Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-25 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973, augusztus 23. 6 Л BÜZATERMESZTÉS ]Ö MÓDSZERE 93 kilogramm vetőmagból 52,19 mázsás hektárhozam Mezőgazdasági üzemeink az utóbbi években rendkívül jó eredményeket értek el a gabonaneműek hektárhoza­­mának-az emelésében.. Az ugrásszerű növekedést első­sorban a nagyhozamú szovjet búzafajtáknak köszönhet­jük. Nem elegendő azonban a nagyhozamú fajtákat csak elvetni, hanem az adott éghajlati és talajviszonyok közt ki kell kísérletezni azok helyes agrotechnikáját, hogy elérhessük a kívánt eredményeket. Л Veľké Ludince-i (Nagyölvedi) Efsz-ben a nagyhozamú szovjet búza­­fajták termesztése óta a búza hektár­­hozama ugrásszerűen emelkedett. Míg például 1968-ban az átlagos hektárho­zam mindössze 26,8 mázsa volt, 1970- ben már 37,4, s 1973-ban pedig 48,2 mázsa termésátlagot értünk el hektá­ronként. Szövetkezetünk persze 1966- ban csak hazai búzafajtákat termesz­tett, s 1970-ben már kizárólagosan Bezosztája és Mironovszkája fajtákat. Habár a hektárhozam lényegesen emelkedett, abban az időben még nem ismertük tökéletesen a helyes agro­technikát, tehát nem tudtnk kihasz­nálni a teljes termőképességet. Írásomnak nem az a célja, hogy a búzatermelés helyes agrotechnikáját boncolgassa. Ez alkalommal egy na­gyon tanulságos búzatermesztési méd­­szerről akarok beszámolni, mellyel szövetkezetünk már harmadik éve kí­sérletezik. Négy évvel ezelőtt új nagyhozamú búzafajtáról, a Juhilejnáről szereztünk tudomást. Sikerült belőle egy mázsa vetőmagot beszereznünk. A minél több vetőmag nyerése céljából 45 cm sortávolságra vetettük, fgy az egy má­zsa mag elegendő volt 1,40 hektár te­rületre — ami 70 kg vetőmag meny­­nyiségnek felel meg hektáronként. Mivel a kísérleti parcella egy nagy búzatábla közepén volt, hasonló mű­velést és tápanyagot kapott, azzal a különbséggel, hogy 1970 őszén és 1971 tavaszán gépekkel saraboltuk. A betakarításnál az eredmény meglepő volt, mert az egy mázsa vetőmagból 68,5 mázsa termést takarítottunk be, ami 48,92 mázsás hektárhozamnak fe­lel meg. Mivel ebből a fajtából 12 cm-es sortávolságra vetett búzánk nem volt, összehahonlítani csak az ugyanazon a parcellán termelt Be­­zosztájával tudtuk, melynek a hektár­hozama 48,67 mázsa volt, az átlagos búzatermés 1971-ben pedig 48,30 má­ssa volt. Habár a ritkasoros búza (fa­lunkban ilyen elnevezést kapott a 45 cm sortávolságra vetett búza s a to­vábbiakban ezen megnevezést haszná­lom) hektárhozamánál csak néhány kg volt a különbség, összehasonlítva az ugyanazon a parcellán termett Be­­zosztájával. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a szokott sortávolságra vetett búzából hektáronként 342 kg-ot vetünk, a vázolt módszerrel 296 kg búzát takarítottunk meg hektáron­ként! Tán feledésbe ment volna a dolog, ha nem szerzünk tudomást az újabb nagyhozamú búzafajtákról, az Auró­ráról és a Kaukazról, amelyekből 1971 őszén 50—50 kg vetőmagot sikerült beszerezni. Elhatároztuk, hogy ezeket is ritkasorosan vetjük — 45 cm-es sortávolságra. Ekkor merült fel a gondolat, miért ne kísérleteznénk to­vább a Jubilejnával is, mivel az első évben kiváló hozamot adott. Ritka­sorosan vetettünk mindkét fajtából, s a mag 63 árra volt elegendő, ami hektáronként 79 kg vetőmagnak felelt meg. Egyidejűleg ritkasorosan beve­tettünk öt hektárt jubilejnával és hek­táronként 96 kg vetőmagot használ­tunk, de ugyanazon a parcellán 15 hektáron szintén Jubilejnát vetettünk, 12 cm-es sortávolságra, s hektáron­ként 318 kg vetőmagot használtunk. Az 1972-es évben az Auróra 39,68, a Kaukaz 37,30, a ritkasoros jubilejná 45,20, a 12 cm sortávolságra vetett jubilejná pedig 42,36 mázsa termést adott hektáronként. Az Auróra és a Kaukaz fajtákból 12 cm-es sortávol­ságra vetésünk nem volt. A múlt év­ben a búzatermés, mint ismeretes, a szokottnál rosszabb volt. Szövetkeze­tünkben is csak 38 mázsás hektárho­zamot értünk el. Megjegyzem, 500 hektáron termeljük a búzát! A ritka­soros vetés a Jubilejná búzafajtánál jobbnak bizonyult. A terméshozam­többlet az ellenőrző parcellával szem­ben 294 kg volt, a vetőmag megtaka­rítás pedig 224 kg, eszerint összesen 518 kg a többlet hektáronként. Az Auróra és a Kaukaz fajták kisebb hektárhozamát annak tulajdonítottuk, hogy a hektáronként vetett 79 kg ve­tőmag kevés. A kétéves kísérletek után elhatá­roztuk, hogy az 1973-as termésre na­gyobb területet vetünk be ritkasoro­san. Aurórával 39 hektárt vetettünk be, a vetőmagmennyiség 91, Kaukaz­­zal szintén 39 hektárt vetettünk be, a vetőmagmennyiség 97, jubilejnával 27 hektárt vetettünk be, s a vetőmag mennyisége hektáronként 92 kg volt. Összesen bevetettünk 105 hektárt, s a vetőmag átlagos mennyisége 93 kg volt hektáronként. Mind a három faj­tát egy parcellába vetettük, ahol a tavaszi árpa elővetemény után sorol­tuk be. Űsszel az előző évektől elté­rően nem volt szükség sarabolásra, azonban tavasszal, márciusban és áp­rilisban kétszer saraboltunk. Az első sarabolást hengerelés követte. Ápri­lisban Bandex gyomirtóval gyomtala­­nítottunk. A vetés nagyszerű látványt nyújtott, szépen bokrosodott, nagy kalászokat hozott. A beavatatlan nem is sejthette, hogy ez a búza 45 cm-es sortávolságra van vetve. Nagy izgalommal vártuk a betaka­rítást, mely július 16-tól 18-ig tartott. Az aratást E—512-es típusú kombáj­nokkal, beérett állapotban 14,5 száza­lékos nedvességtartalommal végeztük. Az elért eredmény várakozáson felüli volt. Mivel mindhárom fajtából vetet­tünk 12 cm sortávolságra — bár nem ugyanazon parcellán — módunkban volt összehasonlítani az eredménye­ket. A legszembetűnőbb különbséget a jubilejná fajtánál észleltük. A ritkasorosan vetett Jubilejná 56,03 mázsás hektárhozamot adott, s a 12 cm-es sortávolságra vetettnél pedig 42,10 mázsa lett a hektárhozam. A ritkasorosan vetett Kaukaz búza hek­­tárhozama 54,74, a 12 cm-es sortávol­ságra vetett pedig 46,37 mázsa volt. A ritkasorosan vetett Auróra hektár­hozama 46,71, a 12 cm-es sortávolsá­gúra vetett pedig 48,15 mázsás hek­tárhozamot adott. Ezekből az adatok­ból nem nehéz megállapítani, a ritka­soros módszer előnyösségét. A vetőmag megtakarítás hektáron­ként — ritkasoros vetés esetén — az egyes fajtáknál a következő volt: Ju­bilejná 173; Kaukaz 183; Auróra 219 kg. Ha a megtakarított vetőmag meny­­nyiségét hozzászámítjuk a termés­­többlethez, akkor az alábbi végered­ményt kapjuk hektáronként: Jubilej­ná + 1566 kg; Kaukaz + 1020 kg; Auróra + 75 kg. Még egy összehasonlítás az említett három búzafajta ritkasoros és 12 cm-es sortávolságra vetett hektárátla­ga közt. A ritkasorosan vetett három fajta átlagos hektárhozama 105 hek­tár területen 52,10 mázsa, ugyanazon három fajta 12 cm-es sortávolságra vetve 168 hektáron 44,70 mázsa hek­­lárhnzamot adott! Véleményem szerint az optimális ve- 9 tőmagszükséglet hektáronként 95— 4 100 kg közt váltakozhat. Ezt abból 4 következtettem, hogy a jubilejnánál, ^ ahol a vetést elkezdtük, öt-liat hek- 4 / tárnyi területen kevesebb vetőmagot 4 adtunk, s csak a kivetett mag meny- 4 nyiségének az ellenőrzése után állí- 4 tottuk át a vetőgépet nagyobb meny- 4 nyiségű mag szórására. Ezen a terii- 4 létén — bár