Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-26 / 21. szám
ALKALMI ÉS VÉRBELI д ki csak néhanapján kuk" kant bele az újságok hridetés-rovatába, annak is feltűnik: egyre több mezőgazdasági üzem kínálgatja, bocsátja árúba méhcsaládjait. Vajon mft vétettek a szorgos-dolgos méhecskék, hogy hűtlen gazdáik, úgymond közprédának dobják ...? Annyi biztos, úgy hatnak rám az efféle hirdetések, mint — bocsánat az összehasonlításért — valamiféle gyászjelentések . . Lehetséges, túlzottan borúlátő vagyok ebben a kérdésben, de mi mást tehetek, mint apellálok. A méhecskék ügyében. . .1 Hálátlanság, óhl Hát ezt érdemli a szorgos méh-társadalom, hogy ily mostoha sorsot szánjunk neki?... Hogy vergődjön, pangjon a nagyüzemi méhészet...? Kik ezért a felelősök? ... Talán egyes üzemgazdászok, akik a nagy kockázatvállalásra, a kevés haszonra hivatkoznak, csupán a megfogható koronákat veszik alapul, ugyanakkor a méhészet közvetett hasznosságáról nem beszélnek? Igaz ugyan, hogy ilymódon befolyásolhatják a közhangulatot, a „vádirat“ megfogalmazását, de mégsem őket hibáztatom, mert az ..ítéletet“ végső soron a feletteseik szentesíttetik ... Nem célom hosszabb tanulmány írása a nagyüzemi méhészet jelenlegi sorsáról. Csupán egy nagyüzem méhészetén keresztül szeretném érzékeltetni, mit jelent a nagyfokú közömbösség, a hozzá nem értés, illetőleg a szakavatottság, a szeirvedélyes ügybuzgalom, az áldozatkészség, a méhészet pártfogolása. A Slov. Ďarmoty-i (Szlovákgyarmati) Magtermesztő Állami Gazdaságban csaknem egy évtizeden át ráfizetéses volt a méhészet. Például a múlt évben egy kilónyi mézet sem értékesítettek. Az állami gazdaság „alkalmi“ méhészekre bízta a zümmögő, döngicsélö, nektárgyűjtő hadat. Amolyan huszadrangú kérdésként szerepelt a méhészet; semmi felszerelésük nem volt az említett méhészeknek. Teljes valójában sikerült Méhitatók — uborkásüvegből. Méhecskék, szomjoltás közben. bebizonyítaniuk: nincs létjogosultsága a nagyüzemi méhészkedésnek, amely egyébként is bárom helyre volt széttagolva. Mi más következhetett volna? Az igazgatóság úgy döntött, felszámolja • méhészetet, hiszen csak gond van vele, haszon meg nincs. Csakhogy az illetékes járási szerv józanabbul, körültekintőbben cselekedett, ainikor kimondta: méhészet-likvidálásról szó sem lehet, annál inkább fejlett, jövedelmező nagyüzemi méhészkedés előfeltételeinek a megteremtéséről. Az igazgatóság értett a szárból. Mi volt az első dolga? Szakavatott, tapasztalt, igazi vérbeli méhész után nézett, akit meg is talált Gömöri Zoltán személyében. Gömöri méhész nem habozott. Munkához látott. Ám csakhamar belátta: egyedül nem boldogul. A rengeteg tennivaló elvégzéséhez méhésztársra van szüksége. Mégpedig olyan méhészre, aki ugyancsak tapasztalt, s biztos kézzel, hozzáértően nyúl a dolgokhoz, akire bármit rábízhat, lelkiismeretesen, jól elvégzi. A széleskörű ismeret folytán felkereste Racskó Mihály méhészt, akit jól ismernek, méhészkörökben is, főleg célszerű, s igen hasznos újításairól. A hat gyermekes apa leszerződött, egy két évre, hogy Gömörivel közösen rendbe tegyék a tönk szélére jutott méhészetet. Sőt, továbbfejlesszék, példás nagyüzemi méhészetté alakítsák. S egy percig sem kételkedem: valóra váltják elképzeléseiket. Sorra megoldják majd a szinte megoldhatatlannak törő problémákat. Erre biztosíték: mindkét méhész gazdag élettapasztalata, végtelen szorgalma, s áldozatkészsége. Máris bizonyítottak ezek az ügybuzgó emberek. Kiverekedtek egy méhész-műhely létesítését, majd megvásárolták a legfontosabb felszereléseket, szerszámokat. Aki belép ebbe a műhelybe, az mennyezetig érő műlépkeret-oszlopokat lát, amit a tél folyamán készítettek ezek a méhészek. Az a tény, hogy egy méhcsalád sem pusztult el a legutóbbi télen, ez a jó betelelésröl, az élelemszükséglet kiegészítéséről tanúskodik. Igen komoly munkát végeztek most, a tavaszi hónapokban is: átellenőrizték a méhállományt, megállapították a fiasítás mennyiségét, a mézkészletet, minőségileg ellenőrizték az anyaállományt, hogy az öregebb (két évesnél idősebb) anyákat kicserélhessék. Mivel az akácos árkokat feltúrták, a fákat kivágták, így igen fontos kérdésként szerepelt — épp ottjártunkkor — a méhlegelő létesítése. A méhészet közelében. Miután ez a földterület (8 hektár) a Vinicai (ipolynyéki) Efsz tulajdonát képezi, úgy intézkedett az állami gazdaság igazgatósága, hogy ehelyett másutt kapjon földet az illető szövetkezet. És a vándorlás kérdése )s szóbajőtt. Gömöri méhész távollétében Racskó Mihály tájékoztatott. Elmondván, hogy az eredményes vándorláshoz jó erőnlétű méhcsaládok kellenek. Ehhez pedig a méhanyák 70 százalékát kellene kicserélni. További feladat: a kaptáruk festéke. S nemkülönben, a méhcsaládok összpontosítása. Jelenleg 150 családjuk van, három üzemrészlegen. Ami a méhészet továbbfejlesztését illeti, még ebben az évben kétszázra akarják gyarapítani a méhcsaládok számát. Az összpontosítással ideális méhbirodalmat alakítanak ki —.ideális helyen. A ďurkovcei (gyürki) származású méhész legkiemelkedőbb újítása: a méhrázó gép, amely mindenféle keretmérethez alkalmazható (Boconádi, Kis Boconádi. Zander, Debreceni stb.). Ez a gép újítása nagy érdeklődést váltott ki a múlt év decemberében Bratislavában megrendezett nemzetközi méhészeti szimpózium kiállításán is, nemcsak a hazai, hanem a lengyel és jugoszláv méhészek körében is. A szenvedélyes, vérbeli méhész rendkívül nagy figyelmet szentel a méhek itatására. Mint mondotta: naponta tíz vödör vizet fogyasztanak, speciális, sajátkészítésű itatókból. Mint láthattuk, negyven Itatóüveg sorjázik a kaptárak előtti térségben. A kaptártartó vasállványokat az állami gazdaság iliášovi (illésipusztai) üzemrészlegének gépjavítói készítették, ezáltal nagy szolgálatot téve a méhészetnek. Hát, így néz ki egy már már likvidált, s jelenleg szépen fejlődő nagyüzemi méhészet, amely főleg a két méhész fáradságos, áldozatkész munkáját, ötletességét, s kezdeményezőkészségét dicséri. (KOVÁCS) Racskó Mihály méhész-újító az általa szerkesztett, kimustrált tejeskannáből készített méhitató működését mutatja be. (Folytatás a 6. oldalról.) A fiatal anya további tíz napon belül kezd petézni a föhordás idején. Miután a családban nincs sok nyílt fiasítás, tehát jól kihasználja a főhordást. Ha az álcás anyabölcsőket közvetlenül a hordás előtt fedezzük fel, akkor röpített raj által igyekszünk a helyzetet megmenteni. A családtól elveszszük az összes fíasításos keretet és azokat fertőtlenített kaptárba helyezve távolabbi helyre tesszük. Az anyacsaládos kaptárban csak azt a fiasításos keretet hagyjuk meg, amelyen az anyát találtuk. A fészek többi részét világos léppel és műlépes kerettel töltjük ki. A kaptárból eltávolított fiasításos ke retekről az idősebb méhek mind visszatérnek az előbbi kaptárba. A bekövetkező hordás kihasználásával nemsokára kiépítik a műlépeket s ha az időjárás kedvez, fel kell tenni a mézkamrát is. így nagy mértékben sikerült a hordást gazdaságosan kihasználni, a családban új anya van s azonkívül nyertünk