Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

1973. április 28. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 17. szám. Szabad ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, A VILÁG HALADÓ ERŐINEK SEREGSZEMLÉJE Emlékezve iinnepelíiiik Irta: FÄBRÝ ISTVÁN, AZ SZNT ALELNÖKE Már nyolcvanharmadszor emléke­zik meg a világ haladé emberisége arról a napról, amikor Amerikában a jogaikért harcoló munkásoknak a vérüket ontották. Ettől az emléke­zetes naptól lett május elseje a munka ünnepe, a dolgozók összefo­gásának nagy napja, s tesznek hitet a becsületes szándékú emberek év­­rol-évre a szabadság, a függetlenség, a béke, a proletár nemzetköziség ma­gasztos eszméje mellett. Tudatosítani kell azt is, hogy má­jus elseje egyelőre a világnak csak azon a részén igazi örömteljes ünnep, ahol a legelemibb emberi jo­gokért nem szükséges harcolni, mert megszűnt az embertelen kizsákmá­nyolás s a felszabadult nép gazdája a hazájának, a gyáraknak, földek­nek s a munkája eredményeit már nem a kiváltságosok, hanem maga élvezi. Szerencsére a mi népünk a világnak azon a részén él, ahol már régen megszűnt az embernek az em­ber által való kizsákmányolása, s a dolgozók nagy napját szabadon ünnepelhetjük. Sokhelyütt, különö­sen az afrikai, ázsiai és latin-ameri­kai országokban lábbal tiporják a legelemibb szabadságjogokat és az imperialisták kiszolgálói halomra gyilkolják az önállóságukért küzdő népeket. A szabadságért, önállósá­gért harcolók millióira rá akarják kényszeríteni a kapitalizmus farkas­törvényeit, s éhbérért dolgoztatják a javak termelőit. A legszebb ünnepünkön, amikor őszinte hálánkat fejezzük ki felsza­badítónknak, a nagy szovjet népnek, s büszkén hirdetjük a szocializmus építésében elért kiváló munkaered­ményeinket, főleg az idősebb gene­ráció gondolata akaratlanul is visz­­szakalandozik a múltba, amikor jo­gaikat követelő dolgozókat gumibot­tal és rendőrszuronnyal verték széj­jel. Ezért sose feledkezzünk meg azokról a testvéreinkről, akik segít­ségre szorulnak igazságos harcuk­ban. Valamennyiünk kötelessége, hogy a proletár internacionalizmus szellemében, a tőlünk telhető min­den anyagi és erkölcsi támogatást megadjunk azoknak a népeknek, akik május elsején sok esetben vé­rükkel még vörösebbre festik a nem­zetközi összefogás zászlaját. Ezen a napon küldjük el forró elvtársi üd­vözletünket a vietnami népnek és mindazoknak, akik hősiesen harcol­tak s harcolnak a betolakodókkal és a hazai reakciós erőkkel szemben. Harcos üdvözletünket küldjük min­den kommunista és munkáspártnak, mert az elnyomott népek érdekében emelik magasra a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös zászlaját. Hazánkban már leraktuk a szo­cializmus alapjait, s nincs olyan erő, amely megakadályozhatja a kommu­nista társadalmi rend építését. A nemzeteink, nemzetiségeink szilárd elhatározásán kívül biztosíték erre a Szovjetunióval megkötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés, — amelyet ezelőtt három év­vel újítottunk meg — s természete­sen a többi szocialista országokhoz fűződő őszinte kapcsolat, ami a po­litikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk elmélyülésében mutatkozik meg. Egyre jobban tuda­tosítják a világ minden részén, hogy a szocialista tábor hatalmas gazda­sági, erkölcsi és katonai ereje, a szabadságért harcoló népek komoly támaszpontja, s ez az erő tárgyaló­asztalhoz kényszeríti a legreakció­­sabb vezetőket is. A szocialista országok közössége csakis úgy lehet döntő tényező a világon, ha őszintén összefog, s nem történnek az 1968/69-es események­hez hasonlóak. Az egységet úgy kell védeni, mint a szemünk fényét, s egy percre sem szabad letérni arról az útról, amelyet a marxizmus-leni­­nizmus jelölt meg a szocializmust építő emberiség számára. Pártunk XIV. kongresszusának ha­tározata az iránymutató napjainkban. Ez a dokumentum felöleli a legfonto­sabb feladatokat, amelyet el kell vé­geznünk az ipar, a mezőgazdaság, az építkezés, a közlekedés, a kultúra fejlesztése terén. Ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerekben gazdagok voltak. Talán a legszembe­tűnőbbek eredményeink a mezőgaz­daságban, s falvaink arculatának a megváltozásában. A községeinkben a felszabadulás óta hihetetlenül sokat fejlődött a lakáskultúra, eltűntek a poros, sáros utcák, s helyettük asz­faltos utakon közlekednek. A szociá­lis juttatások terén szintén példa­mutató a köztársaságunk, s az isko­- - (Folytatás a 2. oldalon) И

Next

/
Thumbnails
Contents