Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-13 / 2. szám
Bárányok hizlalása ■ A gyorshizlalásnak 35—40 kg élősúlyig két módja ismeretes, melyek ökonómiai szempontból is igen beváltak. a) a korán leválasztott bárányok hizlalása, b) a hagyományosan (10 napos korban) leválasztott bárányok hizlalása. A. A bárányokat 3—4 hetes korban leválasztjuk és kizárólag takarmánykeverékkel (COJ I., ČO] II.), vaalmint szénával takarmányozzuk. A leválasztás történhet egyik napról a másikra, esetleg 6—8 napon át fokozatosan csökkentjük a szopás idejét, miközben párhuzamosan emeljük a takarmánykeverék és a széna mennyiségét. Ilyen esetben az anyákat 2—3 napig egyszer naponta kifejjük, hogy a bárányok számára kevesebb tej maradjon, ezáltal rákényszerltjük őket az önálló takarmányfelvételre. A COJ I. takarmánykeveréket 10—14 napig etetjük, majd rátérünk a COJ II. etetésére. E keverékek etetésekor nagy figyelmet kell fordítanunk a széna megfelelő adagjára és az ivóvíz mennyiségére, mivel a takarmánykeverékek víztartalma nagyon csekély. Istállóban történő hizlaláskor napi 180—220 g súlygyarapodással számolhatunk, melyhez 35—40 kg élősúlyig 4 kg COJ I. és G6 kg COJ II. takarmányra, valamint 70 kg jó minőségű szénára van szükségünk. B. A gyorshizlalás azon módjánál, amikor a bárányokat 100 napos korban választjuk le, állatonként szükség van 55—60 kg ČOJ II. takarmánykeverékre és 55 kg jó minőségű szénára (az anyatejen kívül). ■ A bárányok legelőn történő hizlalásának szintén két módját alkalmazhatjuk; ezek: I. korán leválasztott bárányok hizlalása legelőn, II. hagyományos módon leválasztott bárányok hizlalása legelőn. I. A korán leválasztott bárányokkal 3 hetes kortól kezdjük etetni a COJ I. takarmányt, majd további két hét elteltével egészen 100 napos kong a ČOJ II. takarmánykeveréket. Ezt követően megfelelő feltételek közepette a legelő nyújtja a fő táplálékot,, amelyhez azonban naponta 3Ö—35 dkg VJ takarmánykeveréket számíthatunk darabonként. A 35—45 kg élősúly eléréséhez szükséges: 30— 35 kg COJ I. és COJ II. takarmánykeverék és 6—8 kg jó minőségű széna. II. A hagyományos módon leválasztott bárányok hizlalása legelőn szintén 100 napos korban kezdődik, de az anyatejen kívül szükség van 15 kg COJ II. takarmánykeverékre és 15 kg szénára. Számolnunk kell 100 napos kor után a legelt zöldtakarmányon kívül 35 kg VJ takarmánykeverékkel. Átlagos napi súlygyarapodás 170—18C g. Fontos megemlíteni, hogy a legelőn történő hizlalás során az emésztésre igen jó hatást gyakorol kisebb mennyiségű széna etetése a reggeli legeltetés előtt. BAJKAI LAJOS mérnök, Búé (Búcs) Kell-e gondozni a szopós nyulakat? A nyúlfiókák szeme a 8—9-ik napra kinyílik. Huzatos ketrecben azonban szemük beragadhat. Védett helyen langyos kamillával mosogassuk a kisnyulak szemét és megszáradás után vigyük vissza őket a fészekbe. A szemet feszegetni nem szabad, mert a szemhéj is beszakadhat. A fiókák 3—4 hetes korukban kezdenek lemászkálni a fészekből. Ettől kezdve adjunk zabot ai anyának, amelyet a kicsik is rágcsálni kezdenek. Később már az almot is turkálják. A ketrec mindig tiszta legyen. Az almot gyakran kell cserélni. A tisztántartott alomra szórjunk néhány szál lucerna szénát, vagy más finom szénát, liugy a kicsik ezt kóstolgassák. Ez csalogatónak kell, mert amikor megtalálják a szénarácsot eszegetnek. A nyulakat legjobb rácsos padlózató ketrecben tartani, mert akkor alomra nincsen szükség. A nyúlfiókákat hozzá kell szoktatni a zöldtakarmáuyhoz, mert amikor az anya zöldet kap, a kicsik is fogyaszthatják. Így szervezetük korán hozzászokik a zöldhöz és később nem kell félni a zöldlakarmány okozta felfúvódástól. Az anyatejen kívül adjunk a kicsinyeknek kevés zabot, kevert eleséget és lucernaszénát. Míg szopnak a kisnyulak, vízre nincs szükségük. MAJERSZKY MÁRTON, Salka (Szalka) TELI GONDOK - elvégzendő feladatok A tél beállta előtt a galambpárok szétválasztása a tenyésztői körökben mindig vitatott kérdés. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány gyakorlati tapasztalatot közkinccsé tenni. Véleményem szerint helytelenül cselekszenek azok, akik a tenyésztés befejeztével már őszszel széjjel választják a galambpárokat. Ez felesleges beavatkozás a galambok „magánéletébe“! Tapasztalataim szerint is mindenben a természet útmutatását kell követni. A szabadon élő madarakat sem választja szét senki s ennek következtében a zord idő beálltával, a megcsappanó eleség hatására a tenyészidény szünetel. Amikor a tenyésztő elhatározta, hogy az őszi vedlés befejeztével 2—3 hónapos pihenési időszak következzen be, zárja le a fészkeket, a fészektányérokat, hogy a galambok részére a fészekrakás! lehetőség megszűnjék. Erre azért van szükség, mert a hímek fészekre hívják a tojókat és a fészek helyének megtalálása ösztönzi a párzást és a letojást. Az extenzív (külterjes) körülmények között tartott galambok folyamatos, tehát télen-nyáron való tenyésztésben, termelésben való tartása céltalan igénybevétel, mert a tojások és a fiókák is megfagyhatnak. Más azonban a helyzet, ha a galambokat szakszerűen temperálható galambházban tartjuk. Ha a koratavaszi átpárosítások megkönnyítése miatt mégis szét akarjuk szedni a párokat, akkor ezt csak januárban végezzük és február közepe vagy vége felé kezdjük el az átpárosításokat. Ha például 2 párat egymás között felcserélünk és az egyik párnak már a felcserélésük után tojása van, nyugodtan össze lehet engedni a volt két párat, akkor már nem fog visszamenni a régi párjához. Tehát a párok szétválasztásának Ideje 40 napnál tovább ne tartson, mert ha ez hosszabb ideig tart és enyhe a tél, a tojók is összepárzanak (mfipár. zás) két tojó egy fészekbe tojik és ez káros a tenyésztés megkezdése előtt, mert a tojók legyengülve kezdik meg a tenyésztési idényt. A téli hónapokban végzett szakszerű gondozás gyakorlata Igazolni fogja, hogy a fajfenntartási ösztönt a létfenntartási ösztön váltja fel. Ez akkor következik be, ha naponta csak egyszer etetjük az állományt és csak annyit, hogy a kondíciójuk ne romoljon le. Az ilyen beaavtkozás folytán a galambok nem költenek. Ügyeljünk azonban arra, hogy az állományunkban levő minden galamb legalább naponta egyszer fogyasszon az eleségből. Az éhség és a hideg elveszi a kedvüket attól, hogy a költésre és a fészekrakásra gondoljanak. Galambjaink meleg éghajlatú országokból származnak és ez azt bizonyítja, hogy nagyon kedvelik a meleget. A legnagyobb hőségben, tűző nyári napon is kifekszenek szétnyílott szárnyakkal a forró cserépre. Ezért lélen gondoskodni kell a galambok szakszerű elhelyezéséről. A jól berendezett padlás vagy galambház kellő védelmet nyújt. Lényeges a galambok téli okszerű etetése is, amely abból áll, hogy keveset kapjanak, de az kalóriadús legyen. Erre a célra legmegfelelőbb a kukorica és a bükköny keveréke. Nyirkos és nedves helyen elhelyezett galambok esetében penészgombák támadhatják meg a nyálkahártyákat, elsősorban a száj- és az orrhártyát. A tájékozatlan tenyésztő diftériára gondol, holott penészgombák fertőzik az állományát. Az olyan padlás, amely beázik, huzatos, galambok elhelyezésére nem alkalmas. A padlás lehetőleg mindig egy oldalról kapjon levegőt. A téli éjszakákon ne maradjon nyitva az ablak, mert csak így érjük el, hogy 4—5 C fokkal melegebb lesz a padlás, mint a külső hőmérséklet. Az a tenyésztő, aki télen padláson tartja állományát, drótröpdével (volierrel) lássa el a kijárat előtt a tetőt. Amilyen káros a röpde használata tavasztól őszig — mert gátolja a szabadban való röpködést — olyan hasznos ősztől tavaszig. A téli napfénynek nem nagy az ereje, de a fény és á levegő mindig hasznos. Nagyon előnyös, ha a padlás pormentes, mert a röpködéssel felverik a finom port és a nyálkahártyák és a bőr megtelik porral. A poros padláson tartott galambok mindig náthásak, mert az orr nyálkahártyájába kerül a kórokozó. Szerintem a fűtött vagy mesterségesen melegített galambpadlás vagy galambház nem kedvez a galambok egészségének. A melegről kijáró galambok olyan hőmérsékleti különbségnek vannak kitéve, hogy abból mindig megfázás származhat. A tapasztalatlan tenyésztő a ragadós náthára gondol és nem hiszi el, hogy a galambok megfáztak. Tehát a galambpadlás jól védett legyen, ez lehetővé teszi a viszonylag kiegyensúlyozott belső hőmérsékletet. A mínusz 2—5 fokot nagyon jól bírják galambjaink és ez előnyös abból a szempontból is, hogy a téli időszakban, pihentetéskor költésre ne is gondoljanak. Ha ezeket a tanácsokat magunkévá tesszük és kiegészítjük a saját tapasztalatokkal. akkor a galambok átteleltetése sikeres lesz és egy nagyon jól kipihent állománnyal kezdjük tavasszal a tenyésztési idényt. Dr. SZELÉNYI VILMOS Baromfitenyésztési tudományos konferencia és kiállítás Londonban A kiállítás távlati képe a lunduni Olympia Hallban. Kétszintes baromfinevelő ketrec, a felső szintről a trágya csúszólapra, majd a padlóra esik, ahonnan könnyen eltávolítható. A Baromfitenyésztők Tudományos Világszövetségének soron következő európai konferenciáját szeptemberben rendezték meg Londonban. Csaknem valamennyi európai ország szakemberei tartottak előadásokat, aktívak voltak a csehszlovákiai küldöttek is. (A sokféle témakör előadásait, a hozzászólásokat a Baromfitenyésztés c. magyarországi szaklap néhány hónap múlva rövidítve, mellékletként juttatja el olvasóihoz.) A konferenciával egyldőben rendezték meg a baromi itenyésztési kiállítást, ahol az angolokon kívül sok nyugati cég, sőt más földrészt képviselő cég Lépcsőzetes megoldású a háromszintes ketrec, a trágya abból is a csúszólapon át kerül a padlóra. K«?a.r Ш М Ж Ж is bemutatta termékeiket. Sajnos, ezen nem szerepelt a szocialista országok egyike sem. A szeptemberben szokásos utrechti, a decemberi dátumú angol, a májusi dortmundi és egyéb nyugateurópai kiállításokról minden esetben hiányoznak a szocialista országok baromfitenyésztői s így az a látszat keletkezhet, hogy ezen országokban nincs érdemleges baromfitartás, tenyésztés, eszközgyártás. A mostani londoni kiállításon ketrecből volt a legtöbb, jeléül annak, hogy a ketreces tartás általánossá vált. Sokféle anyagból készült, különböző rendszer szerint működő ketrecet mutattak be tyúkok, pulykák tartására, továbbá számos broilercsirkenevelő és kombinált ketrecet, amelyben nevelni és tojatni is lehet a tojóhibridet. Av tojóketrecekből eltűnt az üvegből készült trágyafelfogó, a trágya gyűjtését, eltávolítását már sokkal egyszerűbben oldják meg, mint nemrég. Terjed a műanyagok használata. Volt olyan ketrec is, amelynek minden része műanyagból készült. Gázfűtésű műanyákból Is sokfélét, különböző teljesítményűt mutattak be. Nyugaton szinte kizárólagosan ezzel fűtik a baromfinevelő épületeket. A tenyésztő cégek hibrideiket mutatták be — barna és fehér tojást adókat egyaránt, azonkívül pulykát, nyulat. Természetesen ezek is hibridek. —g▲ Vágollptilyka bemutató, a legszebb példányokat díjazták. ► A takarmány szállításának a tartályból az etetőkbe ez a zártrendszerű csővezeték a legjobb eszköze. A takarmányt e rendszerrel a legkülönbözőbb irányokba, magasságokba lehet eljuttatni a csőben lévő műanyag kötélre szerelt korongok közbeiktatásával.
