Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. április 28. Emlékezve ünnepelünk (Folytatás az 1. oldalról) trendszerünk lehetővé teszi, hogy a dolgozók gyermekei közül minél többen elvégezhessék a közép- és főiskolát. Különösen büszkék lehe­tünk Dél-Szlovákiára, ahol a szocia­lizmus építésének évei alatt minden téren, főleg azonban a mezőgazda­­sági termelésben nagy fejlődés ta­pasztalható. Az életszínvonal is so­kat emelkedett. Napjainkban majd­nem minden falusi házban megtalál­­jrtk azt, amit régebben csak a kivált­ságosok, a kizsákmányolok élvezhet­tek. Nagyon sokat lehetne írni azokról az eredményekről, gyökeres változá­sokról, amelyeket pártunk bölcs ve­zetésével elértünk. A május elsejei felvonulásokon a transzparensekről leolvashatjuk azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a munká­saink és földműveseink elértek. Csak a vak és a rosszhiszemű nem látja, s ellenségeink tagadják a szocializ­mus diadalmenetét. Az elért nagyszerű eredmények mellett persze nincs okunk az el­bizakodottságra. Ezernyi feladat áll előttünk, amelyek megvalósítása nélkül nem lesz boldogabb holna­punk. A közelmúlt napokban tartották meg a járási pártkonferenciákat, amelyeket az alapszervezetek évzáró közgyűlései előztek meg. Ezeken a tanácskozásokon a kommunisták százezrei nyilatkoztak, s legtöbben elismerően szóltak pártunk irányí­tóinak ésszerű politikájáról. A kon­ferenciákon mélyrehatóan foglalkoz­tak a járás problémáival, és megha­tározták a legfontosabb tennivalókat a további fejlődés érdekében. Sok szó esett az ideológiai kérdésekről, megvitatták az ifjúságunk helyzetét, azt az aranytartalékot, amely nél­kül a gyors előrehaladás elképzelhe­tetlen. Rajtuk, és minden becsületes dolgozón múlik, hogy a XIV. kon­gresszus határozatait maradéktala­nul teljesítsük. A májusi örömteljes felvonulásokon a kötelezettségválla­lások ezreit olvashatjuk, olyan fel­ajánlásokat, melyek népünk elköte­lezettségéről tanúskodnak. Megvaló­sításuk a fejlődő szocialista társa­dalmunk erősödését és gazdagodá­sát, jólétünk gazdasági megalapozá­sát szolgálja. A felhívás nagy visszhangra talált A Bratislavai Építészeti Középiskola felhívása a Győ­zelmes Február 25. évfordulója, valamint más jubileumi, megemlékezések tiszteletére nagy visszhangra talált. Az utóbbi napokban a háztartási cikkeket áruló üzletek, va­lamint a 08—63 számú villamossági és tivegüzlet dolgo­zói vállalták, hogy társadalmi munkában 1000 órát dol­goznak le a raktárak és üzlethelységek tisztítására, va­lamint kifestésére. A bratislavai fiók vasútállomáson mű­ködő szovjetbarát' szervezet minden tagja társadalmi munkában öt órát dolgozik le fővárosunk szépítésén. Az elvégzendő munka értéke meghaladja az 1600 koronát. Az állomáson megalakult a szocialista brigád elmért ver­senyző kollektíva, amely többek között törődik azzal, hogy a város közepében fekvő vasútállomáson megfelelő tisztaság legyen. A bratislava—rusovcei vasútállomáson működő szovjet barátság szervezetének tagjai fejenként szintén öt brigádórát dolgoznak le társadalmi munkában. A testi fogyatékosságú gyerekeket nevelő iskola szerve­zetének tagjai pedig öt órát dolgoznak le fejenként tár­sadalmi munkában. A közbiztonsági szervek negyedik körzetének alkalmazottai közül a szervezet tagjai fejen­ként már 10 órát dolgoznak le társadalmi munkában. De sorolhatnánk tovább a Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Szövetségének azon