Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-13 / 2. szám

A házinvulak oirhurutjáról Л házinyulak légzôszervi be­tegségei, így az orrhurut és a ragadós nátha mind a kiste­­nyésztók portáin, mind a mező­gazdasági nagyüzemekben gya­koriak. A házinyúl a légzőszer­vi betegségeket ugyanis igen könnyen megkapja, megszünte­tésük azonban sokszor nehéz­kes, sőt számos esetben nem is sikerül. Vajon miért? Ennek okát a nyúl élettani viszonyaiban kell keresni. Ezek pedig röviden összefoglalva a következők: a nyulak orrüregé­ben — egészséges állapotukban is — nagyszámú és különböző baktérium él. Ennek azonban semmilyen külső klinikai jele nincs, mert az egészséges állat szervezetében a baktériumok és a szervezet ellenállőképessége egymással egyensúlyi állapot­ban van. Lényegesen megválto­zik azonban a helyzet, ha bár­melyik oldalról változás követ­kezik be. Így például ha a nyúl ellenállóképessége bármilyen ók (betegség, tartási, takarmá­nyozási, probléma, erős parazi­tás fertőzőt tség, megfázás, «szállítás stb.) következtében rosszabbodik, a szervezet és a baktériumok közötti egyensú­lyi állapot a szervezet kárára és a baktériumok javára meg­bomlik. Ha mindezeken kívül azt Is tudjuk, hogy a házínyúl a lég­zőszervi megbetegedéseket — többi állatfajhoz viszonyítva — sokkal könnyebben megkapja, világossá válik, hogy miért van annyi panasz a nyulak légző­szerv! megbetegedéseire. Az említett okok következmé­nyeképpen az orrüregben élő baktériumok a nyálkahártyába behatolnak, ott hurutot, illetve gyulladást okoznak. Ha a szer­vezet gyöngülését okozó ténye­ző hamar megszűnik, és a meg­módon más egészséges állatok­ba is átjuthatnak, megerősö­dött virulenciájuk következté­ben már könnyebben okozhat­nak megbetegedést. A nyúlfaj­­ták és egyedek Is változóan el­lenállónk a betegségekkel szem­ben. Minden tenyészetben van­nak egyedek, amelyek — éppen gyenge ellenállóképességük kö­vetkeztében — igen könnyen megbetegednek, de akadnak sú­lyosan fertőzött környezetben is végig egészségesen maradó egyedek is. Hasonlóképpen só lábain váladéknyoinokat vagy a szőrön összeragadást ta­lálunk. Ez ugyanis csaknem biztosan az orrnak vagy az orr­környéknek a dörzsöléséből származik. A nyulat még kedvező ered­ményű vizsgálat után se tegyük azonnal a többi közé. Nagyon ajánlatos a többi nyúltól 2—3 hétig még teljesen elkülönítve tartani, és csak akkor vigyük be az állományba, ha eme Idő alatt sem mutatkozott semmi­lyen betegség. AIIATICtSZIiei/CYI avtácsadó betegedéssel egyidőben a nyál­kahártyán elszaporodott bakté­riumok ellen Is beavatkozunk, az eredeti egyensúlyi állapot helyreállhat, és az orrhurut tö­kéletesen meggyógyul. Baj ak­kor támad, ha az egyensúlyi helyzet megbomlása tartós. Eb­ben az esetben a kórokozók már mélyrehatóbb elváltozáso­kat okoznak, sőt fertőzőképes­ségük foka is megnőhet. Ha az ilyen kórokozók a beteg állat­ból tüsszögés által, vagy egyéb A baromfi kannibalizmusa sikeresen megakadályozható ha as agresszív egyedek csőrére pléhlemezból készült „szemüve­get“ helyezünk. Az átlátszatlan korungok nem teszik lehetővé, bogy az állatok vérig csipkedjék egymást. —к— A pulyka lábgyöngeségének oka A fiatal pulyka végtag-gyengeségeinek oka újabb kulatúsok stzerint a helytelen táplálkozás és a takarmány ásványi és vi­tamin összetételének hiányossága is lehet. A. L. Ballon (lowa Egyetem, USA] azt ajánlja, hogy ilyen elváltozás esetén meg kell vizsgálni, milyen a kalcium és fosz­for aránya, van-e elég mangán, cink, kolin, niacin, biotin, E- és D-vítamin a takarmányban. Az ásványi anyagok kiegyenlítetlenségén túl az erős fűtés. Illetve a hideg szintén oka lehet a fertőző izületgyulladásnak, a stafilokokkuszfertőzésnek, amelynek következménye a láb elfajulása lehet. Fel kell figyelni