Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-23 / 25. szám
Megéri a fáradságot A nitral (nyitrai) járás egyik kisközsége Ladice (Lédec) már hírnevet szerzett magának kulturális tevékenységével. A kultúra terjesztői ebben a községben is a pedagógusok. Most nem a kultúráról, hanem a méhészetről és annak szervezeti életéről beszélgettem Budai János pedagógussal, aki nagyon szereti a méheket és ő a méhészszervezet egészségügyi felügyelője. Elmondta, hogy falujuk a Zlaté Moravce-i Méhészszövetséghez tartozik, amely jó kezekben van. Az elnöki tisztséget Pszota Károly tölti be, a szervezet titkára pedig Böhm Géza, aki szintén szívén viseli a méhészek gondját-baját. Mint jó szakméhész ismeri a méhbetegségek minden fajtáját. Ezért mint egészségügyi felügyelő negyedévenként — de ha szükséges többször is — megvizsgálja a körzetébe tartozó méhcsaládok egészségi állapotát s ha megállapítja, hogy azok költésrothadással fertőzöttek, irgalom nélkül elégetik. Nem képeznek kivételt a méhész szerszámok sem. Azt a helyet, ahol a kaptárak voltak elhelyezve, klórmésszel fertőtlenítik és öt évig nem engedélyezik, hogy ugyanott helyezzék el a méheket. Szervezetük a tagság részére negyedévenként tart gyűlést. Ilyenkor megbeszélik a legfontosabb teendőket és a terveket. Nagyon aktív a méhészek közötti kapcsolat a falvakon. Megbeszélik a legfontosabb teendőket és kicserélik tapasztalataikat. Kis közösségekbe tömörülnek a falu méhészei s azok maguk között szintén egy felelős személyt választanak titkári funkcióba, aki a szervezetben képviseli őket. Közös kirándulásokat szerveznek, amelyet tapasztalatcserével kötnek egybe. Ezeket a szakiskolák, vagy nagyüzemi méhészetek körzetében rendezik. Télen szakelőadásokat tartanak, hogy ezzel is fejlesszék a méhészek szaktudását. A szervezeti élettel kapcsolatban Budai méhésztárs az alábbiakban nyilatkozott. Falunkban 16 méhész 230 méhcsaládot gondoz. A titkári funkcióval Szabó Ferenc méhésztársat bíztuk meg, mert jő szakember. A méhek körül közösen végzünk minden munkát. A méhészkedést majdnem egyidőben kezdtük. Mondhatom, hogy a tudásunkat szaklapokból és folyóiratokból merítettük. Akkoriban még (1952-ben) kevés volt a méhész. Kezdéskor sóvárogva figyeltük azon méhészek eredményét, akik már előbb rendelkeztek méhcsaládokkal. Láttuk, hogy méhcsaládjaik többször rajzanak mint a mieink. De nem tudtuk elképzelni, mi ennek az oka. Később rájöttünk, hogy méheink jobb tulajdonsággal rendelkeznek, mert többet gyűjtenek, mint másoké. Mikor már megtanultuk, hogyan kell műrajt készíteni, három éven belül a családokat tizenhétre, majd később negyvenötre növeltük. Ma már 40—40 méhcsaláddal rendelkezünk, azonkívül tíztiz pótcsaláddal s azokkal erősítjük főhordás idején a családokat. így nagyon jó sikereket értünk el. Falunkban egy méhcsaládban költésrothadást állapítottak meg s igy azokat el kellett égetni, falunk pedig zárlat alá került. Volt olyan év, hogy 40— 50 kilogramm mézet pergettünk egy családtól. Most ezektől a lehetőségektől el vagyunk zárva, pedig Szabó kollégával közösen egy Zetor-traktort és két kiselejtezett ipótkocsit vásároltunk. A pótkocsikból vándorkocsikat készítettünk. Méhesnek használjuk. Télen-nyáron a méhek otthona lett. A traktor pedig pihen. 9 Milyen intézkedéseket tesznek a méhbetegségek terjedésének megakadályozása érdekében? — Elsősorban szigorúan megköveteljük, hogy senki ne vásároljon műlépet méhészektől, hanem csak hivatalos intézményektől. Másodszor, minden méhésznek a legszigorúbban be kell tartania a higiéniai követelményeket. Továbbá nem engedélyezzük, hogy bárki is méhcsaládokat vásároljon és azokat a községbe hozza anélkül, hogy azok hivatalos egészségügyi kivizsgálásokat igazoló okmányokkal ne legyenek ellátva. Negyedévenként megrendezzük az egészségügyi ellenőrzést. Ha a fent említett követelményeknek minden méhész eleget tesz, akkor abban reménykedhetünk, hogy a méhbetegségeket felszámoljuk. Tudomásunk szerint az a méhész is, akinek a méheit el kellett égetni, olyan méhésztől vásárolt műlépeket, ahol a méhek az említett betegségtől fertőződtek. így a lépekkel együtt megvásárolta a betegséget is. Sajnos, akadnak felelőtlen egyének, akik a betegség után a műlépeket értékesítik, nem törődve azzal, hogy milyen károkat okoznak másnak. 9 Van-e elegendő méhlegelőjük? — igen, mert erdőkkel és legelőkkel vagyunk körülvéve. Kevés az akác s erre évente vándorolunk! Meg kell említenem azt is, hogy szükséges lenne a háztáji kertészkedők és a mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés fejlesztése, ezzel sok esetben elkerülhetnénk a vegyszerekkel történő károsodást. Az említett szervezetek többször nem tartják be a törvényes előírásokat. A gyümölcsösöket, a kultúrnövényeket előzetes figyelmeztetés nélkül permetezik! Megtörtént, hogy a szövetkezet vezetőségével emiatt törvénykedni kellett. Ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezet is elkerülhette volna a fölösleges költségeket. Beszélgetésünk közben Budámé is hozzászólt a dolgokhoz. Ebből kitűnt, hogy férje segítségével elsajáította a méhészkedést. Megkérdezte, hogy mit tennék akkor, ha a lépeket olyan helyen raktároznánk, ahol azt a molyok már több éven keresztül tönkretelték? Elmondta, hogy a legjobb védekezési mbdszer az ecetsavas módszer. Ügy kell végezni, hogy a lépek fölé háromdecis pohárban ecetsavat helyezünk s a kipárolgás — mivel nehezebb a levegőnél — lefelé száll és a lépeken lévő molylepkékét megfojtja. Ügyelni kell arra, hogy ilyen lépekben ne maradjon méz, mert az is magába szívná az ecetsavat, ha a méhek elfogyasztanák, elpusztulnának tőle. Szólt arról is, hogy a legtöbb méhész gyümölcs- és zöldségtermesztéssel is foglakozik. Vegyszereket kell használnia a kártevők ellen. Sok méhész azonban nem tudja, hogy a vegyszereket és a méhészkedéshez szükséges szerszámokat nem szabad egy helyiségben tartani, mert azok kipárolgása is káros a műlépekre, s a lépekben maradt mézre, a méhek pusztulását eredményezné. Budainé szereti gondozni, etetni a méheket. Férjének hű segítőtársa. Nagyon boldog, mikor jó a gyűjtési eredmény, de elszomorodik, amikor sok cukrot kell vásárolnia, hogy a családokat fenntarthassák. Tisztában van azzal, hogy a méhészkedés kockázatos. A- kadnak jó és rossz hozamú évek. Tehát csakis az legyen méhész, akt ezt a tevékenységet szívből végzi. Gál Jeromos Hirdetés Kiváló tulajdonságú, nagyon jól mézelő, enyhén rajzó, egészséges törzsektől származó méhanyákat szállítok, darabját 50.— koronáért. Az anyák jelzéssel vannak ellátva, a petézést és az élve érkezést szavalatom. HORSCHL GYULA, nyilvántartott méhanyanevelő * lí IflR WiElMMTU (Folytatás a 6. oldalról.) helyzetet a petézés leállítása nélkül úgy érhetünk el, ha az anyát a családban egy-két kereten izolátorba helyezzük, ahol petézhet és a család nem érzi magát anyátlannak. Ha már a szabadon levő kereteken nincs legalább nyitott fiasítás, az izolált kereteivel együtt kiveszszük a kaptárból és tartalékcsaládot készítünk vele. A családot anyjától hirtelen megfosztottuk, és néhány órán belül a legegyszerűbb módon is sikerrel anyásíthatjuk. Ha már a fiatal anya petézik, az elvett befiasított kereteit visszaadjuk, miután az öreg anyát a lépekről eltávolítottuk. Előnye, hogy a család fiasítása tulajdonképpen nem szünetelt. Kipróbáltam. Egyenes csere: A fiatal anyás keretet egyszerűen az öreg anyás keret helyére tenni. A fiatal anyás keretet a rajta ülő néppel, mézzel és virágporral ellátva kell betenni. Míg az öreg anyás keret helyén akkora hézagot hagyunk, amelybe majd belefér a fiatal anyás keret. Azt csakhamar betöltik fiatal éppen az anya befogadására alkalmas méhek. A fiatal anya nyugalmára vigyázzunk, tehát ne nyúljunk hozzá. Erős füstöléssel se izgassuk a családot. Hordástalan időben ezt a módot nem ajánlom, mert a kaptár huzamos nyitvatartása rablásra ingerel. Egyenes csere más módon: Az érett petéző fiatal anyát csendben minden zavarás nélkül egyszerűen az öreg anya helyére teszem. Jó hordáskor ajánlható. Ha a fiatal anya idegességet mutat, résen legyünk, mert az idegesen viselkedő fürge fiatal anyát még a saját népe is hamar körülzárja és leszúrja. Mennél közelebb vannak az anyák korban és erőnlétben egymáshoz, a siker annál biztosabb. Anyásítás a kijáróban: öthat órával az öreg anya elvétele után a beadandó anyát kalitkázva a kijáróba helyezzük. Ha a méhek és az anya nyugodtan viselkednek, az anyát kiszabadítjuk és betereljük a kijárón. Más módon: Rendesen petéző anyát szabadon beszalasztunk a kijárón, ha előtte 24—30 órával a családot meganyátlanítottuk. Anyásítás buktatással: Az anyátlan család felső léceire ráhelyezzük az anyát, megmártva egy kanál mézes cukros oldatban. Míg a méhek az édességet az anyáról lenyalják, máris megbarátkoztak vele. Dziordzon azt ajánlotta, hogy az anyát a családból vett mézzel kell megkenni, hogy vele egyszagú legyen. Vigyázat! Ha az anya erősen mézes, a kaptár fenekére eshet, mert ragadósan tehetetlen, ott könnyen megfulladhat, mielőtt a méhek észrevennék és lenyalnák. Anyásítás illatosítással: Illatosított híg cukoroldattal megpermetezni az anyásítandő családot és az anyát ugyanebben az oldatban megfüröszteni. Az illatszer lehet citrom, narancs, ánizs, vanília stb. Sorolhatnám még az anyásítások különböző módjait hoszszan, de nem kapnék rá helyet a lap hasábjain. Befejezésül leírom saját, régbevált módszeremet, melyben még sohasem csalódtam: Napfényes délelőttön elveszem az öreg anyát, de nem ölöm le. A késő délutáni órákban kalitkázva az etetőnyílásban a keretek fölött beadom a fiatal megpárzott auyát. Másnap reggel a kalitka dugóját kihúzom és a kaptárt gyorsan lezárom. Ha azt látom, hogy a kalitkát körülvevő méhek támadólag viselkednek, ezzel a művelettel várok mindaddig, amíg a kalitka körül nincs nyugalom. De ez az eset a legritkábban fordul elő. Anyátlanítás után nem ajánlatos a családot napokig árván hagyni, mert bölcsőket húz és akkor már az új anyát nem szívesen fogadja el. Ha valamilyen oknál fogva mégis elkéstünk, az új anya beadásával, és ez a helyzet előállt, a családot okvetlen át kell nézni és bölcsőkezdéseit le kell rombolni. A családból kivett öreg anyát pedig a tartalékcsaládból kivett fiatal anya helyébe teszem. Ott petézik addig, míg a tartalékcsalád érett bölcsőkkel való ellátására alkalom nem nyílik. A tartalékcsaládokkal sohasem neveltetek anyát, mert azok erőnlétet erre nem lehet kielégítő. Nagy Júlia, Lehnice Milliók a mézért Európában Magyarország az első helyen áll a méztermelésben. A külföldre szállított méz és méztermékekért évente átlag három és fél millió dollárt bevételez. Nemcsak mézet, hanem minden évben több mázsa méhpempőt exportál a „Gelée Royal“ közreműködésével. Franciaországban például ezt a tápanyagban gazdag terméket mézzel vegyítik, hogy ezáltal is növeljék a méz tápanyag értékét. Legújabban a méhszurkot (propolist) is exportálják külföldi gyógyszer és kozmetikai ipar részére. Nagyon értékes nyersanyag a gyógyszerek és a kozmetikai szerek gyártásához. Franciaországba és a Német Szövetségi Köztársaságba pedig nagymennyiségű virágport szállít és mivel az nagyon gazdagon tartalmaz „B“-vitamint, gyermek ételekbe keverik. Magyarországon a nagy mennyiségű méhtermékek kitermelését 40 ezer méhész segíti elő, akik 650 ezer méhcsaláddal rendelkeznek. A méhészek munkáját az állami Intézmények és a közigazgatási szervek is segítik. Például felméréseket készítettek, hogy a méhek milyen növényekre repülnek a legszívesebben és melyek a jól mézelő növények. Azokat a területeket, ahol sok á mézelő növény feltérképezték és a nemesítő állomások a jól mézelő fákból és bokrokból nemesítenek, azaz szaporítanak s azok telepítését szorgalmazzák. (APN) Erőt, egészséget kívánunk! Svancer Lajos méhésztárs, aki nagyon jó barátunk, folyó év július 5-én tölti be 75. életévét. Alapos szakismeretével, nyelvtudásával, szorgalmával nagyban elősegítette méhészetünk fejlődését. Feladatának tekintette, a méhészetben az egészségügyi problémák megoldását s 15 éven át sikeres vezetője volt a Szlovák Méhész Szövetség egészségügyi bizottságának. Neki köszönhető, hogy szívós és kitartó törekvése meghozta a gyümölcsöt, hogy a szomszédos országokból nem tört be hozzánk és nem terjedt el az „atkakor“. Fáradságot nem ismerve azon dolgozott, hogy az illetékesek hozzanak tiltó intézkedést, s ne hozhassanak be méheket Szlovákiába a fertőzött területről — Csehországból. Ez sikerült is. E törekvés folytán megszervezte az egészségügyi járörszulgálatot — s azt közbenjárásával hatóságilag is bebiztosította. Ez az intézkedés bevált és ma már minden alapszervezetben sikeresen érvényesül. Svancer Lajos több méhészeti szakkönyvnek a szerzője. Ezek közül a „Gyakorlati méhész“ és a „Méhcsaládok táplálkozása, etetése és vándoroltatása“ magyar nyelven is megjelent. Ez utóbbit 1971-ben a Moszkvában megrendezett nemzetközi méhészeti kongresszuson bronzéremmel tüntették ki. Számtalan szakcikket írt szlovák és magyar nyelven, hazai szaklapjainkban, azonkívül külföldi lapok kívánságára (Bienenvater) német nyelvű szakcikekket is írt. Hogy a nagy méhészközösség cikkeit szívesen olvassa és értékeli — legjobb bizonyíték erre az, hogy a „Včelár“ által 1972-ben indított versenyből a 12 újságból négyben díjat nyert. Lapunk olvasóitól elismerő nyilatkozatok érkeznek címére — továbbá kérik a szerkesztőséget, hogy a jubiláló tollából minél több cikket jelentessünk meg. Szlovák és magyar nyelvű előadásait országszerte nagy érdeklődéssel kisérik s ma már kevés olyan alapszervezet van, amelyben Svancer barátunk ne tartott volna előadást. Beszámolókat tartott a Nemzetközi Méhészeti Szervezet kongresszusain (Apimondia) Prágában 1963-ban, Várnában (Bulgária) 1968-ban és Münchenben 1969-ben, azonkívül szakelőadásokat Bécsben és Budapesten. Fáradhatatlanul dolgozik. Ma is kezeli hozzátartozói és saját méheit — nem kevesebb mint 70—75 méhcsaládot, kutat, kísérletezik és persze tovább gyarapítja szaktudását. Bátran kijelenthetjük, hogy Svancer méhésztársunk az egészségügy és alkotás terén úttörő a méhészetben. Kedves Svancer méhésztárs! Kívánunk Önnek jó erőt. egészséget és munkakedvet niéhészszövetségünk további sikereinek gyarapításában. LUZSICA I.ASZLÖ és a Szabad Földműves szerkesztősége
