Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-26 / 21. szám
1973. május 28. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Eyy napfényes májusi délelöttön “ a falucska tanítója ezzel fordult hozzám: „Ott, fenn a Kutyahegyen lakik egy öreg házaspár. Az asszony nagyon beszédes. Érdekes emberek... * A kocsi nagyokat bukdácsol a tengelytörő erdei úton. A traktorok mély keréknyomot vájtak, bajos a feljutás. Egy jó darab, akadályokkal teletűzdelt kapaszkodó után már az emberjárta nyomok Is előtűnnek, sima pázsit vezet a Látóhegy tetejére. Innen, a legmagasabb pontról jól látni Balassagyarmatot, Slov. Ďarmoty-t f Szlovákgyarmatot], Kam. Kosihy-t (Кбкеszit), Terbegecet, Durkovcét (Gyűrkit), kissé oldalt pedig kiindulópontomat, Vinicát (Ipolynyéket ]. Még feljebb a Kutyahegy tetején egy fehér tetős, fehér falú házacskát pillantok meg. Olyan kiegyensúlyozott hangulatot kelt a láthatárt ts túlhaladó — nyugalmat árasztó — zöldben, hogy az ember képes néhány pillanatig azt hinni, ettől mesésebb nincs is a földkerekségen. A sárból tapasztott, hófehérre meszelt házacska ablakában muskátli virít, az udvaron tyúkok kapirgálnak. Az ajtón függő rozsdás lakat jelzi: a ház gazdái nincsenek idehaza. Mármár indulni készülök, amikor kicsit öreges, de kedves hang köszön rám. A ház alatt húzódó meredek szőlőtábla gyalogútján egy Idős asszonyka és egy magas férfi ballag felfelé. — Az öreg hallotta meg, hogy valaki van fönt a háznál... Aztán szólt nekem, jójfUnk fel. Anyjuk, úgy néz ki, vendégünk van. — miközben a szívós, munkától kifényesedett szerszámokat a kamrába viszi. A bajszos parasztember kinyitja az ajtót, régi faragású székeket hoz ki, borral kínál.. — Ügye, maga is csodálja, hogy mi KA L1TA GÁBOR itt, messze a világtól elszakadva kujtorgunk — kezdi az öreg néni. — Nékem elhiheti, fiam, mennyire jól van ez így. Nem vagyunk mi most már olyan fajta, aki szereti a zűrzavart, futkározást. Pedig mennyi kijutott belőle életünk alatt — jaj, menynyi... — Aztán, mikor jöttek Ide fel lakni — kérdezem a közvetlen ismerkedés után. — ö, már jó régen. Még a háború előtt. Azóta éldegélünk itt csendesen, művelqetjük a szőlőt... — És, nem jár fel magukhoz senki? — De, járnak. A gyerekeim, meg egy-két falubeli Ismerős is eljövöget ide. DIMIK János felé fordulok, aki úgy látszik, nem túl beszédes: „Mikor jártak utoljára a faluban? ...“ ■— A faluban? Már nem is tudom. Régen lehetett az. — Az idő mérődik itt fenn a Kutyahegyen? — Mérődni, mérődik. Hogy milyen tájban lehet azt a nap mutatja. A napot meg a kalendárium. Anyjuk bíbelődik vele. én nem értek hozzá, nem tudok olvasni... — Rozi néni! A faluban hallottam, hogy nagyon sok mondát ismer, gyakran mesél a múltról. Hallhatnák valamit a gyermekkoráról? — Ami öröm volt akkoriban számomra, az az iskola — kezdte az asszony. — Mert, ügye, nagy szó volt annak idején az, ha egy magunkfajta beülhetett az iskolába, ahol a fejét tömték, s nem a markát a munka után egy kevéske garassal. Anyámat, szegényt mintha most is látnám magam előtt... Reggeli nélkül menesztett minket az iskolába — és közben sírt. Gyakran megkérdeztem tőle: „Ki vert meg, mamika?' Akkor bizony még nem tudtam, hogy a sors verése a legborzasztóbb fájdalom. Rozi néni szeme könnybe borul, de néhány másodperc múltán derűt sejtető arca a falu irányába fordul, s így folytatja: — Amit ott megtanultam, sosem jelejtem el. Mennyit ismételgettük, hogy a Tisza Orsovánál találkozik a Dunával, amely a tengerbe ömlik... Meg aztán rengeteg mesét, történetet, verset tanultunk. Egyszer Mátyás Kolozsvárott ... Ladislav, kt érckapu . .. A versidézések után az idős asszony számtalan történetet mond el, ami szinte felteszi a kérdést: hogyan is tud ez az „emlékezethalmaz“ megférni a reszkető, száz és száz ráncú, fonnyadt arc mögött? A férj mindezek után feláll, s indul a jószágot megetetni. A ház sarka mellöl azonban még visszaszól: „Ügye, ez lenne a jó dada Nyéken?“ Még elhangzik néhány utasító mondat az asszony szájából, aztán így folytatja: — Hogy az iskolához térjek vissza, volt egy csudául szigorú tanítónk. Egyszer csináltam valami huncutságot, amiért nagyot húzott a kezemre. De, nem baj, no. A gyerek úgy megy be a padok közé, mint egy darab ölfa, s kijön, mint egy szép faragású szobor. Ezt aztán csak nekik, a tanítóknak köszönhetjük ... Rozi néni ezzel kapcsolatos hoszszú történetei után ismét a tájat figyelem. Meglep, milyen jó hatással van ez az itt tartózkodó ember közérzetére, a fokozott munkára kényszerített idegrendszer kiegyensúlyozott működésbe lép át, új gondolatok vannak születőben ... E rövid, kis elmélkedésből a szúrós csend zavar fel. Rozi néni kérdően tekint rám, miről meséljen még, mire lennék kíváncsi. Aztán a házasságukról esik szó. — Az öreggel egy táncmulatságon ismerkedtem össze. Hej, nagy legény volt az valamikor. A legjobban tudott láncolni, énekelni. En is tudtam ám a divatot, így hát többször is elvitt pördülni. Ezt szegény, özveay anyám görbe szemmel nézte. Később, ennek ellenére ellátogatott hozzánk. Mármint a legény. Tetszettem rieki, el is vett feleségül. Egy kis ideig szépen éldegéltünk de aztán jöt a haddelhadd. fóvágású, ugrálós természetű férfi volt, nemegyszer meg is vert. De nem fogja ezt elmondani a férjuramnak ...? No, akkor azt is elmondom, hogy szeretőt is tartott a mihaszna... Jaj, sokat kínlódtam, nagyon sokat. A négy gyerek, meg 6 is... — Amióta följöttünk Ide, azóta már nyugodt az életünk. Nem is tudom mostmár nélküle az életet elképzelni... Az asszony olyan magasztalóan ejti ki azt „följöttünk“, mint valamikor régen falusi ember mondta: „voltam fönt a városban“. Igen, körülírás, magyarázkodás nélkül is érthető ez az ö helyzetében, ami kizárja a megfontolatlan véleményeket. A továbibakban vidámabbra fordul a beszélgetés. A nyolcvannyolc esztendős Dimikné feláll, s a szobából néhány darab gyűrött papírszeleikét hoz elő. — A nagy magányban dalokat, verseket írogatok. Sokat gondolkodom a világ dolgairól, ezt aztán rímekbe ke rekítem. Meg aztán minden húsvét alkalmával hímestojást festek. Lánykoromban ez kedves kis értéknek számított, de ma már semmibe nézik, mint minden népies dolgot az emberek ... Rozi néni férjét figyelem. Szúrós tekintettel hajkurássza a tyúkokat. Kezében olyan hévvel táncol egy szép metszésű bütykös, hogy ez a mozdulatsorozat kétszer is aláhúzza a feleség szavát: „Jaj, de nagy legény volt... Hányszor megvert...“ * Amikor lefelé tartok, a fényszórók élesen belehasítanak a tonnás súlyként rám nehezedő sötétségbe. A cikázó fények szinte önzőén kisajátítanak maguknak egy hengeralakú űrt a fekete lepelből, melyben két emberélet való és elgondolkodtató képe rajzolódik ki, s közben megfogalmazódik a „nagy“ kérdés is: vajon megzavarhatja-e Rozi néniék csendjét a közösségben élő ember? Vagy így: Rájuk kényszerítheti-e a közösségben való továbbélést? Hiszen — persze akadnának pozitív érvek felé hajló ellenvetések is —, hogy túlnyomó többségükben így felelnének erre a nyitott kérdésre: „Nemi Megzavarni nem szabad Rozi néniék csöndjét!“ Am a lentről jövő szeretettel, gondoskodással továbbra is vigyázni kell erre a csöndre, ami — nem mást, mint — két ember nyugalmát, békés együttélését hozta létre az élet delelőjén. ' Jogtanácsadó Az efsz-tagok szociális ellátásáról • Milyen összegű táppénzt kaphat egy szövetkezeti tag és mikor jogosult rá? — A szövetkezeti tag 1968. január 1-töl már munkaképtelensége első napjától számítva táppénzjogosult. A táppénz nagyságát a tag átlagos napi keresetéből százalékarányban a következőképpen állapítják meg: Ha a jogosult a szövetkezetben kevesebb Időt tevékenykedett, mint 1 év, akkor az átlagos napi keresete 60 százaléka a neki járó teljes táppénz; 1 évtől 5 évig a 70 százaléka; 5 évtől 10 évig a 80 százaléka; 10 éven felül pedig a 90 százaléka. Munkaképtelensége első három napjára, ha a jogosult a szövetkezetben egy éven alul tevékenykedik, csökkentett táppénzt kap, ami csak az átlagos napi keresete 50 százalékát; 1 évtől 5 évig a 60 százalékát, 5 évtől 10 évig a 65 százalékát, 10 éven felül pedig a 70 százalékát teszi ki. A munkaképtelensége első három napjára is teljes táppénzt kap a jogosult, ha munkaképtelensége munkabaleset, foglalkozásból eredő betegség vagy pedig vesztegzár következménye Abban az esetben, ha az így kiszámított táppénz értéke kisebb lenne, mint napi 16 korona, akkor a jogosult 16 koronát kap naponta. 0 jár-e táppénz olyan személyeknek, akik amellett, hogy a szövetkezetben dolgoznak, nyugdíjat, rokkantsági vagy személyi járadékot kapnak? — Betegségből származó munkaképtelenség esetén ilyen személyek csak akkor jogosultak táppénzre, ha a szövetkezetben közvetlenül megbetegedésük előtt három hónapot dolgoztak. Táppénzt legfeljebb csak 6 napra kaphatnak. Ismételt megbetegedés esetén is egy naptári évben csak összesen 60 napra kaphatnak táppénzt. Ezen korlátozás nem érvénves ha a jogosult munkaképtelensége munkabaleset, vagy pedig foglalkozással járó megbetegedés következtében keletkezett. • Mikor nincs joga egy efsz-tanak táppénzre? — Akkor, ha azért lett munkaképtelen, mert ezt maga okozta azzal a szándékkal, hogy táppénzjogosultságot szerezzen, verekedésbn való részvétel miatt, vagy pedig ittassága következtében, Illetve olyan bűntény elkövetésekor lett munkaképtelen, amiért a Büntetötörvénykönyv szerinti büntetés felső határa több mint egy év szabadságvesztés. Ha a szövetkezeti tagnak ’családtagjai vannak, akkor ezeknek ki lehet fizetni a táppénz egészen 75 százalékos értékét, ha nincs családtagja, akkor az említett esetekben csak a táppénz fele fizethető ki. Azon szövetkezeti tagnak, aki nem tartja be a munkaképtelenség bejelentéséről, illetve a betegek magatartásáról és életmódjáról szőlő előírásokat, a táppénzt legfeljebb 25 százalékkal csökkenteni lehet. Azon nőtlen — hajadon, illetve özvegy vagy elvált szövetkezeti tagnak, akit senkihez nem köt eltartási kötelezettség, azon munkanapokon, amikor intézeti (kórházi), illetve gyógyfürdői gondozásban van és táppénz jogosult, ennek csak a felét kapja kézhez. 0 Milyen iratok — okmányok alapján utalják ki a táppénzt? ' — Az efsz a táppénzt a „Munkaképtelenségről szóló igazolás“ (Potvrdenie práceneschopnosti) alapján utalja ki, amelyet a beteg kezelőorvosa ad. Az egyes táppénzkiutalásokra szükséges még a „Táppénzutalvány“ (Poukaz na peňažné dávky), amelyet szintén a kezelőorvos ad ki bizonyos időközökben mindaddig, míg a tag munkaképtelensége, vagypedig az elrendelt vesztegzár tart. 0 A szövetkezeti tagok, mely feltételek mellett jogosultak támogatásra családtagjaik ápolásakor? — Családtagjaik ápolásakor minden szövetkezeti tag támogatásra jogosult, aki nem tud dolgozni, mert — 10 éven aluli beteg gyermekét kell ápolni, — 10 éven aluli gyermekéről köteles gondoskodni, mert 0 azon nevelőtntézményt, amelynek gondozásában van a gyermek, vagy pedig iskolát, hivatalosan bezárták; 0 a gyermek vesztegzár miatt nem lehet nevelőintézmény gondozásában, vagy nem járhat iskolába; 0 azon személy, aki a gyermeket gondozza megbetegedett, vagy vesztegzár alá került, vagy pedig szült és ezért nem tudja a gyermeket ellátni: — családtagja valamely tagját kell neki ápolni, mert olyan állapotban van, hogy ápolásra szorul. Családtagjaik ápolásakor csak akkor jár nekik támogatás, ha a megbetegedett családtag az igénylővel közös háztartásban él, és a családban nincs senki, aki a gyermeket avagy a beteget gondozná. Beteg gyermek vagy egyéb családtag ápolásáért csak akkor jár támogatás, ha azt nem lehet, vagy nem lenne megfelelő kórházban elhelyezni. 0 Meddig kaphat egy efsz-tag támogatást családtagja ápolásakor? — Támogatást legfeljebb három munkanapra lehet kiutalni. Ezen juttatás meghosszabbítható további három nappal, ha az első nap alatt nem lehetett elintézni, hogy az ápolt megfelelő gondoskodásban részesüljön. Olyan egyedülálló szövetkezeti tagnál, aki legalább egy olyan gyermekről gondoskodik, aki még nem fejezte be a kötelező iskolalátogatást, a juttatás meghosszabbítható, de ebben az esetben sem haladhatja meg a 12 munkanapot. 0 Mily nagy a családtag ápolásakor kifizetendő támogatás? — Olyan, mintha az efsz-tagot munkaképtelennek nyilvánították volna és táppénzt kapna, éspedig csak annak, aki otthon maradt a családtagot ápolni. JAROSLAV FADRHONC Szövetkezeti tagok Piešťanyban Mielőtt elbeszélgettünk volna a Pieitany-i gyógyfürdő azon pacienseivel, akiket az egyes földmuvesszövetkezetek küldtek ide gyógykezelésre, szóba elegyedtünk B í I e n ý elvtárssal, akii itt az ápolók „pallérjaként“ tisztelnek. Miközben valakit éppen gyógyiszapba „csomagolt“ mondotta: „Valamikor csak az uraknak volt reumájuk, mert csak ők jártak PieSfanyba. A szegény embernek már gyógykezelésre nem futotta a pénzóböl. Ma ’ieítany legelőkelőbb szállodái — a Magnólia, Eden, Victoria regia — lakosainak fele szövetkezeteink tagságából regrutálódik. Antonín elvtárs pedig, aki az Irma-fürdő „Az 50 éves CSKP" nevét viselő ápolóbrigád vezetője hozzáfűzte, hogy ők bizony nagy szeretettel kezelik a mindennapi kenyerünket előállító dolgos szövetkezeti tagokat. KIK EZEK AZ C] PÁCIENSEK ÉS HOGYAN JUTOTTAK IDE? Az Eden-Szálló francia éttermében е8У’е8У asztalnál négyesével ül Szlovákia minden sarkából összesereglett 36 szövetkezeti tag. Már otthonosan mozognak itt, mert az eltelt pár nap elegendő volt arra, hogy megismerjék a környezetet és egymást. Dicsérik a gondos gyógykezelést, amilyenre még egynéhány évvel ezelőtt gondolni sem mertek volna. Dicsérik, de főleg bizakodnak, hogy jó egészségben térnek haza, és otthon teljes erőből újból bekapcsolódhatnak a munkába. Többen csonttörésesek, de sokaknak a mostoha körülmények között végzett munka következtében izületi fájdalmai vannak. Sokan emlékeznek még a térdelve végzett cukorrépa egyelésre, hajolva, látástól vakulásig a kertészetekben kemény munkára. De találunk köztük állatgondozókat is, és elég sok traktorost — mondja dr. Skodáié k, a gyógyfürdő főorvosa. Betegeink szívesen hallgatják és teljesítik a főorvos jó tanácsait, mert tudják, hogy a végcél — jó egészségben hazatérni. Mindnyájan teljes erővel segíteni szeretnék szövetkezeteiket, mert tudják, hogy munkájuk haszonnal jár a társadalomnak, de maguknak Is. Így nyilatkozik mindenki. Katarína Rušinová a poprádi járásból, aki már másodszor van itt és Anna Hodváb o v á is, a michalovcei járásból. Az egy asztalnál ülő négy traktoros közösen mondja el, hogy már bizony jó pár éve rázatják magukat esőben, fagyban a traktor ülésén, aminek bizony sokszor káros következményei vannak. Remélik, hogy a pihenés és gyógyfürdői kezelés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kipihenve, felfrissülve, fájdalmak nélkül újból szánthassanak, vethessenek, fuvarozhassanak. Mert ma érdemes dolgozni. Ebben a köztársaságban mindenkinek, aki dolgozni tud és dolgozni akar, megvan mindene, amire csak szüksége van, — teszi hozzá Štefan Z e m án e к a trenöíni járásból. A háromhetes együttlét alatt megbarátkoztak egymással. Elmesélték és megvitatták munkahelyük — szövetkezetük és családjuk ügyes-bajos dolgait. Ha valaki nem jól érezte magát és kénytelen volt ágyban maradni — nem kellett a pincérre várnia. Szobatársai ellátták őt étellel-itallal. Nehezebben mozgó munkatársaikat — például a lépcsöházban — sokszor ketten is segítették — támogatták. Megszokták ezt már otthon, a közösen végzett munkánál, munkacsoportjaikban. Tudják, ha támogatják, segítik egymást, akkor a munka is könnyebb és eredményesebb. Mindnyájan csak dicsérték a gondos orvosi kezelést, a jó ellátást. Michal Ď u r d í k elvtárs a vranovi járás vechcei szövetkezetének volt elnöke, aki ma már nyugdíjas, de az efsz-raktár vezetésében még mindig segítkezik, hangsúlyozta, hogy jó lenne az efsz-ek pénzeszközeit összpontosítva az állam hozzájárulásával olyan gyógyfürdőket létesíteni, amelyek a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége kezelésében lehetővé tennék, hogy nagyobb számban jussanak a szövetkezeti tagok gyógyfürdői kezeléshez. Ilyen létesítmények építésére kerülhetne sor például Pieétanyban, TrenCianské Teplicén, a Magas Tátrában, az asszonyok részére LáCkyn, de Karlové Varyban, Luhaőovicén és egyebütt is. JUDr. M. ĎURDIAK
