Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-30 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. június 30. 6 Egyre közelebb jutunk a? " aratáshoz. Ilyenkor rendszerint kiváncsiabbak, türelmetlenebbek vagyunk, mint egyébként lennénk. Vajon több gabonára van kilátás, mint tavaly? Nehéz jóslatokba bocsátkozni, egy azonban bizonyos, hogy mezőgazdasági üzemeink országos méretben 15 ezer hektárral több gabonát vetettek, mint amennyit tavaly betakarítottak. Eből a területből Szlovákiában ötezer hektár a gabona vetésterületének a többlete. Tudjuk, hogy az enyhe tél nem tett különösebb kárt az ősziekben. Ezt bizonyltja az is, hogy koratavasszal tízezer hektárral kisebb területet kellett kiszántani, mint az előző esztendőben. A gyorsan és jól elvégzett munka most a vegetáció idején a vetések jő minőségében mutatkozik meg. A növényállomány az ország mezőgazdasági üzemeinek a többségében kifogástalan. Egyes területeken — mint például Kelet- Szlovákiában — a túlságosan bőséges csapadékra panaszkodnak. Közép-Szlovákia déli járásaiban pedig elegendőnek tartják az esőt, s Nyugat-Szlovákiában is javított a csapadék a gabonaféléken. A kilátás tehát biztató. Idén országos méretben ötszázzal több kombájn vágja és csépeli majd a gabonát, mint tavaly s ha minden jól megy, 134 hektár területről kell egyegy kombájnak begyüjtenie a termést. A szlovákiai és a csehországi mezőgazdasági üzemek közt megkötött szerződések alapján 2784 kombájnt kapcsolnak be a megsegítő akcióba. ILLÉS BÉLA mérnök, a šimonovcei egyesített szövetkezet elnöke elmondta, hogy idén 525 hektárról kell betakarítaniuk a gabonát. A búza és az árpa vetéseket kitűnőnek tartja. Előreláthatólag negyven mázsás hektárhozammal számolnak, ha nem jön közbe valami. Tavaly ugyanis a gabonákban nagy kárt okozott a rossz időjárás. Mintegy tíz mázsa volt a szövetkezet vesztesége hektáronként. Az elnök a szövetkezet gépparkjával kapcsolatban megjegyezte, hogy az már „lejárta“ magát, ezért ideje lenne újabbakkal kicserélni. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A gépek ugyanis tekintélyes öszszegbe kerülnek s az egyesített gazdaságban mostanában sok egyébre is kell a pénz, így mindig a legfontosabbra fektetik azt be. Persze nem mintha a gépesítés nem lenne lényegbe vágó. A jó öreg gépek kis javítgatás után valahogy még kitartanak. Így van ez idényrölidényre. A szövetkezetnek két E— 512-es és három SK—4-es gabonabetakarító kombájnja van. Ezen kívül három kombájn érkezik a trstenái gépállomásról, hogy segítsen, egyet pedig Krupináról kapnak. így a kilenc kombájn tíz-tizenegy napon belül eredményesen begyüjtheti a termést. Sajnos, azonban a gazdaság kombájnjaiból kettő június közepén pótalkatrész hiánya miatt üzemképtelen volt. Azóta minden bizonnyal sikerült beszerezni az alkatrészeket és kijavítani a kombájnokat. Ami pedig a gabona raktározását illeti, a gazdaság rendelkezik egy 1140 négyzetméteres alapterületű betonozott gépszínnel. Abban kerül sor az SK— 4-es kombájnoktól beérkező termény tisztítására. Az E—-512- esektől a gabonát egyenesen a jesenskei silóba szállítják. DÖMÉNY JÁNOS, a Topotníky-i (nyárasdi) szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy idén 720 hektárról kell betakarítaniuk a gabonát. Ismerve a gazdaság korábbi jó terméseredményeit, s a járásban az idei szárazság okozta problémákat, arról érdeklődtem, milyenek a kilátások. Búzából 50, árpából pedig 45 mázsás hektárhozammal számolnak. A betakarításhoz öt saját SK-tipusú kombájnnal rendelkeznek, négyet pedig Kroméfizböl kapnak segítségül. A gazdaság évente mintegy 400 vagon gabonát szállít a felvásárlóknak. Ebből a mennyiségből a takarmányalap 250 vagon gabona. A szövetkezet az átadott terményért mintegy hét millió koronát kap. Ez az öszszeg az évi üzemi bevételnek körülbelül húsz százaléka. A komárnoi járásban idén összesen 28100 hektárról kell betakarítani a termést. A mezőgazdasági üzemek és a gépállomás 165 kombájnt mondhatnak magukénak, s ugyanannyi érkezik segítség képpen. Előre láthatólag minden egyes kombájnnak 90 hektár termését kell betakarítania. Számolnak azzal is, hogy azokból a gazdaságokból, amelyek korábban befejezik az aratást, a kombájnokat a járáson belül olyan területekre csoportosítják át, ahol a gabona későbben érik. Azt a célt követik, hogy a kombájnokat a mezőgazdasági üzemekben összpontosítva használják fel. Ez lehetővé teszi a rendelkezésre álló gépek és a javító kapacitás ugyancsak összpontosított igénybevételét s így szétforgácsoltság nem gátolhatja az üzemelés folyamatosságát. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy nagyobb gondot fordítsanak a betakarítási veszteség kiküszöbölésére. Előreláthatólag a kombájnoktól naponta mintegy 800 vagon gabona érkezik a' tisztító- és szárító gépsorokhoz. Azonban ebben a járásban is probléma a termés szakszerű elraktározása. Hacsak a tervezett gabonamennyiséggel számolnak, úgy is bizonytalan kétezer vagonnyi termény elhelyezése. Ezért most lehetőséget keresnek a gabona teljes mennyiségének az elhelyezésére. A gazdaságonként megállapított helyzet alkalmával azt is meghatározták, hová, milyen gabonát tegyenek. Tény, hogy a raktárakba csakis száraz termény kerülhet. Ezért arra törekednek, hogy a hurbanovoi és kolárovoi nagykapacitású szárítók időben elkészüljenek, azonban így sem kerülhető el a szabadban történő szárítás. A járás mezőgazdasági üzemei tehát alaposan felkészültek az aratásra. Arra törekednek, hogy a teljesítőképesség és a gazdaságosság tekintetében a lehető legjobban érdekeltté tegyék a kombájnosokat. Nem kis dolog ez, hiszen az aratás megkezdésének napjától fogva óránként összesen 200 hektár gabona kerül „kasza alá“ a járásban, tehát mintegy 72 vagon terményt szállítanak el a földekről. A Dolný Peter-i szövetkezetben 970 hektárról kell betakarítani a búzát, árpát, repcét. Ehhez mindössze négy tízéves SK—4-es saját kombájnnal rendelkeznek. A múlt négy évben Dolný Peteren, Modranyban és Vojnicén a mélníki gépállomás kombájnjai segédkeztek. Idén két kombájnt a hurbanovoi gépállomásról, hatot pedig a délmorvaországi kerületből kapnak. így látszatra eléggé sok a kombájn, azonban a kiöregedetteknél nem számolhatnak már maximális teljesítménnyel. A gazdaság ebben az évben a szokottnál jobban felkészül a vendégkombájnosok elszállásolására, ellátására és a végzés után a megérdemelt megvendégelésre. —hai— JÓ TERMÉS ÍGÉRKEZIK! Minél kevesebb veszteséggel! Nemcsak szak-, hanem a napilapokban is olvassuk, hogy mostanában nagyon aktuális kérdés a szálastakarmányok begyűjtése és tárolása. Ezeket a takarmányokat ugyanis részben szilázsoljuk. Amint ismeretes, a takarmány jó minősége nemcsak a kaszálás idejétől, hanem a tárolás módjától is függ. Sajnos még a szaklapokban is keveset olvasunk arról, hogyan tudnánk kisebb költséggel, kevesebb gonddal és fáradsággal jőminöségű takarmányt bekészíteni. A megjelent cikkek nélkülözik az ismeretterjesztést, melynek segítségével elejét vehetnénk a veszteségeknek. Szinte évről-évre arról írunk, hogy a kaszálást, a terménybegyűjtést. kellő időben kell elvégezni s a szükséges gépi munkák jó szervezésére is gyakran rámutatunk. Azonban számolnunk kell az elemi csapások váratlan bekövetkezésével is, amikor kénytelenek vagyunk felhasználni az emberi munkaerőt is. Én úgy látom, hogy a begyűjtéssel kapcsolatos különféle felhívások mellett a takarmányok tartósításának a módozatairól is tájékoztatni kellene a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. Persze nem szükséges a pillangós virágúak begyűjtésének a módjáról írni, mert minden gazdaságban tudják, mit kell tenniük. A szántóföldön vagy a réten termesztett szálastakarmányok minősége elsősorban a kaszálás idejének a helyes megválasztásától függ. A betakarításra mindig azt az időpontot kell kiválasztanunk, amikor a takarmánynak tápértéke és mennyisége közt legkedvezőbb az arány, vagyis a növény teljes virágzásában. Helyreigazítás Lapunk ez évi június 9-i számában a 4. oldalon közölt „Versenyben a megtisztelő címért“ című cikkbe sajnálatos hiba csúszott. A cikk negyedik bekezdésének hetedik sorában kezdődő mondat helyes szövege: „Teljesíteni szeretnék az SZLKP Dunajská Streda-i Járási Bizottságának határozatából eredő feladatot...“ A szerző és az olvasók szíves elnézését kéri a szerkesztőség. Tudjuk azt is, hogy a takarmányokat zöld széna, barna széna (esőzések esetén) és erjesztett takarmányként szokásos elraktározni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az erjesztett takarmány készítés rendszerint nyersanyagveszteséggel jár. A vermelés, a savanyítás vagy az er-KMOSKO LÄSZLO, mérnök jesztés szabályairól sem szabad megfeledkezni. Vagyis arról, hogy az egészen nedvdús, vagy a nedvességtől bizonyos mértékig megfosztott takarmány a megfelelő módon összerakva erjedésnek induljon. Ennek következtében a tápanyagoknak egy része a konzerválás módszerének függvényétől bizonyos mértékig károsodik. Ezért az erjesztett takarmány készítésénél az átváltozási folyamatokat részletesen ismernünk kell, csak így befolyásolhatjuk tudatosan az erjedést, s akadályozhatjuk meg a nagyobb veszteséget. A zöld s a fonynyadt állapotban begyűjtött takarmánynak a sejtjei még élnek. Ebből pedig az következik, hogy az „élő lény“ lélegzik, oxigént vesz fel, szénsavat választ ki. Ha a balomba rakott takarmány között lévő oxigén a légzéssel elhasználódott s kívülről levegő nem juthatott közéje, az élő növényrészek a légzéshez szükséges oxigént önmagukból vonják ki. Erre a takarmányban lévő cukor használódik fel, s a visszamaradó vegyiiletből a légzésnél képződő СОг hozzájárulásával alkohol képződik. A szerves erjedés elengedhetetlen feltétele, hogy az élő növényrészek a külső levegő teljes kizárásával induljanak erjedésnek. A többi erjedési folyamatot apró szervezetek, hasadó gombák idézik elő. Ezeknek életfeltétele bizonyos hőmérséklethez kötődik, ezért a takarmány hőmérsékletének a szabályozásával előidézhetjük, hogy túlsúlyban olyan élesztőgombák fejlődjenek, melyeknek működése megfelel céljainknak. Az ecetsavas erjedés a legélénkebb, 18—35 C fok hőmérsékletnél a gombák a szerves erjedésnél keletkezett alkoholt ecetsavvá változtatják, A vajsavas erjedés 35—45 C fokon a legerőteljesebb. Az apró szervezetek (anaerobok) 45 C fok fölött szaporodni már nem képesek. Ennél az erjedésnél képződő vaj- és egyéb zsírsavak a takarmánynak kellemetlen szagot adnak. Ezért az ilyen erjedés nem kívánatos. A tejsavas erjedésről csak annyit, hogy az efajta baktériumok 70 C fokig tevékenykedhetnek. Az erjesztett takarmányban több vagy kevesebb tejsav mindig található. A takarmány minőségét rontó ecet- és vajsavas erjedést előidéző gombák életképességüket csak 100 C fok hőmérsékleten vesztik el és 55 C fokon felül nem szaporodnak. Ennél a hőmérsékletnél semmilyen savanyú erjedés nem lehetséges, tehát olyan takarmány, mely rövid idő alatt a jelzett fokra melegedett, édes marad. Ezen az alapon kell megkülönböztetni a savanyú és az édes erjesztett takarmányt. Az erjesztett takarmány készítésénél — tekintet nélkül arra, hogy az falazott, esetleg földbe ásott veremben, földfölötti tárolási módszerrel történik — az erjesztés fokának nem szabad 35—45 C fok körül lennie, mert ilyenkor káros, vagyis vajsavas erjedés következik be. A vázolt meleg erjesztés 50 C fok hőmérséklet fölött történik. Ez háttérbe szorította az úgynevezett hidegerjesztést, mely a múlt század első felében volt szokásos. Európában a hidegerjesztés akkor került ismét felszínre, amikor Völtz Vilmos königsbergi tanár beigazolta, hogy 7—35 C fok hőmérsékletnél is erőteljes tejsavas erjedés lehetséges s ha nem engedjük a takarmánynak 30 C fokon felüli felmelegedését, akkor csökkenthetjük a tápanyagveszteséget és romlás nélkül, egészséges jó ízű erjesztett takarmányt mondhatunk magunkénak. ■яяяяяяяяаяяввяяяяяяявяяявяявяяявяяяяяяяяяяаяяяяяяявявввявяя' Dél-Szlovákia egyes területeinek lazább talajai rendszerint több vizet igényelnek. mint másutt. Ezért szükséges, hogy azok a gazdaságok, ahol öntözőrendszerrel rendelkeznek, maximálisan használják ki azt, mert a kikelő növények számára minden csöpp víz aranyat ér. —hai— A pleštveciek (pelsőciek), a Gém. Horkaiak (gömörhorkaiak), a Kunova Teplica-ival (kuntapolcaiak), a Meliata-iak (melléteiek) és a paškovaiak (páskaháziak) rájöttek arra, hogy az egységben, az összefogásban van az erő. Csak a kedvező feltételek kialakításával teljesíthetik a CSKP XIV. kongresszusának a célkitűzéseit. Ezért az év elején 3200 hektár földterületen egyesültek. Elbeszélgettem a Pelsőci Vörös Csillag Egyesített Efsz elnökével, Farkas Istvánnnal. Az egyesítés utáni állapotról elmondta, hogy kezdetben a termelésnek csaknem minden szakaszán nehézségekbe ütköztek, ami természetesen a régi megszokottságból eredt. Ennek ellenére aránylag rövid időn belül sok problémát sikerült megoldd niuk. Lényegesen javult a szervezés színvonala. A legtöbb probléma — mint az lenni szokott — az emberekkel van. A 472 szövetkezeti dolgozó többségénél már kialakult a szocialista öntudat, de akadnak olyanok is, akik munkájukat csak tessék-lássék módon végzik. Pelsőcön az állatgondozók lecserélése után például évi átlagban a tejtermelés 300 literrel javult. — Milyenek az elképzeléseik a munkaszervezés terén? — Első és egyben a legfontosabb feladatnak tekintjük az új szövetkezeti vezetőség aktivizálását. Ebben a tekintetben természetesen az üzemi pártszervezetre és annak a tagjaira támaszkodunk. A régi fogyatékosságok elkerülése végett a vezető káderekat célszerűen osztottuk el. Mindenkitől következetességet, személyes felelősségérzetet, az emberek tudásának, tehetségének maximális hasznosítását, a munkaidő jó kihasználását követeljük. Azt akarjuk elérni, hogy elsősorban a vezetők mutassanak példás magatartást, a közösségi társadalmi tevékenység s a családi élet terén. Napról-napra fokozottabb ellenőrzésre, a munkafegyelem szilárdítására törekszünk. Alá íell húznom, hogy a gépesítő és a javító brigádok munkájába sokkal több dicsérő, mint bíráló szót hallottam. Megtudtam, hogy a tavaszi munkákat — agrotechnikai határidőn belül — elsőnek végezték el a járásban. ■ — Milyen termelési célkitűzést követnek? — A 3200 hektáros egyesített szövetkezet vezetősége és tagsága a továbbfejlesztés lehetőségét látta az egyesítésben. Mindnyájan arra törekedünk, hogy jobbat, többet és olcsóbbat termeljünk. Első feladat volt tehát az állatállomány csoportosítása, vagyis az állattenyésztés szakosítása. Ennek keretében például Plešivecen (Pelsőcön) főleg a tejtermelésre. Kun. Teplicán (Kuntapolcán) a sertéstenyésztésre, Gém. Horkán (Gömörhorkán) a baromfi tartásra és a borjúnevelésre, Paškován (Páskaházán) a marhahizlalásra, Meliatán (Mellétén ) pedig az üszönevelésre szakosítottunk. Természetesen még nem sikerült az átcsoportosítást teljesen megvalósítani, mert hiszen ehhez korszerű istállókra volna szükségünk. Plešivecen (Pelsőcön) ugyan már felépült az új 200 férőhelyes tehénistálló. Azonban a jelenlegi 471 fejőstehén állományt 800-ra akarjuk fölfejleszteni. Ha minden jól megy. rövidesen megkezdjük egy 600 férőhelyes tömbösített tehénistálló építését. Ugyanakkor a pelsőci fennsíkon egy 1500 férőhelyes juhszállást is készítünk. A baromfitenyésztést a tojástermelésre és a csirkehizlalásra szakosítjuk. Idén két millió tojást és 15 ezer vágócsirkét adunk a k*'«ellátásnak. Amióta sikerült rátérnünk az új munkadíjazási módra, az eredmények nemcsak az állatenyésztésben, hanem a termelés minden szakaszán lényegesen jobbak lettek. — Elképzeléseik, vágyaik?-- Bízom abban, hogy az öt község kedvező termelési adottságával az ott élő emberek összefogásával kéjiesek leszünk az igényes feladatok valóraváltására. Természetesen ez nem könnyű dolog, hiszen mégis csak öt község lakosságának a nézeteit, munkakészségét kell összehangolnunk, közös nevezőre hoznunk. Ettől eltekintve remélem, hogy a következetes irányítói, vezetői és ellenőrzői munka megoldja a problémákat s valóra válthatjuk a CSKP XIV. kongreszszusának ránk vonatkozó határozatait. ILLÉS BERTALAN
