Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-14 / 15. szám

1973. április 14. SZABAD FÖHJMÜVES. 9 A MA KÖZPONTI KÉRDÉSE A művelődési igény Az elmúlt hetek postájának egy­mondatos összefoglalása lehetne: Ta­nítsuk meg gyermekeinket tanulni. A sok levélből íme egy-két idézet: „Az egyik legfontosabb célja az em­ber nevelésének a szakmai tökéletes­ségre való törekvés, az az igyekezet, hogy mindenki képességeinek maxi­mális latbavetésével igyekezzen elő­segíteni a haladást. A legnagyobb sér­tés, ha valakire azt mondják, hogy rossz szakember. A jő szakmai isme­retek azonban permanens továbbkép­zést, tanulást tételeznek fel. Isko­láink inkább ismereteket nyújtanak ahelyett, hogy a tudás örökös igé­nyének magvát vetnék el a gyermek leikébe és megtanítanák őt a tanulás, az állandó önképzés művészetére. Ennek a két követelménynek minél teljesebb kielégítése teszi az iskolát valóban korszerűvé, a gyermek neve­lését modernné, dinamikussá ... A. J. komáromi olvasónk azt írja, hogy fe­jén találtuk a szeget, mert „... az az ifjú, akiből hiányzik a többéválés igénye, az lényegében tunya, rossz ember. Mind az egyén, mind a tár­sadalom szempontjából döntően fon­tos, hogy a kilencedikesek és az érettségizők közül hányán akarnak tovább tanulni. Mert az, hogy ezek a fiatalok milyen szakemberré válnak, feltétele a szocialista rendszerünk fölénye gyorsabb kivívásának a ka­pitalizmus fölött...“ Rimaszombatból pedig ezt Írják: „Az a tanuló, aki fiatal fejjel, műveletlen gondolkodás­sal csak a pénzt hajhássza és semmi másra nem vágyik, mint egy feleség­re, két gyerekre, háromszobás beren­dezett lakásra, autóra, viszont ugyan­akkor nem törekszik a kimagaslóan eredményes cselekvésre, sajnálatra méltó, tömegeiben pedig veszélyes — figura. Szerencsétlen emberek ezek is, meg szüleik is ...“ Több levélben olvastuk, hogy a tanulás iránti igény­nyel és a gazdaságos tanulás készsé­gével pedagógusaink még egyelőre nem tudják tanítványaikat felvértez­ni. „Amire az iskola nem tanít.,,“ címmel javasolja egyik olvasónk egy cikksorozat megindítását. Érdekes — habár nyilván szélsőséges 1— ez az elképzelés és javaslat (az ötletet mindezek ellenére továbbítottuk a ta­nítók lapjának, a Szocialista Nevelés­nek). A család, az iskola a nem be­ható gondolkodásra ösztönző tanítás következményeiről sokatmondó me­­mentóként John Stuart Mill szavait idézi: „Azon ifjak nagyobb része, akiknek fejébe sok ismeretet gyömö­szöltek, nem fokozott, hanem túlter­helt szellemi erővel bírnak. Tények­kel, kész idegen nézetekkel és véle­ményekkel megtömött agyuk nélkü­lözi az önálló ítéletalkotás képessé­gét. Ezért van az, hogy gyermekük nevelésénél semmi fáradsággal nem takarékoskodó apák fiai gyakran, mi­kor felcseperednek, olyanok, mint a papagályok, ismételgetik, amire meg­tanították őket, képtelenek másként gondolkodni, mint a számukra tört úton. Az én nevelésem viszont nem abból állt, hogy belevertek a fejem­be valamit. Atyám sohasem engedte meg, hogy tanulmányaimban bármi is közönséges emlékezetben gyakorlássá fajuljon. Egész erőfeszítése arra irá­nyult, hogy a megértés lépést tartson a tanulással, sőt a lehetőség szerint meg is előzze. Semmit, amire gondol­kodással rá lehetett jönni — amíg ki nem merítettem az önálló megoldás­nak valamennyi lehetőségét —, nem magyarázott meg nekem ...“ A legtöbben azt a kérdést tették fel nekünk, hogy miért beszélünk az önművelés és a művelődés, a többé­­válás és a tanulási készség régen is meglévő hiányairól éppen most és ilyen sokat? „Divat dolga ez“ — vá­laszolta egy csallóközi olvasónk, mondván, hogy mindig volt és meg is lesz a falusi nép között. „Kedves barátom, ön nem érti, hogy az elkö­vetkező években a valóságos képes­ségek lényegesen nagyobb szerepet fognak játszani. Ma még valóban akad olyan főnök, aki — mivel nem kell félnie intézménye csődjétől — A kör' alakú virágágy kellős köze­pén egy mindenkit elbűvölő virág pompázott. Büszke, merev szára paj­kosan emelkedett ki a többi virág kö­zül, tűzpiros sziromlevelei tüzes ko­ronaként virítottak a perzselő napsu­gárban. Gazdája nagyon messze föld­ről hozatta. Éppen ezért gondos kéz­zel ápoltatta s több időt szenteltetett neki, mint a többi virágnak együttvé­ve. Ha hűvösebb volt az idő, betakar­­tatta, becézte, őriztette, míg szerény társait figyelembe sem vetre. Szépsé­gének csakhamar híre ment. Különö­sen alkonyaikor jártak csodájára az emberek, amikor tölcséralakú virá­gait szétnyitotta. Élénk színével bódító illatával nem­csak az embereket, de a nektárt gyűj­tő rovarokat is csakhamar csodálatba ejtette. A méhecskék is csak ő köré csoportosullak, sóvárogva lesték, vár­ták, mikor nyílik meg a csodás virág kelyhe, hogy rászállhassanak. De kö­nyörgő zümmögésükön a tűzvirág csak gőgösen mosolygott. Egyszer aztán összebeszéltek a mé­hecskék. Kora hajnalban rohanták meg, mielőtt a tűzvirág észbekapott volna, nyitott kelyhéből mohón szív­ni kezdték a bódító nektárt. Mikor teleszivták magukat, tovább akartak repülni, de csakhamar élettelenül estek le egymás után a harmatos pá­zsitra. A tűzvirág kelyhében mérgező nedv volt. A tűzvirág mégegyszer diadalmasan körültekintett, de a gúnyos mosoly CSALÁDI JÉ fc ■ -Щ 0 esetleg olyan munkatársakat részesít előnyben, akik inkább gerincük haj­lékonyságával, semmint elméjükkel tűnnek ki. A fejlődés azonban előbb­­utóbb félrelöki az ilyen vezetőket, de az ilyen dolgozókat is. A jövő, a tu­dományos-műszaki forradalom, magá­val hozza a nem szakképzett fizikai munka elsatnyulását. Az emberi tevé­kenységben a súlypont az izmokról áttolódik az idegrendszerre. S mind­ez azt eredményezi, hogy a kisebb intelligenciájú ember a jövőben sok­kal nehezebben érvényesül, azaz ke­vésbé lesz boldog, mert kellemes él­ményeinek összessége lényegesen szegényebb. Ha valakinek autója és kényelmes lakása van, attól még pri­mitiv ember maradhat, hiszen el van zárva előle az esztétikai és az intel­lektuális élvezetek gazdag birodalma. A kultúrát, az embert boldoggá tévő tudást, az ismeretet másként magu­kévá tenni nem lehet, csakis a mű­velődési igény megteremtésével, a ta­nulási készség kialakításával. Ezért lett ma világszerte a művelődés köz­ponti kérdéssé. Nem csupán divat te­hát a művelődési igény megteremté­sének kérdéséről írni, harcolni a „gyors megtérülés“ elleni nézettel. Mert ma már általában ismert tény: az önképzésbe, a tanulásba fektetett beruházás a leggazdaságosabb! MF csakhamar sziromleveleire fagyott. Szomorúan tapasztatta, hogy ő okozta mások halálát. Reggel egy harmatcsepp szállott szirmaira s megdöbbenve tapasztalta a tűzvirág szomorúságát. Fel akarta vidítani, ezért segítségül hívta test­vérkéit is. A harmatcseppek súlyától a virág azonban még jobban meggörnyedt. Az első aranyos fényben úszó napsuga­rak meglepetten tapasztalták, hogy a tűzvirág könnyezik. A könnyeket me­legükkel akarták róla lecsókolni. Se­­gíteniakarásuk azonban hiábavalónak bizonyult, mert a büszke virág her­vadni kezdett, s csakhamar száraz korccsá változott. Az ásításról Ha valaki jóízűt ásít, látván ezt a másik ember — ákarva-akaratlan —, ugyancsak ásítozni kezd. Az ásítás ragályos. Akaratunktól független reflex* folyamat, s kimerülés, fáradság, álmosság, unalom — esetleg éhség —, vagy valamilyen idegrendszeri betegség (pl. hisztéria), aminél valóságos ásítógörcs jelentkezhet, vagy egyéb betegség okozza. Váltólázhoz, migrén­hez, főfájáshoz is társulhát. Nézzük csak, mi is az ásítás az élettan tükrében? Az arcizmok görcsösen összehúzódnak. Tágranyílik a száj. Az állkapocs túlfeszül. Néha annyira, hogy az izületi fejecs — persze ritkán, s csak az arra hajlamosaknál — az izületi vápából-kiugorhat. Ez az állkapocsficam, vA szájtátást tartós, mély belégzés követi, ami rövid, lökésszerű kilégzésekkel fejeződik be. A folyamatban résztvesz a mimikái izmokat ellátó és a gégefő mozgató idege, tehát a légzést elősegítő idegek összessége is. Legfőbb oka az agy légzőközpontjának a zavara, amit — feltehetően — a vér valamilyen oxi­génhiánya idézhet elő. Érdekes, hogy nemcsak a természettudományok iránt éreklődők, nem­csak a biológusok, hanem még az orvosok is jelentéktelen folyamatnak tar­tották az ásítást és aránylag keveset foglalkoztak vele. Ritkán vizsgálták éš alig írtak róla. Pedig a kérdés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Képzeljük csak el, hogy olyan társaságban (előadás, tárgyalás), ahol a figyelem hiánya hátrányos, zavaró — mondhatnám —, bántó az előadóra vagy a többi jelenlevőre. Ébernek kell lenni, de valaki ásítozni kezd. An­nak Is kellemetlen, aki elkezdi. Hát még annak, aki folytatja. Mert a kapcso­lódó reflex-folyamatokat nem könnyű elcsitítani. Számtalan sértődés, ha­rag, vagy legalább is hátrány származhat az ilyen szerencsétlen helyzetből, pedig kézenfekvő a magyarázata az ásítózó és a figyelmetlenséget hangoz­tató számára is: néha csak egyszerű reflex-folyamat, máskor fáradság, ki­merültség, idegfeszültség, a vér oxigénhiánya, vagy a központi idegrend­szer valamilyen zavara. Persze, néha csak álmosság, alváshiány, vagy az emberre tenyerelő kétségbeejtő unalom. A Hüvelyk Matyi című filmben az egyik szereplő, az ásító ember énekel egy ásítozással színezett dalt. Az volt az érdekes, hogy — ahogyan a kínai baba ásítozva mondta — a tiszteletreméltó ásító ember igen eredményesen énekelt, mert megfigyelhető volt, a mozinézők fele valóban ásítozni kez­dett. Úgy, mint Munkácsy Mihály világhíres képe Az ásító inas, ami előtt gyakran látni ásítozó műértőket. Pedig a kép igazán nem unalmas, hanem nagyon is érdekes, csodálatos alkotás. Az ásítás Izgalma tehát az emberben van, csak az izgalmat kiváltó inger érkezik a környezetből, ha reflekto­­rikus. És ha nem az?.... Aludja magát jól ki az ember! A reflexre épülőt pedig iparkodjék megelőzni. A vér oxigéntartalmának a növelésével, mély lélegzetvételekkel lehetőleg szabad levegőn, vagy mozgással, a homlok és a tarkó táj, esetleg a nyak masszírozásával, dörzsölgetésével, vizes ruhával való megtörléssel, az érdeklődés felrázásával, más irányba terelésével, feketekávéval, üdítőitallal vagy — ha más nincs — pár korty vízzel. ... mert az ásító ember a hétköznapi életben nem olyan, mint a filmen. Ott nem tiszteletreméltó! Dr. BUGA LÄSZLÖ ® Az omlett és a felfújt tojásétel magasabb és könnyebb lesz, ha főtt reszelt burgonyát keverünk a tész­tába. ® A puha kenyér is jól szeletel­hető, ha forró késsel szeletelik föl. ® A kolbász nem hasad meg főzés közben, ha előbb villámgyorsan for­ró vízbe mártjuk és lisztben meghem­­pergetjük. Szép, fényes mázt kap, ha a zsírba kevés cukrot teszünk és jól megpirítjuk. ® Nem ég oda a lábos tejes étel főzésekor, ha használat előtt kevés vizet öntünk a lábos aljára. A tejbe­­rizst, a darát állandó keveréssel főz­zük, és tegyünk alá főzőlemezt is. ® A marhapecsenye igen zamatos és pikáns ízű lesz, ha előtte való estén vékonyan bekenjük finom mus­tárral. A mustár beszívódik, megpu­hítja a húst és igen jó ízt ad neki. ® A tojásrántotta sokkal ízlete­­sebb, ha reszelt sajtot adunk bele. Egy tojásra egy késhegynyit számí­tunk. ERESZTREJTVÉNY A SZABADIDŐ A kertész érthetetlenül csóválta a fejét - a tűzvirág pusztulása láttán, majd gondolkodás nélkül letépte és a szemétdombra hajította. CSIBA LÁSZLÓ Szamok esküvője Egy elment Kettőért, Három elment Négyért, Öt hozta a Hatot, Hét elszaladt Nyolcért, Kilenc üzent Tíznek: mihamarabb jöjjék, le ne késsé ő se számok esküvőjét. Tizenegy is szaladt, hozta Tizenkettőt, párosával mászták meg a csigalépcsőt. És egyre csak jöttek sorba szakadatlan, a pap: ötvenkilenc, papné meg a Hatvan, koszorúslány Százegy, Százkettő a násznagy, — jaj, szét ne nyomják a lakodalmas házat! De bizony szétnyomták, olyan sokan voltak, Billió, Trillió szanaszét futottak. Quadrillió csillag megreszketett tőle, a Nevesincs sok szám, mind futott előle, a nagy Mindenségnek zugait betöltve — így maradt el végleg számok esküvője ... BlRÖ ANDRÁS VÍZSZINTES: 1. Béke — latinul. 3. Énekhang. 5. Szlo­vákiai magyar ké­pes hetilap. 6. Is­mert amerikai film címe. 9. Sertéslak. 11. Angol névelő. 14. Lanthanum vegyjele. 15. Mozi régebbi elnevezé­se. 17. Tudósítás. 19. Nem halott. 20. Kelet-Szlovákia metropolisa. 21. Ázsia nagyobbik része. 23. Nem egé­szen siet. 25. Csil­lagkép. 27. Kétes. 29. Izomszalagja. 31. Francia névelő. 32. Állatkert. 33. Színdarab. 34. Pa­­szuly. 35. Betű ki­ejtve. 37. Folyó Erdélyben. 39. Ki­csinyítő képző. 40. Óriáskígyó. 42. Ég­táj. 44. Nem egé­szen üres. 45.......... Gyula, magyar író. 46. Török férfinév. 47. Több pápa neve. 49. Tanulmány­rajz. 51. Asszonynév végződés. 53. Vonatkozó névmás. 55. A növényszár alsó vége. 56. Korhol. 57. Amerikai komikus színész. 58. Fogadási ösz­­szeg. 59. Dísz. 61. А-betűvel az elején, nagy tó Közép-Ázsiában. 63. ... Lisa, híres festmény. 64. Zsiradék. 65. Az olasz autók nemzetközi jelzése. FÜGGŐLEGES: 1. Folyó Olaszor­szágban. 2. Rangjelző szócska. 4. Ke­resztül. 5. Tiltósző. 7. Olasz névelő. 8. Igen oroszul. 10. Sportág. 12. Az idézet második része. 13. Személyes névmás. 15. Csallóközi nagyközség. 16. Rendben van angolul. 17. A sör tetején úszik. 18. Vízben él. 19. Az idézet első része. 22. Az idézet har­madik része. 24. Jegyez. 26. Névelő. 28. Nemzetközi segélykérő jel. 29. Tejtermék. 30. Német hivatal. 31. Há­zikó. 36. Ételízesítő. 38. Folyadék. 40. A hangerősség mérésének egyik egy­sége. 41. Régi űrmérték. 42. D. Y. A. 43. Finomságérték. 48. Tova. 50. Ke­mény tárgy. 52. Menetrendi rövidítés. 53. Oda. 54. Város Szlovákiában. 55. Tágas közlekedési hely. 59. Patakocs­ka. 60. Állóvíz. 62. Helvrag. Beküldendő a függőleges 19., 12. és 22. sz. sorok megfejtése.

Next

/
Thumbnails
Contents