Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-26 / 21. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. május 28. SEMMIBŐL MILLIÓK! Köztudomású, hogy a letűnt tőkés társadalmi rendszer a mezőgazdasági termelést siralmas állapotban hagyta ránk, s ez a michalovcei járásban még inkább így volt. A kelet-szlo­vákiai síkságot az állandó árvíz fenyegette. A lápos, mocsaras talaj csak a külterjes gazdálkodást tette lehetővé. A felszaba­dulás utáni időszakban szocialista társadalmunk hatékony in­tézkedéssel változtatta meg e táj arculatát. Lehetővé tette a földterületek belterjes művelését, s a jobb eredmények eléré­sét. Л kelet-szlovákiai síkság jelenté­keny hányadát a michalovcei és a tre­­bišovi járások földjei alkotják. Így nagyon felelősségteljes feladat hárul e két járás mezőgazdaságának a dol­gozóira. Olyan ütemben keU fejleszte­­niök a termelést, hogy a talajjavítás­ba beruházott összegek a lehető leg­rövidebb időn belül megtérüljenek. A TALAJJAVtTÄS FOFELADAT! Л michalovcei járásban ennek tuda­tában alakították meg Čierna Voda székhellyel a rétek és a legelők bel­terjes hasznosítására törekvő szövet­kezeti üzemközi társulást, mely 17 szövetkezetből és három egyéb mező­­gazdasági szervezetből jött létre. A tagok közt van a Terményfelvásárló és Ellátó Üzeni, a gépállomás és a Strážské-i Chemo nemzeti vállalat is. A társulás fő feladatának tekinti az évszázadok óta elhanyagolt rétek és legelők lecsapolását és visszahódítá­­sát a belterjes termelés számára. A szövetkezeti üzemközi vállalat 1969- ben alakult, így mód nyílik eddigi te­vékenységének az értékelésére. Első­sorban is arról kell szólni, hogy a legelő- és rétterüleleket az üzemközi vállalkozásba tagdíj folyósítása nél­kül vonták be. Ezzel szemben az alapszabályok értelmében minden egyes taggazdaság 10 mázsa jóminő­­ségü bálázott szénát kap a beadott te­rület hektárjaként ingyen, tehát kö­rülbelül olyan mennyiségben, mint amennyit régen termett egy hektár terület. A gyenge eredményt elérő mezőgazdasági üzemek így nagyon jól jártak. Az üzemközi vállalat a további te­vékenységhez szükséges pénzeszközö­ket a többlettermés értékesítéséből fedezi. A taggazdaságok a vállalatba 580 hektár kevéshozamú rétet és le­gelőt összpontosítottak. A termeléssel és a beruházással összefüggő összes teendők kezdetben két dolgozóra, az igazgatóra és a könyvelőre hárultak. A talajjavítást és a betakarítást a gépállomással, a műtrágyaszórást pe­dig egész éven át a Slovairral végez­tették. Amikor idényben munkaerőre volt szükségük, a közeli falvakból mindig sikerült brigádosokat toboroz­niuk. FIGYELEMRE MÉLTÓ SIKEREK Az utóbbi három évben az üzem­közi vállalat kielégítő eredményt ért el. A rétek és a legelők átlagos széna­hozama (egy kaszálásból) ötszörösére — tízről 52 mázsára — nőtt! Ezzel együtt a takarmány minősége is lé­nyegesen jobb volt, mint azelőtt. Korábban ezeken a területeken sava­nyú, értéktelen szálastakarmány ter­mett. Ezzel szemben a múlt évben termett szénát kifogástalan minőségű­nek értékelték. A fűállomány össze­tétele teljesen megváltozott. Eltűntek a toxikus hatású növények, s helyü­ket az ún. édesfüvek foglalták el. Az üzemközí vállalat a tagszövetke­zetek számára lehetővé teszi a növen­dékmarhák legeltetését. Ellenérték­ként azok minden 1 kg súlygyarapo­dásért 11 koronát fizetnek a vállalat­nak. Az 1971-es évben a legelőn tar­tott szarvasmarháknál egyedenként 48 dkg-os, tavaly pedig 66 dkg-os súly­gyarapodást értek el naponta. Jelen­tékeny mennyiségű húst termeltek és kitűnő egyedeket készítettek elő a tehénállomány felújításához. A továbbiakban 118 hektár terüle­ten végeztek rekultivációs munkát. Eltávolították a bokrokat és a fákat, betúrták a régi árkokat, s a területet felszántották. Tavaly itt 30 hektáron búzát, 60 hektáron szemes kukoricát termeltek, 28 hektáron pádig nemes fükeveréket vetettek. Az üzemközi vállalat я termésből 388 mázsa búzát és 23 vagon szemes kukoricát adott át a felvásárlóknak. Ezzel egyidejűleg újabb 134 hektáron végeztek talajjavítást, s idén tavasz­­szal további területeket tesznek ter­mővé. EGY ÉS MAS A BERUHÁZÁSRÓL Az eltelt három év alatt az alábbi beruházásokra került sor: 100 hektá­ros terület szakaszos legeltetésre való bekerítésére. 2 kilométernyi kemény út és 25 vagonos fedett szénatároló építésére, s egy többhasznosítású szárítóberendezés kivitelezésére. A múlt év májusától a szárítóbe­rendezés üzembe helyezésével kibő­vült a vállalat tevékenységi köre. Nö­vénytermesztéssel és takarmányszárí­tással foglalkozik. A kibővült tevékenység természete­sen szükségessé tette a munkaerő állomány gyarapítását. Szerződtettek egy technikust a növény termesztési szakmunka Irányítására; és nyolc dol­gozót vettek fel a szárítási munkákra. Ezek között három szakképzett trak­toros. A takarmányszárítóban az át­adás évében 6500 mázsa herelisztet készítettek és 2300 mázsa kukoricát szárítottak, MODOS VÁLLALAT A sikerek természetesen a/, üzem közi vállalat gazdasági eredményeiben tükröződnek. Hangsúlyozni kell, hogy a vállalat fennállása óta egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, tehát pénzügyileg teljesen önálló. A múlt év végén 591 ezer Kčs pénztar­talékkal rendelkezett. Építkezési alap­ja 700 ezer, forgalmi alapja 100 ezer, művelődési- és szociális alapja pedig 36 ezer korona volt! Ez a vállalat, mely 1969-beii néhány száz hektár hasznavehetetlen réttel és legelővel, egy fillér készpénz nél­kül kezdte tevékenységét, ma több mint 6 millió korona álló eszközt mondhat magáénak. Hogyan lehetsé­ges ez? Lelkes, törekvő emberek, erős akaratával a lehetetlennek tűnő dol­gok is — nehezen bár, de — nagy eredményt hozhatnak! Ilyen ember Šte­fan Tomovčik, a válalat igazgatója és munkatársai. —Rono— Többlet költség nélkül... A múlt években jónéhány mezőgazdasági üzemben felismerték a herefélékböl készülő őrlemény a lucerna­liszt kedvező tápértékét; megérezve azt, hogy későbben nem lesz zökkenőmentes az állati fehérjék és az olaj­növények visszamaradt, fehérjékben igen gazdag anya­gának külföldről történő beszerzése; a rendelkezésre álló pénzeszközt korszerű szárítóberendezések építésére fordították. Szlovákiában aránylag sok takarmányszárítót építet­tek, melyeknek üzembe helyezése a szervezés színvona­lától függően az egyik helyen költséges, a másikon nye­reséges volt. A Bratislava-vidék járásban például a mezőgazdasági üzemek 3 MGF OB; 2 TGZS; 1 MZ—4-es; 3 BS—6-os tí­pusú és 2 egyéb takarmányszárítót építettek. Üzemelés közben azonban rájöttek arra. hogy sok gonddal jár azoknak okszerű kihasználása, vagyis a berendezések kapacitásának a képessége nincs arányban a valóságos termeléssel. Egy-egy szárítóberendezés tulajdonosa képtelen volt lucernát olyan nagy területen termeszteni, amennyi zöld­anyag feldolgozására képes lett volna. Márpedig ha a berendezések kéznél voltak, mindenképpen törekedni kellett azoknak a lehető legjobb kihasználására. Kezdetben ez sok fejfájást okozott a mezőgazdasági üzemek közgazdászainak; végül tárgyalásra került sor a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezető dolgozóival. Azok azt tanácsolták, hogy a szárítóberendezések ok­szerű kihasználása céljából alakítsanak üzemközi vállal­kozásokat. így az üzemközi együttműködés 1972-ben szerződéses alapon létre is jött, s az ezzel összefüggő feladatok szer­ves részét képezték a gazdaságok termelés-pénzügyi ter­vének. Ettől kezdve a mezőgazdasági igazgatóság a szá­rítóberendezések termelését figyelemmel kisérte. A szerződéseket a kooperációról szóló jogi normák szerint kötötték. Ennek keretében a berendezések tulaj­donosai kötelezték magukat meghatározott menyiségű vitamin- és fehérjedús lucernaliszt készítésére. Az ehhez szükséges zöldlucernát természetesen — a szerződés értelmében — a kooperációs viszonyra lépett partnerek termelték. A zöldanyag betakarítását a helyszíni szemléken hatá­rozták meg. Ott megegyeztek abban, melyik parcelláról mikor kaszálhatják a lucernát. A szárító tulajdonosa aztán saját gépiberendezésével kaszálta le és szecskáz­ta, továbbá szállította el a zöld lucernát és az ezzel kap­csolatos költségeket is átmnetileg magára vállalta. Az elszámolásra rendszerint a zöldanyag feldolgozása után 14 nappal került sor. A szárító tulajdonosa kiszám­lázta a gyártással járó összes költségeket, s a kooperá­ciós viszonyban lévő gazdaságok ezt térítették. Ezzel egyidejűleg a lucernaliszt átvevői a vitamindús takarmány-kiegészítőt saját járműveikkel, saját költség­gel szállították a takarmánykeverőbe. A járásban az alábbi gazdaságok léptek kooperációs viszonyra; , 9 a Petržalkai ÁG + a Rusovcei Efsz; 9 a Šenkvicei Efsz + a Vištuki Efsz; 9 a Zohoii Efsz + a Lábi és a Záh. Bystricai Efsz; 9 a Most n/Ostrovoui Efsz + • a Rovinkai Efsz + 9 a Seuéci ÁG + 9 a Malacky-i ÁG + # a Blatnái Efsz + • az Úsvit Efsz + a Malinovoi és a Zálesiel Efsz; a Miloslavovi, a Kalinkovoi és a Hanuliakovoi Efsz; a Viničnéi és Szenei Efsz; a Kostolistei, a Záh. Vési, a Kuchyüai, a Perneki, a Jakubovi és a Vys. pri Moravei Efsz; a Cataji és a Szenei Efsz; a Tomášovi, a Hanuliakovoi és az Alž. Dvory Efsz. A felsorolt mezőgazdasági üzemek kooperációs viszo­nya kapcsán eredményesen oldották meg a lucernaliszt termelést. A múlt esztendőben például 1165 tonna érté­kes takarmánykiegészítét gyártottak, ezzel szemben az előtte való évben csak 894 tonnát! A Járási Mezőgazdasági Igazgatóság már annál lógva is, hogy nagy szükség volt a fehé'rjés vitamindús kiegé­szítőre, példásan gondoskodott mindennemű gépi eszköz beszerzéséről. Ezzel nagyban elősegítette a szárítóberen­dezések folyamatos üzemelését; a teljes szárító kapaci­tás eredményes kihasználását. A szárítók tulajdonosai számára beszerezte az E 280-as és az SP 152-es típusú magajáró szecskázó gépeket és egyéb nélkülözhetetlen eszközöket. A múlt év lucernallszt termelésének sikerességét csak úgy értékelhetjük érdemben, ha figyelembe vesszük a mostoha időjárás okozta rendkívül nehéz helyzetet. A zöld lucernaszecska ugyanis sokszorta nedvesebb álla­potban került a szárítókba mint egyébként szokott. Ezért több energiára volt szükség a szárításnál. Tehát rendes körülmények mellett ugyanazzal az energiával sokszorta több lucernalisztet készíthettek volna. További figyelemreméltó körülmény, hogy aratáskor a szárítóberendezéseket teljes kapacitással a gabona szárítására használták. Mindamellett azt mondhatjuk, hogy a lucernalisztnek kooperációban történő gyártása kifizetődése mellett felbecsülhetetlen értéket hozott. A takarmánykeverőknek átadott 68 230 mázsa vitamin — és növényi fehérjedús lucernalisztért a mezőgazdasági üzemek ugyanannyi teljes tápértékű takarmánykeveréket kaptak állataik ellátására. A kooperáció keretében lehetővé vált a munkaverseny színvonalas megszervezése, így a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium által meghirdetett verseny keretében a Nové Košariskán székelő Osvit Efsz 35 855 mázsa lucernaliszt gyártásával szlovákiai méretben első lett, a rovinkai Efsz pedig 1375 mázsa lucernalisztet ké­szített, s a harmadik helyet érte el. Ebből is látható, hogy az üzemközi vállalkozás e vál­fajának is nagy népgazdasági jelentősége van. Arra fi­gyelmezteti más járások és mezőgazdasági üzemek veze­tőit, hogy a termelés fellendítésének a lehetőségét ne­­csak az új, a túlságosan költséges építkezési beruházá­sokban, hanem elsősorban a már meglévő termelőkapa­citás belterjes kihasználásában keressék. Ez persze nem­csak a szárítóberendezésekre, hanem minden egyéb ter­melőeszközre egyformán vonatkozikl —hai— Az NDK-ban a KGST tagállamok számára gyártott magajáró betakarító gépek iránt nálunk is nagy az érdeklődés. Ezért örvendetes, hogy a múlt évi valóságos behozatalához képest idén megnégyszereződik ezen gépek behozatala. Az E 301-es típusú magajáró kaszáló és szárnyomó egyike a megrendelt gépeknek. Szerves része az évelő-takarmány be­takarító gépsornak. Vágószerkezete 420 cm széles. A szecskát beállítás szerint 50, 80 és 150 mm hosszúra vagdalja. Ez a gép nagyon jó szolgálatot tesz a silónövények bclakarításánál és a lucernaliszt gyártáshoz szükséges zöldtömeg begyűjtésénél. Szárnyomó hengerei megtörik a züldnövény sejtfalait s így hamar megszárad, miáltal a széna gyorsan betakarítható. Ezzel a szárítás ideje mintegy felére csökkenthető. (jsk) Ami helyénvaló és ami helytelen! A közelmúltban a mezőgazdasági termelés belterjesítése, vagyis a termelőerő racionális fejlesztése céljából 2309 hektár mezőgazdasá­gi, illetve 1910 hektár szántóterü­leten egyesítették a Kamenicná-l, a Hadovce-i és a Čalovec-i kis szö­vetkezeteket. A közös gazdaságot gabona-, tej- és hústermelésre sza­kosítják. A szarvasmarha állomány tekin­tetében az egyesített szövetkezet jó alapokkal rendelkezik, mert 100 hektár földterületre számítva 62 szarvasmarhát tart, s ebből 28 a tehén. Ezzel szemben a komárími járásban még mindig akad olyan gazdaság, ahol ennek csak a felét, illetv-e egy negyedét tartják ha­sonló területen. Varga Kálmán elvtárs a gépesí­tés mostani állapotát enyhén szól­va aggasztónak tartja, mert a ko­rábban beszerzett erőgépeknek je­lentékeny hányada elhasználódott, s helyettük csak azért nem vásá­rolhatnak újat, mert nem kapnak. Tehát nagyobb a kereslet mint a kínálat. Valóban így igaz, a mezőgazda­­sági üzemek olyan kevés mezőgép vásárlására kapnak lehetőséget, hogy nem képesek felújítani a gépparkot. A munkaidények kez­dése előtt nem kis költséggel kény­telenek összebarkácsolni a már­­már üzemveszélyessé vált régi erő­gépeket, azonban pótalkatrészből sincs elegendő. Ha tehát új trak­tort akarnak, nincs más választá­suk, brigádosokat kell küldeniük a gyárba! Úgy vélem, helyénvaló ha a föld­művesek munkaidényen kívül a munkás-paraszt szövetség elmélyí­tése szellemében segítséget nyúj­tanak a mezögépipar tervének le­hető legjobb teljesítésében, de mi­ért Ilyen feltételek mellett, aho­gyan ez manapság szokássá vált. Ha ugyanis^ a mezőgazdasági üzemek brigádosokat küldenek a traktorgyárba, a hivatalos juttatá­son kívül is vásárolhatnak trak­tort. Ahol szükség van rá, még ha többe is kerül, kénytelenek ezt tenni, mert nincs más választásuk. Tehát nem a módszer, hanem annak a kivitelezése — nevezzük nevén a gyereket — megalázó. Ugyanilyen megalázó lenne, — se! is ítélnénk — ha a mezőgazdasági üzemek hasonló követelményt tá­masztanának a gépgyártókkal szemben, vagyis több növényi és állati terméket csak ellenszolgál­tatás — mondjuk több gép szállí­tása — fejében juttatnának a piacra. A mezőgazdasági üzem a vázolt problémák ellenére is teljesíteni akarja és teljesíteni is fogja az állami tervből ráhuruló feladatokat. Hogyan oldja meg a problémá­kat? Ügy, ahogyan ezt a mezőgaz­daságban már szokásossá vált, az emberek aktivizálásával. A gazda­ság dolgozói több mint 600 ezer korona értékű vállalást tettek a lehetőségek okszerűbb kihaszná­lására. Nem lehetne ugyanígy cse­lekedni a traktorgyártásban is? —hai— Áttörték a megszokottság keretét A Hulini Állami Gazdaság 3567 hektár mezőgazdasági, vagyis 3307 hektár szántóterületen gazdálkodik. Nagyon jellemző rá, hogy földterüle­tének jelentékeny hányada szélső­séges viszonyok között van. A negyedik ötéves terv eredményei­nek az elemzése során kiderült, hogy a gazdaság növénytermesztése egyes esetekben megrekedt, vagy csak kis­mértékben fejlődött. Az utóbbiakban aránylag sukat foglalkoztak a gabo­natermesztés fejlesztésével. Ez azért volt szükséges, mert a szántó 57 szá­zalékán gabonát termesztenek. Az 1965—1970-es években átlagosan 29,22 mázsa gabonát értek el hektá­ronként. Érthetően, kevésnek tartot­ták ezt az átlagot, ezért úgy döntöt­tek. hogy kapcsolatra lépnek a Kro­­méŕíži Gabonatermesztő Kutatóinté­zettel. A tudományos munkatársakkal való együttműködésben felmérték a gabonatermesztés további lehetősé­geit, így került sor a búza és az árpa fajtaösszetételének a megválasztására. jobban igénybe vették és nagyobb területen vetették a kiváló hozamot nyújtó szovjet búzafajtákat a jubilej­ná! és a Kaukazt, s a hazai árpafaj­tákból a Diamantot és az új H—464— Ametyst vetették. A tudományosan megalapozott faj­ta agrotechnika gyakorlati alkalma­zása, valamint a növény igénye sze­rinti trágyázás nagyon kifejező ered­ményt hozott. A fordulat évének az 1971-es esztendőt, jegyezték fel, ami­kor a gazdaság történetében 1715 hektáron első ízben értek el 39,9 mázsás átlagos hektárliozamot! Tehát az előtte való év valóságos eredmé­nyéhez képest. 19,81 százalékkal több gabonát takarítottak be. A jubilejná búzafajta 7 hektáros te­rületen 60 mázsás rekordtermést adott hektáronként. A Diamant árpa pedig 14 hektáros parcellán 61 q/ha eredményt adott. Szinte ámulatba ejtő volt ez, mert korábban ilyesmi a gaz­daságban nem fordult elő, azonban lassan megbarátkoztak a nagyobb le­hetőség gondolatával. Idén első ízben a betakarítást is módosítják. A kombájnok csoportos igénybevételével akarják elérni a be­takarítás gyors lefolyását, s a veszte­ség csökkentését. —in—

Next

/
Thumbnails
Contents