Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-17 / 7. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. február 17. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 7. szám. Szakmelléklet MÉHÉSZÉT A nagyüzemi és az egyéni méhészek fóruma és tanácsadója. A TERMŐFÖLD VEDILMEBEN Hányszor volt már beszéd tárgya? ... Gyűlések, értekezletek, kongresszusok napirendjén szerepeit. A sajtóban is számos bíráló cikk látott már napvilágot. Szerzőik élesen kipellengérezték a termőfölddel hazardíroz zökat. Ugyanakkor felelős politikai tényezők, országvezetők, miniszterek keltek a termőföld védelmére — beszédeikben, s mindhiába__A termőterület évről évre zsngorodik, ügymond elkopik lassan a talpunk alól. Már a kisiskolásaink betéve fújják: hazánk a legkevesebb termőfölddel rendelkező országok közé tartozik, Egy főre csupán 36 árnyi szántóföld jut. Éppen ez utóbbi tényállás téríthetne észre bennünket. Vagyis, minden eddigitől jobban kellene sáfárkodnunk a népgazdaság kincsével, a mezőgazdaságunk legfőbb termelőeszközével — a termőfölddel. S nem ezt tesszük: hány Ízben elkótyavetyéljük, pazaroljuk. Igaz, a termőterület csökkenése összefügg a gazdasági-kulturális fejlődéssel, az ipar térhódításával, a falvak városiasodásával, stb. Álljon meg a menet!... Hát azért a településfejlesztések tervezésekor alaposabban körül kellene nézni, vajon milyen minőségű földtől kell megválni?!.. . Az utóbbi évtizedekben törvényerejű rendeletek egész sorát bocsátották ki; ennek gyakorlati hasznát azonban nemigen tapasztaltuk. Hiszen az utóbbi fél évszázadban Szlovákia-szerte nem kevesebb, mint 371 ezer hektárral csökkent a termőterület. Vagyis, — akarva-akaratlanul — évente több száz hektárnyi termőföldről kell lemondanunk ... Lényegében ezt a veszélyesen csúszó lavinát hivatottak fékezni a járási földvédelmi bizottságok, s érvényt szerezni a törvényes előírások betartásának. Vajon van-e némi eredménye a termőföldpazarlásnak „MegálljT-t parancsoló járási szervek fáradozásának? Hellyel-közzel, igen. jó példaként említhetjük a galántai járás földvédelmi bizottságának áldásos tevékenységét, járás-szerte tapasztalható, hogy a mezőgazdasági üzemek jól sáfárkodnak a termőfölddel: maximálisan kihasználják azt, sőt a még fellelhető, eddig terméketlen területeket is igyekeznek javítás után művelés alá fogni. Erre buzdítanak egyébként az említett bizottság intézkedései. Ám túltesz rajtuk a senicai járás, amelyben az utóbbi tíz év alatt 6273 hektár földet rekultiváltak, termővé tettek ezen kívül 293S hektárnyi homokos területet, valamint lecsapoltak 280 hektár mocsarat, s fordítottak termőre. Ez bizony nem csekélység! De szólni kell az olyan járásról is, mint a komáromi, ahol számos mezőgazdasági üzem (szövetkezetek és állami gazdaság) dolgozói, vezetői úgy érzik, valami hiba csúszott a „receptbe“. Erőszakos, fölöttébb felületes földkisajátítás történt valójában a kolárovói (gutái), nesvady-i (naszvadi), töni (tanyi) stb. szövetkezetben, illetőleg a Dulov Dvor-i (gyulamajori) Állami Gazdaságban. A szóban forgó területeken az állami erdőgazdaság fát, s a fasorok között kukoricát termel. E tény is bizonyítja: az említett kisajátított területek csekély költségráfordítással szántóföldi művelés alá foghatók. Semmiképpen sem kis területekről van szó! Például a Kolárovói Efsz, amely ilymódon mintegy fél ezer hektár földdel károsodott, már több ízben fordult kérelemmel az illetékes felsőbb szervekhez (minisztérium, knb, jnb), hogy a saját közös gazdaságuk kataszterébe tartozó földterületet visszakaphassa, de mindezideig az ügy nem nyert elintézést... S mi a helyzet most? Ugyanis, a remény szikrája felizzott. A jprás legilletékesebb szervei — mivel nem néhány mezőgazdasági üzem érdekelt csupán, hanem járási méretű a probléma — egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy igen számottevő termőterülettel gyarapodhat a járás földalapja, ha ... Igen, ha a CSKP XIV. kongresszusa határozatának a termőföldvédelemre vonatkozó feladatait maradéktalanul megvalósítják. Márpedig ebből az elhatározáuskból jottányit sem engednek. Mi hát a bökkenő? Mi az, ami akadályként mered az elintézés útjába? A probléma összetettsége, melyben végső soron két minisztérium (a földművelési és élelmiszeripari, illetőleg az erdő- és vízgazdasági), valamint az Állami Meliorációs Felügyelőség összehangolt, egységes álláspontja, majd döntése szükséges. Ha a fő célt nem tévesztik szem elől — a lokálpatriotizmus e tárgyaláson nem nyer létjogot —, úgy remélhető, ez az akút probléma a megoldás útjára terelődik végre. Kétségkívül meggyorsítja majd az ügy intézését a jóváhagyásra, majd kibocsátásra váró új földvédelmi törvény is, amely bizonyára elősegíti — teljes szigorával megköveteli —, hogy egyszer s midenkorra lenyugodjon a termőföldpazarlás napja. A járási földvédelmi bizottságok dolgozóinak felelős ségteljes munkájáról a földtörvény kibocsátása után sem mondhatunk le. Szerezzenek érvényt a törvény rendelkezéseinek, részrehajlás nélkül állják útját a termőfölddel való hazardírozásnak. Elvégre, a termőföldvédelem nem csupán a mezőgazdaság, de az egész népgazdaság érdeke. (kovács) Az üvegházban télidőben is szorgoskodnak a kertészet „virágai“. A éalovoi (Nagymegyer) efsz üvegházában Vafzer Magda és Búger Ilonka kapálják a salátát, amely e napokban piacra kerül. Az ügyes női kezek máris újabb 20 ezer salátát palántáznak ki, amelyet márciusban értékesítenek, majd a paradicsom ültetése következik. A Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért versenyző lányok mindent elkövetnekhogy maximálisan kihasználják az üvegházak kapacitását és minél több zöldséget biztosítsanak társadalmunk számára. —tt— Tanácskozzunk a feladataink megvalósításának jegyében > ■ mmár hagyományos dolog, hogy B az új év kezdetén az emberek rendszerint számvetést készítenek egyéni, családi terveik, elképzeléseik és kitűzött céljaik megvalósításáról, valamint újabb terveket és feladatokat tűznek maguk elé. így van az egységes földművesszövetkezeteinkben is, ahol éppen most folynak a számadások, a szövetkezeti évzárók, amelyek nagyban hozzájárulnak majd a XIV. pártkongresszus magas, de realizálható célkitűzéseihez, szocialista hazánk további gyarapításához. Talán mondanom sem kell, hogy a küszöbön álló 1973-as év nem akármilyen esztendő. A konszolidációs időszakot lezáró XIV. pártkongresszus után ez az első év amikoris pártalapszervezeteink szintén mérleget készítenek az elmúlt két év eredményeiről, esetünkben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság továbbfejlesztéséről. A múlt év eredményes volt. Mezőgazdasági dolgozóink újból bebizonyították. hogy hűek pártunk és kormányunk politikájához. Erről tanúskodnak pártunk főtitkárának, dr. Gustáv Husáknak a Központi Bizottság decemberi ülésén elhangzott szavai is, amikor elismerően nyugtázta, hogy szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk dolgozói a kedvezőtlen időjárás ellenére is becsületesen teljesítették ötödik ötéves tervünk második évének feladatait. Egyszóval, van mit értékelni a földmflvnsszövetkezetek, valamint a pártszervezetek évzáróin is. Örömmel állapítjuk meg. hogy a XIV pártkongresszuson kitűzött feladatokat: növelni a kalászosak vetésterületét, sikeresen teljesítettük. A kalászosok vetésterületét 13 ezer hektárral, azaz 14 százalékkal kell növelnünk, s ebből 3,2 százalék a kukorica. Rekordtermést értünk el cukorrépából, valamint silókukoricából. Jól halad az állati termékek növelése, így a tejtermelésben több mint 5,8 százalékos növekedés volt. Figyelemre méltó eredmények születtek a borjú- és malacnevelésben, valamint a hizlalásnál elért súlygyarapodásban. Ha csupán címszavakban említjük meg az 1972-es év eredményeit, már akkor is láthatjuk, hogy a Központi Bizottság múlt év áprilisában hozott határozatai helyesek és segítették mezőgazdaságunk lendületes fejlődését. persze a termelési eredmények " mellett az évzáró taggyűléseken kell, hogy rámutassunk a még fennálló hiányosságokra, nehézségekre és az előttünk álló komoly feladatokra. Távolról sem lehetünk elégedettek például a termelés gazdaságosságának javulásával, a kitermelt mezőgazdasági cikkek minőségével és még kevésbé a mezőgazdasági gépek karbantartásával, gazdaságos kihasználásával. Szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunkban, hasonlóan az iparhoz, drágán termelünk, illetve nem tudunk kellő lépést tartani a társadalom fogyasztási igényeivel. Ugyanis minden elfogulatlan ember saját tapasztalatából tudja, hogy nálunk jóval nagyobb a fogyasztás — városban és községekben egyaránt — mint a volt kapitalista Csehszlovákiában. Csupán egy példát említek meg. Míg 1933-ban Csehszlovákiában az egy lakosra eső búsfogyasztás csak 33 kg volt, addig a múlt év folyamán már 77 kg-ot fogyasztottunk személyenként. Persze eléggé drága húst eszünk. Ennek oka. hogy drágán termelünk. A termelési költségek csökkentése viszont megköveteli, hogy a jól bevált szocialista termelési viszonyok mellett rugalmasabban éljünk a nagyüzemi gazdálkodás korszerű módszereivel. Ügyelnünk kell arra, hogy gazdaságosan éljünk a meglévő takarmányainkkal és így csökkentsük a külföldről drágán vásárolt takarmányok mennyiségét. Az állattenyésztés sikdre tehát a takarmány olcsóbb kitermelésétől, illetve a növénytermesztés sikerétől, vagyis mondhatnánk, hogy a mezőgazdaság további fejlődése először is a meglévő földalap helyes kihasználásától, (gondolok itt a szűzföldekre is), illetve a termelési folyamat tökéletesítésétől függ. Ne legyen tehát egyetlenegy szövetkezeti évzárónk és még kevésbé párttaggyűlésünk se, ahol ne tárgyalnánk a termelés javításáról, a mezőgazdasági gépek megbecsüléséről, gazdaságos kihasználásáról, az irányításban résztvevő szakkáderek továbbképzéséről, a fiatalok felkarolásáról és helyes bérezéséről. Itt kezdődik a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták igazi munkája. Tőlük, politikai elkötelezettségüktől és aktivitásuktól függ, hogy pártunk mezőgazdasági programja időben és minőségben teljesüljön. Nem árt tehát, ha az évzáró pártgyűléseken újból felülvizsgáljuk az áprilisi párthatározatok feldolgozását, az alapszervezetekben való applikálását. Az eddig elhangzott vitákból — az efsz-ek és pártalapszervezetek gyűléseink — örömmel állapíthatjuk meg, hogy mezőgazdaság! dolgozóink és falvaink lakossága pozitívan fogadta pártunk mezőgazdasági politikáját és ennek vissza kell tükröződnie a pártalapszervezetek további terveiben és célkitűzéseiben. Évzáró gyűléseinken és egyáltalában a mezőgazdasági üzemek mellett működő pártalapszervezetek további munkájában nagy gondot kell fordítani a tagjelöltek nevelésére és a taglétszám növelésére, tekintettel arra, hogy az efsz-tagok még kevesen vannak a párttagság soraiban. Coki művesszövetkezeteink és fal" vaink fejlődése függ a szövetkezetben dolgozó káderek képzettségétől is. Az utóbbi időben bizonyítást nyert ugyanis, hogy ott, ahol az üzemi, illetve a falusi pártalapszervezetben, a szövetkezet vezetőségében fiatal szakkáderek vannak túlsúlyban, ott általában sok fiatal dolgozik a mezőgazdasági termelésben és az eredmények is jobbak. A jövőben sokkal több figyelmet kell majd szentelnünk a községben, illetve az efsz mellett levő pártalapszervezetekben nyilvántartott — regisztrált — kommunisták munkájának. Pártunk Központi Bizottsága irányelveinek alapján a nyilvántartott párttagoknak hozzá kell járulniuk a falusi, illetve a szövetkezeti pártszervezet munkájához. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a nyilvántartott párttagok eddig nem tanúsítottak elég érdeklődést a lakóhelyük problémái iránt. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a falust, illetve a szövetkezeti pártszervezetek zárkóznak el a nyilvántartott párttagok segíteni akarása elől. Törekedjünk tehát arra, hogy a községben levő kommunisták ereje ne forgácsolódjék szét, hanem ellenkezőleg, tömörüljön és szilárduljon. Az efsz-ben dolgozó kommunistáknak tökéletesen tájékozottnak kell lenniük a szövetkezet helyzetéről és' problémáiról, jó példaként kell élniük a többi dolgozó előtt. Csak így tudják majd érvényesíteni a párt vezető szerepét. Nekik kell ügyelniük arra is, hogy a szövetkezet valamennyi dolgozója aktívan bekapcsolódjon a tervezett feladatok megoldásába. Ehhez azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tervezett feladatokat ne csak ismerjék, hanem tekintsék azt magukénak. Ezt viszont csak akkor érjük el, ha meghallgatjuk a szövetkezeti tagok véleményét, javaslatát, problémáját, azaz valamennyi dolgozót bekapcsolunk a szövetkezet életének irányításába. Tulajdonképpen az irányítás demokratizálódásáról, illetve a párt vezető szerepének elmélyítéséről van sző. ■községeink életében, irányításá** ban a pártalapszervezetek komoly szerepte töltenek be. A falvakban levő pártszervezetek munkája azonban lényegesen különbözik az ipari üzemek pártszervezeteinek munkájától. Ugyanis községeinkben nem csupán az efsz-ben dolgozó polgárok, hanem a társadalom más rétegeihez tartozó dolgozók is élnek. Szükséges tehát, hogy az efsz mellett működő pártalapszervezetek munkála, tevékenységének tartalma és módszere megfeleljen a község jellegének. Irányuljon következetesebben a község társadalmi, gazdasági és kulturális életének fejlesztésére, a tömegpolitikai munka hatékonyságának fokozására, vagyis a párt vezető szerepének érvényesítésére a falvaink életének minden területén. KERTÉSZ PÁL, az SZLKP KB dolgozója \
