Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-20 / 3. szám

1973. január 20. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 3. szám. Szabad földműves Szakmelléklet MÉHÉSZET A nagyüzemi és az egyéni méhészek fóruma és tanácsadója. Alkotómunkára serkentő KÖZGYŰLÉSEKET Egységes füldművesszövetkezeteink irodáiban fürge kezek alatt kattog­nak a számológépek, a számtalan adathalmazból alakul ki a múlt évi gaz­dálkodás mérlege, amely egyrészt megmutatja az elért sikereket, másrészt feltárja a termelésben mutatkozó hiányosságokat is, melyek alapján a zár­számadó taggyűléseken élénk vita bontakozhat ki. / A lázas előkészítő munkák közepette nem árt felvetni néhány gondolatot azzal kapcsolatban, hogy milyen szempontok figyelembevételével szervez­zük meg az évzáró taggyűléseket. Elsősorban is tudatosítanunk kell, hogy kimondottan munkajellegű gyű­lésekről van szó, amelyeknek az a fő küldetése, hogy a tagság alkotó véle­ményének kiváltása nyomán biztosítsák az évi termelési tervek teljesítését, és a szocialista munkaverseny széles alapokra való helyezésével azok túl­szárnyalását. Persze nem várhatjuk a tagságtól, hogy érdemben szóljon a gazdálkodáshoz, az új termelési tervből eredő feladatok megvalósításához, akkor, ha a vezetőség olyan beszámolót készít, amely elkendőzi a problé­mákat és nem bírál névre szólóan. A taggyűlések beszámolóinak a szövet­kezetekben működő különböző bizottságok, munkacsoportuk, adott esetben szocialista munkabrigádok javaslatainak, megjegyzéseinek alapján kell el­készülnie, mert csak ilymódon érhetjük el, hogy egyrészt felölelje az ösz­­szes munkaszakaszokat, szóljon az eredményekről, de ugyanakkor rámu­tasson a fogyatékosságok okára is. A beszámolóban ne fukarkodjunk a di­csérettel azokkal kapcsolatban, akik megérdemlik, de ugyanakkor ki kell pellengérezni a feladataikat nem teljesítő, hanyag szövetkezeti tagokat, akik komoly károkat okoztak a közösségnek. A nyílt, névre szóló bírálat hozzájárul a hiányosságok feltárásához és ha ehhez hozzávesszük a dolgo­zók ésszerű javaslatait, akkor az eddiginél jóval nagyobb mértékben hasz­nálhatjuk fel a meglévő tartalékokat a többtermelésre, illetve jabb feltéte­leket teremthetünk a termelés szintjének emelésére. Az idei évzáró taggyűlések mozgósító jellegűek lesznek Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa és a Központi Bizottság plénumái határozataiból eredő feladatok teljesítése szempontjából. Fő küldetésük, hogy a szövetkezeti parasztság eddigi hazafias lendületét még tovább fo­kozzák. Ezt részben úgy érhetjük el a szövetkezeti tagság lenmgasahh fó­rumain, ha a tagság közé hintjük az alkotó opitmizmus magját. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nincs ok a csüggedésrc, mert annak ellenére, hogy nehéz évet hagytunk magunk után, az 1971-es termelési szinthez viszonyítva mégis 3,6 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés, a piaci termelés pedig 7,1 százalékkal. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a termelés üteme a tervezettnél gyorsabb. A növénytermesztésben például komoly veszteségeink voltak a gabonabegyűjtéskor, kevesebb zöldség és gyümölcs termett, de ennek ellenére összességben mégis teljesítettük a ter­vet és az állatállomány számára a takarmányalap 10 százalékkal jobb, mint az elűző évben. Habár nem is a megkívánt ütemben, de azért gyarapodott a szarvasmarhaállomány száma, stabilizálódott a sertésállomány és a ta­karmányalap jobb felhasználásával túlteljesítettük a szerződéses eladási tervet vágómarhából, sertéshúsból, tojásból, baromfihúsból, tejből pedig 2,5 százalékkal többet vásároltunk fel a tervezettnél. Ezekről az országos eredményekről is beszélnünk kell a zárszámadásokon, hogy a tagok meg­győződjenek róla, hogy országos méretben is jő feltételeink vannak az új termelési tervek teljesítésére. Ezzel egyidóben azonban hangsúlyoznunk kell, ltugy feladataink nem ki­csinyek, mert a múlt évhez képest a növénytermesztésben 8 százalékkal magasabbak a feladataink az egész mezőgazdasági termelésben pedig 4,3 százalékkal. A helyi viszonyoktól függően ez az ütem számos mezőgazda­sági üzemben még gyorsabb is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy egyes körzetekben még igen nagyok a különbségek a termelés szintjében. A te­henek évi tejhozamában például 1000 literes eltérések is vannak, de a ga­bonafélék hektárhozamában is hasonló jelenségeket észlelhetünk. Cj jelleget ad a zárszámadásoknak az a tény, hogy a CSKP XIV. kong­resszusának, valamint a Központi Bizottság plenáris üléseinek határozatai alapján a termelés koncentrációjának céljából nagyobb egységekbe egyesít­jük a kisebb mezőgazdasági üzemeket. Azonban ez még csak az első lépés. Kritikusan fel keli mérni, hogy az egyesítés következtében milyen mérték­ben valósult meg a szakosítás. Mert ha továbbra is a régi, felaprózott ter­melési mód uralkodik, akkor nem értük el célunkat. Jóval többet kell be­szélni az emberi kapcsolatokról, a közösségi életről, mert gyakran halljuk, hogy az egyesült efsz-ekben távolabb kerültek egymástól a falvak, mező­­gazdaság dolgozói, mint azelőtt. Ez főleg a lokálpatriotizmus elburjánzá­sából ered. Gyakran előfordult például, hogy amíg az egyik részleget túl­gépesítették, a másikon géphiány volt. De számos példát hozhatnánk fel állításunk bizonyítására az úgynevezett „kiemelt“ falukról. Pártunk határozatai hangsúlyozzák, hogy az egységes földművesszövetke­zetekben is magasab szintre kell emelni a politikai, társadalmi és kulturá­lis tevékenységet. El kell érni, hogy az efsz-ek falvainkban a társadalmi és kulturális élet mozgatóivá váljanak. Erre mindeu lehetőségűnk megvan, mert a szakképzett káderek mellett még megfelelő gazdasági támogatást is tudunk nyújtani az egyes akciókhoz. Mindenütt meg kell látni a termelő­­munkát végző embert, kulturális, szociális igényeivel együtt. Az évzáró gyűléseken beszélnünk kell arról, vajon megtettünk-e minden lehetőt a munkák megkönnyítése, a munka- és életkörülmények javítása céljából?! Örvendetes, hogy egyre több efsz-ben van már szociális épület, azonban még mindig kevés. A mezőgazdasági üzemek nagy részében még nincsenek meg a megfelelő higiéniai berendezések. Szólnunk kell arról is, hogy mi­lyen módon biztosítjuk a szövetkezeti tagok szakmai és kulturális fejlődé­sét az üzemi iskolázások különböző formáin. Az utóbbi időben ugyanis sok helyen tapasztalható a tagság szakmai nevelésének elhanyagolása. A zárszámadások csak akkor töltik be küldetésüket, ha határozatban rögzítik a tagság kötelezettségvállalásait is. Nem olyan formális vállalá­sokról van szó, amelyeket a vezetőség jóformán a tagság megkérdezése nélkül vet papírra, hanem olyanokról, amelyeknek minden sora a termelés szintjének konkrét emelkedését tűzi célul. A versenyző kollektívák minden tagjával meg kell értetnünk, hogy elsősorban a maguk számára vállalják a kötelezettségeket, mert, ha azokat teljesítik, akkor a többtermelés követ­keztében többet jussolnak, tehát emelkedik az életszínvonaluk. Ha a tagság így néz a vállalásokra, akkor a szocialista munkaverseny betölti eredeti küldetését, ami azt jelenti, hogy minden lehetőség felhasználásával ered­ményesebb termelőmunkát kell folytatni, és ebben a küzdelemben formá­lódik az új tipusú, önfeláldozó tevékenységet kifejtő szocialista ember. BÁLLÁ JÖZSEF fT%1 A mezőgazdasági üzemekben sorra épülnek a nagy befogadóképességű sertéstelepek. »*^\\V\VV\\^\\\VAbNVVi\>NVv4\\\4\VVN\V4\VM«Ä\X4V A januári Nap bágyadtan szórja erőtlen sugarait az ezüstfehé­ren sziporkázó hótakaró alatt szunnyadó természetre. Lép­teink alatt jajongva roppan a sikamlós páncéllá taposott hó. A fel­végen kialakulóban lévő új utcában nem nehéz megtalálni Nagy Ferencék új, egyelőre bevakolatian családi há­zát. Feri bácsi szívélyesen tessékeli bel­jebb a vendégeket. Meg sem kérdezi, mi járatban kopogtattunk be, gondolván, majd csak kibújik a szög a zsákból. A meleg szobában ba­ráti beszélgetésbe ele­gyedtünk. Feri bácsi el­mondta, bogy immár 21. éve dolgozik a szövetke­zetben. Ezerkilencszázöt­­venkettőben, vagyis az efsz összk'özségivé válá­sakor lépett a közös tag­jainak sorába. Azóta úgy­mond megszakítás nélkül az állattenyésztésben te­vékenykedik. Szereti az állatokat, örül, ha elbíbelödhet velük. Kiváltkép­pen az apróságokat, a szopós mala­cokat kedveli. Ezért vállalta hat évig s csinálja továbbra is az anyasertések gondozását. No meg a pénzre is szük­ség van. Rendbe kell hozni az új há­zat, s a gyerekekre is kell még vala­mi. A legidősebb fiú már kirepült a családi fészekből, a másik Prágában főiskolás, a harmadik most készül a tényleges katona! szolgálatra. A lá­nyuk idén elsőéves az egészségügyi középiskolán. Amikor a mindennapi munkára, az eredményekre terelődik a beszéd fo­nala, szinte egyszerre némul el férj és feleség. Pár perces latolgatás után már-már szóra nyílik Feri bátyám ajka, de a felesége megelőzi: „Szer­kesztő úr, ne tessék írni rólunk sem­mit. Ugyanúgy dolgozunk, mint má­sok. .Igyekszünk, ahogy az erőnkből és a tudásunkból futja. S ha tényleg az eredményekre kíváncsi, a szövet­kezetben talán többet tudnak mon­dani. Igazán nem szeretnénk, hogy...“ A szorgos emberek többnyire szeré­nyek is. Nem erőltettük hát a dolgot. Pár perc múlva már a jahodnái [po­­zsonyeperjesij szövetkezet székházá­ban beszélgettünk Csóka elvtárssal, a közös elnökével és Andrejkovics Jó­zsef zootechnikussal. Mindketten el­ismeréssel és dicsérő szavakkal nyi­latkoztak Nagy Ferenc sertésgondo­zóról, munkájáról, szorgalmáról, elért munkasikereiről. Mint mondották, az évek folyamán meggyőződtek arról, hogy Feri bácsit bárhol, bármelyik munkaszakaszon kivétel nélkül al­kalmazni lehet. Az utóbbi hat évben az anyasertések gondozását végezte, s nem kis eredménnyel. Sokan tanul­hatnának tőle. 1971-ben pl. 673 mala­cot választott el a gondjaira bízott 34 anyától, ami szövetkezeti viszony­latban a legjobb eredménynek számí­tott. A múlt évben Knvács József után a második legjobb eredményt érte el. Az év folyamán 32 anyától 692 mala­cot nevelt fel. Jól beleilleszkedik a közösségbe, munkájában körültekintő, pontos, ügyel a tisztaságra és az ete­tések idejének betartására, valamint a takarmáúy hasznosság szerinti el­osztására. A malacozásnál — legyen az éjjel, vagy nappal — mindig jelen van. Egy ízben betegek voltak az álla­tok, s Feri bácsi hazulról hordta ne­kik a meleg kamillateát, mert a szö­vetkezet készlete kimerült, s időbe tellett, amíg pótolták. Nem is bete­geskedtek sokáig az állatok. Késő délután volt, amikor pontot tettünk a beszélgetés után. Búcsúzás­kor az elnök a sertésistállók felé ke­rekező dolgozókra mutatott, s megje­gyezte: — Az ilyen Kovács Józsefek, Nagy Ferencek becsületes munkájának kö­szönhető, hogy az 1250 hektár mező­­gazdasági földön gazdálkodó szövet­kezetünk a múlt évben 23 vagon ser­téshúst és 500 választott malacot ér­tékesített, s hogy az egy anyára jutó malacelválasztásban sikerült elér­nünk a 21,4-es átlagot. Az ilyen szív­­vel-lélekkel munkálkodó, szorgalmas dolgozókról csakis az elismerés hang­ján lehet beszélni! KÁDEK GÁBOR Derekas munka volt A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága múlt évi februári plénuma Után élénk vita és a munka­­kezdeményezések egész sor bontako­zott ki Keiet-Szlnvákia mezőgazdasá­gi üzemeiben. A dolgozók gyűléseken beszélgettek a mezőgazdasági terme­lés hatékonysága növelésének lehető­segeiről, számításba véve mindazon tartalékokat, amelyek célszerű feltá­rásával és hasznosításával jelentősen elősegíthetik célkitűzéseik megvalósí­tását. Nagyon eredményesnek bizonyult a munkafelajánlási mozgalom és a inunkaverseny kibontakozása — a két jeles évforduló, mint a NOSZF 55. és a szovjet haza fennállásának fél évszázada tiszteletére. Ilymódon, a kedvezőtlen időjárási viszonyok elle­nére úgyszólván rekordtermést értek el a múlt évben gabonából. Ebbéli állam iránti kötelességüket — az or­szágban elsőként — 104 százalékra teljesítették. Ugyancsak húsból 105, tejből 103, tojásból pedig 110 száza­lékra teljesítették a kerület mezőgaz­dasági üzemei évi tervüket. A múlt év abból a szempontból is igen jelentős, hogy több ezer egyéni gazdálkodó lépett a közös gazdálko­dás útjára, s ilymódon 60 ezer hek­tárral bpvült a szocialista szektor földterülete. Az előbb említett, politikai szem­pontból is kimagasló jubileumok tisz­teletére vállait kötelezettségeket — amelyeknek pénzértéke mintegy más­fél milliárd korona — túlteljesítették a kerület dolgozói. Jóleső örömmel írom le e sorokat, abban az országrészben, amely haj­dan a legelmaradottabb, s legszegé­nyebb volt a közös hazában. Mind­ezek mögött a kerület dolgozóinak sokrétű munkakezdeményezése, s lel­kes erőfeszítése, szorgalma rejlik. De­rekas munka volt! Csak így tovább! Töretlen lendülettel, szívós tudásgya­rapítással, előre a kijelölt úton ...! I. B. Slinu ШЕШ1

Next

/
Thumbnails
Contents