Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-26 / 21. szám

1973. május 26. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A növények tápanyagellátásának új komplex rendszeréről Lapunk 19. számában hírt adtunk az egységes trágyázási rendszer és a nö­vények korszerű tápanyagellátása kérdéseiről összehívott konferencia meg­tartásáról. Ugyanakkor közöltük, V. Stoklasa mérnöknek a konferencia meg­nyitásán mondott beszéde legérdekesebb részeit. Ez alkalommal visszatérünk a kétnapos konferencián elhangzottakra és az alábbiakban DrSc JAROSLAV N E U B E R G mérnöknek, a Praha-Ruzyné-i Növénytermesztési Kutatóintézet igazgatójának beszámolóját ismertetjük kivonatosan. KÉSZÜLJÜNK FEL A MÜTRÄGYÄK NAGYOBB ADAGJAINAK ALKALMAZÄSÄRA A mezőgazdasági termelésben az előttünk álló Időszakot elsősorban az Jellemzi, hogy nagyobb mértékben használjuk fel a fejlettebb szintű kooperációs egyesülések adta előnyö­ket. Ebből adódik, a mezőgazdasági termelés szakosításának fokozott szükségessége is. A lakosság élelmi­szerellátása szempontjából különös Jelentőségű a növénytermesztés sza­kosítása, viszont a termelés összpon­tosítása komolyabban az állattenyész­tés terén mutatkozik meg. E kettő együttes eredménye a gazdálkodás új­szerű, speciális rendszere és az ehhez kapcsolódó komplex trágyázási rend­szer. Érthető, hogy a társadalmi terme­lésnek e fejlettebb formájára történő átállás a mezőgazdasági termelés ál­landó fokozása, bővítése közepette megy végbe. Így a feladatot csupán az intenzifikáló tényezők egyre na­gyobb mennyiségének bevonásával és legcélszerűbb felhasználásával lehet sikeresen megoldani. Ebben kell lát­nunk az e téren kifejtett tudományos­kutató tevékenység legfőbb szerepét. KUTATÄS AZ AGROTECHNIKA TERÜLETÉN Az agrotechnikai kutatás terén az elmúlt időszakban komoly munkát vé­geztünk s ennek alapján ma már a gazdálkodás legkülönbözőbb típusaira is javasolhatunk vetésforgó modelle­ket. Kutatóintézetünkben kidolgoztuk a növények sorrendjének legcélsze­rűbb módozatait amelyek közül még a növénytermesztés szakosítása mel­lett is ki lehet választani a legmeg­felelőbbet, egyrészt az istállótrágya csökkentett mennyisége, másrészt az istállótrágya teljes kiküszöbölése ese­tében is. Az istállótrágya felhasználása te­rén szintén elvégeztük azokat a leg­fontosabb felméréseket, amelyek ele­gendő anyagot szolgáltatnak a trá­gyázási rendszerek elveinek kiala­kításához. E munka legfőbb jellemző­je a megoldások komplex módja, kezdve a szalma felhasználásától a szokásos istállótrágya alkalmazásán keresztül egészen a szarvasmarha, a sertés és a baromfitrágya hígított for­mában való alkalmazásáig. A kutatá­sok eredményei lehetővé tették az egyes gazdasági állatok legkedvezőbb koncentrációjának megállapítását, a­­mtnek alapvető Jelentősége van az ál­lattenyésztés széthelyezése és tovább­fejlesztése szempontjából. Egy további tényező, ami a Jövőben szélesebb körű alkalmazást nyer a trágyázás rendszerében, a minimali­zálás. Az egyes munkafolyamatok mi­nimalizálása általános jelenség, amely népgazdaságunk minden területére ki­terjed, s kihat a mezőgazdaságra is a gépek és gépi berendezések formá­jában. Minket azonban elsősorban a minimalizálásnak a talaj megműve­lésére kiható befolyása érdekel. Örönv mel állapíthatjuk meg, hogy a mini­malizálás Jelenlegi irányzata és eddi­gi eredményei teljesen azonosak a tápanyagellátás korszerű rendszeré­nek elveivel. Reméljük, hogy ez az irányzat tartós. Ha ismerjük a növényeknek az egyes tápanyagok iránti igényét, úgy a talaj jelenti a legfőbb tényezőt, amely a trágyázás rendszerének meg­választását befolyásolja. Az újonnan kialakított trágyázási rendszer számol a talajok komplex kivizsgálásakor nyert adatokkal és tapasztalatokkal. A magasabbl fokú, nagyüzemi terme­lési formákra történő áttérés, vala­mint a termelés intenzifikálásának feladatai a műtrágyák adagjainak nö­velését teszik szükségessé. Mindezek a kérdések a növények tápanyagellá­tásának kérdéscsoportjába tartoznak, s ez a problémakör képezi a hatékony­ság fokozásának kulcskérdését. Ezért természetes, hogy a kooperációs egye­sülések keretében az első társadalmi berendezést az agrokémiai üzemek, Illetve központok létrehozása jelenti. Az agrokémiai központok (AGK) épí­tése számos adminisztratív-jogi, épí­tés- és pénzügyi jellegű megoldatlan problémát hozott felszínre, de a nö­vénytermesztési és tápanyagellátási tudományos kutatás dolgozói ezzel kapcsolatos nézetüket már kialakítot­ták. Eléggé pontosan körülhatárolták a növények tápanyagellátásának rend­szerét az ország, a járások és a koo­perációs társulások keretén belül, de a végső szót még nem mondták ki. összetettebb kérdés az agrokémiai szolgálat megoldása, amely magába foglalja a növények tápanyagellátásá­nak módszertani irányítását, a tanács­adást, a népszerűsítést, a kutatások folytatását, továbbá a növénytermesz­tés kémiai ellenőrzését. Az agrokémiai szolgálat helyes működésének nélkü­lözhetetlen tartozéka, hogy egyes láncszemei egyöntetű egységet képez­zenek. Tudatosítani kell, hogy a lánc­szem bármelyik részének hibája miatt a többi is szenvedni fog. ELMÉLETI TÁMPONT A növények tápanyagellátásának Irányítása és az agrokémiai szolgálat képezi az agrokémiai központok haté­kony munkájának és küldetésének egyik részét. A növények tápanyag­ellátására fordított minden anyagi esz­köz eredményes felhasználásának leg­főbb tényezője — a hozamnövekedést és a kiépített hálózat gazdasági haté­konyságát tekintve — a trágyázási rendszer. Ennek komplex kidolgozása és egyes módozatai képezik a trágyá­zás technológiai alkalmazásának el­méleti támpontját. Eredményességét a hektárhozamok tartós növekedése és a talaj termékenységének természetes növekedése jelenti. A növények tápanyagellátása új rendszerének kialakításakor az előbb említettekből akarunk kiindulni. A rendszer létrehozásánál az alapvető agrokémiai és tápanyagpótlási tapasz­talatokon, továbbá a legújabb tudo­mányos Ismereteken kívül, fel keli használni az alábbi adottságokat: a kiválasztott vetésforgót, az istállótrá­gyák felhasználásának módját, a komplex talajelemzés anyagait, vala­mint a talaj megművelésének rend­szerét. A növények tápariyagellátása helyességének és a nitrogénes trá­gyázás célszerűségének ellenőrzésére a jövőben egyre nagyobb mértékben fogjuk felhasználni a növények anor­ganikus elemzését. Az így értelmezett trágyázási rend­szer megszüntetné az egyes jelenlegi trágyázási rendszerek szétforgácsolt­­ságát és hatékonyabban kihasználná a tápanyagpótló készítményeket, ame­lyeket a mezőgazdasági termelés a jö­vőben beszerezhet. Fokozott figyelmet kell szentelni a növények tápanyag­pótlási intézkedéseinek nyilvántartá­sára az egyes táblákon, s ezzel össze­függ a trágyázás tervének helyes ki­dolgozása csakúgy, mint a műtrágyák elosztásának országos rendezése. A következetes nyilvántartás képezze a Jövőben legfontosabb alapját a növé­nyek tápanyagellátása irányításának, amelybe bevonható a legkorszerűbb elektronikus számítási technika. KÖZELEBB A NÖVÉNYHEZ A Jövőben egyre nagyobb érdeklő­dés övezi majd a növényt a tápanyag­­ellátás kérdésében. A talaj aprólékos ismerete, valamint a növény vegetá­ciós tényezőinek és jellemző tulajdon­ságainak szem előtt tartása megköve­teli, hogy Jobban összehangoljuk a növény szükségletét a tápanyagpótlás feladatával. A növények anorganikus elemzésének felhasználása a táp­anyagellátás feljavításában már konk­rét, gyakorlati eredményeket mutat nemcsak egyes esetekben, hanem a nitrogénes trágyázás módszereinek optimalizálása terén is. A nitrogénkutatás terén a legutóbbi esztendőkben sok olyan adat halmo­zódott fel, amelyek lehetővé tették az egyes tájegységek talaj- és éghajlati viszonyai alapján megállapítani a nitrogén legkedvezőbb, optimális adagjait. A foszfor, a kálium és a magnézium tápanyagellátás terén a legutóbbi esztendőkben megállapítot­tuk a legkedvezőbb adagokat, rész­arányuk fokozását a talajban és al­kalmazásuk módszereinek megválasz­tását. A legközelebbi időszakban meg­oldódik a meszezés kérdése is. A kal­cium néhai funkciója, mint a talaj­reakció feljavítója, jelenleg kissé összetettebb formát ölt. Feltétlenül meg kell mondani, hogy e problémák megoldása az alapvető kérdések egyi­ke, amelyek a talaj termékenységének fokozását biztosíthatják, a többi mű­trágya adagjának fokozása mellett. MÉG MINDIG AKADNAK GYENGE PONTOK Ezzel a kérdéssel bizonyos mérték­ben összefügg a nyomelemekkel tör­ténő trágyázás kérdésének megoldása is. A nyomelemek tekintetében kuta­tásunk ma már meg tudja állapítani a talaj szükségletét. Rendelkezésünk­re állnak olyan műtrágyák, amelyek a jelenlegi hiánybkat képesek kikü­szöbölni. Viszont a növények táp­anyagellátása rendszeres irányításá­nak szempontjából feltétlenül ismerni kell talajaink nyomelem-készletét, ezek további szükségletét a termés­­eredmény fokozása érdekében. Ugyanígy számolni kell azoknak az eredményeknek gyakorlati felhaszná­lásával is, amelyeket annak kutatá­sában értünk el, milyen hatást gyako­rol a trágyázás a termesztett növé­nyek minőségi tulajdonságaira és táp­láló értékére. A növények tápanyagellátása irányí­tásának rendszerében és a trágyázás komplex rendszerében jelentős szerep hárul a trágyázás technológiájára is. Ha figyelembe veszi a növények táp­anyagellátásának alapvető elveit, úgy ki kell indulnia a gépiparunk által ki­fejlesztett gépi berendezések műszaki lehetőségeiből is. Lényegében ez is nagyban hozzájárul a trágyázás és tápanyagellátás komplex rendszeré­nek célszerű kialakításához. jen) Egy felmérés ürügyén Már régen elmúlt április, az erdők hónapja, azóta már a természet kizöldült, virágba borult. A meleg tavaszi napokon szabadidőnkben egyre gyakrabban keressük fel az erdőt, legkedveltebb kiránduló­­helyünket. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az erdők népgazdasági jelentő­ségét ma már mindenki tudatosítja, éppen ezért érdemes felfigyelni az erdészet egyik fájó problémájára. Köztudomású, hogy népgazdaságunknak ez az ága munkaerőhiány­nyal küzd, főleg azért, mivel nem tartozik az úgynevezett atraktív ágazatok közé. Hazánkban 27 erdészeti szaktanintézetben (ebből négy Szlovákiában) képezik ki az erdészeti dolgozókat, és egy-egy iskolai évben átlag 800 tanuló szerez képesítést e munkaszakaszra. A szlovákiai szakiskolákon az a helyzet, hogy nagyon sok olyan ki­lencéves alapiskolát végzett diákot vesznek fel, akiknek jövendő fog­lalkozásukról nincs helyes elképzelésük és csak részben vannak tisz­tában azzal, milyen mesterséget is választottak maguknak. Persze, ha a tanuló nem ismeri a szakma követelményeit, előnyeit, esetleges nehézségeit, nem is tud (a szüleivel együtt) tárgyilagosan dönteni jövendő pályájáról. A fentemlített kérdésekkel kapcsolatosan érdekes következtetésre jutottak e zvolení erdészeti kutatóintézet dolgozói. Az 1971/72-es tan­évben a szlovákiai erdészeti szakiskolák első évfolyamából 159 ta­nulót vontak be felmérésükbe. Azzal a céllal végezték ezt, hogy meg­vizsgálják, mely körülmények milyen mértékben hatottak a taninté­zetek növendékeire szakmájuk kiválasztásakor, vagyis milyen infor­mációkra tettek szert otthon, az iskolában és az élet más területén jövendő foglalkozásukról. A pályát választó fiatalokra legnagyobb hatással általában a család, a szülők vannak. Az első kérdés ezért így hangzott: „Mit tudtál meg szüléidtől az erdészeti dolgozó mun­kájával, életével kapcsolatban?“ íme a legérdekesebb válaszok száza­lékarányban kifejezve: 1. Ez a munka nehéz és igényes 28,30 százalék, 2. Csupán általánosan beszéltek róla 10,69 százalék, 3. Ez szép, hasznos munka 9,43 százalék, 4. Régen nehéz munka volt, ma már gépesített 9,43 százalék. A szülők legnagyobb része (35,22 százalék!) pedig nem is tudott érdemleges választ adni gyermekének erre a kérdésre. Emellett a családok legnagyobb hányada is csupán az erdészeti munka igényes­ségét és nehézségi fokát vette figyelembe (lásd az első pontot). Ér­demes még azt is megjegyezni, hogy városon vagy falun, erdős vagy kevésbé erdős vidéken is a feleletek hajszálra egyformák voltak nemcsak erre, hanem a többi kérdésre is. A tanulókat foglalkozásuk megválasztásában nagyban befolyásol­ja az iskola is. Ez a felmérés is bizonyítja azt a tényt, hogy a tanítók csupán a kerületükre (még rosszabb, ha csak a járásukra) jellemző szakmákat ismertetik és mint a megkérdezettek 73,58 százaléka vála­szolta, iskolájukon a tanítók az erdészeti dolgozókról egyáltalán még említést sem tettek. Ez igazán paradoxként hat, hiszen olyan tan­tárgyaknál, mint a földrajz és a természetrajz, feltétlenül szólni kell az ember munkájáról a természetben, tehát az erdőkben is. A további táblázatok közül még csak egyet szeretnék kiragadni. Arra adnak választ az alábbi számadatok, hogy melyik kommuniká­ciós eszköz, milyen mértékben befolyásolta a tanulók elhatározását, illetve milyen mértékben ismertette meg jövendő szakmájukkal. 1. A televízió 83,91 százalék, 2. Napilapok és folyóiratok 75,47 százalék, 3. Mozi 61,01 százalék, 4. Rádió 43,40 százalék. A táblázat százalékelosztásánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tanulók nemcsak egy forrásból merítettek információt. A kutatóintézet dolgozói a felmérés befejezése után arra a meg­győződésre jutottak, hogy a kilencéves alapiskolákon és általában a tanulók nem kapnak kellő felvilágosítást az erdészeti dolgozó munkájáról és ez a tény is a kevésbé atraktív foglalkozások csoport­jába „kényszeríti“ ezt a szép szakmát. Főleg a hegyvidékeken kelle­ne nagyobb gondot fordítani ennek a pályának a propagálására és a televízióban rövid, a fiatal erdészeti dolgozók életéből vett dokumen­tum-filmek is elősegíthetnék a pályát választó fiatalok tájékoztatá­sát. F. MÓZES IMRE HÍREK a Szovjetunióból HÖÄLLÖ MŰSZÁL A Szovjetunióban kifejlesztett új „Arimid“ műszál külsőre és tulaj­donságai tekintetében szobahőmér­sékleten semmiben sem különbö­zik más műszálaktól. Ezektől elté­rően azonban a nagy hőmérséklet (egészen 400 fokig) sem tesz kárt benne, és még az abszolút nulla fokot megközelítő roppant ala­csony hőmérsékleten is használha­tó. Ellenálló minden szerves oldó­szerrel, zsírokkal, savakkal, továb­bá az infravörös és egyéb sugárzá­sokkal szemben. Kitűnő szűrők készíthetők belőle forró gázokhoz és agresszív folyadékokhoz, de al­kalmazható betétanyagként a mű­anyag- és gumitermékekben is, to­vábbá jól felhasználható szinteti­kus papír előállítására, valamint villamos szigetelőanyagként. ÉPÜL A MÜGUMIGYÄR Az Ural hegység nyugati részén, Csajkovszkij város közelében épül a Szovjetunió legnagyobb míigumi­­gyára, amely jelentős helyet fog­lal majd el az európai ranglistán is. A 200 hektárnyi területet elfog­laló gyár az uráli petrolkémiai üzemektől kapja majd nyersanya­gát. Az első gyáregység, a mono­mer üzem 1975-ben kezdi meg a termelést. A világszínvonalon álló technológiával működő gyárban termelt műgumi műszaki mutatói tekintetében megelőzi majd a ter­mészetes gumit. CSAPÁS A FUTÖHOMOKRA TUrkméniában, ahol az utóbbi években gazdag földgázkészletek kitermelését kezdték meg, heves harcot vívnak a gázvezetékek épí­tői a Karakum-sivatag szeleivel. A szél ugyanis minduntalan homok­kal temeti be a csöveket — kisza­badításuk tömérdek időt, fáradsá­got emészt fel. Legújabban az egyik volgográdi tudományos inté­zet szakértői siettek a vezetéképí­tők segítségére — hatásos kötő­anyaggal a szélerózió leküzdésére. A gyantaszerű folyadék, a nerozin, az olajpala égésterméke. A kísér­letek során gépi tton egy műszak­ban 25 kilométer hosszúságú, 15 méter széles talajsóvot szórtak be nerozinnal. Hatására két centimé­ter vastag kéreg képződik a ho­mokfelületen, s ez hatásos védel­met nyújt a szélerózió ellen. A ne­­rozin-kéreg sem a cserjék, sem • fű növését nem akadályozza. VlZ ALATTI „AUTÖ“ Halrajok, rákcsoportok, vízinö­­vény-feldúsulások felderítésére kétszemélyes víz alatti „autót“ fejlesztettek ki a Szovjetunió halá­szati kutatóintézetében. A „Makré­la“ elnevezésű jármű maximálisan 40 méteres mélységbe merülhet, 1 tonna súlyú és bármely halász­gőzös a fedélzetére veheti. Utasai búváröltönyt viselnek és hosszabb utakra tartalék palacokban is ma­gukkal vihetnek levegőkészletet. Az átlátszó falú fülkében a repü­lőgépekéhez hasonló kormányszer­kezettel lehet irányítani a jármű mozgását. Alámerülés és felemel­kedés közben a tengeralattjárók­hoz hasonlóan manőverezik a vil­lanymotorral hajtott víz alatti „autó“, amely rendkívüli mérték­ben megkönnyíti az új halászterü­letek felderítését. MÁGNESTERE VAN A MARSNAK Az eddigi tudományos állásponttal ellentétben mégis van — jóllehet rendkívül gyenge — mágneses te­re a Marsnak. A Mars—2 és a Mars—3 jelzésű szovjet bolygóközi állomások méréseredményeinek elemzése révén jutottak szovjet tudósok erre a következtetésre. Megállapításaik szerint a Mars egyenlítőjén körülbelül 60 gamma a mágneses térerő (mintegy ezred­része a földi egyenlítőn mérhető mágneses térerőnek). Felteszik, hogy a mágneses térerő forrásai az állandó mágneses kőzetek és a Marsnak nincs olyan belső „dina­mója“, mint a Földnek. Minden­esetre a fosszilis mágnességet va­lamilyen tér hozta létre, s most az elméleti csillagászokra vár, hogy megfejtsék ezt a rejtélyt. Lehetsé­ges, hogy egykor a Földéhez ha­sonló folyékony, villamos vezető magja volt a Marsnak is? Vagy talán valamilyen más, esetleg kül­ső erő mágnesezte a kőzeteket? Ezekre a kérdésekre csak a jövő kutatásai adhatják meg a választ. (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents