Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-27 / 4. szám
KÉSZÍTSÜNK ODOIAKASOKAT! Odúlakó madaraink a leghasznosabb rovarirtók. Erre a harkályok által évente több.,ízben is készített és elhagyott, fészkelésre alkalmas xaüregeket használják fel. Főként erdők, erdősávok és parkok öreg fáinak odvas részeit, korhadt ágcsonkok repedéseit alakítják át a harkályok fészkelő és éjszakázó helyekké. Azonban az ilyen korhadó fáktól az erdészek igyekeznek minél hamarabb megszabadulni, így az ilyen természetes fészkelő helyek egyre ritkulnak. Az odúlakó madarak megtelepedéséről mesterségesen is gondosöodhatunk, megfelelő házilag készített fatönk — vagy deszkaodú kihelyezésével. Készítésük nem igényel nagyobb szakértelmet és alkalmazásuk egy-két év alatt gyors eredménnyel jár. A rendszeresen tisztított és karbantartott mesterséges odúkat a madarak előnyben részesítik a természetes odvakkal szemben, mert ezeket az évrőlévre felgyülemlett korhadó anyagok és az élősdiek idővel úgyis lakhatatlanná teszik. A fatönkből készített odúk a íermészetes „harkálytanyűk“ utánzatai. Ezek készítésére a félkemény fák vékonyabb héjas rönkjei felelnek meg a legjobban. Készítésükre repedésmentes anyagot használjunk. A megfelelő átmérőjű és hosszúságú fatönköt kettéhasítjuk, majd a két féldarabot az előre megrajzolt méret szerint kivéssük. Az egyik hasított tönkfélen kívülről kissé felfelé vezető ívben kifúrjuk a röpnyílást. En-JL Л Í nek célja, hogy az odúkat megvédjük az esővíz behatolásától/ Mindkét 'rönkönt úgy véssük, hogy oldaluk kissé rovátkás legyen a madarak kapaszkodásának megkönnyítésére. A második tönkfélre erősítsük fel a tartőlécet, majd a két részt enyvvel ragasszuk össze és nagyobb térállású U szegekkel fogassuk össze. Fadugós deszkatetőt teszünk a tetejére (lásd az ábrákat]. Ez lazán csatlakozzék az odú testéhez, hogy könnyen leemelhető legyen és ne szoruljon be a nedvesség hatására. Az odú két ellentétes oldalán — a dugóba is befúrt lyukon keresztül — két szöget tolunk be úgy, ahogy azok tisztításánál kézzel is könnyen kivehető legyen a szög. Ha deszkából készítünk odúkat, erre legjobb a 20 mm vastagságú fenyődeszka. Ez megfelelő izolációt nyújt az esetleges hőingadozások idején, de megfelelő hangszigeteléssel is rendelkezik, s élettartama eléri a 6—8 évet Ragasztott vagy préselt fa-4.\*Á 4 A-á-OINK IRAXAI anyagok erre a célra teljesen alkalmatlanok, mert a nedvesség hatására szétmállanak és megvetemednek. Szerkesztésüknél ez esetben is ügyelünk arra, hogy a téli vagy a koratavaszi tisztításkor könnyen leemelhető legyen a tetőrész. A röpnyílást úgy vágjuk ki, mint ahogyan arról szó esett a fatönkös odúk esetében. A harkályfélék — főleg a nagy fakopács — néha kárt okoznak az énekesek odúfészkeinek kirablásával, sőt ezek fiókáit el is fogyasztják. A cinkék röpnyílásán nem férnek be, de előfordul olyan eset is, amikor ezt a nyílást maguk megnagyítják és bejutnak a fészekbe. Ilyen odúkárositást azzal előzhetünk meg, ha rozsda mentes pléhhel bevonjuk a nyílás peremét, ügyelve arra,-hogy a pléhlemez szélét jól lehajlítsuk, nehogy a madár iábán sebet okozzon, illetve megtépázza tolláit. Nedvesség és gombásodás ellen az odúk befestésével védekezhetünk. Fakarboleumon kívül a drogériákban kapható Lukofog és Izolba vegyi anyagokat alkalmazhatjuk, de megfelelő erre a célra az olajfesték is. A szín alkalmazkodjék a természet domináns színeihez: legyen zöld, sárgásbarna, barna vagy szürke. A fához rögzített odútartó lécet inkább keményfából készítsük (bükk, tölgy), ami növeli élettartamát. Az odúkat kihelyezéskor kissé döntsük előre. Ezt úgv is megoldhatjuk, ha a függőleges rögzítő léc alá felül egy kis faéket teszünk. Az A típust az erdőkben, erdők közelében levő gyümölcsösökben, nagy parkokban alkalmazzuk korlátolt számban. А В méretűt erdőkben, gyümölcsösökben hasznosítjuk. Az összes odúfajták közül (A—D) ebből helyezünk ki a legtöbbet, 80—90 százalékot. Ezek kétharmada kisebb méretű legyen. Ha csak cinkéknek, csuszkáknak szánjuk őket — távoltartva a í Vertse. Kínát ) mezei verebeket — úgy a röpnyílást leszűkíthetjük 30 mm-re is. A C típusból legtöbbet ligetekben, kertekben és fasorokban helyezzük el. A D fajtát csak korlátolt mennyiségben hasznosítjuk erdőkben és nagyob parkokban. A kihelyezett odúk röpnyílásai az uralkodó széljárás ellenkező irányába — dél és délkeletre nézzenek. A természetes fészekodú kihelyezési magassága 3—6 méter. Olyan helyen azonban, ahol a költő madarakat illetéktelenek nem tudják háborgatni a kihelyezési magasság 1,5—2 méter is lehet. Ezeket létrák nélkül is könnyűszerrel tisztíthatjuk, illetve ellenőrizhetjük. Kihelyezéskor arra is ügyeljünk, hogy az odúk közelében lombos ágak vagy bokrok legyenek, amelyek azonban nem takarják el a röpnyílást. Ezzel is növeljük a megtelepedés lehetőségét és a madarak biztonságérzetét. Erdőben hektáronként 2 darab В típusú (mennyiségük kétharmada kisebb röpnyílású legyen), háromhektáronként egy A, hat hektáronként egy C, és tíz hektáronként egy D típusú odút helyezünk el, ha lehet erdészéire, patakvölgyek, tisztások és utak közelében. Nagyobb mennyiség esetén ajánlatos térképvázlatot készíteni, sőt megszámozni az odúkat, hogy tisztítás idején sorra megtaláljuk őket. JUHÁSZ ÁRPÁD, prom. bioi., Kolárovo( Gúta) ŰL dcsxkaodá dem* □ Fészekodú típusok : minta röpnyílás méret üregnagyság mely madárfaj részére A 25 mm 6—10 cin széles kékcinke, barátcinke 15 cm mély íakusz В 32 mm 10—12 cm széles széncinke, csuszka 23—25 cm mély nyaktekercs, mezei veréb 46 mm seregély, örvös légykapó, harkályok C 5x5 cm 10 cm széles kerti rozsdafarkú 10 cm mély 5x 10 cm szürke légykapó, barázdabillegető D 6—8 cm 18—22 cm széles búbosbanka 12 cm 25—30 cm mély szalakóta, baglyok Egy régi közmondás azt tartja: víz nélkül nincsen élet. Ez a szőlásmondás évszázadokon át érvényben volt és ma is érvényes, persze azzal a különbséggel, hogy a vízellátás terén ma már úgyszólván a világ minden országában gondokkal küzdenek. így van ez nálunk is, hiszen mint tudjuk, természetes vízkészletünk korlátozott. Azt szokták mondani, hogy Európa „háztetője“ vagyunk, mivel hozzánk jóformán semmilyen víz nem folyik, csupán tőlünk elfolyik. (Duna, Labe, Bodrog, Dunajec.) Azonkívül a víz mennyisége és minősége évrőlévre csökken, illetőleg romlik, főleg a szennyezés, a folyamszabályozás és más okok következtében. A felszíni vízkészletek javítása, valamint az átfolyás bővítése völgyzárógátak építésével érhető el, amelyekhez a többhasznosítású víztároló medencéket is soroljuk. Ezért az állami vízgazdálkodási tervben nagyobb mennyiségű, de kisebb köbtartalmű tobbhasznosítású víztároló medence építésvei számolunk. Szlovákia területén pillanatnyilag 1200 hektárnyi vízfelületű tárolómedencénk van. Ez a vízfelület hozzávetőleg a következőképpen bővül majd: 1975-ig 1500 hektárra, 1980-ig 2000 hektárra és 1985-ig 3000 hektárra. Ezen víztároló medencék zöme az Állami Meliorációs Igazgatóság kezelésében található, amely ezekből főleg öntözési célokra bocsát rendelkezésre vizet. Ezen víztároló medencékben a haltenyésztésre igen jó feltételek vannak. Ezzel a tevékenységgel már tervezésük során számoltunk, még ökonómiai szempontból is. Ezen elgondolásból kiindulva került sor egyes halgazdasági berendezések, például lehalászó helyek, hallépcsők, zsilipek, halrácsok stb. építésére. Halgazdasági hasznosítás szempontjából ezen víziároló medencék helyzete eddig nem oldódott meg kielégítően, s annak ellenére, hogy a haltenyésztés iránt több érdeklődő mutatkozott. A kis víztároló medencék kihasználására különféle eltérő, olykor halászat szempontjából káros nézet terjedt el. Egyes horgászok helyesnek látnák, ha ezeket a tárolómedencéket csupán sporthorgászati célokra használnánk ki, míg a hivatásos halászok véleménye szerint ezeket piaci hal vagy ivadékhal nevelésére lenne helyes alkalmazni, míg az újkori halászati „úttörők“ más gazdasági egységek képviseletében legszívesebben a saját módjukon „gazdálkodnának“ tekintet nélkül az össztársadalmi érdekekre. Mindegyik megoldásban van valami jó, azonban sajnos sok az objektivitást nélkülöző elgondolás is. Jelenleg nem kívánok arról vitázni, melyik nézet a helyesebb, esetleg melyik helytelen. Nyiltan meg kell mondani, hogy ezeket a vízterületeket ki lehet használni a haltenvésztésre, azonban teljes mértékben figyelembe kell venni azokat az érdekeket, amelyek szem-VÍZTÁROLÓ MEDENCEK mint horgászkörzetek előtt tartásával került sor a víztárolók építésére. Halgazdasági szempontból méltányolni kell a haltenyésztési feladatokat, a szabad vizek halbőségének fenntartásával, miközben nem szabad szem elől téveszteni a természetnyújtotta rekreáció iránti kívánalmakat sem, amelyeket a lakosság legszélesebb rétegei igényelnek, mint ahogyan az a CSKP XIV. knngreszszusának határozataiból is kiviláglik. Az egyes víztároló medencékben nem lehet teljes halgazdasági programot megvalósítani, vagyis a szaporítástól kezdődően az ikráshalak nevelésén és az ivadékhalak, valamint az étkezésre szánt halak előállításán keresztül. A víztárolók produkciós képességét kihasználni csupán nagyobb gazdasáhogy ezen a szakaszon is képesek legyünk a piaci szükségletet saját termelésünkből kielégíteni. Hogy nemcsak megvalósíthatatlan üres frázisokról van szó, ahhoz igazodásként elég ha csak a szomszédos Magyar Népköztársaság helyzetét veszszük szemügyre. Nemrégen még hozzánk jártak tanulmányozni a haltenyésztést, ma pedig rekordhozamokat (hektáronként még 41 mázsás hozamot is) érnek el, sőt a piaci halat, valamint a halivadékot messze, határon túlra is exportálják. Ezek az eredmények nem születtek önmaguktól. Nem célom most boncolgatni azokat a módokat és utakat, amelyek a Magyar Népköztársaságot hozzásegítették halászatuk mai színvonalának eléréséhez, ennek margójára csupán annyit, szerepelni fog a halasílási kötelezettség, a termelési feladat, illetőleg a kiadható horgász engedélyek száma. Az egyes víztároló medencék megbízott kezelői és a horgászszervezetek közötti viszony« írásbeli megegyezésekben rög« zítik, amelyek részletesen tartalmazzák majd a két szerződő fél konkrét, részletes jogait és kötelességeit, amelyek főleg víztárolók üzemelésére, a felszerelések használatára stb. vonatkoznak. Tájékoztatásként jegyezzük meg, hogy a kis víztárolók zömét piaci hal, valamint ivadék előállítására hasznosítjuk majd, miközben a halivadékot részint a helyi víztárolók, részint pedig a szabad vizek halasításárá használjuk fel. Szerény számítás szerint a víztárolók hozzáÁ zvoleni (zólyomi) völgyzárógátas víztároló. gi egységek kialakításával lehet, hogy érvényesíteni lehessen a haladó állategészségügyi intézkedéseket és létrehozni a szükséges halszaporítási berendezéseket. Szükséges mindenekelőtt szaporító- és teleltető tavakat létesíteni, haltároló medencéket építeni és a gazdaságokat korszerű technológiai felszereléssel ellátni. Persze, az eddigi gazdálkodás sokrétűsége esetén (efsz, állami gazdaság, Állami Halgazdaság, Szlovákiai Horgászok Szövetsége stb.) ilyen intézkedéseket nem volt lehetséges megvalósítani. A gazdálkodás ennek következtében alacsony színvonalon mozgott, ellentétben a jogi normákkal és haladó korunk lelküietével. A halászat Szlovákia területén azokhoz a gazdasági ágazatokhoz tartozik, amelyek képtelenek a piaci kívánalmaknak eleget tenni. A halszükséglet nagyobb hányadát be kell hoznunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jó természeti, politikai és ökonómiai feltételek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy szomszédaink fölöslegesen nem „okoskodtak“, hanem fölhajtották ingujjukat és munkához láttak, aminek következtében megszülettek a mai kiváló eredmények. A fenti példából is kiviláglik, hogy az eddig kialakult helyzet további fenntartását a kis víztároló medencék halászati kihasználásával kapcsolatban már nem folytathatjuk, mivel ez politikai és társadalmi szempontból helytelen. A tervszerű lialászatfcjleszlés érdekében a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, összhangban az erre vonatkozó és távlatilag is jóváhagyott Szlovákiai koncepcióval, a szóbanforgó kis víztároló medencéket horgászkörzetekké nyilvánította, s a rajtuk végzett gazdálkodással a Szlovákiai Horgászok Szövetségét, valamint az Állami Halgazdaságot bízta meg. A minisztérium hagyja majd jóvá a kis víztároló medencék gazdálkodására kidolgozott tervet, amelyben vetőleg 5800 métermázsa halat produkálnának. Egyes víztár»* lókban lehetővé kell tennünk Я sporthorgászatot is. Ez főleg olyan víztárolókra vonatkozik, amelyek nem nyújtanak módot belterjes haltenyésztésre, továbbá amelyek olyan vidéken létesültek, ahol más vizen nincsen mód a dolgozók számára lehetővé tenni a halászati törvényből eredő joguk gyakorlását. Végezetül talán még annyit, hogy szocialista társadalmunk érdekében áll a halászat fejlesztése, s ennek végrehajtásához megvannak az anyagi feltételek is. Az adott lehetőségeket azonban ésszerűen kell kihasználni és a halászatot olyan szintre emelni, hogy feladatát az össztársadalmi érdekekkel összhangban teljesítse. VOLCEK LEONARD, a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának vadászati és halászati előadója
