Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-27 / 4. szám

KÉSZÍTSÜNK ODOIAKASOKAT! Odúlakó madaraink a leg­hasznosabb rovarirtók. Erre a harkályok által évente több.,íz­ben is készített és elhagyott, fészkelésre alkalmas xaürege­­ket használják fel. Főként er­dők, erdősávok és parkok öreg fáinak odvas részeit, korhadt ágcsonkok repedéseit alakítják át a harkályok fészkelő és éj­szakázó helyekké. Azonban az ilyen korhadó fáktól az erdé­szek igyekeznek minél hama­rabb megszabadulni, így az ilyen természetes fészkelő he­lyek egyre ritkulnak. Az odúlakó madarak megte­lepedéséről mesterségesen is gondosöodhatunk, megfelelő há­zilag készített fatönk — vagy deszkaodú kihelyezésével. Ké­szítésük nem igényel nagyobb szakértelmet és alkalmazásuk egy-két év alatt gyors ered­ménnyel jár. A rendszeresen tisztított és karbantartott mesterséges odú­kat a madarak előnyben része­sítik a természetes odvakkal szemben, mert ezeket az évről­­évre felgyülemlett korhadó anyagok és az élősdiek idővel úgyis lakhatatlanná teszik. A fatönkből készített odúk a íermészetes „harkálytanyűk“ utánzatai. Ezek készítésére a félkemény fák vékonyabb héjas rönkjei felelnek meg a legjob­ban. Készítésükre repedésmen­tes anyagot használjunk. A megfelelő átmérőjű és hosszú­ságú fatönköt kettéhasítjuk, majd a két féldarabot az előre megrajzolt méret szerint kivés­sük. Az egyik hasított tönkfé­len kívülről kissé felfelé vezető ívben kifúrjuk a röpnyílást. En-JL Л Í nek célja, hogy az odúkat meg­­védjük az esővíz behatolásától/ Mindkét 'rönkönt úgy véssük, hogy oldaluk kissé rovátkás le­gyen a madarak kapaszkodásá­nak megkönnyítésére. A máso­dik tönkfélre erősítsük fel a tartőlécet, majd a két részt enyvvel ragasszuk össze és na­gyobb térállású U szegekkel fo­gassuk össze. Fadugós deszka­tetőt teszünk a tetejére (lásd az ábrákat]. Ez lazán csatla­kozzék az odú testéhez, hogy könnyen leemelhető legyen és ne szoruljon be a nedvesség hatására. Az odú két ellentétes oldalán — a dugóba is befúrt lyukon keresztül — két szöget tolunk be úgy, ahogy azok tisz­tításánál kézzel is könnyen ki­vehető legyen a szög. Ha deszkából készítünk odú­kat, erre legjobb a 20 mm vas­tagságú fenyődeszka. Ez meg­felelő izolációt nyújt az esetle­ges hőingadozások idején, de megfelelő hangszigeteléssel is rendelkezik, s élettartama el­éri a 6—8 évet Ragasztott vagy préselt fa-4.\*Á 4 A-á-OINK IRAXAI anyagok erre a célra teljesen alkalmatlanok, mert a nedves­ség hatására szétmállanak és megvetemednek. Szerkesztésük­nél ez esetben is ügyelünk ar­ra, hogy a téli vagy a kora­tavaszi tisztításkor könnyen le­emelhető legyen a tetőrész. A röpnyílást úgy vágjuk ki, mint ahogyan arról szó esett a fa­­tönkös odúk esetében. A harkályfélék — főleg a nagy fakopács — néha kárt okoznak az énekesek odúfész­keinek kirablásával, sőt ezek fiókáit el is fogyasztják. A cinkék röpnyílásán nem férnek be, de előfordul olyan eset is, amikor ezt a nyílást maguk megnagyítják és bejutnak a fé­szekbe. Ilyen odúkárositást az­zal előzhetünk meg, ha rozsda mentes pléhhel bevonjuk a nyí­lás peremét, ügyelve arra,-hogy a pléhlemez szélét jól lehajlít­suk, nehogy a madár iábán se­bet okozzon, illetve megtépáz­za tolláit. Nedvesség és gombásodás el­len az odúk befestésével véde­kezhetünk. Fakarboleumon kí­vül a drogériákban kapható Lukofog és Izolba vegyi anya­gokat alkalmazhatjuk, de meg­felelő erre a célra az olajfesték is. A szín alkalmazkodjék a természet domináns színeihez: legyen zöld, sárgásbarna, bar­na vagy szürke. A fához rögzített odútartó lécet inkább keményfából ké­szítsük (bükk, tölgy), ami nö­veli élettartamát. Az odúkat kihelyezéskor kissé döntsük előre. Ezt úgv is megoldhatjuk, ha a függőleges rögzítő léc alá felül egy kis faéket teszünk. Az A típust az erdőkben, er­dők közelében levő gyümölcsö­sökben, nagy parkokban alkal­mazzuk korlátolt számban. А В méretűt erdőkben, gyü­mölcsösökben hasznosítjuk. Az összes odúfajták közül (A—D) ebből helyezünk ki a legtöbbet, 80—90 százalékot. Ezek kéthar­mada kisebb méretű legyen. Ha csak cinkéknek, csuszkáknak szánjuk őket — távoltartva a í Vertse. Kínát ) mezei verebeket — úgy a röp­nyílást leszűkíthetjük 30 mm-re is. A C típusból legtöbbet lige­tekben, kertekben és fasorok­ban helyezzük el. A D fajtát csak korlátolt mennyiségben hasznosítjuk erdőkben és na­­gyob parkokban. A kihelyezett odúk röpnyílá­­sai az uralkodó széljárás ellen­kező irányába — dél és dél­keletre nézzenek. A természe­tes fészekodú kihelyezési ma­gassága 3—6 méter. Olyan he­lyen azonban, ahol a költő ma­darakat illetéktelenek nem tud­ják háborgatni a kihelyezési magasság 1,5—2 méter is lehet. Ezeket létrák nélkül is könnyű­szerrel tisztíthatjuk, illetve el­lenőrizhetjük. Kihelyezéskor arra is ügyel­jünk, hogy az odúk közelében lombos ágak vagy bokrok le­gyenek, amelyek azonban nem takarják el a röpnyílást. Ezzel is növeljük a megtelepedés le­hetőségét és a madarak bizton­ságérzetét. Erdőben hektáronként 2 da­rab В típusú (mennyiségük két­harmada kisebb röpnyílású le­gyen), háromhektáronként egy A, hat hektáronként egy C, és tíz hektáronként egy D típusú odút helyezünk el, ha lehet er­dészéire, patakvölgyek, tisztá­sok és utak közelében. Na­gyobb mennyiség esetén aján­latos térképvázlatot készíteni, sőt megszámozni az odúkat, hogy tisztítás idején sorra meg­találjuk őket. JUHÁSZ ÁRPÁD, prom. bioi., Kolárovo( Gúta) ŰL dcsxkaodá dem* □ Fészekodú típusok : minta röpnyílás méret üregnagyság mely madárfaj részére A 25 mm 6—10 cin széles kékcinke, barát­cinke 15 cm mély íakusz В 32 mm 10—12 cm széles széncinke, csuszka 23—25 cm mély nyaktekercs, mezei veréb 46 mm seregély, örvös légykapó, harkályok C 5x5 cm 10 cm széles kerti rozsdafarkú 10 cm mély 5x 10 cm szürke légykapó, barázdabillegető D 6—8 cm 18—22 cm széles búbosbanka 12 cm 25—30 cm mély szalakóta, baglyok Egy régi közmondás azt tart­ja: víz nélkül nincsen élet. Ez a szőlásmondás évszázadokon át érvényben volt és ma is ér­vényes, persze azzal a különb­séggel, hogy a vízellátás terén ma már úgyszólván a világ minden országában gondokkal küzdenek. így van ez nálunk is, hiszen mint tudjuk, természetes vízkészletünk korlátozott. Azt szokták mondani, hogy Európa „háztetője“ vagyunk, mivel hozzánk jóformán semmilyen víz nem folyik, csupán tőlünk elfolyik. (Duna, Labe, Bodrog, Dunajec.) Azonkívül a víz mennyisége és minősége évről­­évre csökken, illetőleg romlik, főleg a szennyezés, a folyam­szabályozás és más okok követ­keztében. A felszíni vízkészletek javítá­sa, valamint az átfolyás bőví­tése völgyzárógátak építésével érhető el, amelyekhez a több­hasznosítású víztároló meden­céket is soroljuk. Ezért az ál­lami vízgazdálkodási tervben nagyobb mennyiségű, de