Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-05 / 18. szám

1973. május 5.

SZABAD FÖLDMŰVES

13

A proletár internacionalizmus

szellemében

* i

+** - t

A konferencia után felkerestük Ripely Rudolfot, a CSEMADOK járási bizottsága .titkárát, s néhány kérdést tettünk fel a szervezet munkájával kapcsolatban.

# A legutóbbi járási kunferencia óta milyen munkaeredmények fémjelzik a CSEMADOK szervezetek tevékenységét?

— Munkánk tartalmát és formáját a CSKP XIV. kongresszusának határozatai és a CSEMADOK XI. országos közgyűlésének irányelvei határozták meg, s elsőrendű feladatunknak tar tottuk, hogy a magyar nemzetiségű dolgozókat a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziség szellemében neveljük.

О Hogyan jutott ez kifejezésre a gyakorlati tevékenységben?

— Például az 1971. évi taggyűlések éta előadás sorozatokat szerveztünk a pártkongresszus határozatai teljesítésének fontosságáról. Úgyszintén előadások keretében méltattuk V. I. Lenin 102. születési évfordulóját, mely alkalomból emlékesteket rendeztünk a nagy gondolkodó tiszteletére. Hazánk felszabadításának 27. évfordulója alkalmából szintén tartalmas emlékesteket szerveztünk. Ebben az akcióban például ki kell emelni a Streda nad Bodrogom-i [bodrogszerdahelyi) alapszervezetet, amely a Matica Slovenská-val közösen politikailag tartalmas és magas színvonalú emlékestet rendezett. A NOSZF 55. és az SZSZKSZ fennállásának 50.,évfordulója tiszteletére külön programtervet dolgoztunk ki, mely szerint ismeretterjesztő előadásokat tartottunk e két nagy esemény világformáló jelentőségéről.

# Hogyan kapcsolódott mindehhez a kulturális-népművészeti és irodalmi tevékenységük?

— Ezen a téren is vannak szép eredményeink. Kráľ. Chlmecen (Királyhelraecen) például Mikszáth Kálmán 125. születési évfordulójára sikeres emlékestet rendeztünk az író életéről és munkásságáról. Ugyanott a „Bodrogközi írók tollán“ címen irodalmi estet tartottunk. Ennek keretében megemlékeztünk mindazokról az Írókról, akik müveikben írtak, vagy megfordultak Itt. Érdemes megemlíteni Ján Amos Komenský születési évfordulója tiszteletére rendezett „Tavasz lesz újra, kedves“ című műsorunkat. Polanyban (Pólyánban) és Leleszen is bemutattuk az említett műsort, melyben a magyar tanítók központi énekkara nagy sikerrel szerepelt. Irodalmi esteken emlékeztünk meg Lidice elpusztításának 30. évfordulójáról, melyeken Jelen voltak Ordódy Katalin, Ozsvád Arpád, Duba Gyula, Török Elemér, Batta György írók. Járásunkban jelenleg 15 színjátszó csoport működik, esztrádegyütteseink tavaly 35 fellépést valósítottak meg, melyek aránylag színvonalasak voltak és megérdemelt közönségsikert arattak.. A 8 népi tánccsoport közül dicséretet érdemel a nagykaposi MMI tánccsoportja, mivel nagy sikerrel képviselte a járás színeit a gombaszögi országos rendezvényen. Gyermek tánccsoportjaink közül a CSEMADOK KB által Zselfzen megrendezett gyermek táncfesztiválján két nagykaposi és egy bélyi csoport képviselte Járásunkat. A bélyi csoport III. helyezést ért el, míg a kaposiak a zsűri külön díját kapták.

t Mi i helyzet az ének- ét zenei mozgalom terén?

— Járásunk területén örvendetesen szaporodnak az éneklő csoportok. Például míg 1971-ben csupán Botanyban (Battyánban) működött egy csoport, tavaly már 9, és Jelenleg 13 csoportban ápoljuk a népdal művészetét. Ezek közül a perbenyíkiek bizonyultak a legjobbnak, mivel az országos vetélkedőn a Szlovák Nőszövetség KB díját nyerték el. Azt hiszem, arról is szólnom kell, hogy tavaly áprilisban alakult meg az 50 tagú Bodrogközi Tanítói Énekkar, melynek sikeres szereplését eddig 8 fellépés fémjelzi. A losonci országos énekkari fesztiválról díjjal tértek haza.

Végre már meg kellett oldani a bajt, hisz a raktár tíz esztendeje krónikus betegségben szenvedett. A szövetkezet vezetősége először is egy volt vincellért tett oda, Horváth Mózes bácsit; de már az első hónapban eltűnt a keze alatt 50 liter bor. A vén Mózes fegyelmit kapott és maradt. Aztán eltűnt néhány zsák ocsű. Ojabb fegyelmivel ezt is megoldották, s annyira lehordták az öreget, hogy a tárgyaláson elsírta magát.

— Elfolyik az a bor, elvlársak, észre se veszi az ember. Az ocsút két pofára zabáivá viszik ezek a mocskos egerek, akikből annyi van a raktárban, hogy számuktól az úristen is megrémül.

Nem váltották le, mert nagyon szépen vezette a raktárkönyvet; ilyen szép írása a gimnáziumot végzett gépírónőnek sem volt. De amikor már két mázsa árpa is hiányzott, s ráadásul a lyukas zsákokból kifolyt árpa egy haj-GALAMBOS LAJOS:

katolikus egyházközség kurálorsága kellett neki. Minden munkát elvégzett a szövetkezetben tisztességesen, rábízhatták a kertészet ellenőrzését, a

cukorrépa-szállítást, a vagonok berakását, sőt aratáskor a kaszásmunkát .is, olyan helyen, ahová a gép nem tudott bemenni. Nagyon jó kaszás volt és még tulajdonképpen fiatal ember, mindössze 45 éves. Volt egy tízéves fiú gyermeke, meg egy tizenhat éves gyönyörű lánya.

— Éppen ó kell nekünk? — kérdezte az elnök.

— Csakis ő — mondt Kralovánszky Milos. — Ha az egyháznak megfelel, mért ne jelelne meg nekünk?

— És ha őneki mi még most sem kellünk?

— Az én dolgom — mondta Kralovánszky Milos. — Mennyi a garantált fizetése a raktárosnak?

— Ezernégy. Meg az alapszabály szerint a többi.

# Járási szintű rendezvényeik voltak?

— Tavaly a SZISZ JB-vel, a járási népművelési otthonnal közösen megrendeztük a „Tavaszi szél vizet áraszt“ járási népdalversenyt, sor került a hagyományos X. borsi népművészeti ünnepségekre, Kaposkelecsényben járási dal- és táncünnepélyt rendeztünk. Fellépéseket biztosítottunk az Ifjú Szívek és a Szőttes részére. A tavalyi tevékenység egyik jelentős eseménye volt a „Területi szüreti ünnepség'1 első napi műsorának a biztosítása.

# Mik a terveik?

— Mint eddig is, az országos közgyűlés határozatát vesszük mérvadóul,

mely szerint továbbra is legfontosabb feladatunknak tekintjük a pártkongresszus irányelvei alapján mélyíteni a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elvét, felkutatni a munkásmozgalmi hagyományokat, elősegíteni nemzeteink és nemzetiségeink testvéri barátságának és testvéri együttélésének megszilárdítását. Mindezeket a járási konferencián határozatba foglaltuk. A hagyományos rendezvények, népi együttesek előadói színvonalának emelését a járási konferencián szintén határozatba foglaltuk. Természetesen a hagyományos rendezvények, népi együttesek, irodalmi színpadok működése továbbra is fontos részét képezik tevékenységünknek.

f—1—n)

nalon végig megmutatta az utat a raktártól a gebines kocsmáig, Mózes bácsit nem lehetett tovább tartani; letették a növénytermesztő brigádba.

Gombos Karcsi került a helyére.

— Egyszerű parasztember, majd ő rendet tart itt — mondták.

— Karcsinak azonban a krumpli volt a mindene. Disznai etetéséhez már előbb is cefrét kapott a pálinkafőzdéből, miért ne szállítóit volna oda hát egy ízben két vagon burgonyát? A krumplit kifőzték, a 96. fokos szeszen megosztoztak. Egy év múlva Gombos Karcsi is lekerült a növénytermesztési brigádba.

Aztán persze jöttek még mások a tíz esztendő alatt, legalább öten; s ki a búzát szerette jobban, ki a napraforgómagot, ki az állatok étkeztetésére meghozatott lucernatápszert. Olyasmi is előfordult, hogy a péti sóval kereskedtek, sőt az egyik raktáros a dughagymalopásból házat épített magának. Nem tudták ugyan rábizonyítani — ezek a mocskos egerek megzabálják még a dughagymát is —, de mégis csak le kelett tenni a növénytermesztő brigádba. Már lassan a növénytermesztők, az asszonyokat kivéve, csupa leváltott raktárosokból álltak, s már csak arról volt szó a vezetőségben, meg a tanácsnál, de még az egyházközség képviselőtestületi ülésén ts, hogy hát nincs ebben a faluban egy ember, akt tiszta, mint az arany, s akinek a kezéhez nem ragad oda semmi?

— Van ilyen ember — mondta Kralovánszky Mtlos, a szövetkezet főágronómusa.

— Ki az?

— Fekete Sámuel.

Fekete Samu? Hát igen. Csakhogy eddig még semmiféle funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Tizennyolc holdas, aranykalászos gazda volt, felajánlották neki annak idején az elnökhelyettesi posztot, nem vállalta el. Felajánlották a tanácstagságot, nem kellett neki. Egyedül csak a római

Nyitrai festőművészek seregszemléié a Dunamenti Múzeumban

Ezen a tárlaton is az derül ki, hogy az értékes alkotásokat nem lehet elégszer tanulmányozni, megcsodálni. Az érdeklődő figyelem, s a művészetszeretet számára a jó képnek mindig van valami új mondanivalója. Ez a csoportos kiállítás mintegy nyolcvan festményt mutat be. Sok rokon szellemű és formálású művet sorakoztat fel, amelynek Nitrához. a Znborhoz és környékéhez kapcsolódnak, s amelyeket nem is az eltérés, a generációskülönbségek, hanem inkább a hasonlóságok jellemeznek.

Mint ahogy már közöltük, a komárnoi tárlatok idei sorát Bártfay Gyula 85 esztendős nitrai szobrászművész remek faragásainak, szobrainak és domborműveinek a bemutatásával kezdték Ezt közvetlenül a persei születésű és ott tevékenykedő Bácskái Béla festőművész legújabb rajzai és akvarelljei követték. Most dr. Štefan Valent, a Nitrai Kerületi Képtár igazgatójának gondos válogatásában ezt a nagyszabású tárlatot láthatjuk. A képekből ránk sugárzó fluidum azt sugallja, hogy a nitrai festők szeretik

városukat, büszkék a zobori tájra, a földre, ahol születtek, s ahová visszatértek Bécs, München, Róma, Párizs vagy Pest után. Vissza oda, ahol a hazai környezet tisztábbra színesítette palettáikat, hogy vásznaikra az ember és a táj egységének ötvözetét, sajátosegyéni megoldásokkal rögzíthessék. A nagy európai mesterekkel, szinte párhuzamosan vállalták a korszerű útkeresést az ember és a természet meghódításáért. Ok is elvetették a műteremben való festés gyakorlatát, előre kigondolt képtémákat. Leginkább a szabadban festettek és főleg azt ami megihlette őket. A portréfestéshez viszont valamennyien hűek maradtak. De itt is elsősorban a fény érzékeltetése volt az érdekes, mint ahogy tájfestéseikben az estéli-hajnali vagy a napvilágos színeket tompító-élénkíto atmoszféra rögzítése volt kompozíciójuk elsődleges festői problémája. De a nép életének együttérző tükrözése is szuggesztív erővel hatott munkásságukra. Népviseletek, falusi típusok és tájak színes változatai tárulhatnak így elénk. Pongrácz Károly,

— Ezerhatot javaslok meg az alapszabály-szerinti többit — mondta Kralovánsky Milos.

Egyszeresük látták a népek, hogy mintha Fekete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbepálcával ment végig a soron, mint valaha a törvénybíró. Fekete kalapját a köszönőkre altg mozdította. A nőkre pláne. Pedig a jókedvű menyecskék, meg a lányok csak most fedezték fel igazán, micsoda szép ember ö. Arányos karvalyorra uralkodott az arcán. Majd kétméteres testét a lábai délcegen vitték.

— Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek.

— Még csak haggyán lenne, ha szigorú, de ha egy összemarék csirketápot se lehet hazavinni? Mi lesz belőlünk?

Féltek azontúl a raktárostól a szövetkezetiek. Vasárnaponként még a templomba se igen kívánkozott az az ember, akinek valami égette a nyakát. Hiszen a kurátori székben ott ült Fekete Samu, s a nagy szeme különbül vágott, mint a papé gyóntatáskor.

— Hogyan vállaltattad el vele a raktárosságot? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milostól.

— Semmi az — felelte a főagronómus —, szóból ért az ember.

— Vajon neki Is nem lesz-e egy idő után hiánya?

— Neki? Soha.

Ősszel észrevették a népek, hogy Fekete Samuhoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt ki hizlalásra. Mások csak két-három darabot kaptak, s azoknak az élelméből vajon mit lehet lecsenni? Tizenhét mellett azonban már fel lehet nevelni akár két sajátot is. Ahol tizenhétnek van ennivaló, van tizenkilencnek is, vagy húsznak. Ki néz oda? Meglegyen a hízók súlya, időre, ennyi az egész.

S a Fekete Samué megvolt. Sőt, a

legkülönb hízókat ő adta vissza a szövetkezetnek.

— Nincs a raktárban hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky Milostól.

— Egy gramm se.

— Fekete Samu a múlt héten két saját hízót adott el nyolcezerért.

— Az ő dolga.

— Rábízhatnánk akár a pálinkaosztást is?

— Nyugodtan.

De akkor már a népek valahogyan nem féltpk annyira Fekete Samutól. A pálinkaosztásnál meg merték kínálni egy pofa itallal:

— Ugyan, fogadd már el, mi van abban?

— Igyon már egy kortyot, Samu bácsi, csak nem viszem haza szűzen ezt az üveget.

Estére hatalmasul jól érezte magát Fekete Sámuel, bement a kocsmába, megevett egy kiló kolbászt, s megivott vagy öt korsó sört. Tehette, nála volt a fizetése.

Éjféltájban egy vasutas szedte ki az utca árkából, s a bicikli vázára fektetve vitte haza. A kertkapu culápjánál kénytelen volt megkönnyebbülni Fekete Samu s ennek csak a hitvány kutyája örült igazán. Az áldástól berúgva hevert hamarosan a nagy eperfa alatt.

Hát persze a vasutas elmondta az esetet a feleségének mindjárt, ahogy hazaért. Az asszony pedig másnap a szomszédnak. Este már néhány suhanc utánaugatott Sámuelnek.

A raktáros nem értette.

Csinálta a dolgát minden hiány nélkül. Nem lopott. Amit adtak elfogadta. Ha két bikát akart hizlalni a szövetkezet részére, annyit kapott. Mellette felnövekedett a borjú. Ha húsz libára kötött szerződést, lett belőle harminc. Hisz miért van otthon az asszony? Nem azért, hogy dolgozzon?

Ha fizetett neki valaki egy féldecit, csak szólt Kralovánszky Milosnak, hogy ennek az embernek ne három disznót adjanak hizlalásra, legalább négyet. Megérdemli,

Kralovánszky mosolygott.

A raktárban hiány nem volt.

Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen.

S akkor megállt a kertkapu culápjánál...

Már egy idő óta a népek csak azt lesték, milyen állapotban van a kutya? Feksztk-e részegen az eperfa alatt vagy felébredvén a vályúból nyelvelt-e lefelé a vizet?

Amikor megértette Fekete Samu, miről van szó, messzire rúgta magától a hitvány kutyát.

Egy vasárnap már a templomba is részegen ment a kurátor és a pap kérdezgette:

— Mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek saját ügye, nem?

— A többi mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Milos.

;

Max Schurmann, Massányi Lajos, Gustáv Schülle, Ľudovít Slamka, M. Fiiles, К. Jelenák és Vére Dvofáková több alkotását tanulmányozhatjuk.

Annak ellenére, hogy a kiállítás korántsem mutatja teljes egészében a nitrai képtár gazdag képállományát, mégis igen jelentős eseményévé válik nemcsak Komárno, de úgynevezett kulturális életünk egészének. És példa arra is, hogyan juthatnak el múzeumaink és képtáraink gyűjteményei, féltve őrzött festményei, szobrai az érdeklődők szélesebb rétegei elé, hogyan tehetik közkinccsé a raktárakban, depozitokban tartott alkotásokat. A ritkán látott képek elmélyültebb elemzésével egyetemben közművelődésünk metszőpontjába állíthatjuk a korszerű tárlatrendezés és a múzeográfia tudományos, művészetpolitikai és esztétikai ismérveit is. Ezzel eljutunk az egyre jobban igényelt korszerű népművelés lényegéhez, a tartalmas művészet népszerűsítéséhez, az értékes és értéktelen szembesítéséhez.

SZUCHY M. EMIL