Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-13 / 2. szám
I 1Я73. január 13. SZABAD FÖLDMŰVES 7 E cikkben egy olyan élelmiszeripari ágazat problémáival és törekvéseivel ismerkedhet meg az olvasó, amely a lakosság élelmiszer szükségletének több mint egy ötödét szolgáltatja, tehát amely rangos helyet foglal el az élelmiszerek termelésében. Ennél fogva magától értetődik az is, hog ez az élelmiszeripari ágazat hol a termelők, hol pedig a fogyasztók pergőtüzében van. A húsiparról van szó, amit bizony főleg az utóbbi évek folyamán gyakran biráltak a mezőgazdasági üzemek vezetői azért, mert fejlődése nem tart lépést a mezőgazdasági termelés fejlődésevei. * igy gyakran előfordult, hogy a kész vágó-óllatok, a sertések és hfzó bikák feleslegesen fogyasztották a szűkösnek bizonyuló takarmányt és veszélyeztették a mezőgazdasági üzemek hústermelésének gazdaságosságát. S bar a lakosság húsellátása évrol-évre javuló tendenciát mutat, ennek ellenére nap, mint nap észlelhetők a fogyasztók elégedetlenségének jelei. Egyesek azért szidják a húsipart, mert kevés és túlságosan zsíros a sertéshús. Mások több birkahúst szeretnének látni. Sokan a füstölt áru, valamint a kolbász és szalámiféleségek gyenge választékát kifogásolják vagy a falu húselltásának alacsony színvonalát bírálják. Persze az is gyakran előfordul, hogy a húsboltok lelkiismeretlen dolgozóinak visszaélése miatt a húsipart marasztalják el. holott a húsbolthálózat nem is tartozik a húsipari tröszthöz, s igy annak munkája felett ellenőrzést nem gyakorolhat. A húsipari tröszt vezérigazgatóiéval, LADISLAV SPAClNSKÝ mérnökkel és közvetlen munkatársaival való beszélgetésünk alkalmából főleg az említett kérdésekkel foglalkoztunk. Kíváncsiak voltunk arra, hogyan védekezik ez az élelmiszeripari gigant a termelők és a fogyasztók pergőtüze ellen?! Elsősorban is hitelesen igazolták azt a tényt, hogy a húsiparunk valóban komoly problémákkal küzd mégpedig azért, mert fejlesztése a népgazdaság fontosabb ágazatainak gyorsított ütemű fejlesztése miatt sok éven keresztül háttérbe szorult. Így a húsipari termelés jelenlegi színvonala alig magasabb, mint a hatvanas évek első éveiben volt. Mivel új üzemegységek létesítése és a régiek korszerűsítése eléggé lassan halad, a húsipar vezetői és dolgozói a jelenlegi kapacitás maximális kihasználásával igyekeztek megoldani a növekvő vagóállat-kínálattal járó problémákat. A munkaszervezés tökéletesítésével és a húsipari dolgozók kezde ményezö készségének széleskörű kibontakozása nyomán komoly sikereket értek el. Vágási tervüket tizenháromezer tonna — élősúlyban — hússal teljesítették túl, míg az egész húsipar múlt évi össztermelése 10 %-kal haladta meg az ezerkilencszázhetvenegy évi termelés színvonalát. Mint már említettem is, az aránylag szép eredmények a dolgozók rendkívüli szorgalmának következményei. Ugyanis a húsipari tröszt üzemeiben a szocialista munkaverseny nem formális dolog. Háromszázharminckét egyéni és csoport kötelezettségvállalás maradéktalanul teljesítve lett. A szocialista munkaverseny kibontakozásában, $ így a kötelezettségvállalások teljesítésében is rendkívüli szerepet töltött be az ötvenhárom szocialista munkabrigád és az a kilencveukét munkacsoport, amely e büszke cím mielőbbi birtoklásával számol. Ettől függetlenül problémák voltak és sajnos még lesznek a jövőben is. A húsipar fejlesztése és a hústermelés emelkedő színvonala közötti ellentmondásokat csak új üzemegységek létesítésével és az elavult felszerelésű üzemek korszerűsítésével lehet kiküszöbölni. Ezt a tényt természetesen a központi iránytó szervek is tudatosították. Ezzel magyarázható, hogy az ötéves tervidőszakban a húsipari tröszt fejlesztésére hatalmas összgeket irányoztak elő. Meg kell mondani azonban őszintén. hogy az új húsipari kombinátok építése és a régiek korszerűsítése a feltételezettnél lassúbb ütemben halad, fgy például egy évet késik a Bratislava! Húsipari Kombinát üzemeltetésének megkezdése. Bajok vannak a Rimavská Sobota-i Húsipari Kombinát építése körül is. mert a Zvolení Mezőgazdasági Építkezési Vállalat nagyon késlekedik. A Pozemné stavbv is csak nyolcvanöt százalékra teljesíti építési ütemtervét s így feltételezhető, hogy a žilinai és a puchovi húsipari kombinát késve kapcsolódhat be teljes kapacitással a húsfeldolgozással járó, s mind jobban növekvő problémák megoldásába. Ideje lenne, ha az említett építkezési vállalatok vezetői felismernék végre, hogy mostoha hozzáállásukkal károkat okoznak a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt. S a felelősségtudatuk elmélyülésének nyomán — ezen a fontos szakaszon is — rugalmasabban teljesítenék feladataikat. A húsipari tröszt fő problémái tehát elsősorban is az építkezések lassú üteméből szármáznák és jelenleg legfőképpen a hűtőberendezések hiányában mutatkoznak meg. Ugyanis hűtőkapacitás néikül a vágóhús termelését fokozni már nem nagyon lehet, mert abból a társadalomnak felmérhetetlen kára származna. Persze vannak a húsiparnak még egyéb megoldásra váró problémái is. Mielőbb korszerűsíteni kell a szállító parkot. Ezt az egészségvédelmi követelmények is igénylik. Hiszen élelmiszerek szállításáról van szó és tarthatatlan már az az állapot, hogy szennyes — esetenként nyitott teherautókban hordják széjjel a húsipari termékeket. Körülbelül ötszáz darab korszerű hússzállító járműre van szükség. Bíztató jelenség, hngy a régi mulasztást a kormány gyorsított intézkedésekkel igyekszik megoldani, s hogy már ebben az évhen százhúsz — minden igényt kielégítő járművet bocsát a húsipari tröszt rendelkezésére. A helyzet tényleges ismeretében az ember valóban arra a következtetésre jut, hogy a húsipar dolgozói — akik egyébként nagyon egészségtelen körülmények között, vagy nagy forróságban vagy fagypont alatti hőmérsékleten dolgoznak — maximálisan kihasználják a termelésfejlesztési lehetőségeket abból a célból, hogy a lakosság növekvő igényeit a lehető legjobban kielégítsék. Ezt elsősorban is bizonyították azáltal, hogy a múlt évi árutermelési tervüket körülbelül nyolc százalékkal túlteljesítették. De nemcsak a húsipari termékek mennyiségének növelésére törekednek. A minőség javítása és a választék szaporítása is előtérbe került. Bár vannak még kifogásolható jelenségek, ennek ellenére el kell ismerni, hngy a minőség javításában nagy lépést tettek előre. Persze vannak olyan' kifogásolt jelenségek is. amelyeket belátható időn belül nem lehet kiküszöbölni. Ezek közé tartozik a fogyasztók által gyakran bírált túlzsiros sertéshús is. Az aránylag sok zsiradékkal forgalmazott sertéshús egyrészt a sertéseink fajta jellegével, másrészt pedig a feldolgozó üzemek kapacitásának korlátozottságával magyarázható. Ugyanis a felvásárlás idejének szükségszerű eltolódása miatt a mezőgazdasági üzemek eléggé gyakran 120—140 kg-os sertéseket szállítanak, melyekből zsírmentes húst előállítani művészet volna. Tehát a sertéshús minőségének javulása a fa|tanemesítés ütemének és a feldolgozó kapacitás növelésének a függvénye. A húsipari termékek választékának növelésében a húsipar dolgozói szép eredményeket értek el. A múlt esztendő folyamán hét új termékkel ’ gazdagították a húspiacot. Ezek között található — az aránylag olcsó áron forgalmazott Myjavai szalámi (kg = 20 Kiís), a sertésfejből készített szalámi (kg = 18 Kés), a Horalské szalámi (kg = 22 Kés) stb. Az idén öt új húsipari termék forgalmazásával számolnak. Ezek között lesz a tartós Dunai kolbász és az ugyancsak tartós Radvanský kolbász is. (Mellékelt fényképek az új húsipari termékek bemutatóján készültek.) A húsipari tröszt vezérigazgatójától azokról az intézkedésekről is tudomást szereztünk, amelyeket a húsipar és a termelés- és a csőmagoias-technika fejlesztésével párhuzamosan megvalósít főleg egészségügyi szempontból, de azért is, hogy a vásárlók bizalmával való visszaéléseket lehetetlenné tegye, illetve céltudatosan korlátozza. Arról van szó, hogy távlatilag, tehát fokozatosan áttérnek majd a tőkehús csomagolt szállítására, melyben feltűntetik a hús súlyát és kiskereskedelmi árát is. A húsiparunk fejlődésének kilátásai tehát biztatóak. A fejlesztési tervek teljesítése azonban feltétlenül igényli a társadalmunk erkölcsi támogatását, s egyben igényli azt is, hogy reálisan ítéljük meg húsiparunk lehetőségeit és a vele szemben támasztott követelményeink ne lépjék túl a reális lehetőségek határát. PATHÖ KAROLY Már nagy szükség volt ■ ■ ■ A már elkészült áahyi korszerű pékség épületének egyik része. Sahyban (Ipolyságon) mintegy két évvel ezelőtt kezdték meg az új péküzem építését. E korszerű kenyérgyár azóta már felépült, de egy ideig mégsem üzemelt. Vajon miért? Amint azt Jakab Ferenc építésvezető elmondta, a munkát a járási építkezési vállalat, az OSP kissé megkésve, de elvé gezte. A pékűzem azonban azért nem működött, mert a technológiában bizonyos hiányosságok mutatkoztak. Ennek kiküszöbölése a német szerelők feladata volt, mivel az üzem gépel és berendezése Németországból származik. Kérdésemre az építésvezető elvtárs elmondta még, hogy az új péküzemben a tervek szerint naponta körülbelül 2500 kenyeret sütnek. A kenyéren kívül zsemlyét, kiflit és különféle egyéb péksüteményt is készítenek. Az üzem felépítésének beruházási költsége a technológiai berendezéssel együtt körülbelül 4,5 millió koronát tett kt. Erre a péküzemre illetve arra, hogy már termeljen, a városnak és környékének nagy szüksége volt, mert a régi, elavult pékség a rohamosan növekvő szükségletet képtelen volt kielégíteni. Ezen felül a régi pékség épülete még a nyáron leégett és Šahy lakosságát a környék péküzemel látták el azóta Is kenyérrel és sütemánynyel. Az új péküzem, mely a város legkorszerűbb üzeme, megkezdte a munkát, s Így végre a helybeli lakosság Ismét hozzájuthat a friss, puha kenyérhez, ropogós péksüteményhez. BOTLIK ISTVÁN A vilíg élelmiszeriparinak hírei 9 Anglia összes élelmiszerszükségletének még mindig 50 százalékát fedezi import útján — annak ellenére, hogy az ország mezőgazdasági termelése a második világháború befejezése óta igen jelentősen nőtt és a mérsékelt égövi termékek esetében a szükségletnek kereken kétharmad részét fedezi a belföldi termelés. Például sertéshúsból, burgonyából, tojásból, baromfiból Anglia gyakorlatilag önellátóvá vált, holott a háború előtt ezekből a termékekből Jelentős importot bonyolított le. Az angol mezőgazdasági miniszter azonban a termelés további igen jelentős és az eddigi térveket ls‘ meghaladó növelése mellett foglalt állást Angliának az EGK-hoz történő csatlakozása kapcsán. Az agrártermelés növekedése hozzájárult ahhoz, hogy az EGK- hoz történt csatlakozásnak az ország fizetési mérlegére gyakorolt kedvezőtlen hatásai csökkenthetők legyenek. 9 Európa legnagyobb és legkorszerűbb élelmiszer-vásártelepét a Párizs melletti Rungisban építették fel. A nagy vásártelep, amely Párizs és környékének élelmiszer-ellátására szolgál, s amelyet 1969-ben adtak át a forgalomnak, 2 023 470 négyzetméteren fekszik. Az áruszállítás szerkezetében végbement változásokra jellemző, hogy az óriási forgalmat lebonyolító nagy vásártelepen forgalmazott árumennyiségnek mindössze 40 százaléka érkezik vasútn, míg 60 százaléka a közúti forgalomban, tehát teherautókon érkezik. A nagy vásártelep és a főváros közötti tehergépkocsi-forgalom akadálytalan lebonyolítására külön gyorsautöpályát építettek Párizs és Rungls között. 9 Az önkiszolgáló üzletek terjedésével mind nagyobb szerep jut a friss gyümölcs és zöldség .— már az exportáló országban történő — előcsomagolásának. Olaszországban és Spanyolországban szerzett tapasztalatok szerint a zöldségfélék közül főleg a zöldbab, bimbós kel és tojásgyümölcs alkalmas a hálókban történő előcsomagolásra és előcsomagolt állapotban való kivitelre. A gyümölcsfélék közül elsősorban a citrusféléket exportálják hálókba elöcsomagolva. 9 A fejenkénti sajtfogyasztás Franciaországban 13,5 kilogramm, Olaszországban 9,5, az NSZK-ban 8,9, Hollandiában 8,2, Belgium—Luxemburgban 7,5 kilogramm volt az elmúlt gazdasági évben. Ugyanakkor Ausztriában a fejenkénti sajtfogyasztás (túróval együtt) 5,8 kilogramm volt. • A legtöbb pulykahúst világviszonylatban Izrael lakossága fogyasztja: az egy főre jutó átlagos évi pulykahúsfogyasztás 1971-ben elérte a 6 kilogrammot, s annak további növekedése várható. A külföldről importált fagyasztott hús árának emelkedése hozzájárult a belföldi pulykahús fogyasztásának növekedéséhez. Izraelben a pulykahús minden étterem étlapján szerepel. ф Az utolsó két év alatt Belgiumban a tojásárak olyan alacsonyak voltak, hogy az egyik legnagyobb feldolgozó vállalat felmérése szerint, a velük szerződött termelők átlagosan évente 1 dollárt fizettek rá tojótyúkonként. 9 A Berbroaek cég Dél-Belgium legnagyobb szövetkezett tojásfelvásárlója, öt évvel ezelőtt még hetenként 2500 termelőtől 1,5 millió tojást vásárolt fel. Ma kétszer annyi tojást vásárol hetenként, de csak 200 termelőtől. Szerintük ez a tendencia, vagyis • a termelők számának csökkenése tovább fog tartani, éppen úgy, mint más országokban. A cég ma már nem is szerződik csak olyan termelővel, aki legalább 4000 tojótyúkot tart és a jövőben ezt a minimumot 8—10 ezerrel növeli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mammutüzemet akarnának szervezni. Ellenkezőleg, nem tartják kívánatosnak, hogy bármely tojástermelő-partnerük állatlétszáma meghaladja a 20 ezret.
