Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-10 / 6. szám
BAROMFI élősködő-okozta betegségek A baromfiban előforduló szám us élősködő közül a leg jelen tösebb, legáltalánosabb a kukéi diózis és az orsóíérgesség. A kokcidiózist egysejtű véglények okozzák. Az állatok a nagyon ellenálló védoburokkal ellátott nocisztákkal fertőződnek. Az emésztőnedvek hatására az oocisztákból kiszabaduló élősködő a bélcsatorna hámsejtjeibe furakodik, s a sejtekben közvetlen osztódással gyorsan elszaporodik, és ezek az ój egyedek újabb és újabb hámsejtekbe hatolnak be. A megtámadott hámsejtek elpusztulnak, helyenként mélyebb vérzést okozó sérülések Is keletkeznek. Súlyos fertőzés során a kokcidiózisban beteg csirke szinte elvérzik a bélcsatornán át. A kokcidiózis nem egységes betegség. A kórokozó egyes fa jai más és más bélrészlet hámsejtjeiben szaporodnak. A leggyakoribb és legismertebb a vakbélkokcidiózis, de előfordul hazánkban a vékonybélkokcidiózis több fajtája, valamint a végbélkokcidiózis is. A vakbélkokcidiózis a fiatal csibék betegsége. Jelentősége a korábbi évekéhez viszonyítva csökkent, a gyári keveréktakarmányok ugyanis megelőző kokcidiózis elleni gyógyszert tartalmaznak. A gyógyszer azonban csak mérsékelt fertőzés ellen véd. A helyes alomkezelés és az általános istállóhigiénia szabályainak betartásával a súlyos fertőzés megelőzhető. Az ideális alom laza, a bélsárral szennyezett alomrészek már csekély mozgatásra lesüllyednek. Ebben az esetben a csirkék mozgása elégséges lehet ahhoz, hogy az ürülék a mélységben szétoszoljék az alomban és a felszínen ne maradhasson súlyos fertőzést okozó szennyeződés. Ha az alom nem keveredik, akkor naponkénti rendszeres forgatással segítsük elő tisztulását. Ha bármi miatt a csibék vakbélkokcidiózisban megbetegednének, gyógyító kezelés szükséges. Ne feledjük el azonban, hogy a kokcidiózis elleni gyógyszerek felemelt adagban huzamos időn át adagolva mérgezőek. A pontos adagoláson kívül a gyógyszer tökéletes elkeverése révén csökkenthetjük a mérgezés veszélyét, és minden csibe elég gyógyszerhez jut. A vékonybélkokcidiózis idősebb csirkékben, leggyakrabban 2—4 hónapos kor között mutatkozik. A megelőző adagban használt gyógyszerek kevésbé védenek ellene, mint a vakbélkokcidiózis ellen. A gyógykezelés hatása is bizonytalanabb. Ezért a betegség megelőzésében nagyobb a szerepe a higiéniás rendszabályok betartásának, a rendszeres aloingonduzásnak. Az orsóférgesség ritkán fordul elő elhullást okozó súlyos formában, de már néhány féreg is zavarhatja az emésztőszervek működését, ronthatja a takarmányértékesítést és gyengítheti a fertőzött állat ellenállóképességét. Zárt istállóban tartott állomány fertőződése az általános védekező rendszabályok betartásával (lábbeli csere az istállóba belépés előtti) megakadályozható. Az ún. napozókifutók az élősködők, közöttük az nrsóférgek terjedésének kedveznek. A vándorúiban tartott tenyészállomány szabad területe bőséges legyen, és az állomány gyakran változtassa helyét. Ha időközben a boncolások során orsóférgességct állapítanának meg, tojóházba telepítés előtt féregűző kezelés szükséges. к -rendszeres takarítás, az időszakos fertőtlenítés, t betegségek megelőzésének egyik igen fontos tényezője. Nem mindegy azonban, hogy mikor és hogyan, valamint mivel fertőtlenítünk. Fertőtlenítés alatt azt kell érteni, hogy az etető és itató edényeket, a fialtatóládákat, a ketreceket lúgHogyan is mivel fertőtlenítőink? gal lesúroljukl majd valameny nyit fertőtlenítő anyaggal jól lepermetezzük. Tehát nem elegendő csak a takarítás, mint ahogy nem hatásos a fertőtle-Az egymás feletti ülőkékre ajánlatos tisztasági okokból szétáfló védulapokat szerelni. (K. Sz. felv.) intés ha azt nem előzte meg takarítás. Fertőző betegség után a takarítás és a fertőtlenítés mindenképpen kötelező. Ennek elmulasztása igen sok baj okozója lehet. Fertőtlenítésre bevált és használatos anyagok, valamint vegyszerek a következők: fahamulúg, szóda, klórlúg, klórmész, formalin, neomagnol, sterogenol, Iysoform, kreolin stb. A fahamulúgot úgy kell elkészíteni, hogy 10 liter vízben 2 kg fahamut két órán át fő zünk s a még forró folyadékkal súroljuk le a ketreceket valamint azok kíilsó és belső tartozékait. A szóda, az ultra és egyéb hasonló nagyhatású készítmény igen jól oldja a szennyeződést és még fertőtlenítő hatásuk is van. A klórlúg 2—5 százalék oldatban használatos. Szintén igen jó hatású ha gondosan fertőtlenítünk vele. A klörmész derített oldatban használatos. Az ebből készített fertőtlenítőié összeállításakor egy rész klórmészhez négy rész vizet kell adni. A neomagnol elég erős fertőtlenítőszer. Az etető és itatóedényeket ebben szokták fertőtleníteni. A fertőtlenítés után pár óráig állni hagyjuk az edényeket, az eszközöket és utána forró vízzel jól le kell valamennyit mosni. A formalin szintén erős hatású fertőtlenítőszer. Évente legalább kétszer háti permetezővel, 3 százalékos formalin oldattal permetezzük le a ketreceket és azok környékét. A Iysoform, a kreolin szintén igen jó hatású fertőtlenítő anyag. A csomagolásokon feltüntetett figyelmeztetéseket feltétlenül tartsuk be. Az állatokat csak akkor rakjuk vissza a ketrecekbe ha azok jól kiszáradtak, a szag nem érezhető rajtuk. A gyakoribb fertőtlenítőszerek hígítása a következő. Száz liter vízhez az alábbi mennyiségű fertőtlenítő anyag szükséges: A fertőtlenítő anyag neve Formaldehid Hidrooxigéulúg klórmész (lúg| Karból Lizol Kreolin Higítási százaléka (100 liter víz) % 4—5 % 5 % 5 % 4 — 10 % 5 % 2—5 % Szükséges még a nyúlistállók falainak meszelése, vagy mésztejjel való évenként kétszeri átpermetezése. Egyetlen más módszerrel nem lehet olyan jói és hatásosan elosztani a permetanyagot a falakra, a ketrecekre mint a háüpermetezővel. Ezért ezt a fertőtlenftési munkáknál feltétlenül alkalmazzuk. „Minden napra egy tojás“ Gyermekkoromból egy versrészlet jutott az eszembe: „Tyúk azt mondja kotkodúcs, minden napra egy tojás“ ... Igen ám, de télen csak hozzáértéssel érhető el nagy tojáshozam. Hogy milyen módon, arról szólnék, de előbb a tojásról és a baromfiról mondanék el egyet-mást. EMBERI IGÉNYEK A tojásfehérje mindazokat a könnyen emészthető fehérjéket tartalmazza, amelyekre az embernek, különösen a gyermeknek szüksége van. A tojássárgája pedig lecitint tartalmaz, amelyből a szervezet elsősorban a szellemi munkához szükséges erőt meríti; azonkívül Ai-, Bi-, B2- és D-vitamint is találunk a tojássárgájában. Sokan az ember nemi ösztönével Is kapcsolatba hozzák a tojásfogyasztást. (Egy orvos barátom szerint, nem ok nélkül.) Hatása közvetett, ugyanis a vitaminban szűkölködő és szellemi munkában kifáradt ember nagyobb fáradságot érez, kedvetlenebb, mint aki fizikai munkában fáradt el és a friss tojást, a baromfihúst, a tejet és a jó levegőt nem nélkülözi. Az idegekre tehát az hat kedvezően, hogy a munkában elhasználódott emberi erő a tojás és a baromfihús fogyasztásával nagyon gyorsan pótlódik. A tojás az ember táplálkozása szempontjából szükséges ásványi anyagok zömét magában foglalja. A baromfi húsa 20 százalék fehérjét, 9—10 százalék zsírt tartalmaz. E hús tápértéke rendkívül nagy, ezért különösen a gyermekek és betegek nélkülözhetetlen eledele. A TÉLI TOJASTERMELÉS A jércék őszre érjék el a húsz huszonnégy hetes kort {fajtától függően). A tojóhibrid nyuhemsir (new hampshire) jérce például már húsz hetes korában tojni kezd, ha jól neveljük. A nagyüzemi baromfitenyészetekben minden feltétel megvan, hogy a tyúkok tervszerűen kezdjenek tojni és annyi tojást produkáljanak, hogy haszonnal záruljon a termelés. Legnagyobb hasznot a téli tojástermelés nyújt, leginkább a jércék révén. Ilyenkor az egy-két éves tyúkok nagy részének tojástermelése szünetel, s ezek csak tavasz elején kezdenek tojni, amikor a tojás már olcsó. De necsak a jövedelemre gondoljunk, mert azt egyéb munkával is könnyebben elérheti a szövetkezeti dolgozó, hanem arra, hogy télen se nélkülözze a kiváló táplálékot. Ehhez nem szükséges sok baromfi, elég tíztizenöt tyúk és ugyanennyi jérce. Amikor a jércék tojni kezdenek, hozzálátunk a tyúkok selejtezéséhez. Fokozatosan étkezésre használjuk fel vagy eladjuk ókét. Csak olyan tyúkoknak kegyelmezünk meg, amelyeknek különös értéket tulajdonítunk, például a szaporítás szempontjából. A tyúkok selejtezése után kezdjük meg a jércék kiválogatását. Elsősorban figyelembe veszszük a jérce kelési idejét és származását. A többi a tapasztalat alapján végzett elbíráláson múlik. A tyúkok tojóképességére bizonyos külső jelekből is következtetni lehet. A hosszú, széles és mély törzsű, telt idomú egyedek rendszerint jó tojók. A kettöshosznú fajták esetében is ezek a szempontok mérvadók. A várható tojáshozam megbírátásához jó táppontot ad a láb, n csőr és a has színe. Ezekből a testrészekből a festékanyag a tojásba megy át, tehát minél jobb tojó a tyúk, annál jobban meghalványulnak ezek a testrészek. Ha a tojási idényt befejezte a tyúk, akkor ezek a testrészek gyorsan megsárgulnak, vagyis visszanyerik eredeti színűket. A jérce tehát sárgalábú és sárga csőrű, élénk hastollú legyen. Á tojáshozamra ható fontos tényező a jércék élő súlya, ami fajták szerint változik. Ezenkívül a tollasodást is figyelembe kell vennünk. Helyezzük előnybe a korán és jól tollasodó egyedeket. Haszontenyészetbe a külemre nem fordítunk nagyobb gondot. A kakas kiválasztásakor még ennél Is nagyobb körültekintéssel kell eljárni, mert általában 10—15 tyúkra számítunk egy kakast s ezáltal tíz-tizenötszörte annyi utódot kapunk, mint egy tyúktól. A jó kakas az állomány termelőképességét és tenyészértékét gyorsan növelheti, azonkívül dísze az udvarnak. A kakasok kiválogatása során Is fontos szerepet játszik a külem elbírálása. Jó származása hatványozottan fontos tenyészérték. Tenyésztésre még kettős hasznosítású fajtából se hagyjunk olyant, amelynek anyja nem tojt egy év alatt 200 tojást. ELHELYEZÉS, TAKARMÁNYOZÁS A kiválogatáson kívül nagy szerepet játszik a termelésben az elhelyezés. Kettős hasznosítású fajták számára a zárt tojóház Is alkalmas, de tartozzék hozzá kis napozó-kifutó, amit kerítéssel kerítsünk el. A tojóházban feltétlenül legyen trágyaakna, mert így tisztább, jobb levegőjű az ól, kevesebb gondot kell rendbentartására fordítani. Az itatóban télen naponta többször cseréljük ki a kihűlt vizet langyos vízzel. Almozott kaparó terük Is legyen a tyúkoknak, meg homok. A szakszerű takarmányozás mindennél fontosabb. A legcélszerűbb ha takarmánytáppal etetünk. De hol vehet elegendőt belőle a kisüzemi tenyésztő? Leginkább búzával, árpával és kukoricával kényszerül etetni tyúkjait. Amikor elfogy az egyik élelem-féleség, eteti a következőt. Én naponta mindhárom szemestakarmányból adok a tyúkoknak. Reggel árpadarát kapnak élelem maradékkal, főtt burgonyával elkevertem Délben szemes búzát adok nekik, estére pedig kukoricát. Az árpát megdarálom, mert szemesen nem szívesen eszik. Vacsorára azért hagyom a kukoricát, mert tápértéke a test melegének fenntartása szempontjából előnyös. A fűthető ólak alkalmazásakor ilyen gond nem adódik. Nyers takarmányt vagy cukorrépát is adok a tyúkoknak. Azonkívül lucernalevelet és megmaradt csontot is kapnak. A csontot magas tőkére helyezem és fejsze fokával megtöröm. Alacsony tőke nem jó, mert a kapzsi tyúkok odakapnak az eleségro és könnyen ráüthetünk a csőrükre. TÉLI VILÁGÍTÁS A téli jó tojástermelés fontos feltétele a világítás. A rövid napokat a köd rendszerint még rövidebbé teszi. Márpedig ha a tyúkok nem jutnak napi 9 óra világossághoz, akkor sem tojnak, ha ennek egyébként minden feltétele megvan. Sokan sajnálják a tyúkokat korán kiengedni az udvarra, mert a hidegtől féltik őket. Pedig a koránkelés meghosszabbítja a tyúkok „munkanapját“ s így valamivel több eleséget fogyasztanak, kaparnak, mozognak s nem töltik a sötét ólban a nap nagy részét. Ha módunkban van, világítsunk villannyal a tyúkólban, hogy a természetes világossággal együtt napi 12—14 órán át láthassanak a tyúkok. Törődnünk kell állataink egészségével. A friss levegő élvezete, az etetők és itatók szükségszerinti takarítása elengedhetetlen. A baromfi szereti a csendet, nyugalmat. Különösesn a tojóhibridekiől tartsuk távol az ugató kutyákat, és hasonló erős zajok okozóit. Ha a tartás során nem követünk el hibát s állataink egészségesek, akkor megvan minden tyúktól a napi egy tojás, a tojáshozam egyenletes, s egyik napról vagy hétről a másikra nem csökkenhet észrevehetően. Ha ez mégis előfordulna, érdemes megvizsgálni annak okát. Legjobban az eleségváltozásra, a világítás kimaradására gyanakodhatunk. EGÉSZSÉGÜGY Ha bármilyen betegséget észlelünk, legjobb állatorvoshoz fordulni, mert a legegyszerűbb náthának is több okozója lehet. De a gyakori májbetegség miatt nem fontos orvosért menni. Ez a baj legjobban arról ismerhető fel, hogy a beteg tyúk utoljára hagyja el az ólat, amikor a csoportot kiengedjük s azután is oldalog, szomorú és keveset eszik. Ezen csak a kés segít. De a májat ne dobjuk el, vagy kutyával, macskával ne etessük meg, hanem égessük el. A tyúk húsát fogyaszthatjuk, de ha egy két napi gyanú után nem vágjuk le az állatot, akkor már nincs rá étvágyunk. Ha csipkednék egymást a tyúkok, keressük meg az okát. Túlzott világosság, kevés etető- és itatóhely, páradús, rossz levegő, zsúfoltság, unalom lehet az oka. CSURILLA jÖZSEF, Zád. Dvorníky (Szádud vamok) Ф Vg 0 > 00 0 01 4-t g о I в •а о g S ■*-< s o О.ГЗ хаз ja n c m C Ф *■* a oj 'CO N H J “'S. 0 a h 0 x ■*- \0 JZ 4-i N Ш C tÁ ä s •O * Л (0 'Я x o .2 h л
