Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-09 / 23. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. június 9. 6 Eredmények összegezése Pártunk közelmúltban tartott járási konferenciái — hazánk minden járásában mélyen elemezték a társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális életének fejlesztésében elért eredményeinket. így volt ez járásunkban, a Nové Zámky-i járásban is. Mivel azonban a járásunk gazdasági életében a mezőgazdasági termelés főtényező, így magától értetődik, hogy a párt járási konferenciája is főleg a mezőgazdaság helyzetével foglalkozott. Többek között megállapította, hogy a járás mezőgazdasága a CSKP XIV. kongresszusa óta, figyelemre méltó eredményeket ért el. A növénytermesztés szakaszán elért fejlődést lényegében a termelés intenzitásának növekedése idézte elő és a hektárhozamok emelkedésében, az új technológia következetes meghonosításában, a fizikai munka részarányának csökkenésében jutott kifejezésre. A növénytermesztés fejlesztésének legfőbb tényezői közül csak néhányat említek meg. így például azt, hogy az utóbbi két év folyamán a szövetkezetek és az állami gazdaságok járásunk területén 956 hektárnyi területet termővé alakítottak, 1150 hektáron kiépítették az öntöző berendezések hálózatát és hektáronként kétszázkilencvenhat kg tápanyagot juttattak minden hektárnyi területre. Szép eredményeket értek el a növények vegyszeres kezelésének fejlesztésében is. Míg 1970-ben csak 2R ezer 600 hektáron alkalmazták a növények vegyszeres kezelését, addig 1972-ben már 39 ezer 500 hektáron. Szinte általánosságban meghonosították a nagyhozamú búza-, árpa- és cukorrépafajtákat és a nagyhozamú kukorica-hibrideket. A gabonafélék — beleértve a kukoricát is — kezelését és betakarítását szinte teljesen gépesítették, de nagy lépést tettek előre a takarmányok, a cukorrépa és a szőlő termesztésének gépesítésében is. Mint ismeretes, a CSKP XIV. kongresszusa rendkívüli figyelmet fordított a gabona-probléma megoldásának. Pártunk járási konferenciája — kiindulva a CSKP kongresszusa gazdaságfejlesztési irányelveiből — feladatul adta a mezőgazdaságban dolgozó kommunistáknak, hogy a nagyhozamú szovjet búzafajták következetes meghonosítása mellett, teremtsék meg az előfeltételeit annak, hogy a járás szántóterületének legalébb hatvan százalékán gabonát termesszenek. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy ezek a feladatok nemcsak teljesítve lettek, hanem járásunk túl is szárnyalta. Hiszen 1972-ben a szántóterület 61,7 százalékán termeltünk gabonát, míg a hektárhozam az 1970-ben elért 32,3 mázsával szemben, 1972-ben 37,2 mázsára növekedett. Elértük azt, hogy járásunk területén csak szovjet búzafajtákat termesztenek. Mezőgazdasági üzemeink szép eredményeket értek el a cukorrépa termesztésében is. Elsősorban is nagy jelentőséggel bír, hogy az utóbbi két év folyamán 802 hektárral bővült a cukorrépa vetésterülete és az sem lebecsülendő eredmény, hogy a hektárhozam járási méretben — a két évvel ezelőtti 401 mázsáról, 464 mázsára növekedett, s így járásunk Szlovákiában az első helyet vívta ki magának. járásunk mezőgazdasági üzemei megkülönböztetett figyelmet szentelnek a takarmánytermesztésnek. El akarják érni 1975-ig azt, hogy a vetésterület ötezer hektárral való csökkentése mellett, legalább