Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-10 / 6. szám
NYÜZÄS, PRÉMEZÉS A házilag vágott állatok prémjét nyúzzuk le, szárítsuk ki és adjuk át a felvásárló szerveknek. A nyulat tarkóniitéssel irtjuk ki, majd hátsó lábainál fogva nyúzófára akasztjuk és az orrsövény átvágása út|án elvéreztetjük. A hátsó lábak talprésze felett körmetszéssel kezdjük a nyúzást, innen a combok belső vonalán a farok kifejtésével haladunk a végbélnyílásig. Ezután zsákszerűén lehúzható a bőr egészen a fejig és az elülső lábakig, ahol újabb körmetszéssel befejezzük a műveletet. A lenyúzott prémet a has középvonalán felhasítjuk és szőrmés oldalával befelé apró szögekkel deszkalapra feszítjük. A kés fokával a bőrön maradt zsírt és húst eltávolítjuk. Az így kifeszített bőr szellős, száraz helyen néhány nap alatt kiszárad. A száraz gereznát lehetőleg azonnal adjuk át a felvásárlónak, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a szőrmés oldalt szórjuk be védő porral, hogy ne molyosodjék és így raktározzuk egértől védett helyen. — к— IVAPONTA KfiT TOJÁS ... Ez egy ember tápanyagszükségletének, valamint foszfor szükségletének 20, vasszükségletének 26, A-vitamin szükségletének 30 és D-vitamin szükségletének 24 százalékát fedezi. Ezen kívül jelentős mennyiségben ad a szervezetnek meszet, jódot, Bi-vitamint, riboflavint, nikotinsavat és számos nélkülözhetetlen zsírsavat. (Poultry Digest) POLIGÄM GALAMBOK Pollig W. német kutató egy igen kiváló tenyészértókkei rendelkező és jó tulajdonságait biztosan örökítő hímgalambot 16 tojóval tart együtt. Így több utódot nevelhet fel e nagyon kiváló híin után mint monogám körülmények között. Speciális esetekben tehát az egynejűséget n galambtenyésztésben, felváltja a poligámia, a tübbnejűség. (Brieftaube, Düsseldorf) —sz— I Nos, aki itt pontos számada- 1 tokát vár, már is abbahagyhat- 1 Ja az olvasást, mert ilyen szám- 1 adatokkal nem szolgálhatok, de bizonyára más sem szolgálhat. . Mégis érdemes eltűnődni a kér! désen mindkét vonatkozásban. 1 A világ házigalamb fajtáit a szakirodalom tartja nyilván. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy éppen egy magyar tudós nemrég második kiadásban is megjelent müve, Péterfi István: A házigalamb és tenyésztése című könyv adja a legbővebb felsorolást. A kolozsvári Péterfi professzor olyan, mint a szenvedélyes bélyeggyűjtő, aki szeretne gyűjteményébe minden bélyeget nffegszerezni. A külföldi szakirodalom bűvárlása és a tenyésztők világát behálózó sok esztendős levelezés és fényképcsere útján igyekszik az összes gaiambfajtát ismeretei körébe vonni, nemcsak a mi tájainkon honosakat, hanem minden elérhető ország és földrész házigalambját. Igazán nem rajta múlik, ha gyűjteménye éppúgy nem teljes, mint ahogy nincs teljes bélyeggyűjtemény sem. Azt azonban elmondhatjuk, hogy pillanatnyilag a Péterfi professzorénál gazdagabb házigalamb fajtagyűjteményt nem ismerünk. Adjuk át tehát a kérdést a Kolozsváron élő Péterfi Istvánnak: hány házigalambfajta van ma a világon? Ha összeszámláljuk a könyve fajtajegyzékében követelmények szerint 14 különálló fajta változatra bontja. Péterfi indokoltan járt el, de a dánok bizonyára szűkmarkúsággal vádolnák. Tehát eszerint az 547-hez lehetne még hozzáadni jónéhányat, viszont mint mindjárt ki fog tűnni, elvenni is lehet belőle elég sokat. Péterfi professzor több esetben nemhogy szűkmarkú volna, nagyonis bőkezűen jár el. Listáján pl. külön tételként szerepel a szatinetta, blüetta, szilveretta, grünetta és szulfuretta. Ez nem öt különböző fajta, hanem egyazon keleti sirályka franciás megnevezésű színváltozata s a selymes pikkelyes pajzsát, a önálló fajtaként; kiállításokon nem is bocsátják bírálatra. Aztán meg a listán külön szereplő mookkee, illetve múki galamb pedig egyazon keringőfajta nevének angolos, illetve magyaros írása. A szintén szereplő szirti galamb viszont nem házigalamb, hanem a házigalamb fajták közös vad őse. Szóval van elvenni való is jócskán a felsorolt 547 fajtából, ha kritikus szemmel vizsgáljuk a listát. Mindent egybevetve, mégis azt mondhatjuk: több mint félezer házigalamb fájta van. Mindjárt tegyük hozzá: ennyi fajtát még soha, senki nem látott egy rakáson. Hogy a félezer fajtából hol, mennyit ismernek el, mennyit bocsátanak kiállításokon bírálatra, az megint más kérdés. Erre az elfogadott mintaleírását közlő standard-könyvek adnak választ. Legbővebbek a német standard-könyvek, amelyek a több mint félezer fajtából kereken 400 fajtát tárgyalnak. Ez Hány galambfaita Isleiik? kék ezüst-, a barna- és a kénsárgapajzsost jelenti, mindenik esetben a megfelelő színű tükrös farokkal. Az aranypirók és a mézpirók is csak a pirókgalamb kétféle színváltozata. Nem lehet külön fajtaként kezelni a magyar csibe, a makói csirke, a békéscsabai tyúkos galambot sem, mert egységes jellegre va-Morva bagdetta, fehér színváltozatban, Chmelar Alois tenyészetéből (Moutnice 164, okres Brno venkov). Pontértéke 95. (Kucsera Szilárd felvétele.) ben felsoroltakat, azt a választ kapjuk: 547. Ez azonban nagyon vitatható szám. Lehet több is, ■ meg kevesebb is. Közép-Azsiában, de másfelé is lappang még nem egy olyan galambfajta, amelynek híre még nem jutott el Európába. A kínai sisakos galamb pl. csak pár éve tűnt fel, éppen egy budapesti nemzetközi kiállításon. — Aztán meg Péterfi professzor a tőlünk távolabb eső országok fajtáit, pl. a dán , keringőket egy csoportba fogva, összevontan tárgyalja, míg a Dalil-féle nagy dán galambkönyv, a Vore Raceduer, főleg az elütő rajzló kitenyésztésük máig sem történt meg, sőt félő, hogy mielőtt bármelyiket önálló fajtaként elfogadtatnók, felszívja őket a king. Főleg a magyar csibék javát felhasználták a színes Kingek kitenyésztése során az alak és főleg a szín javítására. Az utóbbi eset külföldi mását is megtaláljuk Péterfinél: felsorolja és tárgyalja a világszerte elismert francia mondén mellett a spanyol, a katalóniai és a svájci mondént is. Ez megint akkora bőkezűség, hogy pl. ezeket a svájci hivatalos standardkönyv sem ismeri el a szám változó: időnként el is vesznek belőle, meg hozzá is adnak. Azokat a külföldi fajtákat, amelyek kb. egy évtizeden át nem szerepelnek a német kiállításokon, törlik a jegyzékből, s csak akkor kerülnek újra bele, ha kérelmezik újrafelvételüket, s a kérelem indokainak helyt adnak. így törölték pl. a nagy szegedi keringőinket s csak az utóbbi években, ismerték el újra. A magyar irodalom fajtatani részében standard-könyv jellegű s ezért pótolhatatlan a Szűcs—Szécsényí-féle: Galambtenyésztés. Ez a több mint félezerből kereken 300 fajtát ölel fel, tehát kevesebbet, mint a német standard-könyv, de enynyi is elegendő. Legnagyobb közép-európai kiállításokon, nemzetközi anyag felvonultatásával is alig érjük el ennek a számnak a felét. Országos kiállításokon átlag 60—80 fajta szerepel, vidéki viszonylatban pedig már „nagyszabású“ kiállításról beszélhetünk, ha 30—40 fajtát mutatnak be. Igaz, vannak keleten is, nyugaton is a mieinknél sokkal népesebb kiállítások, ahová 8— 10 ezer, vagy ennél is több galambot neveznek be. De mint a vaskos katalógusokból kitűnik, itt is azonos fajtákból van óriási verseny, pl. 700 Strasszert láthatunk egyetlen bemutatón. De a felvonultatott fajták száma alig haladja meg a 150-et s még a legutóbbi lipcsei nagy nemzetközi kiállításon sem érte el a 200-at. Más kérdés tehát, hány galambfajta létezik és hányat láthatunk belőle kiállításokon? Dr. TŰRÖK ISTVÄN A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE Rendkívül lényeges tenyésztői feladat a szelektálás, amelynek jó vagy rossz elvégzésén múlik a házinyúllal való foglalkozás gazdaságossága. A tenyésztésben először is nem okos dolog __ az anyaállat első három elléséből származó uíódokat továbbtenyésztésre meghagyni. A szabatos tenyésztői munka és a szelekció egyik igen fontos tényezője annak ismerete, hogy mit örökölt elődeitől a tenyészanyanyúl és mit, milyen mértékben örökít át utódaiba. Vonatkozik ez elsősorban azokra a tenyésztőkre, akik az alapállományt, vagy annak utánpótlását részben, vagy egészben más telepekről, esetleg külföldről szerzik be. alábbi követelményeknek kell megfelelnie: 1. Az anyaállat legyen könynyen pároztatbató, ami köztudomású, hogy öröklődő tulajdonság. 2. Könnyen kell fogamzania. A sok kihagyás mindenképpen káros. 3. Legalább nyolc, de legfeljebb tíz ivadékot kell ellenie. 4. Az ivadékok legyenek egyformák, testsúlyban, növekedésben kiegyenlítettek, s az anyanyúl készségesen nevelje azokat. 5. Legalább 8 fiókát kell elválasztania, amelyek 56 napos az alomból, amelyben visszamaradt fejlődésű egyedek is előfordultak. 6. Az alom legyen mentes az olyan hibáktól, mint például a rossz fogak, a gyapjas szőrzet, az újzélandi fehér és egyéb fehér színű gazdasági fajtáknál az angórizmus, a kaliforniai fajtánál a csincsilla visszaütés stb., a fájós vagy párnázatlan láb, fájós szemek vagy a nátha. Ne tartsunk meg. olyan állatot olyan alomból, amely egyedein betegség, vagy hasmenés mutatkozott. 7. Az anyanyúlnak mindig egészségesnek kell lennie és elég élénknek, hogy rendszeresen, bármilyen időjárási viszo-Szelekciós tényezők 2. SZÁM 1973. FEBRUAR 10. A TARTALOMBŰL 4 Szelekciós tényezők a házinyúltenyészetben f Céltudatos tenyésztői munka a SZKSZ-ben 4 Márciusi teendők 4 „Minden napra egy tojás“ 4 Megszüntethető a baromfiólból áradó kellemetlen szag! 4 Korszerűség okozta problémák t A galambok költéséről Az angol baromfitenyésztés tíz éve 4 Francia kísérletek 4 Különbségek a pulyka- és bruilerházak között 4 Baromfi élősködőokozta betegségek 4 Hogyan és mivel fertőtlenítsünk? 4 Mozaik 4 Jó tudni 4 Hány galambfajta létezik? a HÁZINYÚLTENYÉSZETBEN 1 Helyes tehát ha addig várunk korukban egyenként 1,70—1,80 amíg az anyanyúl legalább egy kg súlyúak legyenek, éven át részt vett a termelés- Az ivadékoknak választáskor ben. Három egymást követő is egyformáknak kell lenniük, fialásból származó alomnál az Ne tartsunk meg olyan állatot Angőranyűl, Kysilka Josef tenyészetéből (Nočovice 126, okr. Kutná Hora). A legutóbbi Brnoban rendezett kiállításon 95 pontértékkel sampionként szerepelt. (Kucsera Szilárd felvétele.) nyok között párosodjon s a folyamatos termelést fenn lehessen tartani. 8. Az anyanyúlnak évenként ötször kell fialnia és legalább 40—45 fiókát felnevelnie, mert egyébként pem rentábilis a hústermelés, ha minden költséget felszámolunk a tenyésztés, a tartás és a takarmányozás, esetleg az orvoslás területén. A felsorolt jó tulajdonságokkal rendelkező anyanyúltól továbbtenyésztésre fiatalokat kell hagyni. Ezek tenyésztési és árutermelési szempontból megfelelőek. Az ilyen teljesítménnyel rendelkező szülőktől származó bakokat és nőstényeket utódellenőrzésnek vetjük alá. Ha a bak és a nőstény ivadékok jó teljesítményt mutatnak, až anyaállat utánpótlás céljára felhasználható. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a fejlett házinyúltenyésztéssel rendelkező államokban sok tenyésztő nem hagy meg bakot és nőstényt ugyanabból az alomból, illetve ugyanattól az anyától, mert tapasztalataik szerint az anyaállat képtelen arra, hogy a termékenységet. a szaporaságot mind a hím, mind a nőstény ivadékokba átörökítse. Ennek érdekében alaposan figyelik az első almokat (szaporulatot), hogy megállapítsák, vajon a szóbanforgó anyanyulat bakok, vagy nőstények utánpótlására használják-e fel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ivadékok tekintetében mindkét nyúlszülő egyformán felelős. A genetikusok egyetértenek abban, hogy alig van olyan tulajdonság, amelyért csak az egyik szülő lenne teljes mértékben felelős. Az utődellenörzés mindkét szülőt figyelembe veszi, ezért az említett módszer sokkal jobb, mintha a süldőket egyszerűen a rendelkezésre álló alomból, vagy tömegszelekció segítségével válogatjuk ki. Ezek a legfontosabb tényezők a szelekcióban, amelyek nélkül ma már az össze vissza keresztezett állományok egyedeiből a legjobb teljesítő képességűt megnyugtató módon kiválasztani nem lehet. Ezért a tenyésztői munkánál feltétlenül vegyük figyelembe a felsorolt tényezőket. A szakszerűén végzett, szigorú szelekció mind tenyésztési színvonal emelése, mind az árutermelés fokozása szempontjából mindenképpen előnyös. Sz. A,
