Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-14 / 15. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. április 14. 6 Az üzemközi vállalkozás KÖZGAZDASÁGI TÁRSADALMI VII. TÉMA A mezőgazdasági termelés fejlesztésének a végcélja az, hogy mindjobban kielégítse a fogyasztói piac élelmiszer, valamint a feldolgozó ipar nyersanyag-szükségletét. Tény, hogy mezőgazdaságunk főleg az utóbbi években nagy elismerést vívott ki a fogyasztók ellátásában, mindamellett a termelékenység emelkedése és az anyagráfordítás közt aránytalanság tapasztalható. Az 1969—1971-es években például a szövetkezetekben 8 százalékkal nőttek a teljesítmények, s hasonló eredményt értek el az állami gazdaságokban is. Ez nagyon biztató jelenség, hiszen ebben a tekintetben világviszonylatban is megtisztelő helyet vívtunk ki, s ez pártunk következetes mezőgazdasági politikájának köszönhető. Ezzel szemben eléggé kedvezőtlen a helyzet a többtermelésre fordított költségekkel kapcsolatban. Olyan helyzet alakult ki, hogy a 8 százalékos nagyobb teljesítmény mellett az anyagköltség a szövetkezetben több mint 15, az állami gazdaságokban pedig több mint 13 százalékkal nőtt. Ha abból indulunk ki, hogy az anyagköltség a szövetkezeteknél az említett teljesítményekkel összefüggésben 50 százalék az állami gazdasá goknál pedig közel kétharmad rész, arra a következtetésre, jutunk, hogy a teljes terméstöbbletet olyan anyagmennyiséggel értük el, mint a többlet teljesítmény által nyert termékmennyiség, s a munkaköltség sem csökkent számottevően. Így a valóságos társadalmi effektivítás már más képet mutat. Ugyanilyen a helyzet a munkadíjazással is. A nagyobb teljesítménnyel párhuzamban nőtt a javadalom, persze a kelleténél lényegesen több anyagráfordítással. Az elmondottak arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben következetesebben, merészebben igénybe vegyük a hatékonyságot előmozdító korszerű technikát, a vegyszereket és más fontos eszközöket, melyek befolyásolják a termelékenység szüntelen emelkedését az emberi munkaszükséglet arányos csökkentése mellett. A termelési folyamat technizálása és kemizálása tehát az anyagköltségek emelkedésével járt és törvényszerűen elkerülhetetlen folyamata mezőgazdasági termelésünknek. Azonban nagyon fontos, hogy ezeknek az eszközöknek a' felhasználása ésszerűen történjék, vagyis kevesebb élő munkaerő feltételezett munkadíjának a megtakarításában kiegyenlítődjék. Manapság ugyanazokat a munkaműveleteket, melyeket korábban sok ember egyszerű munkaeszközökkel végzett, korszerű, bonyolult, meglehetősen drága speciális gépek végzik. Ez nem más mint a tudományos technikai előrehaladás magától értetődő velejárója! A mezőgazdasági üzemekben törvényszerűen jelentkezik a műszaki alapeszközök felújításának a szükségessége. S ehhez aránylag sok pénz kell. Azt legtöbbször bankhitelből szerzik be. Az összeget persze meghatározott időn belül a kamattal együtt vissza kell téríteni. Ez rendszerint azzal jár, hogy a termelés hatékonyabbá tételét , serkentő eszközök mellett ki kell alakítani a hitel és a kamat térítés keretét. Tehát az univerzális termeléssel foglalkozó gazdaságok ilymódon aránylag nagy pénzeszközöket kötnek le, mert egy-egy megvásárolt speciális gépet az adott helyzetbert semmiképpen sem lehet maximálisan kihasználni. Erre azt mondhatná valaki, hogy a kevéssé igénybe vett gép, tovább tart. Elvileg igen, de ne feledjük, hogy a leírásoknál keletkezett összeg mindenképpen a termelést drágítja. Akkor is, ha csak rövid ideig használjuk a gépeket, s akkor is, ha maximálisan igénybe vesszük azokat. A mai rohamos műszaki előrehaladásnál persze közben bármelyik gép korszerűtlenné válhat. A NAGYÜZEMI TERMELÉS KÖVETELMÉNYEI A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA A múlt évtizedek alatt a szövetkezetesítéssel falvainkon létrejött a szocialista nagytermelés alapja. Átlagban az emberek összefogásával közel 700 hektáros szövetkezetek és több mint 4500 hektáros állami gazdaságok keletkeztek. Így a termelés bizonyos mértékben összpontosult, áttekinthetőbbé vált, s szervezetileg, valamint társadalmilag eleget tett a hozzáfűzött reményeknek Ám a termelés általános műszaki és szervezési színvonala nem fejlődött legalábbis a társadalom által támasztott követelményekkel párhuzamban nem. A felaprózott univerzális termelés keretében szinte megoldhatatlan a szakosítás és az összpontosítás. Tény, hogy egyes munkaszakaszok eddigi nagyüzemi technikai és technológiai megoldása s az erre szorosan kötődő szervezés igényességénél fogva felülmúlja a kisgazdaságok képességeit. Főleg az állattenyésztés szakosítása és összpontosítása kíván nagyobb figyelmet Ezen a téren már több esetben jó eredményt értünk el. Például a tojás- és a sertéshústermelésben. Az üzemközi vállalkozáson alapuló tojás- és sertéshústermelés közgazdasági előnyösségét bizo nyitja a termelékenység rohamos mennyiségi emelkedése mellett a munkatermelékenység hatékonyság fokozása is. az Állattenyésztés szakosítása ÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA Köztudomású, hogy a szakosítás és az összpontosítás országszerte egyre nagyobb teret hódít az állattenyésztésben, s újabban a munkaigényes szarvasmarhatenyésztésben, mely sok tekintetben a nyitott állatforgóra támaszkodik. Például a trutnovi állami gazdaság a nagyUzemi borjúnevelés három részlegén az alábbiak szerint oldotta meg: létesített egy 340 borjút befogadó úgynevezett átvevő részleget; épített egy 600 borjú elhelyezésére alkalmas részleget, ahol az állatokat tejjel takarmányozzák; a harmadik, 400 borjút befogadó részlegen növényi eredetű eleséggel táplálják az állatokat. A nagyüzemi borjúnevelés előnyét abban látják, hogy a szakosítás és az összpontosítás feltételei közt tökéletesen megoldották az állatok szelektálását, jobban megszervezhetik az állategészségügyi gondoskodást, eredményesebben kihasználhatják a borjak takarmányértékesítö- és egyéb képességeit, ami természetszerűleg abrakmegtakarítást és jobb szervezést, tehát nagyobb hasznot eredményez. A nagyüzemi borjúneveidében például egy dolgozó munkatermelékenysége a régi átlagos 35 borjú gondozásával szemben az alábbiakban vázolható fel: ® az átvevő részlegen egy dolgozó 70; Ш a tejjel takarmányozó részlegen 90; 9 a növényi eleséggel takarmányozó részlegen pedig 112 állatot lát el. Ez pedig azt jelenti, hogy a termelés ésszerű szakosítása és összpontosítása lehetővé tette a munkatermelékenység két-, sőt háromszoros emelkedését! AZ ÜZEMKÖZI VÁLLALKOZÁS KÖZGAZDASÁGI ELŐNYEI A termelés szakosítása és összpontosítása nem kizárólagosan az állattenyésztés kiváltsága, hanem a növénytermesztésben is teret hódít. Erre ma már számos jó példa van. A BLOVICEI iizemközi vállalkozást 9 kisebb szövetkezetből összesen 5300 hektár földterületen hnzták létre. A vállalkozáshoz tartozó gazdaságok szenázsoló gépsort vásároltak. A felszerelés 2 rotációs fűkaszálóból, 1 rendsodróból, 1 magaiáró szecskázóból (gyfijtőkocsival), 4 kerekes traktorból (5—7 tonnás oldalmagasítós pótkocsikkal), s 1 ZT— 300-as traktorból áll. Az utóbbit a szenázs tömörítésénél használják. A gépsort mindössze 10 dolgozó szolgálja ki. A kis csoport 30 nap alatt 23 ezer mázsa szenázst készített, mázsánkénti 1,28 korona munkaköltséggel. A hagyományos munkafolyamathoz képest az üzemközi || vállalkozás keretében az alábbi megtakarítást érték el: A szenázs minden mázsájánál 1 koronával csökkentették a költségeket. Így 44 százalékos megtakarítást értek el. Tehát összesen 23 ezer koronával kisebb a munkaköltség. A korábbi szükséglethez képest a betakarításnál 8 személlyel csökkentették az emberi munkaerőt. Ezzel egyidejűleg 4 traktort más munkára használhattak fel s így a szenázs készítésnél 3600 literrel kevesebb naftára volt szükség. A betakarítás korszerű technológiája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zöldtakarmány időben jó minőségben verme- ijs lésre került. Ezzel a szenázs tápértéke kifogástalan lett. A fenti ismeretek birtokában áz üzemközi vállalkozás tagszövetkeztei úgy döntöttek, hogy az együttműködést a nö-. vénytermsztés más szakaszaira is kiterjesztik. MIÉRT ELŐNYÖS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN? Egyes üzemek képviselőivel való beszélgetésből kitűnt, hogy a növénytermesztés egyes feladatainak összpontosításával kapcsolatosan bizonytalanság uralkodik. Egyesek nem tudnak dönteni az üzemközi vállalkozás és az egyesítés lehetőségei közt. Tény, hogy mind a két módozat lehetővé teszi a nagyobb arányú összpontosítást. Ugyanis pártunk XIV. kongresszusénak erre vonatkozó irányelvei mind a két változatot lehetségesnek tartják. Napjainkban mégis célszerűbb az üzemközi vállalkozások létesítése, mert ezek döntően befolyásolják a növénytermesztés termelőerőinek fejlődését. Köztudomású, hogy a tudományos műszaki előrehaladás nem minden szakaszon érvényesül egyformán. Ha tehát a növénytermesztés egyes műveletei technizálásának jelenlegi színvonalát vesszük alapul, könnyen megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésre álló korszerű eszközök optimális kihasználása szükségessé teszi egyes növényféleségek nagy területre történő összpontosítását, több száz, illetve több ezer hektáron való termesztését. A gabonatermesztésnél például az optimális terület mintegy 2000 hektárra tehető. Így a korszerű műszaki eszközöket csak néhány, nagy területre összpontosított növény termesztésénél és betakarításánál használhatjuk, s ehhez nem feltétlenül szükséges a gazdaságok egyesítése, hanem inkább meghatározott műveletekre irányuló üzemközi együttműködése egy-egy gazdaság önállóságának megtartásánál. Feltételeink közt, amikor a növénytermesztés egyes munkaműveleteinek termelési feladatainak az összpontosításáról döntünk akár a szerződéses alapon történő üzemközi vállalkozásról, akár az egyesítésről legyen sző, feltétlenül ki vánatos egyéb körülmények figyelembevétele is. Gondot okoz például az egyes üzemek közti különböző színvonal, ami nemcsak az alapok, hanem a normák különbözőségében is megnyilvánul. Problematikus az is, hogy egymás mellett gyakran állami és szövetkezeti vállalatok gazdálkodnak, mégis kívánatos a termelés szakosítása és összpontosítása, ami üzemközi vállalkozás keretében jól megoldható. Tehát nem a véletlen műve, hogy felsőbb szerveink a szakosítás és az összpontosítás legésszerűbb megoldásának az üzemközi vállalkozást jelölik meg. MIKOR EGYESÍTENI S MIKOR EGYÜTTMŰKÖDNI? Olyan esetekben amikor az egymáshoz közel eső szövetkezetek földterülete legfeljebb 300 vajjy kevesebb hektár, az adott feltételek mellett a gépeket semmiképpen sem használhatják ki ésszerűen, tehát ilyen esetekben indokolt a kis gazdaságok egyesítése. Esetenként persze az sem kerülhető el, ha több nagy és erős gazdaság tagsága az egyesítés mellett dönt. Azonban mind az egyesítésre kerülő gazdaságok vezetőinek. mind az irányító szerveknek az egyesítés bekövetkezése előtt beható elemzéssel meg kell állapítaniuk a célszerűséget. Már az egyesítés előtt tisztában kell lenniük azzal, milyen célt követnek a termelés műszaki szervezésével, miben nyilvánul meg az egyesítés előnyössége, hogyan tovább az egyesített gazdaság és a társadalom tervszerű feladatainak teljesítésében, s végül a tagság hozzájárult-e az egyesítéshez stb. Mind a szövetkezetek egyesítésénél, mind pedig az üzemközi vállalkozások létrehozásánál annak az alapelvnek kell érvényesülnie, hogy a „beavatkozásnak“ csak akkor van értelme, ha rajta keresztül lehetővé válik a termelékenység lényeges emelkedése, kevesebb emberi munkaerő igénybevételével. Tehát minden szakosításnak és összpontosításnak a többtermelést kell követnie. A szerződéses viszonyon alapuló üzemközi vállalkozások létrehozásánál fontos tényező, hogy a szervezés és az irányítás alapelve érvényesüljön, s ennek kapcsán megteremtsék a meghatározott munkaterületen történő termelés közgazdasági előnyeinek összes feltételét, s az együttműködést tapasztalat szerint fokozatosan más munkaterületekre is kiszélesítsék. Ezzel a gazdaságok közel kerülnek egymáshoz, s minden előfeltétel adva lehet a még szorosabb együttműködésre, az üzemközi vállalatok kialakítására, esetleg azok egyesítésére is. Persze ehhez sok mindent meg kell még oldanunk. KEMIZÁLÁS A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN Számottevő tartalék rejlik a növénytermesztés hatékonyabbá tétele tekintetében a kemizáláshoz szükséges erők és eszközök összpontosításában. Erre figyelmeztet bennünket a CSKP KB 1971 márciusi elnökségének dokumentuma is. Tény, hogy azóta csak rövid idő telt el ahhoz, hogy konkrét példákkal bizonyíthatnánk az összpontosított kemizálás közgazdasági előnyeit ismeretesek azonban az NDK földművesszövetkezeteinek a tapasztalatai ahhol közös erőfeszítéssel építik a növénytermesztés kemizálásának a központjait. Ezzel nemcsak a hozam számottevő, hanem egyben a munkatermelékenység jelentékeny emelkedését tették lehetővé. Ez természetesen hozzásegítette őket a költségek lényeges csökkentéséhez. Az NDK erfurti járásban például 28 szövetkezet és 1 állami gazdaság 1966-ban összpontosította eszközeit egy agrokémiai központ kiépítéséhez. Bár az építés terén még sok a tennivaló, de máris azt mondhatjuk, hogy a műtrágyák célszerű applikálása a gabonaféléknél az utóbbi három évben a hektárhozamok 17 százalékos, a cukorrépánál pedig 10 százalékos emelkedés tette lehetővé, s a burgonyánál 255 mázsás átlagos hozamot értek el. A műtrágyák apnlikálásával az emberi munkatermelékenység csaknem 50 százalékkal emelkedett, s az az agrokémiai központ által a tagüzemeknek nyújtott szolgáltatás költsége Vz—Vi-vel kisebb lett mint régebben. Ami a mi feltételeinket illeti, jelenleg csak a feldolgozott adatokra támaszkodhatunk, melyek az agrokémiai szolgáltatások várható közgazdasági célszerűségét körvonalazzák. Csak így érhetünk el jobb eredményeket a növénytermesztésben. Az agrokémiai központokkal ugyanis nem mint jövedelem hajhászó szervezetekkel számolunk. Tevékenységüknek a növénytermesztés hatékonyságában kell kifejeződnie. Az agrokémiai vállalatok tagjaiknak, vagyis a mezőgazdasági üzemeknek a szolgáltatást önköltségi áron, tehát külön haszon nélkül kell nyújtaniuk, s dolgozóikat a költségek szüntelen csökkentésével kell érdekeltté tenniük. Ilyen szolgáltatás a mezőgazdasági üzemek számára közgazdasági szempontból csak így válhat érdekessé. Csak így csökkenthetik a növénytermesztés és azon keresztül az állattenyésztés költségeit. Persze az önköltséggel szolgáltatást nyújtó agrokémiai központok haszon hiányában nem esnének adózás alá. AZ AGROKÉMIAI KÖZPONTI KIÉPÍTÉSE Az agrokémiai központok kiépítésével összefüggésben tehát meg kell még jegyezni, hogy azokat az említettek ellenére is létre kell hozni. Feltételezhető, hogy a tagüzemek saját eszközeikből segítik ilyen szolgáltató szervezetek kiépítését. Azonban a gazdasági vezetők közül többen úgy vélekednek, hogy fölösleges a dolgok „bonyolítása“. Véleményük szerint célszerűbb lenne a nyereséges agrokémiai központi kiépítése. Érveléseiket azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a tagüzemek állítólag nem képesek a központok fejlesztési költségeinek a vállalására. Az érvelők valahogy nem értették és nem értékelték az olcsó szolgáltatás gazdasági jelentőségét! Alábecsülik a mezőgazdasági üzemeket, a közgazdasági célszerűség felismerése képességében stb. * * # Az üzemközi vállalkozások kiépítése a növénytermesztésben még csak a kezdetnél tart. Ezért a keletkezésnél jelentkező problémák semmiképpen sem lepnek meg bennünket, s akadályt sem gördíthetnek az együttműködés elé. A központi szervek, valamint a hírközlő eszközök támogatást nyújtanak a célszerű üzemközi vállalkozások kiépítésében. Persze kezdetben problémák is felmerülnek, melyeket fokozatosan elhárítunk, hogy jobban, eredményesebben teljesíthessük a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó feladatainkat. —hai ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Az önök gazdaságában az anyagi természetű eszközök célszerű felhasználásával milyen eredményt érnek el a termelésben? 2. Milyen tényezők befolyásolják azt, hogy gazdaságuk termelési eredménye nem eléggé kedvező? 3. Milyen hatékony intézkedéssel segítik elő a kifejezőbb termelési eredmény elérését?