a száraz ürülék gyakori elő­fordulására. (Aviculture) egyes fajták eleve ellenállób­bak, mások egyedeiben viszont a megbetegedés igen könnyen fellép. Látható ezekből: az orrbeteg­ségek esetében nehéz határo kát húzni, hogy meddig egész­séges egy állat, mikor lép fel orrhurut, és mikor beszélünk ragadós nátháról. Ezeket a fo­kozatokat egymástól nehéz el­különíteni, hiszen ez a beteg­ség, ami ma talán csak orrhu­rut, elhanyagolt , esetben egy hét múlva már ragadós nátha. Az elmondottakból adódnak a védekezés alapelvei, de kiraj­zolódnak az eredményes véde­kezés nehézségei is. Egészséges állomány eseté­ben az a kivánalom, hogy a nyulak élettani igényeit lehető­leg maximálisan ki kell elégí­teni és a környezeti viszonyo­kat (a tartást, takarmányozást, sűrűséget stb.) kedvezően kell kialakítani. Ezek teljesítése esetében nem keletkeznek olyan kórokok, amelyek a nyulak el­lenállóképességét lényegesen csökkentenék. Judom, hogy e javaslatok teljesítése igen ne­héz, azonban annak a nyúltar­­tónak, aki biztonságot akar, feltétlenül törekednie kell rá. Az elmondottakon kívüi arra is figyelni kell, hogy a vásárlás, csere vagy bármilyen egyéb esetben csak olyan nyulat sze­rezzenek be, amelynek eredeti állományában nincs ragályos nátha. A beviendő egyedet a származási hely állományának ismeretétől függetlenül is, ala­pos vizsgálat alá kell venni. Az állat orrkörnyékének váladéká­tól teljesen mentesnek kell len­nie, a légzés akkor is zavarta­lan legyen, ha az egyik orrnyí­lást fél-egy percre leszorítjuk. Ez a próba különben arra is jó, hogy végrehajtása esetében a szabad orrnyílás szélén az a kevés és rejtett váladék is meg­jelenik, amely a normál légzés alkalmával teljesen rejtett ma­rad. Hasonlóképpen rejtett nát­ha tünete az is, ha a nyúl mell­Mit tegyünk, ha már fellépett a betegség? Ha nincs kiváltó ok — nincs légzőszervi betegség. A legfon­tosabb tehát — ha kell, állat­orvos bevonásával — a szerve­zetet gyengítő okot megtalálni és megszüntetni. A nyulak gyógykezelése is csak akkor lehet eredményes, ha ezeket a gyengítő okokat megszüntettük. Ha a betegség még csak egy, vagy két állaton lépett fel — nyilván a legyengébbeken — ezeket ajánlatos az állomány­ból azonnal kiemelni, nehogy a kórokozó — esetleg már meg­erősödött formájában — nagy tömegben jusson a még egész­séges nyulak közé. Ha egyszer­re sok nyúlon lépett fel a be­tegség, a kiemelésnek termé­szetesen már alig van jelentő­sége. Mindenképpen javaslom a gyógyszeres kezelést Is. Az an­tibiotikumok (a penicilín, strep­tomycin, neomycin stb.) lénye­gesen hatékonyabbak, mint a szulfonamidok (az ultraseptil, sulfaquinoxalin stb.). Az állo­mányt ismerő állatorvosnak keli azonban eldöntenie, hogy ezek­ből a gyógyszerekből melyiket, hogyan ős milyen töménység­ben kell adagolni. Ezekhez a gyógyszerekhez ugyanis a kór­okozónak — ha a nyulak már előzőleg esetleg gyógykezelés­ben részesültek — hozzá ké­pesek szokni [rezisztensekké válnak) és ilyen esetben egy újabb gyógykezelés esetében nincs, vagy csak nagyon gyen­ge az eredmény. Éppen ezért — különösen ha az állományban korábban valamilyen gyógy­szerrel már egy vagy több al­kalommal gyógykezelés történt — nagyon ajánlatos előzetes rezisztencia-vizsgálatot végez­tetni, és a gyógykezelést ennek az eredményétől függővé tenni. Mindebből láthatjuk, hogy a védekezés és a gyógykezelés nem is olyan egyszerű. Or. KOI.TAI LASZLŰ A fény hatása a csirkékre és a tyúkokra Faluhelyen általánosan elter­jedt az a nézet: nem jó a má­jusi csirke, mert „elhull a csip­kevirággal“. S a megmaradtak is csak későn, tavasszal kezde­nek termelni, éppen ősszel és télen nem tojnak tehát, amikor • legdrágább a tojás ... Sajnos ez így van, de csak akkor, ha hagyományos mődon tartjuk a baromíit, s nem hasz­náljuk ki a lehetőségeket. A ház mellett leginkább tar­tott hampshire tyúkok ivaréré­sének ideje 180—200 napos kor. (A könnyűtestű tojóhibridek ennél korábbi, a nehéztestű húshibridek ennél későbbi ivar­­érésüek.) A májusban kelt csir­kék novemberben lesznek 6 hó­naposak. június 21-től decem­ber 21-ig egyre rövidülnek a nappalok, így ebben az idő­szakban egyre csökkenő ter­mészetes fényhatás éri a csir­kéket. Ez késlelteti az Ivar­­érést, és így éppen megfelelő tojóállomány neveléséhez. Űsz­­szel a nappalok tehát rendkí­vül rövidek, ezért a májusban kelt csirkék mesterséges meg­világítás nélkül még november­ben sem lesznek ivarérettek. A tojástermeléshez ui. nagyon fontos, hogy naponta legalább 9 óra legyen a világos órák száma. Jómagam ezért általá­ban február végén vagy már­ciusban szoktam megvásárolni a következűő évi állománynak szánt naposcsibéket. Ezeknek úgy világítok, hogy a nevelés folyamán már június 21-lg is csökkenő fényhatás érje őket, június 21-től aztán hagyom ér­vényesülni — mesterséges vilá­gítás nélkül — a természetes fény amúgy is csökkenő hatá­sát. Az első tojás minden évben 20—21 hetes korban szokott je­lentkezni. (Például a március 18-án vásárolt csibéké augusz tus 10-e körül.) 6 hónapos kor­ban 10—20 % osan termelnek, s 7 hónapos korra elérik az 50 százalékos termelést. A mesterséges világítást, vagyis a fény növelését csak ezután, 7 hónapos kor után, leginkább november elején kéz dem el. Addig jól ki hagyom fejlődni állataimat, nem terhe­lem szervezetüket az őszi nát­hák, hirtelen hőmérsékletválto­zások idején a tojástermelés serkentésévei. Ha azonban ész­­reveszem, hogy 1—2 napra csökken a termelés, gyorsan elkezdem a világítást, még mi­előtt nyakvedlés lépne fel. (A korai, február—márciusi Jérce­­áUományban ul. a természetes fény csökkentése folytán nyak­vedlés következhet be, s emiatt éppúgy nem termelnek e szép nagy jércék heteken át, mint a tyúkok a vedlés miatt.) Így a legelső tojások ugyan eléggé kicsik, de aztán egyre nagyob­bak, s így végső soron nem lesz sok az aprő Jércetojás. Tavaly többféle ok miatt má­jus 13 án vásároltam meg a to­jóállománynak szánt hampshire naposcsibéket. Majdnem 3 he­tesek voltak már, amikor elő­ször kiengedtem őket az udvar­ra. Ezután is óvtam még a tűző napsütéstől őket néhány napig, így történhetett, hogy az össz­­szes kiesés 2 hónapos korra is csak elenyésző volt. Szépen nőttek, egészségesek voltak, öröm volt rájuk nézni. A napi takarmányadag nagyob­bik része csibenevlő táp volt. A takarmány mennyiségét nem korlátoztam, mert nem volt cé­lom az ivarérés késleltetése. Tudtam, hogy takarmánykorlá­tozás nélkül is éppen eléggé késleltetik az ivarérést a rövid és egyre rövidülő őszi nappa­lok, s így is történt. Teltek­­múltak a hetek, hónapok, már 23 hetesek is elmúltak s, még mindig nem tojt egy jérce sem. Sőt, az állomány nagy részének a taraja meglehetősen fejletlen volt. Láttam, hogy mesterséges vi­lágítás nélkül nemigen számít­hatok tojásra, ezért (mivel az állomány jó kondíciójú és egészségi állapotú volt), októ­ber 23-án elkezdtem a világí­tást úgy, hogy a villanygyújtás, illetve az állomány kiengedése reggel 7 órakor történt, a vil­niondható ólakban, kifutós tar­tásmóddal és Vs részben etetve tápot, nagyon jó eredménynek mondható. Már az első tojások is jóval nagyobbak voltak, mint az ed­digi években, (a legelső 12 to­jás súlya 58 dkg, tehát majd­nem 5 dekásakl), néhány nap múlva pedig már normál nagy­ságú tojásokat raktak. Sokan nem hiszik el, hogy a fény ilyen döntő hatású lehet egy állomány életében, terme­lésében s így végső fokon a ba­romi (tartás jövedelmezőségé­ben. 1—13 őrás napi világosság mindaddig biztosítva van, amíg egyre több nem lesz a termé­szetes fény. Ilyenkor ui. min­den reggel