Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-07 / 14. szám
A tenyesztojások kívaiasztásáröl újból azokat, s hosszabb ólazás esetében a fagy se tegyen kárt bennük. A tojásokat levegős, hűvös kb. 10 tokos meleg helyiségben raktározzuk. A helyiség ne legyen túlságosan száraz, a tojások különben beszáradnak. Az 5 C toknál alacsonyabb és 15 C toknál magasabb hőmérséklet káros. A hat napnál öregebb tojásokat nem tanácsos kelteteleniti a tojást. Ezért ajánlatos az ólak, a tojófészkek tisztántartása. A tojásokat összegyűjtő személy keze legyen tiszta. A keltetőtojások legyenek szabályosak és síma felületűek. Az érdes héjú tojások gyorsan beszáradnak. Túl nagy tojást ne tegyünk a kotlós alá, mivel azok rendszerint kétszikűek. Kotlók a költés alatt sok enerД kistenyésztők gyakran panaszkodnak, hogy enynyi meg ennyi tojást tettek a tyúk, a lúd vagy a kacsa alá és a kotló bár nem törte össze a tojásokat, a kelési százalék mégis rossz volt. Ilyenkor a tenyésztő szidja a kakast, a gúnárt, a kotlóst stb. csak arra nem gondol, hogy a hibát esetleg ő is elkövethette. Mert nézzük Csak azokat a több tényezőket, amelyek befolyásolják a keltető tojások minőségét és ezzel együtt a kelési százalékot. Elsősorban a takarmányok mennyisége és minősége, almozás és gondozás, az ivararány s végül a tojások kezelése — megtojástól egészen a kikelésig. A tenyésztő feladata tehát az olyan feltételek kialakítása, melyek közepette kifogástalan keltető tojások nyerhetők és elejét lehet venni mind annak, ami a minőséget leronthatja. Szóljunk azonban egyelőre csak a tojások kezeléséről. A keltetésre szánt tojás legyen friss. A keltetési idényben a tojásokat napjában többször szedjük össze, hogy a később tojó tyúkok ne melegítsék fel tésre felhasználni. Kivételt képez a lúdtojás. A keltetésre szánt tojásokat naponta forgatni kell, hogy a könnyebb sárgája eredeti helyzetében, a tojás közepén maradjon és hozá ne tapadjon a tojáshéjhoz. Jó ha a keltető tojásokat erre a célra készült tálcákon tároljuk. A keltetésre szánt tojások legyenek tiszták. A tojáshéjról mosással eltávolítjuk a védőréteget (kivétel a kacsatojás). Bármilyen zsiradék is elértékgiát veszítenek, mivel nem ülnek — hanem állnak a tojásokon. Ezért olyan takarmányt kell adnunk részükre, mely elégséges szénhidrátot tartalmaz, pl. gabonafélét: búzát, áriját és kukoricát arányosan elosztva. Kerüljük a nedvdús takarmányok (répa) etetését. Elég ha a kotlóst naponta egyszer megetetjük és friss vízzel megitatjuk. A tojásokat az etetési idő alatt takarjuk le, hogy ki ne hűljenek. Ez a művelet a kotlólúdnál nem szükséges, mert aza fészek elhagyása előtt — pehelytollal betakarja tojásait. Ősi szokás szerint a kistenyésztők a tojáson ülő ludat naponta a vízre engedik, ám legtöbbször igen sokan nem tudnak rá magyarázatot adni, hogy miért kell ezt tenni. Erre azért van szükség — különösen két hét után, mert a lúdtojás héja vastag és szükséges a héj bevizezése, amely hatással van a tojásban lévő ébrény további fejlődésére. Ha nem áll módunkban a ludat vízre engedni, úgy naponta állott vízzel permetezzük be a tojásokat, mert ezzel elősegítjük a tojások jobb keltetését. Azokat a tojásokat, amelyek kiváltak a tyúk, vagy a lúd alól, megfőzve mindjárt feletetjük a tyúkokkal vagy eltesszük és a kiscsibék, kislibák kikelése után — használjuk fel etetésre. MOLNÁR FERENC, a Dun. Streda-i (Dunaszerdahelyi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára Kisállattenyésztők rókái Kékróka a matúškovoi Slovmink ketrecében. (A szerző felvétele) A „Kisállattenyésztők kézikönyve“, amelyet Štefan Maar és munkaközössége írt, érdekes szakkönyv. Olvasható benne például az is, hogy „A többi prémes állat (róka, nyest, mosómedve stb.) tenyésztésének ma nincsen gazdasági jelentősége, ezért ezeket az állatokat csak igen elvétve tenyésztik“. A róka etetése, gondozása nagy gondot nkoz, ennek ellenére tartása a kisállattenyésztők köreiben egyre gyakoribb jelenség. Tél végén találkoztam a Slovmink matúškovoi (taksonyi) közös vállalkozás üzemének igazgatójával s megtudtam, hogy a náluk múlt évben tartott 120 kékróka száma a felére csökkent. Kissé meglepett, amikor elmondotta, hogy a rókákat nem prémezték le, hanem 56 darabot eladtak belőlük a kisállattenyésztőknek, mégpedig ezer koronáért darabját. A KARA szőrmeipari vállalatnak és a kistenyésztőknek egyaránt érdeke a prémesállalok tenyésztésének bővítése. KRAJCSOVICS FERDINAND, Galanla (Galánla) Vedlésgátló tojótyúkoknak Szakembereink egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gazdaságos termelésre s igyekeznek a bevált új módszereket minél előbb alkalmazni. A korszerű baromfitenyésztés egyik fő kérdése a tojójércék rendes felnevelése, amely még mindig igen nagy ráfordítással jár, nem beszélve arról, hogy ez a kérdés évente felmerül, ugyanis az évente kicserélésre kerülő tojókat pótolni kell. Sok esetben olyan probléma is fennáll, hogy a tojókat 50 %-os termelésük idején kell kiselejtezni. E kérdés megoldásával egyre több baromfitenyésztő foglalkozik és felmerül a kérdés, vajon nem lenne-e kifizetőbb a tojók termelőképességének kétéves kihasználása. Eközben azonban ismét egy negatívum jelentkezik — a vedlés. A tojók természetes vedlése általában három hónapig tart, ami azt jelenti, hogy a második évben jelentősen csökken a tojástermelés. Ebből kiindulva néhány évvel ezelőtt vezették be az egyéves tojőciklust. Ma azonban ismét olyan tények állnak fenn, hogy a kétéves tojéciklus kifizetőbb lehet mivel olyan kémiai anyagokkal kísérleteznek, amelyek megrövidítik a vedlés idejét. Ezek közé az anyagok közé tartozik a VŰFB 7319-es preparátum, melynek hatékonyságát Procházka elvtárs Píseken tanulmányozta. Eredményei olyan adatokat, tényeket tártak fel, hogy a szakemberek között igen sokan akadnak, akik már gyakorlati megoldásán törik fejüket. A kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a kétéves tojóciklus esetén a második évben tojónként 0,6 fillérrel nagyobb a haszon, mint az első évben. Költségek a kényszerített vedlés során egy tojóra 18—20 fillért jelentenek. Ebben az esetben még számolnunk kell a jércék nevelésének költségeivel, ami csak minden második évben szükséges. A VÚFB 7319-es preparátum adagolásával a vedlést egy hónapra rövidítették, ami azt jelenti, hogy az első évben 12 hónapig, a másodikban legalább 9 hónapig gazdaságos a tojástermelés. Ökonómiai és tenyésztési szempontból tehát a kétéves tojóciklus a kényszerített vedléssel több irányban megfelelő és megvalósítható. BAJKAI LAJOS mérnök, Búé (Búcs) A HŐMÉRSÉKLET ÉS A HÄZISZÄRNYASOK TOJÁSTERMELÉSE MI VÁRHATÓ A PULYKATENYÉSZTÉS FEJLŐDÉSÉBEN? К 431. F© ■. B> 1 111(1(11111111 ’ ШШШ Miért elinvösebb a ketreces galambtartás ? A marylandi egyetem kísérletei szerint a háziszárnyasok számára az optimális környezeti hőmérséklet kb. 21 C fok. Ha a levegő hőmérséklete ennél nagyobb, akkor a szervezet a . felesleges hőmennyiségtől erőteljesebb légzéssel szabadul. Ha kisebb a hőmérséklet, akkor a szárnyasok a takarmány egy részét a test hőmérséklet fenntartására használja fel, s ezáltal ez az energia nem fordul tojástermelésre vagy hústermelésre. A Virginiában végzett hasonló vizsgálat azt bizonyítja, hogy a legkedvezőbb a 18—21 C fok közötti hőmérséklet. Ha a környezet 27 C fok fölé emelkedik, a szervezet működésében többféle változás következik be. Ilyen többek között a mélyebb légzés, a több ivóvíz felvétel, ugyanakkor kevesebbet esznek és a testsúlyukkal együtt a tojástermelés is csökken. A kutatók azt is megállapították, hogy a tyúkok testhőmérséklete 8—10 napon belül alkalmazkodik a környezet hőmérsékletéhez, de ez mint stressz és léttani szempontból, valamint a termelési teljesítmény szempontjából is károsodást Idéz elő. A hőmérséklet ingadozása nemcsak a tojástermelést, hanem a tojás minőségét is befolyásolja. Egy kísérlet során 32 C fokos környezeti hőmérsékleten a tyúkok nemcsak kevesebbet tojtak, hanem a tojások súlya kisebb, a tojáshéj pedig vékonyabb lett. A kísérletek megállapításai az intenzíven tartott galambokra is vonatkoznak. (Poultry Digest) —szí— Az intenzív galambhústermelés területén a jövő tartási módja a ketreces tartás. Ez szinte elkerülhetetlen, mert a sporttenyésztésben alkalmazott tenyésztési eljárások, elhelyezési és takarmányozási módok ma már nem szolgálják elég hatékonyan az árutermelés céljait. A nagy teljesítményre kitenyésztett galambfajta csak akkor tudja kibontakoztatni meglevő jó tulajdonságait, ha a A galambok ketreces tartása. (A szerző felvétele) tenyésztési, elhelyezési és a takarmányozási körülményeket e jó tulajdonságokkal szinkronba állítjuk. Köztudomású, hogy a tömegesen tartott galamboknál az egészségügyi ellenőrzést kellően megvalósítani szinte lehetetlen. A párzások alkalmával az idegen galamb mindig megzavarja a párzó galambokat és ez a termékenység rovására megy. A galambpárok teljesítményét, a fiókák fejlődési crélyét így ellenőrizni nem lehet, vagy csak igen körülményesen. Miért előnyös tehát a galambok ketreces tartása? A ketrecekben, a galambpár minden külső káros stressz ellen védve van, ellenőrizhető egészségügyi és teljesítmény szempontjából, a párzás eredményesebb, kevesebb a takarmánypazarlás, s jobb a fiókák fejlődési erélye. Előny az is, hogy egységnyi alapterületen több tenyészpár helyezhető el, a tartás jobban gépesíthető, sőt automatizálható. A közölt kép elegendő tájékoztatást nyújt ahhoz, hogy házilag is készítsünk galambketreceket az intenzív galambfajták, hatékonyabb árutermelése érdekében. —szikora— Ma a világon a legnagyobb pulykatenyésztő állam az Egyesült Államok. Érdekes viszont, hogy annak ellenére, hogy a mai nehéztestü (szélesmellű), pulykatípusokat is ott tenyésztették ki, a tartásmőd tekintetében — összehasonlítva egyes európai államok és Kanada tenyésztőinek módszereit, — elmaradás látszik Amerikában, mert a vágó- és a tenyészpulykáknak túlnyomó részét ma is szabad kifutókon, vándorólakban nevelik fel, s a valódi intenzív tartásmód csak most terjed. Dr. R. L. Atkinson-nak, a Texasi Egyetem pulykaszakértőjének előrejelzése szerint az Egyesült Államokban a tenyésztési irány szintén a teljes zárt tartásmól. Ezt három okból tartja szükségesnek. 1. A környezetszennyeződési előírások kötelezővé teszik a tenyésztőknek, hogy állományaikat zártan, ólakban tartsák. 2. A környezeti körülményeknek a zárt tartásban lehetséges kontrollálásával egyenletesebbé tehető az évi termelés. 3. A mesterséges fényben, zártan nevelt pulykaál lomány esetén jobb növekedésére lehet számítani. 