Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-05 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1S71 május 1 Komárno (Komárom) újjáépítése következtében eltűnnek az öreg, egészségtelen lakások, melyek helyén korszerű, ötemeletes torony­házak épülnek. Egyes háztulajdonosok azonban idegenkednek attól a gondolattól, hogy életüket ilyen épületben éljék le. Akik saját la­kóházat szándékoznak építeni, azok számára a városi nemzeti bizott­ság tanácsa lehetővé teszi, hogy a Singelloben családi házat építhes­senek. Ott, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még mocsár, ingovány volt, ma mér egy új városrész születik. Felvételünkön a Singellő egyik utcarészlete látható. Andriskin József Az idén már harmadszor ren­­** dezték meg a nitrai járás énekkarainak járási seregszemlé­jét. A vetélkedőt „Zengjen dalunk“ címmen a nitrai PF aulájában tar­tották. A Žirany-i (zsérei), Kolí­­üany-i (koloni), branci (bérén esi), a nitrai tanítók vegyeskara, a Ži­rany-i női kar, valamint a Calex Zlaté Moravce n. v. női kara neve­zett be a versenybe. A vegyeskarok kategóriájában az első helyet a nitrai tanítók szerez-Zenglen dalunk ték meg. A női karok vetélkedé­sében a zsűri az első díjat a Ži­­rany-i énekkarnak ítélte oda. A járási verseny jól sikerült. Minden énekkar a tőle telhető leg­jobb teljesítményt nyújtotta. A ve­télkedőt a jnb képviselője ján B 1 a n á r elvtárs értékelte ki, aki egyben átadta az énekkarok veze­tőinek és karnagyainak az elisme­rő okleveleket, valamint az emlék­tárgyakat. A nitrai járást a kerületi sereg­szemlén a nitrai tanítók vegyeska­ra és a CSEMADOK Žirany-i női ka­ra fogja képviselni. Lőrincz László Parknsitiáh a falut Salka (Szalka) ősrégi település. A történelmi feljegyzések már az 1200-as években említést tesznek róla. A hiteles feljegyzések alapján a török hódoltság idején, mintegy hatvan ház található a faluban. Mária Terézia uralkodása alatt mezővárosi rangot kap, s egyben vásárral és piaccal rendelkezik. A községet a főutca kb. másfél kilo­méter hosszúságban és száz méter szélességben szeli ketté. Napjainkig a széles utca csak a liba- és birka legelőként szolgált. A választási program azonban le­hetővé teszi, hogy összefogással megváltozzon a község arculata. A lakosok meg is értették az idők szavát. Az elmúlt szombaton és va­sárnapon a tömegszervezetekkel közösen rendezték a falu főutcáját. Idáig egy hektárnyi terület parko­sítását végezték el. Elkészítették a sétautakat, csővezetéket húztak, hogy a szebbnél-szebb virágokat öntözni lehessen. A falu parkosítása ezzel nem ér véget, mert tovább szépítik, csino­sítják. Majerszky M. Jó szavalni! A demandicei (déméndi) alapis­kolában Slapák Rudolf tanító elv­társ vezeti az irodalomkedvelők körét. Legutóbb Róka Ilona tanitó­­néni segítségével iskolai szavaló­versenyt rendeztek, melynek győz­tesei eljutottak a Sahyban megren­dezett körzeti versenyre. Ott is szép sikerrel szerepeltek, hiszen hat indulójuk közül négyen kihar­colták a járási döntőn való fellépés jogát. Az I. kategóriában Szobi Ad­­rianna a versmondásban első he­lyen végzett, prózában pedig Balia Árpád a második lett. А II. kategó­riában szintén a tovább jutást je­lentő második helyen végzett Szobi Zoltán és Varga Gábor. Az irodalmi kör lelkes tagjai most a levicei (lévai) járási ver­senyre készülnek, s ott is szeretné­nek jó eredményeket elérni. F. Mózes Imre Mártha Géza szerény, 28 éves í fiatalember, de [ ügyeskezű cuk­­j rász, amit mi j sem bizonyít j jobban, mint az, i hogy tanfolya­­! mokon tanítja a košicei (kassai) járás asszonyait ' és lányait a fi­nom cukrászsütemények készíté­sére. A Jednotán keresztül 1966 óta 12 községben tartott szakelőadásokot, s ezeken mintegy 340 asszony vett részt. Péderből került fel Košicére, ahol ezelőtt tíz évvel elvégezte a cukrász-szakács szakiskolát. Jelen­leg a Kelet-szlovákiai Vasmű pavi­lonjában dolgozik, ahol a hideg konyhai részlegen süteményeket és salátákat készít. Géza elmondta, hogy szereti a falusi asszonyokat tanítani, mert figyelmesek, jókedvűek és érdekli őket a tananyag. Egy tanfolyam 65 órából áll, s ezen átlagosan 40 re­cepttel ismerkednek meg a részt­vevők. Farkas Rózsa Szamukban A KoSice-vidiékí járás területén a járási konferencia tiszteletére 224 ezer 346 órát dolgoztak le tár­sadalmi munkában. Összesen 33 ezer 842 egyén vett részt a mun­kákban, köztük 13 ezer fiatal. Nem kevesebb mint 507 különböző épít­kezésnél dolgoztak a beruházási és nem beruházási szakszón. A lakosok 5 ezer fát és díszbokrot ültettek ki. Tavaszi nagytakarítást 97 szövetkezet udvarán végeztek. Társadalmi munka gyanánt ezen a szombati napon 4 millió 220 ezer 503 korona értékű munka lett el­végezve. Iván Sándor faluról falura A dobšioai jégbarlangról Ma már kevesen tudják, hogy a dobšinai jégbarlangot kik fedezték fel, milyen úton-módon jöttek rá a föld gyomrában keletkezett, jéggel borított folyosókra. Illetve annyit tudunk, hogy Ruffinyi Eugen és két társa fedezték fel, 1870 júliu­sában. A felfedező fiának felesége még ma is él. Tőle tudtuk meg a követ­kezőket: A család valamikor régen Olasz­országból vándorolt Dobšínára. Ruffinyi Eugen bányamérnök, szen­vedélyes barlangkutató és vadász volt. Ott ahol ma a jégbarlang be­járata van, régen csupán egy ha­­sadék tátongott, amelyben nyáron sem olvadt el a hój* A környező falvak lakói népiesen „hideglyuk­nak“ nevezték. Vadászás közben történt, ki tud­ja miért, fegyverével belőtt а Ija­­sadékba. A puska durranása után, hosszan tartó visszhang jelezte: nagy kiterjedésű üreg van a föld alatt. Nem sokáig töprengett. Ma­gához vette két legjobb barátját Mega Endrét és Láng Gusztávot, akik őt kötél segítségével leeresz­tették a hideg, sötét szakadékba. A sötétségben csak annyit állapít­hatott meg, hogy valóban egy nagy kiterjedésű kanyargós folyosókból álló barlangcsoportról van szó. Másodszori leereszkedésekor már felszerelte magát világító eszkö­zökkel. Ekkor értették meg: egy világhírű, a maga nemében párat­lan szépségű hatalmas jégbarlan­got fedeztek fel. Utána a dobšinai bányászok segítségével megkezdő­dött a barlang feltárása és kivilá­gítása. Holczer Lúszló I Kevesen ! kölcsönöznek... Falvainkon a kultúra terjesztésé­ben nagy feladat hárul a nép­könyvtárakra és nem utolsósorban azok vezetőire. R á c z Mária a Cilizská Radvaü-i (csilizradványi) népkönyvtár vezetője fiatalos len­dülettel, nagy odaadással végzi munkáját. Ezt bizouyítja az a tény is, hogy az elmúlt év októberétől az állandó olvasók száma 80-ról 130-ra emelkedett. A község kultúrházának egyik helyiségében berendezett könyv­tárban 2869 kötet könyv található. Ez a szám azonban állandóan nö­vekszik, mert a járási népkönyvtár és a hnb illetékes osztálya nagy gondot fordít a könyvtár könyv­­állományának gyarapítására. Az első negyedévben 1000 koronáért vásároltak könyveket. Az olvasók nagy része fiatal. Ezért a bűnügyi, kalandos és sze­relmes-regények iránt mutatkozik fokozottabb érdeklődés. Örvende­tes, hogy az olvasók között sok az iskolás. A könyvtárosnő véleménye szerint azonban kevesen kölcsö­nöznek könyvet 30—50 éves korig a falu lakói közül, pedig ők is megtalálnák az igényeiknek meg­felelő olvasmányokat. Vörös György A kisváros terein megjelentek az alkalmi virágárusok eladásra szánt csokraikkal. Feltűnően sokan vásá­rolnak virágot. Ez boldog tudattal tölt el, mert aki virágot vásárol, az jó ember. A zöld mezbe öltözött mezőn megindult a munka. A mi mezőn­kön — mely legszebb talán az egész világon. A sűrű vetésben nyúlkölykök kergetőznek pajkosan, s a lüktető életnél talán csak az ő szívük ver sebesebben. A nap nyugszik, s utolsó fény­csóvái még bekukucskálnak az er­dő mélyébe, ahol Gáspár, a vén vadász kapitális szarvasbikáról áb­rándozik. Téli éjszakákon szomja­san itta a vadőr jelentéseit, s most reménykedik az opálszínű erdő tisztásán, álmai valóra váltásán. Este van. A bársonyos égbolton mint ezernyi mécses csillagok ra­gyognak. A vén hold hamisan vi­gyorog. De mit sem törődnek vele az andálgó szerelmesek. Oj vallo­mások születnek és halnak meg. Egy orgonaillattól fűszerezett szo­ba ablakán belopódzik az éj hamis lovagja, a holdvilág. Fényénél egy kislány abban a csokorban gyö­nyörködik, melyet szerelmétől ka­pott. Es ezt is g fenséges májusnak köszönheti! Csiba László Röviden ф A Veiké Ráskovce-i (nagyrás­­kai) kilencéves alapiskola diákjai is kiveszik részüket a környezet­­szépítés munkáiból. Legutóbb a lányok a parkot hozták rendbe. A fiúk az utak szélét takarították, valamint a közelmúltban átadott óvodaépülete körül összeszedték és elhordták a téglatörmeléket. A hnb elnöke, Dőry Dénes elégedett volt munkájukkal. D. Z. ф A keletszlovákiai cukorrépa termesztőknek az idén az a céljuk, hogy a 6270 hektáron termesztett növényből átlagosan 400 mázsás hektáronkénti hozamot érjenek el. Bíznak ebben, mivel jó minőségű vetőmag állt a rendelkezésükre és a talajt is kellően készítették elő. —rák— ф A Nemzeti Front Galántai Já­rási Bizottsága és a JNB a tömeg­­szerveztekkel együttműködve a kommunista párt járási konferen­ciájának tiszteletére tavaszi mű­szakot hirdetett. A műszak magába foglalja a tavaszi nagytakarítást falvainkon és városainkon, vala­mint az akcióprogramban vállalt feladatok mielőbbi megvalósítását. K. S. ф Bensőséges ünnepség keretén belül adták át a személyazonossági igazolványokat a Topolníky-i KAI 15. életévüket betöltő diákjainak. A kedves ünnepség végén közös teadélutánt és kultúrműsort ren­deztek az ifjú állampolgárok. K. G. Kinek milyen a haza? Jó házban lakni nem is olyan régen fogalom volt. Földbe töppedt nádtetős kicsi kunyhókat (már aki­nek ilyen is volt) büszke tekintet­tel mérte végig a gazdája, és még a csúnya lánynak is több kérője akadt, ha volt egy viskója. Jó, hogy ez már ma nem így van. Az elmúlt másfél évtizedben sok falunak annyira megváltozott az arculata, hogy a messzebbre sza­kadt falusi vagy kisvárosi — vala­mikori őslakó — tekintgethet, amíg odatalál, ahova akar. Van valami viszont, ami nem tetszik. Valami egyhangúság, s nem túlzunk, ami­kor azt mondjuk, hogy megmere­vedett szürkeség és idegesítő ko­morság veszi körül sokszor a há­zakat. Ez mind azért van, mert az emberek nem szeretnek egymástól lemaradni. Ezelőtt körülbelül húsz évvel megszületett a négyzet ala­kú, sátortetős ház típusa, mely napjainkban is tartja magát. El kell ismerni, hogy ezek a kocka­házak a régi hagyományos, több­nyire a szépség diktálta falusi hosszúház építési formájához ké­pest — villautánzatukkal — a jobb­létet tükrözik. Azonban minden tulajdonos (az asszonyka sugalla­tára) fészekrakási dühvei odaál­modja a rémisztő cifrázásokat. Nem beszélve a kerítéseskről, me­lyek csak vasból készülhetnek, tur­­békoló galambok és tulipánok dí­szítésével, hadd egye a méreg azt, akinek csak egyszerű megoldásra telik. A házhelyek évről-évre csökken­nek. Az újonnan épített házak pe­dig évről-évre nőnek. Sokhelyütt az udvar olyan szűk, hogy a na­gyobb szenesautó be sem fér, any­­nyira közel vannak egymáshoz a házak. Különben az építészek, a szociológusok, az orvosok erről már többször szóltak — rámutat­tak a zsúfoltság veszélyére. És ami még elgondol koztatóbb ... Adva van egy négyszobás, összkomfortos családi villa, de mellé van ra­gasztva az ún. nyárikonyha, ahol tulajdonképpen az élet folyik. Itt főznek, esznek, beszélgetnek, és ott ül a kotló is. Hogy kinek milyen a háza, az mindenkinek a magánügye. Azon­ban jó volna, ha a leírtakon az érintettek elgondolkoznának. K. Molnár Ferenc Figvelmeztetö eset Április elején egy vasárnap dél­után Šoporňa községben nyolc fiú találkozott. A legidősebb közülük 17 éves volt. — Gyerekek, kimegyünk a Vág­­hoz — mondta Laci. Egymásra néztek, majd helyeselően bólogat­tak. Elindultak. Gyönyörködtek az ébredő természetben. Amikor kiér­tek, a folyó szélén csónakot pillan­tottak meg. — Srácok, ez kell nekünk. Leg­alább tíz személyes. Gyerünk csó­nakázni — mondta ifjú Stojka Ja­roslav. A csónakot elkötötték, s evezők segítsége nélkül próbáltak megbir­kózni a folyó sodrával. Sajnos, ez a vállalkozás nem sikerült, mert a csónak felborult. A tizenöt éves Stojka Jaroslav pedig, mivel nem tudott úszni a folyóba fulladt. Krajcsovics F. Veiké Ludince (Nagyölved) község lakossága a közelmúltban tava­szi nagytakarítást rendezett, amelybe nemcsak a fiatalok, hanem a nyugdíjasok is bekapcsolódtak. Rendezték a házak előtti zöld sávo­kat, virágokat, díszfákat ültettek, és kitisztították az árkokat. Azon­kívül a tűzoltóautónak garázst építenek — a képen —, ahol főleg az önkéntes tűzoltótestület tagjai segédkeznek. Kép és szöveg: Takács Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents