Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-10 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. február 10. 10 Az elmúlt héten ünnepelte fenn­állásának 20. évfordulóját a Ma­gyar Területi Színház. A színház székházában megrendezett Jelen­tős kulturális eseményen a párt és állami szervek kiemelkedő kép­viselői Is résztvettek. Az ünnepi előadást dr. Krivoslk István, a színház igazgatója tartot­ta. Ezt követően az SZSZK Művelő­dési Minisztériuma, a párt, a nem­zeti bizottságok, a kulturális intéz­mények $s különböző szervezetek képviselői üdvözölték a jubiláló színházat. Elsőként Miroslav Válek elvtárs művelődési miniszter köszöntötte és méltatta a hivatásos színházunk két évtizedes tevékenységét. Nagy­ra értékelte a színház művészi munkáját, amellyel jelentősen hoz­zájárult a magyar nemzetiségű dolgozók művelődéséhez, hasznos szórakozásához. „Minden szónál szebben beszél, jelentette ki, hogy az együttes az elmúlt évek során 134 bemutatót tartott, amelyet több mint két millióan tekintettek meg.“ Válek elvtárs szólott a színház­kultúra feladatairól is, amelynek még jelentősebben kell segíteni a szocialista embertípus formálását. A Magyar Területi Színház mun­kásságát köztársasági elnökünk is méltányolta és a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának ja-Miroslav Válek, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság művelődésügyi minisztere, meleg szavakkal kö­szöntötte az Ünneplőket a jubiláló színházban. vaslatára a húszéves sikeres kul­­túr-poiitikai és művészeti tevé­kenységért az „Építésben Szerzett Érdemrend“ elnevezésű állami ki­tüntetést adományozta. A színház rendezőjét, Konrád Józsefet és ve­terán színészét, Fazekas Imrét a „Kiváló munkáért“ című érdem­renddel tüntette ki. Dr. Krivosík Istvánt az SZSZK Művelődési Mi­nisztériumának „Példás dolgozója“ elnevezésű kitüntetésben részesí­tették. Az állami kitüntetések átadása után a különböző szervek és szer­vezetek képviselői meleg szavak­kal köszöntötték a színházat és dolgozóit. Többen közülük elisme­résük jeléül okleveleket, ajándé­kokat adtak át a társulatnak és a legelismertebb művészi és techni­kai dolgozóknak. A jubileumi ünnepségen részt­vevő vendégek ellátogattak a Du­­namenti Múzeumba, ahol megte­kintették a színház jubileumi ki­állítását. A gondosan összeváloga­tott kiállítási anyag hűen idézi vissza a múltat, az évek során be­mutatott drámákat és beszédes számokon keresztül igazolja a he­lyes müsorpolitikát. A bemutatott művek közül 74 korunk kérdései­vel foglalkozott. Különben a Magyar Területi Szín­ház látogatóinak körülbelül 80 szá­zaléka mezőgazdasági dolgozó és munkás. Örvendetes, hogy 40 szá­zalékban fiatalok látogatják az előadásokat. A falu gazdasági ere­je, az efsz-ek többsége mindig je­lentősen segítette a színház tevé­kenységét és az ő érdemük is, hogy a MATESZ és a Thália Szín­ház előadásait évente töblJ mint százezren látogatják. A színészek fáradságos munkáját nagyra érté­kelik falvainkban és sok olyan lel­kes kultúrmunkás akad, aki hosz­­szú évek során szívvel lélekkel se­gítette és segíti, hogy a színház nagyközönsége előtt kellemes kör­nyezetben szerepelhessenek. Or. Krivosik Istvánt, Konrád Józsefet és Fazekas Imrét kitüntették a húsz­éves évforduló alkalmából. Megérdemelték, mert mindhárman nagyon sokat tettek azért, hogy a színházunk politikai és művészi szempontból jó úton járjon s a lehető legtöbbet tegye dolgozóinl művelődéséért és szórako­zásáért. 9. Péntek Komárno (Komárom) 9. Péntek Velká Ida (Nagyida) 10. Szombat Pásková (Páskaháza) 11. Vasárnap Zemné (Szímő) 11. Vasárnap Seňa (Szína) 13. Kedd Nitra (Nyitra) 15. Csütörtök Nové Zámky 15. Csütörtök Nové Zámky 15. Csütörtök Košice (Kassa 16. Péntek Sládkovičovo (Diószeg) 16. Péntek Fiľakovo (Fülek) 16. Péntek Fiľakovo (Fülek) 17. Szombat Búč (Búcsl 17. Szombat Chaneva (Hanva) 18. Vasárnap Bajč (Bajcs) 18. Vasárnap Rim. Seč. (Rimaszécs) 21. Szerda Mokrance (Makranc) 22. Csütörtök Košice (Kassa) 23. Péntek Košice (Kassa) 23. Péntek V. Kapušany 23. Péntek V. Kapušany 24. Szombat Peder (Péder) 24. Szombat Ruská (Dobóruszka] 25. Vasárnap Rešica (Reste) 25. Vasárnap V. Kapnenec 26. Hétfő Šafárikovo (Tornaija) 27. Kedd Brzotín-fBerzéte) 27. Kedd Košice (Kassa) 27. Kedd Košice (Kassa) 28. Szerda Moldava n/B. (Szepsi) 19.30 Záróra 19.30 Kinek üt a torony (óra) 19.30 Mirandolina 19.30 Időzített boldogság 19.30 Kinek üt a torony (óra) 19.00 Időzített boldogság 12.00 Madách 19.00 Madách 15.30 Búcsúzás júniusban 19.30 A furfangos diák 13.00 Énekes madár 19.00 Énekes madár 19.30 Záróra 19.30 Énekes madár 19.30 Időzített boldogság 19.30 Énekes madár 19.30 A furfangos diák 19.00 A furfangos diák 19.00 A furfangos diák 10.00 Bűcsúzás Júniusban 15.00 Búcsúzás júniusbap 19.30 A furfangos diák 19.30 Búcsúzás júniusban 19.30 A furfangos diák 19.30 Búcsúzás júniusban 19.30 A furfangos diák 19.30 A furfangos diák 10.00 Búcsúzás júniusban 15.00 Bűcsúzás júniusba 19.30 A furfangos diák Irta: Dr. KRIVOSIK ISTVÄN, igazgató Húsz évvel ezelőtt, 1953. január 31-én, itt ebben a teremben kitörő taps­sal fogadta a közönség Urbán Ernő „Tűzkeresztség“ című művének be­mutatóját. Ez a bemutató jelentette tulajdonképpen a MATESZ indulását is. Csehszlovákia Kommunista Pártja veizetésével az emlékezetes februári ese­mények kapcsán végérvényesen győzött és megszilárdult a munkáshatalom hazánkban. Színházunk a szocialista társadalmi kibontakozásunk küszöbén, a nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldásának kapcsán létesült. Feladatul kaptuk, hogy a szocialista építés szükségleteit szem előtt tartva, a színművészet sajátos eszközeinek birtokában, élve a nemzeti-nemzetiségi haladó szellemi és Irodaim! hagyományokkal, színvonalas drámák bemuta­tásával segítsük az új szocialista embertípus kialakitását. Színházunk húszéves működése még nem történelem, de élő és termő talaja a tapasztalatgyűjtések, keresése munkánk újabb és hathatósabb formájának. Nem leszünk szerénytelenek, ha megállapítjuk, hogy művészi és szervező munkánk kőt évtizedét alapjában véve a pozitív irányú fejlő­dés határozta meg, az időnkénti bizonytalankodás és megtorpanás ellenére is. Ezt bizonyítja színészeink játék-kultúrájának fejlődése, az egyre színe­sebb és értékesebb műsorpolitiká/nik, rendezőink és tervezőink egyéni kéz­jegyét viselő inszcenáciők és nem utolsó sorban színházunk alkotóműhely jellegének erősödése. Nincs az a műszer, amellyel le lehetne mérni, hogy egy színház húsz­éves működésével mennyit és mit épített az emberi tudatban, ízlésvilág­ban. Ennek ellenére ennél a törekvésnél — amelyet végső fokon minden színház képvisel —, hogy a közönség befogadóképességén, gondolatvilá­gán, lelkivilágán tágítsunk — nem szabad alább adni, s ez a gazdagítás rendkívül hosszűtávú munka, hiszem az angol gyepet is nyolcszáz évig kellett nyesni, hogy olyan legyen, amilyen most. A csehszlovákiai szocialista fejlődés negyed századának eredményei azt is bizonyítják, hogy csak a szocializmus alkalmas arra, hogy összegezze és a népnek adja vissza, ami mindig őt illette: mindazt az értéket, amit az emberi szellem alkotott. Kultúra van, születik ott is, ahol nincs szocia­lizmus. De szocializmus nincs kultúra — a tömegek kultúrája — nélkül. Ezért került előtérbe pártunk XIV. kongresszusán, az elmúlt esztendő októberi CSKP KB plénumán és az SZLKP KB novemberi plénumán az ideológiai-kulturális tevékenység. Az itt elfogadott irányelvek kapcsán is többször feltettük és