kisebb köbtartalmű tobbhasznosítású víztároló medence építésvei számolunk. Szlovákia területén pillanat­nyilag 1200 hektárnyi vízfelü­letű tárolómedencénk van. Ez a vízfelület hozzávetőleg a kö­vetkezőképpen bővül majd: 1975-ig 1500 hektárra, 1980-ig 2000 hektárra és 1985-ig 3000 hektárra. Ezen víztároló me­dencék zöme az Állami Melio­rációs Igazgatóság kezelésében található, amely ezekből főleg öntözési célokra bocsát rendel­kezésre vizet. Ezen víztároló medencékben a haltenyésztésre igen jó felté­telek vannak. Ezzel a tevékeny­séggel már tervezésük során számoltunk, még ökonómiai szempontból is. Ezen elgondo­lásból kiindulva került sor egyes halgazdasági berendezé­sek, például lehalászó helyek, hallépcsők, zsilipek, halrácsok stb. építésére. Halgazdasági hasznosítás szempontjából ezen víziároló medencék helyzete eddig nem oldódott meg kielé­gítően, s annak ellenére, hogy a haltenyésztés iránt több ér­deklődő mutatkozott. A kis víztároló medencék ki­használására különféle eltérő, olykor halászat szempontjából káros nézet terjedt el. Egyes horgászok helyesnek látnák, ha ezeket a tárolómedencéket csu­pán sporthorgászati célokra használnánk ki, míg a hivatá­sos halászok véleménye szerint ezeket piaci hal vagy ivadék­hal nevelésére lenne helyes al­kalmazni, míg az újkori halá­szati „úttörők“ más gazdasági egységek képviseletében legszí­vesebben a saját módjukon „gazdálkodnának“ tekintet nél­kül az össztársadalmi érdekek­re. Mindegyik megoldásban van valami jó, azonban sajnos sok az objektivitást nélkülöző elgon­dolás is. Jelenleg nem kívánok arról vitázni, melyik nézet a helyesebb, esetleg melyik hely­telen. Nyiltan meg kell monda­ni, hogy ezeket a vízterületeket ki lehet használni a haltenvész­­tésre, azonban teljes mértékben figyelembe kell venni azokat az érdekeket, amelyek szem-VÍZTÁROLÓ MEDENCEK mint horgászkörzetek előtt tartásával került sor a víztárolók építésére. Halgazda­sági szempontból méltányolni kell a haltenyésztési feladato­kat, a szabad vizek halbőségé­nek fenntartásával, miközben nem szabad szem elől téveszteni a természetnyújtotta rekreáció iránti kívánalmakat sem, ame­lyeket a lakosság legszélesebb rétegei igényelnek, mint aho­gyan az a CSKP XIV. knngresz­­szusának határozataiból is kivi­láglik. Az egyes víztároló meden­cékben nem lehet teljes halgaz­dasági programot megvalósí­tani, vagyis a szaporítástól kez­dődően az ikráshalak nevelésén és az ivadékhalak, valamint az étkezésre szánt halak előállí­tásán keresztül. A víztárolók produkciós képességét kihasz­nálni csupán nagyobb gazdasá­hogy ezen a szakaszon is képe­sek legyünk a piaci szükségle­tet saját termelésünkből kielé­gíteni. Hogy nemcsak megvaló­síthatatlan üres frázisokról van szó, ahhoz igazodásként elég ha csak a szomszédos Magyar Népköztársaság helyzetét vesz­­szük szemügyre. Nemrégen még hozzánk jártak tanulmá­nyozni a haltenyésztést, ma pe­dig rekordhozamokat (hektá­ronként még 41 mázsás hoza­mot is) érnek el, sőt a piaci halat, valamint a halivadékot messze, határon túlra is expor­tálják. Ezek az eredmények nem születtek önmaguktól. Nem célom most boncolgatni azokat a módokat és utakat, amelyek a Magyar Népköztársaságot hozzásegítették halászatuk mai színvonalának eléréséhez, en­nek margójára csupán annyit, szerepelni fog a halasílási kö­­telezettség, a termelési feladat, illetőleg a kiadható horgász engedélyek száma. Az egyes víztároló medencék megbízott kezelői és a horgász­szervezetek közötti viszony« írásbeli megegyezésekben rög« zítik, amelyek részletesen tar­talmazzák majd a két szerződő fél konkrét, részletes jogait és kötelességeit, amelyek főleg víztárolók üzemelésére, a fel­szerelések használatára stb. vo­natkoznak. Tájékoztatásként jegyezzük meg, hogy a kis víztárolók zö­mét piaci hal, valamint ivadék előállítására hasznosítjuk majd, miközben a halivadékot részint a helyi víztárolók, részint pe­dig a szabad vizek halasításárá használjuk fel. Szerény számí­tás szerint a víztárolók hozzá­Á zvoleni (zólyomi) völgyzárógátas víztároló. gi egységek kialakításával le­het, hogy érvényesíteni lehes­sen a haladó állategészségügyi intézkedéseket és létrehozni a szükséges halszaporítási beren­dezéseket. Szükséges mindenek­előtt szaporító- és teleltető ta­vakat létesíteni, haltároló me­dencéket építeni és a gazdasá­gokat korszerű technológiai felszereléssel ellátni. Persze, az eddigi gazdálkodás sokrétűsége esetén (efsz, állami gazdaság, Állami Halgazdaság, Szlovákiai Horgászok Szövetsége stb.) ilyen intézkedéseket nem volt lehetséges megvalósítani. A gaz­dálkodás ennek következtében alacsony színvonalon mozgott, ellentétben a jogi normákkal és haladó korunk lelküietével. A halászat Szlovákia terüle­tén azokhoz a gazdasági ága­zatokhoz tartozik, amelyek képtelenek a piaci kívánalmak­nak eleget tenni. A halszük­séglet nagyobb hányadát be kell hoznunk. Ugyanakkor tud­juk, hogy a jó természeti, po­litikai és ökonómiai feltételek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy szomszédaink fölöslege­sen nem „okoskodtak“, hanem fölhajtották ingujjukat és mun­kához láttak, aminek következ­tében megszülettek a mai kivá­ló eredmények. A fenti példából is kiviláglik, hogy az eddig kialakult hely­zet további fenntartását a kis víztároló medencék halászati kihasználásával kapcsolatban már nem folytathatjuk, mivel ez politikai és társadalmi szem­pontból helytelen. A tervszerű lialászatfcjleszlés érdekében a SZSZK Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Miniszté­riuma, összhangban az erre vo­natkozó és távlatilag is jóvá­hagyott Szlovákiai koncepció­val, a szóbanforgó kis víztá­roló medencéket horgászkörze­tekké nyilvánította, s a rajtuk végzett gazdálkodással a Szlo­vákiai Horgászok Szövetségét, valamint az Állami Halgazdasá­got bízta meg. A minisztérium hagyja majd jóvá a kis víztá­roló medencék gazdálkodására kidolgozott tervet, amelyben vetőleg 5800 métermázsa halat produkálnának. Egyes víztár»* lókban lehetővé kell tennünk Я sporthorgászatot is. Ez főleg olyan víztárolókra vonatkozik, amelyek nem nyújtanak módot belterjes haltenyésztésre, to­vábbá amelyek olyan vidéken létesültek, ahol más vizen nin­csen mód a dolgozók számára lehetővé tenni a halászati tör­vényből eredő joguk gyakorlá­sát. Végezetül talán még annyit, hogy szocialista társadalmunk érdekében áll a halászat fej­lesztése, s ennek végrehajtásá­hoz megvannak az anyagi fel­tételek is. Az adott lehetősége­ket azonban ésszerűen kell ki­használni és a halászatot olyan szintre emelni, hogy feladatát az össztársadalmi érdekekkel összhangban teljesítse. VOLCEK LEONARD, a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának vadászati és halászati előadója

Next

/
Thumbnails
Contents