Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-19 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. május 19. Hogyan vitatkozzunk? Vitatkozni egészséges dolog, sót szükséges Is. A vita közben nemcsak egy-egy témáról alkotott véleményün­ket erősíthetjük meg, vagy — elfo­gadva a partner véleményét — vet­hetjük el, hanem partnerünket Is lob­ban megismerhetjük. Általában minden eiriberben él az a töreivés, hogy véleményét másokkal elfógadtassa' E törekvés erőssége egyénenként változik. S változik a vita módszere is. Bizonyára sokszor hallottupk már _ arról, s talán magunk Is ' tapasztaltuk, hogy egy-egy ártal­matlannak Induló beszélgetés a leg­végsőkig kiélezett vitává fajul, gyak­ran olyan szélsőséges érzelmi meg­nyilvánulásokat, felszínre hozva, ame­lyeket, a vita témája egyáltalán nem tesz indokolttá. Az együttélésben az ilyen heves vi­ta haraghoz, szakításhoz Is vezethet, holott a vitának éppen a nézetazonos­ság megteremtése, az egyetértés ki­alakítása lenne a célja. S ha valaki utólag józan fejjel gondol vissza egy veszekedéssé fajult vitára, rendsze­rint belátja, hogy a veszekedést nem is a vita témája kavarta fel, hanem a vita hevében felszínre tört érzelmi megnyilvánulások, a türelmetlenség, az értetlenség és így tovább. Tehát olyan tényezők, amelyek nem tartoz­nak a vitához, de annak mégis sok­szor velejárói. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk helyesen vitatkozni, annak tudatában, hogy a vita alap­ját képezd problémára logikusan és etikusan keressük a megoldást. A vitában első lépésként azt kell tisztázni, hogy tulajdonképpen miről is vitatkozunk. Azért fontos ez, hogy a probléma mindkét fél számára vi­lágos legyen. Törekedjünk tehát arra, hogy a kérdést legegyszerűbben fo­galmazzuk meg. Ha mindig így ten­nénk, sok esetben a vitára nem is ke­rülne sor, hiszen gyakran előfordul, hogy a vitázó feleknek végül is azo­nos a véleményük vagy a törekvésük, de ez csak több órás, fárasztó vita után tisztázódik, mert egyik sem fo­galmazott pontosan. A második lépés: kérjük, meg part­nerünket, akit meg akarunk győzni saját igazunkról, hogy mindazt mond­ja el, amit a vitás kérdésről vall. Mondja el gondolatait, érveit; Mi pe­dig engedjük őt beszélni és figyeljünk rá. Közben próbáljuk meg felfedezni azokat a gondolatmeneteket, amelye­ket hiányosnak tartunk, vagy logikai­lag nem egészen érthetőnek. De a partner szavába soha ne vágjunk köz­be. Amikor pedig már befejezte a mondanivalóját, s ügy érezzük, hogy az elmondottakban vannak olyan ré­szek, amelyek nem egyértelműek — talán csak azért, mert rosszul fogal­mazott — kérdezzünk rá ezekre. Elő­fordul, hogy a vita Itt be is fejeződik, mert elfogadjuk partnerünk érveit, amelyek — összehasonlítva saját ér­veinkkel — igazabbnak bizonyulnak. De ha olyan elemeket találunk ér­velésében, amelyek vagy logikai­lag helytelenek, vagy hiányos is­mereteket tükröznek, akkor csak erről a résztémáról kezdjünk el beszélgetni. Ezúttal is igyekezzünk világosan fogalmazni, hogy érvelésünket köny­­nyen megértse, a kapott információk alapján hiányos ismereteit kiegészít­se, illetve logikai tévedéseire rájöjjön. Miután ez megtörtént, kérjük meg, hogy — most már a kapott informá­ciók birtokában — próbálja felülvizs­gálni álláspontját. A vitatkozásnak ez a mintája min­denkor, mindenütt, minden vonatko­zásban jól hasznosítható. Előnye, hogy a tárgyilagos döntést zavaró érzelme­ket kikapcsolja a vitából, ezáltal a vita nem fajul személyeskedéssé. Ez, mint módszer, így leírva — természe­tesen nagyon egyszerűnek látszik. Al­kalmazni azonban sokkal nehezebb, mert önuralomra, logikus gondolko­dásra van hozzá szükség. Vigyázni kell arra, hogy az érzelmek ne befo­lyásolják a logikus gondolkodást. Ezért csupán annyi érzelmet szabad belevinni a vitába, ami a meggyőzés­hez feltétlenül szükséges. A túlzott érzelmi megnyilvánulások­kal a vitatkozó partner mindig érve­lésének gyengeségét igyekszik leplez­ni. Vita közben ezért arra is figyel­jünk: melyik az a rész vagy gondolat, amelyik a legerősebb érzelmi kitörés­sel jár együtt. Partnerünk érvelésének valószínű­leg ez a legsebezhetőbb pontja, ha tehát meg akarjuk győzni, erre kell a legjobb, a leglogikusabb érvekkel hatni. A család együttélésében gyakran adódik olyan helyzet, hogy valami­lyen problémát a családnak közösen kell megvitatni, illetve abban közösen kell döntést hozni. A vita helyes mód­szere a családban sem különbözik sokban a már elmondottaktól. Az alapvető szabály itt is az, hogy elő­ször a probléma lényegét tisztázzuk. Érdekesség azonban, hogy a két el­lentétes álláspont vitájának kimene­tele a család többi tagjának döntését, s így a probléma megoldását is be­folyásolja. , B. P. Jaj, de finom ez a fejecske. Foto: Nagy László Az öreg elvitte a tehenét a vásárba, gondolta, eladja jó pénzért. Otközben három csavargófélével találkozott. — Hogy adja a kecskét, öreg? — Nem kecske ez, láthatják, hogy tehén! — Bizony, kecske ez, nem tehén! Csak kend már nem látja jól! Nagyot nevettek és siettek tovább a vásárba. Odaért az öreg is a tehén­nel. Elmúlt már dél, de feléje se né­zett senki se. Akkor odátoppant a három csavargó. — Hogy adja a kecskét, öreg? — Mondtam már. hogy ez tehén, nem kecske! — mérgeskedett az öreg. De a csavargók addig erósköd­­tek. ócsárolták a portékát, míg végül is harminc dénárért megvették a jó­szágot. Már hazafélé indult volna, amikor hallja, hogy a csavargók há­romszáz dénárért el is adták. Gondolt egyet, odament a csavargókhoz: — Atyafiak, ihatnánk egy jó áldo­mást arra, hogy harminc dénárért megvették azt a girhes kecskémet! A csavargók azt hitték, meghibbant az öreg: nem is vártak a másodszori biztatásra, hanem indultak az öreggel a kocsmába. Egymás után három kocsmába is betérlek. Az öreg mind­egyik kocsmárosnak adott tíz-tíz dénárt, adjon mindent, amit kérnek, amíg fúlja a pénzből. Ha elfogy, je­lezze. A harmadik kocsmában is leülnek, esznek, isznak, húzza a cigány. Egy­szer csak int 'ám a kocsmáros, hogy elfogyott a pénz. Az öreg fölkelt, kucsmáját a föld­höz vágta. — Kocsmáros, mivel tartozók? — Nem tartozik semmivel se. min­den ki-van-f ízelve. A csavargók nem értették, mi lehet ez: az öreg már ь-r nv>dik kocsmában fizet azzal, hogy a kucsmáját oda­vágja! Megkérdezték, miféle kucsma ez? — Ez olyan, hogy mindent kifizet, ha földhöz vágom! — Nem adná el? — jó pénzért mért ne? Ezer dénárért megvették. Az öreg hazament, a csavargók meg sietlek a városba, hogy ott pró­bálják ki a kúcsmát. ■ Hordták is ne­kik az ételt, italt; húzta a cigány a fülükbe a nótát. Mikór fizetésre ke­rült a sor, egyikük felállt és földhöz vágta a kucsmát. De bizony hiába, mert a pincér kérte a háromszáz dénárt, és fenyegetőzött, hogy mind­­hármójukat lecsukatja, ha nem fizet­nek. Nagynehezen összeadták a pénzt, de elhatározták, hogy fölkeresik az *öreget, mert nem jól szolgál a kucs­ma. / Az öreg, látva, hogy jön a három csavargó, gyorsan befeküdt az ágyba és azt mondta a feleségének, hogy ő most halott. Mikor a csavargók be­állítottak, az asszony csak úgy jajga­tott, hogy meghalt az, ura. — No, ha meghalt, majd én fölcsik­landozom! — mondta az egyik, és elő­vette az öreg botját a sutból. Meg­piszkálta vele az öreg talpát, az meg egyszeriben fölugrott. ' — De jól• tetted, kedves öcsém, hogy fölcsiklandoztál! Olyan bot ez, hogy még a háromszáz éves halottat is föltómasztja! — Eladó? — Ötezerért vihetik. Kicsit drágállották, de ■ kifizették, s mentek a városba. Ott aztán meg­hallották, hogy meghalt a király lá­nya. Bementek a királyhoz, hogy va­lami csekélyke jutalomért föltámasz­tanák a lányt. De a holt királylánnyal nem boldo­gultak, hiába csiklandozták’a talpát. Még mielőtt bajba kerültek volna, egymás után kiugráltak az ablakon, s futottak, ■amerre láttak. A király katonái a nyomukban. Futás közben élértek egy erdő szélére. Szerencsé­jükre, mert itt végül elrejtőzhettek. — No, ezért megfizet az öreg! — mondogatták. — Ha megtaláljuk, agyoncsapjuk! Rá is találtak a folyóparton. — Ahá! Most megvagy! Most meg­fizetsz a kucsmáért is, meg a botért is! De az öreg rákezdte a magáét, hogy a király aranypénzét beleejtette a vízbe, csak annyi időt hagyjanak neki, míg kihalássza. — Majd mi kihalásszuk, hol ejtet­ted be? Az öreg csak úgy találomra mutat­ta, hogy hol. Erre mind a hárman, zsupsz!, fejest ugrottak a csavargók. A pénzt persze nem találták, még örültek, hogy az öreg a halászok se­gítségével valahogy partra vonszolta őket. Meg is fogadták, hogy ezután képpel se fordulnak errefelé. Nádi rigó nádra száll. Nád derekán mit csinál? Előveszi a vonóját; nádon húzza a nótáját: „Tülü-lü, tülü-lü, ott van még a Nagyfülű?“ Felel reá túlnan, távol, másik madár vonójából hegedűszó édes mása; nádi rigó vallomása: „Tülü-lü, tülü-lü, elment már a Nagyfülű.“ Gazdag Erzsi A balkezesség Senkt sem veszi dicséretnek, ha azt mondják neki, hogy „te két­balkezes, te balogsüti“, mert az azt jelenti, hogy az illető — akarva nem akarva — elrontott valamit. A „balkezesség“ nagyon sok nyelv­ben — főleg átvitt értelemben — valamilyen ügyetlenséget, csök­kent értékűséget, fogyatékosságot jelent. Pedig nem az! A balkezesség nem rossz szokás. Nem ügyességben való elmara­dottság és nem is baj. Tulajdonképpen bonctani, fejlődéstani és rendszerint öröklésbéli adottság. Óka kimutatható, észrevehető és szoktatással ellensúlyozható lenne, ha szükséges volna. De minek? Az emberi test két oldala nem tökéletesen egyforma. Nem szim­metrikus. Ezen belül az idegrendszer két fele sem pontosan azonos. Ez a kis különbség sok esetben alig észrevehető, de megvan. Főleg a teljesítőképesség mutat eltérést. Az agy egyik fele fejlettebb, ügyesebb, erősebb. És vele együtt az egész egyik oldal. Az embe­reknek kb. 96 százaléka jobbkezes. Jobb szemmel jobban lát, jobb lábbal biztosabban rúg, jobb füllel élesebben hall, jobb kézzel ír, rajzol, farag, és ha kezet ad, a jobbot nyújtja a barátja felé. No de négy százalékban ugyanez fordított. Az erő, az ügyesség áttoló­dik baloldalra, mert a jobbkezesekkel szemben a másik agyfélteke fejlettebb. Ez a különbség már a bölcsőben feltűnhet, amikor a csecsemő balkézzel kap a csörgő után, az óvodában, amikor balkézzel fogja a kanalat, de legfőképpen az iskolában, amikor ösztönösen a bal­kezével ír. És mégis ilyenkor kezdődik a baj! A család korholja, nemcsak „figyelmezteti“ a balkezes gyereket. Iskolatársai kigúnyolják érte, sőt még az is elképzelhető, hogy oktatója „rendre utasítja“. A megriadt kis balkezes titkolni, rejteni igyekszik szokatlan tulajdonságát és — mivel a többiek jobbkezesek — ö is jobb kézzel ír, rajzol, tesz-vesz, de ha magára marad, ha játszik, vagy ha egyedül babrál valamivel, a pontosabb, a kényesebb tennivalót a balkezével végzi, mert neki a bal a jobb. Mi a helyes magatartás balkezesség esetén? Semmi esetre az, hogy bántsák, csúfolják érte! Balkezességért még enyhe korholást sem kaphat senki. Legfeljebb arról lehet szó, hogy balkezességét és az így kialakult helyzetet „tudatosítják“, vagyis megbeszélik vele. A továbbiakról már kétféle álláspont alakult ki az orvosok pszi­chológusok és a nevelők között. Az egyik az, hogy a balkezest „engedni kell a maga útján“. Balkézzel írjon, rajzoljon, dolgozzon, a „félkezes sportokat — vívást, teniszezést — balkézzel űzze, sőt a hangszert is megfordíthatja, ha jól esik neki. A balkezes szerszá­mokról már tudunk, és ismert, hogy kiváló sportolóink között szá­mos bajnok balkezes játékával győz a versenypályán, vagv a páston A másik csoport azt mond fa: mivel a balkezeseknél a'jobb oldal az ügyetlenebb, a gyengébb, tanulja meg a balog ember a jobb kéz használatot, írásban, evésben, sportban, zenében, ügyességben a másik természeti adottsága miatt — úgyis „melléje ügyeskedik“ Ily módon, mire felcseperedik (kétkezessé! kétjobbkezűvé — szak­nyelven ambidexterré — válik. És milyen előny az, amikor valaki balkézzel is beletalál a tű­­fokábá, ballal is borotválkozik, rátalál a szeg fejére, vagy kihúzza a szálkát, ha az a jobb tenyerébe fúródott. A rajzoló, tanárok, elő­adók között mindig komoly sikert arat az a balkezes, aki mindkét kezét egyszerre használva, egyszerre. rajzolja a bámulatosan egy­formán kanyarodó olyan pontos tükörábrákat, amilyet egykézzel megrajzolni nem tudna — csak a .legnagyobb megerőltetés mellett. Buga doktor A SIKER VÍZSZINTES: 1. Nép a Balkán-fél­szigeten.' 5. Lakat betűi. 10. Végnél­küli leadás. 11. ........ Lily, magyar színésznő, Gőzön Gyula felesége. 12. Kötőszó. 13. Durva fehér posztó. 14. A francia forradalom kimagasló alakja. 15. Jókai személy­neve. 16. Folyó Olaszországban. 17. Autósok szállodá­ja. 18. A-betúvel a végén: huncut, csintalan. 19. Ta­pogatózva keres­gél. 20. Két szó: angol toll és pari­pa. 21. Az egyik Kisfaludy személy­neve. 23............Bé­la, nagy magyar zeneszerző. 24. Fiié egyik típusú betűi. 25. Területmérték. 26. Állam Távol- Keleten. 27. Feje­delmi cím egyes mohamedán országokban. 29. Állító­lag nem jó tanácsadó. 30. Afrika ré­sze. 32. ... Angeles, város az USA- ban. 33. A Brno-kerület autóinak jel­zése. 34. Nem öreg. 35. Nem mögé. 36. Károly Sándor. 37. Kicsinyítő képző. 38. Felesége van. 41. Barta Lajos név­jele. 42. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 43. Va­laki elleni áskálódás (munkahelyen). 45. Hírhedt német alakulat volt. 47. Rába .... dunántúli sportegylet. 48. Gesztenye. 49. Város a Bácskában. 51. Arab orvos. 52. Nem álló. 53. Holt nvelv. 54. A pincébe. 55. Kevert liter. 56. Ás. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első ré­sze. 2. Avagy szlovákul. 3. A bratisla­­vai autók jelzése. 4. Ajándékoz. 5. Rá­ma. 6. Nagy tó Közép-Ázsiában. 7. Ta­nulmányrajz. 8. Személyes névmás. 9. Háziállatok. 11. Régi utazókocsi (ék. h.j. 12. Fekete, nagv csőrű madár. 14. Hajtógép. 15. Fodor ... kellemes il­latú növény. 17. A veréb is.......... ma­gyar film címe. 18. Csapat. 19. Szom­szédos betűk az ábécében. 20. Spénát. 22. Nincs kialudva. 23. Felhős. 26. Ki­csinyítő képző. 26. Kötőszó. 29. Ko­csi. 30. Európai nép. 31. Az idézet második része. 33. Női név. 37. Sziget a Földközi-tengerben (é. h.j. 39. Ö. O. 40. Torino másik neve. 43. Mohame­dán szerzetes. 44. Omladék. 46. For­dítva nem tompa. 48. A sakkjáték vé­ge. 50. Azonos a vízszintes 38-al. 51. Vízben él. 53. Igekötő. 54. Lő népiesen kiejtve. Beküldendő a függ. 1. és 31. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK A Szabad Földműves 17. száma ke­resztrejtvényének helyes megfejtése: Május elseje a világ dolgozói nem­zetközi szolidaritásának ünnepe. Nyertesek: Nagy Edit, Komárno — Hangya Lászlóné, Sikenicka — Galó Júlia, Strelnice (Lövő).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents