Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-02 / 22. szám

Terüleli lövészversenyek EREDMÉNYES FELVÁSÁRLÁS A Szlovákiai Vadászok Szövetségének KB a és a Baromfifeldolgozó Válla­lat értékelte a vadhús felvásárlás 1972. évi ered­ményeit. A vadásztársa­ságok Szlovákiában Csz­­szesen BIO,9 tonna vad­húst adtak át a felvásár­ló üzemeknek. Ebből a Baromfifeldolgozó Válla­lat 282,3 tonnát vásárolt meg. Egyúttal értékelték e vállalat versenyét is, amelyet a csölkösvad felvásárlására hirdetett meg. Mindhárom kerület­ben az első három he­lyen végzett Járások va­dászszervezete Jutalom­ban részesült. (Ezek: Trenčín, Trnava, Topol­­íany, Prievidza, Martin, Žilina, KoSíce, Rožňava és Poprad.) ÉLÖVAD-BESZERZÉS Vérfelfrissítésre és va­­dasításra szánt élővad a SZVSZ KB élővadbefogó osztályán (Bratislava, Štefánikova 6/d) rendel­hető. Az 1973/1974 évi idényre a rendelési ha­táridő 1973. augusztus 31. KIÁLLÍTÁS Brnoban a szokásos, nemzetközi ebkiállftást 1973. Július 7. és 8 án tartják meg. K. K. SZARVASAGANCS, MINT GYÓGYSZER Maralszarvasuk után kutatnak most a szovjet vadászok az uszuri tajgá­­ban Az állatok május végén kifejlődött ágas­­bogas agancsaiból a gyógyszeripari vállalatok igen értékes anyagot — pantokrint — vonnak ki. A maralszarvas igen óva­tos vad, vadászata nagy hozzáértést, tapasztalatot igényel. Azokat a vadá­szokat, akik maralszar­­vasra vadásznak, az ál­lam rnházattal, felszere­léssel és az agancsok konzerválásához szüksé­ges eszközökkel látja el. Minden vadász kap mo­torcsónakot és tranzisz­torén rádiót. (APN) A területi, azaz a másodfoké lövészversenyeken csupán а Szlovákiai Vadászok Szövetsé­gének tagjai vehetnek részt. Ezeket két tó lövészeti ágazat­ban rendezik meg, mégpedig golyóspuskávai és kisöbű fegy­verrel vadászati célpontokra, illetőleg sörétes fegyverrel cél­­lövó korongra. ■ 1. Golyóspuskával és kis­öbű fegyverrel vadászati cél­pontokra, (azaz vadat ábrázoló papír célpontokra). Nyírfajdra kisöbű fegyverrel 50 méternyi távolságból; golyóspuskávai őz­re (céltávcsö és támasztékbot alkalmazásával), vadkanra (tá­maszték és céltávcsö nélkül) állóhelyzetben, 100 méternyi távolságból. Minden célpontra 10 lövés adható le, a járási ver­senyekhez hasonlóan. Ezt a ver­senyt háromtusaként hajtják végre és értékelik. ■ 2. Sörétes fegyverrel cél­lövő korongra (agyag korong­ra, aszfalt korongra). Félkör alakú lőtéren 3X20 korongra, skeeten és battérián 4X25 ko­rongra. A félkör alakú lótéren a vadászati szabályzat érvénye­sítésével, a skeeten és a bet térrián pedig a sport-lövészeti szabályzat szerint zajlik le a verseny. A területi lövészeti versenyek megtartásának időpontja és he­lye: § golyós hármastusában 1973. június 10-én Sliačon, ф sörétes ágazatokban 1973. június 23—24-én Trencínben. A területi versenyekre a SZVSZ járási bizottságai szer­vezeti költségen küldik azon legjobb lövészeiket, akik részt vettek a járási versenyen. A lö­vész csupán azon ágazat terü­leti versenyén vehet részt, a­­melynek járási versenyén a leg­jobb eredményeket érte el. A területi versenyeken, saját költ­ségükön részt vehetnek azok a további lövészek fs, akik ab­szolválták a járást versenyt, de a SZVSZ járást bizottsága nem delegálta őket. Ezek részvéte­lüket és elszállásolási igényü­ket idejében jelentsék be. A versenyen való részvételükről a szervező bizottság dönt, fi­gyelembe véve a már bejelen­tett versenyzők számát és a te­vőidé befogadóképességét. A SZVSZ KB LÖVÉSZVERSENYEI A SZVSZ KB golyós hármas­­tusa versenye hasonló ágaza­tokban zajlik le, mint a területi versenyen, azonban minden cél­pontra leadott 20 lövéssel. En­nek színhelye 1973. június 17 én Sliač. A SZVSZ KB sörétes ágazat­ban rendezett versenye hasonló feltételekkel bonyolódik le mint a területi versenyen, mégpedig 1973. augusztus 10—11-én Stu­­paván. Ezeken a SZVSZ KB-а által szervezett versenyeken a terü­leti versenyek cca 26 legjobb versenyzője vesz részt a KB költségén, akik elérik a meg­szabott limitet. Saját költségen mások is részt vehetnek. Szlovákia Lővészbajnokságát 1973. augusztus 12 én rendezik meg Stnpaván. KULICH MARTIN, a SZVSZ KB dolgozója Búcsú az emlékek világától Vadászterületünk húszéves múltjából, az utolsó de legfris­sebb hírt közlöm. Ezt a gyö­nyörű, vadregényes vadászterü­letet már soha többé vadász­puskával nem látogatom meg, mivel 1973. január 1-től vissza­vette az állanái erdészet. Hozzá­csatolták a murányi fennsík re­zervátuméhoz, tehát oda, ahol fekvése folytán tartozik. Könnybelábadt szemmel, zo­kogva búcsúztam a százados fáktól, a bizarr szikláktól és völgyektől. Igen, mindentől, a­­mi kápráztatóan szép és érté­kes volt nekem. Illúzióktól, me­lyek nélkül ma a száguldó atomvilágban képtelenség élni. Számomra a természet csodá­latos szépsége életfeltétel. De nem vagyok egyedül. A termé­szetet szerető emberek, nemze­tek összefogása és tenniakará­­sa bámulatos. Tudatára ébred­tek a levegő- és a vízszennye­ződés emberi életet veszélyez­tető hatására. Tudatára ébred­tek a fák és az erdők észnél­küli pusztításának káros vol­tára. Mindezek ismeretében Indo­koltnak és szükségesnek tar­tom egy új, jól felépített és a széles rétegek számára is hoz­záférhető világszervezet meg­teremtését. Kiemelkedő fordulatot jelen­tett Európában az 1970-ben megtartott természetvédelmi konferencia. Harminc ország 350 delegátusa vett részt ezen az összejövetelen. Főbb határozati pontjai a kö­vetkezők: Közös akció szükséges a ter­mészeti értékek teljességének megőrzésére. A résztvevő országok dolgoz­zanak ki közös szabályokat ab­ból a célból, hogy a levegő-, a víz- és a talaj fertőzésének okait kiküszöböljék. Az egyes államok európai szinten hangolják össze azon jogi intézkedéseiket, amelyek a természeti kincsek megóvását szabályozzák. A felszólalások során külö­nös hangsúlyt kapott a nemzeti parkok és rezervátumok léte­sítése. A konferencia rámuta­tott, hogy ezekben a kérdések­ben nemcsak a jelenkor embe­rére kell gondolni, hanem a jövő generációk jólétére is. Közismert tény, hogy az em­ber a rendelkezésére álló tech­nikai eszközök birtokában so­kat pusztít el az élő természet­ből és megmérgezi a környeze­tet, amelyben él. Ezért fennma­radása érdekében szüksége van a szabad, tiszta, egészséges, természetes környezetre, ahol pihenést, szórakozást, sporto­lási lebetőséget, lelki és testi felüdülést talál és a minden­napi élet gondjaiból kikapcso­lódhat. A természeti tényezők közül elsősorban az erdő alkalmas a fenő célok elérésére. Tehát nem véletlen az az alapgondolat, amely „A termé­szet és az ember kapcsolata* javítására vár minden nemzet fiainál. JÄN M. HRABOVSKY, Zvolen (Zólyom) i vm sm ptíR — JÜNID S -I »I lllllllllllllllllltIHIIIiltl Apróvadas vadászterületeken figyelemmel kísérjük a takar­mánybetakarítás munkálatait és megteszünk minden lehelé intézkedést a fácán- és fogolycsibék megmentésére. Célravezető ezen mentési akcióba bevonni a helyben tevékenykedő trakto­rosokat és számukra bizonyos jutalmat helyezni kilátásba n megmentett vad ellenében. Ebben a hónapban végérvényesen hozzá kell látni a téli ta­karmány ^pszerzésébez. A lombtakarmány készítésének és szá­rításának legkedvezőbb feltételei éppen e hónapban adódnak. Jéninsban vadászhatunk őzbakra, vadkanra és 10-ig a fekete­­varjú fiókáira. Ezeken kívül lőhetők az egész évbee védelmet sem evező káros vadfajták: az iregiayál, a farkas, a biáz, a róka, a nyestkutya, a görény, a menyét, a szürkevar jó, a szarka, a mátyásmadár, a esáka ás a nagy kárókatona. К. K. A csukák védelmére Amikor köd ülte novemberi reggelen, horgászbottal a ke­zében, elindul a horgászember, nagyon sokan talán éppen má­sik oldalukra fordulnak. Szom­bat, vagy vasárnap lévén, ilyen­kor nem riaszt az óra csöngése munkába, így aztán sokan for­golódnak az ágyban, akár délig is. De nem így a horgászok, akik egész héten azt tervezge­tik, hová is menjenek. Aztán ha elmulasztja az em­ber az alkalmat, vagy valami meggátolja abban, hogy kimen­jen a vízhez, rosszkedvű, nyo­mott a hangulata, és úgy érzi, valamitől megfosztották. Vi­szont ha elindul, úgy érzi, kitá­rul előtte a világ. Feje felett valahol a magasban vadludak szállnak. Látni ugyan nem lehet őket a korát ködtől, de gágo­gásuk elárulja őket. A levelek­től megfosztott gallyak néha­­néha összekoccannak. Ha fúj a szél az összeverődő faágak ko­pogása hideglelős ember fog­­vacogásának hat. Gyakran hal­latszik a feketeruhás varjak ká­­rogása. Bizonyára ők is sajnál­ják a meleg nyár és a terített asztallal szolgáló ősz elmúlását. Ilyen hangok kíséretében megy a horgász lépésről-lépés­­re közelebb a céljához, mert hát ez a valódi csukáző időszak. Az apró halak elhúzódtak téli szállásukra. Így aztán a csuka és a többi ragadozó halfajta kénytelen élelem után kutatni. Ilyenkor könnyebb őket horog­ra kapni, mert vándorolnak egyik helyről a másikra, s köz­ben legtöbbször ráakadnak a csalinak szánt kishalra, vagy a villan tóra. Majd minden lépés­nél megzörrennek a pléhdoboz­­ba zárt blinkerek. Mi is így ballagtunk egy no­vemberi reggelen horgászvizünk felé. Lasan kiértünk a vízhez és jóformán észre sem vettük, hogy a hajnali ködöt elvitte a fák között átsuhanó szél. A kelő nap vörös korongja is vakító aranyszínűre változott. Minden feltétel megvolt a jő csukázó időre. Kicsit reszkető kézzel (talán az Izgalomtól, talán a hidegtől) tettem az első villan­­tót a huszonötös szilonra. Né­hány dobás után már belemele­gedve, legyező alakban dobál­tuk meg a vizet. Majd egy heiy­­lyel odébb állva újra kezdtük az egészet. Ez teljesen más mint az ülő horgászat, amikor az ember a pontyot várja. S míg ott a pontytól függ a siker, jóformán az egészen, addig a villantózás­delmi idejének a módosítása sem. Mint tudjuk a csukákat ja­nuár 1-tól június 15-ig védi a törvény. Szerintem ez helyte­len, mert miért védjük a csu­kát akkor, amikor már felesle­ges. Igaz, talán nincs szebb élmé­nye a sporthorgásznak, mint amikor késő ősszel kimegy vil­­lantózni és sikerül becsapnia egy-egy szép példányt a csukák hoz egy kis ügyesség is kell. Ha megfigyeljük, kész művészet a műhalat úgy vezetni, hogy az a valódi kishal benyomását keltse. Ha túl gyorsan vezeti az ember, a csuka nem éri utol, ha lassan, akkor pedig megelőzi. Rájön, hogy be akarják csapni és nem kapja el a villantót. Az Igaz, hogy a csuka vizeink leg­falánkabb ragadozó hala, gyak­ran kap az olyan vlllantóra, ha jól vezetik, amelyről alig pár perccel előtte szabadult meg. Falánksága okozza, azt lehet mondani mindig a vesztét. Éppen ezért talán több figyel­met érdemelne a csuka szaporí­tása, és a meglévő példányok fokozott védelme. Ügy gondo­lom, nem ártana a csukák vé­nemzetségéből. Izgalmas, ami­kor a ragadozó rácsap a bun­kerre és érezni, hogy fogva van, valóban küzd az életéért. Meg­indul a víz mélye felé, s ha úgy nem sikerül, akkor a víz felett igyekszik szabadulni a kelle­metlen horogtól. Vagy amikor már a partnál kint van, s az ember azt hiszi, no ez már meg­van, s akkor utolsó erejét meg­feszítve sikerül megmenekülnie a biztos pusztulás elől. Az em­bernek aztán dagad a melle, mosolyog az arca, ha egy olyan szép példányt sikerül partra kényszeríteni. Feledhetetlen élményt nyújt a halász számára az őszi csuká­­zás, de ha rajtam állna, mégis betiltanám. Hogy miért? Meg­Szót kérnek nem adtak. Amit Ígértek, azt is |y| int Duna menti emberek, ” környékünkön néhányan • halászatnak hódolunk. Miért? Friss levegő, néha egy kis üröm, ■ ami a legfőbb, nynga­­lent a napi zajos munka в tán. De est a szórakozást is saj­náljak tőlünk. Igaz a 355 koro­sát azt beinkasszálják az enge­délyért, de mit adnak ezért? Három kilométeres szakaszt, kimondottan a a agy Dunán, akel a sebes víz a halászatot lehetetlenné teszi. A jegyek ki­adása hosszadalmas. Az évzáró­ban Ígérgetnek, de hiányzik a megvalósítás. Ideges szervese­tek halászai járnak vizeinkre, nem irigyeljük, de mi helybe­liek csak nézhetjük. Közvetlen felettes vezetőink tehetetlenek, mert KORMÁNYRENDELET, mondja mindenki. A kormány­rendeletet megszegni nem le­het. Ez igaz. De hogy született meg ez a kormányrendelet? Yalószioüleg a helyi képviselet csak feladatni kapta a határo­zat végrehajtását, véleményét nem kérték ki. Öntsünk tiszta vizet a pohár­­ka! Miért veszik el a pénzün­ket, ha tudják, kegy halászni nem engednek. A medveďovi (medvei) halász az nem em­ber? Külön rendelet szabja ta­tán meg, hogy ki milyen spor­tot űzzön? Pátriáét ígértek, do a hálós „nagyhalászok' halász­szák. Amennyiben pénzünket elvet­ték, kérjik, sót követeljük az „apáti* Duna-ágra engedélyezni a halászatot mindaddig, amíg helyette megfelelő pótvizet nem adnak. Nem támadásul szántam a cikket. Azonban végleges és nem részletmegoldásra várunk. Az állami kalászok sportlialá­­szókká alakultak át Ez nagy szépséghiba. Az „apáti* ág használati joga név leg a spart­próbúlom megmagyarázni. Ügy november vége felé elmentünk csukázni. V illan tózást tervez­tünk, amit legjobb tudásunk szerint igyekeztünk müveink Meg is volt az eredménye. Amel­lett, hogy megtornásztattuk lus­ta csontjainkat, kiszellőztettük tüdőnket, még csukákat is sike­rült fognunk. Jól felfrissültünk és hazatérve farkasétvággyal fogtunk neki az estebédnek. Majd a csuka elrendezése ke­rült sorra. Ugyanis a hal tisz­títása, kibelezése az én dolgom. Belezésekor aztán elszomorod­tam, mert a megfogott csuka tele volt ikrával. Igyekeztem megtudni, hogy mi a helyzet szomszédomnál, 6 ugyanis ket­tőt fogott. Hát igen. Itt is az egyik tele volt ikrával, a másik az tejes volt. Bizony nemcsak az a három csuka került szárazra, amit mi fogtunk. Ha elgondoljuk, hogy egy ikrás legalább harmincezer ikrát rak, aminek 90 százaléka elpusztul, akkor szűkén számít­va is legalább 1500—3000 ivadék pusztult el csukánként. Szerin­tem erre az ivadékra nagyon nagy szükség volna folyőinkban. Habár egyes horgászok szerint csuka annyi van, mint a sze­mét. De kérdem, hol? Esetleg a halasftott, zárt vizeken? Az le­hetséges, de másutt...? Szerintem meg kellene vál­toztatni a csuka halászatának tilalmi idejét. A csukák azok a halak, amelyek leghamarabb ívnak. A késői tilalommal akkor védjük a csukákat, amikor az már felesleges. Itt az április, május, június hónapokra gondo­lok. Igaz, ezekben a hónapokban általános tilalom van, de ha ez másképpen nem oldható meg, a csuka tilalmi idejét legalább novemberre, és decemberre is kiterjeszteném. Mert ha az ősz folyamán kifogjuk az ikrásokat és a valamire való tejeseket, mit várhatunk később? Igaz, jó hal a csuka, fogás szempontjából. Alakra is szép, s a húsa Is finom. Talán éppen ezért megérdemelné a fokozott gondoskodást és figyelmet. Sza­porítására több gondot kellene fordítani, s nem utolsó sorban szigorúbban ellenőrizni a kije­lölt méret betartását ADAMCSÍK FERENC, Safa (Vágsellye) halászoké, de sporthorgász uda ■ein mehet Javaslom egy bizottság egy­­behtvását a éalovoi (nagyme­gyeri) szervezet, a medveďovi (nedvei) halászok, valamint a bennünket érintő kormányren­delet szerzőinek részvételével. Ha véglegesnek tekintik a ren­deletét, nem tett volna szabad az engedélyre a pénzt beszedni, vagy értékben csak az adott vízhez kellett volna megszabni a jegyek árát. A szerszám és az engedély elkobozása nem oldja meg n kérdést. Határozati és világos választ kérünk. A medvei halászok nevében: VÖRÖS DANIEL, Medveďov (Medve)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents