Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-14 / 15. szám
A méhek tavaszi etetésével kapcsolatban különbözőek a vélemények. A méhészek évek hosszú során át újabb és újabb tapasztalatokat szereznek. Soksor egymás tapasztalatait, elképzeléseit átveszik, s arról csak később győződnek meg, hogy az ajánlott módszerrel inkább fékezték, mint elősegítették a méhek tavaszi fejlődését. A tavaszi etetéssel kapcsolatban évről-évre olvasunk a szaklapokban, szakkönyvekben újabbnál újabb recepteket, s ezeket a méhek gyorsabb fejlődésének reményében ki is próbáljuk. A végén arról győződünk meg, hogy az efajta serkentési módszer csak élelempótlás. A méhek életébe való beavatkozással, sok esetben több kárt, mint hasznot okozhatunk. Az élelempótlást a méhek felesleges zavarása nélkül is megtehetjük. Emlékezzünk csak vissza a szakkönyvek által ajánlott akác előtti 40 napos serkentési módszerre, ahol ez idő alatt naponta egypár deci sziruppal zavartuk a méheket. Az ajánlott módszerrel kísérletezőknek sem voltak erősebb méhei az akácra, mint azoknak, akik ezt a módszert már megszületésekor nem helyeselték. Sose szabad a méhek életébe feleslegesen beavatkozni. Ez vonatkozik az etetésre is —, mert minden beavatkozás zavarja a család belső nyugalmát. Azok a családok, amelyek ősszel elegendő élelemmel rendelkeztek, általában korán tavasszal sem szorulnak etetésre, csak később, április első felében. A legtöbb etető — pléhtányér vagy ballon — sokszor a legjobb takarás mellett is hőveszteséget okoz. Már pedig tavasszal éppen a kellő hőmérséklet megtartása döntő a család további fejlődésére. A tél folyamán legyengült méhcsaládnak, tavasszal a fiasítás fejlődéséhez 35 °C meleget kell tartania. Ezen alul fejlődött és kikelt fiatal méhek rövid életűek, sőt már 30 °C-nál vagy alacsonyabb hőmérsékleten csonka szárnyúak lesznek, vagy ki sem kelnek. A 30 C°-os hőmérséklet a legkedvezőbb a noszéma szaporodásának. Kora tavasszal, márciusban a kaptárakban még van elegendő nedvesség. A méhek által felbontott mézkészlet a kaptár nedves levegőjéből vizet vesz fel s felhígul. Ugyanezt tapasztaljuk a „mézestészta“ korai etetésénél is. A kaptár nedves levegőjétől annyira megpuhul, hogy a léputcák közé folyik. Ha a családok készlete fogytán van, esetleg nincs korai virágpor-hordás, a legmegfelelőbb a mézestészta, vagy a virágporA tavaszi pótlóval kevert mézestészta etetése, mely a méhcsaládok készletét jól kiegészíti, s egyben a serkentő etetés is megtörténik. A mézestésztát mindig a fészekközepére helyezzük, hogy lehetőleg a fiatal méhek fogyaszszák. A fészek szélére helyezve, a felső kereteken az idősebb méhek tartózkodnak s ezek a fiasítást nem etetik. Az idősebb méheknél a nagyobb mennyiségű fehérjefogyasztás előidézi a noszéma terjedését. Ha tavasszal a család noszémában szenved, „fumagilínos“ sziruppal locsoljuk meg a méheket és a fészekszűkítés után gondosan takarjuk. Korai etetéssel ne is próbálkozzunk, mert az nem vezet a kívánt eredményhez. Inkább a gyógyszeres sziruppal való belocsolást ismételjük meg. A noszémás családoknak általában elég élelemkészletük van. Ha mégis élelempótlásra szorulnak, a gyógyszeres belocsolás után 2—3 hát múlva cukorszörppel etetjük, de kerüljük a virágpor-pótló anyagok használatát. Április közepe táján rendszerint az időjárás melegebbre fordul. A méhcsaládok, megerősödnek, a fiasítást jelentősen kiterjesztik, élelemkészletük csökken és a fiasításhoz sok vízre van szükségük. A vízért hűvös időben is kirepülnek, és megdermednek, majd elpusztulnak. Az élelempótlásra a nagyobb mennyiségű vízszükséglet fedezésére nagyon hasznos a cukorszörp etetése 1:1 arányban. Ilyenkor az egészséges méhcsaládok erősek, s az etetésnél keletkezett hőveszteséget gyorsan pótolják. A ballonból való etetésnél gondoskodjunk a takarásról mert ez az eljárás hő elvonással jár. HASZNOS VAGY KÁROS A VIRÁGPŰTLO ANYAGOK HASZNÁLATA? Erről nagyon ellentétesek a vélemények. Ésszerű használatukkal elősegítjük a méhek tavaszi fejlődését. Akadnak esetek, amikor indokolatlanul használják a pótlószereket. Ezzel nagyobb kárt, mint hasznot okoznak. Sőt az erősen noszémás családoknál, azok pusztulását is előidézhetik. Kedvező időjárási viszonyok mellett szükségtelenek a virágpótló anyagok. Száraz, aszályos nyárvégén pedig virágpor hiányában szenvednek s akkor az anya idő előtt beszünteti a petézést. így kevés a fiasítás, a család rosszul telel át s a noszéma áldozatává válhat. Ilyenkor kívánatos a pótanyagok használata. Ezzel meghosszabbítjuk az anya petézését, s több fiatal méhvel telelünk be. Ugyanez vonatkozik a tavaszi etetésre is. Ha bőven van virágpor, semmi szükség a pótanyagokra. Sajnos, az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása arra kényszeríti a méhészeket, hogy a pótanyagokhoz folyamodjanak, mert anélkül nem érhetnek el kellő eredményt. Brokos mérnök megfigyelései szerint, a virágporban gazdag vidékeken, erősebben terjednek a méhbetegségek (a noszéma, a májusi vész), mivel a virágpor bőven tartalmaz B-vitamint s ez elősegíti a mikrobák (kórokozók) szaporodását, ö. P. Z. állítása szerint a májusi vész megrekedésével függ össze. Ha a dajkák — az álcákhoz viszonyítva — kevesen vannak, kénytelenek több virágport fogyasztani, s így a fiatal etetőméhek emésztő- és vastagbele erősen megtelik virágporral, a potroh megduzzad, és a vastagbél nem képes ürítkezni: a méh kimászik a kaptárból és a földön fetrengve elpusztul. Neves kutatók bizonyítják, hogy a méhek táplálékában a nagymennyiségű В-vitamin előmozdítja a méhbetegség terjedését. A méhek védekezési képessége a mikrobák szaporodásával szemben megbomlik, ami megbetegedéssel jár. Az utóbbi években nagyon elterjedt a virágpor-pótló mértéktelen használata, a szójaliszt, a tejpor, szárított és pépélesztő. Ezekben bőven található a B- vitamin. Használatuknál kezdetben a kedvező hatásról győződhetünk meg, mivel elősegíti a fiasítást. Az adagolás határának a túllépésénél a méheket több fehérje fogyasztására kényszerítjük. Néhány év múlva azonban meggyőződünk róla, hogy nagyon elszaporodott a noszéma. Már felvetődött a kérdés, hogy a túlzott fehérje etetéssel nem idézzük-e elő a költésrothadás terjedését. A noszémával kapcsolatban igennel felelhetünk, mert annak spóráit majdnem minden kaptárban megtaláljuk, csak azt ellensúlyozza a méhek védekezőképessége. Ha -az egyensúly megbomlik, akkor a betegségnek nem tudnak ellenállni. Ha a méhcsalád nem fertőzött költésrothadást okozó baktériumokkal, úgy a fehérje fogyasztás nem idézhet elő megbetegedést. A tavaszi etetés boncolgatásával nem azt akarom elérni, hogy ne használjuk a virágporpótlókat, hanem azt, hogy észszerűen használjuk. Tartsuk szem előtt a régi, bevált mondást, hogy a jóból is megárt a sok. Erre a legjobb magyarázatot Steche Wolfgang a Hohenheimi Méhészeti Kutatóintézet igazgatója adta egy noszémával kapcsolatos előadáson. Hosszú ideig vizsgáltam, 25 méhészetet, gyakori időközökben. Feltűnt, hogy a legjobb méhészeknél volt erős a fertőzés. Ezek ugyanis folyamatos „mesterkedésükkel“, furfangos műveletekkel megbontották a méhcsaládok biológiai egységét, fölborították a természetes arányt. „A jő méhésznek tudnia kell, hogy mikor és miképpen kell beavatkoznia.“ —an—■ Szüljön hozza az ohrasa Lapunk ez évi első számában megjelent „Könnyebb megelőzni“ című cikkemet, a 2. számban megjelent „Fenyeget a gyomorvész“ című cikkében Cs. J. bírálta, kétségbe vonta szakmai tudásomat és az elhangzottak ismételgetésével akart segíteni az olvasónak. Mivel cikkemet iparkodtam tömöríteni és nem valami újdonságról volt benne szó, ezért nem támasztottam alá sem saját, sem mások tapasztalataival, ezért utólag kötelességemnek tartom, hogy erről bővebb magyarázatot írjak. A méheket éveken keresztül, november elejétől erősebben takartam filccel. Az idős Mikulás bácsi, a neves gyakorlati méhész is ezt ajánlotta. Mohával kitömött párnákat is használtam erre. A noszéma