Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-05 / 18. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. május 5. 14 Oszö szivattyúállomás a Vág partján, amely szállítja az öntö^örerflszerbe a szükséges vízmennyiséget Nyílegyenes csatornákon öneséssel jut a víz az egyes elosztóállomásokra. lantai kirendeltsége salai öntözőgazdasági üzemegységének vezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat e nagy kiterjedésű öntözőrendszer üzemeltetésének eddigi eredményességéről. lévő öntözőrendszert kellőképpen nem használhattuk ki. Sokan olyan véleményt nyilvánítottak, vajon helyes volt-e a jelentős beruházási költségeket ilyen létesítmény építésére fordítani. A költségráfordítás megtérülésének lehetőségét és az öntözés célszerűségét is kétségbe vonták. Az öntözőrendszer dolgozói, hogy bebizonyítsák a berendezés célszerűségét, minden szárazabb időszakot kihasználtak arra, hogy az öntözőberendezést üzemeltessék. Az őszi hónapokban ezen a vidéken rendszerint csapadékmentesebb az időjárás. Ez a helyzet következett be 1964-ben, s így az őszi gabonák vetés utáni öntözését próbálták ki. Ennek ellenére 1965-ben az egész év -folyamán* csupán 233 m3, 1966-ban pedig 167 m3 vizet .juttattak minden hektárra. Ilyen csekély teljesítmény mellett az öntözőrendszer csakugyan feleslegesnek tűnhetett. Csupán a zöldségtermesztésben mutatkozott meg szemmelláthatóbban A tárolóból szükség szerint engedik az öntözővizet a csatornákba. A HORAL 13 KD típusú betakarító takarmaányozó kocsi: 1. — a kocsi alváza; 2. — a begyűjtőszerkezet; 3. — a töltőszerkezet; 4. — a négykésű vágószerkezet; 5. — a terelőlánc; 6. — a három marókéses henger. Az első nagykiterjedésü öntözőrendszer Szlovákiában Šaľa— Kolárovo (Vágsellye—Gúta) térségében ф Eddigi üzemelése alatt jelentős gazdasági eredményeket hozott ф Az öntözőrendszer dolgozói a jól végzett munka büszke tudatával tekinthetnek vissza az elmúlt esztendőkre ф Dél-Szlovákia egyik termékeny, különösen zöldség-, dohány- és dinnyetermesztéséről ismert, aránylag kedvező mezőgazdasági adottságokkal és gazdag hagyományokkal rendelkező vidékén kezdték meg 1962-ben Szlovákia első nagy kiterjedésű öntözőrendszerének építését. E jelentős beruházás első létesítményeit már 1963-ban üzembe helyezték, s azóta Sala—-Kolárovo térségében évről-évre mind nagyobb területet vehettek intenzív művelés alá. Tíz éve már, hogy sikerrel segíti elő a mezőgazdasági termelés fokozását. Ebből az alkalomból felkértük Štefan Zafkó elvtársat, az Állami Meliorációs Főigazgatóság gaelosztóállomásra, ahonnan 7,6 atmoszféra nyomás mellett a földalatti csővezetéken jut el a földekre. E csővezeték hidránsaihoz kapcsolják az áthelyezhető öntözőcsöveket. Az egyes táblákat az öntözőcsövekhez kapcsolt PUK-típusú, másodpercenként 2,8 liter vizet szétpermetező forgó permetfejek öntözik. Az öntözőrendszert úgy képezték ki, hogy 20 nap alatt az egész öntözéses területet 30 mm-es adaggal lássál el. — Az első esztendők — folytatja visszaemlékezéseit Zafkó elvtárs —, amikor az öntözőrendszert fokozatosan helyeztük üzembe, aránylag csapadékban bővelkedő évek voltak. Például 1965-ben a vegetációs Időszak alatt hullott csapadék mennyisége 454 mm, 1966-ban pedig 460 mm volt, ami még a legigényesebb növényeknek is elegendő. Ilyen körülmények között természetesen a már meg-VISSZAPILLANTÄS — A Šaľa—kolárovoi öntözőrendszer kiépítését két részlegben tervezték, összesen 14 ezer hektár terület öntözésére. Az első részleg Salától Vlőany-ig — Vágfarkasdig terjedt 7303 hektár területen és 1967-ben ez a részleg már teljes egészében üzemelt. Ezt követően 1968-ban újabb 2364 hektáron Sala és Galanta között helyeztük üzembe az öntözőrendszer további szakaszát. így 1969 óta öntözőrendszerünk, az első részleg kiépítésével 9667 hektár területet lát el a szükséges vízmennyiséggel. így kezdte visszaemlékezését az öntözőrendszer létrehozásának első időszakára Zaťko elvtárs. Az egész öntözőrendszer a Vág folyó vizének hasznosításán alapszik. Űszó szivattyúállomás emeli át és juttatja el a Vág vizét a csatornákba, valamint a földalatti nyomócsőrendszerbe. Az úszó szivatytyúállomás teljesítménye másodpercenként 5000 liter. Ez a vízmennyiség szabadeséssel csatornákon jut el a 12 gazdasági haszna.. Viszont a búza is meghálálta a kapott nedvet, és az őszszel öntözött gabonaföldekről hektáronként 10 mázsával nagyobb termést A táblák permetező öntözését PUK-tipusú szórófejekkel végzik. (Felvételek: Noga Rudolf) * .no-Csehszlovákiában az ismert PzO 3.Víis tipusú takarmányozó begyűjtő kocsit mintegy tíz évvel ezelőtt fejlesztették ki. Azóta persze a mezőgazdasági üzemek újabb követelményeket támasztottak a gyártóval szemben. A szövetkezetek és az állami gazdaságok közben nagyobb, több állat elhelyezésére alkalmas istállókat építettek, s a takarmányok begyűjtésének a technológiája is lényegesen módosult. Ezzel szemben nem mindenütt egyforma méretűek az istállók és különféle magasságúak az etetővályúk. Nagyon fontos követelménnyé vált, hogy a takarmány minél jobb minőségben, illetve minél rövidebb időn belül az állatok elé kerüljön. Ezért a szilázsolásra és az etetésre kerülő takarmányok betakarításánál az utóbbi években egyre inkább a begyűjtő kocsikat használják. Az ország mezőgazdasági üzemeiben a múlt év végéig 22 000 ilyen kocsi volt forgalomban. Közülük jónéhány szecskázó szerkezetnélküli, azonban már vannak olyanok is, amelyeket négykéses vágószerkezettel szereltek fel. A TAKARMÁNYOZŐ KOCSI EREDMÉNYES KIHASZNÄLÄSÄNAK A KÖVETELMÉNYEI A szarvasmarhák etetésénél olyan takarmányozó kocsi szükséges, amelyben legalább 10—15 m3 szecskázott takarmány elfér. Emellett az eleséget egyenletesen szórja a vályúba. A kötött tartásra berendezett istállókban az állatok teriméstakarmány-adagját + 15 százalékos eltéréssel lehet meghatározni. Ezzel szemben a szabadistállókban, amelyben nagyobb az egy állatra jutó takarmányozótér, szükségtelen az ilyen eltérés. Nagyon fontos követelmény a takarmányozó kocsi megbízható üzemelése. Tehát ügyeljünk arra, hogy a szálastakarmány rá ne tekerődjön az adagoló szerkezetre. EGYÉB KÖVETELMÉNYEK Mezőgazdasági üzemeink a múlt évben csupán két takarmányozó kocsitípust kaptak: a HORAL-t és az OTA-eleség szállításánál és a vályúba történő adagolásánál. A kocsiba két MINOR-tipusú hengert szereltek. A hengereket az oldalirányú adagolóval együtt a kocsi elejére helyezték el. A szakemberek a próbaüzemelésnél nem találtak úgyszólván semmilyen hibát. Ennek a kocsinak előnye, hogy bármilyen betakarító szerkezettel begyűjtött takarmányt képes feldolgozni és a vályúba juttatni, tehát kielégíti az igényeket. Az 1972-ben létrehozott kocsik közt nagyon rangos helyet foglal el a Lomnice n/Popelkou-i Gépállomáson kifejlesztett takarmányozókocsi. Külemileg a szervestrágya szóróra emlékeztet, mégis más. A trágyaszóró szerkezet helyére három összefüggő, marókésekkel felszerelt hengert szereltek. Ez a kocsi a terimés takarmányt hátul üríti ki. ÉSZREVÉTELEK — TAPASZTALATOK A cikk keretében említett takarmányadagoló kocsikat a terimés takarmányok nagy skálájánál kipróbálták, s üzemelésük nagyon kielégítette a szakembereket. A szecskázatlan hosszú széna adagolásánál azonban megfigyelték, hogy a „teríték“ a vályúban nagyon egyenetlen. Kötött tartású istállóról lévén szó tehát nagyon fontos a takarmány egyenletes adagolása. Ezért ilyen szénát csak a szabadtartásra berendezett istállókba szállíthatnak ezekkel a kocsikkal, ahol nem fontos az eleség egyenletes elterítése. A HORAL 13 KD kocsikról például a Cejeticei Efsz-ben 456 tehenet etetnek. Vegetáció idején naponta 1600—1800 kg zöldtakarmányt hordanak be az állatok táplálásához. Egy műszak alatt a traktoros rendszerint nyolc esetben fordul, s a takarmányozást egymaga végzi. Az oldalirányú takarmányadagolásnál (HORAL 13 KD) a vályúnak az átjáró folyosó felöli magassága ne legyen több 400 mm-nél, esetleg annyi sem. Legcélszerűbb, ha a vályút besüllyesztik. Ahol a vázoltnál magasabb a vályú, ott emelni kell az átjá-Az RT 4 h tipusú lengyel szervestrágya-szóró átalakítva adagolókocsivá: 1. — raktér; 2. — alváz; 3. — csatlakozó csuklóstengely; 4. — terelőlánc; 5. — áttétel; 6. — a három marókéses henger. VAN-t. Mind a két típus fogyatékossága, hogy egyikre sem szereltek vályúba adagoló szerkezetet, így a takarmányt hagyományos módon, emberi erővel kell a vályúba szórni. A takarmányozás tökéletesítése céljából az illetékesek elhatározták, hogy a kettő közül, az egyik kocsitípust felszerelik adagoló szerkezettel. Ennek a szerkezetnek a kifejlesztésésével a Repy-i Mezőgazdasági Technika Kísérleti Intézete a Strakonicei Gépállomást bízta meg. Így készült el a fölszedő és adagoló szerkezettel felszerelt HORAL 13 KD tipusú takarmányozókocsi. Az illetékesek két változat gyártásával számoltak. Az egyik változatnál hátúira szerelték az adagolót, a másiknál pedig oldalirányba. Az Olbramovicei Gépállomás, valamint a mezőgazdasági technika kísérleti intézete dolgozóinak munkaközössége kifejlesztett egy adagoló kocsit, mely — különösen nyáron — nagyon jó szolgálatot tesz a betakarító szecskázók által levágott takarmány, télen pedig a konzervált (szilázsolt) rófolyosó szintjét, vagy pedig a vályút szükséges alacsonyabbra építeni. Ezzel szemben az ÓTA VAN KD adagoló kocsik 600 mm magas vályúknál is eredményesen használhatók. A múlt évi tapasztalatok alapján az utolsó simítgatásokat végzik a takarmánybetakarító adagoló kocsikon és lassan megkezdik a sorozatgyártást. Akik a Lengyelországból behozott trágyaszórót vagy más hasonló kocsit házilag át akarják alakítani adagoló kocsivá, úgy a Lomnica n/Popelkou-i szövetkezethez forduljanak tanácsért. Ott az adagoló kocsi használata terén nagyon jó tapasztalatokat szereztek. Hozzá kell még tennünk, hogy Szlovákiában a Nové Mesto nad Váhom-i Gépállomás is felkészült egy takarmányozó adagoló kocsitipus gyártására, melynek a kiindulópontja a PzO 35-ös takarmányozó kocsi. Természetesen több új megoldással. Ezzel egyidejűleg még számos egyéb — a takarmányozást könnyítő — berendezés tökéletesítése is folyamatban van. —hai— arattak, mint a környező nem öntözött földeken. KIFIZETŐDÖTT A BEFEKTETÉS A csapadékos esztendőket szárazabb évek követték. Az 1967—1971-es években a csapadék átlaga egyetlen alkalommal sem haladta meg a vegetációs időszakra jellemző 286 mm-es átlagot. Csupán 1972-ben lépett a sokéves átlag fölé, amikor a vegetációs időszakban 508 mm csapadékot mértek. így tehát az öntözőrendszer üzembe helyezésének kezdeti időszaka után az öntözés fokozásával is hozzá kellett járulni a termésnöveléshez. Sajnos, az egyes gazdaságok még nem rendelkeztek megfelelő öntözési tapasztalattal, hiszen nagy területeket kellett öntözni és 1967-ben csupán 669 m3 vizet juttattak minden hektárra. A rákövetkező évben már eredményesebben folyt az öntözés. Minden hektárra 1037 m3 öntözővizet juttattak. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mivel a járási átlaggal összehasonlítva, búzából 10 mázsával, árpából és kukoricából szintén 10 mázsával, cukorrépából 164 mázsával, az évelő takarmányokból 14 mázsával nagyobb termést értek el hektáronként. Hat év leforgása alatt (1967-től 1972-ig) a tiszta bevétel csaknem 94 millió koronát tett ki. Az öntözőrendszer létrehozására fordított beruházási összeg 91,5 millió korona volt, tehát a beruházás eredeti értéke hat éven belül megtérült, annak ellenére hogy a tervek szerint nyolc és fél éves megtérülési idővel számoltak. Az öntözőrendszer eddigi eredményeiből kitűnik, hogy a költségráfordítás nagyon is kifizetődött. Ezt az érdekeltek megfontolt és áldozatos munkája segítette elő, valamint az Is, hogy elegendő műtrágyát, nagyhozamú fajtákat, kellő gépesítést és kemizálást alkalmaztak és a leghaladóbb agrotechnikai módszereket vezették be, ami az öntözéssel együtt meghozta a várt eredményt. A NEHÉZSÉGEK ÉS TARTALÉKOK A hosszadalmasan elhúzódó öntözés nem kecsegtet kellő sikerrel. E téren komoly nehézségeket okoz, hogy az öntözőcsöveket kézben kell átszállítani sáros terepen a következő táblára. Ezáltal igen csekély a munka termelékenysége, amely kb. két hektár öntözése naponta egy dolgozóra. Viszont az öntözés idénymunkának tekinthető; egy esztendőben kb. 60—80 napig tart. A főidényen kívül az öntözőgazdaság dolgozóit rendszerint más munkák végzésével bízzák meg, s ennek következtében jelentős a munkaerő-vándorlás Az öntözőrendszer kiszolgálására idényenként 280 dolgozó kellene, viszont csupán 36 állandó dolgozójuk van, a többi brigádos vagy csupán egy idényre leszerződő dolgozó. Ezt a kérdést .csak a műszaki berendezés fejlesztésével lehet megoldani. Jelenleg a kutatóintézetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel és már néhány olyan berendezést fejlesztettek ki, amelyek a teljesítmények öt, sőt tízszeres növelését tennék lehetővé. — Most, amikor munkacsoportunk létrehozásának tizedik évfordulójáról emlékezünk meg és mérlegeljük az eddig elért eredményeket, a jól végzett munka büszke tudata tölt el. Öröm számunkra, hogy a berendezés hatékonyságát a gyakorlatban sikerült bebizonyítanunk. Tudjuk azt is, hogy komoly tartalékokkal rendelkezünk, amelyeknek feltárása egyik legsürgősebb feladatunk. Igyekszünk továbbra is minden erőnkkel és igyekezetünkkel a mezőgazdasági termelés még gyorsabb, eredményesebb fejlődését szolgálni, amit közös összefogással bizonyára már a legközelebbi jövőben elérünk. (en) Tíz év mérlege Űj takarmányozókocsik a mezőgazdaságnak
