Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. július 7 A növénytermesztők felelőssége (Folytatás az 1. oldalról.) matosan létesíthetjük e korszerű berendezéseket, tekintettel az ipari szállftőüzemek lehetőségeire. Így a hegyvidéki körzetekben még mindig jelentős mértékben rászorulunk a nem mezőgazdasági lakosság, a fiatalok, a nők, a védnöki üzemek segítségére a széna betakarításakor. Döntő harcot vívunk az elegendő takarmányért Szlovákia déli részén is a búza és az árpa betakarításakor. És mivel valóban egész társadalmunk kenyeréről van sző, kötelességemnek tartom, a legszélesebb olvasóközönséget tájékoztatni arról, milyen intézkedéseket tettünk a mezőgazdasági termelés ágazatában, hogy ezt a stratégiai nyersanyagot kellő mennyiségben tudjuk előállítani. Az aratás és a gabona felvásárlása a mezőgazdaság döntő feladatai közé tartozik. Társadalmunk nagy érdeklődéssel várja, sikerül-e az idén teljesítenünk a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból reánk háruló gabonatermesztési programot. Igényesek a gabonatermesztés feladatai, hiszen tervünk szerint az össztermelést a tavalyi 2 millió 280 ezer 700 tonnáról 2 millió 625 ezer 800 tonnára kell emelnünk és átlagban 32,5 mázsa gabonát kell kitermelnünk hektáronként. A mezőgazdasági üzemek, a szolgáltató vállalatok és az iránvító szervek a gabonatermesztési feladatok teljesítésének és túlszárnyalásának minden feltételét megteremtették. A politikai és gazdasági irányzat elveivel összhangban növeltük a gabonával bevetett területeket, feljavult a gabonafélék fajtaösszetétele, előnyben részesítve a naevhozamú búza-, árpa- és kukoricafajtákat. A gabonatermesztés terén nagyobb mértékben használtuk ki a többi hatékonyság-növelő tényezőt, mint amilyenek a műtrágyák és a növényvédő vegyszerek, feljavult az agrotechnika is. E ténvezők tökéletes kihasználása szempontjából bizonyos aggályokat támaszt a talaj rendkívül alacsony nedvességtartalma és a különösen száraz májusi idniárás. A nyueat-szlovákiai kerület gabonatermesztő vidékein, valamint Közép- Szlovákia déli járásaiban a májusi csapadék 1—10 milliméter volt. ami ebben az évszázadban a legalacsonyabb értéket képviseli. A júliusi esők habár későn érkeztek, mégis igen kedvező hatást váltottak ki és nagyrészt csökkentették a száraz május következményeit. Június 10-ig a keletszlovákiai kerületben több mint 50 mm, a közép-szlovákiai kerületben 26—50 mm és nyugat-sz.lovákiai kerületben elé» változatosan — Hurbanovoban 63. Tonoféanvban 49. Nitrán д4, Bratislavában azonban már csők 22, Trenöínben 19. Malackyban 13 és Piešťanvban 13 mm csapadék hullott. A szárazság legsúlyosabb következményei a hratislavai iárásban. továbbá Felső-Csallóközben és a Záhorie területén észlelhetők. Még szerencse, hogy aránylag kisebb területről van szó, ami lényegesen nem befolyásolja Szlovákia hektárhozamait. A gabonabetakarítás feladata röviden a következő: gondosan és felesleges veszteségek nélkül 807 400 hektárról betakarítani a termést, a felvásárló szervezettel megkötött szerződés alapján 580 ezer tonna gabonát adni át az állami raktárakba és 902 ezer tonnát a takarmánygyártó üzemnek a takarmánykeverékek előállítására. A betakarítás, a termés aratás utáni kezelése és tárolása a mezőgazdaság legigényesebb technológiai intézkedéseit jelenti, mivel rövid idő alatt kell elvégezni és teljes mértékben ki kell használni a gépparkot. Az aratás lebonyolítására 5700 kombájnunk áll készen, ami 450 darabbal több, mint a múlt évben volt. Ezen kívül Szlovákia déli körzeteiben, elsősorban Nyugat- Szlovákia járásaiban több mint 800 kombájn jön kisegítésre a Cseh Szocialista Köztársaságból. A járások a jól bevált hagyomány alapján maguk is szerveznek kölcsönös kisegítést. Ilyen kooperációs kapcsolatokkal tudjuk csökkenteni az egy kombájnra eső hatalmas megterhelést, ami az aratás sikere szempontjából döntő fontosságú. A kombájnpark ugyanis eléggé elhasznált. Távlatilag számítunk azzal, hogy szovjet és NDK gyártmányú újtipusú kombájnokat kapunk. A gépek javítása sikeresen folyik, a felvásárló és ellátó vállalat gyors ütemben tesz intézkedéseket a gabona kellő elraktározásának biztosítására, ideiglenes raktárakban és fedett helyiségekben. Az új termés csaknem másfél millió tonna mennyiségű gabonájának tárolása egyáltalán a legnagyobb feladatot'jelenti, de teljes összhangban áll a CSKP XIV. kongresszusa határozataiban kitűzött feladattal, a takarmányok ipari feldolgozásának szükségleteivel. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei aratás alkalmával szintén döntő tényezőt képez az emberek kezdeményezése, alkotó ténykedése. Ök a mozgás és a felelősség tényleges ösztönzői. Tőlük függ, milyen gyorsan és milyen minőségben sikerül a búzamezők végtelen kincsét beszállítani a raktárakba. Tőlük függ, milyen nyugodtan számoljuk majd össze a mázsákat és tonnákat, szemelőtt tartva az állattenyésztés takarmányszükségletét, valamint igényes, fejlett szocialista társadalmunk élelmiszerpiacának folyamatos ellátását. Nézetem szerint ez az összegezés jó eredménnyel zárul. Meggyőződésem abból ered, hogy az üzemekben csakúgy, mint a járásokon, kerületeken rátermett és lelkes szervezők, dolgos és okos emberek vannak, akik a kommunisták kiemelkedő erkölcsi-politikai tulajdonságaival rendelkeznek és a szocialista elvek a pártonkívüliek körében is életük vezérfonalává váltak. A gépek és berendezések javításának gyorsított befejezésével egyidőben nyilvános pártgyőléseken a szakmai-politikai felkészülést is elvégezték. Az előkészületek eredményeképpen a komárnoi járásban az a gondolat fogamzott meg, hogy felhívják Szlovákia minden földművesét az idei aratás és gabonafelvásárlás gyors, jóminőségű és veszteségmentes elvégzésére. Meggyőződésem, hogy ezt a felhívást a címzettek elfogadják és a becsületes verseny eredménye minden kötelességük maradéktalan teljesítése lesz, amit tőlünk a párt és egész társadalmunk elvár. A szovjet békeoffenzíva az elmúlt *"■ hónap végén Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának amerikai és franciaországi látogatásában csúcsosodott ki. A tárgyalás-sorozatok lényege, amelyben mind a három részről bevonták a szakértőket is, a népek és nemzetek közeledésének előmozdítása, a lenini békés egymás mellett élés! elv betartása mellett. Miután a tárgyalásokról kiadott szovjet—amerikai közös közlemény tartalmáról és a párizsi szovjet —francia tárgyalásokról kiadott rövidebb lélegzetű közleményről is világszerte nagy vita folyik, nem árt tisztázni néhány kérdést, épp a békés egymás mellett élés elvének szempontjából. Hangsúlyoznunk kell, — amint Leonyid Brezsnyev elvtárs is több beszédében kijelentette, — hogy a szovjet —amerikai kapcsolatok újszerűsítése, valamint a szovjet—francia közeledés nem megy a szocialista országok közötti kapcsolatok rovására, és szó sem lakóinak milliói üdvözölték a szovjet —amerikai közös közleményben foglalt megegyezési pontokat, amelyek kivétel nélkül a békére irányulnak. Kiemelhetjük belőle a nukleáris háború elhárítása és a hadászati fegyverzet korlátozására, valamint a nemzetközi problémák megoldására, a feszültség enyhítésére és a biztonság erősítésére, valamint a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére irányuló részeket. Amint azt a közös közlemény is leszögezi, a tárgyalások megmutatták, hogy a kétoldalú együttműködés nagyon sok területen lehetségessé válik a jövőben. Megemlíthetjük a környezetvédelem, az egészségvédelem, az orvostudomány és az űrkutatás területén kialakult kedvező együttműködési feltételeket. A felek hangsúlyozzák, hogy megszervezik a legelterjedtebb és az emberiség szempontjából legveszedelmesebb betegségek, a rák, a szívkoszorú-ér megbetegedések, a fertőzéses betegségek és az izületi gyulladás elleni közös harcot. Óriási jelentőségű a közlekedés, Béke-misszió lehet a szocializmus elveinek feladásáról. Aprópénzbe váltva ez azt jelenti, hogy bár együttműködünk a világ legnagyobb imperialista hatalmával, távobbra is támogatjuk a függetlenségükért küzdő népeket, és ‘segítjük azokat is, akik igyekszenek parlamentáris vagy más úton egy-egy országban megszüntetni a kizsákmányoló kapitalista rendszert. Bizonyos világpolitikai problémák megoldásakor a szocialista országok és egyes kapitalista államok között létrejöhetnek átmeneti nézetegységek, amelyek kialakulását előzőleg befolyásolhatják a Szovjetunió békeoffenzivája által kialakult realitások is. Ez történik többek között a helsinki biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatban is és lehet, hogy a közeljövőben épp a realitások miatt az Amerikai Egyesült Államok kénytelen lesz módosítani a közel-keleti helyzettel kapcsolatos állásfoglalását. A szovjet—amerikai közös közlemény ugyanis szűkszavúan kimondja, hogy a konfliktust valamennyi ország érdekeivel összhangban kell megoldani, és az esetleges egyezménynek meg kell felelni az ottani népek függetlenségi törekvéseinek, számolni kell a palesztin nép törvényes érdekeivel. Ha az amerikai fél a közlemény ezen részét betartaná, akkor el kellene ítélnie az agresszor Izrael háborús kalandorpolitikáját. A kiadott közös közlemények hangneméből ítélve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a világ olyan új fejlemények előtt áll, amelyek egyre közelebb hozzák a népeket és lassan kialakulhat egy olyan kollektív biztonsági rendszer, amely hosszabb időre biztosítja a tartós békét. Természetesen ez a helyzet nem jön létre máról holnapra és a szovjet békeoffenzívának, valamint a béketábor összes erejének bevetése szükséges ahhoz, hogy a háborús csörtető imperialisták fokozatosan, a világ minden részében visszaszoruljanak. Az öreg földteke az oceanográfia és az atomenergia békés hasznosításának területén kialakuló együttműködés. Az egyezmények aláírása után máris megindult a rendszeres személy- és teherhajóközlekedés, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezen a téren a jövőben az eddiginél jóval nagyobb eredmények várhatók. Leonyid Brezsnyev elvtárs, egy korábbi megállapodás értelmében, az amerikai látogatás után találkozott Georges Pompidou francia köztársasági elnökkel is Párizsban. A szovjet —francia tárgyalások rendkívül barátságos légkörben folytak le és a munka-találkozások ismét kinyilvánították a Szovjetunió és Franciaország közötti együttműködés állandóságét, a szovjet és a francia nép barátságának tartósságát és mélységét. A francia köztársasági elnök kijelentette, hogy a Szovjetunió képviselőivel bármikor és bárhol hajlandó találkozni. Ez a gesztus beszédesen bizonyítja a francia részről megnyilvánuló együttműködési készséget. Természetesen a Szovjetunió minden olyan kezdeményezést szívesen fogad, ami a béke megőrzésére irányul. Leonyid Brezsnyev elvtárs diplomáciai látogatását joggal nevezhetjük a béke missziójának, mert ezt konkrétan bizonyítják a nagyobb és kisebb horderejű egyezmények. A Szovjetfrancia kapcsolatokat már régebben példaképül emlegetik a különböző rendszerű országok együttműködésében. Az újabb tárgyalások további kedvező feltételeket teremtettek az együttműködésre. Remélhető, hogy a közeljövőben további olyan két vagy többoldalú egyezményekre kerül sor, amelyek a realitások alapján lassanlassan kirajzolják a kollektív biztonsági rendszer körvonalait. Erre azért következtetünk joggal, mert a béke erői növekednek és az imeparialisták több háborús kudarc után kénytelenek meghunyászkodni. (balia) Ahol kizsákmányolás van, ott nem lehet osztályuké A tőkés országokban a nyilatko** zatok egész sora hangzott el az osztálybékéről. Szerintük megalkuszik egymással a munkás és a tőkés és a „munkásrészvények“ útján a dolgozók is tulajdonosai egy-egy üzemnek, vállalatnak. A burzsoá ideológusok nagy szavakkal hirdetik a „népi kapitalizmust“, amelyben az uralkodó osztály reformjai a „megújhodáshoz“ vezetnek. Vagyis szerintük a kapitalizmus ma már nem a régi. Olyanynyira nem az, hogy a kapitalizmus az imperializmus elnevezés helyett újakat hirdet. A burzsoá ideológusok szeretnek például „új ipari társadalomról“ beszélni, amely nem az antagonisztikus osztályok küzdőtere többé, s amelyben a forradalom számára szerintük nincs táptalaj. Tagadhatatlan: a napjaink imperializmusa nem ugyanaz, mint amilyen húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Csak éppen „nem“ úgy változott meg, ahogy azt az osztályharc tompítására törekvő burzsoá ideológusok el szeretnék hitetni. Az utóbbi időben a szocialista országokkal kialakított normálisabb kapcsolatokat Is gyakran felhasználják a tömegek félrevezetésére, tudatosan keverve össze a békés egymás mellett élés politikáját az ideológiai megbékélés hirdetésével. Pedig a nemzetközi életben a rugalmasabb, a realitásokkal jobban számoló imperialista politika, csupán a burzsoázia alkalmazkodási készségének tükröződése, a szocialista országok megnövekedett eretének és tekintélyének tudomásul vétele. Bebizonyosodott tény, hogy a tőkés országokban a társadalmi élet valamennyi szakaszán egyre erősebb hatást gyakorol a szocialista világrendszer növekvő politikai, gazdasági és katonai ereje. A szocialista világrendszernek a nemzetközi téren aratott sikereivel összefüggenek a kapitalista államok munkásosztályának a sikerei, a nemzetközi felszabadító mozgalom erőinek győzelmei és nem utolsó sorban a béke tartós megőrzése. Napjainkban a világkapitalizmus a világszocializmus erőivel áll szemben. A két társadalmi rendszer közötti kibékíthetetlen ellentét a mai korszaknak is fő ellentéte. Amíg a szocialista rendszerben a munkásosztály uralkodóosztály lett, a kapitalista világban továbbra is kizsákmányolt osztály maradt. A munkát és a tőkét, a nemzetközi munkásosztályt és a burzsoáziát, ellentétes társadalmi rendszerű osztályok képviselik. Az osztályharc így túllépte a kapitalista rendszer kereteit, átvivődött a nemzetközi, az államok közti szférába, amely a két társadalmi világrendszer ellentétes harcaként nyilvánul meg. A burzsoázia osztálybékét hirdet. Ugyanakkor azonban támadja a dolgozókat, s különösen annak élcsapatát, a kommunistákat. A demokratikus szabadságjogokat lábbal tiporja, a dolgozók megmozdulásait kíméletlen rendőrterrorral fojtja el. Célja a haladó demokratikus forradalmi erők lefegyverzése, opportunizmusba torzítása. Az „osztálybéke“ hirdetése valójában osztályharcos fegyver a burr zsoázia kezében. Így néz ki tehát a népi kapitalizmus, ahol a burzsoázia szerint „nincsenek“ ellentétes osztályok. A forradalmi megmozdulások arról tanúskodnak, hogy a munkásosztály béklyóinak érzi a kapitalista rendszert. Az ellentétek kiéleződésének egyik bizonyítéka, hogy a tőkésvilágban 1970-ben 45 millió dolgozó sztrájkolt, 1971-ben 48 millió és tavaly még több követelte a gazdasági és politikai jogait. S ezektől a harcoktól nem mentesek azok a kapitalista országok sem, ahol a tőkés tulajdon össznépi tuladonná való átalakulásáról fecsegnek. A munkásosztály azonban ma már nemcsak a gazdasági helyzetének javításáért, hanem politikai célokért is szembeszáll a burzsoá uralkodókörökkel. A létfontosságú gazdasági érdekei mellett harci célja a demokratikus szabadságjogok kivívása. Franciaországban, Olaszországban és ahol az osztályharc hagyományai fejlettebbek, a dolgozók nemcsak egyes tőkés rétegekre gyakorolnak nyomást, hanem az egész kapitalista államgépezetre. A kommunisták még tovább mennek: a mélyreható gazdasági és szociális követelésekért, a demokráciáért folytatott küzdelmet a szocializmusért vívott harc elválaszthatatlan részének tekintik. Az ötvenes évek végén a kapitalizmus az általános válságának harmadik szakaszába lépett. Ennek sajátossága abban van, hogy ez nem a világháború következményeként, hanem a két rendszer gazdasági ’> versenye és ideológiai harca, az erőviszonyoknak a szocializmus javára történő eltolódása és az imperializmus belső ellentmondásainak kiéleződése következtében keletkezett. A kapitalizmus válsága továbbra is mélyül. Törvényszerűen éleződnek a belső ellentmondások és osztályellentétek. A monopóliumok erejének egyesítése lényegében csak a kapitalizmus teljes megsemmisülésének némi elodázását eredményezheti. E célból a kapitalista állam támogatja a monopóliumokat a termelés monopol-tőkés koncentrációjának fokozásában, a termelési anarchia leküzdésében, a technika és tudomány fejlesztésében. Cserébe a monopóliumok az állam bel- és külpolitikai hadállásainak erősítésére törekszenek. A valutaválság, az infláció és a munkanélküliség, az imperialista országok közti ellentétek növekedése, a kirobbanó munkásharcok azonban félreérthetetlenül jelzik, hogy az állam-monopolista kapitalizmus egész mechanizmusa válságban van. Fontos kérdésekkel foglalkozott a Szövetségi Gyűlés A Szövetségi Gyűlés VIII. ülésén több fontos kérdéssel foglalkozott. Többek között jóváhagyta az 1972-es évi állami zárszámadást és napirendre kerültek a gazdasági bűnözés problémái. Az előterjesztett beszámoló megállapította, hogy a nemzeti jövedelem az 1972-es évben az előző évhez viszonyítva 18,4 milliárd koronával nőtt, ami jó alapokat teremtett a lakosság életszínvonalának emelésére. A személyi fogyasztás 4,7 százalékkal, a társadalmi anyagi fogyasztás pedig 8,8 százalékkal nőtt. Mennyiségi mutatóban teljesítettük az állami tervet, és az ötéves terv feladatainak teljesítésében már előnyben vagyunk, ami azt is jelenti, hogy társadalmunknak az elmúlt év végén a tervezettnél jóval több anyagi forrás állt rendelkezésére. Az eredményekből népgazdaságunk valamennyi döntő ágazata kivette a részét. Az ipari termelés 6,4 százalékkal, a mezőgazdasági bruttó termelés 3,6 százalékkal nőtt. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy mezőgazdaságunk az elmúlt két évben teljesítette a párt XIV. kongresszusán kitűzött feladatot, és az élelmiszerfogyasztás növekedését lényegében fedezi. A népgazdasági eredmények úgy a szövetségi, mint a nemzeti költségvetésekben is megnyilvánultak. A három költségvetés többlete 3,4 milliárd koronát tett ki. A kormány javasolja, hogy a szövetségi állami költségvetési többletet részben a Csehszlovák Állami Bankkal szembeni kötelezettségek kiegyenlítésére, illetve az állami pénztartalékok felerősítésére használják fel. A Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság költségvetési többletét ugyancsak a pénztartalékok kiegészítésére használják fel. A nemzeti bizottságok költségvetési mérlege 3,5 milliárd korona többlettel zárult. Ezt az összeget a nemzeti bizottságok a tartalék- és a fejlesztési alap felerősítésére használják fel. A Szövetségi Gyűlés megállapította, hogy amíg a mennyiségi termelés fokozódott, egyes árufajták minősége és az áruválaszték sem megfelelő. A képviselők hangoztatták, hogy az eddiginél jóval erélyesebb harcot kell indítani a gazdasági bűnözés ellen és a szocialista tulajdont minden szakaszon a lehető legnagyobb mértékben meg kell védeni. Azoknak az üzemeknek, intézményeknek vezetőit, amelyekben Csáky szalmája módjára bánnak a közös vagyonnal, és a nagyarányú visszaélések következtében óriási károk keletkeznek, úgy erkölcsi, mint gazdasági vonalon konkrétan meg kell büntetni. Az igazgatók és üzemvezetők, valamint más felelős vezetők elnéző politikája miatt ugyanis lényegesen megkárosodik a közösség. ugyanakkor egyes személyek jogtalan anyagi előnyökre tesznek szert. A kapitalista államokon belül ú] vonás még az osztályösszeütközésben: a sokrétűség. Az élen változatlanul a munkások Járnak, de a parasztság is fokozódó ellenállást tanúsít a monopol-kapitalista állam mezőgazdasági programjával kapcsolatban. Az értelmiségnek is egyre nagyobb része kerül konfliktusba a kormányok antidemokratikus és imperialista politikájával. A városi középréteg, a fiatalság és a nők közül is sokan csatlakoznak a demokratikus követelésekhez. Az Összefogás ugyan még nem teljes, de az olasz és a francia példa is mutatja: nem hiábavaló a- kommunistáknak a baloldali és a haladó erők egységének megteremtésére irányuló törekvése. Tény, hogy szüntelenül tömörülnek és szilárdulnak azok a hatalmas társadalmi erők, amelyek a harcedzett munkásosztály vezetésével gyökeresen megváltoztathatják a kapitalista társadalmi viszonyokat. Az egység erősödése és az elért sikerek — az osztályharc jellegzetességei — együtt cáfolják az „osztálybékéről“ terjesztett hamis állításokat, lényegében arról van szó, hogy a munkásmozgalom nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt keresi a harcúj módjait, az egységpolitika olyan új formáit, amelyekkel a megváltozott helyzetben az imperialista hadállásokat még eredményesebben ostromolhatja. TÖTH DEZSŰ