egy új családot is. Ezt ápolni kell további keretek beakasztásával. A hordás nagy mértékben hozzájárul megerősödéséhez s őszig telelőképessé válik, ha a méhész továbbra is gondját viseli (sohasem hagyja készletek nélkül, szűk ség esetén eteti). Végül még egy esettel kell foglalkoznom. Eddig a rajzási ösztön felébredését azzal indo koltuk, hogy a családban a fia t al etetni vágyó méheknek nem állt elegendő mennyiségű nyilt fiasítás rendelkezésre. A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy oly csalód is készül rajzásra, illetve anyaváltásra, amelyben az említett aránytalanság nem állt be. Ez mivel magyarázható? Tudnunk kell, hogy az anya Mii- anyaterméket termel, főleg rágótövi mirigyeiben. Az anyatermék egy neme illan s illatát a méhek érzékelik. Más neme az anyaterméknek az anya tes lén van. Innen a méhek állandóan lenyalják s tovább adják a többi méhnek. Ennek az anyagnak az a hatása, hogy gátolja a munkásméhek petefészkének fejlődését s meggátolja a munkásoknál az anyabölcsőépítőkedv felébredését. Egyúttal egybentartja a méhcsalád tagjait. Az anya öregedése által egyrészt kevesebb anyatermék képződik, másrészt a család erősödése következtében az öregedő anya már nem képes annyi anyaterméket képezni, amennyi a család összes tagjainak elegendő volna. Éz készteti azután a méheket rajzásra (erősödik az anyabölcső építőkedvének felébredése) a méhek anyabölcsőket építenek s új anyát igyekeznek nevelni. A méhfajtól, annak természetétől függ azután, hogy a család megelégszik e csendes anyaváltással, vagy ennek az állapotnak beállta következtében kirajzik. —cer— A tavaszi etetés Minden évben tavasz kezdetén lapunkban foglalkozunk a méhek tavaszi etetésével és a serkentő etetéssel. Elhangzanak különböző nézetek és javaslatok. Azonban keveset hallunk arról, hogy mikor kell föletetni a családot, vagy mikor kell elvégeznünk a serkentésre való etetést. Cikkemben ezen fontos műveletek szükségességéről szeretnék írni. Elsősorban is a méhésznek meg kell tudni, hogy mi az etetés és mi a serkentés. Az etetés az a művelet, mikor a méhcsalád nem rendelkezik a szükséges mennyiségű élelemmel és azt gyorsan meg kell etetni. A serkentés — viszont nem azt jelenti, hogy a családnak nincs elegendő élelme, hanem, hogy tavasszal amikor még nincs hordás és a méhésznek pedig arra kell törekednie, hogy a családok minél rohamosabban fejlődjenek, ezt serkentéssel végzi. Fontos, hogy az anya így minél többet petézzen. Tehát a méhésznek mindig azt kell megállapítania, hogy a családnak mire van szüksége, nehogy a fölösleges beavatkozásokkal több kárt csináljunk, mint hasznot. Ezért minden esetben az az első és fontos tudnivaló, hogy a családnak mennyi az élelemkészlete. Mert ha öt kilón alul van, akkor feltétlenül etetni kell. Ebben az esetben, egyszerre beadunk egy- vagy két liter szirupot, amíg a család el nem éri az említett súlyú élelmet. Amikor a családnak van elegendő élelme, de még serkentő hordás nincs, ebben az esetben a méhésznek kötelessége segíteni a méhcsaládon serkentő etetéssel. Vannak esetek, hogy a méhcsaládnál tavaszszal van öt kiló élelemkészlet és a méhész mégis elkezdi a méheket etetni és bead a családnak egy két liter szirupot. Ez tavasszal nem szükséges, mert ebben az esetben, a méhek a szirupot oda hordják, ahol az anyának petéznie kell s ezzel gátoljuk a család fejlődését. így megtörténik, hogy a családnak bőven lesz élelme, de a főhordásra gyenge lesz a család, azaz kevés lesz a gyűjtőméh. így a méhész számíthat a kész ráfizetésre. Ilyenkor csodálkozik a méhész, hogy mindig etette a családokat és méz még sincs a kaptárban. Tehát a tavaszi serkentésnél nagyon fontos, hogy a méhek ne kapjanak naponta több szirupot, mint két decit, amikor e kellő mennyiségű élelemmel rendelkeznek. Ezt a szokásos etetőből nem tudják betartani, mert azt az előírást is be kel tartani, hogy a családokat minél kevesebbet zavarjuk. Viszont az sem lenne jó, ha minden nap csak egy óra hosszat serkentenénk a családot, mert az említett etetőből a szirupot bizony egy két óra alatt elfogyasztanák, nem is beszélve arról, hogy ez a művelet a méhésztől mennyi munkát igényelne. Ezt a serkentést módszert nagyon könnyen és egyszerűen megoldhatják azok a méhészek, akik a méhcsaládokat úgy teleltetik, hogy a mézelőt a fészken hagyják és azt félig megrakják fagyapottal, vagy gyalással. Ezekbe az anyagokba könnyen elhelyezhetjük a sziruppal megtöltött literes üveket, melynek a száját lekötjük vászon ronggyal, ezt jó leszorítani befőzéshez való gumival és egy kis lyukat csinálunk a rongyon, és azután az említett anyagon úgy fordítjuk le szájával lefelé az egyszerű literes üveget, hogy a méhek hozzáférhessenek. így a szirup nem is hűl ki olyan hamar és a méhek naponta nem tudnak többet fogyasztani két decinél, mivel az üveg szűk szájához csak kevés méh fér hozzá és így a méhek éjjed-nappal serkentve vannak. Az üveget pedig minden ötödik nap kell megtölteni, s így nagyon olcsón, szép eredményeket tudunk elérni. Kelemen Ferenc, méhész Méhész évzáró Bodrogközben A minap nagy érdeklődés mellett zajlott le a 384 tagot számláló és 4714 méhcsaláddal rendelkező bodrogközi méhészek évzáró taggyűlése. A szervezet tevékenységéről Compoly Zoltán, a szervezet titkára tartott kimerítő beszámolót. A méhészetet elsősorban a mezőgazdasági termelés növelése szempontjából értékelte, majd a tavalyi eredményekről tájékoztatott. Elmondta, hogy 15 új taggal gyarapodott a bodrogközi méhészek taglétszáma. A továbbiakban ismertette a méhészek szakmai nevelése terén elért eredményeket és az erre vonatkozó további terveket. Megtudtuk azt is, hogy a múlt évben öt előadást tartottak. A legnagyobb érdeklődést az „Anyanevelés“ iránt tanúsították. Beszédében kitért a vegyszerek szakszerütien használatának káros hatására is. Sajnálattal állapította meg, hogy a vegyszereket még mindig előírás betartása nélkül alkalmazzák, mind a mezőgazdasági üzemek, mind a kiskertészkedök súlyos károkat okoznak a méhészeknek. A vitában a felszólalók a soron lévő időszerű feladatok számos szakmai kérdését vetették fel. így készült el az évzáró taggyűlés határozata. Bodrogközben a méhészet elég alacsony színvonalon van, fellendítése érdekében a határozat első helyen hangsúlyozza a méhészei további korszerűsítését, a tagság szakmai képzését, a szervezeten kívüli méhészek megnyerését, méhész akadémiák szervezését, a védekezési intézkedések fokozását és a méhészet fellendítését célzó intézkedéseket. A gyűlés befejező részében a tagság új vezetőséget választott. Reméljük, az újonnan megválasztott vezetőség, sokkal többet tesz a tagság és a méhészet fellendítése érdekében, mint az előző vezetőség. A gyűlés záró aktusaként a méhészbarátok közős vacsora keretében beszélgetést folytatlak a közös teendőkről. Тот'1 bt munkájukhoz, a méhészet fellendítéséhez mi is sok sikert kívánunk Bodrogköz méhészeinek. (-i-n) A konferencián részt vett Péter Imre nyugalmazott tanító is, akinek még ma is a méhészkedés a legkedvesebb hobbija.