mérésekkel nem ellen- 4 у őriztük — az aratásnál a kombájn 4 tartályának a megterheléséből Ítélve 4 mintegy húsz százalékkal kevesebb 4 у termést értünk el, mint ahova már 4 4 több vetőmag jutott. A szerzett tapasztalatok alapján 4 bátran állíthatom, hogy a legalkalma- 4 sabb fajta a ritkasoros termesztésre ^ a jubilejná búza. 4 Ezekből a tapasztalatokból kiindul- ^ va szövetkezetünk idén ősszel na- 4 у gyobb területen, mintegy 185 hektá- 4 ron vet ritkasorosan búzát. Jubilejnát 4 105 hektáron, Kaukazt 60 hektáron, ^ Aurórát pedig 20 hektáron. Ha az ed- 4 digi eredmények többször egymás '/ у utón megismétlődnek, a vázolt mód­­szer kiterjesztéséből felbecsülhetetlen 4 у haszna származnék mezőgazdaságunk- 4 nak és egész népgazdaságunknak. A 4 nemesített vetőmagvakkal az eddigi 4 területekhez képest mintegy két és 4 félszeresével nagyobb területet lehet- 4 у ne bevetni, s a következő évben leg- 4 alább az ötszörösére növelhetnénk a 4 у nemesített vetőmagvak termőterületét. 4 Persze nem számítottam ide azt a 4 у tényt, hogy ez mennyivel csökkente- 4 né a költségeket. (Szövetkezetünkben 4 egy hektár kétszeri sarabolásának a 4 у költsége mindössze 67,5 koronára te- £ hetö.) ž Célszerű lenne, ha a többi mező- 2 gazdasági üzemek és a kutatóállomá- 4 у sok is folytatnának hasonló kísérlete- 4 két, természetesen kisebb területen, 4 у mert mindenütt mások az éghajlati és 4 talajviszonyok, s ami az egyik helyen 4 bevált, nem biztos, hogy másutt is 4 feltétlenül sikerül. 4 Végezetül annyit, hogy szeretnénk, 4 ha valamelyik kutatóállomás védnök- 4 séget vállalna kísérleteink felett, és '/ у hitelesítené elért eredményeinket, mi- 4 vei nekünk csupán a termés mennyi- 4 у ségének az ellenőrzése áll módunk- 4 ban, a kitermelt búza minőségét és 4 biológiai értékét nem tudjuk ellen- 4 őrizni és megállapítani. Feltételezhe- 4 tő, hogy ebben a tekintetben is meg- 4 lepő eredményekre bukkannánk. Azt 4 már megállapítottuk, hogy amelyik 4 parcellán ritkasoros termesztésből 4 nyert vetőmagot vetettünk, a vetések 4 у jobban fejlődtek, de ezt mérésekkel 4 nem tudjuk bizonyítani. TAKÁCS JÓZSEF, az efsz közgazdásza j; Aratás után A Vínicai fípolynyéki] Efsz ve­zetői, dolgozói jogosan ünnepelték megelégedetten az idei aratás be­fejezését. Az eszményi időben jó munkaszervezéssel, lelkiismerete­sen előkészített gépekkel nyolc nap alatt 600 hektárról takarítot­ták be a gabonát. Tehát rendkívüli gondossággal készültek erre a nagy munkára. Minden aratásban résztvevő dolgozó ismerte felada­tát, melynek teijesítésése érdeké­ben szombaton és vasárnap is meg­hosszabbított műszakban dolgoz­tak. Most már fellélegeztek. A termés a magtárban, és ha néhány vagon­nal még rögtönzött tárolóhelyen Is van, már a gabonával nem lehet baj. — A terméssel elégedettek va­gyunk — jegyzi meg Borstein Osz­kár mérnök, főagronómus. — Négy­száz hektáron búzából 48 mázsás hektárhozamot értünk el. Egy 120 hektáros parcellán 55 mázsa ter­mett hektáronként. Igaz, búzából csak minőségi fajtákat vetettünk: 52 hektáron Aurórát, 25 hektáron Kaukazt, és 323 hektáron Mironov­­szkáját. A 200 hektár árpából 38 mázsát takarítottunk be hektáron­ként. A szárítással nem volt külö­nösebb probléma, ugyanis nagy be­fogadó képességű (170 vagonos) megtárakkal rendelkezünk, emel­lett korszerű tisztító és szárítóbe­rendezésünk is van, mely Molnár László irányításával az aratás alatt szüntelenül üzemelt. Igaz, néhány napig több mint harminc vagon termény a gazdasági udvar beton­ján vár a sorsára, de helyzete már megoldódott. Ez csupán azért for­dult elő, mert a jó termés betaka­rítása rendkívül gyorsan zajlott le, ez viszont a tárolásnál okozott né­mi zavart. Tervünket mintegy 25— 30 vagonnal túlteljesítettük, így nem csoda, ha a magtár szűknek bizonyult. Az aratás gyors elvégzését a jól kijavított, hibátlanul működő gé­pek nagymértékben elősegítették. Nagypál Gyula főgépesítő öröm­mel újságolta, hogy az öt darab saját kombájn mellé 13 brigádos is érkezett a necpalyi és a öelov­­cei efsz-böl, a Veľký Krtíš-i és a Tűrő. Teplice-i gépállomásról, s a csoportos bevetésben üzemelő kom­bájnok Siket József és Rados Béla brigádvezetők irányítása mellett egy-egy táblán pár óra alatt befe­jezték az aratást. A gabona magtárba szállítását hat tehergépkocsi és négy traktor­­vontatású pótkocsi végezte. A ter­més zökkenőmentes szállítása ér­dekében a szállítók versenyeztek egymással, aminek meg is volt az eredménye. Az egyes járművek vezetői szinte „vadásztak“ a teli tartályú kombájnokra. A szalma betakarítását három prés és nyolc szalmakocsi végezte. Ebben a munkában minden évben nagy segítséget nyújt Celovce köz­ség szövetkezete, amellyel igen jó az együttműködés. Juraj Greiio, a szövetkezet alel­­nöke a jó munkaszervezést dicséri. Nemcsak az aratók munkája volt zavartalan, de az élelmezés is ki­tűnőre vizsgázott. Böjtös Lászlóné, a konyhán végzett — a kombájno­­sokhoz hasonló — jó munkát, hi­szen főztjével a 35 arató elismeré­sét érdemelte ki. — Ennek az ellenkezőjét érte el a Jednota helyi vendéglője — je­gyezte meg méltatlankodva Greüo elvtárs — mert nem készült fel az aratási idényre, sem alkoholmen­tes üdítő italokkal, sem pedig „he­tes“ sörrel. így arra kényszerül­tünk, hogy más járásokból s a nyu­gat-szlovákiai kerületből szerezzük be a szükséges üdítő italt. — Ilyen aratás után bizonyára örül az elnök — szólítom Molnár Imre elvtársat. — Ez természetes. Az elnök örö­me azonban minden szövetkezeti tag öröme is, hiszen a jó termés­­eredmények az év végén koronák­ban nyilvánulnak meg. Persze a siker nem véletlen. Dolgozóink, tagjaink tudatában voltak a fel­adat fontosságának, s példás fe­gyelemmel, akarással végezték munkájukat. Ennek köszönhető, hogy nemcsak a Veľký Krtíš-i já­rásban, de a közép-szlovákiai ke­rületben is elsőként végeztünk az aratással. S ez a bőséges osztalé­kot ígérő jő hektárhozamok mel­lett újabb örömet is jelent szá­munkra. Böjtös János ■köztudomású, hogy Szlovákiában a szántó­­területnek jelentékeny hányadán gabona­féléket termesztünk. Az sem a véletlen műve, hogy a kukorica- és a répatermesztő körzetekben egyik nagyon jelentős — össztársadalmi szempontból fontos — növényzet a búza. Ez azért van így, mert a búza az emberiség nélkülözhetetlen tápláléká­nak az alapanyaga, de az állatok etetésénél fontos takarmánytápok készítésére is nagyon alkalmas. Ezért a világpiacon a búza iránti kereslet egyre nagyobb, ami viszont beszerzési árénak az emel­kedését is előidézi. így érthető, hazánkban a lehe­tő legtökéletesebb önellátás végett, nagy gondot fordítunk a búzatermesztés tökéletesítésére. A CSKP XIV. kongresszusa által a mezőgazdaság számára kitűzött feladatok sikeres teljesítése azonban számos tényező függvénye. Ugyanis a kö­vetkezetesen végzett tápanyag visszapótláson és a szakszerű agrotechnikán kívül a búza termésátla­gának az emelésében vitathatatlan szerepet tulaj­donítunk a nagy termóképességű fajtáknak, tehát csakis az ilyen vetőmagvak használata teszi lehe­tővé a hektárhozamok jelentékeny emelkedését. Tény, hogy az ilyen — genetikailag nagy termő­­képességgel felruházott fajták — külföldről tör­ténő beszerzése tette lehetővé