Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-17 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. február 17. 6 Átadták a hadifoglyok első cso­portját. Vietnamban lassan érvénye­sítik a megkötött egyezményeket. Az amerikai aknaszedő hajók már mun­kába lépnek és fokozatosan akna­mentesítik a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőit, folyóit és csa­tornáit. A mölt héten már sor került a hadifoglyok nagyobb csoportjának kicserélésére is. A dél-vietnami báb­rezsim 3000 hazafit bocsátott szaba­don. Napról-napra erősödik a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság tekin­télye. Ennek egyik tanűbizonysága az is, hogy hivatalos források szerint Japán is elismeri a VDK-t. # Még mindig nincs meg a napi­rend a helsinki biztonsági értekez­letre. Az európai biztonsági értekez­let előkészítésével 32 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada képviselője vesz részt. Befeje­ződött a szovjet javaslatok vitája, amelynek lényege, hogy a tanácsko­zásnak az európai biztonság problé­máinak megvitatásával kell kezdeni a munkáját. Azonban Olaszország és Málta képviselője fölvetette a Föld­közi-tenger térségében uralkodó hely­zet rendezését is. Ezzel kapcsolatban több országnak az volt a véleménye, hogy bár sok olyan kérdés van, ami a biztonsági értekezletre tartozna, de ha az túlzsúfolt lesz, akkor szétforgá­csolódik az ereje és egy problémát sem old meg érdemben. # A fokozódó izraeli agresszió rontja a helyzetet. Bohuslav Chöou­­pek csehszlovák külügyminiszter to­vább folytatja a közelkeleti eszme­cseréit. Irakban hosszabb tárgyalás után közös közleményt adtak ki láto­gatásáról. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két fél megállapította, hogy a szabadságért és függetlenségért küz­dő népek ellen folytatott imperialista gyarmatosító és agresszív politika ve­szélyezteti a világbékét és biztonsá­got. Egyetértenek abban, hogy az izraeli agresszió kövekeztében rosz­­szabbodik az amúgy is veszélyes kö­zelkeleti helyzet. # Végre kell hajtani a Biztonsági Tanács határozatát. A közelkeleti helyzettel kapcsolatban kétoldali tár­gyalások után közös szovjet—egyip­tomi közleményt adtak ki Moszkvá­ban. Mindkét fél megerősítette el­szántságát, hogy aktívan kell küzde­ni a közelkeleti helyzetnek a Bizton­sági Tanács 242 számú határozata alapján való igazságos rendezéséért. Az izraeli csapatokat ki kell vonni az 1967-ben megszállt összes területről s biztosítani kell a pálesztiniai arab nép törvényes jogait mint az igazsá­gos és tartós béke kivívásának alap­­feltételeit. A Szovjetunió és Egyiptom barátsága és sokoldalú együttműkö­dése fontos tényező a közelkeleti im­perialista agresszió ellen, e térség népeinek békéjéért és biztonságáért vívott küzdelemben. Hangoztatták, hogy szembe kell szállni mindennemű törekvéssel, amely a szovjet—egyipto­mi kapcsolatok gyengítésére irányul. Mindig harcra készen... A SZOVJETBARÁT már havilapként jelenik meg Á Csehszlovák—Szovjet Baráti Szö­vetség Szlovákia Központi Bizottságá­nak magyar nyelvű lapja, amelyet három éven át a Szovjetunió életével összefüggő jelentős események és év­fordulók alkalmával adott ki a szö­vetség, ez év januárjától már rend­szeresen havonta jelenik meg. A szö­vetség elnöksége annak érdekében hozta a döntést, hogy az Itt élő ma­gyar dolgozókat még közvetlenebbül tájékoztassa a szocializmus építésé­ben élen haladó hatalmas Szovjetunió életéről. A SZOVJETBAR'ÁT a szövetség kül­detésének széliemében ismerteti a Szovjetunió dolgozóinak a kommu­nizmus építésében kifejtett alkotó munkáját, lelkes és önfeláldozó erő­feszítésüket az SZKP XXIV. kongresz­­szusán kitűzött feladatok sikeres tel­jesítéséért. Különös figyelmet szentel a szovjet tudomány előrehaladásának, a kultúra és művészet, a film- és szín­művészet, a sport és testnevelés nagy­szerű sikerei népszerűsítésének. Az olvasók figyelmét arra hívja fel, ami a legméltóbban jellemzi a szovjet tár­sadalmat: a hazaszeretetre, más or­szágok népei iránti együttérzésre, az internacionalista szolidaritásra. Mind­ezt abból a célból, hogy a szovjet népnek a szocializmus és kommuniz­mus építésében szerzett gazdag ta­pasztalatait itthon is még gyümöl­csözőbben érvényesíthessük szocia­lista országépltő munkánkban. A SZOVJETBARÁT hivatása segíteni a CSSZBSZ szervezeteit ama ne­mes küldetésük teljesítésében, hogy még jobban elmélyüljön a csehszlo­vák és a szovjet nép közötti barátság és testvéri együttműködés, az inter­nacionalista 4 összefogás és a közös cél, a szocializmus és a kommuniz­­aws győzelme; érdekében. E nagy je­lentőségű feladatnak a teljesítése an­nál sikeresebb lehet, minél nagyobb lesz a lap olvasóinak és előfizetőinek tábora. Ezért mindannyian, akik a csehszlovák—szovjet barátság igaz hívei vagyunk, fogadjuk szeretettel a lapot és segítsünk az újabb előfize­tők és olvasók toborzásában. A lap évi előfizetési ára 36 korona, az egyes példányok ára 3 korona. A SZOVJETBARÁT szerkesztőségének cí­me: 80100 Bratislava, Bezručova 15. PAVEL MAJER a népi milícia luče­­neci (Losonc) járási parancsnoka épp szolgálatot teljesít. A beszélgetés fo­nala olykor-olykor megszakad, mert fel-felberreg a telefon, de lassan ki­rajzolódik egy kommunista negyed­­százados töretlen harca. A felszabadulás első évében belé­pett a pártba és az opatovai (apátfa­lusi) textilgyár üzemi pártszervezeté­nek volt tagja, majd később a járási pártbizottság aktivistája. Bár a já­rásban erős volt a demokrata párt, az üzem dolgozóira nem tudott hatást gyakorolni, mert a több mint száz ta­gú pártszervezet erős politikai és agi­­tációs munkát fejtett ki a dolgozók között és leleplezte a bujtogatók mé­­zes-mázos szavai mögött rejlő szo­cialista ellenes célkitűzéseket. Ha va­lamilyen politikai megmozdulásra ke­rült sor, a pártszervezet minden eset­ben mozgósította a dolgozókat a szo­cialista vívmányok megvédésére. A harc nagyon sokoldalú volt, és többször a legütőképesebb pártszer­vezeteknek, a munkásosztály legöntu­­datosabb csoportjainak kellett meg­védeni még a járási pártfunkcioná­­riusokot is. Dávid a lučeneci helyőr­ség parancsnoka 1947-ben még Ján Adamove elvtársat a kommunista párt járási pártbizottságának vezető titká­rát is bebörtönözteite és csak a dol­gozók követelésére engedte szabadon. Az egyik naggyűlés után két elvtársat tartóztatott le Dornik járási csendőr­parancsnok, mivel azonban megmoz­dultak a textilgyár és más üzem dol­gozói, mór este szabadon kellett en­gednie a munkásosztály jogaiért küz­dő elvtársakat. A gyárban fokozatosan erősödött a párt befolyása. Gálik és Mojzes elvtárs a felügyelő-intéző bizottság tagjai maradék nélkül teljesítették a párt határozatait. Az üzemi tanácsba fokozatosan többségbe kerültek a kommunisták ás a szocialista eszmék­kel egyetértő dolgozók. Így az üzemi pártszervezet rugalmasabban és a lehető legnagyobb mértékben érvé­nyesíthette vezető szerepét. A textilgyár munkásai 1948-ban az üzemi tanácsok konferenciájára Filip elvtársat küldték el, aki tolmácsolta véleményüket és kívánságaikat. A Februári Győzelem után távolról sem fejeződött be a harc, továbbra is szükség volt az aktivitásra, ezért 1949-ben megalakították a népi milí­cia üzemi egységét, amelynek Majer elvtárs lett a parancsnoka. Azóta ál­landóan a párt harci egységéhez tar­tozik. Önfeláldozó munkája elismeré­séül több kitüntetést kapott, többek között a „Népi Milíciában kifejtett érdemekért „kitüntetés első fokozatát, továbbá a „Haza Védelméért“ című kitüntetést, a „Vöröscsillag Érdem­rendet“ és még számos oklevelet, em­lékérmet. Munkáját a felsőbb párt­­szervezetek is értékelik, mert a leg­nehezebb időkben is a marxista­­leninista eszmék védelmére mozgósí­totta az egységeket. Az 1968—69-es zűrzavaros időszakban például a népi milícia alakulatai mindenütt szoros kapcsolatokat tartottak fenn az inter­nacionalista segítséget nyűjtó szovjet csapatokkal. Egy harcos negyedszázados tevé­kenységéről nyújtottunk ízelítőt, aki egyike volt azoknak, akik részesei voltak a februári eseményeknek és ő is elősegítette, hogy a lučeneci járás­ban is teljesen a munkásosztály ke­zébe kerüljön a hatalom. BÁLLÁ JÖZSEF Van mivel érvelni A levicei (Léva) járás sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A Februári "■’Győzé'té'm óta'p'éltfául' SZ ‘ fpaH dolgozók száma 13-szorosára emelkedett. Akkoriban még csak ezren dolgoztak az iparban, ma viszont már 13 ezren. Számos nagy ipari üzem létesült, ezek közül megemlíthetjük a Sahy-i (Ipolyság) Strojstavot, a tlmači (tolmécsi) S. M. Kirov üzemet, amely a világ 42 országába szállítja termékeit és a levicei V. I. Lenin gyapotkom­binátot, amelyben igen sokan nyertek alkalmazást. Az utolsó tíz évben 8000 lakásegység épült és ma már minden kilence­dik családnak van személyautója. A Februári Győzelem tehát sokat adott a járás dolgozóinak és a negyedszázados évforduló előtt van mivel érvel­niük az agitátoroknak. T. L. ХЧХХХХХХХХ\ХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХ\ХХХХХХ\\ХХ*ЧХХХХХ\ХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧЛХ\« Egység a célban - egység a tevékenységben Egység, összehangoltság jellemző a szocialista országok külpolitikai tevé­kenységére. A szocialista országok kollektíván dolgozták ki a politikai, ökonómiai, katonai és kulturális együttműködés programját a nemzet­közi életben szerzett tapasztalatok alapján. Az ilyen nagyméretű együtt­működés csakis az olyan egységes cél teljesítésének érdekében jöhetett lét­re, mint a tartós béke megőrzése, és a népek biztonságának garantálása. V. I. Lenin a Szovjet Szocialista Ál­lam megalapítója a szocializmus ideáljának nevezte a békét. Л Szov­jetunió külpolitikájának első alap­vető feladata a támadó háborúk visz­­szaverése, és természetesen erre ala­pozzék politikájukat a többi szocia­lista államok is. A szocialista orszá­gok nemzeteinek, amelyek az elmúlt időszakba a szocialista rendszer meg­szilárdításának következtében jelen­tős szocialista vívmányokhoz jutottak, alapvető létérdekük a béke megőrzé­se. Ezek az országok saját bőrükön érezték a második világháború bor­zalmait 6a ezért egyesült erővel arra törekszenek, hogy Európában a me­zők, falvak és városok felett báke honoljon és semmi se rontsa meg az országok között kialakuló jó baráti viszonyokat. A azocialiata országok jelenlegi nemzetközi politikájának a fő célja tehát az, hogy móg a különböző rend­szerű országok népeit is közelebb hozza egymáshoz, hogy létrejöjjön az európai kontinensen és az egész vilá­gon egy hosszabb, békés időszak. A szocialista országok külpolitikai lé­péseit a jóakarat, a megértés jellemzi Minden találkozón, különböző fokú tárgyalásokon egyre kézzelfoghatób­ban mutatkoznak meg ezen vonások, beleértve a pártok, az államok és a különböző tömegszervezetek közötti véleménycserét is. A szocialista or­szágok közötti barátsági-együttműkö­dési szerződések is hangsúlyozzák, hogy az országok közötti vitás prob­lémákat a tárgyalóasztaloknál kell megtárgyalni. Ezek a szerződések megegyeznek az egyes nemzetek ér­dekeivel és összhangban vannak a nagy világproblémák megoldásával is. A szocialista közösség fő egybehan­goló szerve a Varsói Szerződés szer­vezete. Ennek keretében vitatják meg a tagállamok az aktuális világpoliti­kai problémákat és a vélemények egybehangolása után szabják meg a szocialista országok külpolitikájának irányát. Így például 1972 januárjában a Varsói Szerződés politikai tanács­adó bizottsága a tagállamok érdeké­vel összefüggően kiadta a békéről és az európai biztonságról szóló dekla­rációt. Ez a dokumentum részletesen elemzi az európai kontinensen ural­kodó erőviszonyokat és reális utat mutat a nemzetek közötti aktuális problémák megoldására. A prágai deklarációt megértéssel fogadta a közvélemény és sok ország hivatalos köre is. Amit a prágai találkozó meg­állapított, alátámasztotta sok kérdés helyes és biztató megoldása. Többek között például, hogy érvénybe lépett a szovjet—nyugatnémet, a lengyel­­nyugatnémet együttműködési szerző­dés és aláírták a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti államrendezési együttműködést is. A találkozót iga­zolja, hogy újabb reális lehetőségek jöttek létre további országok közötti együttműködési szerződések megkö­tésére. A szocialista országok külpolitiká­jának sikerei a nézetek messzemenő egyesítésébe, összehangolásába és fő­leg abban vannak, hogy visszanyúlva a történelmi tapasztalatokra, az egyes konfliktusok megoldásának alapján megállapítsák, hogy egy bizonyos időszakban, milyen módszerekkel kell küzdeni diplomáciai síkon. Cgy az európai, mint az egész világon lévő politikai és gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a szocialista országok egységes álláspontot foglalnak el és a haladó erők támogatásával előbb­­utóbb beérik kezdeményezésük gyü­mölcse. A Varsói Szerződés tagállamai si­keres együttműködésének titka, hogy messzemenően figyelembe veszik és respektálják a nemzetek érdekeit. Ez a jellemző vonás érvényesül a szocia­lista országok összes közös szerveze­teiben, vagy tanácsadó szerveiben is. Vonatkozik ez az egyes országok spe­ciális külpolitikai kérdéseire is. Pél­dának hozhatjuk fel, hogy a Varsói Szerződés tagállamai messzemenően támogatják Csehszlovákia azon köve­telését, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság elejétől fogva érvénytelen­nek minősítse a Müncheni Egyez­ményt. Az adott esetben egy ország nemzeti érdeke egybefonódik a szo­cialista közösség internacionalista ér­dekével is. Röviden arról van szó, hogy a többi szocialista országok is csak úgy képzelik el a jó együttmű­ködést — a Német Szövetségi Köz­társasággal, — he az a müncheni dik­tátumot semmisnek nyilvánítja, még­pedig oly módon, hogy az kezdetben sem volt érvényes. A valóság az, hogy amíg ez a kérdés nem oldódik meg, nem kerülhet sor normáfis államközi kapcsolatokra Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között és természetesen ez kedvezőtlenül hat a szocialista országok és az NSZK kapcsolataira is. A probléma megol­dásával kapcsolatban ki kell hangsú­lyoznunk, hogy a csehszlovák fél többször kifejezte jóindulatú tárgya­lási szándékát és a már megkezdett tárgyalások a Német Szövetségi Köz­társaság hibájából szakadtak meg. Jó példának hozhatnánk fel a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezését az ország békés és demokratikus egyesítésére, amit szin­tén támogatnak a szocialista orszá­gok. A Kóreai Demokratikus Köztár­saság kormányának programja figye­lembe veszi a kóreai félszigeten ki­alakult reális helyzetet és úgy véli, hogy az egyesítéssel enyhülne a fe­szültség ebben a térségben. A szocia­lista országok szintén Így Ítélik meg a helyzetet, hogy ennek a problémá­nak a megoldása hozzájárulna a kó­reai nép és az egész távolkelet nem­zetei békés együttéléséhez és bizton­ságuk szavatolásához. Tehát minden szocialista ország védi a szocialista közösség érdekeit és olyan állást foglal a külpolitikai kérdésekben, amely megfelel a szo­cialista országok érdekeivel és a vi­lág haladó erői követelményeivel is összefügg. A. P. N. HAZAI TOKOK • A BARÁTSÁG ÉPÍTKEZÉSEI. A Csehszlovák Szovjet Barátság Szövet­sége szövetségi és szlovákiai központi bizottságának tagjai látogatást tettek a kelet-szlovákiai kerületbe. A kül­döttség Václav David elvtársnak a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája és a CSSZBSZ országos elnökének, vala­mint Ondrej Klokoč elvtársnak, a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a CSSZBSZ szlovákiai központi bizott­sága elnökének vezetésével több üzemben találkozott a dolgozókkal. Többek között meglátogatta a dobrai terményrakodó építkezést. A kelet­­szlovákiai Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat vezetői tájékoztat­ták a vendégeket arról, hogy a 171 millió korona ráfordítást igénylő épület 49 hónap alatt készül el. A dolgozók David elvtársnak ünnepélyes keretek között átnyújtották a Feb­ruári Győzelem 25. évfordulójára tett értékes kötelezettségvállalásukat. A küldöttség meglátogatta a Kamenica nad Cirochou-i egyesült efsz tagságát is. Az efsz vezetősége elmondotta a küldöttségnek, hogy mindent megtesz­nek'a többtermelés érdekében. A Feb­ruári Győzelem 25. évfordulója tisz­teletére másfél millió korona értékű felajánlást tettek. • HARCOLNI KELL A MUNKAKE­RÜLŐK ELLEN. A kerületi és járási nemzeti bizottságok munkaügyi osz­tályainak vezetői Poprádon tartották tanácskozásukat, amelyen Krocsány Dezső, a Szlovák Szocialista Köztár­saság munkaügyi és népjóléti minisz­tere tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy rendszeres tervet kell kidolgoz­ni a fiatalok foglalkoztatottságára. Szlovákiában idén mintegy 90 ezer tizenötévest kellett elhelyezni, ezek 52,7 százalékát szakipari-tanulóként, 35,5 százaléka pedig a középiskolák­ban folytatja tanulmányait. A legjobb lehetőségek az elhelyezkedésre a gépiparban, a vegyiparban, a kohó­iparban, a közszükségleti iparban, és mindenekelőtt a fafeldolgozó és a cipőiparban vannak. A miniszter elv­társ felhívta a nemzeti bizottságok dolgozóinak figyelmét arra, hogy szi­gorúbban kell eljárniuk a munkake­rülők ellen, mert ezek mások munká­jából, a társadalom terhére élnek. • TÁMOGATJUK ANGOLA NÉPÉT. Az angolai népi felszabadító mozga­lom küldöttsége több napig tartózko­dott hazánkban. A megbeszéléseken ismertette a portugál gyarmatosítás ellen vívott küzdelefú jelenlegi hely­zetét! W 12 etfes ‘harcban az angolai hazafiak jelentős sikereket értek el és felszabadították az ország egyhar­­mad részét. A csehszlovák küldöttség tagjai biztosították az angolai haza­fiakat, hogy hazánk dolgozói a leg­messzebbmenő mértékben támogatják hősi harcukat. • KONFERENCIA FEBRUÁR HA­GYATÉKÁRÓL. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Marx­izmus—Leninizmus Intézete és a CSKP KB Politikai Főiskolájának bratislavai kara történettudományi konferenciát tartott a Februári Győzelem 25. év­fordulója alkalmából. A nagyjelentő­ségű tudományos értekezleten boncol­gatták február hagyatékát, tisztázták, hogy a munkásosztály hatalomátvéte­lének egyik legfontosabb eredménye a szocializmus építése útjának kitűzé­se volt. A felszólalók megcáfolták a jobboldalnak az úgynevezett cseh­szlovák szocializmusról terjesztett teóriáját és bebizonyították, hogy a Februári Győzelem után kialakult egy olyán szocialista demokratikus rendszer, amelyben a dolgozók leg­szélesebb rétegei kiveszik részüket az irányításból. • MEZŐGAZDASÁGI FIATALOK PRÁGÁBAN. A mezőgazdasági fiatalok IX. országos találkozóján 500 küldött vett részt Prágában, többnyire az efsz-ek és állami gazdaságok legjobb dolgozói, az Ifjúsági kollektívák tag­jai. A találkozó részvevői ellátogattak a prágai üzemekbe, az észak-csehor­szági kerület több mezőgazdasági üze­mébe és részt vettek a Februári Győ­zelem 25. évfordulója és a Csehszlo­vák Komszomol megalakulása 52. év­fordulója alkalmából rendezett ün­nepi gyűléseken. Helyreigazítás Lapunk 6. számának 2. oldalán Mezőgazdaságunk fejlődésének győzedelmes útja c. cikk 8. bekez­désében sajnálatos évszám elírás történt. A mondatban a helyes év­számok a következők. „Ez számokban azt jelenti, hogy Szlovákiában az 1970-ben elért eredményekhez képest, 1975-ig 16 százalékkal kell növelni a me­zőgazdasági nyerstermelést és 25,9 százalékkal a piaci termelést.“ Olvasóink szives elnézését kér­jük.

Next

/
Thumbnails
Contents