Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-02 / 22. szám
Vadászairól — vadászoknak A vadászok létszáma Szlovákia térülői én évről-évre növekedik. Az állapot egyes vadásztársaimat, főként a borúlátókat aggodalomra készteti. Sőt egyes vezetők is sajnálatos módon a vadállomány gyarapodásának lehetőségét, a vadászok állományának csökkentésében látják. Egyszóval: „Sok a vadász, kevés a nyúl!“ Tehát legyen kevesebb vadász? A kérdésre a választ, az aggodalmakra a kielégítő feleletet eme sorokban nincs szándékomban megadni, mivel az érvek úgyis csak érvek maradnak, viszont a tényekből mind a két tábornak, a borúlátóknak és a derülátóknak is akadna bőven kézzel fogható mondanivalója. A legkézenfekvőbb tény azonban az, hogy tekintet nélkül a vadászok létszámának gyarapodására, évről-évre nüvekedik vadállományunk, évről-évre több vad kilövését merészeljük tervbe venni és ezt valóra váltani. Ezek alapján több a vad, mindannak ellenére, hogy több a vadász. Egyet azonban mégis fontolóra kell vennünk. Azt, hogy kinek a kezébe adunk vadászfegyvert, azaz az illető vadászjelölt hogyan készült fel a vadászvizsgákra, miként tevékenykedik a továbbiakban, fegyvertartási engedéllyel rendelkező vadászként. Erről a tényről semmi esetre sem szabad megfeledkeznünk. Sokan a vadászatokon a vadász tekintélyét abból vonják le, milyen a fegyvere, s menynyire divatos vadászkosztümben ékeskedik. Az ilyen következtetések sok esetben mindjárt a vadászat megkezdése után mutatkoznak. Kiderül, bogy vadászunk bizony keveset ért a vndászetikához és magához a vadászathoz. Az ilyen vadászok társaságában aztán a lelkiismeretes vadász kellemetlenül érzi magát, annak ellenére, hogy a terítékre sok fácán, nyúl, vagy vaddisznó kerül. A vadászat a múltban tudomány volt és erről a tudományról napjainkban sem szabad megfeledkeznünk. A vadállomány gyarapodását csakis az olyan vadászok tudják növelni, akik alapos vadászati ismeretekkel rendelkeznek. A természet, a szabadon élő állatok életfeltételeinek, szokásainak ismeretét nem tudjuk egyformán jól elsajátítani, de aki erre nem törekedik, arról igazán nem mondhatunk semmi jót. A vadász legyen mindig tájékozott, ismerje helyzetét, akkor lesz igazi vadász. A vadászati ismeretek elsajátítása ma már közérdek. Erről tanúskodnak felsőbb szerveink intézkedései is. A Szlovákiai Vadászok Szövetségének Központi Bizottsága 1971-ben „VADÄSZATI AKTUALITÁSOK“ címen kiadott egy időszerű kérdésekkel foglalkozó füzetet. A kiadványt azon melegében megrendeltem és miután megmutattam vadásztársaimnak, megkértek, hogy rendeljem meg számukra is. Elmondhatom, hogy a tanulmány az utóbbi évek legfontosabb magyar nyelven kiadott vadászati anyaga, amelynek ott kellene lennie minden magyar ajkú vadásztársam könyvespolcán. A vadásztörvények ismertetésén kívül nagy alapossággal foglalkozik a vadászat minden ágazatával. A szerzőknek: Kirner Károly mérnöknek, Kalbovský Ferdinandnak, Kráf Lubomírnak, Kulich Martinnak, dr. Térén Stefannak és másoknak csak elismerésem tudom kifejezni és bízom abban, hogy a Szlovákiai Vadászok Szövetségének nem ez az utolsó kiadványa, s a jövőben további magyar nyelvű publikációkkal találkozunk a vadászat további fejlesztésének érdekében. (Megjelent a „VADÄSZATI AKTUALITÁSOK“ II. füzete is, — A szerk. megjegyzése.) Szocialista társadalmunk megkívánja, hogy a vadászat terén is szakképzett embereket neveljünk, akik érzelmi szinten is elkötelezettek a vadászat iránt és ennek alapvető fontosságát a jő tájékoztatásban látom. motesíky Arpád, Vef. Cetín (Nagycétény) l-LVELEXCéMK ÍRÁSAI Az öreg Pókai Ferkó bácsit két okból is hívták úgy, hogy Pattyogó. Először azért, mert valahogy olyan szaggatottan beszélt, ami úgy hangzott messziről, mintha folyvást azt mondaná, hogy paty-paty paty. Másrészt, mert szokásához híven ha vadászkalandot mesélt a kocsmában s odáig futott amint rálőtt a vadra, hát nem azt mondta, mint más vadász, hogy: fogom a puskát, aztán bumm, esetleg azt, hogy durr, vagy puff, esetleg zuhé, hanem mindig azt mondta, hogy: ... rácélzok a flintával és patty ... egyből helybenmaradt...! Mert mesélni azt tudott az öreg. Szájjal annyi vadat lőtt életében, hogy abból kitelne egy fóravaló vadaskert teljes állománya, vagy egy komoly vadászterület vadja, de bizony a valóságban igen kevés vadat eltelt az üreg, azt Is úgy, hogy alaposan megsörétezte s úgy kellett a többi vadásznak nagy sietve utána lőáözni a vadnak, hogy el ne vigye a sebét kilométerekig s ne szenvedjen a szegény pára. Ä kocsmában sok hallgatója volt az öregnek, mert színesen adta elő a mondókáját s volt benne vagy fele igazság is. Már ugyanis addig, amíg rá nem fogta a puskáját. Addig sok volt benne az igazság, de utána már 'bármennyit pattyogtalőtt is, nem igen hittek neki. Mert lőtt az öreg tizenhatos szarvasbikát brenekkegolyóval, Őt vadkacsát egy lövésre nyolcvan méter magasból és egyszer azt mesélte, hogy golyóspuskával meglőtt egy gémet, amelyik a Duna másik partján gázolt. De lőtt az öreg — ahogy mesélte — katonakorában a Kárpátokban akkora vaddisznót is, hogy olyan agyarai voltak, mint két jókora banán. Aztán nem is beszélve a sok kapitális egyéb zsákmányról, nyolcas őzbakról, meg sok egyébről. Mondom szívesen hallgatták, bár nem hitték, deltát mesének meglette. Nem is csoda, hiszen valamikor olyan kevés volt a szórakozás, se rádió, se tv, se Nyúl a semmi, maradt hát falun a kocsma meg a sok beszéd. Köztük Ferkó bácsi vadásztörténetei is. Egyszer aztán egy néhány fiatalabb vadásztársa elhatározta, hogy megtréfálják az öreget. Gondolták majd csak valami vaskosabb bolondság kijózanítja a fejét és többé nem fog annyit összehazudozni. Vagy legalább is óvatosabb lesz. Ogy is lett. Nagy körvadászatot tartottak vasárnap a határban. Nem volt valami ideális az idő. Karácsony tájt volt, de olyan hideg kerekedett, hogy a verebek is majd lefagytak a fáról. Köd volt és a havon jégkéreg keletkezett, ami csúnyán Jelsebezte a kutyák lábát. Meg aztán járni is rossz volt rajta, mert minduntalan beszakadt a vadászok lába alatt s ropogott veszettül. Ferkó bácsi nem szeretett előre indulni, mert akkor sokat kellett volna gyalogolnia, amíg összeér a kör két vége. Hagyta nagy bölcsen indulni a fiatalokat, akik már úgy is égtek a vadászláztól. Így aztán volt ideje egypár huncut fiatal vadásznak meg hajtónak, hogy véghez vigyék a tervüket. Fogtak a faluvégen az egyik pajtában egy nagy „kóbormacskát“ és hirtelen belevarrták egy frissen lőtt nyúl lenyúzott bőrébe, majd líceum bokor möfatetőn gött elbújva megvárták, amíg Ferkó bácsi a tagúihoz nem érkezik. Vagy húsz méterre lehetett, amikor elengedték a nyúlbőrbe varrt macskát a zsákból. Ilyen szürke ködös télben amúgy is rossz a látás, meg aztán vaksi is volt az üreg, hát először észre sem vette a rohanó macskát, amire még utoljára jót suhintottak, hogy megvaduljon. Szaladt is a macska, ahogy csak bírta, de már kiabáltak is mind ahányon voltak, hogy ... Ahol a nyúl Ferkó bácsi, lőj jön oda... lőj jön oda már ...! Észre vette végre Ferkó bácsi a vágtató jószágot és oda is pörkölt neki a jobb csőből, de szokás szerint nem találta el, mire a kutyáktól hajtott szerencsétlen macska egyből felfutott egy akácfára. Nem is messze Ferkó bácsitól és úgy „pesszedetť meg fújt a kutyákra, hogy rossz volt hallgatni. Arra aztán olyan vad nevetés tört ki az egész vadásztársaságból, hogy talán még a harmadik határban is meghallották. Mindenki nevetett torkaszak adtából, csak ... Ferkó bácsi nem. Észrevette, hogy bolonddá tették őt már akkor, amikor ráfogta a puskát a „nyúlra“. Gyanút fogott, hogy itt valami nem passzol, másképp szalad ez a nyúl, meg a fülei is igen kajlán lógnak, de hát célzott, lőnie kellett. Ahogy aztán a vadászok meséltek, még sírt is az öreg szégyenében. Bántotta is a vadászokat az eset, dehát már megtörtént. Többet nem is ment velük Ferkó bácsi vadászni. Nagyon megharagudott és a kocsmában sem mesélt többet. Egyszer aztán a szomszéd falu kocsmájába nyitottam be és egyből megütötte a fülemet az öreg pattyogó hangja. Nagy embergyürú közepén ült és éppen a nyúlesetet mesélte, de másképp ám, mint ahogy történt ... — Kiugrik a nyúl a bokorból — meséli izgatott hangon a körülülőknek — s bár nagy köd volt, odapörköltem neki: Patty! Az meg egyből föl a fára, mire én a bal esőből még egyet utána eresztek, hát csak egyből leesett. Odamegyek, hát látom, hogy nem nyúl volt, hanem vadmacska. Hatalmas kandúr, olyan tizenöt kilós féle, amelyik még a kis őzet is elviszi. SIPOSS ERNŐ, Komárno (KomáromJ Az éltető víz fürkészői Á Szlovákiai Horgászok Szövetségének Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) alapszervezetének főellenőri tisztségét Varga Dezső tölti be, kinek személyes véleményét ismertetjük néhány szervezeti kérdéssel kapcsolatban. — Hány alapszervezet működik járásuk területén? — érdeklődünk. — Összesen négy, amelyek a miénken kívül čalovoi (nagymegyeri), Samoríni (somorjai) és topolníkyi (nyárasdi) székhellyel működnek. — Mikor alakult a Dun. Streda-i alapszervezet és milyen működést fejt ki? — A megalakulásra 1946. július 16-án került sor, s alapszervezetünk azóta aktivan működik. Ez különösen az utóbbi tíz évre vonatkozóan mondható el. Az intenzív gazdálkodás eL- ismeréseként alapszervezetünk kitüntetésben is részesült. — A járási székhely nem tartozik a jelentősebb folyóvízzel rendelkező helyek közé. Eltekintve alapszervezetük Duna menti községeit, miként oldják meg a járási székhely és a többi község szervezeti tagjai horgászigényeinek kielégítését? — Több úgynevezett bágergödörrel és tőzeg gödörrel s néhány tóval rendelkezünk. A felső vízszakaszok csatornái jók, s mindezekben belterjesen kezdünk gazdálkodni. A kerület a tagsági díj 80 °/o-át az alapszervezetek rendelkezésére bocsátja, mégpedig telepítésre alkalmas hal formájában. Ez évente 35—50 métermázsa ivadékhalat jelent, ami tavaink, bágergödreink és egyéb vizeink halállományának szaporítására szolgál. Ez rendszerint kilencven százalékban pontyból áll, azonban az elmúlt év őszén beszereztünk tíz métermázsa különféle egyéb halivadékot is, főleg csukát, süllőt és compót. Tavaly háromezer darab amurt szereztünk be a Stupavai Állami Halgazdaság közbenjárásával. Sok a vízinövénnyel benőtt területünk, ezért a növényevő amur segítségünkre lehetett volna azok kitisztításában. — Milyen intézkedéseket terveznek a bágergödrök lehető legjobb kihasználása érdekében? — A plankton-szegény bágergödrökben rendszeres etetéssel tartjuk fenn a meglévő halállományt. Jelenleg nagyobb menynyiségű háló vásárlásával foglalkozunk azzal a céllal, hogy azokon a Duna-szakaszokon, ahol a vízszennyezés folytán ehetetlen hal tanyázik ezt kifogjuk és áthelyezzük a bágergödrökbe és a holtágakba. Itt a hal bizonyos idő elteltével kitisztulna és emberi fogyasztásra használhatóvá válna. Az említett tisztulás után, amihez legalább három hónap szükséges, megkezdődhetne az Ilyen halak horgászata. Idén megkezdjük a belterjes halgazdálkodást a Dunajský Klatov-I (dunatőkési) patakon, amelyen több zárózsilipet építünk. Az első zsilipet tavaly építettük itt, mégpedig tízezer koronás költségen. Egyegy vízszakasz zsilipppel történő lezárásának az a jelentősége, hogy a betelepített hal nem úszhat el és különböző szakaszokon más más hal telepíthető. Az említett patakot erős sugarú, szennyezetlen forrásvíz táplálja, ezért itt a szennyeződéstől egyáltalán nem kell tartanunk. A zárások megépítése után egész Szlovákia területé-Vajon mit rejt számunkra a lomha csatorna? Létük kockán forog. (K. Sz. felv.) ről, sőt még Csehországból is fogadhatunk sporlhorgászokat a tőkési patakon. — Járásunk területén nagyarányú ivadékhal szaporító üzem építését tervezik, mi ezzel kapcsolatban a véleménye? — Hroboíiovo (Alistál) és Bohelov (Bögellő) között építik meg több mint húszmillió koronás költségen ezt az üzemet, ami azért fontos, hogy nem kell majd néhányszáz kilométeres távolságról ideszállítani a szükséges halivadékot, ami ráadásul még akklimatizálást is kíván, hanem ezt a közelben állíthatják majd elő. Ez a halkeltető és a tőkési patak elősegíti majd a jövőben járásunk teljes halellátását. — A vendéghalászok nem okoznak vizeiken gondot? — Belvizeinken az idény már május 9-őn megkezdődik, amikoris már hagyományosan megrendezzük az első horgászversenyt. A szabály nálunk az, hogy minden nap lehet személyenként két pontyot fogni. Ezt a háziszabályt sajnos, igen sokan nem tartják be. Kora reggel fognak két halat az egyik tavon, azután még néhány további tóra is átvándorolnak és a megengedett két halat jócskán megtöbbszörözik. Kénytelenek voltunk szigorú ellenőrző csoportot alakítani, s ha valaki a szabályt nem tartaná be, úgy drágán fizeti majd meg túlbuzgóságát. Nálunk egyébként váltható napi-jegy, vagy idényjegy, amely nélkül a büntetés legalább száz korona. A jegyeket a balgazdák árusítják. — A szervezeti élet fontos része a szakmai továbbképzés. Mit tesznek ezen a téren? — Minden községben, ahol harmincnál több szervezeti tagunk van, a tél folyamán iskolázást rendeztünk két ízben is. Az előadások fő témája a szabályok betartása volt, hiszen nemcsak jogaink, de kötelességeink is vannak. A Simon Sándor vezette elnökséget feltöltöttük 18—20 éves fiatalokkal, hogy a vezetésben is tapasztalatot szerozeznek,1 mert hiszen övéké a jövő. Szervezetünk alakulásakor 16 taggal indultunk, most pedig már 700 fölött jár a tagok létszáma. Idén is már több mint 30 új tagot vettünk fel. A meglátogatott szervezet több tagja, a jó szervezési munka elismeréseként állami kitüntetésben is részesült. A jövőben — a jelek szerint — az eddigi kiváló eredményeket továbbiakkal toldják meg az egész horgásztársodalom örömére. KUCSERA SZILÁRD
