Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-30 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. Június 30. 10 öt perccel a munkaidő letelte előtt Dell még mindig a számoszlopok fölött görnyedt, s közben aggódva ráncolta homlokát. Ellenőrzött, törölt, megszámolta a páncélszekrényben levő pénzt, sóhajtozott. Végül felkelt, bekopogtatott a főpénztáros irodájába, s mindjárt az ajtóból bekiáltott: — Nem egyezik az összeg, Vince úri — Hm, mondja meg Carternek, hogy jöjjön azonnal hozzám. Szeretnék vele еду-két szólt váltani. Vince hidegen várta beosztottját. Régen gyanakszom már, hogy rosszban sántikálsz, CarterI Most már bizonyítékom is van rá. Rendszeresen fosztogatod a kisebb páncélszekrénytI Carter összeszorította ajkát. — Nekem is van némi mondanivalóm az ön számára, Vince úr! Szabadsága idején, a múlt hónapban én helyettesítettem. Véletlenül észrevettem, hogy a könyvekben apró javítások vannak, összehasonlítottam a számlákkal és bizonyos különbséget találtam. Csak akkor döbbentem rá, milyen lehetőségei vannak egy főpénztárosnak. Igen, valóban elvettem néhányszor egy kis aprópénzt a páncélszekrényből. Nagy valami! Be fog perelni? Nem ajánlanám Önnek. Éppen ellenkezőleg, az az érzésem, hogy könnyen közös nevezőre juthatunk. Én időről időre ellopok egyet mást a páncélszekrényből, ön is elviszi továbbra is a maga részét, és a könyvelésben kijavítja a hibákat. Mást nem is kívánok Öntől ellenszolgáltatásul hallgatásomért. Mert végeredményben el kell ismernie, hogy az én kis tolvajlásaim meg sem állhatnak az ön mesteri fosztogatása mellettI — Itt nem tárgyalhatunk erről — nézett ijedten a főpénztáros az ajtó felé. — Mit csinálsz délután? — Golfozok. — Van már partnered? — Nincs rá szükségem. Ha azonban ön hajlandó velem játszani. ,. — Van egy kis dolgom, de azért kimegyek a golfpályára. A nyolcadik lyuknál találkozunk. És most menj! Vince elgondolkozva rágta ceruzáját. — Dell — mondta titkárnőjének. — Minden rendben van. Most jutott eszembe, hogy jóváhagytam Carternek bizonyos pénzösszeget beszerzésre. És most hozza a kulcsot. Fél kettő volt. Vince hazament a legénylakására. Az ebéd már várta, de nem volt étvágya. Gyilkosságot akart elkövetni. Elhatározta, hogy gondosan előkészít mindent, nehogy hiba csússzon számításába. Elment a Vörös Oroszlánhoz címzett vendéglőbe és ott mindent megtett, hogy magára hívja a pincérek figyelmét. Aztán észrevétlenül kilopakodott. Carter a nyolcadik lyuknál várt rá. — Tudtam, hogy eljön — vigyorgott. — Nehogy azt hidd, hogy miattad — mondta mogorván Vince. — Valami érdekesebb vonzott ide. Nem hallottad, hogy a közelben ezer varjú készíti a fészkét? — Hol? . — Ott balra ... Vince később büszkén gondolt ügyességére. Carternek arra sem volt ideje, hogy megijedjen. Húsz perccel később már ismét a Vörös oroszlánban volt, üldögélt egy darabig, majd hazament. Elégedett volt, mert igazoltnak látta önmagáról alkotott megtisztelő véleményét. Másnap reggel kilenckor érkezett meg. Titkárnője, Dell éppen az írógépet nyitotta ki. Vince a fogasra dobta kalapját. Alighogy leült, máris bedugta a fejét az ajtón a portás: — Valaki keresi, Vince úr! A csíkos öltönyt viselő fiatalember névjegyet nyújtott át neki. —- Mostin felügyelő — nézett jel meglepetten Vince. — Azért jöttem, hogy néhány kérdést tegyek föl önnek az elhúnyt James Carterrel kapcsolatban — mondta a nyomozó. — Elhúnyt? — Testét tegnap találták meg, a golfpálya melletti szakadékban. — Szörnyű! Dell, a titkárnő elf ehér edett. — A golfpályán már kérdezősködtem — mondta a nyomozó. — Ügy vélem azonban, hogy legtöbbet öntől, Carter főnökétől tudhatok meg. Mikor látta utoljára? — Tegnap délután, valamivel egy Óra után. Várjon egy pillanatra! Dell, kisasszony, mikor ment el tegnap Carter? — Egy óra tíz perckor. — Milyennek látta? Kedvetlennek, töprengőnek? — Ha nem történt volna szerencsétlenség, nem beszélnék erről — borult el Vince arca. — Így azonban... Tegnap vettem észre, hogy Carter sikkasztott. Azonnal beszéltem vele. — Ügy gondolja, hogy emiatt öngyilkosságot követett el? Mert egyelőre csak annyit tudunk, hogy lezuhant a szakadékba, azt azonban nem, hogy önszántából tette-e, vagy pedig valaki lelökte. — Az ember sok mindenre képes, ha a becsülete forog kockán. Carter jókora összeget sikkasztott, s aztán nem volt ereje szembenézni tettének következményeivel. Dell szakította félbe a beszélgetést. — Elnézést a zavarásért, de kt kell fizetnem a tiszteletdíjas munkatársakat. Kérem a páncélszekrény kulcsát. — Azonnal — mondta Vince, és a zsebébe nyúlt. Mindig ott tartotta a kulcsot. — Furcsa ... nincs nálam. Nem maradt tegnap véletlenül önnél, Dell? — Hát nem emlékszik? Odaadtam önnek és ön azonnal a zsebébe tette. Ugyanez az öltöny volt tegnap is önön. — Akkor úgy látszik otthon hagytam. — Ezt keresi? — kérdezte a nyomozó. Tenyerén egy kulcsot tartott. Vince ereiben a rémülettől megfagyott a vér. — A golfpályán találtam, a nyolcadik lyuk mellett — mondta higgadtan a rendőr. NEMZETI PARK KOZEP-EUROPABAN Napjainkban a természetvédelem fontossága egyre gyakrabban jelentkezik. Magyarországon ma már különböző kormányrendeletek szabályozzák a természetvédelmi területek és tájvédelmi körzetek mellett a nemzeti park létrehozását is. A rendelet kimondja, hogy a természetvédelmi területen — de különösen a nemzeti park területén — nem szabad megtűrni vagy elhelyezni a környezetet szennyező ipari létesítményt és megengedni a terület felparcellázását, esetleg művelésbe való vonását. A nemzeti parkok területe rendszerint állami tulajdonban van az egész világon, és védelmük az államigazgatási szervek feladata. Ahol nincs megfelelő anyagi bázis, ott' nagy gondot jelent egy nemzeti park fenntartása. Márpedig Közép-Európában, Magyarországon a Hortobágy rendelkezik mindazokkal az értékekkel, amelyek Európában szinte egyedülállóak és feltétlen megőrzendők az utókor számára is. . Hortobágyot idáig — hazánkban, de külföldön is — mint idegenforgalmi nevezetességet, mint romantikus kirándulóhelyet ismerték. így nem csoda, hogy az elmúlt években egyre több idegen állampolgár magyarországi látogatása során igyekezett eljutni a Hortobágyra is, hiszen a Hortobágy állat- és növényvilága, a néprajzi és történelmi emlékei, a romantikánál többet jelentettek. Egész Európában egyedülálló — a Szovjetunió területét kivéve — egyetlen hatalmas nagy kiterjedésű füves puszta, amely az ország egyik legjellegzetesebb tája is. Mivel híre, érdekessége hazánk határain is túlterjedt, védelembe való helyezése megértésre talált az ország szinte valamennyi lakójánál Nemzetközi fórumon a nyilvánosság előtt Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentette be a Hortobágy védetté nyilvánításának tervét, még 1968-ban. Azóta folynak az előkészítő munkák a terület rendelésére, különböző kezelési és pénzügyi tervek egyeztetésére Ez év elején pedig az Országos Természetvédelmi Hivatal is hozzájárult a Hortobágyi Nemzeti Park megvalósításához. Az első elgondolások szerint a Hortobágy mintegy 150 000 hektárnyi területéből 120 000 hektárt alakítottak volna ki a nemzeti park számára. Többszöri felülvizsgálat során az illetékesek megtalálták és kialakították azt a területnagyságot, amely magában foglalja az 52 000 hektárnyi ősi állapotban lévő legelőt és a hozzá tartozó természetvédelmi területet. Így a nemzeti park kiterjedése összesen 63 000 hektár lesz. A már mezőgazdaságilag beépített területek így nem kerültek be a nemzeti parkba, hiszen ezen területeknek eredeti állapotba való visszaállítása nagyon nagy anyagi áldozattal járt volna. Ez a kiadás a népgazdaság más területeinek az előre meghatározott fejlesztésében törést okozott volna. A Hortobágy idegenforgalmát eddig a Hortobágyi Intéző Bizottság irányította. Ezen szervnek a vezetői látták a technika térhódításával a hatalmas pusztának évrőlévre való zsugorodását. így a leghatásosabban szorgalmazták a nemzeti park mielőbbi megvalósulását, ami megakadályozza a kultúra térhódítását, a puszta jellegzetességeinek a megőrzését. Ma már egyre inkább kialakul a puszta régi arculata, jellegzetes képe. A nemzeti park szakemberei arra törekednek, hogy a Hortobágy megőrizze sajátos növény- és állatvilágát, biztosítsa a Hortobágy különleges madárvilágának zavartalan fészkelését és a madarak évszakonkénti vonulását. További feladatok között szerepel a hagyományos pusztai életforma bemutatása, a kiveszőiéiben lévő ősi magyar állatfajtáknak — a szürkemarha, a rackajuh, a magyar ló, a bivaly, a mangalica, a pásztorkutyák közül a komondor, a kuvasz, a puli és a pumi — csordákban, nyájakban és ménesekben való bemutatása. A kormosbika a Hortobágyon ma már Európa-hírü érdekességnek számít. A néprajzi és történelmi emlékek ápolása újra feleleveníti a Hortobágyon a pusztai életformát, amely a magyarság egyik ősi foglalkozásának, a pásztorkodásnak nagy területet szentel. így helyet kapnak a pásztorkodással, a pásztorélettel kapcsolatos kézi kisipari ágak — szűcs, szűrszabó, kalapos, kovács, szíjgyártó — újjáélesztése is. Az eredeti pusztai tájhoz hozzátartozott a gémeskút is. Napjainkban felújítják, rendbehozzák a gémeskutakat, a régi állattartó épületeket, hődályokat. A Nemzeti Park feladata lesz a tájba nem illő építmények átalakítása, illetve lebontása, az elhanyagolt csárdák és tanyai házak eredeti állapotba való visszaállítása. A park célja továbbá, hogy a turisták számára hozzáférhetővé tegyék a pusztai környezet megismerését, a csendet és a nyugalmat ebben a rohanó világban. A valódi puszta minden látogatója számára élményt kell hogy jelentsen. Dr. László László Ez a címe a PRAVDA Könyvkiadó gondozásában és Balázs Béla szerkesztő feldolgozásában megjelent értékes könyvnek, melynek rendkívüli jelentőségét kiemeli, hogy hiteles adalékokat nyújt a dél-szlovákiai munkásmozgalom történetéhez. Elvhű és elfogultságtól mentes dokumentálása annak a ténynek, hogy Csallóköz, Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz dolgozóinak többsége mindig a haladás oldalán állt. Harcolt a jobb létért, a nagyobb darab kenyérért, a felszabadulásért. A párt vezetésével a gazdasági és a politikai harcok sorozatát vívta, mind a burzsoá köztársaság idején, mind pedig a későbbi időszakban és legjobbjai fegyverrel is felléptek a fasizmus ellen. Az Emlékek és események című részben a párt harcosai írnak élményeikről és történészek a haladó múltunk kiemelkedő eseményeiről. Az Arcképek című rész pedig az újságírók és tudósítók által írt jellemrajzokat, portrékat tartalmazza. A kötetbe gyűjtött emlékezések és jellemrajzok gondolatilag összefüggnek, szinte kiegészítik egymást, tehát átfogó képet adnak arról, hogy a dél-szlovákiai kommunisták — a húszas évektől napjainkig — hogyan álltak helyt a kapitalizmus megdöntéséért, majd a szocializmus győzelméért folyó harcokban. A Mielőtt elfelejteném című kötet tehát értékes tájékoztatást nyújt mindazoknak, akik tisztelik haladó, forradalmi hagyományainkat és kiegészítő tanulmánya lehet tanuló ifjúságunknak Csehszlovákia Kommunista ŕártja történelmének elmélyültebb tanulmányozásához, megismeréséhez. Maják és Ibolyák Krémszínű személygépkocsi kapaszkodik felfelé a szőlődomb kitaposott útján. Az ösvényen csupán néhány nyom található, de már a zöldellő fii, pázsit, friss lombok, a hagyományokhoz illően jelzik; élet kezdődött itt is, a világ tágasabb lett — az ember számára már nemcsak a négy fal nyújt kellemes tartózkodási lehetőséget — a természet is. Egy fákkal kerített parcella mellett megáll az autó, s vezetője nyugodt léptekkel a szölőtábla sarkáig ballag. Tavaly még ezen a területen szüreteltek, de ma már változott a kép. Agyagszínü „folt“ látható itt, s a hatalmas szétfagyott hantok rigol-eke nyomairól árulkodnak. A huszonnéhány éves fiú elmerengve néz s a végén már csak egy sárga négyzetet lát, de gondolatai annál tisztábbak. „Előttem még kapával törtétek a földet. Ezt a részt most már — apám — rám bíztátok. Mondtátok, úgy dolgozzam, ahogyan jobbnak látom. Az oltványok beszerzésével kezdtem ... Aztán a beton-oszlopok következnek. Ide a sarokra idővel egy pici kertlakot építek... kandalló ... szőlővel bejuttatott pergola ... mellette- egy ks füves terület. De mindehhez egy érző, házias társat kell találnom ... Később a fiú nekilendül a gyalogúinak, keresztülszeli a szomszéd parcellákat — nézelődik. Aztán elér egy másik magaslatra, ahol egy betonból öntött emlékmű néz büszkén a közeli városkára, körülötte néhány ibolyázó hajlong. — Holnap Majával mi is kiruccanunk, ... már említette... — töpreng a fiú. Vasárnap délelőtt. A fiú kézenfogva vezet egy fiatal, csinos lányt az emlékmű felé vezető úton. A lány kimért léptei, mozdulatlan, nyugodt arca, s hajlongása a pici lila virágért — furcsa képet fest. Mondhatná valaki: „Sztnnyei hangulat ez, mestermüvészet, vásznat, ecsetet érdemel“. De ez a pergőtüzes huszadik század másként fogná fel ezt a kicsiségnek tűnő, de mégis oly sok részre bontható jelenetet. Könnyelműen bírálna, mire a kívülről néző egyén lehet bólintana — a résztvevőket persze megzavarná. Összegyűlik a csokor, a két fiatal az emlékmű irányába indul — beszélgetnek. Néhány bolondos szó után a fiú a terveiről beszél — nem fiatalosan, elérhetetlen hullámokban — nagyon is reálisan. A lány kissé flegmatikuson válaszol erre, a fiú viccnek veszi — nevetnek. — Képzeld, anyu megengedte, hogy naponta néhány cigit elszívjak. Irtó nagy lesz, ha majd nyilvánosan is „füstölhetek“. Ez azonban még nem oldott meg semmit. Még mindig nem volt hajlandó megvenni azt a csini meggyvörös anyagot maxira, — folytatta durcás kifejezéssel a lány. A fiú fehér ibolyára bukkant. Átadta a lánynak, aki erre hidegen csak ennyit mondott. — Milyen szélhámos ez a természet ... fehér ibolya... nahát? ... A fiú nézi, nézi az elmélázó lányt, nézi a kezét, nézi a lassanlassan szétmorzsolódó ibolyát a vékony ujjak között. — Tekintete elhomályosul, kusza gondolatok vibrálnak előtte: „De mindehhez egy érző, házias társat kell találnom“. KALITA GÁBOR Vízparton a boldogság.