feltesszük a jövőben önmagunknak a kérdést, hogy hogyan jobban? Egyszerűen mondva úgy fogalmazunk, hogy igazi színház akarunk lenni. Az igazi színház ugyanis, így vagy úgy, de naponta szembe­néz saját kora valóságával. Példáz, igazol vagy perel. Kortársat vagy klasszikus szerzőt játszik — egyaránt állást kell foglalnia olyan kérdések­ben, melyek saját társadalmát foglalkoztatják. Kikerülhetetlen, egyszer­smind megtisztelő kötelesség felelni pártunk felhívására, hogy még aktí­vabban, elkötelezetten részt vegyünk a világ megismerésében, az emberi lélek feltárásában, a társadalom rejtőző erővonalainak felkutatásában, ebben a hatalmas. Izgalmas és mindig időszerű tevékenységben. Nem gyors és mutatós, látványos változásokkal akarjuk ezt elérni. Terv szerű munkára van szükségünk. Folytonos előrehaladásra. Nem egyszerre, villámcsapásként jelentkező eredmények kívánandók tölünk, sokkal inkább társulatszervezés és társulat nevelés, stílusérlelés, új közönségrétegeknek a színházhoz kapcsolására, vagyis csupa olyasmire, ami nem történhet meg egyik napról a másikra, hanem csakis rendszeres, eltökélt, szívős napi munkával következhet be. Színházunkból Košicére (Kassára) kihelyezett csoportunkkal, illetve ezen keresztül az egész színházat érintő alapvető problémáinkat rendeztük. Különösen az utóbbi két évad eredményei, pánikhangulattól mentes, ki­tartó fejlődést igazolnak. Sem a vészhangú huhogásoknak, sem a lerende­zésnek úgymond — nem dőltünk be. És ezek nem is célravezetőéit. Köny­­nyed felelőtlenséggel persze önelégülten kijelenthetnénk, hogy a végbe­ment változásokkal, belső reformokkal most már mindent megoldottunk — és színházművészetünk körül semmi probléma nincsen, színházunk egy­­csapásra megerősödött, színvonala ugrásszerűen emelkedett, játékrendjén azok a drámák vannak, amelyek a nemzeti, szocialista közműveltség el­engedhetetlen tartozékai és az ifjúság nevelésének szükséges részei. A problémák megoldása persze nem megy egyszerűen. Nem születik eredmény egy csapásra. S ha nem látjuk is a kimagasló csúcsokat egyen­lőre: a siker lehetősége, a tervszerű munka és az előrelátó fejlesztés biztosított. A nyilvánosság, az illetékes párt- és állami szervek részéről sok türelemre és támogatásra — a mi részünkről izzó lelkesedésre, buz­galomra, növekvő fejlődésre van szükség. Sikert, sajtósikert, kritikai hozsannát nagyon könnyű csinálni. Csak néhány lelkesült vagy lelkendező szükséges hozzá, hogy kikiáltsák egyik vagy. másik együttesünket éllovasnak, kiemelkedővé rikoltsanak egy-egv előadást, vagy rendezést. Nem kampányokra van szükségünk, nem megugrasztott, mesterséges hajrákra, hanfem egyenletesen kibomló színház- és drámaművészetre, amely a nagyközönségünket szolgálja. SZükebb értelemben úgy, hogy szórako­zást és gyönyörűséget nyújtsunk, tágabb értelemben pedig úgy, hogy a jövőt figyelembe véve: művelt, gondolkodó, szilárd erkölcsű és politikus nyilvánosságot neveljünk a szocialista csehszlovák hazának. A szimpózium résztvevőihez Gusta Fučíkova a Csehszlovák N ószövetség elnöknője beszel. Megnyílt a Fučíkдо Nemrégiben a Nemzetközi Újság­író Szervezet, a Csehszlovák Újságíró Szövetség és a tájékoztatási hivatal, Július Fučík születésének közelgő 70. évfordulója alkalmából kétnapos nem­zetközi értekezletet tartott Prágában. A magasszintü tanácskozáson a ha­zai vezető politikai tényezőkön, újság­írókon kívül 18 országból jelentek meg vendégek. Az értekezleten Miloš Marko, а Csehszlovák Újságíró Szövetség alel­­nöke tartott bevezető előadást. Beszá­molójában mélyen elemezte Fučík antifasiszta tevékenységét és a Szov­jetunióról írt nagyjelentőségű riport­jait. — A kiváló riporter, kritikus és publicista sokoldalú internacionaliz­mustól áthatott munkája napjankban is iránymutató lehet minden újság­írónak, s meríthet belőle — hangsú­lyozta az előadó. A vitában felszólalók sokoldalúan méltatták a cseh nép nagy fiának te­vékenységét. A külföldiek közül töb­ben megemlítették Fučík műveit, kö­telező tantárgyként tanítják az újság­írókat képző Iskolákban. A Szovjet­unióból érkezett vendégek arról be­széltek, milyen nagyra becsülik a lel­kes újságírót, aki a harmincas évek­ben fáradságot nem ismerve járta a világ első szocialista országát és az igaz sző fegyverével Irta riportok, tudósítások sokaságát. A kommunista párt Központi Bizott­ság lapjának főszerkesztője többek között arról szólt, hogy Fučík művei milyen nagy erkölcsi hatást gyakorolt a nemzetközi felszabadító mozga­lomra. A felszólalók közül legmeghatóbb Gusta Fučíkova a Csehszlovák Nő­szövetség elnöknőjének beszéde volt. A méltó élettárs Fučík gyermekkorá­ról, emberi vonásairól szólt, erről, milyen büszkén emlegette mindig a •munkásszármazását. Beszélt hihetet­len munkaakaratáról, arról, meny­nyire szerette az életet, színházat, sportot és másfajta nemes szórakozást. Az Idén, szeptember 8-án lesz 30 esztendeje, amikor a német Gestapo kiontotta a hű kommunista újságíró életét. Az internacionalista újságíró politikust a Fučík-évben nemcsak mi ünnepeljük, hanem az egész haladó világ megemlékezik a kiváló publi­cistáról, akinek harcos életútja és emberszeretéte fáklyaként világit a szocialista társadalom fejlődését szol­gáló munkánkban. Mezőgazdasági künyvlmiap Minden év február havában tartják meg a mezőgazdasági könyvhónapot. melynek központi gondolata, monda­nivalója mindig az volt, hogy a me­zőgazdasági dolgozók szakmai tovább­képzésére hívja fel a figyelmet. . A mezőgazdasági ős élelmiszeripari termelés fejlődésének felgyorsult üte­me sok százezer szakembert és szak­munkást igényel. A különféle szakok­tatási intézmények azonban bármily nagy számban is teszik lehetővé a mezőgazdaságban foglalkoztatottak képzését, még hosszú ideig nem tud­ják maradéktalanul pótolni a szak­­emberhiányt. F. kérdés megoldásában tehát igen nagy szerep jut az önkép­zésnek: a mezőgazdasági szakköny­vek és folyóiratok rendszeres tanul­mányozásának, a tudomány és tech­nika nyújtotta ájabb eredmények fo­lyamatos elsajátításának. Az üzemek nagyobb önállósága tá­gabb teret ad az eredményesebb gaz­dálkodásra, de olyan követelményeket is támaszt, amelyeknek csak a szak­mailag jól felkészült üzemi dolgozók felelhetnek meg. Ez a tény fokozott felelősséget ró a szakirodalom szer­zőire, kiadóira és terjesztőire is. A szocialista mezőgazdaságban el­ért jelentős fejlődés nem valósulhatott volna meg a mezőgazdasági szakköny­vek, szaklapok és folyóiratok segít­sége nélkül. Az évente több százezres példányszámban megjelenő szakköny­vek mellett a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet, a Mezőgaz­dasági Technika és a Baromfitenyész­tés egyszeri megjelenésének példány­száma meghaladja a százezret. Nagy mennyiségű szakmai információt szol­gáltatnak az AGROINFORM kiadvá­nyai, a tudományos intézmények, a szakmai és társadalmi szervek gon­dozásában megjelenő különböző tudo­mányos folyóiratok szakmai publiká­ciói is. A jó szakirodalom a mezőgaz­daság dolgozóinak aktiv segítőtársa, a termelésben, az irányításban, a ku­tatásban és az nktatasbant dolgozó emberek százezreinek nélkülözhetet­len termelőeszköze. A mezőgazdasági könyvhónap ren­dezvényei — könyvkiállitások. iré­­nlvasó találknzók, szerkesztőségi an­kétok — minden év februárjában fo­kozott mértékben hfvják föl erre я figyelmet. (rp) A Magyar Területi Szinhäz és Thália Színház 1373. februári iátékterve 20 éves a Magyar Területi Színház Nemzetiségi színházkuitúránk méltó képviselői

Next

/
Thumbnails
Contents