Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-19 / 20. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. május 19. Mezőgazdaságunk fejlesztésének sarkalatos kérdése A szakemberekkel való beszélgetésekből egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a mezőgazdasági termelés műszaki fejlesztése nem kimondottan az erők összpontosításán, hanem sokkal inkább a pénzeszközök közös társadalmi célok érdekében történő felhasználásán múlik. Köztudomású, hogy a BAJCSI ÁLLAMI GAZDASÁG már huzamosabb ideje a tudomány és a korszerű technika gyakorlati bázisa. így feltételezhetően jó tanácsokkal szolgálhat mások számára is. KOSZTYANKÓ ANTAL elvtárs, az állami gazdaság igazgatója a mezőgazdasági termelés tudományos-műszaki fejlesztésével összefüggésben az alábbiakat tartja fontosnak: ^ A termelés fejlesztése, a tudományos módszerek s a korszerű termelőeszközök igénybevétele nélkül enyhén szólva puszta óhaj lenne. A termelésben ugyanis már elértünk bizonyos színvonalat. Megteremtettük az alapvető feltételeket. Most már sokkal igényesebbeknek kell lennünk, mert a társadalom jogosan többet kíván tőlünk mint korábban. A korszerű termeléshez nem elegendő a puszta lelkesedés. Pénz is kell hozzá, s nem is kevés. Rendszerint éppen abból van a legkevesebb, ezért szerényebbeknek kell lennünk, azaz jól meg kell gondolnunk mire költjük a koronákat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termelés fejlesztésének egyszerűbb, azaz hozzáférhetőbb módozataihoz kell folyamodnunk. Ilyen a mezőgazdasági üzemek valamilyen irányban történő szerződéses együttműködése — kooperációja. Mindenképpen a termelés gépesítésére kell törekednünk. Erre ugyanis már bizonyos lehetőség nyílik az üzemközi vállalkozásokban, közös pénzalapból is. ■ Mi a véleménye a káderkérdéssel összefüggéssben? Д Mezőgazdaságunk tudományosműszaki forradalmának a sarkallatos kérdése ez. Ugyanis a tudományosan megalapozott munkaműveletek s a korszerű termelőeszközök igénybevétele — nagyon közeli jövőben — a mezőgazdaságból számottevő munkaerőt szabadít majd fel a népgazdaság más fontos ágazatai számára. Ez pedig egyben azt is megköveteli, hogy a jelenleginél sokkal inkább szakosítsuk, összpontosítsuk a termelést. Gondolok itt az egyes ágazatokban szükséges szakosított káderek előkészítésére, mert ugyanis minél belterjesebben szervezett egy gazdaság, annál specifikusabbak annak a termelési ágazatai, a specializált szakkáder igény tekintetében. ■ Konkrétan milyen szakemberekre gondol? ^ Vegyük csak a növénytermesztés vitathatatlan sokrétűségét. Hiszen az egymással kooperáló gazdaságok termelésének eredményessége nagyban függ majd attól, mennyire rátermettek az irányításban lévő káderei. A nagykiterjedésű — bár jogilag önálló — kooperáló gazdaságokban végtelenül nagy szükség lenne például fitotechnikusokra, vagy az állattenyésztésben a kimondottan sertés, a szarvasmarha vagy más ágazatra szakosított zootechnikusukra. Ezeknek az előkészítéséhez a középfokú és a főiskolákon feltétlenül meg kell teremteni a feltételeket. Helyesebben mondva a szakkáder-nevelésnek idomulnia kell az egyre korszerűsödő mezőgazdasági termeléshez. Sőt, jóval meg kell azt előznie! ■ A termelés fejlesztését illetően milyen fökérdésekkel foglalkoznak? ▲ Gazdaságunkban öt alapkérdés keretében oldjuk meg a termelés fejlesztését. Ide tartozik többek közt a tudományos és a gyakorlati módszerek összehangolása, a szociális program okszerű megoldása és számos egyéb alapkérdés. A megoldást illetően a lehető legjobb önellátásra rendezkedünk be. Arra törekszünk, hogy nagyhizlaldánkat saját kocaállomány lássa el választott malacokkal. Ilyen nagy gazdaságban erre képesek is vagyunk! Ezzel szemben a teheneknél a tejtermelő képesség fokozására törekszünk. Ezenkívül jófajta törzskönyvezett üszőket nevelünk saját célra és más gazdaságok számára. Állami gazdaságunk farmjain 1300 tehenet tartunk. Ebből 1000 Kelet-fríz fajta, a maradvány pedig Szlovák-tarka. Az elmúlt évben egy tehéntől átlagban 3200 liter tejet lejtünk, azonban ki kell hangsúlyoznom, hogy a törzsállományból 320 darab első laktációs volt, ezek még nem lehettek olyan tejelékenységűek, mint a több laktációsok. Ami tehát a termelés szakosítását és összpontosítását illeti, belüzemi viszonylatban megtettük a szükséges intézkedéseket. A Nem léptek kooperációba más gazdaságokkal? И Az üszőborjak felnevelése céljából fenntartunk egy borjúneveidét. Ezzel kapcsolatos céljainkról már beszéltem, azonban nem szóltam a bikaborjak sorsáról. Ezeket a marhahús termelésére szakosított szövetkezeteknek adjuk át az érvényben lévő forgalmazási áron. Nem kötöttünk velük kooperációs szerződést, mert így is megegyezünk egymással. Ezt kis túlzással persze kooperációnak is nevezhetnénk, de nem a forma, hanem a tartalom a fontos. Mindenkor a végcél, azaz a termelés fejlesztésének a hívei voltunk, amint azt a CSKP XIV. kongresszusa is meghatározta. -hoksza-TAPASZTALATOK a szarvasmarhák hizlalásánál A korszerű szarvasmarhahizlaló telep — az ipari termékek kibocsájtása tekintetében — alig különbözik a nagy gyáraktól. Sőt az esetek többségében a húst termelő üzem sokkal bonyolultabb. Nagyobb figyelmet követel a technológiai folyamatok irányítása. A bonyolultság elsősorban azzal magyarázható, hogy ebben az esetben élő állatokkal kell dolgoznunk, amelyeknek az életműködése szigorúan meghatározza az élelemmel, a vízzel és más eszközökkel való egyenletes ellátás szükségességét. A tengerentúli államokban a hústermelő szarvasmarhatartásra, főként a 12—18 hónapos korig történő belterjes hizlalásra tértek rá. A fiatal állatok finomabb és ízletesebb húst adnak, mint az öregebbek. Az egységnyi húsgyarapodásra ugyanis kevesebb takarmány szükséges, s a befektetés is gyorsabban megtérül, arai gazdaságossági szempontból nagyon előnyös. Az egységnyi termékre számított munkaerőfelhasználás ebben az ágazatban egyre inkább csökken. Egy dolgozó jelenleg a korszerű farmokon 500. a nagy hizlaló telepeken pedig 1000—2000 bikaborjút lát el. * A szarvasmarha-hizlalás jövedelmezőségét vagy veszteségét a szarvasmarha-vétel- és eladási ára szabja meg. Amennyiben a felnevelésre kerülő állat egy mázsa élősúlyának termelési, illetve eladási ára nagyobb mint vételára, úgy a nyereség megfelelő. Ez természetesen több tényezőtől függ. Elsősorban a hizlalással kapcsolatos ráfordítástól, a felhasznált takarmány költségétől és a vásárolt/ valamint a hizlalás utáni eladási súlytól. Végső soron a nyereséget a hizlalás ráfordítása határozza meg. A szarvasmarha hizlalásánál az alábbi sajátosságokat kell figyelembe venni: az állat idősebb korban jobban értékesíti a szálastakarmányt, mint a növendékmarha. Ezzel szemben a növendékállat olcsóbb, mint az idősebb szarvasmarha. A borjút azonban az eladási súly eléréséig huzamosabb ideig kell táplálni. így az eladási súly eléréséig több takarmányt fogyaszt, mint az idősebb szarvasmarha. A takarmányfelhasználásnál az egységnyi súlygyarapodásra a növendékállatoknak kevesebb takarmányra van szükségük, azonban több abraktakarmányt igényelnek, mint terimés takarmányt. Az idősebb állatoknál 1 kg súlygyarapodás költsége nagyobb mint a borjaknál. A felnőtt állat több eleséget fogyaszt szervezete fenntartásához. Ezenkívül több zsiradékot rak le, melynek képződéséhez szintén sok tápanyag szükséges. Ezzel szemben a piacon a zsíros hús iránt kisebb a kereslet. A súlygyarapodást és takarmányértékesítést az a fehérje mennyiség határozza meg, melyet az állat megemészt. Jelenleg a takarmány receptúrák összeállításánál figyelembe veszik az állatok életkorát, a komponens költségét, a takarmány emészthetőségét, az optimális megoldást, hogy a takarmány egységének legalacsonyabb költségénél a lehető legnagyobb súlygyarapodást kapják. Ezt azonban nem szabad mindig „öncélúnak“ tartani, a lényeg mindig a gazdaságosságban van. A takarmányozásnál állandóan figyeljük az állatok egészségi állapotát és súlygyarapodását. A kritikus periódusokra, a hizlalás kezdeti és a takarmányösszetétel változásának időszakára fokozott figyelmet kell fordítani. A szemestakarmány adagot folyamatosan három naponként maximálisan 0,5 kg-mal kell növelni. A szálastakarmányról az abrakra való áttérés legalább 4—6 hétig és egyik szemes terményről a másikra való áttérés egy hétig tartson. Sohasem törekedjünk a frissen betakarított szemestermények etetésére. A takarmányozás hatékonyságát és a takarmányértékesülést a gyakoriság határozza meg. A többszöri etetés a kétszeri, illetve az önetetéses folyamatos takarmányozáshoz képest növeli a napi súlygyarapodást. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, a munkaerő felhasználását, s a takarmánykiosztás költségét is. Megfigyelések szerint a gondosan elkészített eleséggel növelhetjük a súlygyarapodást és csökkenthetjük az egységnyi súlygyarapodásra eső takarmány felhasználását. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a túlságosan bonyolult takarmányelőkészítési eljárással növeljék az önköltséget. Tehát itt is az optimumra kell törekednünk. Az állati szervezetben jobban érvényesül a darált vagy a zúzott szemes takarmány, mégsem szabad teljesen apróra darálni. Az aprításnak olyannak kell lennie, hogy ne csökkenjen az állat takarmányfogyasztása. A szálastakarmányok darálása és abrakkal való keverése csökkenti az egységnyi súlygyarapodásra jutó ráfordítást ahhoz képest, amikor a szénát és az abraktakarmányt külön etetjük az állatokkal. Az ásványi anyagok és a vitaminok elválaszthatatlan részei a hízóállatok takarmányadagjának. Az antibiotikumok használata — különösen a hizlalás kezdetén — a megbetegedés valószínűségét csökkenti. A tapasztalatok szerint az állatok szervezetébe hormonokat juttatva lehetővé válik az 1500 grammos naponkénti súlygyarapodás elérése. Dr. LÁSZLÖ LÁSZLÓ A lipcsei AGRA egyik korszerű mezőgépe -hal-A tavaszi fertőtlenítésről A fertőtlenítés tartós sikere a jó szervezés mellett a munka helyes elvégzésétől és a fertőtlenítő szerek hatásosságától függ. Általában a fertőtlenítésen a kórokozók vegyi vagy fizikai úton történő megsemmisítéskor számos egymásra kapcsolódó műveletet kell elvégeznünk, hogy megfelelő hatást érjünk el. Kívánatos, hogy a tulajdonképpeni fertőtlenítést mechanikai tisztítás előzze meg. A falakról, a jászolról s a padozatról lekerült szennyet ne hagyjuk az istálló közelében, hanem komposztolással csírátlanítsuk. A mechanikai tisztítás után fizikai hőhatással, mosással fertőtlenítjük az istálló használati tárgyait, valamint a védööltözöket. Ez után következik a vegyi fertőtlenítés, amelyhez sokféle szert használunk. A vegyszerek hatása abban nyilvánul meg, hogy behatolnak a kórokozó sejtjeibe, elroncsolják a sejthártyákat, megfosztják a baktériumokat az életképességtől. Ezért fontos, hogy a felhasznált szereket feloldjuk, mert száraz állapotban nem képesek behatolni a mikróbákba. A vegyszerek hatásossága több tényezőtől, a vízben való oldhatóságtól, a töménységtől, a környezet hőmérsékletétől és egyebektől függ. Az oldott szereket különféle módon használhatjuk: aerozolos fertőtlenítéssel például a legeldugottabb helyeket is eredményesen csírátlaníthatjuk. A permetezéses fertőtlenítési mód alkalmas a padozat, a mennyezet, a vályú, az udvar és a trágyatelep fertőtlenítésére (egy négyzetméternyi területre 1—2 liter oldatot használunk]. Meszeléssel a falakat, a padozatot, a berendezéseket, merítéssel, a tisztogatásra használt eszközöket: a villát, a seprűt és a vödröket fertőtlenítjük. A vegyszerek közül — az istállók és környezetük fertőtlenítésére — az oxidációs anyagokat, vagyis a klórkészítményeket (leggyakrabban a klórmeszet) 3—5 százalékos oldatban használjuk. Fontos, hogy minél frissebb legyen a készítmény, mert ugyanis egyes klórtartalmú szerek csak rövid ideig tárolhatók, s oldott állapotban hamar elvesztik fertőtlenítő hatásukat. Az oldatok töménységét aszerint szabjuk meg, hogy milyen régi szerrel dolgozunk. A frissen vásároltból például elegendő a 3 százalékos készítmény, a régebbiből pedig már 4, vagy 5 százalékos oldatra van szükségünk. A klóros szerek hatását fokozhatjuk az oldat 40—50 C fokra történő felmelegítésével, s azzal, hogy 0,5—1 százalék ainmóniumszulfátot vagy azonos mennyiségű ammóniavizet teszünk hozzá. A vegyianyag gyártója által megadott jótállási idő lejárta után ne használjuk a klóros szereket, mert hatástalanok. Ahol a klórkészítményeknél erősebb fertőtlenítő anyagokra van szükség, ott a lizol 2,5- vagy a formalin 3 százalékos oldatát, illetve a 2 százalékos lúgkő oldatot használjuk. Az istállók tavaszi fertőtlenítése mellett a kórokozók elleni harcban ki kell használnunk a levegő oxigénjének, s a napfénynek baktériumölő hatását is. Ezt az állatok kifutóban tartásával és az istállók szellőztetésével érjük el. Helytelen és mit sem érő az a módszer — sajnos elég sok helyen tapasztaltam —. hogy az ősszel beoltott mészből készített keverékkel meszelik az ólakat és az istállókat. Ugyancsak helytelen, ha a meszet, vagy a klórmeszet száraz állapotban szórják az istálló talajára, ugyanis a száraz klórmész nem fertőtlenít. Az sem helyes, ha a lábbeli fertőtlenítésére szolgáló ládába a fürészpor s a forgács közé klórmeszes vagy lúgköves klórmeszet keverünk. Ezzel túlságosan tömény keverék keletkezik, mely könynyen szétmarja a lábbelit, mely csúszóssá, baleset veszélyessé válik. Megfigyeltem, hogy az úttestre kihelyezett fűrészport, faforgácsot vagy egyéb szervesanyagot a fertőtlenítő oldattal szétmaratták. Talán mondanom sem kell, hogy ez is balesetet okozhat. Ez által az ^testen nem egy autó felborult, sőt halálos baleset is történt. A túlvastag gerendák nagyon rongálják a gépjárművek gumiabroncsát, amellett a le nem rögzített gömbfák is sok sebesülést okoztak. Gondolni kell arra is, hogy a fertőtlenítéssel egyidőben kizárjuk a baleset lehetőségét. Ezt úgy érhetjük el, hogy az útra kitett anyagot csak annyira nedvesítjük meg a fertőtlenítő oldattal, amennyire okvetlenül szükséges. Dr. Patus Sándor Legkorszerűbb nagybizlalda! A PreSovi Mezogazdasagi Epitovállalat és a Magyar Népköztársaság Vidus nevű tatabányai vállalata Košická Pohánkán kooperációban építi hazánk legkorszerűbb sertéshizláldáját. Az illetékesek tájékoztatása alapján ebben az évben elkészülnek a kocaszállások, s a kővetkező esztendőben átadják a 20 ezer sertés befogadására alkalmas 31 pavilonból álló nagyhizlaldát. A korszerű farmon inszeminációs helyiséget is építenek. Fontos tartozéka lesz a farmnak az ellető, a választott malacnevelő és számos egyéb korszerűen berendezett épület. Az előrejelzés szerint mindhárom pavilon állatállományát két személy látja majd el. A pavilonokat ablakok nélkül, tökéletes légkondicionáló berendezéssel építik. A villanyt egy jellegzetes hangjel kíséretében etetés előtt öt perccel gyújtják majd fel. Az állatok ezt feltételezhetően hamar megszokják és sietnek jóllakni, majd a gyorsan bekövetkező sötétségben pihenni. Azzal számolnak, hogy így az állatoknál elérhetik a napi 60 dekás súlygyarapodást. A nagyhizlalda választott malacszükségletét a saját kocaállomány nyújtja, s a kocaállomány felújítását zárt forgóban oldják meg. A pavilonokból az ürüléket vízöblítése] távolítják el. Összegyűjtés után a szilárd- és a folyékony részt centrifugával külön választják. így a szilárd részt komposztálhatják, a folyékony anyagot pedig biológiai és kémiai kezelés után közegészségügyi szempontból ártalmatlanná teszik, így ez a folyadék nem szennyezi majd a környezetet, a felszíni és a talajvizeket. -hai-
