Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-10 / 6. szám

1973. február 10. SZABAD FÖLDMŰVES, Vffl-e itotmsM ember? Igaz-e — kérdezi egyik olvasónk —, hogy a magyar Iskolák tanulóinak Zö­me a társadalomtudományi főiskolára Jelentkezik, pedig ezek a túlpreferált szakok, az elhelyezkedési lehetőség egy a tízhez? — Kérdésére, sajnos, igennel kell válaszolnunk. A lehető­ségek és az Iskolai helyek megnyi­tása ugyan nem követheti a tanulók, a szülők pályaválasztási kívánságait, mert az egyes területeken túlképzést eredményezne. Tehát a már végzett szakembereket nem tudnánk elhelyez­ni, s könnyen oda Juthatnánk, ahol a múltban a „diplomás munkanélküliek“ voltak. A divatos szakmák köre per­sze az idők folyamán állandóan vál­tozik. Ez ugyan igaz, de a divatos pá­lyák választásánál nemcsak a reális szükségleteket mérlegelő nézőpont hiányzik, hanem az egyén adottságai­val sem számolnak eléggé. Ez a ma­gyarázata például, hogy Szlovákiában a felvehetők számánál hússzor több tanuló jelentkezik az egyes művészeti pályákra. Kedves olvasónk azt Írja levelében, hogy a magyar iskolákat végzett fia­talok tudatában a műszaki pályákkal szemben tanúsított helytelen szemlé­let sajnos még mindig fennáll. Ez igaz, de azzal kell kiegészíteni meg­állapítását, hogy ez nem pusztán a magyar iskolák „kiváltsága“. „Nem szeretem a matematikát, a fizikát“ — hangzik válaszul igen sokszor arra a kérdésre, hogy miért nem jelentkezik a műszaki pályára sokkal több tanuló. Ezek nem „divatos“ szakmák, pedig a társadalmi szükséglet éppen ezek iránt nő szemmel láthatóan. Olvasónk levelében felteszi a kérdést: van-e és lehet-e szocialista viszonyaink között „pályatévesztett ember“? Szocialista viszonyaink ugyan ob­jektív lehetőséget adnak az egyén és a társadalom viszonyának harmoni­kus formálására, ez azonban még nem jelent „megvalósult állapotot“. Hiszen egyelőre sok az olyan objektív és szubjektív körülmény, ami hátráltatja a társadalmi szükségletnek megfelelő egyéni képességek maximális fejlesz­tését, s ez bizony gyakran zavaróan hat még ma is az egyén és a társada­lom viszonyára. Ezek pedig — sok esetben — konfliktus forrását Jelen­tik. Sokszor vezethetők vissza ezek a konfliktus források a múltból örökölt Élt egyszer réges-régen, messze ke­leten egy hatalmas uralkodó. Minden­ki jélt tőle, mert nagyon kegyetlen volt alattvalóival szemben. Az erdő fái, a mező virágai, a dalos mada­rak — sőt még a szellő ie megremeg­tek, valahányszor hatalmas alakja fel­tűnt a láthatáron, s kutató éles sze­mét végigjáratta a vidéken. előítéletekre vagy más tényezők által kialakított hamis, de még gyakrabban hamis önismeretre vagy társadalom­képre. Sok pályatévesztett ember „igazi művész, de nem akarják felis­merni igazi képességeit“, mert nincs „protezsáló nagybácsija“. Érthető, hogy nem lehet mindenki és akárki pedagógus, tehát hiába je­lentkezik tanítónak négyszer annyi tanuló, mint amennyit az iskola fel­vehet. Ugyanakkor a műszaki pályák­ra 100 férőhelyre csak 80-an jelent­keztek. Ennek oka a pályaismeret hiá­nya mellett a matematikának, a ter­mészettudományok anyanyelvének is­merete is. Hazánkban az érettségi­zők kb. 60—70 százaléka (például Magyarországon 25—27 %} jut a fő­iskolákra. Az anonim felvételi rend­szer mellett ezek zömmel a legtehet­ségesebb tanulók és nem sokat tehet a „protezsáló nagybácsi“. A többi érettségizett tanuló felépítményi isko­lákban vagy más, az érettségizőket előnyben részesítő ipari tanuló-isko­lában helyezkedhet el (pl. rádió-, te­levízió-szerelő, műszerész, nyomdász, egészségügyi technikus stb.j. Egyre több alkalom nyílik az érettségizők számára egy-két éves átképzés utáni elhelyezkedésre különböző munkahe­lyeken, de főleg a szolgáltatások te­rén. Mindezek ellenére le kell szögez­nünk: nincs igaza annak, aki ügy véli, hogy az érettségizett embernek már csakis az íróasztal melletti munka dukál. Hibás szemlélet nem látni: az iskolában kapott általános műveltség minden pályán óriási előnyt jelent. A legnagyobb hibák egyike, a közép­iskolai érettségi megszerzését „idő­­fecsérlésnek“ nevezni, még akkor is, ha az érettségiző nem kerülhet be a főiskolára. Vajon nem kap-e többet az élettől az az ember, akinek széle­sebb a látóköre, alaposabb a tudása? Vajon nincs szükség ma már az élet minden területén a pallérozottabb gondolkodásmódra, a munkafolyama­tok ésszerűsítésére? Miért nem érté­kelik a szülők és a 19 évesek is az érettségizettek helyzetét a jövő társa­dalmi szükségletének megfelelően? Hiszen a fizikai és a szellemi munka közötti hagyományos különbségek csökkenésének igazolására a gyakor­lati élet már ma is sok lehetőséget kínál. Egy-egy villanyszerelő vagy A hatalmas uralkodó nagyneliezen' felállt, hogy az esdeklő édesanyát ki­űzze a palotából. S ekkor történt a csoda! A király kegyetlen, szigorú te­kintete véletlenül találkozott az ártat­lan, védtelen gyermek tekintetével, kinek szeme tele volt az élet fényé­vel, s mezítelen testéből szinte sugár­zott a mindent átjáró meleg. esztergályos munkájában már ma is annyi a „szellemi“ elem, mint jóné­­hány „szelleminek“ minősített munka­körben. Sőt a munka melletti tanulás, a távtanulás lehetőségei is egyre szé­lesednek. Sok szülőnek, olvasónak levelére válaszolunk azzal, hogy ha az életben valakinek első próbálkozásra nem is sikerül valami, az még nem jelenti számára a lemondást. Mert ha valaki­nek nem sikerül pl. bejutnia első al­kalommal a főiskolára, egyetemre, még nem általánosíthat és főleg: nem vonhatja kétségbe azt a már világ­szerte elismert tényt, hogy a tanulás­ra fordított energia, a tudás megszer­zésére fordított beruházás a leggaz­daságosabb mind az egyén, mind pe­dig a társadalom javára. A múltban sok volt a pályatévesztett ember, és valószínűleg még hosszú ideig lesz is. De, hogy egyre kevesebb legyen, az feltételezi a múltból örökölt hibás előítéletek feladását, a műveltségi szint állandó emelését és a műszaki pályák felé való orientálódást. Mert az igazi műveltség egyben művelődési igény is. És éppen ez az állandó mű­velődési igény, a permanens önképzés zárja ki mai életünkből a pályatévesz­­tettség boldogtalanságát! MF Telt-múlt az idő, s a hatalmas ki­rály egyre jobban öregedett, Ereiét felőrölte a betegség, fáradt testét gyötörte a hideg. Fényűzően berende­zett palotája szinte márványkoporsóvá vált, a színarany korona jégcsapként hútötte halántékát. A király szenvedésének csakhamar híre ment, s udvarát a csodadoktorok, mindentudók hatalmas serege lepte el. Egyikük forró fürdőt, másikuk gyógy­­füvek főzetét ajánlotta, de a didergő királyon semmi sem segített. Végül az egyik tanácsadó azzal az ötlettel állt elő, hogy a palotában hatalmas kan­dallókat építsenek, s éjjel-nappal tü­zeljenek bennük. A kandallók megépí­tését a leghíresebb mesteremberek vé­gezték, s bennük csakhamar fellob­bant a láng, amely egyre több fát emésztett fel. A favágók fejszéi csakhamar az összes erdőt kiirtották, s, mikor már egyetlen szál fa sem maradt,ia király kegyetlenül kiadta a parancsot. — Bontsátok le az összes viskó te­tejétI A szolgák hozzáfogtak a viskók bon­tásához, s bár már csak egyetlen ál­lott épségben, a király egyre jobban fázott. Szolgái az utolsó viskó bontá­sához is hozzáfogtak, melyben egy özvegyasszony lakott egyetlen fiacs­kájával. Csattogtak a fejszék, a fűré­szek síró hangjába beleveszeti az anyó jajveszékelése, aki végső elke­seredésében a palotába sietett. Kegyelmet esdekelve, félig mezíte­len gyermekét a király lábaihoz he­lyezte. — Fiam — szólt lágy hangon a ki­rály —. Ёп most nyugodni megyek. Szép nagy országom rád hagyom! Van benne minden, amit szemed-szád meg­kíván, csak egy valami hiányzott be­lőle eddig: egy melegszívű király! CSIBA LÁSZLÓ Sikeres teadélután A Kráľ. Chlmec-i (királyhelmeci) iskola 6—7. osztályos pionírjai tea­délutánt rendeztek, amelyet a két osztály kulturális műsora tett színes­sé. szórakoztatóvá, tartalmassá. A mű­sort teázás, végül vidám tánc követte. Szabó Ilona, VI. oszt. tanuló, Plešany Ez a gyermek­rajz akkor készült, amikor még bam­bák robbantak, fegyverek ropog­tak, ártatlan anyá­kat, csecsemőket gyilkoltak halom­ra Vietnam hadszín­terein az imperia­lizmus zsoldosai. Kovács Éva tanuló rajza Q^dncíékozás WIBMGK Olvastam, hogy Einstein gyermekkorában kapott egy mágnespatkót és a világhírű tudós ennek a „semmi“ kis játéknak köszönhette, hogy feltalálta a relativitás elméletét. Arisztotelész a nagy görög bölcs állítólag Igen szeretett színes kavicsokkal játszadozni, és ami­kor egy dúsgazdag polgár megkérdezte, hogy mire jó ez, a szelíd bölcs ezt válaszolta: aki nem szeret játszani, az gondolkodni sem tud. Sok szülő azonban ajándékozási dühben szenved. Minden alkalmat megragad, kihasznál, hogy sokszor esetleg a rosszabb anyagi körül­mények között élő szomszédjait, ismerőseit bosszantsa. Az ajándékozás az évezredes emberi kapcsolatok egyik legszebb hagyománya. Kapni is, adni is öröm. A gyerekek nagyon tudnak örülni a legkisebb s legolcsóbb ajándéknak is. A kisgyerek nem tud különbséget tenni az olcsó és drága ajándék között és sokszor pár színes kockának vagy egyszerű kis fából készült kocsinak — amit kedve szerint megrakhat és húzkálhat — jobban örül, mint a bonyo­lult, sokszáz koronás játéknak, melynek funkcióját nem érti meg. Ezért az ajándékozás az egyik legfontosabb nevelési tényezővé válhat, ha azt a szülő helyesen alkalmazza. Manapság a drága és a bőséges ajándék a divat. Ismerek sok szü­lőt, akik a saját ridegségüket, nemtörődömségüket akarják a bőséges ajándékkal pótolni. Ügy gondolják, hogy ez pótolja a szülői szeretet hiányát. Különösen az elvált szülők viselkednek így. Ki vesz szebb, drágább ajándékot a külön élő gyereknek. A játékot azután az aján­dékozás előtt fűnek-fának mutogatják, mintegy bizonyításul, hogy milyen jő szülők, és ők még attól sem riadnak vissza, hogy a gyerek, vagy gyerekek előtt egymást lejárassák. Több kisgyerektől — hattól tizenhétig — megkérdeztem, mit érez, amikor ajándékot kap. A kis emberkék egyöntetűen azt vallották, hogy nagyon örülnek olyankor, mert érzik, hogy a szüleik szeretik őket. Felmerül a kérdés, mikor mit ajándékozzunk? Jutalmazzuk a gyer­meket rendszeresen, de ne túl gyakran. Ha dolgozott, ha jól tanult, ha szépen rendben tartja ruháit, ajándékozzuk meg a gyereket — bármilyen csekélységgel. Lássa a gyerek, hogy értékelik munkáját. Mi történjen abban az esetben, ha a gyerek nem úgy tanul, amilye­nek a képességei, ha lusta, és otthon sem segít szüleinek? Az ilyen gyereknek is kell ajándékot venni. Érezze a szülei bizalmát. Ez az a lépés, amikor a gyerek az esetek nagy többségében megváltozik. Sok szülő vagy családtag sokszor nevetséges játékot vesz ajándék­nak, ami éppen az ellenkező hatást váltja ki az ajándékozottnál, mint amit várnak. Hallottam olyan esetről is, amikor a család fel­nőtt tagjainak annyira tetszett a gyereknek vett játék, hogy egysze­rűen nem engedték hozzányúlni a gyereket — maguk szórakoztak a villanyvonattal. Az ilyen megnyilvánulás mély nyomot hagy a kis­gyerek lelkén, amit ritkán, vagy soha sem felejt el. Előfordul persze olyan eset is, amikor az ajándékozó keseredik el, mert az ajándék átadása után a gyerek arcán semmi örömet nem véi felfedezni. Az ilyesmi minden esetben elkerülhető, ha alaposan megválasztjuk a játékot. MOLNÁR FERENC, Dunajská Streda ERESZTREJTVE'RY ПЦИИ----*-и,г1 I Mi 1М*пД A FELKÉSZÜLÉS VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 9. sor­ban. 9. Terebélyes növény. 10. Régeb­bi súlymérték. 11. Ütlegel. 12. Lajos János 13. Beled. 14a. Gyilok. 15. A- zonosak. 17. Sem­mikor. 20. Folya­dék: 21. Gyötrelem. 23. Kuckó. 24. Vá­ros Jugoszláviában. 25. Kitüntetés. 27. A hét vezér egyi­ke. 28. Áramköz­vetítő. 29. Fél sa­­sú. 30. Egyformák. 32. Több mint ezer van belőle Suomi­­ban. 33. Határ­menti város Cseh­országban. 34.......... Regia, Székesfehér­vár. 35. VIA____ John Knittel híres regénye. 36. Lég­üres tér. 38. Tantál vegyjele. 40. Fölé­je. 41. Fegyver. 42. Idegen hold. 44. Több pápa neve. 46. Palackelzáró. 48. Villanykörte. 49. Vá­ros Floridában. 51. Kettőzve: város a Dunántúlon. 52. Ételízesítő. 53. Nem fölé. 54. Én latinul. 56. Mássalhangzó kiejtve. 58. Betűt vet. 59. Idegen ta­gadás. 61. E napon. 62. Igen Moszkvá­ban. 64. Névelő. 66. Énekhang. 67. Ki­rály olaszul. 68. Sportág. 69. Híg mel­lékétel. FÜGGŐLEGES: 1. Azonos betűk. 2. Ilyen a jó borotva. 3. Sík. 4. Astatine vegyjele. 5. Esztendő (é. h.j. 6. Kerti­növény. 7. Nincsen___üröm nélkül. 8. Kettős betű ford. 14. Nem megy el. 16. Olasz pénzegység. 18. Fél tucat. IS. Nemzetközi segélykérő jel. 20. Szín. 22. Tiltószó. 24. Asszonynév végződés (é. h.j. 26. Sziget a Földközi-tenger­ben. 28. Tortaféleség. 31. Durva fehér pásztó. 32. Kopasz. 37, Gépalkatrész, 6 12 1Г 120 0 * F pr 37 ’ 39. Növényi ital. 41. Való. 43. Szlová­kiai magyar képes hetilap. 44. Forró égövi kúszónövény. 45. Baljóslatú jel. 47. Közlekedési vonal. 49. Ezerötven római számmal. 50. Félig igaz. 53. Je­gyes. 55. Török név. 57. Díszes. 60. Sertéslak. 63. Szintén szlovákul. 65. Kettős betű. 66. Énekhang. 67. Föléje. Beküldendő a vízszintes 1. és fügs gőleges 9. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 3. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Örökítsük meg mezőgazdaságunk és falvaink forra­dalmi átalakulását! Nyertesek: Rácz Mária, ČU. Rad­­vany (Csilizradvány) — Szabó Zoltán, Mýtne Ludany (VámosladányJ — Illés Gizella, Malý Horeš (Kisgéresj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents