Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. július 7. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 27. szám. Szakmelléklet СШЕНННЗ A kertészkedók, a gyümölcs- és szőlőtermesztők tanácsadója. A növénytermesztők felelőssége tria: JÄN JANOV IC MÉRNÖK, CSc. AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERE. A bölcs földműves szólás-mondás azt súgja „nyugtával dicsérd a napot“ és ezt a mondást most az aratás előtt teljes mértékben tiszteletben tartom. Nem beszélek tehát az idei gabona­­termés Ígéretes kilátásairól, nem fo­gom mérlegelni, hogy van-e olyan, vagy még jobb, mint az 1971-es csúcs­­eredményt hozó esztendőben, mivel a növénytermesztés terén még nem tart­juk kezüknben az összes termelési té­nyezőt olyan mértékben, mint mond­juk az állattenyésztésben, ahol is je­lentős részben ipari módszerekkel fo­lyik a termelés. Az állattenyésztésben, különösen a hústermelés terén, a ter­melés összpontosítása olyannyira elő­rehaladott, hogy a lemaradó üzemek­nek elöbb-utóbb át kellett adniuk a kezdeményezés lehetőségét a nagy be­fogadóképességű hizlaldáknak, ame­lyek megfelelő technológiával ren­delkeznek és tapasztalt dolgozók ve­zetik. Ennek eredménye, hogy már né­hány esztendeje elegendő a biológiai állomány és ezekkel kellő tenyész­­sikereket érünk el. A mindenre kiter­jedő állatorvosi gondoskodás mellett e téren döntő tényezőt már csupán a takarmányok jelentenek, a takarmá­nyok mennyisége és összetétele. A növénytermesztés, amely ezt, őster­melésként, döntó mértékben biztosít­ja, magára vette e limitáló tényező szerepkörét. A mezőgazdasági terme­lés szervezőinek, a dolgozók széles rétegeinek minden figyelme ezért ép­pen ebben az időszakban a takarmá­nyok betakarítására és a gabona ara­tásra összpontosul. Mennyiség növe­kedésének mutatói a tavalyi valóság­hoz viszonyítva, — amikor nem telje­sítettük a tervet, — igen magasak, az 1972-es évvel szemben egytizeddel na­gyobbak. A terv azonban reális és csupán a mezőgazdászok, valamint a gépesítők ügyességén múlik, hogy e feladatokat, a tervet becsülettel tel­jesítsük, sőt túlszárnyaljuk. A nagy­hozamú és az egyes tájegységek szem­pontjából megfelelő fajták, a tápanya­gok kellő mennyisége és minősége, valamint a nedvesség képezik termé­szetesen a termést befolyásoló adott­ságokat. E tényezőket az ember befo­lyásolhatja, viszont a nagyüzemi ter­melés és a termelő vállalatok társa­dalmi érdekeltségének jelenlegi fo­kán, a termelés állami és intézményes irányításának mostani szintjén, e té­nyezőket többé-kevésbé a gazdálkodás általános színvonala, továbbá a terv és egész népgazdaságunk lehetőségei szabják meg. E tényezők befolyásolá­sa hosszú folyamat. Ezen felül azon­ban számos szubjektív tényező is akad. amit a mezőgazdászok, gépesí­­tók és a dolgozó földművesek széles rétegei befolyásolhatnak. Ez határoz­za meg az egyes kerületek, járások és üzemek terméseredményei között ész­lelhető jelentős eltéréseket. Ez nem annyira a kerülotek átlaghozama kö­zötti, hanem inkább a gyakran szom­szédos járások, illetve szövetkezetek és állami gazdaságok terméseredmé­nyeinek összehasonlításából tűnik ki. Az 1972-ben megtartott áprilisi plé­num egyértelműleg állást foglalt az említett eltérések tekintetében. Ezt az álláspontot teljes egészében szeret­ném idézni, mivel úgy tűnik, hogy, a felvázolt összehasonlítási módszert nem használjuk ki, mint az elemzés bíráló módszerét, különösképpen nem az üzemek gazdálkodásának, valamint vezetőinek értékelésében. „A párt- és állami szervek a kerületekben és a járásokon döntő módon járuljanak hozzá a tervezett feladatok teljesíté­séhez irányító és szervező munkájuk színvonalának növelésével, különös­képpen kihasználva azokat a lehető­ségeket. amelyek indokolatlan eltéré­seket okoznak a mezőgazdasági üze­mek, valamint a hasonló természeti adottságuk mellett gazdálkodó járá­sok között. Ehhez az szükséges, hogy tárgyilagos elemzés alapján olyan in­tézkedéseket tűzzenek ki és valósít­sanak meg, amelyek az átlagon aluli színvonalon gazdálkodó üzemeket a nagy átlagra, az átlagos üzemeket pedig az élenjáró üzemek színvona­lára emelhetik.“ Ilyen összehasonlítás mellett ter­mészetesen nem vehetjük figyelembe a kiindulási alapot, viszont számos példa akad arra, hogy néhány év alatt a gazdálkodás lényegesen felja­vult, nem beszélve a részleg sikerek­ről, mint amilyenek a fejési átlag nö­vekedése, vagy a terméshozam növe­kedése, aminek tanúi lehettünk az­után, hogy a lemaradozó üzembe né­hány rátermett és lelkes dolgozó lé­pett be. Talán legjobb példa erre a nemrég Vörös vándorzászlóval kitüntetett Lúč na Ostruve-i (nagylúcsi) Efsz. Tíz év­vel ezelőtt ráfizetéses szövetkezet volt, hat-hét évvel ezelőtt nehézsé­gekkel küzdött és ma az elsőségért versenyez a Dun. Streda-i járásban a termelés belterjességét és a pénzbe­vételek nagyságát tekintve a Csalló­köz leggazdagabb szövetkezetével a Topolníkyi (nyárasdi) Efsz-el. Igen örvendetes, hogy ebben a szövetkezet­ben a sikert a vezetők egész kollek­tívájának céltudatos szervező munká­ja és a dolgozók között kifejtett pél­dás politikai munka segítette elő. Ebben a szövetkezetben tavaly min­den hektárról több mint 900 liter te­jet és 422 mázsa húst adtak a társada­lom ellátására. Az állattenyésztés alapja azonban a talaj és a föld in­tenzív kihasználása. A nagylúcsi szö­vetkezetben az elmúlt, aránylag ked­vezőtlen évben hektáronként átlago­san 54 mázsa búzát, 44 mázsa árpát, 58 mázsa kukoricát és 444 mázsa cu­korrépát takarítottak be. A kizárólag növénytermesztésre és állattenyész­tésre irányított termelésük teljesít­mény-intenzitása hektáronként 17 747 koronát tesz ki, ami az ilyen szako­sítás közepette nálunk csúcsered­ményt jelent. Hasonlóan örvendetesek az állatte­nyésztésben elért eredmények további két, nemrég Vörös vándorzászlóval ki­tüntetett szövetkezetben, a Nenincei Vörös Csillag Efsz-ben (Veľký Krtíš-i járás) és a Soli Efsz-ben (Vranov nad Topl’ou-i járás). A piaci árutermelés képezi náluk is a növekedés alapját, elsősorban a hús és a tej, továbbá a jelentős terméshozamok. Bármerre irányítjuk pártunk XIV. kongresszusa határozatainak követke­zetes teljesítését célzó igyekezetün­ket, mindig egy és ugyanazon problé­mába ütközünk: a takarmánproblémá­­ba. Habár a mezőgazdasági és az élel­miszeripari termelés összes több: té­nyezője is fontos, mégis a takarmá­nyok képezik az elsőszámú feladatot. Ezért mindig és mindenütt felelősség­teljesen kell a növénytermesztés kér­dését kezelni. S ezt különösképpen aláhúzom még a két aratás: a réti­széna betakarítása és a gabonaaratás időszaka között. E két munka igen fontos és döntően befolyásolja az állattenyésztés termelékenységét az egész év folyamán Szlovákia északi és déli körzeteiben egyaránt. A rétek szénájának betakarítása annál prob­lematikusabb, mivel egyelőre nem rendelkezünk elegendő géppel és be­rendezéssel, hogy ezt a munkaműve­letet a legkorszerűbb technológia fel­­használásával végezzük el. Hiányoz­nak a zöldanyagnak a lejtős terüle­tekről történő betakarítását elősegítő gépek. Hiányoznak a szénaliszt elő­állításához szükséges szárítók, vala­mint a szenázstornyok battériái is igen költségesek és ezért csak folya­(’Folytatás a 2. oldalon.) ailillll: Gyorsan, legkisebb veszteséggel FEDÉL ALA AZ ORSZÄG KENYERÉT ф Milyen volt a felkészülés? Щ Céltudatosan irányított aratási versenyt! ф Egy járási verseny országos vissz­hangja ф Maximálisan használjuk ki a munkaidőt, a gé­peket, a szállítóeszközöket # Alapos, sokoldalú szervezés és előkészítés előzte meg az idei ga­bonatermés betakarítását. A mező­gazdaság üzemi, járási, kerületi és központi irányító szervei, kisebb szervezési hiányosságoktól elte­kintve, az idén nagyobb felelősség­­tudattal láttak dologhoz. Az ara­tási tervek elkészítését követte a raktárhelyiségek fertőtlenítése, a következetesebb gépszemle — gép­próba, majd a termés betakarítá­sával, az állam Iránti gabonaeladá­si kötelezettség teljesítésével, a gabonajárandósággal, stb. kapcso­latos szervezési intézkedések meg­vitatása. A mezőgazdasági üzemek veze­tői, szakemberei járási, kerületi értekezleteken számoltak be, mi­ként készültek fel a gabonatermés gyors és a legkisebb veszteséggel történő, betakarítására. Ném volt hiány, hasznos útmuta­tásokból például a Sűlov Dvor-i (Gyulamajori), kerületi szintű ér­tekezleten, amelyen a hiányossá­gokra is rámutattak: a mezőgazda­­sági üzemekben, (tisztelet a kivé­telnek!) több helyütt késlekedve fogtak hozzá a kombájnok üzem­képessé tételéhez. Ezt a ténymeg­állapítást egyébként az .egyes já­rási mezőgazdasági igazgatóságok képviselőinek vitafelszólalásai. is alátámasztották (riyQlb, tíz kom­bájn üzemképtelenségét emleget ték, hivatkozva az alkatrészhiány­ra). A már, említett, aratást előkészí­tő aktíva-értekezlet még hatványo­zottabban segített volna, ha he­lyenként nem kalandozik a formai­­ság ingoványára. Öntömjénezés he­lyett méginkább előtérbe kerülhet­tek volna- az égető problémák, s megoldásúk, valamint egyéb hasznos Ötletek, kezdeményezések, jól bevált módszerek. Ügy tűnt, nagyon szófukar volt az értekezlet a komárnoi járás or­szágos visszhangra talált aratási versenyfelhívásával kapcsolatosan. Minden bizonnyal többre érdemes ez a példás kezdeményezés. A komárnoi járásban mintegy 110 ezer tonna gabona vár az idén betakarításra, szakszerű raktáro­zásra. A 44 napos tavaszi száraz­ság ellenére aránylag jó a termés­­kilátás. Gépi felkészültség tekin­tetében megtették a magukét: al­katrészek beszerzését nem az utol­só hetekre halasztgatták, s így a tavalyihoz mérten javult a helyzet. Az Agrotechnika — tekintettel a termésbetakarításra —, naponta 20 óráig tart nyitva, sürgős eset­ben az éjszakai órákban is a me­zőgazdasági üzemek rendelkezésé­re áll. Egy kombájnra 80 hektár­nyi gabona aratása-cséplése jut.' Remélhető, hogy a kombájnosok — mind a 336 kombájnon — dereka­san helytállnak majd, híven az aratási versenyfelhíváshoz. A ga­bonaszárítókat és tisztítógépeket három műszakban üzemeltetik. Az , idei gabonatermés sikeres betaka-. rítása érdekében mindent megtesz- . nek majd a mezögaZdásági üzemek , dolgozói, valamint az aratási bi­zottságok, együttműködve az ille­tékes szervekkel. Példásan felkészültek többek kö­zött, a galántai járás mezőgazdasá­gi üzemekben is a gabona idejében történő, jó minőségű betakarításá­ra (több mint 26 ezer hektár), utó­gondozására és szakszerű raktáro­zására. Átlagban mintegy 40 má­zsás hektárhozammal számolnak. S a kisegítő kombájnokkal együtt egy kombájnra 84,7 hektár gabona aratása-cséplése jut, vagyis hat hektárnyi napi teljesítmény. A zök­kenőmentes aratást az Agrotech­nika, valamint a gépállomás ván­dorjavítóműhelyek beállításával, a szolgáltatásnyújtás 6—22 órai napi nyitvatartással (vasárnap 12 óráig) igyekszik elősegíteni. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járás mezőgazdasági igazgatósága a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének járási bizottságával karöltve szervezte meg a kombáj­nosok versenyét, amelyet a ver­senyfeltételek alapján hetente ér­tékelnek. Az aratási verseny leg­jobb kombájnosainak eredményeit az Aratási Híradóban, a helyi hangszórókon, dicsőségtáblákon népszerűsítik. Természetesen, a legjobbak nemcsak erkölcsi, ha­nem anyagi jutalomban is része­sülnek. A két legeslegjobb kombáj­­nos (SZK—4-esen és E—512-esen) a pénzjutalmat jutalomüdülésre változtathatja. Hasonló formában karolják fel, s jól irányítják majd az aratási versenyt a nitrai, Bratislava-vidéki és számos más járásban is, hogy gyorsan, s a legkisebb veszteség­gel kerüljön fedél alá az ország, a nép kenyere. —kov—

Next

/
Thumbnails
Contents