Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-02 / 22. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. fűnius 2. A forradalmi hapmanyak szeUemeben Az Antifasiszta Harcosok Cseh­” szlovákiai Szövetségének II. kongresszusát Prágában tartották meg. A nagyjelentőségű belpoliti­kai eseményen résztvett Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, valamint a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának küldöttsége is, Jozef Lenárt elv­társnak, a CSKP KB Elnöksége tag­jának vezetésével. A csehszlovák antifasiszták négyévi munkáját értékelő főbe­számolót, Milos Hrušovský, az AHSZ Szövetségi Bizottságának el­nöke tartotta. Elégedetten állapí­totta meg, hogy a szövetség tagjai egyre Jobban képezik magukat és napről-napra nagyobb számban kö­telezik el magukat a párt politi­kája mellett. Az antifasiszták által szervezett tömegpolltikai akciókon polgáraink tízezrei vesznek részt. Az ellenállást mozgalom volt részt­vevői klsebb-nagyobb gyűléseken, baráti beszélgetéseken számolnak be a fasizmus elleni küzdelmekről és ezzel főleg az Ifjúság szocialista és imperialista ellenes nevelésé­hez járulnak hozzá. Az eddigi ered­mények és tapasztalatok alapján, a szövetség a Szocialista Ifjúsági Szervezettel és a Píonlrszervezet­­tel együttműködve, továbbra is megszervezi a forradalmi és anti­fasiszta harcok részvevőivel való találkozókat. Jozef Lenárt elvtárs felszólalásá­ban megelégedéssel állapította meg, hogy abban a kemény küzde­lemben, amelyet a marxista-leni­nista erők az ellenforradalom el­len folytattak, a pártban és a tár­sadalomban, az antifasiszta ellen­állás résztvevői jelentős szerepet Játszottak. Amikor 1968 nyarán tetőfokára hágott a szovjetellenes hisztéria, a partizán parancsnokok és általában a legöntudatosabb antifasiszta harcosok, a nyilvános­ság előtt a Szovjetunióval való ba­rátság, a szocializmus védelme mellett törtek lándzsát. A CSKP KB Elnökségének tagja és az SZLKP KB első titkára ezután elégedetten állapította meg, hogy az Antifa­siszta Harcosok Szövetségének Szervezete politikailag és szerve­zetileg egységesen vonult fel a II. kongresszuson, amely át volt hat­va a munkásaktivltással, az alkot­ni akarással, és minden igyekezet a CSKP XIV. kongresszusa határo­zatainak teljesítésére irányulj Hangsúlyozta, hogy a szövetség úgy a Nemzeti Frontban, mint a társadalomban nagy politikai és erkölcsi tekintéllyel rendelkezik. Hű harcostársa, szövetségese Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának a szocializmus építésében, a nép er­kölcsi, politikai egységének, né­peink egységének megszilárdításá­ban. A Csehszlovák Antifasiszta Har­cosok Szövetségének II. kongresz­­szusának határozata minden tag feladatául adja, hogy teljes erővel küzdjön a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséért. Hang­súlyozza, hogy a tagság magas­színtű politikai öntudattal és pél­dás elkötelezettséggel, az ifjúság­gal végzett odaadó munkával és munkaaktivitással teljesítheti leg­jobban a forradalmi és fasiszta ellenes harc üzenetét. A határozat utal arra, hogy az ifjúságot a leg­megfelelőbb módszerekkel úgy kell nevelni, hogy az a szocialista vív­mányok öntudatos védelmezőjévé váljon. A kongresszus beszámolójából, a felszólalásokból és a határozatok­ból kimagaslik az az igény, hogy az ifjúságot a forradalmi hagyo­mányok szellemében kell nevelni. Ez a szövetség fő feladata, mert tagjai hitelesen tudnak beszélni a fasisztaellenes harcról, az ellenál­lási mozgalomról, és a hitleristák gaztetteit leleplezve, be tudják mutatni az elállatiasodott fasiszták igazi arcát. Nagyon fontos az ilyen konkrét nevelőmunka, mert a reakció igyekszik szépíteni a fa­sizmust, a kizsákmányoló kapita­lista rendszert és épp az ifjúság körében érheti el célját, mert az nem élte át a volt kizsákmányoló rendszer borzalmait és így nem tudja összehasonlítani a múltat a jelennel. Jó lenne, ha a Jövőben az eddiginél még nagyobb gondot for­dítanánk az antifasiszta harcosok­nak az ifjúsággal való találkozóira és a nagy küzdelmek színhelyeit rendszeresen látogatnák, esetleg a pionírok vagy a Szocialista Ifjú­sági Szövetség soraiból díszőrsé­gek is állhatnának a Jelentősebb emlékművek mellett. A forradalmi hagyományok szellemében való nevelésre napjainkban egyre foko­zottabb mértékben szükség van, mert a nemzetközi imperializmus nem adta fel állásait és minden eszközt megragad annak érdeké­ben, hogy káoszt Idézzen elő a szocialista országokban. kommentár un 5 Afrika telkiismeretének hangja A nagyközönség általában úgy néz Afrikára, mint egy bohém, romantikus. kontinensre, ahová még nem tört be a eivilizáciö és az emberek nagy része őserdőkben éli gondtalan éleiét. Az utóbbi évek véres eseményei, a kongói, a nigériai, a dél-rhodéziai háború, valamint az egyre erősödő felszabadítási mozgalmak arról tanúskod­nak, hogy Afrikában is megindult a nagyobb szociális vívmányokért folyó harc. Az egyre (óbban felvilágosodó afrikai népek is több jogot, magasabb életszínvonalat akarnak. A függetlenségi törekvé­sek fő mozgató ereje is ebben rejlik. A nemzeti burzsoá forradal­mak célkitűzései, hogy ki kell szorítani Afrikából a külföldi kizsák­­mányolókat és a javakat egy részt a nemzeti burzsoáziának, más­részt az államnak kel adni. Miután ez megvalósul, sor kerülhet a szocialista forradalmakra parlamentéiig vagy fegyveres úton. A második világháború után Afrikában fel-fellángoltak az elszige­telt jellegű függetlenségi harcok, azonban nagyon sok nehézség, buktatő után győzedelmeskedtek. Látták ezt a legfejlettebb, haladá­sért küzdő államférfiak, és ezért 1960-ban Etiópia fővárosában — Addisz Abebában — harminc alapító taggal megalapították az Afri­kai Egység Szervezetét. Ezt a szervezetet azóta Afrika lelkiismere­tének is nevezik, mert közvetítésével sok olyan országok közötti konfliktust sikerült elsimítani, amelyek gyengítették az afrikai egy­séget és teret engedtek az imperialista cselszövéseken alapuló oszdd meg és uralkodj elvnek. A békéltető tárgyalások az AESZ közvetítésével sikerrel jártak a kongói, a nigériai, a marokkói és algériai, a tanzániai, ugandai, a Csád-földi és líbiai s más konfliktusok idején. A szervezet az afrikai országok többségének támogatásával nyomást gyakorol a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságra és a rhodéziai, szintén fajelnyo­mó elmélet alapján felépített Smith-rendszerre is. Hathatósan se­gíti az angolai felszabadítási mozgalmat a portugál gyarmatosítók ellen. jelenleg az afrikai egység szervezetének már 41 tagja van, tehát számbelileg gyarapodott, megerősödött, azonban még mindig nem elég ütőképes, mert különböző rendszerű országok társultak bele. Nehéz tehát a felmerülő problémák megoldásához teljes nézet­­azonosságot kialakítani. Ennek ellenére az AESZ működése általá­ban mégis sikeresnek mondható. Kialakított egy olyan közösséget, amely az imperializmus elleni harcban egyre jobban összekovácsn­­lódik, és ha valamelyik országot veszélyezteti az imperialista táma­dás, akkor azt elítéli. A szervezetben vannak pozitívabb irányzatú imperialista-ellenes államok is, mint például Etiópia, Algéria és még több ország, amelyek határozottabb és megalkuvás nélküli küzdelemre serkentik az afrikai népet, a világ imperializmusa ellen. Erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a függetlenségükért küzdő népeknek, és egyben leleplezik az imperialisták elnyomó politikáját és a kizsákmányolás rendkívül magas fokát. Sürgetik az elmaradott kontinens iparosítását, hogy egyrészt munkalehetőséget biztosítsa­nak a lakosságnak, másrészt nagyobb jövedelmet nyerjenek nép­gazdaságaik számára, jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy Afrika természeti kincseit a kapitalista államok potom áron megvásárolják és a kész termékeket méregdrágán juttatják vissza az afrikai lakos­ságnak. Így amíg az egyik oldalon a kapitalisták rendkívüli magas profithoz jutnak, a másik oldalon az afrikai nép egyre jobban el­szegényedik^ Afrika lelkiismeretének hangját egyre több elnyomott országban hallják meg az elnyomottak és napról napra erősödnek a függet­lenségért és a szociális vívmányokért küzdő irányzatok, mozgalmak fegyveres felkelések. Bár több esetben az állig felfegyverzett impe­rialista zsoldosok vérbe fojtják a felszabadító mozgalmakat, azon­ban ezek újra és újra fellángolnak és eljön az idő, amikor a fekete Afrika népei is mind szabadok lesznek. A Zelíezovcel (Zselízl) Állami ** Gazdaság 7216 hetkáron gaz­dálkodik. A dolgozók közül egyre többen lépnek a párttagok soraiba. A közel kétszáz tagú üzemi pártszer­vezetnek kilenc részlegszervezete van. Ezek maradék nélkül igyekeznek tel­jesíteni a párthatározatokból eredő feladatokat és az összüzeml pártveze­­tőség által kitűzött célokat. Különösen pozitívan értékelhetjük azt a tényt, hogy a részlegszervezetek, a jó tömegpolitikai és nevelőmunka után, egyre több tagjelöltet vesznek fel a legjobb dolgozók közül. Amíg 1971-ben csak két tagjelölt felvételéről döntöttek, 1972-ben már 13 munkást, három technikust és egy adminisztra­tív munkaerőt vettek fel. Külön dicsé­retet érdemel a lontovi (lontói) gaz­dasági részleg szervezete, ahol a múlt évben hét tagjelöltet vettek fel. De pozitívan értékelhetjük a zálogost és nírovcei [nyíri) gazdaságok részleg­szervezetét is. Igen bíztató jelenség, hogy Idén a részlegszervezetek már Újabb tagjelölteket vesznek fel kilenc dolgozót készítenek elő tagje­lölt felvételre. Az összüzeml pártszervezet a rész­legszervezetekkel együtt arra serken­tette a párttagokat, hogy szocialista munkabrigádokat szervezzenek és a dolgozókkal együtt olyan kötelezett­ségeket vállaljanak, amelyek lényege­sen hozzájárulnak a termelés fokozá­sához. A múlt évben a „Gondoskodj munkakörnyezetedről, az alapeszkö­zökről és az épületekről“ Jelszó jegyé­ben szervezett szocialista verseny nagy visszhangra talált. Segítségével elérték, hogy rendezettebbek a gaz­dasági udvarok és jobbak a dolgozók élet- valamint munkakörülményei. A legjobb eredményeket a zálogost gaz­daság érte el, valamint a rozinal rész­leg. A szocialista brigád cím elnyeré­séért Jelenleg öt kollektíva versenyez, de a párttagok kezdeményezésére újabb csoportok alakulnak. Az állami gazdaság dolgozói a Februári Győze­lem huszonötödik, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés harmincadik évfor­dulója tiszteletére 1 millió 100 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek. A termelési feladatok túltelje­sítése mellett igyekeznek a munka­időt Is a lehető leggazdaságosabban kihasználni. A vállalás tehát a mun­kafegyelem megszilárdítására is irá­nyul. Benyák József Ilyen hosszú Idő alatt tényleg kibon­takozhat a kétoldali együttműködés mindkét ország Javára. A tanácskozások után mindkét ál­lamférfi pohárköszöntöben méltatta a találkozó eredményeit. Leonyid Brezs­­nyev elvtárs leszögezte: „az élet azt mutatja, hogy a békés egymás mellett élés és a kölcsönös együttműködés politikája, új lehetőségeket nyújt a szövetségi köztársaságnak, lehetővé teszi, hogy határozottabban konstruk­tív szerepet Játsszék a nemzetközi kapcsolatokban.“ Brandt kancellár hangsúlyozta: „kitűzött célunk, a pro­duktív együttműködés. Helyesen já­runk el, ha látjuk azokat az átalaku­lásokat, amelyek egy nagy történelmi szövetségi kancellár megvitatta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Német Szövetségi Köz­társaság közti kapcsolatok alapvető kérdéseit. Nagy figyelmet szenteltek az Időszerű nemzetközi kérdéseknek, mindenekelőtt az európai és a világ­béke megteremtése perspektívájának. A megbeszélések nyílt, tárgyszerű légkörben, a kölcsönös megértés szel­lemében folytak, ami megfelel a két ország közti kapcsolatok jellegének. Az 1970. augusztus 12-én megkötött szerződést mindkét fél történelmi mérföldkőnek tekinti a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság közti kapcsolatokban és általában az euró­Oj lehetőségek Európa békéjének megőrzésére l^égy és fél napon át tartott Bonnban Leonyid Brezsnyev­­nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, valamint Willy Brandt­­nak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának eszmecseréje. A tör­ténelmi jelentőségűnek nyilvánított találkozó, állandóan a világ közvéle­ménye érdeklődésének középpontjá­ban állott. Nem véletlenül, hisz a két ország közeledése lényegesen megha­tározza az Európában kialakuló poli­tika távlatait. A tárgyalások magukba ölelték azo­kat a politikai kérdéseket, amelyek az utóbbi Időben felszínre kerültek Európában és mindkét fél részéről ja­vaslatok hangzottak el a problémák megoldására, amelyek végülls a közös nyilatkozatban formálódtak kötelező egyezménnyé. Ezzel egyidejűleg egyez­mény történt a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság gazdasági és tudományos-műszaki együttműkö­déséről is. Ez az egyezmény, amint a kommentátorok Is megállapították, az 1970. augusztus 12-én megkötött szov­jet—nyugatnémet szerződés gyümöl­cse és lényegesen hozzájárult az európai kooperációs együttműködés megvalósításához. A tudománvos-műszakl együttműkö­dés kiterjed közös Ipari komplexu­mok, Ipari vállalatok létesítésére és korszerűsítésére, berendezések és ter­mékek gyártására, nyersanyagok ter­melésére, szabadalmak, technológiai eljárások és műszaki Információk cseréjére, a meglévő technológia tö­kéletesítésére, új technológiai eljárá­sok kidolgozására, valamint szakem­berek cseréjére vagy kölcsönös kikép­zésére. Lényegében tehát arról van szó hogy közös erőfeszítéssel, a köl­csönös előnyök alapján oldja meg a két ország mindazokat a problémákat, amelyek a nemzetközi szakosítás ke­retében már túllépik egy ország ha­tárait vagyis kooperációs együttmű­ködéssel valósíthatók meg. Az egyez­mény az aláírás napjától számítva tíz évig érvényes, ami azt Jelenti, hogy távlat reális körvonalait rajzolják elénk. Ez a Szovjetunió békekezde­ményezésének köszönhető“. Mindketten úgy értékelték a közös nyilatkozatot, valamint a beszélgeté­sek során aláírt egyezményeket, hogy ezek igen Jelentős lépések a két or­szág népei együttműködésnek fejlesz­tésében, mert a kölcsönös bizalom, előnyök alapján konkrétan meghatá­rozza az együttműködés különböző formáit, módjait. A már előzőleg meg­kötött szovjet—nyugatnémet szerző­dés, valamint más gazdasági és kul­turális egyezmények eredményeit Is rögzíti, Illetve meghatározza azok megvalósításának további útját A nagy találkozó legnagyobb ered­ménye tehát mindenekelőtt a szovjet —nyugatnémet közös nyilatkozat, a­­mely mindjárt az első bekezdésekben rögzíti, hogy aláírták a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés fej­lesztéséről szőlő megállapodást, a kulturális együttműködést és az 1971. november 11-én megkötött légiforgal­mi megállapodás kiegészítő jegyző­könyvét. Az SZKP KB főtitkára és a pai politikai helyzet fejlődésében. A felek következetesen munkálkodnak a szerződésből eredő feladatok meg­valósításán és vezető személyiségek találkozói, valamint más magasszintű eszmecserék folytán szorosabbra fű­zik a két nép barátságát. Megállapí­tották, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése őta ügy politi­kai, társadalmi, mint gazdasági téren lényegesen elmélyült a két ország kapcsolata, amelynek fejlesztésére, szorosabbra fűzésére az elkövetkezen­dő Időszakban még nagyobb lehetősé­gek nyílnak. Egyetértettek abban, hogy a szovjet—nyugatnémet, a len­gyel-nyugatnémet szerződés, vala­mint a berlini négyhatalmi megálla­podás lényegesen hozzájárult Európa népeinek közeledéséhez, és a feszült­ség csökkentéséhez. Üdvözlik a két német állam küszöbön álló felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ami szintén a különböző egyezmé­nyek, a népek és nemzetek együttmű­ködésének köszönhető. Leonyid Brezs­­nyev és Willy Brandt egyetértettek abban, hogy az NSZK ás Csehszlová­kia kormánya között folyó tárgyalások sikeres befejezése nagyjelentőságfi lenne az eurúpaí feszültség további enyhülésének szempontjából. A szö­vetségi kancellár hangoztatta a szö­vetségi kormány készségét, hogy dip­lomáciai kapcsolatokat létesítsen mindazokkal a kelet-európai orszá­gokkal, amelyekkel még nem áll dip­lomáciai viszonyban. Kifejezték re­ményüket, hogy a Helsinkiben folyó sokoldalú előkészítő konzultációk ha­marosan befejeződnek, és a történel­mi jelentőségű tanácskozást a közel­jövőben megfelelő színvonalon meg­tartják. Figyelemre méltó a nyilatkozat azon része, amelyben a felek egyet­értenek abban, hogy Közép-Európában csökkenteni kell a fegyveres erők létszámát. Az 1968. július 1-én meg­kötött nukleáris fegyverek korlátozá­sáról szóló egyezményt Is hatásosnak minősítik és úgy vélik, hogy a szer­ződés megvalósítása lépést jelent a leszerelés felé. Aggodalommal szem­lélik a közel-keleti helyzet alakulását és az a nézetük, hogy a konfliktust az ENSZ Biztonsági Tanácsénak 1967. november 2-én elfogadott határozata szellemében kell megoldani, vagyis az izraeli csapatokat ki kell vonni a megszállt arab területekről. A nyilatkozat megjelenése óta mind­két fél részéről további nyilatkozatok hangzottak el. Willy Brandt szövetsé­gi kancellár a háború utáni fejlődés jelentős eseményeként könyveli el a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága főtitkárának bonni tárgyalásait. Manapság megy végbe az, amit mi a második világháborúval, annak áldozataival, a hitlerizmussal, egyszóval a múlttal kapcsolatos kö­vetkeztetések levonásának, másrészt pedig a hidegháborús görcsök felol­dásának nevezünk. Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikai bizottsága Jóváhagyta Leo­nyid Brezsnyev bonni diplomáciai te­vékenységét és szintén pozitívan ér­tékeli a megkötött egyezményeket és a közös nyilatkozatot. A Német Kom­munista Párt elnökségének és titkár­ságának nyilatkozata hangsúlyozza, hogy Leonyid Brezsnyev tárgyalásai az NSZK kancellárjával további ösz­tönzést adott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi összehívására. A szovjet politika cél­ja, meggátolni a múlt megismétlődé­sét és ennek a nemzedéknek, vala­mint a jövő nemzedékeknek Is békés életet biztosítani. A történelmi jelentőségű bonni ta­lálkozáson tehát közelebb kerültek a két ország államférfiéinak nézetei, a politikai és gazdasági együttműkö­dés távlataival kapcsolatban. Az egyezmények és nyilatkozatok átta­nulmányozása után Joggal mondhat­juk, hogy új távlatok nyíltak az euró­pai népek együttműködésére, mert a két fél megállapodott a jelenleg ki­alakult helyzet reális voltában — töb­bek között lekerül a napirendi pontról Nyugat-Berlin Is — ami azt jelenti, hogy nagyobb horderejű kérdésekre, tehát az európai biztonság és hosz­­szabb békés időszak megteremtésére összpontosíthatják erőkifejtéseiket. A világ békeszerető közvéleménye re­ménykedve várja, hogy a megkötött egyezményeket és a nyilatkozatot to­vábbi kétoldalú szerződések követik és llymódon fokozatosan megoldód­nak a népek kapcsolatait mérgező problémák és eljön az az Időszak, amikor Európa felett zavartalanul süthet majd a béke napja. Balia József

Next

/
Thumbnails
Contents