Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-05 / 18. szám
1973. május 5. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Gondos, emberi пишка eredménye! Több mint tíz esztendeje, hogy május elején „Munkaérdemrendet" kapott a Beöváry-Svoboda földművesszövetkezet. A kolíni járásban örömmel nyugtázták a nagy eseményt, a szövetkezet dolgozói derekas munkájának magas társadalmi elismerését. Akkor kerültek az országos elsők listájára, amikor a járás és a köztársaság területén az efsz-ek többsége kiheverte a kezdeti „gyermekbetegséget" és fellendülőben volt. A későbbiek során — érthetően — az állami kitüntetés arra kötelezte és ösztönözte a gazdaság dolgozóinak a közösségét, hogy minden tevékenységében az igényesség tükröződjék. Alapos megfontolás után elérkezettnek látták az időt a termelés szakosítására és összpontosítására. Aránylag rövid idő leforgása alatt 1200 hektár földterület gazdái lettek és megalapozhatták a valóban nagyüzemi termelést. A tehenek jelentékeny hányadát a Červený Hrádek-i farmra összpontosították s következetes tenyésztői munkával szakszerű takarmányozással elérték az egyedenkénti 3000— 4000 literes átlagos évi tejhozamot. Ekkor jött A KELLEMETLEN MEGLEPETÉS. Az egyik négysoros tehénistálló legjobban tejelő egyedeinél fertőző tőggyulladást állapítottak meg. A betegség súlyos kimenetelénél fogva 11 tehenet vágóhídra kellett szállítani s pár hónap múlva újabb 21 tehén betegedett meg. Így a szövetkezet aránylag rövid idő alatt 32 legjobb harmadik laktációs tehenét veszítette el. Ez nagyon érzékenyen érintette a gazdaságot, mert a jelentős kár mellett a dolgozók között jókora bizonytalanság keletkezett. küzbelEp az Állatorvos A fiatal dr. Morávek képességeit nagyon igénybe vette a betegség terjedésének a megfékezése. A járásban még nem volt példa a fertőző tőgygyulladás hasonló nagymértékű károsítására s az addig ismert gyógymód sem hozta meg a várt eredményt. Dr. Morávek azonban a körzetébe tartozó szövetkezetben mindent elkövetett az állatok megmentéséért. A hagyományos állategészségügyi beavatkozás azonban hatástalannak tűnt s ha mégis sikerült megmentenie egy-egy tehenet, abból sem volt nagy öröme, mert annak tejelékenysége nagyon leromlott. Ez előidézte a gondozók, a vezetők, az állatorvos némi bizonytalanságát. Ezzel egyidejűleg azonban elhatározták, hogy közös erőfeszítéssel mindenképpen megakadályozzák a betegség továbbterjedését. Az állatorvos az elnökkel való megbeszélés után alapos módosítást vezetett be a higiéniai, a jejési és az etetési rendben. Semmi új, semmi ismeretlen nem volt ebben. Mindannyian arra törekedtek, hogy meggátolják a további fertőződést, ami korábban az állatok fejésével történt. Pontosan betartották az állatorvos utasításait. A munkát a szokottnál nagyobb pontossággal végezték mint régebben, ami egyben kérdéssessé tette, hogy a kezdett sikertelensége nem-e töri le az emberek erős akaratát, s akkor elölről kellene kezdeni az egészet. Az asszonyok, az állatok gondozói becsülettel végezték feladataikat. A nagy dolgok mindig egyszerűeki Az asszonyok hármas csoportban tevékenykedtek. Így közülük az egyik mindig az állatok tőgyének a fertőtlenítésével, mosásával, szárazra törlésével foglalkozott. A másik egy edénybe a betegségre gyanús tehenek mindegyikétől néhány tejsugarat fejt s megállapította a tej állapotát. (A betegségre gyanús és a fertőzött egyedeket nem géppel, ha nem kézzel fejték!) A harmadik pedig az egészséges teheneket fejte géppel. Amikor befejeződött a művelet — mielőtt a csészéket másik tehén tőgyére helyezte volna — fertőtlenítette azokat. A fertőtlenítő edényt a két nő valamelyike helyezte kezeügyébe. A fertőtlenítő folyadékot minden öt tehén után kicserélték. Ez volt tulajdonképpen a művelet legfontosabbika, a cél pedig megbontani a fertőzés láncolatát. NEHÉZSÉGEK Rendszerint minden új dolog bevezetése bizonyos nehézségbe ütközik. Így ezt a módszert sem lehetett máról holnapra bevezetni. Az állatgondozók akkor értették meg az állatorvos utasításainak fontosságát, amikor maguk is meggyőződtek annak elengedhetetlen szükségességéről. Ezzel úttörőivé lettek egy nem is annyira bonyolult, de annál hasznosabb megelőző módszernek. Feltételezhető volt, hogy a többi gazdaságban is követik őket, mert a közmondás is azt tartja, „más kárán tanul az okos“! A szomszédok azonban „nem haraptak rá“ az új módszerre, hanem ragaszkodtak a régi, a hagyományos, a külön munkanélküli fejéshez. A fertőző tőgygyulladást magától értetődő jelenségnek tartották, s nem voltak hajlandók a megelőzéssel összefüggő többletmunka vállalására. A Beöváry Efsz négysoros istsállójában végzett megelőző tevékenység így kezdetben nem terjedt tovább. Dr. Morávek azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. A fertőzés tipikus eseteiről diafilmeket készített s felhasználta azokat szakelőadásai során. Így bizonyította a fertőző tőgygyulladás károsságát, a Beöváry megelőző módszer elengedhetetlen szükségességéi. Az általa tanácsolt intézkedés után a farmon két éve nem észleltek fertőző tőgy gyulladást. S ha azóta valahol a fertőzés kezdetét veszi, dr. Morávek módszerével védekeznek ellene. Sajnos azonban több helyen még mindig vonakodnak a megelőzéssel járó többletmunkától. Az angol állategészségügyi szervek már három éve mintegy 30 mezőgazdasági üzemben többezer tehénnél kísérletet folytatnak a fertőző tőgygyulladás távoltartása céljából. A tudósok egész sora Angliában is hasonló véleményen van a megelőzést illetően, mint dr. Morávek, ezért módszere a legilletékesebbek számára is feltűnt s megfelelő módon segítik tudományos megalapozását s kísérleti munkahelyként a Beöváry szövetkezet tehénfarmját választották. Azóta a kísérleti munkahelyek bázisát más gazdaságokra és járásokra is kiterjesztették. SZERÉNY EMBER „Semmi újat nem fedeztem fel", jegyezte meg szerényen dr. Morávek, majd így folytatta: „Egyedül senki sem lett volna képes a módszer bevezetésére, azonban segített a szövetkezet elnöke Vodkolka mérnök, segítettek továbbá a zootechnikusok és az állatgondozók. Tulajdonképpen ők vitték sikerre a módszert, tehát az érdem is az övék. Véleményem szerint a módszer hatékonyságának a legjobb bizonyítéka, hogy közös erőfeszítéssel meggátoltuk a fertőzés továbbterjedését". Persze dr. Morávek nem csak állatokat gyógyít. Ö is ugyanolyan ember, akár a többi. Szabad idejében szívesen olvassa xl jó könyveket és szenvedélyes t ermészetimádónak ismerik. A nemzeti bizottság közművelődési albizottságának hasznos tagjg, a, kulturális rendezvényét ken muzsikával és énekkel szórakoztatja a község dolgozóit. Beöváry az ő szülőföldje, otthona és hivatásának fontos állomása. Többen azt tartják, „senki sem lehet próféta a szülőföldjén“. Rá ez nem vonatkozik. Szerénységével, önzetlenségével, felelősségtudatával itt érte őt a legnagyobb megtiszteltetés. Az emberek bizalommal fordulnak hozzá, építenek véleményére. Módszerével nemcsak a Beöváry szövetkezetben mutatta meg a fertőző tőggyulladás megelőzésének a módját, hanem mások számára is támpontot nyújtott annak távoltartására. —hai~ Gondolatok a zöldtakarmányok etetésének megkezdése előtt Nem is oly régen, áprilisban „Szent György“ napján a nyájat, a kondát, a gulyát kihajtották a legelőre, s késő őszig ott tartották. Ez az akkori külterjes állattenyésztés mellett megfelelőnek bizonyult. A mai belterjes állattenyésztés azonban mást követel. Viszonyainknak megfelelően — gondolok itt Dél-Szlovákiára — az állatok nyári takarmányozását — melyet valamikor legeltetéssel oldottunk meg — ma a szántőn termelt zöldtakarmányokkal helyettesítjük. Számos gazdaságban éppen a herefélék zölden történő etetésével követnek el súlyos hibát, mert nemcsak fehérjepazarlás áll elő, de a következő évi takarmányalapot Is veszélyeztetik. Az olyan gazda, aki csak annak örül, hogy tehenei a zöldherétől jól tejelnek, s nem számol a takarmányozással járó költségekkel, előbbutóbb saját kárán tanulja meg a zöldtakarmányok ésszerű etetésének, a módját. Az állattenyésztés hasznossága megköveteli, hogy tavasztól késő őszig ne hiányozzék a zöldtakarmány. Ezért szükséges, hogy zöldtakarmányozás idején különös gondot fordítsunk az adagok összeállítására, mert a takarmányokban jelenlevő táplálóanyagok akkor hasznosulnak kedvezően, ha a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok aránya az egyes állatok termelési irányának megfelel. Ezért célszerű, ha már vetéskor gondolunk a keverék helyes megválasztására. A borsós csalamádé, bükkönyös szudánifű, bükkönyös rozs vagy búza,, rozsos borsó stb. etetésével sokkal jobb hasznosítási eredményt érünk el, mint például a tiszta vetésből származó zöldtakarmányokkal. Amilyen káros az állatok hiányos fehérjeellátása, épp olyan pazarlás a többlet fehérje etetése is. A tehén, csak tejelőképességének megfelelő mennyiségű takarmányfehérjét alakít át tejfehérjévé, s a növekedő állat is csak a növekedési képessége arányában alakítja át a takarmányfehérjét testfehérjévé. Amíg az állati szervezet a szükségleten felül etetett zsírt, cukrot és keményítőt tartalmazó tápanyagot, például zsír alakjában „lerakja“, addig a fehérjét csak csekély mennyiségben képes tartalékolni. A felesleget nitrogén tartalmú és nitrogénmentes részre bontja fel. A fehérje nitrogéntartalmú része a vizelettel eltávozik, a nitrogénmentes rész pedig — akárcsak egyéb nitrogénmentes anyagok — keményítő, cukor stb. módjára „elég“, vagy zsír képződik belőle. Így a fehérje, mint a takarmány legértékesebb, legdrágább része ugyanúgy felhasználódik, mint a lényegesen olcsóbb cukor vagy keményítő. Nézzük, mit mutat a gyakorlat, ha nyáron csupán lucernát etetünk: 1 kg virágzó lucernában 0,24 kg szárazanyag, 0,10 kg keményítőérték és 0,28 kg emészthető fehérje található. De maradjunk a fehérjénél. Például egy 600 kg-os tehén 10 liter tejtermelés mellett naponta 800 gr emészthető fehérjét igényel. Ha az állat jóllakottságát el akarjuk érni, ezek szerint legalább 55 kg zöldlucernát kell megetetnünk. Ez a mennyiség 1450 gr emészthető fehérjét tartalmaz. Adott esetben ez 740 grammal több, mint amennyire az állatnak szüksége van! A veszteséget csupán egy állatra vonatkoztattam, ezzel szemben több mezőgazdasági üzemben a tehenek létszáma néhány százra tehető. Ha 100 tehénre számítom is ki a veszteséget, naponta 74 kg emészthető fehérje vész kárba, melynek értéke szerény számítások közt is (1 kg emf. 6,42 Kés) 475,08 korona! Mondjuk száznapos idény alatt 47 508 korona az elpocsékolt takarmány pénzértéke. Meg kell mondanom azt is, hogy nem sokat változtat a dolgon, ha naponta 1—2 kg takarmányszalmát keverünk a zöldheréhez. A fehérjével történő pazarlás megakadályozása céljából a takarmányalappal úgy gazdálkodjunk, hogy ne kerüljön sor a zöld herefélék etetésére. Ezzel szemben a zöld futószalagot ügy állítsuk össze, hogy megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljon a keményítőben gazdag, fehérjedús takarmány. Ha a keverékekből nyáron elegendő áll rendelkezésünkre, úgy a herefélék jó minőségben kazlakba kerülhetnek — újig kitartanak. így a zöldtakarmányokkal együtt száraz, hereszéna is juthat az állatoknak. A keverék helyes összeállítása az illető gazdaság állattenyésztőjének a feladata. Nincs rá recept és előírás. Napjainkban a zöldtakarmányozás kezdetén úgy bánjunk a friss zöld eleséggel, hogy az arányban álljon az állatok szükségletével. Kidekázni ugyan nem lehet a takarmányt, azonban célszerű etetési technikával, helyes tápanyag-összeállítással, lényegesen több termék érhető el az állattenyésztésben. MOLNÁR FERENC ■ ■ ■ ■ ■ ■ 8 ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ló segítőtársak A csapadékban szűkölködő tavaszi időjárás lényegesen megnehezítette mezőgazdasági dolgozóink munkáját, hiszen nem olyan könynyü dolog minden tekintetben megfelelő magágyat készíteni a tavaszi növények alá. Sok helyen jól jött a kombinált talajművelő gépek segítsége. A szaknyelven kombinátoroknak nevezett talajművelő gépek hazánkban több változatban kerültek forgalomba. Eddig többnyire csak a 25—KON—375 jelzésű hordozott kombinátor volt ismeretes mezőgazdasági Üzemeinkben. A gép vázszerkezetére grubber vagy sekélyen művelő kultivátor kapakései szerelhetők fel, amelyek után pálcás hengerek egyengetik, porhanítják és tömörítik a talajfelszínt. A pálcás henger kb. három cm mélyen biztosítja a nagyon finom morzsalékos talajfelszínt, így a talajt lezárja, és megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását. A 375 cm munkaszélességű kombinált magágyelőkészítő gép 60—90 lóerős traktor segítségével, 9 km/óra legnagyobb munkasebességgel üzemeltethető. Nyolc kilométeres átlagsebesség esetén 2,30 hektár átlagteljesítményre képes, s közben 10—18 cm mélyen dolgozza meg a talajt. A szintén vontatott 34—KON—500 (felvételünkön) kombinált magágyelőkészítő üzemeltetéséhez 120 lóerős traktorra van szükség. Az 500 cm munkaszélességű gép 7—12 km munkasebességgel működtethető. Óránkénti átlagteljesítménye 2,8 ha. A kapakések 12, a grubber pedig 7 cm mélyen végez talajlazítást. A gép 8 '-os lejtőn is biztonságosan üzemeltethető. A kombinált magágyelőkészítők további változata a 42—KON—600 jelzésű vontatott munkagép, melynek működtetését csak 140 lóerős traktorral lehet megvalósítani. Ezen gép 600 cm munkaszélességű, a talajlazítás mélysége ugyanaz mint az előzőnél. A nagyobb munkaszélességből ered a több mint fél hektárral nagyobb, vagyis 3,4 hektáros óránkénti átlagteljesítmény, amely az előző gépéhez hasonló munkasebesség esetén érhető el. A 34—KON—500, illetve a 42— KON—600 a 0,8 kg/cm2 fajlagos ellenállást meg nem haladó könnyű- és középnehéz talajokon egyaránt biztonságosan és jó eredménnyel üzemeltethető. Ezen gépek jelentős mértékű elterjedésével azonban csak a 120, illetve 140 lóerős traktorok tömeges megjelenése után lehet számolni. Kép és szöveg: —dek— A rovarok kórusai P. Marikovszkij kazahsztáni rovarkutató különlegesen érzékeny magnetofont készített a rovarok hangjának rögzítésére. Készülékével — többek között — megállapította, hogy az énekes kedvükről ismert kabócák csak akkor kezdenek „nótázásba“, ha elég sokan összejöttek, és az „előénekes“ megadja a jelt. A lassított felvételek elárulták, hogy két kabóca közül az egyik szólista, a másik később csatlakozik az elsőhöz, kíséretként. Ha a szólistát elhallgattatják, a kíséret is elnémul. A szikes rétek szöcskéit megfigyelve Marikovszkij azt tapasztalta, hogy azok csak akkor énekelnek, ha csend van. Amikor például a közelükben megszólaltak a békák vagy a tücskök, nem állták a versenyt, és csendesebb vidékre húzódtak. (Élet és Tudomány, 1973. 13. szám] Terjed a szöjatermesztés A világon évente mintegy 40 millió tonna szóját takarítanak be. Ebből 30 millió tonnát az USA-ban, mintegy 7 millió tonnát Kínában, egy millió tonnát pedig Brazíliában termelnek. A Szovjetunió szójatermelése szintén közeledik az évi egy millió tonnához. Az egész világon mintegy 32 millió hektáron foglalkoznak szójatermesztéssel. Az USA-ban, főleg Louisiana, Mississippi és Alabama államok, Kanadában viszont az Ontário tartomány szakosította növénytermesztését a szójatermesztésre. A Távol-Keleten is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szója iránt, s mind nagyobb területen termesztik ezt a növényt, annak ellenére, hogy itt a rizstermesztés jelenti a fő termelési ágazatot. Európában Franciaország. Olaszország és Spanyolország sorolható a legnagyobb szójatermesztők közé. Az utóbbi években számos más európai országban is igyekeztek kibővíteni a szója termőterületét. Főleg azokban az országokban tervezik a szőjatermelés fokozását, ahol a magra termesztett kukorica idejében és jól beérik. (Ekonomika poľnohospodárstva, 1973. 4. szám) ELŐTÉRBEN A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSE. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai értelmében a jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán 20—22 %-kal kell növelni a Szovjetunió mezőgazdasági termelését. Az állami alapokból 82 milliárd rubelt fordítanak a mezőgazdaság fejlesztésére. A távlati termelésfejlesztési tervek szerint olyan ütemben kell növelni a termelést, hogy az ország mezőgazdasága évente átlagosan több, mint 14 millió tonna húst, 92 millió tonna tejet, 46 milliárd darab tojást stb. produkáljon. Szovjetunió mezőgazdasági üzemeinek évente 195 millió tonna szemest kell kitermelniük, s a távlati terv évi 80—85 millió tonna szemestermény állami alapokba történő felvásárlásával számol.