4. Lehetséges az automatizálás, és ezzel csökken a munkaerő-szükséglet és a munkabérköltség. Megjósolja, hogy magasabb tápanyagtartalmú takarmányokat fognak a jövőben használni, mind a takarmány fehérje-, mind pedig energiatartalmát tekintve. A biológiai adottságok miatt ésszerű lesz az ivarokat külön nevelni, és a nőivarúakat 15 hetes korban, a bakokat 20—21 hetes korban vágóra értékesíteni. Ennek azonban feltétele a megfelelő takarmány. ♦> ♦> ♦> ♦> *1* V v ♦> ♦> ♦:«« A földMseg tvokailomanvának 60%-at ketrecben tartják Becslések szerint földünkön az üzemszerűen dolgozó árutojástermelő baromfigazdaságok tyúkállományának ma már 60 %-a termel tojóketrecben, míg 1967—68-ban ez a becsült arány még csak 46 %-a volt. Az újabb becslést három nagy baromfitenyésztő magazin, a Poultry International, Poultry Tribune és az Industria Avicola szerkesztői állították össze. Megállapították, hogy e három lap olvasótáborának tulajdonában vagy felügyeletében levő tyúkállomány mintegy 750 millió, s 465 milliót tartanak ketrecben közülük. A legtöbb tyúkot az Egyesült Államok nyugati részén (Kaliforniában) tartanak ketrecben, 90,1 %-ot. Ezt követi Nagy- Britannia és Írország 85 %-os aránnyal. Legnagyobb áttérés a ketreces tartásra az utóbbi időben Nyugat-Európában volt, az 1967- es 21 %-ról 1970-re 61 %ra. Dél-Amerikában ma még a legkevesebb (42%) a ketrecben tartott tyúkok aránya, de az új baromfilétesítményeket csaknem mind ketreces tartásra építik. Mexikó, Közép-Amerika, a Karib-tengeri szigetek országaiban 54 %, Spanyolországban és Portugáliában 59 %-a a tojóknak termel ketrecben. Az Egyesült Államok középső részében aránylag lassúbb az áttérés: az 1968-as 43 % arányról 1970-ben 53 %-ra nőtt. A déli országrészen viszont az 1968- as 42 %-ról az arány 1970- re 50 %-ra emelkedett. Az USA egészét tekintve jelenleg a tojótyúkok 62,8 %-át tartják ketrecben. A ketrecek típusait figyelembe véve a becslések szerint átlagosan 3 állatot tartanak egy ketrecfülkében, de ez területek szerint is nagyon változó. A gyakorlati szakemberek szerint a ketrecek elévülési ideje 7— 10 év. Ez azt jelenti, hogy csak a jelenleg ketrecben tartott tyúkállományok részére az éves ketrecutánpótlásra 15,2—2 millió ketrecfülke-egységet kell termelni. Nagy-Britannia és Írország kivételével a ketrecben tartás aránya az egész világon tovább javul. A ketreces tartásra az áttérés az utóbbi években gyorsult meg rendkívül, a módszert lényegében már régebben kidolgozták. Mégis számos kutatási téma megoldására, jobb módszerek kidolgozására lehet számítani, mind a tenyésztők, mind az állategészségügyi és az eszközgyártók részéről. A tojóállományok ketrecesítése új problémát is vetett fel. Ez a trágya elhelyezésének kérdése, ami a nagy állományok összpontosítása révén keletkezett. E célból számos próbálkozással találkozunk: ilyen a viszszaetetés magával a baromfival, feletetése más állatokkal, szárítás útján értékesítés trágyaként, szagtalanítást módszerek kidolgozása, légytelenítés, baktériumokkal való felemésztés, nyers felhasználása trágyának, metángáz gyártása —■ hogy csak a fontosabbakat említsük. Jelenleg talán ez az egyik legsúlyosabb megoldásra váró probléma, mert a trágyakezelés régebbi módszereit ma már a levegő és víz szennyezése miatt a nagyvárosok környékén tiltják. Egyes, jó megoldást jelentő eljárások pedig még túlságosan költségesek és legtöbb nagyüzem a csökkenő haszonkulcs miatt nem tudja elviselni. Loren D. Henry cikke nyomán Poultry International
