Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-19 / 20. szám
1973. május 19. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A mezőgazdaság további fejlodé** se, valamint hatékonyságának növekedése közvetlenül kihat népgazdaságunk általános fejlődésére is. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy a mezőgazdasági termékek a lakosság élelmiszerellátása szempontjából rendkívül szükségesek és semmivel sem helyettesíthetők. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának, valamint a CSKP és az SZLKP KB tavalyi áprilisi üléseinek anyagai is bizonyítják, hogy vezető szerveink az élelmezés kérdésére rendkívüli figyelmet fordítanak, mivel ezt az életszínvonal emelkedése elválaszthatatlan, szerves részének tekintik. Az elérendő alapvető célok érdekében a távlati terv a fő figyelmet a következő feladatokra összpontosítja: — a hazai termelési források intenzív és gazdaságilag hatékony felhasználásával elérni azt, hogy az alapvető mezőgazdasági termékekben önellátóak legyünk; — az ésszerű táplálkozás követelményeinek figyelembevételével minőségi és mennyiségű szempontból egyaránt kielégíteni a lakosság szükségleteit; — emelni a mezőgazdasági termelés hatékonyságát; — a termelés ésszerűsítése és irányítása a szakosítás, összpontosítás, az együttműködés és Integráció viszonyai között; — megteremti a KGST tagállamai között a nemzetközi munkamegosztás fejlődésének feltételeit. Az élelmiszer-szükséglet tervezete a tudományos-műszaki forradalom feltételei között élő ember minőségileg új táplálkozási szempontjából indul ki. Figyelembe veszi, hogy az ember fizikai megterhelése a munkában a jelenlegivel szemben mintegy 20 százalékkal csökken, ugyanakkor azonban jelentősen emelkedik neuropszichikaí megterhelése, növekszik az átlag életkora, s elmélyülnek a népszaporulat szomatometrikus változásai. A lakosság életstílus-változásának hatását az alapvető élelmiszerek és létfenntartási alapeszközök szükségletére főként a következő tényezők jellemzik: — a húsfogyasztás folyamatos és gyors emelkedése, mindenekelőtt is az egészségügy és a fogyasztók által megkövetelt jó minőségű soványhúsból; — a tejfogyasztás emelkedése és a minőségi tejtermékek arányának emelkedése; . , — a tojásfogyasztás viszonylagos emelkedése; — a vajszükséglet, valamint a növényi eredetű étolajok és zsírok emelkedése és a sertészsír fogyasztás csökkentése; — a jelentős kalóriatartalmú élelmiszerek viszonylag nagyméretű csökkentése, mindenekelőtt is a gabonaneműek és a burgonya területén; — a gyümölcsfogyasztás gyors emel-Mezőgazdaságunk távlatai IBIO-ig kedése és a citruszfélék keresletének alapvető megnövekedése. A zöldségféléknél strukturális változással számolhatunk, előretörnek a nutritiv szempontból értékesebb fajták. • • • Szlovákiában a teljes mezőgazdasági termelés az elkövetkező húsz év alatt 70 százalékkal (a növekedés évi átlaga 2,7 százalék) és a piaci termelés 122 százalékkal növekszik (az évi átlagos emelkedés 4,1 százalék). A mezőgazdasági termelés növekedésének az ütemét alapvetően a növénytermelés tényleges emelkedése határozza meg, melynek az évi átlaga 2,9 százalékot tesz ki. A piaci termelésből az állami alap, amely a feldolgozó ipar számára a szükséges nyersanyagot és élelmiszert biztosítja, az 1970-es évvel összehasonlítva 46,5 százalékról 60,5 százalékra emelkedik az 1990-es évig a teljes termelésből kiindulva, és ezt az emelkedést mindenekelőtt is a természetbeni szükséglet csökkenésével és a piaci termelés emelkedésével érik el. A földalap 1990-ig szükségszerűen csökkenni fog. Kevesebb lesz a szántóföld, mivel bizonyos területeken ipari létesítmények, lakások, úthálózat és víztartályok létesülnek, továbbá a terméketlen vagy alig termő földterületeket erdősíteni fogjuk. Ennek következtében az elkövetkező húsz év alatt a mezőgazdasági földterület 6,5 százalékkal csökken. A vetemények távlati fejlődése szempontjából a legproduktívabb, legnagyobb hektárhozamot biztosító növények termelési arányának emelkedésével számolunk. A legjobban a kukoricatermelő terület bővül majd (59 százalékkal), továbbá az olajos magvak' (113 százalékkal, ebből a napraforgó termőterület az 5-szörősére, a repce termőterület az 1,8-szeresére emelkedik). Növekszik a cukorrépa, valamint a takarmányrépa termőterülete (15,3 százalékkal). Ami a burgonyát illeti, a termőterület csökkenésével számolunk, kiindulva a lakosság ésszerűbb táplálkozásából és a feldolgozó ipar szükségletéből. Az állattenyésztésben csak a hulladékburgonyának és a válogatásból visszamaradt burgonyának a felhasználásával számolunk, tekintettel arra, hogy takarmányozási szempontból alacsony a hatásfoka. A zöldségtermelő terület 45,8 százalékos emelése a lakosság emelkedő zöldségfogyasztásának eredménye lesz. A mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása megköveteli a nagyüzemi, ipari jellegű termelés módszereinek bevezetését, valamint a mezőgazdasági termékek vegyszeres védelmét. Az elképzelések szerint ezt a munkát a járásonként kiépítendő agrokémiai üzemek látják el a maguk hálózatán keresztül. Fokozatosan kiszélesedik a repülőgépeknek a bevonása, mindenekelőtt is a komló, a szőlő és a gyümölcstermelés vonalán és feltételezhető, hogy a repülőgéppark mintegy 20 százalékát helikopterek képezik majd. Az állattenyésztés fejlődésének az 1990-es évig szóló tervjavaslata biztosítja az állati termékekből származó élelmiszerek strukturális és minőségi változását. Az állattenyésztés feltételezett színvonala, valamint az egyes fajták reprodukciós képessége lehetővé teszi, hogy húsból, tejből, vajból és tojásból fokozatosan megoldjuk a teljes önellátást. A hosszúlejáratú terv keretében Is döntő és nagyon igényes feladat a szarvasmarha-tenyésztés megoldása. Az elkövetkező 20 év során a szarvasmarhaállomány 20,3 százalékkal kell hogy emelkedjék, ezen belül a tehénállomány 16,8 százalékkal. Ez a feladat azért is nagyon Igényes, mivel a jelenlegi időben a teheneknek mintegy 17,3 százaléka a magángazdaságokban van. A szarvasmarha-állomány minőségi javulását szolgálja a már jóváhagyott fajtatenyésztési program, amely a hazai nemes fajtáknak a vöröstarka és feketerärka alföldi fajtákkal, a hegyvidékeken pedig az ayrschire és jersey fajtákkal történő keresztezését tűzte ki. Ezek a tenyésztési alapelvek közvetlenül megmutatkoznak majd a minőségben és a haszonhozamban is. 1990-ig a tehenek tejhozama az 1970-es évivel szemben 1100 literrel növekszik, 100 tehéntől 13-mal több borjút lehet elválasztani, a súlygyarapodás pedig 20 dekával lesz több. A mezőgazdaságban a beruházási építkezést az elmúlt húsz év egyes Időszakainak fejlődésé, mindenekelőtt is a mezőgazdasági termelés szocializálása jellemezte, majd a nagyüzemi gondolkodásra és a koncentrált termelésre való átmenet előkészítése. A mezőgazdaság beruházási szükségletei és követelményei a kollektivizálással kapcsolatban meghaladták a népgazdaság lehetőségeit. Az alapvető szükségletek megoldására törekedve — főként az állatállomány istállózásakor — gyakran nem kompletizált gazdasági udvarok kiépítésére kerül sor, sokszor úgy, hogy a továbbépítés lehetőségeit sem teremtették meg. A beruházási építkezések súlypontja az elkövetkező 20 év alatt mindenekelőtt is az állattenyésztés feltételezett terveiből indul ki. Ezek a tervek a mezőgazdaságra fordítandó beruházás teljes összegének mintegy 30 százalékát kötik le. Az állattenyésztés fejlesztése céljából tervezett beruházási eszközöknek mintegy 70 százalékát ebben az időszakban a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére fordítjuk. Modernizálással, átépítéssel és az új telepek létesítésével a teheneknek 57,5 százalékát, a sertéseknek 23,7 százalékát és a hízósertéseknek 67,3 százalékát megfelelő módon fogjuk istállózni. A tojástermelésnek és a baromfihús termelésnek az emelését szolgáló építkezések nagyobb részét az 5. és a 6. ötéves terv keretében összpontosítjuk. Ezt követően az építkezés üteme lassul. A földalap termékennyétételének terve azzal számol, hogy a meliorációs munkák befejeztével termővé válik minden jelenleg vizenyős terület. Ez összesen 412 500 hektárt tesz ki és az öntözött területek nagysága a jelenlegi 93 000 hektárról 425 000 hektárra melkedik. A gépekre és a felszerelésekre szóló beruházás emelkedő aránya a mezőgazdasági termelés egészének feltételezett technizálódásához kapcsolódik, a termelés koncentrálásának feltételei között. Távlatilag e fejlődést a gépek számbeli szaporodásán kívül a mezőgazdaságban alkalmazott gépek és felszerelések struktúrájában beálló minőségi változás is meghatározza. Az 1970—1990-es években a feltételezett invesztíciós építkezések keretében az állóeszközök mintegy háromszorosukra emelkednek, s a gépi állóalap részaránya a jelenlegi 29 százalékról 33,2 százalékra nő. # * # Az eddigi fejlődés, a korösszetétel, a munkaerők minőségi struktúrája, valamint a fejlődés tendenciájának az 1970—1990-es évekre terjedő elemzése azt piutatja, hogy a mezőgazdasági termelésben közvetlenül résztvevő dolgozók száma 38,7 százalékkal csökkenni fog. A feltételezett fejlődés alapján úgy mutatkozik, hogy Szlovákiában arról a 22,2 százalékról, amennyiben az összes dolgozók közül 1970-ben a mezőgazdaságban dolgoztak, 1990-ig 10,9 százalékra csökken a mezőgazdasági dolgozók arányszáma. A mezőgazdasági munkák produktivitásának feltételezett növekedése (évi 5,1 százalék) lehetővé teszi annak kiszámítását, hogy a világméretű fejlődéshez hasonlóan nálunk is alapvetően csökken a mezőgazdasági termelésben közvetlenül résztvevő dolgozók száma. Ez viszont megköveteli a nagyobb befektetéseket és a munkaerők jobb felszerelését . A mezőgazdasági termelés távlati fejlődése azonban közvetlenül összefügg a mezőgazdasági szolgáltatások gyorsütemű fejlődésével. Az elkövetkező húsz évben a szolgáltatások vonalán dolgozók mintegy 60 százalékos emelkedésével számolunk. A mezőgazdaságban és a szolgáltatások vonalán dolgozók közül a főiskolát és a szakközépiskolát végzettek arányszáma a jelenlegi 8,7 százalékról 1990-ig 16,8 százalékra nő. Ebből a főiskolát végzettek száma az 1,8 százalékról 4,2 százalékra. A termelésben résztvevő munkások közül a jelenlegi 18,8 százalékról 36,2 százalékra nő 1990-ig a képesített munkások aránya. A mezőgazdaság távlati fejlődésének néhány gazdasági mutatója: Nyerstermelés 1 ha mezőgazd. területre %-ban.................................... 1970 100,0 1980 144,6 1990 182,2 Piaci termelés 1 ha mezőgazd. területre %-ban.................................... 100,00 170,8 237,7 Állóeszközök 1 ha mezőgazd. területre %-ban.................................... 100,0 228,9 254,4 össztermelés 1 Kčs állóeszközre Késben ....................................................... 0,723 0,458 0,371 össztermelés 1 ■ Kés anyagi befektetésre Kés-ban.................................... 2Д 1,85 1,82 Az 1 mezőgazd. dolgozóra eső gépi állóeszköz-ellátottság %-ban . 100,00 214,9 552,2 Az 1 mezőgazd. dolgozó által élelmiszerrel ellátottak száma . . , 10,2 14,4 20,2 Az, hogy Szlovákiában a mezőgazdasági termelés fejlődésének az üteme gyorsabb, lehetővé teszi, hogy Szlovákia távlatilag az összállami termelésből a jelenlegi 32,1 százalékról 35,5 százalékra emelje részesedési arányát. Hasonló változás mutatkozik a piaci árutermelés területén is, ahol Szlovákia az 1970-es évi 28,1 százalékról 1990-ig 35,2 százalékra emeli részesedési arányát. Ezáltal fokozatosan megteremtődnek annak a feltételei, hogy Szlovákia lakosságának élelmezését a saját forrásainkból a CSSZK fogyasztásának színvonalán biztosítsuk. Eközben néhány termékből - például szőlőből, zöldségből, gyümölcsből, dohányból a CSSZK-t is ellátjuk és a hagyományos termékekből fokozhatjuk az exportot is. RUDOLF ŠTANGA, mérnök Az irány: a szavatolt és állandó fejlődés A szovjet sajtó a tavalyi aszályt figyelembevéve élénken tárgyalja a szovjet mezőgazdaság fejlődésének kilátásait. Emellett nem rövidlejáratú sikert biztosító részlegmegoldásokra gondolnak. A mezőgazdaságban jelenleg folytatott gazdaságpolitika segítségével igyekeznek olyan szilárd ökonómiai adottságokat létrehozni, amelyek nemcsak a jelenlegi fejlődést teszik lehetővé, hanem a távolabbi jövőre is érvényesek. Amint ismeretes, a Szovjetunió mezőgazdasága lntenzlfikálását célzó hosszúlejáratú program alapját egy egységet képező, három fontos tényező — a gépesítés és a kemizálás ütemének meggyorsítása, valamint a nagyobb méretű talajjavítás, melioráció végrehajtása — képezi. Ezzel magyarázható, hogy a kilencedik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági beruházásra 128,6 milliárd rubelt fordítanak. Az ország gazdasági erejének felhasználása jelenti a mezőgazdaság folyamatos fejlődésének zálogát. Hogy legalább hozzávetőleges képet alkossunk a beruházások terjedelméről, összehasonlíthatjuk az eddigi beruházások összegét, valamint a szovjet népgazdaság fejlesztésére felhasznált összberuházásokat. A hetedik ötéves tervben (1961—1965) a mezőgazdasági beruházás összege 48,9 milliárd rubelt, a nyolcadikban (1966—1970) 81,9 milliárd rubelt tett ki. A jelenlegi tehát 60k százalékkal több, mint az előző ötéves tervben volt és majdnem annyi, mint a két előző ötéves terv időszakában együttvéve. A mezőgazdasági beruházás részaránya 26 százalék, tehát a népgazdaság összes ágazataiba fektetett beruházások egynegyedénél valamivel több. A hetedik ötéves tervben 20, a nyolcadikban pedig 23 százalék volt. A beruházásokra szánt összegnek csaknem kétharmadát — 83,1 milliárd rubelt az állam téríti. A kolhozok anyagi-műszaki alapjának megizmosodása lehetővé teszi, hogy ezekre a beruházásokra 45,5 milliárd rubelt fordítsanak, ami a mezőgazdaság összberuházásának egyharmadát jelenti. Ez kiválóan jellemzi a kolhozok gazdasági szilárdságát. A beruházások 86 százaléka, azaz 110 milliárd rubel a termelés céljait szolgálja. Köztük első helyen a talajjavítás, a közös állattenyésztés fejlesztése, a kolhozok és szovhozok gép- és traktorparkjának kiegészítése, korszerűsítése szerepel. A növénytermesztés fejlesztésének legfőbb tartalékát a talajjavítás képezi, mivel csak így lehet eredményesen növelni a hozamokat. Viszont a Szovjetunió természeti adottságai olyanok, hogy egyes helyeken nagyon hiányzik a nedvesség, a csapadék, másutt viszont több van belőle a kelleténél. Ezért a jelenlegi ötéves terv megszabja, hogy • az öiitözőgczdálkodást 3,1 millió hektáron vezetik be, • elvégzik az öntözött földek meliorációját 3,8 millió hektáron, • további 9,6 millió hektáron olyan műszaki munkákat végeznek, amelyek a felesleges vízmennyiség lecsapolásával a föld termőerejét fokozzák. Mindezekre az öntözőgazdasági és talajjavítási munkákra 27 milliárd rubelt irányoztak elő. E téren lényegesen fontos az, hogy ennek az összegnek nagyobb hányadát az állam fedezi. A nem termelési jellegű szükségletekre 18,4 milliárd rubelt fordítanak, azaz a beruházások összegének 14 százalékát. Ezáltal igyekeznek a falvak munka- és életkörülményeit a városokéhoz hasonlóra változtatni. Növekszik a munkajutalmazás mértéke is, a szovhozok dolgozói esetében 21 százalékkal, a kolhoztagok között pedig 31 százalékkal. Ez a legutóbbi két számadat azt mutatja, hogy most már kiegyenlítődik a falusi munkásosztály és a kolhozparasztság munkajutalmazása. Az előző két ötéves terv eredményei arról tanúskodnak, hogy A szovjet mezőgazdasági üzemek nagy mértékben alkalmazzák a legkorszerűbb termelési módszereket. Az egyik üzbekisztáni kolhozban hatalmas területen polietilén sátrakban eredményes zöldségtermesztést folytatnak. a szovjet kolhozok és szovhozok műszaki alapja és gazdasági helyzete jelentős mértékben megszilárdult, a szántóterületek hektárhozama és az állattenyésztés haszna érezhetően emelkedett. Az 1972-es év igen nehéz körülményei között, amit a szélsőségesen kedvezőtlen Időjárás okozott, a kolhozok és szovhozok 188 millió tonna gabonát takarítottak be. Ez egymagában is nagyszerű eredmény, tekintetbe véve a kedvezőtlen időjárást, hiszen több, mint a nyolcadik ötéves tervben a terméshozamok évi átlaga. Ez is a növénytermesztés színvonalának növekedését igazolja, továbbá azt bizonyítja, hogy ma már a szovjet mezőgazdasági üzemek lényegesen fejlettebb technikát, hatékonyabb gépeket használnak. Végeredményben ez a siker a mezőgazdaság fejlesztését célzó országos igyekezet eredménye. A korábbi, a forradalom előtti években, valamint a szovjet hatalom első esztendeiben az olyan zord tél és az olyan hoszszantartó szárazság, mint amilyen 1972-ben volt, az ország sok vidékén elkerülhetetlen, végzetes katasztrófát, éhínséget jelentett volna. Napjainkban azonban a Szovjetuniónak elegendő ereje van ahhoz, hogy ezeket a nehézségeket leküzdje, és az élet a normális kerékvágásból ki sem zökken. Ehhez még azt lehetne hozzátenni, hogy tavaly érték el a Szovjetunió történelmében eddig feljegyzett legnagyobb gyapothozamot. Ugyanis az elmúlt év gyapottermése 7,3 millió tonna volt. Az ötéves terv első két esztendeje meggyőzően igazolta az SZKP XXIV. kongresszusa irányelveinek helyességét és annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági termelés belterjessé tételére, intenzitásának fokozására nagyobb igyekezetei kell kifejteni. Ezért az 1973-as esztendőben is hatalmas összegeket áldoznak a mezőgazdaság fejlesztésére, s csupán az állami beruházások értéke meghaladja a 16,4 milliárd rubeles összeget. Ez évben lényegesen megnövekszik a mezi munkák gépesítésének mértéke és hatalmas haladást mutathat fel az állattenyésztés gépesítése is. A szovjet ipar a mezőgazdaság céljaira 328 500 traktort, 224 500 tehergépkocsit és további más gépi berendezést ad át, amelynek értéke több milliárd rubelt jelent. A növénytermesztésben a vegyszerek használata is komoly mértékben növekszik. A műtrágyák adagjainak összmennyisége 57 millió tonnát tesz ki, ami körülbelül 3,5 millió tonnával több, mint az elmúlt évben volt. Az állattenyésztésben csakúgy mint a növénytermesztésben is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a termelés ipari módszereit. Ami pedig az állami beruházásokat illeti, ezeknek egyharmadát a talajjavítási létesítmények építésére használják fel. Ezáltal a szovjet mezőgazdaság nyersteimelése egy év alatt 12,6 százalékkal, a betakarított gabona összmemiyisége pedig 197,4 millió tonnára növakszik majd. BORISZ SZAMARIN (APN)
