Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-26 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. május 26. 10_______________________________ Zaj vagy zene? Egyik olvasónk — név szerint Nagyfalusi Kálmán, nyugalmazott pedagógus kérdését a következőképpen fogalmazta: „Többen arra hivatkoznak, hogy a ma divatos hangos beat zene fülzúgást, fülfájást, szédülést, rosszullétet okoz. Vajon egyszerű idegfeszültségről, neurotikus ellenszenvről, vagy valóban valamilyen hangártalomról lehet szó a panaszokkal kapcsolatban?“ Megpróbálok felelni olvasónk kérdésére még akkor is, ha feleletemmel egyesek nem értenek egyet. Ezért mindjárt az elején kijelentem, hogy nem a zene mondanivalójáról, a dallamról, a ritmusról, és egyéb sajátosságairól beszélek, hanem arról, hogy milyen hangerővel alkalmazzák, mert a minap az egyik fiatal azt mondta, hogy a beat zene halkan játszva nem érvényesül, annak igazi szépsége csak igen erős hanghatás mellett élvezhető. Rendben van! Még ezt is elfogadom, de ha a kérdésre felelni akarok, feltétlenül el kell mondanom mindazt, amit a szakemberek a zajártalomról mondanak. A zaj olyan komplex sérülése a szervezetnek, aminek erős vagy tartós hanghatás az oka, ami elsősorban a hallószervben jelentkezik és a hangnlvót — mondhatnám zajnívőt — az ártalom fokára emeli. A szakemberek általában az üzemi, az ipari és az utcai zaj ártalmáról beszélnek. No de ha már valaki szóbahozta, nézzük csak a zajzene ártalmasságát is. A hang mérésére kétféle egységünk van. Az egyik a fizikai, mértéke a decibel. A hangenergia az a mennyiség, amely a hanghullámok terjedési irányára merőlegesen álló egy négyzetcentiméter felületen, egy másodperc alatt áthalad és a hangot létrehozó rezgések kilengésének négyzetével arányos. A fon a hangérzet erősségének az egysége. A normális erősségű beszéd egy méterről hallgatva kb. 60 fon. Egy zenekar fortisszimőja 10 méter távolságból kb. 100 fon hangerővel hallható. A 130 fonnál már fájdalomérzés jelentkezhet és jogosan nevezhető hangártalomnak. Napoleon Cherubini „A vfzhordó“ című operájának óriási sikere ellenére azzal gyötörte a zeneszerzőt, hogy zenéje túlságosan hangos. A Der Freimüttige című lapban 1806-ban a második Leonóra nyitányról a kritika azt írta, hogy fülháborító. Még Bartók egyes műveiben a mai hallgatók is szóváteszik, hogy zajos, hogy nagyon erős. Pedig ezeknek a fortisszimója is legfeljebb 100—115 fon hatású. A beat-zenében a szépség és élvezhetőség állítólag 120—140 font képviselő hanghatás. Mindezeket meg kell állapítanom anélkül, hogy külön véleményt mondanék róla, mert nem óhajtom a beat zenekedvelőkkel a bajuszt összekötni, függetlenül attól, hogy külön'véleményem is van. Mik lehetnek a zajzene kézzelfogható ártalmai? — hangzik a további kérdés. Az első a hallástompulás, később a nagyothallás. Ez magukat a zenészeket is fenyegeti, akikre sajnálattal tekint mindenki, aki a hallószervek élettanát egy kicsit is ismeri. A második a hallgatók panasza, akik ugyan erről és — joggal — még idegfeszültségről is beszélnek, ami a neurózisig fokozódhat. Ezt minden emberi érzéssel rendelkező embernek — legyen az öreg, vagy fiatal — tudomásul kell venni. Elvégre lehet a hangerővel szemben is allergiás, túlérzékeny valaki. A csendet állító egyén zajtól való félelme olyan neurózisba torkollhat, ami vegetetív úton észlelhető élettani panaszokat is eredményezhet. A közönség, a lakosság idegérzékenysége tehát feltétlenül figyelemre méltó, azt mindenkinek méltányolni kell. Eddig szólnak azok a megállapítások, amit a kérdéssel kapcsolatosan össze tudtam szedni. A kérdezőnek pedig talán válaszul is szolgálhatnak az összekapart adatok. No de audiátor et alterna pars — mondja a latin közmondás; meg kell hallgatnunk a másik felet is a beat zene művelőit és az üvöltő énekeseket. Először szóba sem akartak állni velem. A panaszt kézlegyintéssel eintézték, mondván, akinek nem tetszik, az ne hallgasson beat zenét. Aztán megmagyarázták, hogy gyengébben, kisebb hangerővel reprodukálva — a beat zene kísérete főleg a mélyebb hangok nem érvényesülnek megfelelően. L§het, hogy Igazuk van. Az igazság pedig és méltányosság azt mondja, hogy az igen erős beat zene kedvelők ne kényszerítsék hangerejüket az attól irtózókra és úgy éljék a fiatalságukat, hogy idős korban ne kényszerüljenek a fülészeti rendelők segítségére. Buga doktor Határozott intézkedésekre van szükség Szlovákiában a falusi könyvtárak jelentős része olyan körülmények között működik, amely nem biztosítja törvényes küldetését népünk, társadalmunk szocialista nevelése terén. A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy falvainkon a vezetők közül sokan nem látják tisztán, nem ítélik meg helyesen a könyvtárak fontosságát a népművelésben. Számtalan községben egy-két ócska szekrény áll egy elhagyatott épületsarokban, tűzoltószertárak mellékhelyiségeiben, nedves, régi szobákban, ahol sem az olvasó, sem a könyvtáros nem érzi jól magát. A helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai általában objektív nehézséggel indokolják a népkönyvtárak siralmas helyzetét. Vizsgáljuk felül, milyen komoly felelősséget éreztünk a jóváhagyott törvényekkel kapcsolatban. Előbb talán idézzük V. I. Lenin szavait a népkönyvtárak létesítéséről. „Az első halaszthatatlan feladat az, hogy a meglévő könyvtárakat megfelelően helyezzük el. Elengedhetetlen, hogy a könyvtárak helyiségei tágasak, világosak, szárazak és jól fűtöttek legyenek, valamint a könyvtárakhoz megfelelő olvasótermek tartozzanak.“ Sajnos, ezt a lenini tézist sok helyen nem tartják be. Még a népművelés felelős dolgozói is elfoglalják a tervezett könyvtárhelyiségeket óvodának, iskolának, diákotthonoknak és a könyvek tovább maradnak az ócska, sötét lyukakban. Az ilyen vezető dolgozókat felelősségre kell vonni jogtalan tetteikért. Többet kellene foglakozni a könyvtárosok problémáival is. Sok esetben nem képzett lányok, asszonyok vállalják el a nem kis körültekintést, áldozatkészséget igénylő felelősségteljes munkát. Elismerést érdemelnek viszont azok a falusi pedagógusok, akik áldozatkészséggel tevékenykednek á könyvtárakban. Itt is van azonban hiba, mert a pedagógusok áthelyezése során a népkönyvtárakat kézről-kézre adják. Ez pedig már nem lehet közömbös, mert így nem lehet eredményesen dolgozni. Arra kell törekedni, hogy a népkönyvtárak irányítását olyan személyekre bízzuk, akiknek van kedvük, idejük és azirányú felelősségérzetük. Helyes lenne, ha értelmes fiatal SZISZ tagok, párttag-jelöltek közt is keresnénk alkalmas könyvtárost, akik aztán soká végezhetnék a fontos feladatot. Fokozottabban kell arról is gondoskodni, hogy a könyvtárosaink rendszeres segítséget kapjanak a járási könyvtár dolgozóitól, és a község vezetőitől. Természetesen arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a jó munkát végző könyvtárosokat megfelelően honorálják. Szeretném hangsúlyozni, hogy főleg az utóbbi időben a járási irányítószervek nagy erőfeszítéseket tesznek a könyvtárak munkáinak megjavítására. De ez akkor lesz igazán eredményes, ha a pártszervezetek, helyi nemzeti bizottságok is komolyan veszik a könyvtárak helyzetét és megteremtik jó előfeltételüket. Tudatosítani kell, hogy a népkönyvtárak munkájának megjavítása nemcsak egyes funkcionárius vagy szervezet érdeke, hanem az egész társadalomé, mivel az a népművelés jelentős fóruma. TÖTH ERNŐ \\\\\\\\\\\\N\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\W^ Áz Ügyes Kezek kiállítása A „NŰ" című képes hetilapunk a múlt év végén Ügyes Kezek címen versenyt indított a minden házilag elkészíthető használati és dísztárgy előállításának leírására, bemutatására. A versenyre beérkezett anyagból az elmúlt napokban — Bratislavában — kiállítást rendezett a „NÖ“ szerkesztősége. Azt hiszem, a látogatók elégedetten távoztak a sokszínű népművészeti jellegű tárgyak kiállításáról, amely majdnem egészében felölelte néprajzi vidékeink szebbnél-szebb motívumokkal készített hímzéseit, kivarrásnkat és más jellegű dísztárgyak bemutatását. Nagyon sok érdekes, különféle hasznos dísztárgyakat láttunk kukoricaháncsból, szalmából, tökmagból, kukoricából, elnyűtt selyemharisnyából és más anyagokból. Mindenki érdeklődéssel szemlélte a Szkola Bertalan leleszi lakos által készített kenderfeldolgozás makettjét. amely az összes megmunkálást feleleveníti egészen a szövésig. Nagyon sok hímzett térítőt is láthattunk, amelyek népművészetünk remekei. A színpompás zoboraljai népviseletben is gyönyörködhettek a látogatók. A NÖ szerkesztősége hasznos tevékenységet fejtett ki a díszítő művészetünk sokoldalú propagálásával és a hajdanában készített használati dísztárgyak készítésének felelevenítésével. Azt hiszem, az „Ügyes Kezek“ versenye, a kiállítás, ezt a gondolatot segítette gyakorlatban kivitelezni: „A szocializmus körülményei között a népművészet nem pusztul el, sőt, ellenkezőleg kivirágzásnak indul.“ —tt— V <* * V ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ V ❖ V л. ❖ ♦i* Köszöntünk Ezerkilencszáznegyvennyolc februárjában láng lett a szikrából, amelynek a fénye századokon át világítja meg az Htunkat. „Feltámadtunk" mi is a „befagyasztott" álmunkból. Talán még senki nem mérte fel, hogy a dél-szlovákiai rónáról, a kacskaringós Ipoly mentéről, a hepehupás Gömörről, Bodrogközből hány lelkes fiatal indult el kissé szorongva, de tele tanulási vággyal a különböző tanfolyamokra, iskolázásokra. Jóformán értelmiség nélkül maradtunk a háború vérzivatara után. Pártunk győzelme a reakció felett, teremtett csak lehetőséget anyanyelvi iskolánk megnyitására és az írott betűknek nyomtatásban való megjelenésére. Kellett tehát a pedagógus, tollforgató, méghozzá nagyon sürgősen. Gömör legpompásabb völgyének kapujából, Felsőéről is elindult egy égő szemű fiatalember az újságírótanfolyamra. Dénes JDuszík) Gyurka vegyes érzelmekkel lépte át a budmericei kastély ódon kapuját. Már nem volt egész újonc, hiszen gyenge gyermekkorától bűvölte a versfaragás művészete, s közülük néhányat publikáltak is az „ifjú“ 0f Szó hasábjain. Hat hónap telt el teli örömmel és ürömmel. Eddig tartót a fejtágító, amelyen a kérgeskezű munkás-paraszt fiatalok megismerték a marxizmus-leninizmus alapjait, és az újságírás mesterségének ábécéjét. A lelkes előadók olyan hitet, bizakodást öntöttek beléjük, hogy mindenki világmegváltónak érezte magát, amikor búcsút intettek a vén kastélynak. A fiatal gárda bekerült az ország vérkeringésébe. Gyurka, az akkor szárnyait bontogató CSEMADOK Központi Bizottság titkárságára került, a szocialista kultúra zászlóvivője lett. Nem sokáig, mert a bratislavai rádió is megszólalt magyarul, ott is kellett a szép szó tolmácsa. A huszadik század egyik nagy vívmánya, a Szót drót nélkül is messze sugárzó éter e napokban ünnepelte hazánkban fennállásának fél évszázados évfordulóját. Dénes György 22 éve tevékenykedik a jubiláló rádió szerkesztőségében. mint a csehszlováikai magyar irodalom és kultúra szócsöve. Sokszor az erőt megfeszítő munka a dolgos hétköznapok mellett sem feledkezett meg a költő a líráról. Amikor családja az igazak álmát aludta, a költő tolla papíron siklott. Eszébe jutott Gömör csodálatos világa, az ott élő szorgos földművesek, munkások élete. Az ó életútjukat, gondjukat, örömüket tükrözték vissza írásai, a javak teremtőéit. Sokan indultak el a február fényében, akik legyőzve minden akadályt az újtípusú magyar értelmiség oszlopai lettek. Dénes György ezek közül váló, aki aligha emlékszik pontosan, hány verssel gazdagította irodalmunkat. Gondolom mindennél szebben beszél a megjelent hat verseskötete, amelyet jól ismer a felcseperedő nemzedék, az idősebb korosztály, és sokszor hallhatjuk azokat szavalni ünnepélyeken és más alkalmakkor. A költő verseit nem véletlenül szeretik az egyszerű, dolgos kezű emberek. Azért kedvelik a költő szavalnak szép csengését, mert megértik a mondanivalót. Kevés ember életútja aszfaltos. Különösen nem az irodalmáré, akire néha követ dobnak indoktalanul is. Esetenként nagyon is messze repül a kő, amelyet a gáncsoskodók, okoskodók elhajítanak. Szerencsére Dénes alkotókedvét, a nép iránti őszinte hitét, szeretetét, a földi „meteorok“ kevésbé befolyásolják, s hasonlóan, mint ifjú korában, újra és újra megszállja az ihlet, új verssel jelentkezik. Az irodalomban kifejtett fáradhatatlan munkásságát a hozzáértők is nagyra értékelték és a szép szó kovácsát 1970-ben Madách-díjjal tüntették ki. Eljár az idő, Gyurkából lassanként Gyúrt bácsi lesz. Csak a lelkében marad meg fiatalnak, s színesen megírt mondanivalója versben, prózában, az éter hullámain, a sajtóban újra és újra eljut a hallgatókhoz, olvasókhoz. ötven esztendővel ezelőtt, a legszebb hónapban kopogtatott a gólya Duszíkék ablakán. Szálltak az évek és a kissé keserű ízű ifjúság után Gyurka feje fölött is kiderült, kisütött a mindent éltető napsugár. A szivet-lelket éltető meleget Dénes György meghálálta, becsülettel helytállt munkahelyén, s az elmúlt évtizedeken érdemdús irodalmi tevékenységet fejtett ki. A Jubileumi születésnapját ünneplő költőt, — a Magyar Rádió jelenleg legrégibb munkatársát — szívből köszöntjük, erőt, egészséget kívánunk további tevékenységéhez. TÖTH DEZSŐ DÉNES GYÖRGY: Másképp csinálni Mindent másképp csinálni, mint ahogy csinálták. Ez itt a nagy dolog. Ez a megszokást legyűrő szerep, az új földrész, a kolumbuszi tett. Az ismeretlen partok vad bozótja, az első, vagy tán az utolsó próba, mint bátorság és kemény szív parancsolt: a vak reménnyel szembenézni daccal. A nagy tett legyen mindenekre tét, az a lázadó „sohasem elég“, mely ott birkózik fékevesztett vággyal szívünk mélyén az örök óceánnal. Menyecskék hajnalban Hajnalodik, künn a réten könnyezik a margaréta, gyöngyöt szór a bodzabokor, rubintfelhők hancúroznak, egyberingnak víg karéjba, szoknyájukról hull a fodor. Cicáztk a nap súgóra, aranypelyhet vet a lombra, fényben áll a falu tornya, kakas fújja trombitáját, a lovak is felnyihognak, eb vakkant a fogyó holdra. Döng a kapu, sír a kútgém, koppon a szó harmatcseppje, illegnek a friss menyecskék, szemük csillagsugarával beszövik a párás reggelt, felverik a falu csendjét. Mosolygósak, tejszagúak, két orcájuk piros rózsa, karjuk telt öleléssel, ringatják a derekukat, mint a fehér, gyenge nyírfák; csókot váltanak az éggel. Rezgőcsárdást jár a vérük, barna bőrük megbizsereg, csupa tűz kis labdamellük, rőt parázson lépegetnek, s a hajnalt fuvalomban sisteregve ég a testük. Fel sem száradt még a harmat, 4 de ők már a kapanyelet vállra kapják csivttelve, . s ringatózva, incselkedve, hátukon a kis batyuval elindulnak a mezőre.