húsz százalékkal több takarmányt termesszenek. Magától értetődik, hogy járásunkban a szép eredmények mellett vannak fogyatékosságok is. Néhány mezőgazdasági üzemünk jóval szebb eredményeket érhetne el, mint amit elért. Ezért kiválasztottuk azokat a lemaradó mezőgazdasági üzemeket, ahol hatékonyabb segítségre van szükség és körvonalaztuk a politikai és szervezési intézkedéseket, amelyek — feltételezéseink szerint — a növénytermesztésben döntő fordulatot eredményeznek már a folyó évben. járásunk növénytermesztési feladatai igényesek, de teljesíthetők. Mezőgazdasági dolgozóink ismerik azokat a tudományos-műszaki előfeltételeket, amelyek optimális kihasználásával lehet teljesíteni a feladatokat. Ezért meggyőződésből valljuk, hogy a járásunk mezőgazdasági dolgozói hasonlóan, mint az utóbbi két év folyamán, az ötéves tervidőszak hátralévő éveiben is maradéktalanul teljesítik térmelési és gazdaságfejlesztési feladataikat. A takarmányok fonnyasztott tárolásának, szenázsolásának előnyei Az utóbbi években a mezőgazdasági üzemeink a takarmányok betakarításának és tárolásának új módszereit alkalmazzák. Ezek közé az új módszerek közé tartozik az is, hogy a takarmányokat konzerváló anyagokkal való kiegészítés nélkül, fonnyasztott állapotban, beton silógödrökben, fóliával takarva, légmentesen elzárják, illetve tárolják. Ennek a módszernek — tapasztalataink szerint — nagy előnye van a szárítással szemben. Elsősorban is megállapítottuk, hogy a gépesítés nagyobb arányú növelése nélkül korlátozni lehet a fizikai munka mennyiségét. Rájöttünk arra is, nogy ez a módszer lehetővé teszi kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett a takarmányok betakarítását — ami nagyon lényeges előny —, de ugyanakkor kevesebb veszteség is mutatkozik. A takarmányok hagyományos — földön szárított módszere mellett általában a tápanyag 20—40 százaléka veszendőbe megy. A takarmányuk — az évelő takarmányok fonnyasztott állapotú tárolásának előnyeiről járásunkban már több mezőgazdasági üzemben meggyőződtek, így például a Koltai Efsz-ben is. Ebben a szövetkezetben a múlt esztendőben nyolcvan vagonnyi szenázst készítettek a tehenek részére. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy járásunk területén ez a szövetkezet — az egyedenkénti és évi 4063 literes tejhozaminal — az első helyet vívta ki magának. Érdekes megemlíteni azt a tapasztalatpt is, amit időközben a lucernaszénára való átállással szereztek. A széna ugyanis a versenyben alul maradt a fonnyasztott állapotú lucernával szemben, ami a tejhozain csökkenésében mutatkozott meg. Ezért elhatározták, hogy az idén 208 hektár lucerna termését tárolják az új módszer szerint, ami az előzetes számításuk szerint a tejhozamban 15—20 százalékos növekedést eredményez. Ing. JOZEF MUDROCH, Nové Zámky TALAJJAVÍTÁS a košicei járásban A košicei (kassai) járásban a természet-okozta károk a növénytermesztésben évente többmillió koronára rúgnak. A múlt gazdasági évben is alig volt mezőgazdasági üzem, mely ne szenvedett volna valamilyen kárt. Ezeknek bekövetkezését persze a járás természeti viszonyai nagyban elősegítették, hiszen a víz évente többször lemosta a domboldalak vékony termőrétegét. Csak a járás déli területén vannak jól művelhető földek, phol az erózió nem okoz kárt; azonban ezek erősen savanyú kémhatásnak. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak a megvalósítása érdekében az illetékes minisztériumban behatóan foglalkoztak a mezőgazdasági földterület termőképességének fokozásával. A minap a talajjavítási munkálatokról és a növénytermesztés fejlesztésének a lehetőségeiről Michal Repej mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével beszélgettem. Arra voltam kiváncsi, hogyan váltják valóra a párt célkitűzéseit. — Járásunkban sokkal nehezebb gazdálkodni, mint Szlovákia egyéb területein. Nagyobb költséggel, kevesebbet teremnek földjeink. Az érdekesség kedvéért elmondom, hogy a legutóbbi vizsgálat során járásunk talaja csak 1,5 százalék humuszt tartalmazott. Ezek szerint a talaj erősen savanyú, s ez nagyban befolyásolja a földek termőképességét. Ugyanis jóval az országos átlag alatt vagyunk. Földterületünknek csupán 15,8 százaléka közömbös, a többi savanyú vagy erősen lúgos kémhatású. Járásunk Kelet-Szlovákiában egyike a legnagyobb mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknak. Ezért komoly, élenjáró szerepet játszik a földalap bővítése és minőségi javítása. Járásunkban nagyszabású meliorációs munkák folynak. A nem beruházási jellegű talajjavításra idén 21 millió koronát fordítunk. Szubvenciót adunk a rekultivációkra és a meszezésre. A vadvizek lecsapolására 27,7 millió koronát irányoztunk elő. Nem kevesebb, mint 104 kilométer hosszú kanálist kell építenünk. Ezzel a Moldvai-síkságon mintegy négyezer hektár földet teszünk termővé. Az ötéves tervidőszakban a megjelölt területen 9145 hektár területet javítunk fel. 9 Mit tesznek a talaj termaképességének a fokozására? — Járásunk mezőgazdasági üzemei 1971-ig kedvezőtlen helyzetben voltak. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának velejárói megmutatkoztak az évvégi zárszámadásoknál is. Ugyanakkor a múlt évben országszerte tapasztalt pozitív jelenségek nálunk is megmutatkoztak. A kechneci, a budulovi, a Nová Bodva-i, a janíkyi és számos más szövetkezetben, valamint állami gazdaságban országos szintű eredményt értek el. Mezőgazdasági üzemeink nagy gonddal végzik a talajjavítást. Járásunk területén a múlt évben a szántóföldnek 25 százlékát istállótrágyázták, 5 százalékát zöldtrágyázták. Idén a földterületnek 28,1 szzalékát (15 514 hektár) istállótrágyázzuk, háromezer hektáron pedig zöldtrágyázunk. Műtrágyát pedig szükség szerint használunk. A járásban 50 663 hektár földterületet kell az ötéves tervidőszakban meszezni. A legutóbbi három évben 18 558 hektáron végeztünk meszezést, de további 32 105 hektár vár meszezésre. Az idén nagyon szépen haladtak a talaj meszezésével a Veľká Ida-i, a valalikyi, a turűai állami gazdaságokban és a janíkyi, a mokraneci, a komárovcei, a čečejovcei, a rozhanovcei és a novávanyi szövetkezetben. Ha Nová Bodvón felépül a szövetkezet mészégetője és darálója, akkor a meszezési feladatokat még sikeresebben teljesíthetjük. Ezt a mészdarálót még őszön üzembe kell helyeznünk. A következő évben a szomszédos járás mezőgazdasági üzemeit is elláthatjuk piészporral. Ha teljesítjük feladatunkat, akkor az ötéves tervben a hektárhozamot mintegy harminc százalékkal növelhetjük. Ehhez pedig minden feltétel adva van, mert a mezőgazdasági üzemekben nagyon alaposan foglalkoznak a talajjavítással. Ezt tapsztalhattuk az évzáró közgyűléseken is. —illés— Szaktudás luánva - avagv büntetendő csetehmenv? Őszintén megvallom, hogy a tényállás Ismeretének hiányában nehezen tudnám eldönteni, hogy a gyapjú értékesítésével kapcsolatos kérdésben a vrbovkai Efsz-nek- avagy a Felvásárló és Ellátó Vállalat Veľké Krtiš-i üzemének van-e igaza? Abból a célból azonban, hogy a jövőben a gyapjút termelő gazdaságok elejét vehessék hasonló szomorú eseteknek, s így ne történjenek olyan következtetések mint az említett szövetkezetben, ahol a juhtenyésztés jövedelmezőségének átmeneti csökkenése miatt a törzsállomány leépítésével számolnak, szükségét érzem, hogy e vitakérdéshez véleményt nyilvánítsak. Elsősorban is megjegyzem, hogy ma, amikor istálló- és műtrágyagonriokkal küzdünk, helytelen olyan intézkedéseket tenni, amelyek a leggazdaságosabbnak bizonyuló trágyatermelési állattenyésztési ágazat leépítését szolgálják. A vrbovkai szövetkezet nagykiterjedésű legelővel rendelkezik, tehát vitán felül áll, hogy ott a juhtenyésztést nem korlátozni, hanem fejleszteni kell, annál is inkább, mert aránylag kis termelési költséggel, nagymennyiségű szervestrágyát tudnak termelni. Nagy László mérnök panaszából világosan kitűnik, hogy viszonyaik között a gyapjú ára ingadozik. Mi lehet ennek az oka? Talán a szakismeretek hiánya? Vagy a szerződések feltételeinek megszegése? Úgynevezett spekuláció? amely a büntetőtörvénykönyv 117. §-ába ütközik? Nehéz lenne a helyzet alapos ismeretének hiányában erre a kérdésre válaszolni. Ugyanis a cikkből nem tűnik ki, hogy az eladott gyapjú redementje, a gyapjú értékelésének legfontosab’. HOZZÁSZÓLÁS A „FALRAHÄ tényezője milyen volt. Tudni kell ugyanis, hogy a természetes szennyezettségben lenyírt gyapjúnak csak 15—50 százaléka dolgozható fel, míg a súly többi része vízből, gyapjú zsírból, faggyúmirigyek beszáradt váladékából, porból stb. tevődik össze. A hírneves juhászati szakértő, néhai dr. Schandl József, egyetemi tanár a legfinomabb posztógyapjas merinók bundáját 21—26, a szövetgyapjas merinőkét 25—32, a fésűs gyapjasokét 27—36, a cigájákét 32—40, a racskákét 45—50 százalékos redementűnek értékelte. Érdemes megemlíteni Schandlnak azt a megfigyelését is, amely szerint egyazon juhászaiban a redement egyik évről a másikra 1—2 százalékos ingadozást is mutathat. Ugyanis a csapadék viszonyok, poros utak, hőmérsékleti ingadozások, az istállók hőfoka, a nyírás idején uralkodó időjárás kihat a redement alakulására. Nem ismerjük az eladott gyapjú finomságát sem, amely ugyancsak döntő tényező a minőség megállapításánál. A múltban a finomságot, vagyis a gyapjúszálak átlagos vastagságát mikronokban, azaz ezredmilliméterekben, vagy betűjelzéssel fejezték kt. Például, ha az átlagos szálátmérő 16, vagy kevesebb mikron volt, akkor a szortiment jelzése AAAA, ha 21 mikron akkor A/AA volt. Ez a minőség a szöveten is fel volt tüntetve és hamisítása büntetendő cselekménynek minősült. A gyapjú minőségi értékelésére régebben az alábbi tudományos megállapítások szolgáltak: 1. Posztógyapjúnak minősítették a IYT BORSÖ“ ClMÚ CIKKHEZ rövidfürtú gyapjút sűrű ívelődéssel, nagy rugalmassággal, simulékonysággal és főleg nagy zsugorodó képességgel. 2. Fésűs gyapjúnak azt Ismerték el, amelynek fürthossza legalább 6 cm volt, s nagy szálkiegyenlítettséggel, erősséggel, tiszta belszerkezettel, tekintélyes nyújthatósági és ívelődésl tulajdonságokkal rendelkezett. 