki a következő haltelepítésekre, melynek megvalósítása során harcsák telepítésére is sor kerül. Hasonlóképpen telepítik majd a jövőben az összes többi érdemes és nemes halfajtákat. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárno (Komárom) Földműveseink százai keresik fel a svidníki járásban lévő tizenhét kilométer hosszú és másfél-két kilométer széles Domašai tavat. A fürdési és vitorlázási lehetőségek mellett a holtágakban a horgászok gazdag zsákmányra tehetnek szert. Édes a pihenés az erdőkkel szegélyezett tó partján. Balia felv. ■4---------------------------------Jó tudni a csukáról Az európai tavak és folyók legrettegettebb ragadozója, az „ördögi belvízi cápa“, amely még a tőzegmocsarakban is meglepő nagyra növekedik. Tíz évvel ezelőtt a salai (vágsellyei) horgászok hűzóhálóval a Vlčany-1 (vágfarkasdi) halastóban egy 15 kilósnál nagyobb csukát fogtak. A legnagyobb csukát nálunk a Vág vizében Kolárovo (Guta) mellett fogták, amelynek súlya 47 kg volt. A szakkönyvek szerint a legnagyobb csuka 170 libra, azaz 77 kg volt, és 1765-ben fogták Lillieshalleban, Angliában. Sok nagy csuka van még most is a Skandináv félsziget és Lengyelország tavaiban, továbbá a Szovjetunióban, főleg az ukrajnai tavakban. Elterjedt az egész északi féltekén s a Balti-tenger vidékén a tengerben is tanyázik, különösen a finn, a német és svéd partok mentén. Nálunk egyre kevesebb a csuka, de azok a horgászok, akik csak csukára járnak, ritkán mennek nélküle haza. Krajcsovics Ferdinánd, Galanta Halgyár a Bajkálon Az épülő Szelenginszki Halgyár iizembehelyezésével jelentős mértékben elszaporítják a Bajkál-tóban élő igen értékes omulamarénát. A halgyár évente másfél millió apróságot bocsát a tóba, de a tokhal tenyésztésével is intenzíven foglalkoznak. A halgyárat a Sajkáit tápláló Szelenga folyó torkolatánál létesítik, amelyet az ívás idején tömegesen keresnek fel a halak. Itt fogják kiválogatni a „szülőket“, és az ívás idején hatalmas betonmedencékben tartják majd őket. A halgyár építése csak egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyek a Bajkál-tó halállományának szaporítását célozzák. (APN) ■jjomárnoból (Komáromból) hosszú útra indult az öttagú csehszlovák sporthorgász válogatott, hogy hazánkat képviselje a július 20-a és 23-a között megtartott halfogó világbajnokságon. A válogatóit tagjai: Donáth Milan (Všetín), Mátyás Karol (Žilina), Mašák Stanislav (Tábor), Mészáros Ferenc (Komárno), Mészáros Ottó (Nové Zámky). A verseny színhelye: Franciaország, közelebbről a Párizstól 380, Lyon-A VILÁGBAJNOKSÁGON tói pedig 160 km-re a Côte d’Or és a svájci Jura hegység között elterülő síkság, Chalon súr Saône elnevezésű város melletti 140 ha-os halastó. Gtirány: Komárno — München, majd a svájci Bern, ahol a mintegy 60 —70 km-re levő országhatáron átkelve folytatták útjukat a világverseny színhelyére. Az indulásuk előtti órákban a csehszlovák válogatott esélyeit látolgatva Mészáros Ottó, a Szlovák Horgászszövetség Nové Zámky-i szervezetének vezetőségi tagja érthető okokból óvatosan nyilatkozott. A következőket mondta: „Válogatottunk bizonyítani szeretne. Szerénykedés nélkül mondhatom, hogy alaposan felkészültünk a nagy találkozóra. Az „oroszlánok barlangjába“ látogatunk, ui. a francia versenyzők szuverén urai a halfogó európai- és világversenyeknek. Mi is közbe szeretnénk szólni, miután nem vagyunk esélytelenek. Minden esetre az ottani helyi körülmények és persze a mi igyekezetünk és ügyességünk döntő tényezőnek számít“. Visszatértük után részletesebben beszámolunk az ott lezajlott eseményekről. JÁNOSY SÁNDOR, Nové Zámky