a már huzamos ideje tartó nagyüzemi búzatermesztési sikerek el­érését. A Szovjetunióban és más országokban sike­rült olyan nagy termőképességű búzafajtákat ki­nemesíteni, amelyekkel nálunk is kitűnő eredmé­nyeket érünk el. A terményfelvásárló és ellátó üzemek vezérigaz­gatósága kereskedelmi tevékenysége útján a Szov­jetunióból történő vetőmag-import mellett Bulgá­riából, Romániából és Jugoszláviából is beszerezte a legtermőképesebb búzafajtákat, s azokat a kísér­leti bázisával együttműködő mezőgazdasági üze­mekben próbálták ki. A nagyüzemi kísérlet a ter­mőképesség vizsgálata mellett a búza technológiai, illetve sütőipari célszerűségére is vonatkozott. Örömmel mondhatom, hogy ebben a tekintetben a legutóbbi két esztendőben tett megfigyeléseink nagyon biztatóak. Ennélfogva célunk, hogy a nagy termőképességgel felruházott búzafajtákat a nagy­üzemi termelésben mindjobban elszaporítsuk. A célnak megfelelően cselekedtünk 1972 őszén, amikor kapcsolatot hoztunk létre kutatóbázisunk és néhány mezőgazdasági termelőüzemmel a nagy-Az egviinnriíkiidés Hsznes eredménye hozamú búzafajták megfelelő feltételek közti ter­mesztésére. Betakarítás után azt láthattuk, hogy az eredmény több mint bíztató. S most engedtessék meg, hogy néhány sorban beszámoljak tudományos kutatóbázisunk és a vele együttműködő mezőgazdasági termelőüzemek (egyelőre kísérleti) búzatermesztési eredményei­ről. A Dedina Mládeže-i (ifjúságfalvi) szövetkezetben Ondrej Kerda mérnök az egyik négy hektáros par­cellán 87,7 mázsás, egy tíz hektáros parcellán pe­dig 72,1 mázsás hektárhozamot ért el, a Jubilejná büzafajtából. Ugyanebben a gazdaságban a Szla­vónia búza három hektáron 72,1, a Száva búza pe­dig ugyancsak három hektáron 69,8 mázsás átla­gos hozamot adott hektáronként. A komárnot (komáromi) járásban a brestovcei szövetkezetei jó búzatermesztő gazdaságnak isme­rik. Amikor felajánlottuk a velük való együttmű­ködést, Győri László, a közös gazdaság elnöke és Rákócza József agronómus szívesen vállalta az ez­zel járó feladatokat. Ebben a gazdaságban a Száva búzával, hét hektáron 80,3 s egy hektáron pedig 77,4, a Szlavónia búzával négy hektáron 67, és egy további húsz hektáros parcellán 61 mázsás hektár­hozamot értek el. A Jubilejná szovjet búzafajta 28 hektáron 62, a Libelulla búza öt hektáron pedig 58,5 mázsás termésátlagot hozott hektáronként. A Dunajská Streda-i járásban levő Horná Potôii-i (felsőpatonyi) szövetkezetben Gáspár Imre mező­gazdasági mérnök az Iljicsenka búzával bevetett 1.2 hektáros parcellán 70, a Száva búzával beve­tett 7,5 hektáros parcellán 56,1, a Szlavónia búzá­val bevetett négy hektáros parcellán pedig 49 mázsa búzatermést ért el hektáronként. A Komárnot Állami Gazdaságban a Száva búza tíz hektáron 59,2; a Szlavónia búza hat hektáron 55, és a csehszlovák 1246. számú új nemesítése búza pedig 12 hektáros parcellán 51,4 mázsát ter­mett hektáronként. A vázoltakban nagyon lelkes emberek munka­­közösségek áldozatkész tevékenységéről adnak számot, akik korszerű fajta agrotechnikával érték el a kimagasló termelési eredményeket. Többen közülük túlszárnyalták a maximálisnak vélt nyolc­van mázsás hektárhozamot is, s ezzel nagyon jó szolgálatot tettek társadalmunknak. Bizonyították, hogy a nagy termőképességgel fel­ruházott búzafajták a mostoha természeti adottsá­gok ellenére is biztos hozamot adnak, ezért távla­tilag feltétlenül számolni kell velük. Ezért biza­kodva várhatjuk a következő esztendőkben a nagy parcellák búzatermesztési eredményét is. František Вепса, mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents