Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-16 / 24. szám

gulyán, amelyen a tyűk ké­­^ nyelmesen ülhet, elegen­dő pihenőhelyet talál, s köny­­вуеп el is érhető. A mellékelt képen egy ilyen Ölő rúd rendszer látható, trá­gyaakna felett. pedig szennyeződik a tojófé­szek, a tojás. Mindezt elkerülendő érdemes megfelelő, trágyaaknával össze­épített ülőrúdrendszert készíte­ni. A tyúkok számától függ mekkora trágyaaknára van szükség. Az ól felét, kétharmad részét érdemes beépíteni erős cölöpökön álló dróthálóból ké­szített aknával, amelyben a trá­gya összegyűlhet. Régebben szokás volt deszka oldalú trá­gyaaknákat készíteni, azonban Nem minden tyúkólban lát­ható megfelelő ülörúd. Egyes tyúktartók néhány, falnak tá­masztott vastag ágast, vékony masztott vastag ágat, vékony óljában ülőrúd gyanánt. Ezek »agy vastagabbak, vagy véko­nyabbak annál, amit a tyúk láb­asaival körül tudna fogni, könnyen elmozdulnak, sőt fel is borulnak s rendszerint nincs Is belőlük elegendő. Az egymás fölé helyezett ülő-alkalmatossá­gok azért sem jók, mert minden tyúk a legfelső helyre törek­szik, az erősebbek leverik róla a gyengébbeket s a fölül lévők lepiszkítják az alacsonyabban Illő társaikat. A trágyaakna nél­küli ülőlécek, rudak alatt na­ponta gyűlik össze a trágya s takarítás hiányában piszkos lesz tőle a tyúkok lába, attól Trágyaakna feletti dróthálós iilörúdrendszer. (A szerző felvétele.) jobb ha rács, vagy drótháló ol­dalakat készítünk, mert így a káros és a levegőnél nehezebb gázok oldalirányban is távoz­hatnak az aknából, nem csak felfelé, ahol a tyúkok ülnek. A trágyaakna tetejére, a fal­ra merőlegesen célszerű elhe­lyezni az ülőrudakat, hogy a felülni akaró tyúkok egymás zavarása nélkül elfoglalhassák helyüket. Ha az ülőrudak a fal­lal párhuzamosak, akkor a fai­közeli lécekre csak társaik za­varásával tudnak felülni a tyú­kok. Az ülőrudak egymástól olyan távolságra — általában 30 cin­re — legyenek, hogy minden tyúk kényelmesen elférjen és legalább 15—20 cm rúd jusson a számára. Az ülőrúd felső ré­szét le kell gömbölyíteni, hogy a tyúk lábujjai rásimulhassa­nak. Ha trágyaaknára helyezett megfelelő ülőrudakat helyezünk el a tyúkok óljában, kevesebb takarításra van szükség és a to­jások is tisztábbak lesznek. Dr. GONDA IRÉN ♦> *j« ♦$* *;♦ <* »;♦ ♦$* *5* «$* «5* %♦ *1* <♦ *j* «5* *1* *> «$► *1* «j* *;• «5* *$♦ «5* *j* *1* «J« *x* *j* *1* «5* ♦> <♦ %♦ ♦> v v *!• Nyérctenyésztési tapasztalatok Magyarországon A közludatban elterjedt, hogy — tekintettel • bunda mi­nőségére — csak hidegebb ég­hajlat alatt lehet eredményesen nyérctenyésztéssel foglalkozni. Tény az, hogy a nyérctenyésztn államok zöme mérsékelt égövi, sőt vannak földközi-tengeri ég­hajlatúnk is. Magyarország kli­matikus viszonyai és természeti adottságai is megfelelnek a nyéretenyésztésuek. A nyérc — amerikai, szibériai és európai származású — raga­dozó, a nyestfélék családjába tartozik és eredetileg vízi állat volt. Hátsó lába úszóhártyás, s ezáltal nagyon jó úsző. Teste hoszúkás, kerek és sima, bun­dával borított, amelynek össze­tevői a finom gyapjas aljszőrzet és a durva, vastag védőszőrzet. Nagysága a különböző helyen előforduló fajták között válto­zó, a hímek mindig jóval na­gyobbak, mint a nőstények. A standard fajtájú hímek súlya mintegy 1800 g, a nőstényeké kb. 1100 g. A tenyésztett nyérc színe rendkívül változatos, a vadon élőé sötétbarna, de sohasem olyan sötét, mint a tenyésztett standard típusúé, mely általá­ban fehér foltot visel a torkán és a hasán. A nyérc takarmányozását a különböző földrajzi adottságok szerint az egyes országokban helyi viszonyaikhoz alkalmaz­kodva oldják meg. Mintegy sza­bálynak lehet tekinteni, hogy a nyérc takarmányának kb. 70— 80 %-ban állati eredetű eledel­ből, főleg húsból kell állnia és legfeljebb 20—30 %-a lehet nö­vényi eredetű. A receptek rész­letes felsorolása meghaladná e cikk kereteit. A takarmányok összeállításakon az alábiakat kell számításba venni. Általá­ban egy anyára és szaporulatá­ra évi 55 kg állati eredetű ta­karmányt kell tervezni, és ezen belül az összemennyiség hal­hús-aránya legalább 5—20 */i-os legyen. Sertéshúst, illetve az ebből származó hulladékot csak párolva szabad etetni. (Ui. ez terjeszti az Aujcszky kórt és a botilizmust, amire a nyérc fogé­kony.) A nyérctelep egyik nélkülöz­hetetlen és nagyon fontos tar­tozéka a hűtőház. A hűtő­ház méretezésekor napi és da­rabonkénti 40 dkg-os takar­mányadaggal és a szükséges tárolási időtartammal kell szá­molnunk. A nyárctelep a különféle ál­­lat-vágóhidaktól lehetőleg ne kerüljön túl messzire. A barom­fifeldolgozók és egyéb vágóhi­dak melléktermékei, helyenként és időszakonként váltakozó mennyiségben szintén felhasz­nálhatók takarmányozásra, a­­mennyiben mód van azok tar­tósítását az ottlévő hűtőházak­ban elvégezni. Ugyanez vonat­kozik a zöldség- és halbulladé­­kokra is, valamint bizonyos ér­telemben a kenyérgyári termé­kekre is. A takarmányelőkészítéshez tartozik a konyha, ahol da­rálás, keverés után „fasirtot készítenek a növényi eredetű és a főtt állati eredetű takar­mányokból. Az adagokat nyáron hűtve, télen pedig melegítve adják az állatoknak. A nyérc sok vizet fogyaszt, különösen párzás, vagy szoptatás idején. Télen kaphat a nyérc víz he­lyet jeget, vagy havat. A nyércet egyenként külön­­kölön ketrecbe kell elhe­lyezni. A ketreceket egy félte­tős színben rakják egymás mel­lé olyképpen, hogy egy sorba 4—8 ketrec kerüljön mégpedig ügy, hogy minden sor utolsó ketrecébe kap helyet a hím. A nyércketrec fészekládája 38 X 24X31 cm, a kifutó ketrecé — amely dróthálóból készül — 30 X 45 X 90 cm nagyságú. A párzási időszak általá­ban február végén kezdődik és elhúzódik március végéig. Az ivarzás általában 3—7 napig tart. Ilyenkor viszik az anyákat a hímhez. A terhességi idő igen különböző (36—72 nap), de úgy számolnak, hogy május elejéig világra jöjjenek az utódok. Nálunk 200—250 állatot gon­doz egy dolgozó. Átlagosan 4—6 anyához számítanak egy hímet. A kis állatok elválasztása 7 he­tes korban történik, 12 hetes korukban 4 állatot helyeznek el 1 ketrecbe és ebbe maradnak leölésükig. November végétől december végéig szokták az ál­latokat leölni, megnyűzni, a bőr belső részét a zsírszövetek­től megtisztítani és a szőrméket megszárítani. Az időjárási vi­szonyok befolyásolják a szőrme minőségét. Előnyt jelent a me­leg, száraz nyár és ősz. A betegségekkel szem­ben legcélravezetőbb a preven­ció: a telep lezárása idegenek elől, a táplálék előkészítő he­lyek tisztasága. Az egyébként szívós állatoknál: élősdiek által okozott megbetegedések, mér­gezések, baktérium és vírus okozta megbetegedések stb. for­dulnak elő. Magyarországon egy állami halgazdaságban 2000 anyából és 600 hímből álló tenyészet van. (Februárban tv-nk ebből részleteket mutatott be.) Nyérc­­tenyésztésünknek nincs nagy múltja. Tapasztalataink szerint ezzel csak úgy érdemes foglal­kozni, ha elismert tenyészettől teljes technológiát vásárolnak meg és az 6 emberük irányítja az üzemelést. Ez a szakszerűség mellett a szőrmék jobb piaci el­adását is jelenti. Szocialista körülmények kö­zött célravezető olyan társulást létesíteni, melyben a húsipar, a vágóhíd is érdekeltséget vállal, mert ezáltal a vérnek és a hús­­készítmények hulladékának romlásmentes kezelése is elér­hető. Eddigi eredményeink nagyon biztatóak, szakembereink véle­ménye szerint a nyérctenyésztés terén nemcsak nálunk, de vi­lágszerte már a közeljövőben nagy fejlődés várható. SIMON GÉZA Stressz az állatvilágban Selye János a magyar szár­mazású kanadai kutató foglal­kozott a környezet szervezetre gyakorolt befolyásának a vizs­gálatával és megalkotta az az­óta ismertté vált „stressz-elmé­­letet“. A rendkívüli ingerténye­­zőket stresszoroknak nevezte el, a szervezet ezekkel kapcso­latos reakcióját pedig stressz­nek. A stressz állapotában a szervezetben a reakció hosszú láncolata zajlik le, ez a jelen­ség az „általános adaptációs szindróma“, vagyis alkalmazko­dási tünetegyüttes. A stressz az állatvilágban Is megtalálható és hatásának ismerete fontos. Az állatok számára a stresszor az új környezet, a túlfáradtság, Ijedtség stb. A tenyésztés Irá­nya a teljesítmény fokozása ér­dekében ma már arra tart, hogy a stresszorokra kevésbé érzé­keny fajtát állítsák termelésbe. Nem minden állat egyformán reagál a stressztényezökre. A káros hatásokat pedig minden­képpen csökkenteni kell. Az ál­latok szállításakor fajonként változóan, jelentős súlycsökke­nés mutatkozik. A szállításból adódó stresszhatást a szállítás előtt adagolt nyugtatókkal csökkenteni lehet. A stresszre könnyen reagáló állatokat leg­jobb a továbbtenyésztésből ki­zárni. (Kozmos) Nagy az igény, kevés a bústípusú galamb B. Leclercq, francia szakíró, a Párizsban megjelenő Review Elevage című lapban a gazda­sági galambokkal kapcsolatos általános helyzetet elemzi. Le­írja cikkében, hogy évenként és átlagosan 1,6 millió húsgalamb kerül piacra Franciaországban. Ennek nagy részét a kistenyész­­tők állítják elő. Tíznél kevesebb azoknak a galambtelepeknek a száma, ahol 1000 párnál több galambot tartanak. Egy galamb­pár évi fenntartási költsége 8 felnevelt fióka esetében van kiegyenlítve, de már e felett darabonként 15 frank nyereség­gel lehet számolni. Sem a nagy­üzemi tartás, sem a betegségek elleni preventív védekezés nincs kidolgozva, ezért a felne­velési veszteség egyelőre igen jelentős. Franciaországban leg­elterjedtebb gazdasági típusú galambfajta a mondain, a kar­­nó, a montauban, a kosoá, a gier, a soultzi-kék és a francia bagdetta. A king galambok most vannak elterjedőben, an­nál több azonban a kisebb testű autoszex texán galamb. —sz— Húsra hizlalt gyöngytyúkok tenyésztési normatívái A gyöngyösök hústermelésre való beállítása és intenzív tar­tása egyre jobban előtérbe kerül. Külön figyelmet érdemel e tekintetben az olaszországi példa, ahol a megfelelő fajtavál­tozat javaslásán kívül a tartási körülményeket is kidolgozták és így megoldást nyert a gyöngyösök intenzív tartása. Jur­­csenkú V. P. szovjet szakíró a Ptyicevodszlvo című lapban erről a témáról írt igen figyelemreméltó cikket. Megállapítása sze­rint 1 kg élősúlyra felhasznált takarmány mennyisége 3,5—4 kg. A 84 napig tartó hizlalás során mutatkozó elhullás, selej­tezés 5 °/o os, a végsúly átlagosan 1,2 kg, a félig zsigerelt vá­góállat kitermelése 80—85 %-os. (Sz. A.) Magyar óriás galamb, sólya egyedenként 80 dkg. (Foto: Szikéra A.) Pulykahús, mint gyógyszer Különböző orvosok megállapították, hogy a pszoriazisz (pik­kelysömör) ellen kiváló gyógyszernek bizonyult a pulykahús fogyasztása. Ausztráliai orvosok szerint a pulykahús-diéta után nem észleltek visszaesést. Az egyik angol orvosi hetilapban adott tudományos magya­rázat szerint a pulykahús hatékonysága annak tulajdonítható, hogy a pulykahús-fehérjéből hiányzik a tryptophan aminósav. A pszoriazisz kórokozója pedig nem él meg a tryptophan nél­kül, és a betegség fokozatosan eltűnik, ha a beteg tryptophan­­mentes diétán él. (Poult. fut.) Az éhezés hatása a broilercsirkék teljesítményére Amerikai kutatók éheztetési kísérleteket végeztek broiler csirkékkel. Általános szabályként tapasztalták, hogy a brojle­rek testsúlya csökkent, ha az éhezés tartama növekedett. Kivé­tel volt az olyan eset, amikor a 4—7 hetes életkor idején heti egy alkalommal 9 órát éheztek az állatok. Ekkor a broílerek végsúlya azonos volt a nem éheztetett kontrollcsoportéval. A takarmányértékesülés csak akkor csökkent, amikor 48 órát koplaltak az állatok, heti egy alkalommal. Tapasztalatok szerint a Marék-vakcina nem befolyásolta a súlygyarapodást, de szignifikánsan javította a takarmányérté­kes ülést. (Feedstuffs) glsösorban azért, hogy az elért tenyésztési és ter­melési eredményeket rögzíteni tudjuk, és ezt tovább vigyék utódaikban a tenyészállatok. Másodsorban pedig azért, mert szelekció, azaz kiválogatás nél­kül azonos elbírálás alá esik az a nyúl is, amelyik 40—50 fiókát nevel fel egy év alatt és az is, amelyik csak ennek a felét, vagy talán még annyit sem. Az Miért NSZK-ban egyre jobban kezd terjedni a hústermelés. Idáig a nyúlhúst importálták teljes mennyiségben. Köztudomású, hogy a legtöbb nyúlfajta (83) Németországban található. Rá­döbbentek, hogy a sporttenyész­tés mellett célszerű hasznot szükséges hajtó nyulakat is tartani. A* Üj-Zélandl nem tudott úgy eW terjedni mint Közép-Európában, de a hibridek egyre szélesebb körben terjednek. A meglevő gazdasági fajtáknál szigorú sze­lekciót kezdenek bevezetni. En­nek kövekeztében a tenyésztési a szelekció? cél Németországban a 10 száza­léknál kevesebb felnevelést veszteség, anyanyulanként és évenként pedig a 35—40 felne­velt ivadék. Tíz hét alatt 2,5 kg, 12 hét alatt pedig 3 kg élősúly kívánatos, de az egy kilogramm élősúlyra felhasznált takarmány (nyúltáp) 3 kg-nál kevesebb le­gyen. A vágási súly legkevesebb 55 százalék, a hűscsontarány pedig lehetőleg 18 százaléknál kevesebb legyen. Igen fontos­nak tartja a szerző az ivóvized látást és különleges önitatókat javasol. A folyamatos termelés­re intenzív tartási körülmények szükségesek. Tehát nem elég a hibrid, ahhoz megfelelő tartási és takarmányozási technológia Is szükséges, — írja Schey P. német szakíró a Deutsche Landw. Presse című hamburgi lapban. —szikora— A VILÁG ELSŐ VÁNDOROLJA Az első „tolható tyúkólat“, mai nevén vándorólat 1881. év nyarán Angliában kezdték elő­ször alkalmazni a tarlókon és hasonló területeken. —szikora—»

Next

/
Thumbnails
Contents