ennek ellenére, kellemetlenkedett. A „fumagilin“ gyógyszert nem tudom megvásárolni, sőt egyes vidékeken még a múlt esztendőben is gondot okozott a beszerzése. A noszéma okainak megismerésében nemcsak a saját megfigyeléseimre támaszkodtam, hanem a nálunk és határainkon túl megjelent noszémával foglalkozó tudományos cikkeket és irodalmat is tanulmányoztam. Arra lettem figyelmes, hogy több kutató és gyakorlati méhész ellenzi a méhek erősebb téli takarását, mivel az elősegíti a noszéma szaporodását és a korai fiasítás megindulását. Azt ajánlják, hogy a fiasítás megindulása után (február elejétől) célszerűbb az erősebb takarás. Néhány évvel ezelőtt a fumagilinnal való védekezés csak elképzelés volt, ma persze már az egész világon elismerőleg nyilatkoznak hatásáról. A méhcsaládok gyógykezelése ugyanis akkgr lehet eredményes, ha a kaptárban lévő kórokozókat a fertőzött építmények eltávolításával és a kaptárak fertőtlenítésével eltávolítjuk. Köztudomású, hogy nyilvántartott anyanevelő vagyok, s ezért méhcsaládjaimat minden évben kivizsgáltatom a noszéma megelőzése céljából. Ősszel 4a családokat én is cukorral etetem télre, de melyik méhész nem ugyanezt teszi? Mégis találunk elég nagy számban gyengébb vagy erősebb noszémás családokat. Ezek kórokozóit csak kevés méhész ismeri fel. A méhek ezen betegségre vonatkozó kivizsgálása ugyanis nem kötelező. Előfordul, hogy még a kivizsgálás hitelességében is kételkedünk, amikor a család a fejlődésben legjobb családunkat noszémásnak nyilvánítják. Csak később győződünk meg a valóságról, amikor a család a fejlődésben visszaesik. A műit év őszén megfigyelés végett 20 családot teleltettem be fumagilinnal, öt családot pedig anélkül. Az öt családot augusztus végén erősebben etettem fehérjepőtló anyagokkal, mivel a megfigyelések szerint, ez is támogatja a noszéma szaporodását. Az előző évben jelzett noszémás családoknál, nem tettem különösebb óvintézkedést — a megszokott négy keretcserén kívül — a kedvezőtlen hordási viszonyok végett. A családok etetése után mellőztem az erősebb takarást, és csak fél centi vastag filcet és két sor újságpapírt használtam. Február első hetében a filcet megdupláztam és két sor újságpapírral bővítettem. Ezek után a mikroszkópikus kivizsgálások az alábbi eredményt mutatták: Lipt. Hrádokon 1972. X. 24-én 1194/72 szám alatt 100 % negatív, s 1973. II. 12-én 117/73 szám alatt 20 család negatív, öt család gyengén noszémás volt. Bírálón iparkodott alátámasztani „tévedésemet“, a szakkönyvből olvasottak alapján és feltette a kérdést, hogy kinek higyjünk? Mivel a szakkönyvek évtizedekig megmaradnak és ez idő alatt sok minden változik, fejlődik, mégis válaszolok rá. Olvassuk el Örsi szakkönyvének régebbi kiadása tételét: „A gyomorvészes család megmentésére nincs biztos módszerünk vagy orvosságunk“, de már reménykedik, hogy a fumagilint biztos gyógyszerré fejlesztik. Újabb kiadása pedig arra hív fel, hogy „Leghatásosabb volna évente kétszer etetni orvosságos cukorral, tavaszszal és nyár végén“. Mivel a szakkönyvben örsi rossz, száraz, hordástalan évet említ, a bíráló pedig ezt írja: „A száraz — és nem a hűvös“ ... lényegében a kettp között nincs különbség, mert mind a kettő káros. Az esős, napsugárhiányos nyár —, mint amilyen a múlt évünk volt — még a száraznál is károsabb. Nagyban befolyásolja a noszéma terjedését. Most nézzük meg a tudományos szakirodalomban megjelent észrevételeket. A Včelárství 10/71. számában „Jól telelnek a méhek?“ című cikkből idézek: „A családok helytelen takarása előidézi a noszéma betegséget“, vagyis az anyák késő őszi és tavasszal az időelőtti petézését. Helytelennek tartjuk a túlságos, a hiányos, vagy a takarásra nem megfelelő anyag használatát. Amint a méhek ősszel a téli eleség készletüket feldolgozták és befedték, a takarást is mérsékeljük. Ezáltal szabályozzuk a fészek hőmérsékletét s az anya is csökkenti vagy beszünteti a petézést. A méheket nem kell annyira takarni, hogy az anya korán kezdje a petézést, mert ez a család gyengüléséhez vezethet. Február második felétől — amikor a petézés jelentősen megindul — a családokat jobban takarjuk. Pár év óta a téli eledelbe fumagilint használok, ezért a családok tavasszal egészségesek és gyorsan fejlődhetnek. A Bienenwelt című osztrák folyóirat 1972. 10. száma „A kaptár hőmérséklete, takarása, szellőztetése“ című cikkében: Sachs az NSZK Hohenheimi Méhészeti Kutatóintézet dolgozója többéves kísérlet eredményeit foglalja össze a méhcsaládok hőgazdálkodásáról és takarásáról s ezzel kapcsolatban az alábbiakat javasolja: ф Télen a családokat olyan hőmérsékleten tartsuk, amilyen a téli fürtben keletkezett. ф A fiasítás fellendülésekor a család meleget kíván, tehát a kaptárt annyira szigeteljük, hogy a család kiterjeszthesse fiasítását és megküzdhessen a hőmérséklet erős ingadozásával. Tehát a teleltetés legyen hideg, bőséges szellőztetéssel és tavaszi fejlődéskor a fészket tartsuk melegen. A Méhészet 1972/1. számában „A méhek téli takarása“ című cikk így hangzik: Sokan a fészek „bepólyázását“ tartják jónak. Már tizedik éve méhészkedem 80—100 családdal, s a takarásról megváltozott a véleményem. A vastag takarással nem értek egyet, mert a család nem tud a külső hőingadozással lépést tartani. A Včelár 1971/12. száma írja, hogy a téli fürt közepének hőmérséklete 20—35 C fok legyen. így sorolhatnám tovább az érveket, de fölösleges a bizonygatás; A kezdő, fiatal méhészek olvasnak a legtöbbet s ezért széleskörű elméleti tudással rendelkeznek. Annyit azonban még szeretnék megjegyezni, nem törekszem arca, hogy kizárólagosan az én véleményemet fogadja el az olvasó. Célszerűbb, ha a méhész a saját meggyőződése és tapasztalata alapján alakítja ki véleményét. A noszémával kapcsolatos egységes nézetek kialakítása azonban nagyon kívánatos lenne, mert csak egységesen tudunk e méhbetegség ellen küzdeni. Ezért arra kérem az olvasókat, tanulmányozzák át mind az én cikkemet, mind bírálómét és a Vitafórumon keresztül fejezzék ki a saját véleményeiket. ANTAL ZOLTÁN ;i A méz mint gyógyszer I Az orvostudomány számos népi gyógymódot és gyógyí) tószert fogadott el és alkal- I) máz sikerrel. Ezek között is !* jelentős helyet foglal el az i akácméz, amely a szervezet < számára 80-nál több nélkiilözhetetlen anyagot tártálmáz. Többek között gliikó(i zát, mikroelemeket, ásványi *i sókat, hormonokat és anti- I biotikumokat. Jelentős meny- I nyiségű virágpor is találha: tő benne, melyben szintén (1 sok a hasznos anyag. .1 A különféle légzőszervi (l megbetegedések, hurutok 1 gyógyítására már régóta és ' széles körben alkalmazzák 1 a mézet. Hasznos recepteket is ismernek erre a célra. Ilyen például egy citrom ! leve 10 dkg mézzel elkever- I ve; egy csésze teában egy I kanál méz; áztatott torma i leve mézzel 1:1 arányban i összekeverve. Némely gyo- I morbántalmat is győgyíta* nak mézkúrával. Természe- 1 tesen cukorbetegeknek és 1 allergiás betegeknek nem 1 ajánlatos mézet fogyasztani. • (Izvesztyija) RECEPTEK Az emberiség ősidők óta használja a mézet, mint élelmiszert, mivel könnyen emészthető, de fogyasztja úgy is, mint gyógyszert. Nagyon hasznos orvosság a legyengült szív és szervezet erősítésére. A szervezet erősítésére és vitaminpótlására a következő receptet ajánljuk: Egy kis akácméz vagy virágméz, hozzáadunk 2 kg héjastól lereszelt citromot. A mézet langyosra melegítjük és hozzáadjuk a lereszelt citromot és 6 tojás habját. Ezt összekeverjük és befőttes üvegbe légmentesen lezárjuk. Tíz-tizennégy napig érleljük. Étkezés előtt fogyasztjuk (egy evőkanállal). Ezt a kúrát 8—12 hétig folytatjuk. Sűlyhiány pótlására pedig a következőt: 2 kg akácméz, 2 kg vegyes virágméz, 2 kg dió és 40—50 gr virágpor. A mézet langyosra melegítjük és hozzáadjuk a ledarált diót és a virágport s jól összekeverjük. Szintén befőttes üvegbe légmentesen lezárjuk, de ezt azonnal fogyaszthatjuk, evés előtt egy evőkanállal. A kúrát 8—12 hétig tartjuk. Ennek hizlaló hatása van.