3. A szövetgyapjú a maga sajátos tulajdonságaiban a két előbbi között áll. 4. A fésülhető szövetgyapjúnak legalább 4 cm átlagos fürthosszúsága volt. 5. A báránygyapjú erősebb fényű, lágyabb és símulékonyabb, lazább szerkezetű, magasabb redementú, de kisebb erősségű, mint az anyáé. 6. A hízott ürügyapjú pedig rövldebb fürtű, 3—4 százalékkal kisebb redementú mint az anyáé. Ezért forgalmi értéke az anyagyapjú értékének csak 75—85 százalékát tette ki. Ezért a múltban a gyapjú eladásnál külön kötlevélben állapították meg a hízott ürük gyapjújának vételárát. 7. A íiaslábgyapjú nem más, mint a hasról és a lábakról lenyírt, tövig szennyes, rövidfürtű, aránylag értéktelen gyapjú. Ennek rendszerint csak 8—10 százaléka tényleges gyapjú, tehát redementje alacsony (12—15 százalék) s így értékesítési ára is a tényleges gyapjú árának csak 50 százalékát érheti el. Magától értetődik, hogy az átvevő mindezeket a tényezőket már bekalkulálta az átlagárba. 8. Kétnyíratú gyapjú (félévenként, mondjuk novemberben és májusban lenyírt s így rövidfürtú) körülbelül 25 százalékkal kisebb értékű, mint ugyanazon juhállomány egész évi növésű gyapjútermése. Ezzel szemben a kétszeri nyírásra csak 10 százalékkal több tisztagyapjút ad a juh, mint az egyszeri nyírás esetében. 9. Éretlen gyapjúnak nevezzük azt, amit 8—11 hónap után nyírtak le, fésülésre kevésbé alkalmas, így értéke is jóval kisebb. 10. Borgyapjú a leölt juhok bőréről lenyírt bunda, amely fürtrövidsége és vegyes minősége miatt 20—25 százalékkal kisebb értékű, mint az élőjuhokról lenyírt. Természetes, hogy a gyapjú értékelésének a fentieken kívül egyéb követelményei Is vannak. Az értékminőségét befolyásolhatja a gyapjú nyírása, tárolása, szállítása és természetesen az is, hogy eladás előtt a termelő üzem — az említett- tényezők figyelembe vétele mellett — hogyan csoportosítja az árút. A fentiekből tehát kitűnik, hogy nem Is olyan könnyű ebben az igazán közérdeket érintő kérdésben tárgyilagos véleményt mondani. Annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy a juhállomány törzskönyvezésével elejét vehétnénk a hasonló panaszoknak, tehát annak, hogy a minősítés alacsony színvonala miatt a termelőnek avagy a társadalomnak kára keletkezzeii KMOSKÖ LÁSZLÖ, mérnök Л tapasztalatok arra utalnak, hogy ” a bonyolult kérdések nyilvános megvitatása, a különböző vélemények összeegyeztetése mindig hasznosnak bizonyult. Ezért én is hozzászólok ahhoz a kérdéshez, amit Nagy László mérnök, a Vrbovkai Efsz zootechnikusa vetett fel. Kiindulok abból, hogy a vrbovkai szövetkezetnek nagyterjedelmű legelője van. Persze annak minőségét nem ismerem. Az a javaslatom, ha ez a nagyterjedelmű legelő jó minőségű, vagyis megfelel a szarvasmarha-legeltetésre, akkor a kisjövedelmű juhtenyésztést korlátozzák és honosítsák meg a lcgeltetáses szarvasmarhatenyésztést, amely jóval jövedelmezőbbnek bizonyul. Ami a gyapjú átvételét illeti, Illetve az értékesített gyapjú felvásárlási árában mutatkozó lényeges különbséget 1971 és 1972-es évek termése között, a vrbovkai zootechnikus panaszát megkésettnek tartom. Véleményem szerint módjukban állt volna az eredeti minősítést az illetékes szervek közreműködésével felülvizsgáltatni, s így a nézeteltéréseket kiküszöbölni. Mivel a minősítés felülvizsgálata nem történt meg, így nehéz eldönteni, hogy milyen megkárosítás érte a vrbovkai szövetkezetét. Hiszen az is lehetséges, hogy 72-ben a minőségi normákhoz igazodva, 71-ben pedig azok mellőzésével, a szövetkezet részére kedvezően minősítették a gyapjút. Az elvszerű vita soha nem káros Tudomásom szerint a gyapjú felvásárlási ára nem módosult. A gyapjút azonban osztályozzák, és a minőségi osztályba való sorolást döntő mértékben befolyásolja az, hogy milyen a szál vastagsága, finomsága és egyéb tulajdonságai. Ezt mikronokban fejezik ki. Például a 16 mikronos gyapjú A osztályba, míg a 60 mikronom felüli F osztályba sorolható. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyapjúnak sok értékmérő tulajdonsága van. így például a gyapjúszál választéka (szortimentje), hosszúsága, színe, simulékonysága, rugalmassága, erőssége, a bunda tetőzöttsége, belszerkezete, a gyapjúzsír mennyisége és minősége stb. A termelőnek legalább ennyit tudnia kell a gyapjúértékesítés lehetőségeiről. Persze nem feltételezem, hogy Nagy László mérnök, akinek feltételezhetően gazdag szakismeretei és tapasztalatai vannak az állattenyésztésben, ezeket a tényezőket nem ismeri. Azt azonban tudom, hogy gyakran olyan dolgozók is megvannak bízva a gyapjú átvételével, s így a minőség meghatározásával, akik ahhoz vajmi keveset értenek. Véleményem szerint tehát az lenne a helyes, ha a felvásárló és ellátó vállalat járási üzemének igazgatósága ebből a szempontból is megítélné a helyzetet, tehát felülvizsgálná, hogy a megbízott dolgozója fel volt-e készülve arra, hogy mint szakavatott személy a valóságnak megfelelően minősítse az átadott gyapjút. Egyébként a felvásárló üzemnek módjában áll megállapítani azt is, hogy jogos vagy jogtalan a vrbovkaiak panasza. A felvásárló ugyanis az árúcsere kapcsolatokban közvetítő szerepet tölt be, s így természetes, hogy mint további eladónak a kereskedelmi partnerként szereplő átvevő ugyancsak minősíti az áruját. S ha a felvásárlási minősítés nem egyezik a járási felvásárló üzem, mint további értékesítő, illetve eladó gyapjúárujának újabb, tellát magasab színvonalú minősítésével, vagyis abban az esetben, ha a tovább adott gyapjú átlagminősége magasabb fokot ért el, mint a termelőtől felvásárolt gyapjú átlagminősége, úgy a termelők valamelyike — elsősorban is nyílván az, amely panaszt emelt — megvan károsítva. Végeredményben tehát arról van sző, hogy felül kellene vizsgálni, hogy a felvásárló üzem a múlt év első felében mennyi gyapjút és milyen minőségben vásárolt fel, s azt összeegyeztetni az általa tovább értékesített áru mennyiségével és minőségével. így világossá válna az is, hogy a felvásárló mennyit fizetett ki a felvásárolt gyapjúért és az újabb értékesítés, valamint az azzal járó átminősítés következtében mennyit kapott. Persze ez egy eléggé komplikált és igényes feladat. Kérdés tehát, hogy a vita tárgyát képező eset megéri-e a viszonyok bonyolítását és további izgalmak előidézését. Az eset véleményem szerint inkább tanulságként szolgálhat mindannyiunk számára, vagyis figyelmeztet: ha úgy érezzük, hogy az árunk minőségi osztályba való sorolásakor sérelem ért bennünket, akkor időben intézkedjünk és kérjük a minősítés felülvizsgálását. ÄDÄM LAJOS, Petrovce
