Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-13 / 2. szám

■SZABAD FÖLDMŰVES 1973. január 13. Tudnivalók a takarmányok karotín és foszfor tartalmáról HOGYAN TERMELTÜNK TAVALY Mi vár ránk az 1973-as évben? ES9П ф Csúcshozamok a növénytermesz­tésben Ф Nehezen teljesítik a tej­eladás tervét • 1200 tehénnel többet tartanak ф Kevés a mű­trágya ф Több gépre lenne szük­ség • A komárnol (komáromi 1 járás föld­művesei is nagyon nehéz évet zártak. Bizony minden dolgozó erőfeszítésére szükség volt, hogy a kedvezőtlen idő­járás ellenére teljesíthessék eladási terveiket. Ján Polák a járási termelési igazgatóság főmérnöke is ezt bizony­gatja, ámbár a végeredménnyel elé­gedett, és úgy véli, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben kedvező feltétele­ket teremtettek a termelés fokozásá­ra az új évben. Először a növénytermesztés ered­ményeiről tájékoztat. A járás törté­nelmében először értek el magas csúcsátlagokat. A búza 38,6, az árpa 36,4, a kukorica 50, a cukorrépa pe­dig 424 mászát adott hektáronként. Bár a begyűjtésben jelentős vesztesé­gek voltak, a lelkes földművesek ha­zafias kötelességtudattal 175 vagon gabonát adtak el terven felül. A cu­korrépaeladás terve 7916 vagon volt, de 9288 vagont szállítottak a cukor­gyárba. A növénytermesztési eladási tervek teljesítése tehát sikeres volt. Az állattenyésztés szakaszán is je­lentős eredmények születtek, de egyes termékek eladási tervének tel­jesítését csak nehezen tudták bizto­sítani. A szarvasmarha- és sertéshús­eladás tervét csak jelentéktelen meny­­nyiségben teljesítették túl, a tejel­adást pedig — főleg az utolsó deká­­dokban — eléggé döcögött, úgyhogy ezen a szakaszon nem beszélhetünk A társadalom szükségleteinek megíeleliten S.K'gffC’TÍ komolyabb sikerekről. Ámbár figye­lembe kell venni azt is, hogy járási méretben már elérték a tehenenkénti évi 3050 literes át'agos tejhozamot, és minden darab után 2850 litert ad­tak el. Kissé érthetetlennek tűnik, hogy amíg a tejtermelésben szlová­kiai méretben a harmadik helyen van­nak, ugyanakkor a tejeladási terv tel­jesítésében a 32.-nn. A helyzet az, hogy azok a járások, amelyek egy te­hén után jóval kevesebb tejet adnak el, az eladási tervek teljesítésében mégis megelőzik a komárnoi járást. Mindent megtesznek, hogy az új év­ben az eddiginél még több tejet ter­melhessenek. A főmérnök ügy száL mítja, hogy mintegy 3500 üsző bor­­jadzik meg az újévben. Leszámítva a kiselejtezést is, a tehénállományt 1200 darabbal növelik. Ezt részben úgy érik el, hogy a hízóüszők közül is továbbtenyésztésre válogatták ki a megfelelőket. Ugyanis az ellenőrzés­kor megállapították, hogy sok olyan üszőt soroltak be a bízómarhák közé, amelyek még tenyésztési célokra meg­felelnek. Különböző iskolázásokkal, a meg­felelő etotési technika propagálásával el akarják érni, hogy lehetőleg min­den mezőgazdasági üzemben egyfor­ma szintre emeljék a tejtermelést. Ezen a téren eddig is jelentős ered­ményeket értek el, mert például amíg a tehenek száma öt év átlagát veve 9,2 százalékkal emelkedett, a tejel­adásé 33 százalékkal. Ez azt bizonyít­ja. hogy a hasznosság lényegesen fo­kozódott. Azonban még mindig nagy eltérések vannak a tejtermelés szint­jében. Amíg Brestovce (Silaš), Lipová, Tön (tany), Iža (ízsa), Bodza (Bo­­gya) és még jónéhány szövetkezet már közel 4000 liter tejet fej tehe­nenként, vagy még ennél többet is, a komárnoi (komáromi), Dolný Peter-i falsópéteri), chotiííi (hetényi) szö­vetkezetben aránylag kevés tejet fej­nek tehenenként. A háromnegyedévi kimutatás szerint a chotiííi efsz-ben 1966, a Dolný Peter-iben 1932, a ko­­márnoiban pedig csak 1860 liter tej termelése jutott egy tehénre, míg az említett szövetkezetekben már közel 3000. A járási termelési igazgatóság zootechnikusai ezzel a problémával részletesen és alaposan foglalkozik, részletesen és alaposan foglalkoznak, nak el a járás földművesei. A járás földművesei a múlt év ta­pasztalatai alapján mindent megtesz­nek, hogy az újévben többet termel­hesselek. A jóváhagyott eladási ter­vek szerint gabonából 4000 tonnával, húsból 700 tonnával, baromfiból 300 tonnával, tojásból egymillió darabbal, tejből pedig 3 millió literrel adnak el többet. Azonban a főmérnök megje­gyezte, hogy amíg az egyik oldalon megvan az igyekezet, a többtermelés biztosítására, a másik oldalon az ipartól nem kapnak meg mindent ah­hoz, hogy kevesebb erőkifejtéssel fo­kozzák a termelést. Már az év elején például mintegy 6000 tonna — tiszta tápértékben számítva — műtrágya hiányzik. Egyelőre nincs is rá re­mény, hogy ezt megkapják. A szüksé­ges mennyiségű traktort csak úgy szerzik be, hogy munkaerőkkel segí­tik a traktorgyárakat, és így minden ledolgozott 1500 óra után vásárolhat­nak egy traktort. Az eddiginél jóval több cukorrépa és kukoricabegyüjtő kombájnra, önjáró takarmánybegvüj­­tőgépre, jó ekékre és száritóberende­­; zésekre lenne szükség. Nagyon örül­nének, ha „Klassz“ jelzésű kukorica­begyűjtő kombájnokat vásárolhatnának : (Magyarországon gyártják őket), mert • ezek a legtökéletesebbek. A komárnoi járás földművesei tehát i az újévben a társadalom szükségletei- i nek megfelelően állították fel terme­■ lési eladási terveiket, és minden tar- I talékot felhasználnak arra, hogy a : lehető legtöbb mezőgazdasági termé­­l két adhassák a közellátás számára. A ; járási termelési igazgatóság dolgozói 1 minden szaktudásukat latba vetve se­­, gítik a mezőgazdasági üzemek dolgo­­, zóit, hogy a meglévő lehetőségeket felhasználva fokozzák a termelést.- Mindent megtesznek azért is, hogy a ■ mezőgazdasági üzemek minél több- gépet, műtrágyát kapjanak, felhasz­- nálják a beszerzés különböző formáit. , A felkészültség azt bizonyítja, hogy 1 a járás mezőgazdasági üzemei telje­­, síthetik az eladási terveket. 1 BÁLLÁ fÖZSEF A száj-és körömfájásról A közelmúltban elterjedt a hír, hogy Kelet-Szlovákia egyes tájain elő­fordult a száj- és körömfájás. Hason­ló hírek érkeznek a Magyar Népköz­­társaságból is. Ezzel egyidejűleg szü­netel a környező államokba történő turistaforgalom, s szigorúan betartják a fertőzéssel sújtott területekről a húskivitel szabályait. A száj- és körömfájás tehát vírusos fertőző betegség, mely a párosujjú em­lősöket támadja meg. Ezért beteged­nek meg a szarvasmarhák, a juhok, a kecskék és a sertések. A kér az állatoknál kis lázzal kezdődik, s a kö­vetkező három napon belül a felső és az alsó íny felületén, a nyelvféken és az új pereceken úgynevezett forró daganatok keletkeznek, melynek fel­pattanása után fekélyek maradnak vissza, s esetenként az állat a körmét is elhullatja. Sajnos, ez a betegség — mely sok elhullást okoz — fertőző az ember számára is. A betegséget az ember a fertőzött állattal történő érintkezés következtében kapja meg. A betegség átviteléhez azonban ele­gendő az állatok trágyája, teje, húsa és mindennemű terméke. A betegség lappangási ideje egy­két nap. Az első tünet a száj száraz­sága, étvágytalanság, hányinger, há­nyás és fáradtság. Rövidesen megje­lenik a száj nyálkahártyájának a gyul­ladása. Ott piros foltok, hólyagok és fekélyek keletkeznek. Ezen folyamat az egész szájüreghen megtörténik. A kiütés a bőrön is megjelenhet, — leginkább a végtagokon. Ilyen eset­ben a vérnyomás alacsony. A nyálka­hártya és bőrelváltozások vérzéssel és néha a fogak kihullásával is tár­sulhatnak. A szájból kellemetlen bűz áramlik. A betegség az embernél általában 1—2 hétig tart, lassú és teljes gyó­gyulás következtében. Ezért nagyon fontos azoknak az előírásoknak a be­tartása, amelyeket az illetékes szer­vek ezzel a nem kívánatos betegség­gel összefüggésben kiadtak. MIJDr. JUHÁSZ ISTVÄN Az állattenyésztés mai színvonala mellett elsőrendű feladatunk a takar­mányalap szüntelen növelése. A meny­­nyiségi követelmények mellett minél átgondoltabban kell takarmány óz­nunk. s ennél a problematikánál egy­re inkább előtérbe kerülnek a takar­mányok minőségi tényezői. Ezért ér­demes felvetni a kérdést: Ф képesek vagyunk-e megőrizni a zöldtakarmáőyok valódi értékét? Ф kielégítői-e a takarmányok igé­nyelt anyagkészlete? Az utóbbi időben a zöldtakarmá­nyok és a szálastakarmányok fontos minőség mutatójaként emlegetik a karotín tartalmat. így például a lu­cernaliszt felvásárlásánál — mely fontos összetevője a takarmánykeve­rékeknek — a karotín tartalom meny­­nyisége szerint négy minőségi és ár­osztályt vezettek be. A karotinnak az állatok szerveze­tében nagyon fontos szerepe van, szinte nélkülözhetetlen provitamin, mely az emésztés bonyolult folyama­tában az állat szervezetében A vita­minná alakul át. Az A vitamin — mint ismeretes — nélkülözhetetlen a hám­szövet felújításánál, a növekedésnél, s a szaporodásnál. Hiánya esetén el­sősorban a hámsejtek anyagcseréje szenved, de szükséges az A vitamin a látóbíbor újra képzéséhez, mert hiá­nya alkonyati vakságot idéz elő. Az A vitamin a máj- és a pajzsmirigy működésének a szabályozásában is nagyon fontos. Karotin gazdag takarmányok fo­gyasztásával az állat szervezete jelen­tékeny mennyiségű karotint tartalé­kol a májban és a zsírszövetben. Ezért a karotént nem feltétlenül szükséges naponta adagolni. Az emberi szervezet szempontjából a tej és annak termékei szolgálnak fontos A vitamin forrásként, mely elsősorban a zsiradékokra kötődik, s ez adja a vajnak a szép sárga szint. A szálastakarmányok betakarításá­nál és szárításánál rendszerint nagy karotén veszteség keletkezik. Széna­készítéskor a napfény hatására a ka­rotín gyorsan elbomlik. A tűző napon renden szárított lucerna például ka­rotén tartalmának 80 százalékát is elveszítheti. Ha a levágott füvet 3—4 napon keresztül napsugár éri, karo­tén tartalmának csupán 10 százaléka marad meg. Ezzel szemben a mester­ségesen szárított zöldtakarmányban a karotinnak csaknem teljes mennyisé­ge megmarad. A dán szabadalmi! Magyar Népköz­­társaságban gyártott berendezésekkel szárított lucerna kg-ja mintegy 340 mg karotint is tartalmaz, míg a ha­gyományos módon szárított lucerná­ban legfeljebb 40—80 mg karotín ta­lálható. Az említett berendezések a zöldlucernát 850 fokra melegített le­vegővel gyorsan szárítják. A laboratóriumi kísérletek azt bizo­nyítják, hogy az így szárított lucerna karatén tartalma csak kissé csökken. Ezért előnyös a gépi szárítás. Ha azonban a szárított szénát lisztté őr­lik, úgy a levegővel nagy felületen érintkező lisztben a karotén többsége В—8 héten belül oxidálódik. Ezért a lucernaliszthez a karotén érték meg­őrzése céljából oxidálást gátló anya­gokat is kevernek. A karotén színt megőrzésére újabban a luecrna bri­­kettezése is szokássá vált, mivel a széna karotén tartalma kazalozott ál­lapotban is lényegesen csökken. Jú- Iiusstól novemberig a kazlazott szé­na karoténjának mintegy 60 százalé­kát elveszíti. Azonban jól silózott ta­karmányban a karotén 80 százaléka megmarad. A téli időszakban az állatok karo­tén szükséglete teljes tápértékű szé­nával, jó minőségű silózott takar­mánnyal és sárgarépával fedezhető. A baromfi számára is készítenek ka­­roténdús szilázst, de azzal nem biz­tosítható az állatok teljes A vitamin szükséglete, a sok szilázs pedig meg­tölti bélcsatornáikat, ami akadályoz­za őket egyéb, nagyobb értékű táplá­lék felvételére, s károsan befolyásol­ja növekedésüket. Ezért a baromfinál nem tanácsos a karotén juttatás ilyen módjának alkalmazása. A hiányzó A vitamin mennyiséget a takarmány­­keverékek nyújtják. Ennél a módszer­nél is felmerül egy probléma. A ta­karmánykeverékek zsírtartalmú alko­tórészei bizonyos időben belül ava­­sodni kezdenek. Ilyenkor peroxid ve­­gyületek keletkeznek, melyek gyorsít­ják s fokozzák a karatén oxidálódá­­sát. Ezért stabilizálás nélkül a takar­mánykeverékekbe A vitamint nem szabad tenni. Az A vitamint stabil változatában külföldről szerezzük be. Az A vitamint olymódon stabilizáljak, hogy annak apró szemcséit zselatin, keményítő, vagy cukorréteggel védik így az A vitamin egymagában 6—12 hónapit megtartja teljes értékét. Saj­nos, a takarmánytápok különböző al­kotó anyagainak a hatására, legfel­jebb 6 hónapig tartható, a készít­mény aztán veszít hatásából. A másik fontos kérdés a takarmá­nyok minőségével kapcsolatosan, hogy egyes vidékeken termett takarmá­nyaink tartalmaznak e kielégítő meny­­nyiségű ásványi anyagot. Főleg a foszfor- és a mészkészlet, valamint e kettő kedvező aránya a fontos. A csallóközi nagy mésztartalommal rendelkező talajokon termelt takar­mányok természetesen elegendő me­­szet tartalmaznak. Sokkal kedvezőt­lenebb a helyzet a takarmányok fosz­for tartalma tekintetében, mivel a foszfor műtrágyák a nagy mészkar­­bonát tartalmú talajhoz kötődnek, s oldhatatlanná válnak. Ezért kicsi a talaj felvehető foszfortartalma, s eb­ből eredően a takarmányok foszfor­készlete. Sajnos, ez károsan befolyá­solja az állati szervezet fejlődését, mert kevés a vérsavó foszfortartalma, s ha azt másmódon céltudatosan nem pótoljuk, akkor felbecsülhetetlen ká­rok keletkeznek az állattenyésztésben. Érdemes például összehasonlítani a csallóközi talajok és az ország nem meszes talajain termett növények foszfortartalmát. Például a cukorré­pánál 370 mg foszfor 100 gramm nö­vényi anyagára számítva az érték a Csallóközben csak 280. A cukorrépa levelénél a Csallóközben 650, az or­szág nem meszes talajain pedig 520, a búzánál másutt 1080, a Csallóköz­ben pedig csak 700 mg foszfor jut 100 gramm növényi anyagra stb. Nagy probléma, hogyan és mivel pótolni a foszfort. Már korábban fel­merült a kérdés, nem lenne-e helyes a takarmányba szuperfoszfátoldatot keverni. Ezt azért nem lehetett meg­valósítani, mert egyes gyárak nagy fluortartalmú szuperfoszfátot hoztak forgalomba. Az utóbbi időben a pohorelicei ku­tatóintézetben behatóan foglalkoztak a problémával. Azt tanácsolták, hogy a rendes és a defluorizált szuperfusz­­fát használata lehetséges. Ha ugyanis a szuperfoszfátot hideg vízzel felold­juk, úgy a sok foszfor mellett csak elenyésző mennyiségű fluor oldódik fel. Ez lehetővé teszi a takarmány foszforral történő dúsítását. Három órán belül hideg vízben a foszfor 72 s a fluor 3--6 százaléka oldódik fel. A szuperfoszfát vízben történő oldása a következő arányban tanácsos: a szuperfoszfát (műtrágyát) 1:S2, a ta­­karmány-szuperfoszfátot pedig 1:180 arányban oldhatjuk. A Magyar Népköztársaságban szin­tén elterjedt a foszforpótló használa­ta. Ilyen például a Foszkal nevű ké­szítmény, mely 42—45 százalék fosz­fort tartalmaz. A keveréktakarmányon kívül főleg a kevés abrakkal rendel­kező üzemekben van nagy jelentősége a foszforral dúsított takarmánynak. A nagy tejelékenységű tehenek s a tenyész bikák elaségébe szilazsolás­­kor okvetlenül szükséges a foszfor­pótló anyag adagolása. A kedvező foszforszitnek a meddőség leküzdésé­ben is jelentős szerepe van. TARR GYULA vegyészmérnök, az Öntözésgazdasági Kutató­intézet dolgozója (Folytatás az 1. oldalról.) kései, 20 százalékán pedig kései hib­ridkukoricát vessünk. Problematikus számunkra az egyéb növények, mint például a hüvelyesek, a mák, a kömény, a gyógynövények, a dohány, a mustár, a zöldség, a fű­szerpaprika termesztése stb. Tűrhe­tetlen, hogy például a hüvelyeseket (étkezési- takarmányhüvelyes) kül­földről kell behoznunk, holott Ideha­za kihasználatlanok a lehetőségeink ezeknek termesztésére. Különben min­denki tudja, hogy a takarmányhüve­lyesek fontos összetevői a keverékta­­karmányoknuk, ezért fontossági sor­rend szerint kell eljárnunk termesz­tésüknél. A műtrágyákat ez évben a tervezett mennyiségben kapják a termelők, ám foszfortrágyából némi kiesés várható. El kell mondani továbbá azt is, hogy mésztrágyákból is hiány mutatkozik, ezért szükséges, hogy ott ahol arra mód nyílik, a mész beszerzését saját forrásból fedezzék. Mezőgazdasági üzemeink Idén nagy segítséget kapnak a több növényvédő anyag juttatásához. Erre a célra ugyanis majdnem százszázalékkal több devizaforrás áll rendelkezésünk­re, mint tavaly. Most már az lesz a fontos, hogy a vegyszerek időben a termelőkhöz kerüljenek hasznosítás céljából. Néhány járásban a vegysze­rek ésszerű és gazdaságos felhaszná­lása céljából agrokémiai üzemek ki­építését is tervezik. ф Milyen problémákat lát az állat­tenyésztésben? — Elsősorban is fontos probléma és egyben feladat a gazdasági állatok színvonalas átteleltetése, továbbá a szarvasmarhaállomány s azon belül a tehénállomány tervszerinti gyarapítá­sa. A múlt esztendei tervhez képest ugyanis a tehenek létszámát 1,3 szá­zalékkal kell növelni. Ez alapjában nem is oly nagy feladat, mert a múlt évben befedeztetett üszők idén nagy­ban elősegítik ez irányú terveink tel­jesítését. Járásainkban el kell érnünk, hogy minden száz tehénre 30 üszőt befedeztessenek, s huszonötöt pedig tehénsorba állítsanak. A selejtezést továbbra is a negyed­éves ellenőrzések alkalmával kell el­végezni a tenyésztők, a termelési igazgatóság, az állattenyésztési fel­ügyelőség s az állategészségügy kép­viselőinek a közreműködésével. Ezzel egyidejűleg feljogosítottuk az állat­egészségügy dolgozóit, hogy a selej­tezés engedélyének a kiadása előtt újra megvizsgálják a kijelölt egyede­­ket, s a vágóhídon az állatok levágá­sa előtt ismételten ellenőrizzék azok állapotát (főleg a magánszektorban, hogy a vágóhídra hajtott állatok né- * • melyike nem alkalmas-e továbbtar­­tásra. Amennyiben 25 százaléknál nagyobb mennyiségű üsző kerül kiselejtezésre, s nem biztosított a továbbtartásra szánt szarvasmarha-állomány felújítá­sa, továbbra is alkalmazzuk azt a módszert, hogy a hizlaldák legjobb üszőegyedeit kiválogatjuk, továbbtar­tásra jelöljük ki. Itt nem a vágóérett egyedekről,' hanem a 200—300 kg-os továbbtartásra alkalmas üszőkről van szó. Mivel az egyedek hasznosságában mintegy 30 százalék erejéig szerepe van a származásnak, s 70 százalékban a tenyésztői feltételnek, szükséges, hogy minden egyes üszőt leellenőriz­zenek, s csak az első ellés után dönt­senek arról, hogy továbbtartásra vagy selejtezésre szánták-e. Mivel idén a tej termelése különö­sen nagy Igényeket támaszt a tenyész­tőkkel szemben, nagyon kívánatos, hogy ahol lehetséges, bővítsék a ta­karmánykeverék és a tejpor gyártá­sát. Idén a borjak nevelését teljes mértékben takarmánytejjel oldjuk meg. Ezzel lényegesen csökken a te­héntej felhasználása a termelőüze­mekben, s ezzel párhuzamosan kisebb lesz a borjúnevelés költsége, s lénye­gesen kevesebb borjú elhullására van kilátás, ami nagyon kedvező számunk­ra. Persze más vonatkozásban Is na­gyok a feladatok. Meg kell akadályoz­nunk például a juhállomány további csökkenését, s ki kell bővíteni a bá­rányhizlalás kapacitásé. Nagyon fon­tos továbbá, hogy egy egységnyi ter­mékre számítva csökktentsük a takar­mánykeverékek felhasználását, annál Is Inkább, mert nem áll rendelkezé­sünkre korlátlan mennyiségű takar­mánykeverék. A fenti feladatok azt követelik tő­lünk, hogy mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán összpontosítsuk, szakosítsuk a terme­lést, kiszélesítsük az üzemek közti együttműködést, s ebben a kérdésben a CSKP XIV. kongresszusa s a CSKP KB 1972. évi áprilisi plenáris ülése értelmében cselekedjünk.

Next

/
Thumbnails
Contents