Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-05 / 18. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. május 5. kommentárunk Jifí Götz csehszlovák külügyminiszter helyettes az elmúlt napokban nyilatkozott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségeinek április 12-én és 13-án lefolyt tárgyalásairól. A kétoldali megbeszélésekről kiadott közös közlemény ugyanis több találgatásra adott okot a két ország kapcsolatainak további rendezéséről. Ismeretes, hogy már eddig öt ízben került sor a két ország küldöttségeinek tárgyalására, azonban ezekről vajmi kevés bíztató hír szivárgott ki. A világ közvéleménye értesült arról, hogy a Persze a végeredmény még nem biztos és a szerződés megkötése után nem kerül sor azonnal a diplomáciai kapcsolatok felvételére sem. De mindkét ország államférfiai olyan nyilatkozatokat tettek, hogy beláható időn belül megtörténik a két ország diplomáciai kapcsolatainak a rendezése is. A hatodik fordulóról kiadott közlemény tehát egyrészt reményeket keltett a két or'szág közeledésével kapcsolatban, azonban a májusi találkozóra 'még nem készítette elő teljesen, és konkrétan a programot, de úgylátszik, hogy addig még jobb Már júniusban nyugatnémet küldöttség többször megtorpedózta az előzetes megbeszéléseket és ennek következtében a feszült légkörben nem kerültek közelebb az álláspontok. Érthető tehát, hogy a hatodik fordulóról kiadott közleménynek az a része, hogy már május elején sor kerül az érdemleges tárgyalásokra, meglepetésként hatott és arra engedett következtetni, hogy a kétlehetőségek nyílnak a további tárgyalásokra. A nyilatkozat további részében külügyminiszter helyettesünk úgy nyilatkozott, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződést a két külügyminiszter már 1973 júniusában parafálhatná Bonnban. Ez pedig aprópénzre váltva azt jelenti, hogy a két külügyminiszter már léparafálás? oldali szerződés megkötése előtt már nincsenek komolyabb akadályok. A külügyminiszter helyettes tehát épp a kulisszatitkokról árult el egyet-mást. Az első gondolatkör azt taglalja, hogy milyen is lényegében jelenleg a két ország között a légkör. Az interjúban adott válasz leszögezi, hogy mindkét küldöttségnek már épp elég ideje volt ahhoz, hogy átgondolja a lehetőségeket, az esetleges kompromisszumokat és a realitást figyelembe véve ennek alapján tegyen javaslatot a szerződés megkötésére. Az utolsó forduló tárgyalásain már a hangulat mindkét oldalról jó volt, ami lényegében azt jelenti, hogy megvan a közös törekvés a közeledésre és az államközi kapcsolatok hosszabb időre való rendezésére. Az elkövetkező tárgyalásokon természetesen szó lesz a müncheni egyezmény elejétől való érvénytelenségének elismeréséről is. nyegében annyira előkészítette a talajt a májusi tárgyalásokra, hogy azokon meg kell születnie annak a szerződésnek, amely konkrétan rögzíti a két ország kapcsolatait és ugyanakkor elősegíti az európai problémák megoldását is. Valószínűleg ennek a szerződésnek olyan kedvező hatása lesz az európai politikai helyzet alakulására, mint a szovjet békeoffenzíva nyomán megkötött szovjet—nyugatnémet, lengyel—nyugatnémet szerződésnek, valamint a berlini négyhatalmi egyezmény megkötésének. Mindert békeszerető ember bizakodva tekint tehát a májusi tárgyalások elé és reméli, hogy végre sikerül újabb két ország jószomszédi ■ kapcsolatait megerősíteni és a békés egymás mellett élés elvei alapján enyhébb légkört teremteni Európának ezen sok vihart megélt részében. —b— A nép szolgálatában... O is olt állt a Bratislava! Városi Nemzeti Bizottság tükörtermében a soksok kitüntetett, odaadó harcos között. A nép szolgálatában végzett munkájáért a májusi ünnepségek keretében mellére tűzték a „Nemzeti bizottságok kiváló dolgozója“ című kitüntetést. Hallgatta a hozzájuk intézett keresetlen szavakat, amelyekkel az ünnepi beszédet mondó miniszter méltatta a nemzeti bizottságok dolgozóinak aktív munkáját. Bizony neki is ott bujkált egy rejtett könnycsepp a szeme sarkában, amikor visszagondolt az eddig megtett küzdelmes útra. Bartal Károly, a Vyškovce nad Ipfomi — Ipolyviski Helyi Nemzeti Bizottság elnöke mint ifjú kommunista fiatalon kapcsolódott be a szocializmus legaktívabb építői közé. Már 1949-ben a nemzeti bizottságon dolgozik és a falu kollektivizálásán fáradozik. Amikor megalakul az egységes földművesszövetkezet, rövidebb ideig ott is tevékenykedik és 1932-től ismét a közigazgatásban dolgozik. Szeme előtt visszaperegnek az évek, talán az volt a legnehezebb időszak, amikor a párt kiemelte és a Sahy-i — Ipolysági Járási Nemzeti Bizottság alelnöki funkciójával bízta meg. Egy ideig az elnöki funkciót is betöltötte. A járási nemzeti bizottság többi lelkes dolgozójával együtt napról-napra járták a falvakat, hogy meggyőzzék a kis- és középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A rendszeres és álhatatos, konkrét érveken alapuló jó agitációs munka eredményeként rövid idő alatt majdnem 100 százalékra kollektivizálták a mezőgazdaságot és így megteremtették a többtermelés előfeltételeit. Mindig szívén viselte forradalmi hagyományokkal rendelkező falujának sorsát. Nevelő jellegű előadásokat tartott és személyesen is résztvett a szervező és agitációs munkában. Neki is nagy érdeme van abban, hogy a faluban a járásban az elsők között építették fel a kultúrházat. A lakosság a Z-akció keretében társadalmi munkában hozta létre az építés költségvetésének felét és a helyi egységes földművesszövetkezet is nagy segítséget nyújtott a munkálatokban. Később ismét hazatért falujába, és a szerzett tapasztalatokat teljesen a község fejlesztésének érdekében kamatoztatta. A nemzeti bizottság többi képviselőivel együtt például rövid idő alatt sikerült felépíteni a korszerű óvodát, amely a járási nemzeti bizottság, a helyi nemzeti bizottság és az efsz közös beruházásával született meg. A lakosság ismét aktiv volt és ahol lehetett segített. Hosszú ideig öreg, elavult iskolába jártak a gyerekek. A nemzeti bizottság, miután megszerezte az építkezéshez szükséges beruházásokat, ismét segítségül hívta a falu lakóit, akik társadalmi munkában az öreg épület szétszedésekor 150 000 korona értékű munkát végeztek. A díszes tükörteremben szeretettel gondolt azokra az aktív polgárokra, akikkel hosszú éveken át ilyen eredményesen dolgozhatott. Évente a képviselők jó agitációs munkájának nyomában mintegy negyed millió korona értékű társadalmi munkát szoktak végezni. Idén is jól indultak, hisz már a tavaszi műszakokban is 44 ezer korona a társadalmi munka értéke. Többek között kiültettek 240 díszcserjét, megközelítőleg egy hektárnyi parkot létesítettek és máris hozzáfogtak egy 170 ezer korona költséggel épülő büfé építéséhez. A sokgyermekes családból indult funkcinárius a legnehezebb időkben sem ingott meg és az 1968/69-es időszakban is osztályszemszögből ítélte meg a helyzetet. Községükben barátként fogadták az öt szocialista ország hadseregeinek katonáit és a községházán vörös zászló lengett. Bár Bartal Károly efvtárs is megette már a kenyere javát és bizony túllépte már az ötödik X-et, munkahelyén még mindig fiatalosan dolgozik. A párt- és tömegszervezeti gyűléseken, kulturális megmozdulásokon, előad, tanácsokat ad öregeknek, fiataloknak. A falu ifjúsága példaképének tekinti és ha hívja őket, mindenben támogatják. Többször résztvesz járási és kerületi jellegű értekezleteken is, de igazán csak akkor érzi jól magát, hogyha alkotni akaró polgárai között végigsétálhat viruló falujának utcáin. Ilyenkor úgy érzi, érdemes küzdeni. (balia) A szocialista világrendszer érdekében A szocialista országok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése nagy mértékben elősegíti a testvéri szocialista országuk munkaerő és természeti forrásainak racionális és hatékony kihasználását, s így rendkívüli módon hat a szocialista világrendszer fejlődésére. A nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyülése világosan viszszatükröződik a szocialista országok árucsere viszonyainak fejlődésében, abban, hogy az utóbbi húsz év folyamán az árucsereforgalom több, mint meghétszerezödött. A Szovjetunió — a második világháború befejezése után — haladéktalanul segítette a jelenlegi európai szocialista osrzágok gazdasági életének megalapozását. Lényegében még kormányközi egyezmények sem léteztek akkor, amikor a Szovjetunió élelmiszerekkel, nyersanyagokkal, arannyal és valutaátruházással járult hozzá az említett országok helyzetének normalizálásához. Jelenleg, amikor a szocialista országok a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak maximális kihasználásával a termelés hatékonyságának növelésén munkálkodnak, a gazdasági együttműködésüknek még hatványozottabb jelentősége van. Ezért a nemzetgazdasági tervek (1971—1975) koordinálásakor megállapodtak abban, hogy tömörítik erejüket egyes termelési ágazatok (elektrotechnika, vegyipar, gépipar stb.) korszerűsítése céljából és kölcsönösen segítik egymást a tüzelő- és hajtóanyagok, valamint az ipari nyersanyagok biztosításában, s hogy tovább fejlesztik a termelési és műszaki irányzatú együttműködésüket. A termelés szakosításának rendkí-1RTA: M. LOSAKOV, A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUMÁNAK DOLGOZÓJA vüli jelentősége van. A termelés összpontosítása a sorozatgyártás lényeges kibővítését, a termelés jövedelmezőségét szolgálja, ugyanakkorhosszú távlatokra garantálja a termékek értékesítésének lehetőségeit és optimális előfeltételeket biztosít az egyes nemzetgazdaságok műszaki fejlesztéséhez. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsánek tagállamaival a Szovjetunió több megállapodást kötött. E megállapodások többek között kiterjednek a gépipar szakaszán való együttműködésre, főleg az elektromos számológépek, motorosjárművek, mezőgazdasági gépek, hajógyártás szakosítására, s ezen termelési ágazatok kooperációs viszonyainak fejlesztésére. A Szovjetunió illetékes minisztériuma az utóbbi időben kétoldali megállapodásokat kötött Csehszlovákia, az NDK és Bulgária szakágazati minisztériumával a fémmegmunkáló gépek, kovácsoló és sajtoló berendezések, autó- és traktorgyártás szakosítására és az új objektumok építésében nyújtandó segítségre. Csehszlovákiával, az NDK-val és Lengyelországgal a könnyűipari berendezések gyártásának szakosítására is kiterjedő egyezményt kötött a Szovjetunió. Ezerkilencszázhetvenkettö elejéig az európai szocialista országokban — a Szovjetunió műszaki segítségével — 461 termelő üzem épült, 294 építése pedig folyamatban van. A szovjet műszaki segítség főleg a népgazdaság alapját képező nehézipar fejlesztésére irányult, persze ez a segítség kiterjed a könnyű- és az élelmiszeripar, kulturális és szociális intézmények építésének és fejlesztésének területére is. Csehszlovákiában, Lengyelországban. az NDK-ban és Magyarországon a Szovjetuniótól kapott berendezések és nyersanyagok képezik a vegyipar és a petrochémiai iparágak fejlesztésének egyik nélkülözhetetlen előfeltételeiét. Azokba a szocialista országokba (Lengyelország, Magyarország és Bulgária), amelyek színes fémekkel rendelkeznek, a Szovjetunió szállított ólom, cin, réz és alumínium termeléséhez szükséges berendezéseket. Az európai szocialista országok több villanyerőművének berendezése is szovjet gyártmány. Tehát a Szovjetunió hatékonyan elősegíti a szocialista országok áranisziikségletének megoldását egyrészt az említett berendezések szállítása, másrészt pedig aztáltal, hogy Csehszlovákiában, Bulgáriában és az NDK-ban hatékonyan közreműködik az atomerőművek építésében. Abból a célból, hogy a Szovjetunió a jövőben még jobban el tudja látni a testvéri szocialista országokat ipari nyersanyagokkal, a KGST tagállamokkal egyezményt kötött — a jelenleg hiányként mutatkozó ipari nyersanyagok termelő bázisának fejlesztésére a Szovjetunió területén. Elsősorban is a nyersolaj, a földgáz és a kohóipari nyersanyagok termelésének fejlesztéséről van szó. Az európai szocialista országok gépipari termékeinek nagy részét a Szovjetunió vásárolja meg. Ugyanis az exportra gyártott gépipari termékeiknek körülbelül felét szállítják a KGST tagállamai a Szovjetunióba. Ezek a nagy szovjet megrendelések lehetővé teszik a testvéri szocialista országok termelésének összpontosítását, valamint a sorozatgyártás fejlesztését. A termelő eszközök gyártásának fejlődése mellett, az utóbbi években a közszükségleti cikkek termelésében is rendkívüli fejlődés tapasztalható minden egyes szocialista országban. Ennek természetes következménye, hogy a KGST országok árucsere forgalmában a könnyű- és az élelmiszeripari termékek is mind nagyobb szerepet töltenek be. A Szovjetunió Csehszlovákiából főleg ruházati konfekciót, lábbelit és bútort, az NDK- ból ruházati konfekciót és háztartási gépeket, Lengyelországból főleg konfekciót és gyógyszert, Magyarországról, Bulgáriából és Romániából pedig friss és konzervált gyümölcsöt és zöldséget importál. Az európai szocialista országokba — az árucsere forgalom keretein belül — a Szovjetunió többek között nagymenynyiségű háztartási gépet, órát, fényképezőgépet, televízort, rádiót és kerékpárt szállít. Az eddigi tapasztalatok alapján határozottan állíthatjuk, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kereskedelmi és gazdasági együttműködésének fejlesztését szolgáló megállapodások a szocialista világgazdaság fejlődési ütemének gyorsulását, a dolgozók életszínvonalának emelkedését és a szocialista nemzetek egységének szilárdulását szolgálják. (APN) ^^■333Q£2QE3EE£E3QES Á prilis 28—29-én zajlott le Csehszlovákja Kommunista Pártja járási konferenciájának második for dulója. A nagy belpolitikai jelentőségű fórumokon a küldöttek értékelték az elmúlt két év politikai, gazdasági, kulturális és közéleti eredményeit, felszólalásaikban elemezték a hiányosságok okait és javaslatokat tettek az újabb, még igényesebb feladatok megvalósítására. A járási pártkonferenciák (57) igen 'magas színvonalúak voltak és joggal mondhatjuk, hogy társadalmi fejlődésünk előrelendítőívé, iránymutatóivá váltak. Általában kimagaslottak a társadalom, valamint a termelés korszerűsítésére való törekvések. A kellő politikai és szaktudással rendelkező küldöttek távolról sem elégedtek meg a társadalmi és a termelési eredményekkel, hangoztatták, hogy ma már nagyon kevés az, ami elég volt néhány évvel ezelőtt. A technikai és tudományos forradalom elveméit megfelelően el kell érni az iparban és a mezőgazdaságban, hogy világszinten termeljünk, sőt ahol lehetőség van rá, olyan csúcsokat állítsunk fel, amelyek bizonyítják, a szocialista rendszer fölényét a társadalmi élet minden szakaszán. Új feladatok előtt... Kilenc pártkonferencián vettek részt a pártküldöttségek élén a CSKP elnökségének tagjai és póttagjai; de a többi járási pártkonferencián is olyan pártfunkcionáriusok fejtegették a továbbfejlődés útjának lehetőségeit, akik jól ismerik az illető járás és az ország problémáit. Gustáv Husák elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára Prága 9. körzeti pártszervezetének konferenciáján szólalt fel. Beszéde bevezető részében megemlítette, hogy 1989-ben néhány nappal az áprilisi plenáris ülés után épp ebbe a körzetbe a kommunistákkal és a dolgozókkal való találkozón kért a Központi Bizottság támogatást a munkásosztálytól, a szövetkezeti parasztságtól, hogy sikeresen konszolidálhassa a politikai, társadalmi és gazdasági életet. Hangsúlyozta, hogy azóta a Központi Bizottság, a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség segítségével nagy gazdasági és társadalmi sikerekhez vezette népünket. x Husák elvtárs ezután a műszaki haladás és a nevelés kérdéseivel foglalkozott. Élesen bírálta: egyes üzemek nem tartanak lépést a fejlődéssel, figyelmen kívül hagyják a társadalom igényeit, olyan árucikkeket gyártanak, amelyek után nincs kereslet, ami természetesen a raktárakban marad. A jövőben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az üzemek döntő többsége a termelésben megközelítse és túlhaladja a világszínvonalat, és olyan mutatós, minden szempontból megfelelő árucikkeket dobjanak piacra, amelyeket szívesen vásárolnak a fogyasztók. Pártunk főtitkára egyrészt, elégedetten állapította meg, hogy népünk élet- és munkakörülményei naprólnapra javulnak, polgáraink gazdagodnak. Ezzel párhuzamosan viszont nem fordítunk elég gondot az új, Szocialista hazában élő emberek nevelésére. A tömegpolitikai nevelőmunka még mindig nem elég magas szintű. Ezért a pártszervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy sokoldalú politikai-nevelőmunkával formálják a dolgozók világszemléletét. A járási pártkonferenciák tehát úgyis mondhatnánk, lendületet adtak a továbbfejlődéshez és remélhető, hogy az elkövetkezendő időszakban a párt vezetésével az eddiginél még nagyobb aktivitást fejt ki dolgozó népünk szocialista célkitűzéseink megvalósításáért. Kitüntetések a legjobbaknak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának, a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának és a nemzetvédelmi miniszternek javaslatára a köztársasági elnök 1973. május 1-e alkalmából odaítélte a „Szocialista munka hőse“, valamint a „Munkaérdemrend“ című kitüntetéseket. Többek között a „Szocialista munka hőse“ című kitüntetést kapta Ondrej Holec, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke, a Banská Bystrica-i járás Poniky-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezetének elnöke. Munkaérdemrendet kapott több mezőgazdasági üzem között a Lúč na Ostrove-i (Nagylúcsi) Egységes Földművesszövetkezet (Dunajská Streda-i — dunaszerdahelyi járás) tagsága.