korábban kel fel a Nap, tehát újra növekvő fény­hatás serkenti tyúkjaim terme­lését. Június 21-től minden este ismét 2 perccel később oltjuk el a villanyt, így ellensúlyozva az egyre későbbi napkeltét. Ez­zel sikerül elérnünk, hogy tyúk­jaink nem vedlenek meg július­augusztusban, hanem egyenle­tesen termelnek tovább, amíg el nem adjuk őket. 1970 őszén például szeptember közepén vedlés nélkül még 50 %-osan termelt 13 hónapi termelés után a februári kelésű állomány. lanyoltás pedig este 6 órakor. (Villanygyújtás estefelé sötéte­déskor.) Ettől kezdve minden este 2 perccel később oltottuk el a villanyj, így növekedő fényhatás érvényesült. A nö­vekvő fényhatásnak csodálatos serkentő hatása van — ezt ed­dig is tudtam, mégis nagy él­ményt jelentett most újra ta­pasztalni. Szemlátomást, napról napra jobban pirosodott a ta­réjuk, s hat hónapos korban (november 13-án) a termelés 3 %-os, 6 és fél hőnapos ko­rukban 30 %-os, 7 hónapos kor előtt egy héttel 50 %-os volt és 7 hónapra elérte a 82 %-ot. Ez hapmshire állománynál, zord, téli Időben, tökéletesnek nem A fény tervszerű, tudatos al­kalmazásával nagyszerű ered­mények érhetők el. De nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire veszélyes és káros mindenféle pontatlanság és a programtól eltérő világítás. Apró tojás, rossz kondíció, be­tegség, sőt elhullás lehet a kí­vánatosnál több fény következ­ménye. A túlságosan kevés fény pedig a termelés csökkenését, vedlést, sőt a termelés beszün­tetését (vagy meg sem kezdé­sét) okozhatja. Nagyon sok háztáji baromfi­tartó tyúkjai alig néhány tojást adnak egész télen át. A leirt mődon nem nehéz ezen változ­tatni. Cs. L * HOGYAN HÁMOZHATÓ KÖNNYEN A FŐTT TOJÁS? Fuller és Angus, a kana­dai guelphi egyetem kutatói, arra a feltevésre jutottak, hogy a főtt tojás hámozását megkönnyíti, ha a főzés előtt megfelelő hőmérsékle­ten, elég Ideig tárolják a to­jást. Kísérleteik során fagy­pont alatti hőmérsékleten raktározott tojásokat főztek meg. Megállapították, hogy legalább 2 napig kellett a főzés előtt szobahőmérsék­leten tartani a tojásokat ah­hoz, hogy héjuk sérülés­mentesen eltávolítható le­gyen. Javította a hámozás minőségét, ha a főzóvlzhez 1—10 % konyhasót adagol­tak, de ekkor Is legalább 24 órás, Tőzés előtti tárolásra volt szükség; a friss tojások­nál semmiféle hatással nem járt ez a kezelés. A hámozhatóság egy ed­dig ismeretlen, a tojásfehér­je és a belső héjmembrán közötti ragasztóanyag álla­potváltozásán múlik. A táro­lás hatására ez az anyag veszít kötőerejéből és a konyhasós kezelés tovább gyengíti hatását; — Így az ilymódon kezelt tojás köny­­nyebben hámozható. (Poultry InternationalJ GALAMBHIZLALÁS TÖMÉSSEL Ismert tény, hogy nap­jainkban a legjobban fize­tett szárnyashúst a galamb termeli. A nagy piaci lehe­tőségek jobb kihasználása érdekében a francia galam­­bászok sikeresen próbálták ki, s ma már elterjedten al­kalmazzák a gyors nevelés, hizlalás érdekében a tömést. A galambok töméséhez speciális tölcsért használ­nak, olyanféle készüléket, amilyeneket, a májlibahizla­­láshoz is sokan alkalmaz­nak. A tölcsér vékony gumi csövét a galamb csőrébe he­lyezik, s a takarmánypépet ezen keresztül nyomják a begybe. A hizlalótáp kuko­rica és tej keveréke, vagy hajdinadarából készült pép és tej, amihez az ntolsó na­pokban nyers tojást is ke­vernek. Tömésre a három­hetes — maximálisan 25 na­pos — egészséges fiókák al­kalmasak. A tömés 5—8 nap­nál hosszabb ideig nem tart­hat. Naponta 4—5-szöri tö­més szükséges. Az állatok minden tömés után kanál­nyi, enyhén sózott vizet kap­janak. A hizlalás alatt álló ga­lambok félhomályban, mér­sékelt hőmérsékletű környe­zetben tartózkodjanak. OÖ A fény szabályozása serkenti a termelést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents