Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-20 / 3. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1873. január 20. A szarvasmarhaállománv fejlesztése össztársadalmi érdek! IV. TÉMA A Csehszlovák Televízió által havonta programon lévő Haladó tapasztalatok iskolája tulajdonképpen nem kimondottan iskola, s nem az a célja, hogy kioktassa a földműveseket, hanem az, hogy rámutasson a lehetőségek, illetve a tartalékok kihasználásának a módozataira. Rámutasson a zootechnikus, az agronómus, az üzemgazdász, a gépesítő, a szövetkezeti elnök vagy az állami gazdaság igazgatójának irányító munkájára. Eltérések járások és a gazdaságok eredményeiben A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA Ha jól körülnézünk, azt tapasztalhatjuk, hogy évi országos átlagban tehenenként 2600 liter tejet termeltünk, ami nem kis eredmény. Mindamellett tovább kell fokoznunk teheneink tejhasznosságát, mert a tej nagy fehérje tartalmánál fogva a leghozzáférhetőbb hazai forrás a malacok, a baromfi és más gazdasági állatok állati eredetű fehérje szükségletének a pótlására. A tehéntej természetesen nem fedezheti a teljes fehérje szükségletet, ezért gondoskodnunk kell a hiányzó mennyiség mesterséges úton gyártott liugyannyal és szintetikus aminósaval történő pótlásáról. Persze ezzel párhuzamban szükséges, hogy a CSKP XIV. kongresszusa programjával összhangban kívánt mértékben fejlesszük a tehénállományt. Itt nemcsak a szokásos fejlesztésről, hanem a háztájiban egyre csökkenő tehénállomány nagyüzemi pótlásáról is gondoskodnunk kell. Az említett országos tejátlag mellett hazánkban akadnak olyan járások, amelyekben 3000, vagy ennél nagyobb átlagos tejelékenységet érnek el tehenenként, de akadnak olyanok is, amelyek csak 2000 litert fejnek tehenenként átlagban. Például a Dunajská Streda i (dunaszerdahelyi) járásban a múlt évben 3400, a náhodiban, a kroméflziben, a trutnoviban, a richoviban és másokban 3000, míg a dečíniben, a Ostí nad Labem-iban, a benešovíban, a chorr.utoviban és számos szlovákiai járásban országos átlagon aluli tejmennyiséget értek el tehenenként. El kell persze mondani azt is, hogy Szlovákiában több mint 25 tenyészetben 4200 literen felüli tejelékenységet értek el egy tehén átlagában. Ezen gazdaságok eredménye vetekszik a tejtermelés szempontjából fejlett országok gazdaságainak az eredményeivel, s utat mutat a termelékenység fokozásának, valamint a költségek csökkentésének lehetőségeire hazánkban. A célkitűzésünk, hogy 1975-ig országos átlagban 2750, s 1985-ig pedig 3300 liter tejet termeljünk tehenenként évente. Ehhez persze a hátul kullogó gazdaságoknak is hozzá kell járulniuk. Tehenészetüket oly módon kell fejleszteni, hogy elérjék a legjobbak színvonalút, s ezzel párhuzamosan a legjobbaknak Is lényegesen előbbre kell jutniuk, mindamellett, hogy a tarkafajta tehenek hasznossága megközelíti a maximumot. A jobb eredmény elérésének az előfeltétele a céltudatos tenyésztői és nemesitől tevékenységben, a jó takarmányalap megteremtésében, a szakszerű gondozásában kell megmutatkozni. Ehhez természetesen szakképzett emebrek, megfelelő technológia, rugalmas szervezés, valamint teljes támogatás szükséges az illetékesek részéről. Az utóbbira nincs panasz, s a segítség bizonyára még fokozódik. As állomány fejleertéeéaek ■ náljal A célkitűzés az alábbi alapvető tételekre támaszkodik: 9 az emberi munkatermelékenység jelentékeny, gyors emelkedésére; 9 az állategyedak hasznosságának és az állomány számának a növelésére — mind a tej .mind pedig a hústermelés fokozása szempontjából; Q az elfogadható beruházási igényességre, melynek keretében kifejezésre jut a közgazdasági célszerűség, s a kivitelezésnél felelős ágazatok összehangolt tevékenysége a forgó és alapeszközök összpontosítása arányos vállalásában. А IV. téma keretében az alábbi három kérdésre várunk választ olvasóinktól: 1. Az önük gazdaságában (körzetében), melyek a legfontosabb teendők a tejtermelés fokozása és a költségek csökkentése tekintetében? 2. Milyen tartalékokkal rendelkeznek a takarmánytermesztés- és felhasználás terén? 3. Mennyiben használják ki gazdaságuk (körzetük) természeti és közgazdasági adottságait a termelés fokozására, a szakosítás és a szarvasmarha-állomány összpontosítása érdekében? Nem ártana, ha a lenti kérdésekkel minden egyes mezőgazdasági dolgozó, állatgondozó, technikus, vezető tisztséget betöltő egyén behatóan foglalkozna, s módot keresne a kihasználatlan tartalékok feltárására, azok igénybevételére. A kérdések nrfgyon széles területet ölelnek fel. összefoglalják az összes alapvető dolgokat, melyeket minden egyes gazdaságban napirenden kell tartani, ha tényleg komolyan akarják venni a szarvasmarha-tenyésztés problematikáját, ha jobb eredményt akarnak elérni ebben az ágazatban. Persze mindenütt más a probléma. Ezért arról az oldalról kell megközelíteni a dolgot. А/. egyik helyen például nem megfelelő minőségű a tehénállomány, míg a másikon a takarmányozásban van javítani való, vagy az istállózás nem felel meg a követelményeknek, esetleg az emberek munkáját kellene felülvizsgálni. Ezt utolsónak említettem, de talán ez a legnagyobb probléma, mely sürgős megoldást igényel. A termelési kéltség szempontjai Kétségtelen, hogy azok a gazdaságok, amelyek a jövőben nem fordítanak kellő gondot az olcsó és a jó takarmány termesztésére, az okszerű tenyésztői és nemesitől tevékenységre, a termelés ésszerű szervezésére, a technológiára, az állatok ellátására, az emberek munkafeltételeinek szüntelen javítására, s azok szakképzettségének a tökéletesítésére, nem kerülhetik el a költségek fokozatos emelkedését, a jövedelmezőség csökkenését. Köztudomású, hogy a költségek csökkentésének szükségességéről a CSKP K8 múlt esztendei decemberi ülésén dr. L. Štrougal miniszterelnök nagyon nyíltan beszélt. Náger elvtárs pedig megjegyezte, hogy a. Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium, s alsóbb szervei a jövőben a költségek csökkentését napirenden tartják. fň takarmányalap - lehetőség is állomány fejlesztésére A tejtermelés költségének legalább 50 százalékát a takarmányköltségek képezik. Ezért arra kell törekednünk, hogy minél olcsóbb, s jobb takarmányt termeljünk teheneink számára. A takarmányok értékelésénél — alkalmassági sorrendben — minket leginkább az érdekel, milyen értéket képvisel a rendelkezésre álló takarmány (keményítőérték, emészthető fehérje stb.j, melyek magukban foglalják: a) a főnövények, esetleg a melléktermékek hektárhozamát (a betakarítási és tárolási veszteség leszámításával stb.); b) a költségeket (felvásárlási ár) 1 mázsa takarmányra. Figyelembe kell vennünk továbbá az alábbi szempontokat is: 9 egyes növények talaj- és természeti igényeit; 9 a vetésforgóban való elhelyezését; 9 a takarmányok arányosságát a vetésforgóban; 9 a munkatermelékenység alakulását különös tekintettel az emberi munkára és a gépesítés lehetőségeire; 9 a raktározás módját; О a takarmányozási technika egyszerűsítésének lehetőségét és az állatok egész évi kiegyenlített hasznosságát; ф egy hektár területen elért takarmánymennyiség jövedelmezőségét. A kukoricatermő körzetekben a közeljövőben rá kell térni a silókukorica, a cukorrépa, a lucerna és a vöröshere termesztésére úgy, hogy a hektárhozamok szüntelen emelésével egytdőben arányosan csökkenthessük a tömegtakarmányok termő területét. Ez egyben azt is jelenti, hogy szemesterményeket, burgonyát, cukorrépát, silókukoricát^ évelő takarmányokat stb., azokban a körzetekben kell nagyobb méretben termeszteni, amelyekben erre legjobbak a feltételek, legideálisabbak az 1 mázsa kitermelt terményre eső költségek. Tehát olyan takarmányokat kell termeszteni és az állatokkal etetni, melyek a legnagyobb jövedelmezőséget biztosítják. A tenyésztés néhány kérdése Talán mondanom sem kell, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben túlsúlyban továbbra is a hazai fajta tarka marhára támaszkodunk (cseh és szlovák fajta j. Ezeknek utódait nemesíteni fogjuk, kitűnő átörökítő képességgel bíró apaállatokkal, főleg a tejhasznosság fokozására, a hústermelő képesség megőrzése mellett. Tejhasznosság fokozását célzó keresztezést folytatunk: 9 a sík vidéken a vöröstarka fajta; 9 a hegyvidéken — ahol a talaj- és éghajlati viszonyok zordabbak — Ayrshire apaállatok igénybevételével. Ezzel egyidejűleg feketetarka üszőket importálunk az NDK bői, bár ezirányú igényeink korántsem kielégítettek, mert ezt a fajtát — a tenyészprogram keretében — csupán néhány kijelölt járásban és gazdaságban helyezik el, ahol képesek a továbbfejlesztéshez kellő takarmányalap, termelési technológia és gondozás biztosítására. Ojra hangsúlyozni kívánom, hogy a nálunk jól bevált szarvasmarhafajtát nagyobb termelőképességre kell nemesítenünk. Erre lehetőségünk van, mert a hazánkban létesített ún. sperma bank — ahol kitűnő származású nagyhasznosságii apaállatok magvát őrzik — lehetővé teszi célkitűzéseink valóra váltását. Már nincs messze az idő, amikor teheneinket kizárólagosan javító tulajdonsággal bíró apaállatok spermájával termékenyíthetjük meg. Ennek megvalósítása persze nem történhet máról holnapra, mert hiszen egy apaállat tesztálása megközelítően öt évet igényel. A legfontosabb azonban az. hogy a gazdaságok zootechuikusai és állatgondozói céltudatos, lelkiismeretes nemesitől és tenyésztői munkát végezzenek, s jóhasznú utódokat neveljenek. Olyan gondozásban részesítsék a fiatal utódokat, hogy lehetővé váljon a két éves üszők elletése. Hogy ezt elérjük, ahhoz az szükséges, hogy jól fejlett 330—350 kg-os üszőket fedeztessünk be, mert közgazdasági szempontból ez nagyon előnyös. Fontos eléfeltétel a gondos válogatás Gondos válogatás, következetesen végzett ellenőrzés nélkül nem képzelhető el. Valamire való ellenőrzést csak megfelelő körülmények mellett lehet végezni. Ezért szükséges a szarvasmarha nevelésével foglalkozó üzemekben az első ízben vemhes üszők istállójának a létrehozása, ahol az ellenőrzés minden ' feltétele adva van. Ilyen körülmények mellett az állatok takarmányozása ideálisan megoldható, s az első laktáció végére elérhetik az egész állományra jellemző átlagos testsúlyt. Az első borjasoknál a fejhetőségen kívül vizsgálat tárgyát képezheti a tőgy tulajdonsága, az egyed egészségi állapota és még sok lényegbe vágó képesség, mint pl. a tejhasznosság. A mérce mindig az adott gazdaság egész állományának átlagos színvonalából eredhet. Akadnak olyan gazdaságok, ahol alapelvként elfogadták, hogy az első bórjasok istállójából csak olyan egyedeket sorolnak be a törzsállományba, amelyek az első laktációban hasonló tejhasznosságot értek el, mint az egész törzsállomány átlaga. Másutt viszont szerényebb igényeket támasztanak az első borjasokkal szemben. Több gyakorlati szakember vallja, hogy sokszor a második laktáció mutatja meg az egyed valódi képességét. Ez nem egyszer így is van, de a vizsgálat bizonyította, hogy amelyik egyed az első laktációban kevés tejet termelt, attól a másodikban még kevesebbet várhatunk, s ez arra figyelmeztet, hogy mégiscsak az első laktáció eredménye a döntő. Ami pedig az első laktációsok borjait illeti, a tapasztalat azt mutatja, hogy azokból legalább annyi jó hasznú tehén származott, mint például a második vagy a további laktációkból elválasztott egyedele utódaiból. Ezért lehetőséget kell adnunk az első laktációsok utódainak a bizonyításra. A tenyészetek szervezése Alapjában a szakosított farmokon tartott nyitott állományforgóban tenyésztett tálka kialakítása mellett vagyunk. Száz hektáronként országos átlagban a kukoricatermő körzetben 23—28 tehén tartását (tejtermelés + hízlülás), a répatermő körzetben 35— 40 tehén tartását (tejtermelés + esetenként tenyésztés), a burgonya körzetben pedig 26—30 tehén tartását (tejtermelés -1- üszönevelés, esetenként hizlalás), tartjuk szükségesnek. A hegyi körzetben 1.1—17 tehén tartása (tejtermelés, de főleg üszőnevelés] a fő cél. A városellátó övezetben lévő szakosított gazdaságokban 100 hektáronként 60—70 tehén tartásával számolunk. Az összpontosítás szervezését úgy tervezzük, hogy szakosított farmokat éoítünk, amelyekén 500—1000, esetenként 1500 tehenet, vagy a városellátó övezetben nagy tehénállomány tartásával párhuzamban 1000—200!) borjút, 1200—1500 és több üszőt, 500—2000 vágómarhát tarthatunk korszerű feltételek mellett. A répa- és a burgonyatermő körzetek természeti és közgazdasági feltételei lehetővé taszik a szar vasmarha; tenyésztés üze.mközi együttműködésén alapuló megoldásainak a megszervezését, több gazdaság együttműködésével zárt forgóban. Ilyen feltételek mellett ugyanis szükségtelen a növendékmarha nagy távolságra történő szállítása, ami alapjában állategészségügyi szempontból is előnyös. Ez természetesen nem zárja ki a nagv területet felölelő — kereskedelmj ügyletet lebonyolító — üzemközi együttműködések (kooperációk) létrehozását sem. Modernizálás és Й] istállók építése A szakosított tehéntartő-telepeket egyes járásokban vagy az együttműködő gazdaságok csoportosulásai közt az alábbiak szerint helyezhetjük el: Щ ha központot építünk ki a takarmányalap szempontjából; 9 ha az összpontosításhoz ideális lehetőséget nyújtanak a rendelkezésre álló istállók s mód nyílik a telep nagyüzemi kialakítására; Q ha a feltételek módot nyújtanak az állatforgó javasolt betartásara; 9 ha az üzemeléshez kellé munkaerő áll rendelkezésre. Oj építkezési beruházások kivitelezéséhez szükséges pénzeszközöket elsősorban a nagykapacitású tehén- és borjúfarmokhoz biztosítunk. Ezzel egyidejűleg minden istállót modernizálunk, mely alkalmas átalakítás céljaira. A hízőmarhák és az üszők számára új létesítményeket csak alaposan indokolt esetekben szabad engedélyezni, ha nincs mód a régi épületek modernizálására, a korszerű technológia bevezetésére, illetve a munkatermelékenység emelésére, s a dolgozók munkafeltételeinek a javítására. Az új farmoknak minden olyan berendezéssel rendelkezniük kell, melyek gépesíthetővé teszik az összes munkaműveletet, a takarmányozást, a fejést, az ürülék eltávolítását és hasznosítását, az emberi munkatermelékenység hatványozott emelését, az egy egységnyi termékre eső költség lényeges csökkentését, a lehető legnagyobb jövedelmezőség elérését stb. Ilyen feltételek mellett a fiatalok vonzódása nagyobb lesz a mezőgazdasági munka iránt. ZDENEK NEVORÁNEK mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állattenyésztési Intézetének tanszékvezető tanára A Nové Zámky-i (érsekúj" vári) járásban a mezőgazdasági üzemek egyesítése meghatározott program szerint történik. Örömmel mondhatom, hogy 1965 óta évente 2—4 szakosított nagyüzemi vállalatot hoztunk létre. A közelmúltban a kamcnicei (garamkövesdi). a bajtavai (bajtai) és a ehl'abai (helembai) földművesszövetkezetek egyesítésére került sor, melyeknek központját Kamenicére jelölték ki. Az egyesülés létrehozását célzó közös gyűlésen megválasztották a központi vezetőséget, s annak elnöke Mains Károly elvtars lett. Ezzel párhuzamban kijelölték a közgazdászt. a zootachnikiist, az agrniöt is. Annak ellenére, hogy az egyesített gazdaság mindössze 1500 hektár földterülettel rendelkezik, lehetőségei nagyok a termelés fokozására és a költségek csökkentésére. Jól kihasználhatja a természeti és közgazdasági adottságokat, s a domboldalakon szőlőt és gyümölcsöst telepíthet. Az egyesítés előnyös a korszerű nagykapacitású gépek beszerzése szempontjából is, hiszen a drága gépek megvásárlása korábban a kis gazdaságoknak szinte lehetetlen volt. Az egyesítés Az egyesítstt szövetkezetben lehetőség nyílik továbbá az átgondoltabb növénytermesztés megszervezésére, vagyis a régebbi 17 helyett 9 fönövény termesztésére, illetve minden egyes részlegen a feltételeknek megfelelő szakosított növénytermesztés bevezetésére, az agrotechnikai adottságainak a lehető legjobb kihasználására és a gépek teljes méretű igénybevételére. előnyei A célszerűség mellett szól az is, hogy az ötéves terv végéig az egyesített gazdaság — nem a legkiválóbb talajviszonyok mellett — 43 mázsa búzát, 38 mázsa árpát, 56 mázsa szemes kukoricát és 40U mázsa cukorrépát fog termelni hektáronként, s ezzel egyidejűleg lényegesen javul 3z állattenyésztést serkentő takarniánytermesztés is. Míg korábban külön-küiön gazdálkodtak, minden egyes gazdaságban sokoldalú állattenyésztést folytattak. Egyesítés után úgy döntöttek, hogy egyegy központban legfeljebb egykét állatfajtát tartanak. A chl'abai részlegen például növendékmarha, a bajtavaín hízómarha és koca, a kamenicein pedig tehéntartásra rendezkedtek he. A termelékenység emelkedése és a költságek csökkentése lehetővé teszi a szakosított nagyüzemben a nagyobb jövedelem elérését, ami a tagság jövedelmének szempontjából is nagyon előnyös. Erre egy példát említek: az egyesített gazdaság üzemi termelése egy hektár átlagában az ötéves terv végén 3347 koronával lesz több mint tavaly volt, s az árutermelés hektáronként 3492, s egy állandó dolgozó jövedelme pedig 3594 koronával lesz több. mint tavaly volt. Kétségkívül!, hogy a termelékenység fokozása révén a jövedelmezőség még a tervezettnél is nagyobb lehet, ha mindenki úgy végzi feladatát, ahogyan azt pártunk XIV. kongresszusának a célkitűzései előirányozták. Természetesen sok függ majd a gazdaság vezetőitől, a szervezés színvonalától, s a kommunisták helytállásától. Az új vezetőség, és a pártszervezet kezében tartja a dolgokat, s a tagsággal együtt képes a vállalt feladatok magvalósítására. PAVEL C HUDEC mérnök, a fPB mezőgazdasági titkára.
