Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-30 / 26. szám
) I H<ťjLFÖJLIOJI H ANGOLNA ÉHSÉG-REKORD Szovjet tudományos kutatók arra a kérdésre kívántak választ kapni, hogy az angolnák mennyi ideig képesek éhezni? Ez a kérdésfelvetés annál is indokoltabb, mert köztudomású, hogy ívni a Mexikói-öböl közelében levő Sargasso-tengerbe járnak —• s míg ide eljutnak, nem táplálkoznak. Laboratóriumi ’kísérletekkel megállapították, hogy több angolna túlélte a 120 napos koplalást, sőt volt egy példány, mely 500 napon túl is éhezett. A koplaló állatok testsúlya át' lagosan Vs-dal csökkent. (TECHNIKER) GÖMBHAL — A FOGORVOSNÁL Meyer—Holzapfel M. professzornő cikkében elmondjc, hogy egy Afrikából származó, 28 cm hosszú gömbhalon miért és miként hajtottak végre egy fogműtétet. & mesterséges körülmények közt — vagyis akváriumban — tartott halon észrevették, hogy fogai abnormálisán megnőttek, ennek következtében táplálkozása akadályozott volt. Itt kell megjegyezni, hogy ez a halfaj kagylókat és csigákat eszik, ezért erős fogaira — a kemény mészvázak feltörésekor — nagy szüksége van. A beteg halat elvitték egy fogorvoshoz, aki rövid időre kiemelte páciensét a vízből, majd óvatosan lecsípett a túlfejlődött fogakból. A „beteg“ egy hét elteltével viszbzanyerte életkedvét, étvágyát és újból hozzákezdett a kagylók ropogtatásához, fogyasztásához. aja megőszült. Léptei már nem olyan ruganyosak, fiatalosak, mint régen. Azért kimegy a Vágra, ahol élete nagy részét, mint révész töltötte. Emberek, fogatok, sőt később a traktorok, pótkocsik és autók ", talán százait, vagy lehet ezreit £ hurcolta át az egyik partról a 2 másikra. He), de sokszor kiabál% ta, hogy „Csavarjuk fel a csl% gát!" De ez már a múlté. A £ komphúzó vastól kérges tenyeí re azóta megpuhult. Ha a komp J felé jár, köszönti utódjait, akik f most végzik azt a munkát, amit J évekkel ezelőtt 6 is végzett. El% beszélget velük, majd tovább ^ megy a maga útján, keresi a ^ jónak vélt horgászhelyeket, aí hol némi kilátás van a fogásra. * Meg-meg áll a Vág-part egy« egy helyén, mérlegeli a fogás j lehetőségeit. Azután vagy letelepszik, vagy egy kissé tovább í, ballag, amíg el nem jut az ál% lala kiszemelt, legjobbnak vélt helyre. Ott kényelmesen elhe£ lyezkedik, hiszen most már nem I sürgeti senki és semmi. Elősze- i di a nagy gonddal elkészített £ tésztát, amire talán a legszebb £ ponty éppen most, vagy a köf, vetkező órákban kap rá. Nagy ^ gonddal feltűzi azt a horogra ž és türelmesen vár. ^ Vár az első kapásra, ami ta^ Ián nem is ma, vagy holnap, Ž lehet, hogy csak napok vagy $ heiek múlva következik be, de % azért türelmesen vár. Ha nem } jön a ponty, hát jön más, mondogatja. Váltja a csalikat, hol % kukacra, hol kishalra, s ha be£ következik a kapás, a szeme £ fiatalosan csillan, úgy mint ^ évekkel ezelőtt. Eárasztja a haj, lat, ha szükséges s a végén le v, is győzi. Zsákmányát diadalma% san viszi haza, s a kérdésre: ^ hogy fogott-e valamit? élénken % feleli: „Fogtam ám!“ ^ Egy szép nyári napon horgászgatás közben megleptem a ',r Vág partján. Éppen pihengetett. £ „jó napot!" — köszöntöttem rá. í „Kapnak-kapnak?" — kérdez- i tem szokás szerint. Csak legyin$ tett a kezével. „Semmi az % egész“ — felelte. Tudod, ma % nehéz fogni. A piszkos víz megteszi a magáét. Majd előhozta ž régi emlékeit, abból az időből, £ amikor még ő is a komppal járt. ^ „Azok voltak a szép idők a horgászember számára. A víz olyan tiszta volt, mint a krisfj tály. Az emberek egész nyugodni tan ittak belőle. Munkába menet is onnét vitték a vizet inni. A halak jóízűek, egészségesek voltak. Mi pedig mindig a vizen voltunk éjjel-nappal. Aztán, amikor szünetelt a forgalom, nyugodtan halászgattunk. Aki szeret horgászni csak az tudja igazán értékelni, mit is jelentett az, hogy állandóan ott a víz mellett lehetett az ember. Igaz nem csak kellemes dolgok zajlottak, mert például tavaszszal az áradások idején keményen meg kellett dolgoznunk, persze az se tartott örökké. Utána következtek a békés napok, s mi újra nyugodtan horgászgattunk. Nem úgy volt, mint ma, hogy keresni kell a halat. A halak, azt lehet mondani oda jöttek a helyünkre. Napközben nem igen volt idő halászgatni, hát a komp oldalához kötöttem a botot a zsineggel. Kis hallal csaliztam a horgot, hiszen a kukacot nem győztem volna a ho rogra rakni. Meg hát az afféle szemét hal nem is érdekelt. Jókora, olyan húsz, harminc dekás fölényt szoktam csalinak használni. Ha arra akadt vala mi, akkor annak volt látszata. Biztosan harcsa volt, és nem is kicsi. Ha pedig öklét tettem a horogra, akkor süllő vagy csuka akadt rá, mire kettőt-hármat fordultam a komppal. Azok voltak a szép idők a horgászok számára. Tudod az olyan halakat, amiket most fogok — és örülök, hogy egyáltalán valami akad a horogra — ilyeneket abban az időben visszadobáltam, csak a javát tettem el. Abban az időben azt lehet mondani csupán ragadozó halakra ment a horgászat. A pontyozás csak szabad időben jöhetett számításba, mert a pontyot ki kell várni. Fura egy hal, nem mindig kap. Habár az ember tudja biztosan, hogy ott van, mégsem biztos a fogása. De jöttek a ragadozók, hajaj. Kértem, mondja el egy két jó fogás történetét, olyanét, ami abban az időben is jó fogásnak számított. Gondolataiba merült, először rágyújtott, majd lassan átvette a szó fonalát. „Ami olyan jó fogásnak számítható, az egy jnajdnem negyven kilós harcsa bolt. Kovácsolt volt a horgom, erős a zsinegem, s rajta a közel félkilós fölény. Tudtam, hogy ott kószál a harcsa, de abban nem voltam biztos, hogy rá kap-e a csalimra. Majdnem két napot vártam rá, de sikerült. Az egyik komp forgalmon kívül állt, hát ott vártam. Közben azért itt-ott fordulni is kellett a másik komppal. Az egyik fordulónál egy fiatalember és egy hölgy várt a túlsó parton. Személyautójukkal rágördültek a kompra. A fiatalember azt mondja nekem: — Bácsi, menynyiért adja el azt a halat, ami megfogódzott a horgán? — Melyiken? — kérdeztem. — Hát ott a másik kompnál. — Nincs azon semmi, feleltem. Nem hittem neki, de azért megnéztük. Esős, borús volt az idő. Olyankor kevés az átkelő. Eloldoztam a csónakot. Mondom neki: — Ha nem sietős az útjuk, jöjjön megnézzük. — A kisasszonyt ott hagytuk a kompon. Közben jött az egyik kollégám is. Hármasban mentünk. Hát látom ám a nagy harcsát. Meg is dolgoztatott a bestia bennünket, mire szárazra sikerült tennünk. Harmincnyolc kiló és negyven deka volt a súlya. Emlékszem, a fiatalember is csupa víz volt, de mint ő mondta, az nem baj, majd megszárad, hiszen olyan élménye többet talán sose lesz. Adtam neki is néhány kilónyit a harcsából.“ „Egy másik említésre méltó eset egy süllővel történt. A horgot egy öklével csaliztam fel. járkáltunk a komppal, majdnem egész nap, oda vissza, de a horogra nem akadt semmi. Ogy estefelé járt az idő, ami éppen a legnagyobb forgalom ideje. A horogra nem is volt időm gondolni. Egyszeresük az egyik átkelő megkérdezte — miért hurcoljuk azt a nagy döglött halat magunkkal? — Melyiket? — kérdeztem. Hát amelyik utánunk úszik. Erre megnézem, hát valóban ott volt. Már ki is múlt. Hát ezek az életem legnagyobb fogásai. Azután is fogtam még szép halakat, de akkorákat már nem sikerült, a többi az mind kisebb volt. Akkor még tisztavizű folyó volt a Vág, nem ilyen mint most. Vége a szép halászatoknak, meg a szép halaknak. Akkor nem szagolgattuk a halat, hogy ehető e vagy sem." Elérzékenyülve nézett az olajfoltokkal tarkított vízre. „Hát mondd, lehet ebben élet? Menynyi megpróbáltatás ez a halak számára. Csoda, hogy még ki nem vesztek tisztára. Igaz, költséges, de ma már elérhető, hogy az üzemek megtisztítsák ipari szennyvizüket. Bízom benne, hogy erre még sor kerül, de lehet, hogy én már azt nem érem meg." Szeme a távolba nézett. Tekintete átsuhant a partmenti fákon. Kapása volt. Bevágott és máris húzta ki a keszeget. Elsüllyesztette a haltartójában. Kidobta a kialudt cigaretta véget a szája sarkából, és új csalit tett a horogra. Megvárta míg az ólom elsüllyed a víz mélyén, s lassan csak annyit mondott: „Hát ezek az én emlékeim.“ AD AMCSIK FERENC, Sala (Vágsellye) (Das Tier) Horgász-teendők — JÚLIUS — A fő horgászidény már június 16-án megkezdődött, s így a galóca kivételével az összes halféleség fogása engedélyezett. Mivel júliusban már nagymennyiségű természetes eleség áll a halak rendelkezésére, eredményes horgászattal leginkább reggel, este, vagy esős időjárás esetén számíthatunk. A holtágakban, a sodrásmentes helyeken és a zárt vizeken csónakból is jól lehet horgászni. Tekintettel a meleg időjárásra, ne feledkezzünk meg a szokásosnál nagyobb gondot szentelni a horogra került és szerencsésen kifogott halnak, mert hamarább romlik. A horgászat ideje: hajnali 3 órától 22 óráig, a pisztrángos vizeken pedig 5 órától 21 óráig. —k— Az öreg révész emlékei A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE H lazánk felszabadítása óta rendszeresen megrendezzük és megtartjuk a vadászat hónapját. Nem véletlenül esett ezzel összefüggésben a választás éppen júniusra. Ez a hónap a vad szaporodásának, utódnevelésének ideje, illetőleg a vadról való fokozott gondoskodás és a vadvédelem hónapja. A vadászat hónapjának keretében a Szlovákiai Vadászok Szövetségébe tömörült mintegy 32 ezer vadász egyik fő igyekezete, hogy a vadgazdálkodás kulturális, népgazdasági, természetvédelmi és egészségügyi feladatait a lakosság széles kör reiben ismertesse és propagálja-Népgazdaságunk szempontjából nem jelentéktelen tétel az évente előállított mintegy 1600 tonna vadhús, az eladott körülbelül egy millió korona értékű vadbőr, az exportált tíz millió korona értékű élővad és a 3,5 millió korona értékű bérkilövés. Ennek az effektiv értéknek 80 százaléka külföldi piacokon kerül értékesítésre, ami tetemes devizabevételt jelent hazánknak. A vadász — bármennyire ellentmondásként hangzik is az állítás — a természetvédelem legaktívabb, leglelkesebb őre. Természetjárása során a többi, szabadon élő állatfaj védelmét is ellátja. Ténykedése arra irányul, hogy megmentse és megőrizze nemzedékünk és a jövő nemzedékei számára a háborítatlan természetet, amelynek elválaszthatatlan tartozéka az élő vad. JÚNIUS a vadászat A gondjára bízott hasznos vad létszáma évröl-évre szaporodik, ami azt bizonyítja, hogy a ma szocialista vadásza nem hóhér, nem húsvadász, hanem lelkes vadgondozó és vadtenyésztő. A munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiség soraiból kikerülő vadászok a vadgazdálkodási teendők végzésekor egyben nemes sportnak is hódolnak. Egészségük, testi és 6. SZÁM 1973. JÚNIUS 30. • A TARTALOMBÓL 49 Június a vadászat hónapja ® Pillangós takarmányok betakarítása ® Látóhatár ® Puszta kézzel 9 Küzdeni a létért .nem könnyű feladat • Vadásznaptár — JÚLIUS ® Vadászbecsület "Divathóbort mint vészharang ® Kerületi értekezlet “ A folyó visszaköveteli halait ** Szaporítani kellene a fogassüllőt "Állati eredetű ^horgász csalik (I.) A csuka halála ri Fontos a szerencse _ is ... Külföldi vizeken Az öreg révész emlékei Horgász-teendők (JÚLIUS) den szervének politikai munkáját. A politikai szervek segítségével a soronlévő vadászszövetségi választásokon politikailag aktív tisztségviselőket jelöl a vezető tisztségekbe és 1 (Kucsera Szilárd felvétele) hón szellemi frisseségük megőrzésében a vadászat gyakorlása, a szabadban végzett mozgás segíti őket. A vadászok körében június hónapja a szakmai ismeretek bővítését és a politikai aktivitás fokozását jellemzi. A Szlovákiai Vadászok Szövetsége a Nemzeti Front tagja és ezért állandóan fokozni kívánja minapja gondoskodik a párt vezető szerepének politikai irányvonalának betartásáról a vadászszervezetekben, a tagok tevékenységében és mindennapi munkájában. KIRNER KÁROLY erdőmérnök, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége KB-ának vadászati előadója Pillangós takarmánynövények betakarítása A pillangós takarmány területeken vadállományunk egyedei közül a mezei nyúl és a íészken ülő fácántyúk tartózkodik nagy számban. A betakarításnál alkalmazott gépek (fűkasza, rotációs kasza, frontvágó betakarító gép) elsősorban ezeket károsítják. Különösen súlyos kárt okoznak a fenti gépek az olyan lucerna területeken, ahol egyéb búvóhely, fészkelőhely nem található a pillangósok közelében és így szinte az összes mezei nyúl és fácán a lucerna területen fiadzik, illetve költ. Fontos feladat ebben az időszakban, hogy a betakarítás ütemtervét, menetirányát a vadmentésben résztvevők jól ismerjék. így még a munka megkezdése előtt elvégezhető a fácántojások összeszedése. A fészken ülő fácántyűkok és a területen tartózkodó mezei nyulak mentésére használni kell — a betakarítás minden munkafázisában — a lánckarikás vadriasztó berendezést. —k—* Fedett magaelet