Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-12 / 19. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. május 12. Sikeres negyedév A Szlovák Nemzeti Tanács 7. plenáris ülése több fontos kérdéssel foglalkozott. Karel Martinka, az SZSZK kormányának alelnöke, a Szlovák Tervbizottság elnöke beszámolójában elmondotta, hogy az ipar csaknem 3/t milliárd koronával nagyobb értéket hozott létre a tervezettnél. A mezőgazdaság 171 millió koronával teljesítette túl termelési tervét. A kiskereskedelmi forgalom 77 millió koronával volt nagyobb az előirányzottnál. Nagyon biztató jelenség, hogy az üzemek haszna 282 millió koronával volt több a tervezettnél és ezért terven felül 168 millió koronát fizetnek be az állami költségvetésbe. Ennek ellenére azpnban az üzemek még mindig nem tudnak elég árut biztosítani a szocialista és kapitalista országokba tervezett kivitelhez. A részletes beszámolóból kitűnt, hogy az ipar három hónap alatt 101,6, az építőipar 101,8 százalékra teljesítette tervét. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva az ipari termelés 8,5 százalékkal emelkedett, a munka termelékenysége pedig 5,7 százalékkal. A megkezdett építkezések számának csökkentése érdekében az SZSZK kormánya jóváhagyta 17 döntő fontosságú építkezés kiválasztását. Ezenkívül 13,5 milliárd koronát fordít 824 olyan építkezésre, amelyet még ebben az évben be kell fejezni. Remélhető, hogy ezekkel az intézkedésekkel elérjük, hogy a beruházási összegek a lehető legrövidebb időn belül megtérülnek, és gazdagon kamatoznak népgazdaságunk számára. Martinka elvtárs beszéde befejező részében elégedetten állapította meg, hogy egyre jobban fokozódik lakosságunk akivitása. A „Mindenki szocialista módon“ mozgalomba már 1500 üzem dolgozói kapcsolódtak be és a nemes versengésben igen jelentős értékeket hoznak létre. Igen figyelemreméltó a rnžoniberoki Lenin Pamutüzem „Évente egy napot dolgozunk a megtakarított anyagból“ című mozgalma. De hasonló kezdeményezésekkel találkozunk más üzemekben is, amelyek egyrészt a jobb minőségű munkára, másrészt a nyersanyaggal való takarékosságra ösztönzik a dolgozókat. Eredményeink tehát biztatók. S ha az első negyedévben tapasztalt aktivitás nem csökken, s ha a dolgozók alkotó kezdeményezése kiterjed a gazdasági életünk minden területére, úgy biztosan megteremtjük az életkörülményeink további javulásának anyagi előfeltételeit. Tovább növekszik a szovjet békeoffenziva Megalkuvás nélkül Múlt hét végén a Bratislaval Kultúra és Pihenés Parkjában tanácskozott az Antifasiszta Harcosok Szlovák Szövetségének kongresszusa. A főbeszámolót Peter Dudáé, az AHSZ Szlovákiai Központi Bizottságának főtitkára tartotta. Beszédében kiemelte, hogy 1969 januárjától további 15 ezer tag lépett be a szövetségbe. Az elmúlt négy év alatt a szövetség több mint 49 500 akciót szervezett, amelyen közel 7 millió polgár vett részt. A szövetség megszervezte az antifasiszta témájú filmek bemutatóit, amelyeket az elmúlt két év alatt mintegy 180 ezren néztek meg. A kongresszuson beszédet mondott Ján Janik, az SZLKP KB küldöttségének a vezetője. Többek között hangsúlyozta, hogy májusban emlékezünk meg az üj csehszlovák—szovjet baráti együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának harmadik évfordulójáról. Ez a szerződés kifejezi, hogy hasonlóan, mint a múltban, tovább fejlesztjük és szilárdítjuk hű barátságunkat, szövetségünket, gazdasági, valamint kulturális együttműködésünket a Szovjetunióval. janik elvtárs pozitívan értékelte az Antifasiszta Harcosok Szövteségének azt a tevékenységét, amit a politikai válság idején, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi konszolidálódásunk éveiben fejtett ki. Hangsúlyozta, hogy az ellenállási mozgalom tagjai napjainkban is fontos állami, gazdasági és más intézmények élén állnak és aktívan szervezik a CSKP jXIV. kongresszusa határozatainak megvalósításét*..: A vitában felszólalt Viliam Šalgovič vezérőrnagy, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, az AHSZ KB tagja. „Számunkra, akik aktívan résztvettünk az ellenállási harcban és a szocializmus építésében, az elmúlt években elért- sikerek különös örömet jelentenek,“ — mondta többek között SalgoviC elvtárs. — .'.Ezek a sikerek arról tanúskodnak, hogy a nemzeti szabadságért, a függetlenségért, a szociális szempontból igazságos társadalmi rendszerét, a szocializmusért folytatott harcunk nem volt hiábavaló.“ A központi bizottság ismét František Hagárát választotta a központi bizottság elnökévé. Peter Dudáš lett az ügyvezető alelnök, Ladislav Staško pedig a központi bizottság titkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja plénumának határozata élénken foglalkoztatja a világsajtót és jeles diplomaták tesznek nyilatkozatokat vele kapcsolatban. Ilyen nagyhorderejű külpolitikai dokumentum az utóbbi időben nem látott napvilágot. A többnapig ülésező plénum alaposan felmérte az SZKP XXIV. kongresszusa óta megtett utat, és az eddigi eredmények alapján, figyelembe véve az európai és általában a világpolitikai helyzetet, tűzte ki a béke programját. A plénum megállapította, hogy a XXIV. kongresszus határozataiból eredő feladatokat külpolitikai síkon sikeresen oldották meg a szovjet diplomaták. A nagy szovjet békeoffenzíva nyomán főleg az európai földtekén sikerült enyhíteni a feszültséget. A ' Szovjetunió kezdeményezése nyomán előzetes előkészítő tárgyalások után megszületett a szovjet—nyugatnémet, a lengyel-nyugatnémet együttműködési szerződés, valamint a berlini négyhatalmi egyezmény és újabban jók a kilátások a csehszlováknyugatnémet együttműködési szerződés megkötésére is. Ezek a szerződések, habár van még jónéhány megoldatlan probléma, mégis hozzájárulnak az európai népek kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez, és általában elősegítik a politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági együttműködést. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok a legfontosabb kérdésben, a világbéke megőrzésében egyetértenek. Ez pedig nagy szó, és a Szovjet békeoffenzíva főcélja is az, hogy a lehető leghosszabb időre biztosítsa a népek és nemzetek békéjét. Persze nem beszélhetünk valamilyen ideális békés egymás mellett élésről, mert a szocialista országok is osztályszempontból ítélik meg a problémákat és egy jottányit sem engednek a szocialista alapelvekből. A kapitalista országok jelenlegi uralkodórétegei pedig hallani sem akarnak kiváltságos helyzetük feladásáról és továbbra is ki akarják zsákmányolni a dolgozó népet. Ebből adódik, hogy az osztályharc továbbra is rfapitéňdén lősz a kapitalista országokéin és- ätz' élnyotnás fóliával párhüzámcrsan éleződik vagy gyengül. Tehát “ďmíRó'ť "az" SXKP pléttumánák békét elősegítő határozatáról beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk, és a jelenségeket is ebből a szemszögből kell megítélni. Az új dokumentum rugalmasan rákapcsol a jelenlegi világpolitikai helyzetre és Leonyld Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára Is azt hangsúlyozta a plénumülésen, hogy tartósítani, valamint továbbfejleszteni kell a nemzetközi együttműködésben eddig elért eredményeket, s további lépéseket kell tenni az enyhülés érdekében. Röviden tehát arról van szó, hogy Európában a békés egymás mellett élés előfeltétele: szentesíteni kell a második világháború után kialakult területi változásokat, határokat és az együttműködési szerződések alapján kialakult helyzetet. A plénum nagyon pozitívan ítéli meg a helsinki Európai Biztonsági Értekezlet előkészítő tárgyalásait és a határozatban kimondja, hogy létrejöttek a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, valamint az országok közötti problémák rendezésének feltételei. A megállapítás után a határozat feljogosítja a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, hogy a XXIV. kongresszus határozatának értelmében további lépéseket tegyen az általános világbéke megteremtésének érdekében. A plénum határozatának vezérvonala tehát az, hogy egyrészt jóváhagyja az eddigi szovjet külpolitikai lépéseket és ugyanakkor rákapcsolva a jelenlegi realitásokra, határozottan kimondja, hogy a népek és nemzetek érdekében kifejtett békeoffenzívát a jövőben még jobban kell fokozni. Amióta a plénum határozata nyomdafestéket látott, többféleképp nevezték: „a.béke programja“, „a szovjet békestratégia programja“, ,,a világbéke programja“. A dokumentum nem véletlen kapta ezeßet a neveket, mert tényleg minden sora a világ összes nemzeteinek békés egymás mellett élését igyekszik elősegíteni. Nagyon konkrétan ecseteli, hogy a szovjet békekezdeményezések alapján sikerült háttérbe szorítani a hidegháborút és helyette a megbékélés, az együttműködés politikája kerül előtérbe. Többek között például feloldódott a Német Demokratikus Köztársaság körül kialakult imperialista politikai és gazdasági blokád, habár nagy erőfeszítések árán is, de mégis megkötötték a vietnami fegyverszüneti egyezményt, de számos hasonló vagy «kisebb jelentőségű enyhülési jelenségekről beszél a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára a május elsejei ünnepségek alkalmából mondott beszédében is elégedetten nyilatkozott a világpolitika alakulásáról. Hangsúlyozta,, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok aktív, békeszerető politikája újból meggyőzően bizonyítja valamennyi nemzet előtt, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlanul összefügg. A szocialista integráció a fejlődés törvényszerű következménye A szocialista országok gazdasági integrációja nem csupán a múltban létesült kölcsönös kapcsolatok egyszerű kiszélesítését jelenti. A gazdasági integráció a hagyományos együttműködésnél sokkal bonyolultabb folyamat. A KGST egyes tagállamai és a szocialista országok közössége érdekeinek tiszteletben tartása mellett feltételezi a közgazdasági problémák átfogó megoldását, a megoldásokhoz vezető hatékony módszerek kidolgozását. A gazdasági integráció kibontakozását különböző tényezők, így a termelési, szociális, közgazdasági és a politikai viszonyok is befolyásolják. Ahhoz tehát hogy felismerjük mi az az új, amivel a gazdasági integráció magasabb színvonalra emeli a KGST tagországainak együttműködését, az említett tényezőket elválaszthatatlan és kölcsönös összefüggésükben kell vizsgálnunk. Egyedül így lehet felismerni a nemzetközi szocialista integráció osztályjellegét és elkerülni azt a veszélyt, hogy a szocialista integrációt a modern világgazdaságban végbemenő általános integrációs folyamatokkal azonosítsuk. Addig, amíg a világ két ellentétes társadalmi-gazdasági rendszerre oszlik, az integrációról nem beszélhetünk általánosságban. Persze pzok a tényezők, amelyek a termelőerők in-' tegrálására ösztönöznek általánosíthatók. meri objektív létük visszatükröződik mind a szocialista, mind pedig a kapitalista világgazdaságban. Ennek ellenére magától értetődik, hogy a szocialista integráció céljában. formájában és módszereiben, s persze a szociális és politikai következményeiben is, homlokegyenest különbözik a kapitalista integrációtól. A szocialista integráció a szocializmus előnyei, a termelő eszközök társadalmi tulajdona és a tervgazdálkodás alapján jön létre és teljesen összhangban van az integrálé szocialista nemzetek sajátos érdekeivel. Irta: JURIJ SIRJAJEV, a közgazdasági tudományok doktora A kapitalisták nemzetközi integrációja elválaszthatatlan a kapitalista tulajdonviszonyoktól, tehát a tőke hatalmától A szó legszorosabb értelmében alá van rendelve a monopóliumok érdekeinek, tehát a kapitalista társadalmi rend tartósítását szolgálja. Ezt a célt még jobban kidomborítja, hogy az integrációban a kapitalista államok, mint a monopóliumok* megtestesítői vesznek részt. A szocializmusban az integráció elősegíti az összes országok együttműködését a béke és a haladás érdekében. Ezzel szemben a kapitalista integráció olyan zárt közgazdasági egységek kialakítását szolgálja, amelyek akdályozzák az egyenjogú partnerek nemzetközi együttműködésének széleskörű kibontakozását. Tehát ha összehasonlítjuk a szocialista és a kapitalista integrációt, arra a következtetésre jutunk, hogy olyan jelenségekről van szó, amelyek tartalmi és minőségi szempontból különböznek egymástól. A szocialista nemzetközi gazdasági integrációt úgy jellemezhetjük, mint a nemzetközi szocialista gazdasági komplexum tervszerű kialakításának történelmi folyamatát, amely lehetőséget nyújt a fejlődés közös forrásainak racionális kihasználására. Kétségtelen, hogy egy olyan gazdasági komplexum létrehozása, amely az integrációban résztvevő minden ország sajátos érdekeinek méltányolása mellett történik, csak a szocialista termelési mód érvényesülése mellett lehetséges. A szocialista integrációt ma az együttműködő országok gazdaságpolitikájának összeegyeztetése jellemzi, és azt a célt követi, hogy elősegítse a' nagy nemzetgazdasági és politikai feladatok megoldását a kollektív együttműködésből fakadó optimális lehetőségek teljes kihasználása mellett. Ez a politika jóváhagyott nemzetközi program alapján valósul meg, amely kijelölte a végső célt és a részlet feladatokat, valamint az integrációs intézkedések realizálásának konkrét mechanizmusát. Azoknak a lehetőségeknek optimális kihasználása képezi az integráció programjának objektív alapját, amelyek a tudományos-műszaki forradalom növekvő hatására megváltoztatják, nemzetközi jelleggel ruházzák fel a gazdasági életet. Ezek elsősorban is az egyes nemzetgazdaságok törvényszerű kölcsönhatásában és a nemzetközi együttműködés tartalmának módosulásában jutnak kifejezésre. Ezzel magyarázható, hogy a szocialista nemzetközi gazdasági integrációt az alábbi jelenségek kísérik: Ф a termelés erőforrásainak folyamatos egyesítése a technika fejlődésének meggyorsítása, a tüzelő- és Beszéde további részében azonban leszögezte, nem akarjuk, hogy Európa véres múltja feledésbe menjen, hanem azt akarjuk, hogy soha többé ne ismétlődjék meg. Most, amikor a szocializmus hatalmas,- legyőzhetetlen erővé vált, ez teljesen reális feladat. A Szovjetunió politikája Európában és a világ más részein, mindenekelőtt a béke politikája. Ez határozza meg az összes más országokhoz való kapcsolatait Is. Továbbá hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete ma szilárdabb, mint valaha. A tartós békéért vívott harcban nem feledkezünk meg arról sem, hogy az ellenséges erők nem tették le a fegyvert. Tudomásunk van az agresszív körök intrikáiról és ezért éberek vagyunk. Tehát a Szovjetunió az új békeprogramban IS békejobbot nyújt minden nemzetnek és szilárdan halad tovább a béke útján. -bhajtóanyagok, valamint a nyersanyagproblémák megoldása, nemzetközi jellegű termelőegységek létrehozása céljából; # az integráló államok termelő és tudományos intézményeinek fokozatos egyesítése a tagállamok gazdasági életének korszerűsítése és a termelés nemzetközi struktúrájának létrehozása miatt; Ф a gazdaságpolitika összehangolása. melynek következtében növekszik a hosszú távlatú közgazdasági problémák megoládására irányuló közös tervek jelentősége; ф a termelés, a tudomány és a technika, valamint az áruforgalom feltételezett nemzetközisitése céljából nagy nemzetgazdasági feladatok megoldása. A nemzetközi kötelékek a termelés mennyiségének növelése, a termelési struktúra szabályozása és az áruforgalom, valamint a szolgáltatások meggyorsítása, nemzetközi jellegének növekedése céljából. Kétségtelen, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésében az említett jelenségekkel már az elmúlt években is találkoztunk. A jövőben azonban a szó legszorosabb értelmében ezek jellemzik és ezek a törekvések határozzák meg a KGST tagállamainak együttműködését, mivel ezek összhangban vannak a végrehajtó bizottság határozataival, illetve a komplex program gyakorlati megvalósulását tükrözik. Feltételezhető, hogy a szocialista integrációba a jövőben bekapcsolódnak további szocialista országok is. Ugyanis a szocialista termelési móddal párosuló tervgazdálkodás, korlátlan lehetőségeket nyújt az együttműködés fejlesztésére, további bővítésére. Tehát az a határozat, amely lehetőséget nyújt további országok csatlakozására, nem formális, vagyis nem propaganda célokat szolgál, hanem a nemzetközi szocialista integráció jellegéből fakad. (APN \ Az 1972-es Lenin-békedíjasok Az elmúlt héten Moszkvában közzétették az 1972-es Lenln-békedfjasok névsorát. A béke megőrzéséért és erősítéséért vívott küzdelemben szerzett kiemelkedő érdemeiért nemzetközi Lenin-békedíjat kapott: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára; Salvador Allende, a Chilei Köztársaság elnöke; Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke (Uruguay) és James Aldridge író, közéleti személyiség (Anglia). Mint a Lenin-békedíj bizottság indoklásában hangsúlyozták, Leonyid Brezsnyev nagy figyelmet szentelt az SZKP KB nemzetközi tevékenységének, a Szovjetunió külpolitikájának. Ezen a területen végzett sokoldalú és rendkívül gyümölcsöző munkája a szocialista külpolitika lenini elevein alapul, á népek közötti* béke és barátság, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, az agresszió és a népek szuverenitása megsértése elleni kérlelheteten harc elvein. Az egész világon nagy tiszteletet vívott ki magának Leonyid Brezsnyev tevékeny küzdelmével az európai helyze normalizálásáért, azért, hogy Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés földrészévé váljon. A Lenin-békedíj bizottság indokolásában hangsúlyozta, hogy Salvador Allende hűségesen követi a béke, a szabadság és a népek függetlenségének eszméit. Enrique Pastorino nagy és gyümölcsöző munkát végzett annak érdekében, hogy aktivizálja a szakszervezetek tevékenységét imperialistaellenes osztályalapon, bővítse befolyásukat a dolgozók széles tömegében. Pastorino következetesen síkra szállt a nemzetközi munkásmozgalom egységéért is. James Aldridge az értelmiség olyan képviselőihez tartozik, akik tevékenyen kivették részüket a fasizmus elleni küzdelemből. A hidegháború politikáját leleplező műveiért megkapta a Béke-világtanács aranyérmét Is. Az elmúlt hét végén az efsz-ek állami gazdaságok dolgozói és az egyéb mezőgazdasági üzemekben tevékenykedők ünnepi ülésen vettek részt Banská Bystricán. Ebből az alkalomból 172 mezőgazdasági dolgozónak átadták „Az SZSZK mezőgazdaságának és élelmiszeriparának kiváló dolgozója“ kitüntetést, az állami szektorhoz tartozó hat vállalatnak a kormány és az SZKT elismerő oklevelét és 35 egységes földművesszövetkezetnek a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Szlovákiai Szövetkezeti Földművesek Szövetségének elismerő oklevelét.