szervezeteit, amelyek társadalmi munkával köszöntik a nagy évfordulókat. A LIKO brati­slavai szakigazgatóságának alkalmazottai például 400, a Szlovák Vöröskereszt Központi Bizotttságának dolgozói pedig 250 órát dolgoznak le társadalmi munkában. A Postai Hírlapszolgálat mellett, a központi expedícióban működő CSSZBSZ tagok 515 órát dolgoznak társadalmi munkában. Ezek az adatok bizonyítják, hogy a felhívás tényleg termékeny talajra talált és a legaktívabb szovjet baráti szervezetek kiveszik részüket fővárosunk szépítéséből, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakosok egyre jobb élet- és munkakörülmények között dolgozhassanak és szórakoz­hassanak. VITTHALM KÁROLY, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Bratislavai Városi Bizottságának vezető titkára Л szocializmust építő or­szágok közötti együtt­működés már a munkásosz­tály hatalmának megszilár­dulása kövekeztében alakult ki. Hazánk is szoros politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatot épített ki a szo­cialista országok többségé­vel, amelyet szerződésben Is i rögzítettek. A Csehszlovák Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási hosszúlejáratú szerződést ez­előtt egy negyed századdal, 1948. április 23-án írták alá. dasági, de később ipari ter­mékeket Is szállított és szál­lít hazánkba. Az 1968-ban aláírt szerző­dés még nagyobb feltétele­ket teremtett a sokoldalú politikai, gazdasági és kul­turális együttműködés ered­ményesebb fejlesztéséhez. A dokumentum a Varsói Szer­ződés keretében, a nemzet­közi szocialista munkameg­osztás és a KGST tagállamok elmélyülő, együttműködésé­nek fejlettebb szakaszát rög­zítette. A felújított szerző­dés megtestesíti Csehszlová­kia és Bulgária hűségét a Két jelentős évforduió A CSSZK és Bulgária között az új barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződés felújítá­sára pedig öt évvel ezelőtt, 1968. április 23-án került sor. Az első szerződés szilárd alapot teremtett a kölcsönös baráti kapcsolatok fejlesz­tésére és elmélyítésére, s gyökeresen megváltozott a két állam gazdasági együtt­működésének jellege. A gaz­daságilag elmaradott, főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Bulgáriának Cseh­szlovákia komoly jellegű se­gítséget nyújtott erőművek, üzemek építésénél s ez je­lentősen hozzájárult az or­szág ipari és mezőgazdasági termelésének fellendülésé­hez. Az átszervezett, meg­erősödött bolgár mezőgazda­ság eleinte főleg mezőgaz­marxizmushoz-leninizmushoz és a proletár internaciona­lizmushoz, s ezáltal a két or­szág a többi szocialista or­szággal együtt, még jobban hozzájárul a szocialista rendszer, az európai és vi­lágbiztonság szilárdításához. A jelentős évfordulók al­kalmából a két ország kom­munista pártjának és kor­mányának vezetői távirat­ban üdvözölték egymást. A táviratváltásban többek kö­zött kifejezésre juttatták, hogy a megkötött szerződés szellemében, a jövőben még jobban szilárdulnak és bő­vülnek a kapcsolatok a két testvéri ország fejlett szocia­lista társadalma építésének, a kommunista mozgalom egységének, a szocializmus­nak és a világbéke győzel­mének érdekében. A kommunista példamutatás eredménye Vrbovkán (Ipolyvarbón) nagy ese­ményre került sor. Egy évvel a ha­táridő előtt átadták rendeltetésének az 1 millió 887 ezer korona költség­gel épülő öt üzletegységet magában foglaló áruházát. Az olvasónak az el­ső pillanatra talán nem is olyan nagy jelentőségű az új bevásárlóközpont üzembe helyezése, de ha részleteseb­ben szálunk arról, hogy milyen mó­don készült el, joggal állíthatom, hngy ez mindenki számára követendő példa lehet. Szinte minden évben ellátogatok ebbe az Ipoly menti faluba, és figye­lemmel kísérem a község fejlődését. Ilánóczi Ferenc elnök vezetésével sok-sok nehézség és buktató után ma már a legkorszerűbb módszerek­kel gazdálkodik a szövetkezet a köz­ségben. Július Bielik is a falu veterán­ja, mert 25 éve dolgozik, mint a he­lyi nemzeti bizottság elnöke. Mostani látogatásunkkor azt mondta, hogy amikor idejött, csak a tömérdek sár volt mindenfelé, és még petróleum­­lámpa pislákolt a lakásokban. Elein­te azt sem tudta, hogyan kezdjen munkához, de amint némi helyi ta­pasztalatot szerzett, látta, hogy alkot­ni akaró emberek laknak itt, csak irányítani kell őket. A helyi nemzeti bizottság tanácsa és plénuma elé te­hát feladatul tűzte a lakosság sok­oldalú politikai-szakmai nevelését. A munka gyümölcsözőnek bizonyult. A hnb képviselőinek agitációs munkája nyomán a lakosok évről évre több társadalmi munkát végeztek és ezért a helyi ne-nze!' '’'snttság járási mé­retben az első 'mlyre került több esetben 'tilalmat kapott. Az aktivi­tás növekedésének elismerésül már 1071-ben 100 ezer koronával jutal­mazták a hangyaszorgalmú vrbovkai nép igyekezetét. De a helyi nemezti bizottság nem pihent babérjain és a Galántai járási Nemzeti Bizottság, valamint a Trnavai Városi Nemzeti Bizottság felhívására válaszolva, min­den erőt a választási programterv túlteljesítésére összpontosított. A nagy munkában követendő példát mu­tatott a helyi pártszervezet 24 tagja. Amikor például az áruház építésé­nek üteme megkívánta, a kommunis­ták még vasárnap is dolgoztak. A képviselők rendszeresen látogatták a választókat és segítséget kértek tő­lük a társadalmi munkához. Az áru­ház alapjának ásását Dánóczi Fe­­rencz, az efsz elnöke és Talpas Ist­ván könyvelő kezdte meg. Bielik elv­­társ állandóan lőtott-f ütött épület­­anyag után. A kőművesek közül ki­tűnt a munkában Bagdel István, Ba­­csa Ignác és Fajcsík János. De ki győzné felsorolni mindazokat, akik hozzájárultak a nagy mü elkészíté­séhez, amelyben az önkiszolgáló részleg mellett van hentesüzlet, tex­til és cipőelárusíté részleg is. Csak a földszinten 33 korszerű kisraktár­­ban tárolhatják az árukat. Olyan csilllogó-villogó elárusítóegység ez, amely megfelel minden követelmény­nek. Az átadáskor tehát nem vélet­lenül nyilatkoztak úgy jónéhányan, hogy többé nem utaznak a távoli vá­rosokba bevásárolni. Ogy látják, hogy helyben is hozzájuthatnak a kívánt árukhoz. Ojabb szolgáltatásokhoz jut tehát a falu lakossága és amint Július Bie­­lik, Dánóczi Ferenc és Csóri Mi­hály elvtárs mondotta, ez mind az összehangolt, közös munka eredmé­nye. A helyi pártszervezet vezetősé­ge, a nemzeti bizottság tanácsa és a szövetkezet vezetősége, valamint az öszes tömegszervezetek és egye­sületek vezetősége és tagsága között nagyon jó az együttműködés és így közös erővel, eredményesen mozgó­sítják a dolgozókat a választási terv teljesítésére. A falu lakói általában 10—13 napot dolgoznak le évente társadalmi munkában, ami megköze­lítőleg 90—100 órát jelent. Nekik kö­szönhető, hogy a község összes köz­épülete társadalmi munkával épült. A rendkívüli nagy aktivitás követ­keztében az áruházat a határidő elölt egy évvel adták át rendelte­tésének. De máris új feladatokat tűz­tek maguk elé. Korszerűsitik a ki­lencéves alapiskola épületét. Étter­met, tornatermet és más helyisége­ket létesítenek. S még további, több százezer korona értékű akciékra ke­rül sor, amelyek költségének nagy részét a lakosság nagymennyiségű társadalmi mukája teszi ki. Röviden arról van szó, hogy minden középü­let jóval olcsóbb az előzetes elkép­zeléseknél, feltételezéseknél, mert az egységes földmüvesszövetkezet is je­lentős segítséget nyújt, főleg az anyag szállításában, a lakósok pedig még a legigényesebb munkák jelen tös rászét is társadalmi munkában végzik. A község arculata hfven tükrözi, hogy itt olyan emberek laknak, akik mindent megtesznek élet- és munka­­körülményeik javításáért. A szebbnél szebb középületek, a portalanított utak, mind-mind a kommunista pél­damutatásáról, a formálódó szocia­lista ember aktivitásáról tanúskod­nak. BÁLLÁ JÓZSEF Tizerniyolc ev a mezőgazdaság szolgálatában Juraj Ferenóík mérnök, a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti válla­lat igazgatója április 30-án ünnepli születésének 50. évfordulóját. A jubileum alkalmából az egyik mun­kával teli hétköznapon, elbeszél­gettünk igazgatónkkal eddig meg­tett útjáról és jövőbeni terveiről. A muráűi fűrésztelep munkásá­nak fia ugyancsak megküzdött az érvényesülésért. Az elemi és pol­gári iskola elvégzése után a fű­résztelepen és az erdőgazdaságban dolgozott, majd később folytatta tanulmányait és sikeresen érettsé­gizett. A tudásszomj tovább haj­totta és Košicén beiratkozott az állattenyésztési fakultásra. A főis­kolán, mint alkalmazott a titkársá­gon dolgozott, és a napi munka mellett végezte tanulmányait. Ami­kor a főiskolát Nitrára helyezték át, továbbra is állásban maradt és a szorgalmas tanulás eredménye­ként 1954-ben letette az államvizs­gát. A hangyaszorgalmú, szerény fia­talemberre felfigyeltek a felsőbb szervek is és 1955-ben kinevezték a Szlovákiai Mezőgazdasági Irodalmi Kiadóvállalat igazgatójává. A párt hívására 1959-tól 1962-ig Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának mezőgazdasági osztá­lyán dolgozott. A vállalatnak azon­ban ismét szüksége volt munkájá­ra és 1963-ban újra visszahelyezték igazgatói állásába. A félszázados évfordulón a me­zőgazdaságot szolgáló kiadóválla­lat igazgatója frissen, fiatalosan beszélt az eredményekről és el­képzeléseiről. Elmondotta, hogy a Szabad Földműves című mezőgaz­dasági hetilap mellett a vállalat még 10 havonta megjelenő mező­­gazdasági szaklapot és a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium számára 40—50 aktuális anyagot adnak ki. A vállalat dolgo­zói évente közel félmillió példány­számban 130—160 kiadványt készí­tenek. Ezenkívül több kiadvány lát napvilágot nemzetközi együttműkö­déssel. Többek között csehszlovák —magyar közös kiadásban 10 ezer példányban jelent meg A gyü­mölcsfák oltása című könyv. De készül A szobai dísznövények című közös alkotás Is. A gazdasági álla­tok topográfiája című mű 18 ezer példányban hét nyelven jelent meg. A gyümölcs, zöldség és szőlő kártevőinek atlasza az NDK szá­mára 10 ezer, a Szovjetunió szá­mára pedig 15 ezer példányban je­lenik meg. De további művek ké­szülnek Lengyelország, NDK és más országok részére is. Nemzet­közi együttműködéssel készül a Nagyhasznosságú állatok takarmá­nyozása című könyv is, valamint A szocialista országok mezőgazda­sága című tanulmány. Igazgatónk gyümölcsöző munká­jáért több elismerő oklevelet, em­lékérmet kapott. Felsőbb szerveink különösen méltatják a mezőgazda­sági főiskola fejlesztése terén ki­fejtett tevékenységét. A Nitrai Me­zőgazdasági Főiskola megalakulá­sának 25. évfordulóján megkapta a Mezőgazdasági főiskola fejleszté­séért című emlékérmet. De a Prá­gai Állami Mezőgazdasági Kiadó vállalat is elismerő oklevéllel ju­talmazta a két vállalat együttmű­ködésének elmélyítése terén vég­zett munkáját. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is többízben küldött neki köszönő­levelet a mezőgazdasági szakiroda­­lom kiadása terén kifejtett érde­mes munkájáért. A jubileum alkalmából szerkesz­tőségünk kollektívája a maga és a mezőgazdasági szakirodalom olva­sóinak nevében erőt, egészséget és további eredményes alkotómunkát kíván Ferenčík elvtársnak. Regi harcost köszöntünk Olyan önzetlen harcost köszön­tünk 75. születésnapján, aki egész életét a munkásosztály érdekeinek szentelte. Nagy Béla elvtársnak már gyermekkorában kérgesre tör­te tenyerét a kapa és a kaszanyél. A kisparaszt család fia átélte az első világháborúban az olasz front borzalmait, és amikor hazatért fa­lujába, törhetetlenül küzdött a kí­­zsákmányolók ellen. Szervezte, ala­kította a helyi pártszervezetet és 1927-től 1938-ig az elnöki tisztséget töltötte be. Bratislavában Petržal­­kán résztvett a CSKP V. kongresz­­szusát előkészítő plénumülésen. Aktív munkájára a központi szervek is felfigyeltek, értékelték a mun­kásparaszt szövetség jelentőségé­ről mondott felszólalását és ezért falujáró agitációs munkára Marek Čulen elvtárs mellé osztották be. Résztvett a CSKP V. kongresszusán Prágában, ahol beválasztották a szlovákiai területi vezetőségbe is. Naponta gyalog járta az utakat, falvakat, mint kereskedő, vagy var­rógépjavító, hogy esténként titok­ban szervezhesse az alapszerveze­teket, és tanácsot adjon a politikai szervezőmunkához. Az 1930-as év­ben a Nové Zámky-i (Érsekújvári) Területi Pártszervezet vezetőségé­nek tagja volt, amely úgy határo­zott, hogy a május elsejei ünnep­ségeket Komárnoban (Komárom­ban) rendezik meg. A nagy tömeg előtt Steiner Gábor elvtárs beszéde után 6 is felszólalt. Hangoztatta, hogy az eke szarvától hozza a dol­gozó parasztság harci üdvözletét a munkásosztálynak és a haladó ér­telmiségnek. Kifejtette, hogy a si­ker érdekében közös összefogással kell küzdeni az elnyomókkal szem­ben. A következő évben Zenmén (Szf­­mőn), Andovcén (Andódon), Tvrdo­­šovcén (Tardoskedden) és Palári­­kovon megszervezte a földmunká­sok sztrájkját. Még az asszonyok is kapanyélre kötött piros kendők­kel vonultak fel és a napi öt koro­nás napszám helyett 9 koronát kértek. A munkaadók végülis en­gedtek a dolgozók követeléseinek. A területi pártszervezet megbízá­sából Zemnén 1931 májusában nagygyűlést akart szervezni, de taktikai okokból elhalasztotta, en­nek ellenére negyedmagával egy hónapra bebörtönözték. Amikor 1938-ban a köztársaság veszélyben volt, 200 főnyi tömeg élén kibontott vörös és csehszlovák zászlók alatt vonult Trnovecra (Vágtornócra) a köztársaság vé­delmét szolgáló nagygyűlésre. A Horthy megszállók 1938. november 8-án Nagy Béla elvtársat hat tár­sával együtt letartóztatták és meg kínozták. De később az illegalitás ban sem tört meg. Illegális sajtó termékeket juttatott a lakosságnak, A fáradhatatlan harcos résztvett Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán is. A hét és fél évtized nem törte meg és továbbra is hirdeti a párt politikájának he­lyességét. (búkor)

Next

/
Thumbnails
Contents